Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-19 / 220. szám, szerda

Világ proletárjai egyesüljetek! t..*..*..*..*..*.,e.,*,*,*.*., »..«..< A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR 00 LGOZŐK LA P J A Bratislava, 1951 szeptember 19. szerda 2 Kčs IV. évfolyam, 220. ezám (H. L.) A galántai bútorgyár azok közé az üzemek közé tartozik, amelyek már hosszabb idő óta megszervezték a pártsajtó vételét és úgyszólván nincs olyan munkás, aki ne járatná az Uj Szót, vagy a Pravdát. Az elvtársak azonban nem pihentek babéraikon és elhatározták, hogy megszervezik e sajtó közös olvasását is, mert az nagy segítséget nyújt e munka magasabb termelékenységéért folytatott harcban. A galántai bútorgyárban ez a harc teljes erővel folyik. Az egyre növekvő üzem új csarnokait szalaggyár tásra alakítják át és az eddigi hét bútortípus helyett a jövőben csupán hármat fognak gyártani és azok közül is kettő egy szalagon fut m ajd. Galántán jól felkészülnek a Sajtó Napjára Hogyan szervezték meg az 17

j Szó és a Pravda közös olvasását a galántai bútorgyárban? való érintkezés gépiessé termé ezt a fontos politikai jelentőségű akciót. A kezdet nehézségei Az első nap igen biztatóan sikerült, de azért sokhelyütt voltak nehézségek is. Hiába, új dolog, az elvtársak még nem szokták meg. A nehézség főleg abban állt, hogy az ebédlőteremben reggelizők száma sokszor elég tekintélyes. Sokan pohár sörre is betérnek oda és bizonv nehéz dolog a konyha mellett működő olvasókör munkáját rendes kerékvágásban tartani. De az elvtársak leküzdik ezeket a nehézségeket és megtalálják a módját annak, hogy a sajtó közös olvasása minden dolgozó szívügyévé legven. Mert a sajtó a Párt közvetlen, mindennapi szava a tömegekhez. És a dolgozó, aki saját gépe, vagy a falvakon saját földjének körzetén túllát, jobban meg tudja ítélni saját helyze- j tét is, és felismeri, hogy ő egy része annak a hatalmas, nagy világtábornak, amely győzelmesen küzd a békéért és amelynek célja az egész emberiség boldogsága. A sajtó hasábjain keresztül mindennap értékes tapasztalatokat nyer dolgozónk, értékes tapasztalatok jönnek a Szovjetunióból, más gyárakból, üzemekből, szövetkezetekből. A pártsajtó olyan, mint egy jóbarát, tanácsokat ad, vezeti, irányítja a béke harcosát a galántai bútorgyárban is, amelyben a sajtó közös olvasása folyamatosan és rendszeresen emelni fogja nemcsak a munka termelékenységét, de a dolgozók színvonalát is. Ily módon rendkívül emelni tudják a termelést, javítani tudják munkájuk minőségét és megoldják azokat a nehéz műszaki feladatokat, amelyek gyártás közben felmerülnek. Az új feladatokra való felkészüléshez tartozik a sajtó közös olvasásának megszervezése is, amit Székely és Kocsis elvtársak vettek kezükbe. 13 Új Szó és 1 Pravda olvasókör alakult Mivel az üzem eléggé kiterjedt és a dolgozók száma is egyre növekszik, a közös olvasás megszervezését lehetetlen volt másképpen végrehajtani, mint úgy, hogy az egyes műhelyek szerint olvasóköröket alakítottak, amelyek élére a legfejlettebb, legöntudatosabb elvtársán állottak. Voltak olyan műhelyek is, ahol a dolgozók nagy száma miatt két-két csoportot kellett felállítani, hogy technikailag a közös olvasás keresziilvihető legyen. Igy történt a kárpitos-műhelyben is, ahol a két olvasókört Marták László és Órás József elvtársak vezetik. Két kört kellett szervezni a montázsműhelyben is, ahol a körök vezetésére Vince Ferenc és Szabó Pál vállalkoztak. Az olvasókörök megalakítása a legtöbb nehézségbe a gépházakban ütközött, amelyek nagy műhelyek és ahol legalább négy csoportra kellett osztani a dolgozókat. A négy csoport élére Mézes Antal, Szabó Ernő, Bagi Eszter és Iván János került. Igy körülbelül a termelési műhelyekben mégis oldódott volna a közö6 olvasás kérdése. Azonban hátra voltak még egyes csooprtok. Nem lehetett kihagyni ezeket sem, mert ezek a csoportok is igen fontos szerepet töltenek be az üzem életében. Igy p!. itt voltak az udvari munkások. Végül Brizlák Sándor és Juhász Vilmos vállalták magukra, hogy ezeket is megszervezik két csoportban a eaptó olvasására. Hátra volt még az iroda és a konyha. Az irodában dolgoznak szlovák elvtársak is. Pavlasz elvtárs vállalta, hogy itt egy Pravda olvasókört alakít és ebben az olvasókörbe bekapcsolja azt a néhány szlovák munkást, aki az üzemben szerte-széjjel, főleg a gépházban dolgozik. Helytelen lett volna, hogyha megfeledkeztek volna a konyha személyzetéről is, ennek tagjai a termelésben dolgozókkal mindennapos kapcsolatban vannak és így fontos, hogy tájékozva legyenek mindenről. Maga Székely elvtárs vállalta magára azt, hogy a konyhában megszervezi az olvasókört és idevonja azokat az elvtársakat is, akik a reggeli szünetben az ebédlőben tartózkodnak. A lakatos műhelyt Vlkovics Lajos elvtárs vá'lalta magára és ezzel az egész üzem beszervezése véget ért. Mikor tartják meg a köz5s olvasást ? Ez a kérdés nyugtalanította leginkább az elvtársakat. Munkaidő előtt lehetetlen. Mert részben e® az idő a közlekedési eszközökhöz van kötve, másrészt az újságok sincsenek még itt. Munkaidő után ugyancsak nehéz, mert az emberek sietnek haza, vagy a vonatra, vagy az utóbuszra, mely bizony nem vár. Maradt egyetlen lehetőség a reggeli szünet. Mert az elvtársak sehogyan sem akarták, hogy a termelésből akárcsak néhány perc kiesés is legyen. A terv mindenekelőtt. A reggeli 6zünet Vz 10-től 'V4IOig tart. Mindenki veszi a hazulról hozottat, valamelyik gép köré telepszenek és a kör vezetője megkezdi az Uj Szó, vagy a Pravda ismertetését. Mert a reggeli szünetben az elvtársak máskor is beszélgettek. Igy viszont megtanulják mindennapi kérdéseiket összekötni a pártsajtó segítségével a békeharc és bekő politikai életünk eseményeivel. Az olvasókörök vezetőinek, vagy nevezzük őket agitátoroknak, közös értekezletén azután az elvtársak aggodalmaiknak adtak kifejezést, hogy a reggeli szünetben lehetséges lesz-e az emberek figyelmét ezekre a kérdésekre összpontosítani. Sőt. volt olyan elvtárs is, aki fölvetette azt, hogy nem jobb lenne-e a rádión keresztül vezetni a sajtótízpereeket. A vitában az elvtársak elvetették ezt. Mert a sajtótízpercekben a legfonosabb éppen az, hogy közvetlenül érintkeznek az elvtársak egymással és átadják egymásnak tapasztalataikat. A hangszórón -keresztül c4 rpľfíodáaai fa az Qij cSzóoai új termelési sikerek (elé a SZÚ EIa! izmus építésében A rokycany-í kohóüzemek iínomító kemencéje teljesítette a harmadik tervévet Szeptember 17-én a normális esti műszakon a rokycany-i érckohók finomító kemencéjének dolgozói teljesítették az ötéves terv harmadik évét, amivel több mint másfél hónappal 1Ľ ,iék túl eredetileg vállalt kötelezettségüket. A finomító kemence munkásai azzal érték el kimagasló győzelmüket, hogy az egy öntésre szánt mennyiséget műszaki szervezési intézkedésekkel 20 métermázsával emelték. E műszaki szervezési intézkedések között szerepel az az intézkedés is hogy meggyorsították a kemence javítását üzem alatt, míg azelőtt ezt csak a kemence munkaszünetében végezték. A kollektíva az üzemben elsőként teljesítette a tervévet és most Osztrava vidékére megy testvérüzemükbe, ahol az ottani munkásoknak át fogják adni tapasztalataikat. A Bratislava Déli-pályaudvar Szovjetbarát Köre Katajev munkamódszerét terjeszti A Bratislava Déli-pályaudvaron a Szovjetbarátok üzemi csoportja három munka- és tanulmányi kört alakított, amelyekben átveszik Katajev munkamódszereit. A körök havonta egyszer jönnek össze és brosúrák alapján tanulnak. A szovjet munkamódszerek által indíttatva Kupcsik Ferenc például máris újítójavaslatot nyújtott be a vagóntolatás javítására. Eddig minden beérkezett vonattól éjtszaka egy vagy több teherkocsit egyenként a raktárakhoz állítottak. Az újítójavaslat szerint egyszerre több vonat is állithat kocsikat oly módon, hogy a Bratislava Keleti-pályaudvar osztályozóba jelenei a Déli-pályaudvar tranzitósának a vonat érkezését, úgyhogy a vágónokat csoportokba oszthatják és egyszerre állithatják a raktárhoz. Ezzel fűtőanyagot, munkaidőt takarítanak meg és a .tolatást végző mozdony nem kell, hogy ugyanazt a szakaszt ismételje. A Szovjetbarátok Köre így járul az időveszteségek kiküszöböléséhez és a vonatok gyors elosztásához. A Keletszlovákiai Gépművekben kétszáz fiatal tanonclány kezdi meg a munkát Az új tanév megnyitása előtt a Keletszlovákiai Gépmüveik kassai tanoncközpontjára az a felelős feladat jutott, hogy az első tanoncévfolyamba nagyobbszámú tanoncleányt toborozzon, akik a gépműhelyekben is mint műhelyvezetők, mesterek, esztergályosok vagy marósok megállják a helyüket. A gépgyári tanonclányok toborzását igen gondosan szervezték meg és igy sikerült is. Igy a Keletszlovákiai Gépmüvek kassai üzemében több mint 200 fiatal tanonclány kezdett dolgozni, akik Kelet-Szlovákia különböző járásaiból jöttek össze. A lányok mindannyian alsófokú j középiskolát végeztek. Elhatározá- | sukat tudatosan tették meg és büszkén jelentkeznek, hogy lakatosok, vasesztergályosok és marósok akarnak lelvni. Sztankovics Mária péderl kisparaszt leánya (szepsi járás) a következőket mondja: — Saját elhatározásomból választottam új foglalkozásomat. Szüleim nem akadályoztak ebben. Igen örülök annak, hogy mint szákmunkásnö hasznára lehetek az országnak olyan felelős helyen, mint a gépüzemi gyártás. Rasi Ilka Szaláncról ezeket mondta: — Mint szákmunkásnö többet is keresek. Bebizonyítom, hogy tudok úgy dolgozni, mint a fiúk. Boch János, aki 190 százalékra teljesíti a tervet, apjával a bányásznapon. Alig több, mint egy heie annak, hogy bányászaink nagy ünnepüket, a bányásznapot ünnepelték. Ezen a napon tüntettek a világbékéért és a mellett, hogy a termelés fokozásával erősítik ezt a békét. A vashegyi bányák dolgozóinak is ez a jelszava: „Több vasércet", mert tudják, hogy elért munkájukkal meggyorsítják az ország építését. Erről tanúskodnak kötelezettségeik is, amiket fölolvas-l tak é6 az az ígéretük, hogy a szovjet sztahanovistáktól és újítóktól fognak tanulni, bevezetik az új munkamódszereket és kiterjesztik a szocialista munkavereenyeket. Mi szemtanúi vagyunk annak, hogy üzemünkben ezek a kötelezettségek nem papírosvállalások, hanem tényleg emelkedik az érc termelése. Terjed a rriunkaverseny még a bányásztanoncok között is, akik szintén mindannyian bekapcsolódtak a nemes versengésbe. De vannak még bányászok, akik nem értik a szocialista munkavereenyt és még nem kapcsolódtak bele Mi vashegyi bányásztanoncok megfogadtuk, hogy Oashegyi levél meggyőzzük őket és példát mutatunk nekik. Ügyelni fogunk arra, hogy kötelezettségeink minél előbb teljesüljenek és elvégezzük a ránk bízott feladatokat. De most a nagy napról akarok még írni. Szeptember 9-e. A vashegyi szerpentinútakon egyre gyülekezik a nép. Egyenruhás öregebb bányászok, férjükkel karonfogva lépegető bányászasszonyok, kisgyermeküket is magukkal hozva. — Csak ne essen ma az eső, — sóhajtozik egy idősebb nénike, — mert ez bizony elrontaná a mi gyönyörű ünnepünket. A László-táró előtt már igen sok a nép. Indulnának már, de a rezesbanda még nem húzza. Mi ifjú bányászok is ott állunk felsorakozva. Elől a másodévesek fekete ruhában, mögöttük szürkében az elsőévesek. Várjuk a pillanatot, amikor a zenekar rázendít és elindulunk az ünnepély színhelyére. Órámra nézek. Nyolc óra. A nevelő elvtárs indulásra szólít. Az egyenruhába öltözött fúvószenekar szovjet indulókat játszik. A tanoncok három zászlót visznek. Középen Kántor ödön, a mi büszkeségünk, a legpéldásabb bányásztanoncok egyike. Azt a zászlót vitte, amelyet munkánkért kaptunk. Megérkeztünk Először Gorláti elvtárs szavait hallgattuk meg. Elmondta, hogy nem maradtunk el a tervteljesítésében, hanem még túl is léptük. Júnjnsban 102%, júliusban 105 és augusztusban 110%-ot ért el az egész üzem. Felolvasták a bányásznapi kötelezettségeket is. A legfontosabbak ezek: 3000 tonna ércet ajándékozunk a bányásznap tiszteletére terv fölött, 500 órát önkéntes brigádmunkára szentelünk. Kusik elvtárs beszédéből esteket jegyeztem fel: A bányásznap sokat jelent számunkra, mert ezzel új erőt i és akaratot nyerünk a további munkáI hoz. Legyetek büszkék arra, hogy szeretett Pártunk, Gottwald elvtárssal az élen, köztársaságunkban az első helyre emelte a bányászokat. Megváltozott a helyzet azóta, amikor benneteket földi patkányoknak neveztek. Ti vagytok ma az ország első munkásai. Vegyetek példát a szovjet sztahanovistáktól, akiket a nagy Sztálin tanít, a világbéke első harcosa. Mi bányásztanoncok, még ilyen jól nem éreztük magunkat. A vezető elvtársak örömmel és meghatódva üdvözöltek bennünket. Megnéztük a szlovák- és magyarnyelvű kultúrműsort, táncokat, meghallgattuk a dalokat. Ezután egy elvtárs a szovjetnép 6zerencsekívánatait tolmácsolta bányá6zdoJgozóinknak. Majd kifizették a hűségpótlékot, amely magasabb volt, mint a mult évben. Ez annyit jelent, hogy a vashegyi bányászok jobban dolgoztak, mint a mult évben. Valamikor nem volt hűségpénz. Valamikor a mi bányászaink sokat szenvedtek. Blahút Pál 32.325 koronát kapott. Ezt mondja: — Tavaly C6ak 25.000 koronát kaptam. Ebből is láthatod, hogy még jobban dolgoztam-, mint tavaly. Szeretem a munkát nagyon, nem cserélek senkivel sem. Már nem is tudnék más lenni, mint bányász. Tizenöt éve dolgozom a föld alatt, de soha úgy nem ment a munka, mint most, amikor szabadok vagyunk. Már nem a kapitalistáknak dolgozunk bagóért. Bizonyára könyveitekből ti is olvassátok azt, hogyan volt azelőtt. Bányásztanoncok igyekezzetek, ijiunkátokkal mutassatok példát a többi ifjúságnak. Közülünk is néhányan igen szép eredményt értek el. Bock János 190%-kot teljesített pajtásával, Bitr Blahút Pál, a vashegyi bányák legjobb élmunkása, 32.000 koronán felül kapott hüségpótlékot. csel Józseffel. Ezen a nffoon még édesapja is eljött meglátogatni őt. De a többiek is mindannyian jól dolgoztak. Mi is kaptunk 2900 korona ' hűségpénzt. Nagyon megörültünk ennek. Megfogadtuk, hogy jó könyvekre fordítjuk vagy a takarékpénztárba teszszük, hogy ezzel is segíthessük államunk építését. Az ünnepély végén kiosztották a bányásztanoncoknak a »példás tanonc«-jelvényt. Munkánkért és tanulásunkért kaptuk. Ez a jelvény arra kötelez, hogy példát mutassunk, hogy még szolgalmassabban dolgozzunk és tanuljunk, mint eddig. Mi ezt meg is fogadtuk és minden erőnkkel azon leszünk, hogy minél előbb felépítsük hazánkban a szocializmust. Nem feledkezünk meg Gottwald elvtársnak tett ígéretünkről sem, hogy igyekszünk minél több bányásztanoncot megnyerni. Toborzó utainkoti eddig is jól teljesítettük feladatainkat, de azt akarjuk, hogy a jövőben se csalódjon bennünk senkL JAKUBEC TIBOR bányásztanonclevelező, Vashegy.