Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-19 / 220. szám, szerda

Világ proletárjai egyesüljetek! t..*..*..*..*..*.,e.,*,*,*.*., »..«..< A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR 00 LGOZŐK LA P J A Bratislava, 1951 szeptember 19. szerda 2 Kčs IV. évfolyam, 220. ezám (H. L.) A galántai bútorgyár azok közé az üzemek közé tartozik, amelyek már hosszabb idő óta megszervezték a pártsajtó vételét és úgy­szólván nincs olyan munkás, aki ne járatná az Uj Szót, vagy a Prav­dát. Az elvtársak azonban nem pihentek babéraikon és elhatározták, hogy megszervezik e sajtó közös olvasását is, mert az nagy segítséget nyújt e munka magasabb termelékenységéért folytatott harcban. A ga­lántai bútorgyárban ez a harc teljes erővel folyik. Az egyre növekvő üzem új csarnokait szalaggyár tásra alakítják át és az eddigi hét bútortípus helyett a jövőben csupán hármat fognak gyártani és azok közül is kettő egy szalagon fut m ajd. Galántán jól felkészülnek a Sajtó Napjára Hogyan szervezték meg az 17 j Szó és a Pravda közös olvasását a galántai bútorgyárban? való érintkezés gépiessé termé ezt a fontos politikai jelentőségű akciót. A kezdet nehézségei Az első nap igen biztatóan sikerült, de azért sokhelyütt voltak nehézsé­gek is. Hiába, új dolog, az elvtársak még nem szokták meg. A nehézség főleg abban állt, hogy az ebédlőterem­ben reggelizők száma sokszor elég tekintélyes. Sokan pohár sörre is be­térnek oda és bizonv nehéz dolog a konyha mellett működő olvasókör munkáját rendes kerékvágásban tar­tani. De az elvtársak leküzdik ezeket a nehézségeket és megtalálják a mód­ját annak, hogy a sajtó közös olva­sása minden dolgozó szívügyévé le­gven. Mert a sajtó a Párt közvetlen, mindennapi szava a tömegekhez. És a dolgozó, aki saját gépe, vagy a fal­vakon saját földjének körzetén túllát, jobban meg tudja ítélni saját helyze- j tét is, és felismeri, hogy ő egy része annak a hatalmas, nagy világtábor­nak, amely győzelmesen küzd a béké­ért és amelynek célja az egész em­beriség boldogsága. A sajtó hasábjain keresztül mindennap értékes tapasz­talatokat nyer dolgozónk, értékes ta­pasztalatok jönnek a Szovjetunióból, más gyárakból, üzemekből, szövetke­zetekből. A pártsajtó olyan, mint egy jóbarát, tanácsokat ad, vezeti, irányít­ja a béke harcosát a galántai bútor­gyárban is, amelyben a sajtó közös olvasása folyamatosan és rendszere­sen emelni fogja nemcsak a munka termelékenységét, de a dolgozók szín­vonalát is. Ily módon rendkívül emelni tudják a termelést, javítani tudják munkájuk minőségét és megoldják azokat a ne­héz műszaki feladatokat, amelyek gyártás közben felmerülnek. Az új feladatokra való felkészüléshez tarto­zik a sajtó közös olvasásának meg­szervezése is, amit Székely és Kocsis elvtársak vettek kezükbe. 13 Új Szó és 1 Pravda olvasókör alakult Mivel az üzem eléggé kiterjedt és a dolgozók száma is egyre növekszik, a közös olvasás megszervezését lehe­tetlen volt másképpen végrehajtani, mint úgy, hogy az egyes műhelyek szerint olvasóköröket alakítottak, amelyek élére a legfejlettebb, legön­tudatosabb elvtársán állottak. Voltak olyan műhelyek is, ahol a dolgozók nagy száma miatt két-két csoportot kellett felállítani, hogy technikailag a közös olvasás keresziilvihető legyen. Igy történt a kárpitos-műhelyben is, ahol a két olvasókört Marták László és Órás József elvtársak vezetik. Két kört kellett szervezni a montázs­műhelyben is, ahol a körök vezetésére Vince Ferenc és Szabó Pál vállalkoz­tak. Az olvasókörök megalakítása a legtöbb nehézségbe a gépházakban ütközött, amelyek nagy műhelyek és ahol legalább négy csoportra kellett osztani a dolgozókat. A négy csoport élére Mézes Antal, Szabó Ernő, Bagi Eszter és Iván János került. Igy körülbelül a termelési műhe­lyekben mégis oldódott volna a közö6 olvasás kérdése. Azonban hátra vol­tak még egyes csooprtok. Nem lehe­tett kihagyni ezeket sem, mert ezek a csoportok is igen fontos szerepet töl­tenek be az üzem életében. Igy p!. itt voltak az udvari munkások. Végül Brizlák Sándor és Juhász Vilmos vállalták magukra, hogy ezeket is megszervezik két csoportban a eaptó olvasására. Hátra volt még az iroda és a konyha. Az irodában dolgoznak szlovák elvtársak is. Pavlasz elvtárs vállalta, hogy itt egy Pravda olvasó­kört alakít és ebben az olvasókörbe bekapcsolja azt a néhány szlovák munkást, aki az üzemben szerte-széj­jel, főleg a gépházban dolgozik. Helytelen lett volna, hogyha meg­feledkeztek volna a konyha személy­zetéről is, ennek tagjai a termelésben dolgozókkal mindennapos kapcsolatban vannak és így fontos, hogy tájékozva legyenek mindenről. Maga Székely elvtárs vállalta magára azt, hogy a konyhában megszervezi az olvasókört és idevonja azokat az elvtársakat is, akik a reggeli szünetben az ebédlőben tartózkodnak. A lakatos műhelyt Vlko­vics Lajos elvtárs vá'lalta magára és ezzel az egész üzem beszervezése vé­get ért. Mikor tartják meg a köz5s olvasást ? Ez a kérdés nyugtalanította leg­inkább az elvtársakat. Munkaidő előtt lehetetlen. Mert részben e® az idő a közlekedési eszközökhöz van kötve, másrészt az újságok sincsenek még itt. Munkaidő után ugyancsak nehéz, mert az emberek sietnek haza, vagy a vonatra, vagy az utóbuszra, mely bi­zony nem vár. Maradt egyetlen lehe­tőség a reggeli szünet. Mert az elv­társak sehogyan sem akarták, hogy a termelésből akárcsak néhány perc kiesés is legyen. A terv mindenek­előtt. A reggeli 6zünet Vz 10-től 'V4IO­ig tart. Mindenki veszi a hazulról ho­zottat, valamelyik gép köré telepsze­nek és a kör vezetője megkezdi az Uj Szó, vagy a Pravda ismertetését. Mert a reggeli szünetben az elvtársak máskor is beszélgettek. Igy viszont megtanulják mindennapi kérdéseiket összekötni a pártsajtó segítségével a békeharc és bekő politikai életünk eseményeivel. Az olvasókörök vezetői­nek, vagy nevezzük őket agitátorok­nak, közös értekezletén azután az elvtársak aggodalmaiknak adtak kife­jezést, hogy a reggeli szünetben le­hetséges lesz-e az emberek figyelmét ezekre a kérdésekre összpontosítani. Sőt. volt olyan elvtárs is, aki fölve­tette azt, hogy nem jobb lenne-e a rádión keresztül vezetni a sajtótíz­pereeket. A vitában az elvtársak el­vetették ezt. Mert a sajtótízpercekben a legfonosabb éppen az, hogy közvet­lenül érintkeznek az elvtársak egy­mással és átadják egymásnak tapasz­talataikat. A hangszórón -keresztül c4 rpľfíodáaai fa az Qij cSzóoai új termelési sikerek (elé a SZÚ EIa! izmus építésében A rokycany-í kohóüzemek iínomító kemencéje teljesítette a harmadik tervévet Szeptember 17-én a normális esti műszakon a rokycany-i érckohók fino­mító kemencéjének dolgozói teljesí­tették az ötéves terv harmadik évét, amivel több mint másfél hónappal 1Ľ ,iék túl eredetileg vállalt kötelezett­ségüket. A finomító kemence munkásai azzal érték el kimagasló győzelmüket, hogy az egy öntésre szánt mennyiséget műszaki szervezési intézkedésekkel 20 métermázsával emelték. E műszaki szervezési intézkedések között szere­pel az az intézkedés is hogy meggyor­sították a kemence javítását üzem alatt, míg azelőtt ezt csak a kemence munkaszünetében végezték. A kollektíva az üzemben elsőként teljesítette a tervévet és most Osztra­va vidékére megy testvérüzemükbe, ahol az ottani munkásoknak át fogják adni tapasztalataikat. A Bratislava Déli-pályaudvar Szovjetbarát Köre Katajev munkamódszerét terjeszti A Bratislava Déli-pályaudvaron a Szovjetbarátok üzemi csoportja há­rom munka- és tanulmányi kört ala­kított, amelyekben átveszik Kata­jev munkamódszereit. A körök ha­vonta egyszer jönnek össze és bro­súrák alapján tanulnak. A szovjet munkamódszerek által indíttatva Kupcsik Ferenc például máris újító­javaslatot nyújtott be a vagóntola­tás javítására. Eddig minden beér­kezett vonattól éjtszaka egy vagy több teherkocsit egyenként a raktá­rakhoz állítottak. Az újítójavaslat szerint egyszerre több vonat is állit­hat kocsikat oly módon, hogy a Bratislava Keleti-pályaudvar osztá­lyozóba jelenei a Déli-pályaudvar tranzitósának a vonat érkezését, úgyhogy a vágónokat csoportokba oszthatják és egyszerre állithatják a raktárhoz. Ezzel fűtőanyagot, munkaidőt takarítanak meg és a .to­latást végző mozdony nem kell, hogy ugyanazt a szakaszt ismételje. A Szovjetbarátok Köre így járul az időveszteségek kiküszöböléséhez és a vonatok gyors elosztásához. A Keletszlovákiai Gépművekben kétszáz fiatal tanonclány kezdi meg a munkát Az új tanév megnyitása előtt a Keletszlovákiai Gépmüveik kassai ta­noncközpontjára az a felelős feladat jutott, hogy az első tanoncévfolyam­ba nagyobbszámú tanoncleányt tobo­rozzon, akik a gépműhelyekben is mint műhelyvezetők, mesterek, esz­tergályosok vagy marósok megállják a helyüket. A gépgyári tanonclányok toborzását igen gondosan szervezték meg és igy sikerült is. Igy a Keletszlovákiai Gépmüvek kassai üzemében több mint 200 fiatal ta­nonclány kezdett dolgozni, akik Ke­let-Szlovákia különböző járásaiból jöttek össze. A lányok mindannyian alsófokú j középiskolát végeztek. Elhatározá- | sukat tudatosan tették meg és büsz­kén jelentkeznek, hogy lakatosok, vasesztergályosok és marósok akar­nak lelvni. Sztankovics Mária péderl kisparaszt leánya (szepsi járás) a következőket mondja: — Saját elhatározásomból válasz­tottam új foglalkozásomat. Szüleim nem akadályoztak ebben. Igen örü­lök annak, hogy mint szákmunkásnö hasznára lehetek az országnak olyan felelős helyen, mint a gépüzemi gyártás. Rasi Ilka Szaláncról ezeket mond­ta: — Mint szákmunkásnö többet is keresek. Bebizonyítom, hogy tudok úgy dolgozni, mint a fiúk. Boch János, aki 190 százalékra tel­jesíti a tervet, apjával a bányász­napon. Alig több, mint egy heie annak, hogy bányászaink nagy ünnepüket, a bányásznapot ünnepelték. Ezen a napon tüntettek a világbékéért és a mellett, hogy a termelés fokozásával erősítik ezt a békét. A vashegyi bá­nyák dolgozóinak is ez a jelszava: „Több vasércet", mert tudják, hogy elért munkájukkal meggyorsítják az ország építését. Erről tanúskodnak kötelezettségeik is, amiket fölolvas-l tak é6 az az ígéretük, hogy a szovjet sztahanovistáktól és újítóktól fognak tanulni, bevezetik az új munkamód­szereket és kiterjesztik a szocialista munkavereenyeket. Mi szemtanúi va­gyunk annak, hogy üzemünkben ezek a kötelezettségek nem papírosvállalá­sok, hanem tényleg emelkedik az érc termelése. Terjed a rriunkaverseny még a bányásztanoncok között is, akik szintén mindannyian bekapcsolód­tak a nemes versengésbe. De vannak még bányászok, akik nem értik a szo­cialista munkavereenyt és még nem kapcsolódtak bele Mi vashegyi bá­nyásztanoncok megfogadtuk, hogy Oashegyi levél meggyőzzük őket és példát mutatunk nekik. Ügyelni fogunk arra, hogy kö­telezettségeink minél előbb teljesülje­nek és elvégezzük a ránk bízott fel­adatokat. De most a nagy napról akarok még írni. Szeptember 9-e. A vashegyi szer­pentinútakon egyre gyülekezik a nép. Egyenruhás öregebb bányászok, fér­jükkel karonfogva lépegető bányász­asszonyok, kisgyermeküket is maguk­kal hozva. — Csak ne essen ma az eső, — só­hajtozik egy idősebb nénike, — mert ez bizony elrontaná a mi gyönyörű ünnepünket. A László-táró előtt már igen sok a nép. Indulnának már, de a rezesbanda még nem húzza. Mi ifjú bányászok is ott állunk felsorakozva. Elől a má­sodévesek fekete ruhában, mögöttük szürkében az elsőévesek. Várjuk a pillanatot, amikor a zenekar rázendít és elindulunk az ünnepély színhelyére. Órámra nézek. Nyolc óra. A nevelő elvtárs indulásra szólít. Az egyenru­hába öltözött fúvószenekar szovjet indulókat játszik. A tanoncok három zászlót visznek. Középen Kántor ödön, a mi büszkeségünk, a legpéldásabb bányásztanoncok egyike. Azt a zász­lót vitte, amelyet munkánkért kap­tunk. Megérkeztünk Először Gorláti elvtárs szavait hallgattuk meg. El­mondta, hogy nem maradtunk el a tervteljesítésében, hanem még túl is léptük. Júnjnsban 102%, júliusban 105 és augusztusban 110%-ot ért el az egész üzem. Felolvasták a bányász­napi kötelezettségeket is. A legfonto­sabbak ezek: 3000 tonna ércet ajándé­kozunk a bányásznap tiszteletére terv fölött, 500 órát önkéntes brigádmun­kára szentelünk. Kusik elvtárs beszédéből esteket jegyeztem fel: A bányásznap sokat jelent számunkra, mert ezzel új erőt i és akaratot nyerünk a további munká­I hoz. Legyetek büszkék arra, hogy szeretett Pártunk, Gottwald elvtárssal az élen, köztársaságunkban az első helyre emelte a bányászokat. Meg­változott a helyzet azóta, amikor ben­neteket földi patkányoknak neveztek. Ti vagytok ma az ország első mun­kásai. Vegyetek példát a szovjet sztahanovistáktól, akiket a nagy Sztá­lin tanít, a világbéke első harcosa. Mi bányásztanoncok, még ilyen jól nem éreztük magunkat. A vezető elvtársak örömmel és meghatódva üdvözöltek bennünket. Megnéztük a szlovák- és magyarnyelvű kultúrműsort, táncokat, meghallgattuk a dalokat. Ezután egy elvtárs a szovjetnép 6zerencsekívána­tait tolmácsolta bányá6zdoJgozóinknak. Majd kifizették a hűségpótlékot, amely magasabb volt, mint a mult évben. Ez annyit jelent, hogy a vas­hegyi bányászok jobban dolgoztak, mint a mult évben. Valamikor nem volt hűségpénz. Valamikor a mi bá­nyászaink sokat szenvedtek. Blahút Pál 32.325 koronát kapott. Ezt mondja: — Tavaly C6ak 25.000 koronát kaptam. Ebből is láthatod, hogy még jobban dolgoztam-, mint tavaly. Szeretem a munkát nagyon, nem cserélek senkivel sem. Már nem is tudnék más lenni, mint bányász. Tizenöt éve dolgozom a föld alatt, de soha úgy nem ment a munka, mint most, amikor szabadok vagyunk. Már nem a kapitalistáknak dolgozunk ba­góért. Bizonyára könyveitekből ti is olvassátok azt, hogyan volt azelőtt. Bányásztanoncok igyekezzetek, ijiun­kátokkal mutassatok példát a többi ifjúságnak. Közülünk is néhányan igen szép eredményt értek el. Bock János 190%-kot teljesített pajtásával, Bit­r Blahút Pál, a vashegyi bányák leg­jobb élmunkása, 32.000 koronán felül kapott hüségpótlékot. csel Józseffel. Ezen a nffoon még édesapja is eljött meglátogatni őt. De a többiek is mindannyian jól dolgoz­tak. Mi is kaptunk 2900 korona ' hű­ségpénzt. Nagyon megörültünk ennek. Megfogadtuk, hogy jó könyvekre for­dítjuk vagy a takarékpénztárba tesz­szük, hogy ezzel is segíthessük álla­munk építését. Az ünnepély végén kiosztották a bányásztanoncoknak a »példás tanonc«-jelvényt. Munkánkért és tanulásunkért kaptuk. Ez a jelvény arra kötelez, hogy példát mutassunk, hogy még szolgalmassabban dolgoz­zunk és tanuljunk, mint eddig. Mi ezt meg is fogadtuk és minden erőnk­kel azon leszünk, hogy minél előbb felépítsük hazánkban a szocializmust. Nem feledkezünk meg Gottwald elv­társnak tett ígéretünkről sem, hogy igyekszünk minél több bányásztanon­cot megnyerni. Toborzó utainkoti ed­dig is jól teljesítettük feladatainkat, de azt akarjuk, hogy a jövőben se csalódjon bennünk senkL JAKUBEC TIBOR bányásztanonc­levelező, Vashegy.

Next

/
Thumbnails
Contents