Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-18 / 219. szám, kedd

UJSZ0 ­A népi demokratikus rendszer nagy életereje 1951 szeptember 18 U J SZU Lengyelország, Románia, Bulgária most ünnepelte a hős Szovjet Hadse­reg állal történt felszabadításának he­tedik évfordulóját. Ezek az ünnepsé­gek minden országban magukra von­ták a néptömegek figyelmét. A béke­szerető népek élénk érdeklődéssel és nagy örömmel figyelik a népi demo­kratikus Országokban végbemenő cso­dálatraméltó társadalmi, gazdaság; és kulturális változásokat. A népi demo­kiatikus országok a Szovjetunió nagy­szerű történelmi tapasztalatát követve, támogatását és 6egiségét hasznosítva, biztos léptekkel haladnak előre a szo­cializmus útján. Növekszik és erősö­dik a béke, a demokrácia és a szocia­lizmus tábora, nő é6 erősödik a népek mozgalma a békéért, az amerikai­angol imoerlalista gyújtogatok ellen. A Szovjetunió eredményei és tapasz­talatai. a népi demokratikus országok sikerei fölbecsülhetellen erejű fegy­vert adnak a békéért és a demokrá­ciáért harcoló népek kezébe. Mindössze néhány esztendő — tehát történelmileg csekély idő — telt el azóta, hogy Közép- és Délkelet-Európa országaiban létrejöti a népi demokra­tikus rendszer. Annál ragyogóbbak az elért sikerek, annál tanulságosabbak azok a következtetések, amelyeket — ez országok megtett útját vizsgálva — levonhatunk. E sikerek mindenekelőtt a népi de­mokratikus rendszernek, a proletár­diktatúra formájának, a munkásosztály vezette doigozó tömegek hatalmának óriási életerejéről tanúskodnak. Köztudomású, hogv a multb-in csak­nem mindegyik, népi demokratikus or­szág elmaradott agrár- vagy agrár­ipari ország volt. Függő helyzetben voltak az imperialista nagyhatalmak­kal szemben, amelyek akadályozták fejlődésüket és igyekeztek megtartani őket az elmaradottság és függőség állapotában. Az éhség, a nyomor, a széles tömegek féktelen kizsákmányo­lása és elnyomása uralkodott ezekben az országokban. Az elnyomást vagy nyíltan, fasiszta módszerekkel valósí­tották meg, mint Lengyelországban és Bulgáriában, avagy „demokratikus" módszerekkel álcázták, mint Csehszlo­vákiában. Ezeknek az országoknak burzsoa-földesúri uralkodó körei a leg­szorosabb kapcsolatokat tartották fenn 0 francia, az angol, a német és az amerikai imperialistákkal, halálosan rettegtek a néptömegekiől és gyűlöl­ték a Szovjetuniót, a szocializmus, a demokrácia és a béke támaszát. Ezek­nek a köröknek politikája egyenes elárulása volt országuk nemzeti érde­keinek és teljes csőddel végződött. A néptömegek, amelyeket e politika kö­vetkeztében 6zörnyü nyomorúság és szenvedések sújtottak, azokat követ­ték, akik hősiesen é6 önfeláldozóan védelmezték országuk nemzeti függet­lenségét és tevékenyen harcoltak ha­zájuk felszabadulásáért: a kommu­nista és munkáspártokat, amelyeknek befolyása mérhetetlenül megnöveke­dett. Bebizonyították, hogy a kommunista és munkáspártok vezetésével, — ame­lyeknek politikája a népi demokratikus rendszer létalapja — a néptömegek nemcsak összehasonlíthatatlanul job­ban tudják kormányozni az országot és gazdaságát, mint a kapitalisták és a földesurak, hanem hatalmas sikere­ket is tudnak elérni országuk szocia­lista építésében. A felszabadult népek nyomban gyökeres társadalmi átalakí­tások megvalósításához fogtak: mind­végig következetes földreformot haj­tottak végre, államosították az ipart és a bankokat, életbeléptették az álla­mi külkereskedelmi monopóliumot. El­szánt osztályharcban felszámolták a földesúri osztályt és a nagyburzsoáziát, megdöntötték a kapitalizmus alapjait. Először történt ez országok történel­mében. hogv a nép vette a kezébe a hatalmat. Elsőízben vívták ki ezek az országok teljes nemzeti függetlensé­güket és most sikeresen építik a szo­cialista társadalom alapját. A munkásosztály történelmi külde­tése abban rejlik, hogy a hatalom for­radalmi megragadása és megszilárdítá­sa útján a régi kizsákmányoló társa­dalmat új, szocialista, kizsákmányo­lást és kizsákmányoló osztályoi<at ne.m ismerő társadalommá alakítja át. A népi demokratikus országok mun­kásosztálya mint az új társadalom ve­zetőereje, szövetségben a parasztság­gal. sikerrel teljesíti ezt a nagy törté­nelmi szerepét. A népi demokratikus országokban aránylag rövid idő alatt helyreállítot­ták a gazdasági életet, teljesitik és túlteljesítik a népgazdaság 1 terveket, amelyeknek célja, hogy megvalósítsák a szocialista iparosítást, megépítsék a szocializmus alapialt és megszilárdít­sák az ország védeimi képességét Az ipari termelés a háboiú előtti időkhöz képest a többszörösé' e emelkedett. Különösen hatalmas fejlődést mutat a nehézipar. A népgazdaság olyan gyors ütemben Halad előre, amelyhez fogha­tót a kapitalista országok sohasem ismertek és nem Í6 ismerhetnek. A földreform eredményeképpen és az állam részéről a parasztoknak hitelek, vetőmag, stb. formájában nyújtott segítség alapián fölleniült a mező­gazdaság, jelentősen megjavult a falu dolgozóinak helyze'e Megindult a pa rasztsác önkéntes mozgalma a terme­lőszövetkezetek alakítása érdekében^ A nagv á'lami támogatásban részesülő termelőszövetkeretek felhasználják az állami gép- és traktorállomások egyre növpkvő technikai fölszerelését és ez lehptové tette, hogv megkezdjék az pgyénileg terme'fi kisüzemi mezőgaz­daságnak szocialista nagygazdasággá vMó átépítését, hogv szüntelenül emel iék a munka tenr>eléken"sécét és : szövetkezetek taf'al sorába lépett pa rasrtok iövedp'mét A népi demokratikus országokban teljesen megszűnt a munkanélküliség. Évről évre a munkásoknak százezrei özönlenek az iparba Növekszik a mun k ások és alkalmazottak reálbére. A dolgozók széleskörű társadalombizto­sításban részesülnek, ingyenes orvosi kezelést, fizetett évi szabadságot kap­nak. A lakoftság legszélesebb rétegeit érintő igazi kultúrforrada'om : .bonta­kozik ki ezekben az országokban. Nö­vekszik a felső tanintézetek és isko­lák. a színházak és könyvtárak -száma, tömeges példányszámban adják ki a marxizmus-leninizmus klasszikusainak alkotásait, fejlődik a tudomány és a művészet, gyorsan formálódik az űj értelmiség. Üj emberei; nőnek fel, a szocializmus építői' hű fiai ők hazá­juknak, határtalanul szeretik a Szov­jetuniót. mélyen áthatja őket a prole­tárinternacionalizmus érzése. A népi demokrat :kus országokban új, szociális la nemzetek vannak kiala­kulóban,. amelyek erkölcsileg és politi­kailag egybeforrottak, készek megvé­deni a békét és hazáinkat az imperia­listák mindennemű me6terkedéseivel szemben. A népi demokratikus országok sike­rei azért váltak lehetővé, mert ez or­szágok és a Szovjetaunió között a teljes jogegyen'őség alapján a szoros barátság és' kölcsönös segélynyújtás viszonya alakult ki mert felszabadító­juk, a Szovjetunió önzetlen segíti őket és átadja nekik gazdag tapaszta­latait. Ez — a történelemben eddig isme­retlen új viszony a népek és államok között — ez a legnagyobb akadálya az amerikai és angol imperialisták agresszív politikája megvalósításának. Az amerikai és angol imperialisták ép­pen e>zért támadják vad dühvel és gyű­lölettel a népi demokratikus országo­kat. Szeretnék elszkaitani ezeket az országokat a Szovjetuniótól és gyar­mataikká változtató őket, szeretnék megfojtani a népi erőket, amelyek Megjelent a „Tartós békéért, népi demokráciáért!" új száma A „Tartós békéért, népi demokrá­ciáért" legújabb száma vezércik­kének cime: A népi demokratikus rendszer nagy életereje. „A világ i békéjének fenntartásáért és meg­szilárdításáért" című rovatban a lap arról a nagy hazafias lelkesedésről ír, amellyel a Szovjetunió békeszere tő népei aláírják a békeegyezményt követelő felhívást, továbbá beszá­mol a Béke Világtanács felhívására folyó aláírásgyűjtés sikereiről" Olaszországban, Dániában, Norvé­giában, Angliában, Ausztriában és Finnországban. A lap szerkesztősé­gi cikke „Nem békeszerződés ez, hanem új háború előkészítése" cím­mel az ÜSA és Anglia kormánya által összetákolt japán különbéke­szerzödéssel foglalkozik. Beszámol a lap a bolgár felszabadulási évfor­duló ünnepléséről és kivonatosan közli Vlko Cservenkovnak, valamint Szokolovszkij marsallnak a szófiai ünnepi ülésen elmondott beszédét. Az új szám közli Jacques Duclos­nak, a Francia Kommunista Párt titkárának a párt Központi Bizott­sága plénumán elmondott beszéde rövidített szövegét. Eugenio Gomez, az Uruguay-i Kommunista Párt fő­titkára ,.A Tito-ügynökök próbál­kozásának csődje Uruguayban és Argentínában" címmel írt cikket. Közli a lap R. Zambrowski, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága titkárának „A lengyel mezőgazdaság fejlődése" című cik­két. A lap híreket közöl a kommunis­ta és munkáspártok életéről szemel­vényeket a kommunista és munkás­pártok sajtójából, továbbá Jan Ma­rek Politikai jegyzeteit. ezekben az országokban hatalomra ke­rültek és megmutatiák az egész világ­nak, mire képes az » nép, amely örök­re lerázta magáról a kapitalizmus jár­mát. A titóista kémek és gyilkosok nyo­morult bandája, amely Jugoszláviában a hatalmat bitorolja, elárulta és áruba bocsátotta az országot az amerikai imperialistáknak. Ezt az aljas bandát a háborús gyújtogatok ma a legalja­sabb támadásokra é6 alávaló provoká­ciókra használják fel a népi demokrati­kus országok ellen. A fasiszta Tito­klikk mesterkedései ellen való küzde­lem minden kommunista és munkás­pártnak nemzetközi kötelessége. Azoknak a sikereknek megvilágítá­sában. amelyeket a népi demokratikus országokban a népi hatalom ért el. ki­rívóan mutatkozik meg a kapitalista országokban uralmon lévő kormány­körök politikájának gazsága. Ezek a Körök mindenben kiszolgálták az úi rah'óhábnrúra készü'ő amerikai impe­rializmust és a jobboldali szoria'isfa vezetőkkel együtt. szántszándékkal elősegítik, hogy országuk mindjobban az HSA alárendeltjévé vál'ék. mind­jobban függjön az Egvesfilt Államok­tól. amelv a „közös védelem az Atlani ti Szerződés keretében" ürűpvével kö­nvörtelenü' kizsákmányolia őket. A ka­pitalista országok kormánykörei láb­bal tipor iák a demokratikus szabadság­ionokat foki?zák a ter rnrt. üldözik a bélfo és a demokrácia kiváló harco­salt. A népi demokratikus országok sike­rei és vívmányai tanul cágos példaként állnak az egész világ dolgozói előtt. K'feiezésre iutott ez az Angol Kom­munista Pírt ..Angl :a útia a szocializ­mus fe'é" című protrrammiában, az Ind'ai Kommunista Párt programmiá­han. a kapitalista és gvnrmat; orszá­gok kommunista pártiéinak sok más dokumentumában, amelvek k-'mondiák. hogy a szocializmus felé az út a népi demokrácián át vezet. A népi demokratikus országok ta­pasztalatai a népi hatalom nagy, éltető erejéről beszélnek, azt bizonyítják, hogy kimeríthetetlenek annak a nép­nek az alkotó erői amely kezébe vette a hatalmat, hogy fölépítse boldog éle­tét, harcoljon a békéért a demokrá­ciáért, a szocializmusért. (A „Tartós békéért, népi demokrá­ciáért!" legújabb számának vezér­(CÍkke.) A berlini VTT nemzetközi irodal­mi pályázatára, amelynek tárgya „Miért akarom a békét", 35 or­szágból 126 vers, 4 versesgyüjte­mény és 62 elbeszélés érkezett be. A zsűri, amelynek elnöke Pablo Ne­ruda volt, a pályázat tiszteletdiját fosztasz Jannopoulosz görög már­4 tír-költőnek ítélte, akit a monar­cho-fasiszta gyilkosok 1948 május 5-én az eginai börtönben kivégez­tek. „Utolsó dal" című verséért, amelyet kivégzésének hajnalán írt. A zsűri határozata ezt a költe­ményt és mártír-költőjét példaként állítja a fiatalok milliói elé az egész A VIT irodalmi pályázatának díjnyertes költeménye világon, mint az ember és az em­beri méltóság győzelmének, az élet­halál fölötti győzelmének jelképét. A zsűri határozatba hozta azt is, hogy a tiszteletdíjjal kapcsolatos 100.000 francia frank értékű pénz­jutalmat Kosztasz Jannopoulosz tár­sainak, az Ai Stratis szigetén lévő koncentrációs táborban sinylödő gö­rög mártír-költőknek és íróknak utalja át. Itt közöljük a költeményt, mely­nek magyar fordítása Paul Eluard francia és Stephan Hermlin német fordítása nyomán készült. Kosztasz Jannopoulosz: Gz U lolsó dal Hajnal van, korahajnal, az első üzenet: hallgasd a kakasszót, a visszahozhatatlant! Szívünkben fény hasad, az éj tűnik. Mi már, barátaim, csak ezt a szürke hajnalt látjuk, a napfénynek már nem fogunk örülni. Halld, halld, a messziből, mintha csak a föld közepéből szakadna fel a hajnal harsonája! Harcba szólít, az áldozati helyre. Csodás világokat támaszt bennem az élet. Itt az idő, hogy szivem és szellemem készen álljon. Minden felébred. Vad és könnyű vagyok és lángolón vetem magam a tűzbe, az élet legmélyéhez van közöm. Hát utoljára ittunk bort, a jó, tüzes bort. Akár a paripák, mikor vért isznak a patakból s úgy készülnek szilajon a csatára. Szívünknek szárnya nő s úgy viharzunk előre, egy óriásit, egy rettentőt kiáltva a halálra, olyat, mint a forgószél bömbölése, hogy végigzúgjon a világon. Előre, testvérek, csak előre, vígan bele a tánc közepébe! Ők a Zolongo-i lányok, ők álltak először a táncba. Eljárt az idő, de lépteik bennem rezegnek, minden a harcot idézi. Kapj szárnyra, ifjúság, ragadj fel a magasba, mert sose borult még a földre ily óriás nagy ég. Nem, mi nem vagyunk már gyenge puhányok! Egyikünknek sem remeg a szíve, gyáván egyikünk sem görnyed ez. Emelt fővel mérjük fel a hálál erődjét, hogy majd egyszerűen ledöntetik. Mikor minket már elemészt a láng, minden kínjaink is kihúnynak. S éppen ez a halál lesz a mi győzelmünk a halálon. Somlyó György fordítása. £gy görög író gyötrelmes útja Hitler Gestapójálól Truman Makronizoszáig Az alábbi cikk a Die Tat cí­mű reakciós svájci lapban je­lent meg. Kornaros iy06-ban született egy délkrétai faluban. Szülei a legszűkö­sebb viszonyok között éltek. Mit csinálhat egy görög paraszt­gyerek, aki a szellem után vágyódik? Nagy városba. Athénba megy, hogy­ha csak elektrotechnikusként, vagy iü töként is. Perikies városának egy színházában, az alkotás közelében le hessen. itt alkalma van a' folyóiratok olvasására, habzsolhatja a nagv lapok tárcáit; a díszletek festett vásznai mö­gül Aischylos. Sophokles szavait hall hatja És a nagv müvekkel való talál kozás felébreszti benne a minden nagy alkotóban ott szunnyadó vágvat, hogv maga is irjon. Már készen is van a terve: kertésznek szegődik el az Athos­hegv szerzeteseihez. Itt több mint egy évig dolgozik, lát és hall. Azután visz­szatér Athénba és kiadja regényét az orthodox-egvház züllöttségéről. »A szent hegy. vagv szerzetesek álarc nélkül*. Könyvével egycsapásra híres­sé lesz. Stílusa világos, egyszerű és tiszta, Ügy ír, mint akinek a szó új, drága és aki érzi az írói felelősséget. ígv még senki sem írt Görögországban, senkinek sem volt még bátorsága ki­mondani azt, amit mindenki tudott. Megvesztegedlietetlen jellem. Egy tanulmányútról visszatérve újabb, még veszélvesebb kalandra készül. Kréta északnyugati partjai mellett fekszik Spina-Longasziget. Ügv suttogják, Hellas leprabetegei embertelen körül­mények között pusztulnak itt el. író­nak lenni nem azt jelenti-e, mint a humanitást, az emberi becsületet szol­gálni? Kornaros fortélyos módon csem­pészi be magát erre ^ szigetre. Lát és szenved. Nyilvánosságra hozza második nagv könvvét: a »*Spina Lon­ga«-t. Művével botrányt idéz elő, né­hány hivatalnokot leváltanak, Korna­rost most már a nagv írók közé so­rozzák. De a fasizmus már kinyújtja feléje karmait. A Metaxax-diktatúra kezdetén letar­tóztatják. könvveit és brosúráit elret­tentő példaként nvilvánosan elégetik 1938-ban külföldi tiltakozások követ­keztében szabadonbocsátják. Még két év viszonylagos szabadságot kap'a sorstól. 1943-ban egy írása jelenik meg: »Nem fogunk meghalni* hirdeti A füzet titokban jár kézről kézre, ha tása óriási. A Gestapo vadászni kezd rá és el is fogja. Minden kínzást el szenved és túlél. Félholtan mondja tollba a görög szabadságharc eposzát Címe »Chaidari« (Táborok). 1944 de cemberében kitör a kommunisták ve­zette felkelés. A reakció segítségére siető angolok a harcos költőt — azt gondolva, hogv kommunista — be bijrtönözték. Később kiszabadul és egvik írásában világgá kiáltja, hogy míg az antifasisztákat börtönbe zár ták — egyetlen együttműködőt sem büntettek meg, s a nácik lakájai mind a mai napig bejáratosak a minisz­tériumokba, a megbízásokat, üzleteket ma is ők kapják, mintha mi sem tör tént volna. Ketten, a néven nevezettek közül pert indítanak ellene. Kornarost bilincsbe verve hurcolják Patrasba Itt sikerül feleségének egv megrázó fel­vételt készíteni róla, amint a csend­őrök közt a bíróság elé tántorog. Két és félévre ítélték ... Kornaros ezt a büntetését is kitölti Mikor visszatér Athénba, az angolokat már amerikaiak váltották fel, most azok »demokratizálnak«. üj szél fuj a megtiport országon keresztül? Költőnk mindénesetre azt hiszi, hogv felléleg­het és mivel ennvi szenvedés után nagy művekhez ereje nincs, nvilt leve­let ir egv tekintélyes folyóiratban egy fiatal költőhöz. Levelében elmondja, hogv ma az író elsőrendű feladata az embertelenség és a bűn ellen küzdeni Levelét a szép görög formulával zár­ja: »szeress engem«. Azonnal letar­tóztatják. 1949 november óta Makro­nizosz napja süt védtelen fejére. A turisták, kik fehér hajókon Delos Naxos. Páros felé haladva Kan Simi­on mellett elsnhannak és a hajórierem­he/, tolonganak, hogy a níres Posei don-templom maradvánvait megeső­dáliák egv pillantást sem vetnek arra a fátlan, kiégett és nyilvánvalóan la­katlan szigetre, mely a földíok előtt fekszik a kék tengerben. Ez a sziget Makronizosz. Nem tartozik ebbe az elbeszélésbe, hogvan sikerült nekem egv külföldi diplomata segítségével és kíséretében erra » szigetra jutnom. A fertőző betegek részére egy drót­sövénnyel körülvett sátor volt ott. A drótsövényt nem léphettük át. De lát­tam egy fiatalembert, aki kitört mö­güle. Félrelökte az örséget és csopor­tunkra vetette magát. Ezt kiabálta: »Engem meg fognak ölni, de nektek meg kell néznetek a Charadra-t. a Charadra-t, melyet még senkii sem látott!...« Es a sátorból visszhang­zott: >Charadra. Charadra ...« Charadra szakadékot jelent. Eré­lyes közbelépésünkre megmutatták. A Charadra inkább valami vájat egv kopár egyetlen fa és egyetlen fű­szál nélkül meredő hegy oldalában. Szemernyi víz sehol. A nap kegyetle­nül tűz a görgeteges hegyoldalra, s vörös agyagföld megrepedezett a hő­ségtől. Mint legelőn a nvájat, drót­kerítés vesz körül ott háromszáz sze­rencsétlent. Többségük kommunista es forradalmi értelmiségi Láttuk az izzó vas okozta friss égési sebeket, az el­tört kezeket és térdcsuklókat és a leg­borzalťnasabbat: némákat, kiknek a gégefőjét törték össze. Itt beszéltem Kornarossal. Arca re­pedéses volt, mint az izzó föld. ame­lyen állt, arcát és állát kusza, sok fe­hér szállal tarkított fekete szakáll fedte. Hatvanévesnek látszott. Magá­ról nem akart beszélni. »Önök az el­sők, akik bennünket meglátogattak*, — mondta — »ezért kötelességünk, hogv a látottakról majd beszéljenek*. Karjának egv mozdulatával átfogta szenvedő társait. Mindenről pontosan informált, neveket, dátumokat mon­dott Ezt egv athéni történésszel, az akadémia tagjával kellett közölnünk. Aztán üdvözleteket küldött felesége és néhánv francia költő számára. »Ha az én sorsomról beszélnek majd« — mondta végül — »úg V beszéljenek, mint mindnyájunk jelképérők. Bizo­nyítékul autogrammot kértem tőle. El­kérte a blokkomat és erélyesen neki­kezdett. De mikor odaért, hogy »a gö­rög írók szövetségének tagja«, — keze nem engedelmeskedett többé. Hazaérve teljesítettem a tanúzás kö­telességét. Ahhoz, hogy azt a szivet­téoő látványt, amiben részem volt le­írhassam, erősítőre volt szükségem. Kornaros száraz ajkához még egv po­hár vizet sem tudtam nvujtani. Wolfgang Cordan

Next

/
Thumbnails
Contents