Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-14 / 189. szám, kedd

1951 augusztus 14 UJS

20 Nam Ir tábornok tiltakozása az amerikai repülőgépek felháborító támadása miatt A koreai néphadsere? és a kínai önkéntesek küldöttségének vezetője, Nam Ir tábornok, augusztus 9-én, Joy altengernagyhoz tiltakozó levelet intézett a koreai küldöttség gépkocsijának amerikai repülőgépek által történt lövetése ellen. Nam Ir tábornok tiltakozó levelében rámutatott arra, hogy a koreai küldöttség élelmiszerszállító gépkocsiját megegyezés szerint fehér zászlóval Jelölték meg és a gépkocsi ellen elkövetett amerikai támadásra annak ^llenére került sor, hogy az amerikai fél biztosította küldöttségünket, hogy az így megjelölt gépkocsik sérthetetlenségéért kezeskedik és minden amerikai részről történő támadást rájuk megtilt. Nam Ir tábornok felhívta az ENSz fegyveres erői küldöttségének vezetőjét, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket és biztosítsa, hogy az ehhez hasonló incidensek, amelyek a két fél megegyezésével ellentétben állanak, a jövőben ne Ismétlődjenek meg. Turistáknak álcázott imperialista ügynökök árasztják el Jugoszláviát A belgrádi fasiszta kormány bejelentette, hogy rövidesen újabb könynyítést tesz a külföldiek számára, hogy meglátogathassák Jugoszláviát. Az utóbbi időben d külföldi ügynevezett turisták száma egyre inkább növekszik. A valóságban ezek a „turisták" nem egyebek, mint az Imperialista trösztök megbizottai, akik elenőrzik a Tito-klikk tevékenységét és újabb népellenes intézkedéseket rendelnek el. A turisták névsorának tanulmányozása meggyőz arról, hogy trösztvezérekről és amerikai nulliárdosokról van szó, akik úgy mennek Jugoszláviába, mint az Ígéret földjére. A titolsta lakájok segítségével tetszés szerint kifoszthatják az ország természeti kincseit. Jugoszláviából elviszik nemcsak az agressziós terveikhez szükséges stratégiai nyersanyagokat, hanem a gabonát és az épületfát is. A „nehézsúlyú turisták" közül a legutóbbi időben a következők tettek látogatást Jugoszláviában: W. D. Campbell, a „Petroleum Mashlnery Corporation" tröszt elnöke, E. M. Gretsler, a „National Supply Export Corporation" tröszt elnöke, a „Bethleen Steel Corporation" amerikai acéltröszt megbizottai, a Melón alumínium tröszt kép képviselői, valamint az ENSz lakájai: Myrdal, az ENSz meUett működő európai gazdasági bizottság titkára, Ekroyd, az acél és villamosenergia bizottság Igazgatója, Young, az építőanyagipari bizottság Igazgatóját, Fagon, az ENSz mellett működő gazdasági bizottság főtitkára, Fr. Wight, az „amerikai segély" elosztó bizottságának főigazgatója és a „Care" jugoszláviai bizottságának főnöke, I Henry Kessler, az amerikai rokkantak intézetének szakértője, akit az NESz „minden eshetőségre" Jngoszláviába küldött. Az amerikai üzletembereken kívül, amerikai politikusok is nagy számban érkeznek Jugoszláviába. Közöttük Clark Flsher, Owen Róbert, Claude Pepper, Harold D. Coolie, Williams R. Pogg, Lorry Betley, John Kenedy és mások. Az amerikai politikai dzsungel képviselőin kívül angol labourista „turisták" Is érkeznek Jugoszláviába. Közöttük szerepel Aneurin Bevan, Conny Morgan Philips, Philip Noel Baker, Ernst Davies, valamint az angol parlament több háborús uszitója és más szoelálárulók, akiket Tito és a Jugoszláviát kormányzó többi hóhérok „személyesen" hívtak meg. De az amerikai monopoltőkéseken és lakájaikon, az angol labourlstákon kívül — akik turistáknak álcázva mennek Jugoszláviába, hogy ezt az országot az imperialisták agressziós terveibe kapcsolják, — a Tito-kllkket állandóan látogatják hivatalos személyiségek és küldöttségek — polgári és katonai személyek, akik nyíltan tárgyalnak a jugoszláv nép leigázásáról és az ország agressziós támaszponttá alakításáról. A Tito-Rankovlcs gyilkos banda, a jugoszláv nép elenségel és az imperialisták között megkötött vásár eredményeképpen Jugoszláviát behálózzák az amerikaik repülőterei; az ország határain a népi demokratikus országok közelében hadászati jelentőségű műutakat és vasútvonalakat építenek és egyre sűrűbbek a Tltoklikk fasiszta provokációi a népi demokratikus országok ellen. Megalakult az uj francia kormány Sok huzavona után Washington sürgetésére René Plevemnek, az amerikai imperialisták hűséges szolgájának, szombaton, augusztus 11-én sikerült összetákolnia az új francia kormányt. Pleven kormánya 24 miniszterből, és 13 államtitkárból áll. A radikálisoknak és az úgynevezett baloldali radikálisoknak 14 tárca, Bidault katolikus mozgalmának 10 és a legkülönfélébb színárnyalatú konzervatív pártoknak 13 tárca jutott. A miniszterelnök helyettese René Mayer radikális szocialista, pénzügyi és gazdasági miniszter, valamint George Schuman, nemzetvér delmi miniszter, a népi republikánus mozgalom vezére. A belügyminiszteri széket Charles Brunera bízták. Pleven kormányában a szocialisták nincsenek képviseílve. Az úgynevezett új francia kormány jövő politikájáról képet ad Pleven legutóbbi nyilatkozata, amelyet a nemzetgyűlés előtt mondott. Pleven kormánynyilatkozatában kijelentette, hogy folytatni fogja az előző kormányok politikáját és az agresszív európai hadsereg összeállítására, Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének meggyorsítására és a vietnami nép elleni gonosztevő háború megerősítésére fog törekedni. Korea! hadtletentés A koreai népi demokratikus köztársaság néphadseregének főparancsnoksága jelenti augusztus 11-én: A koreai néphadsereg egységei szoros együttműködésben a kínai önkéntes osztagokkal az egyes frontszakaszokon sikerrel visszaverik az ellenség támadásait és súlyos ember- éa anyagveszteségeket okoznak neki. A néphadsereg tégelhárító tüzérsége és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek augusztus 11-én négy ellenséges repülőgépet lőttek le. Augusztus 10-én a néphadsereg egységei a nyugati partvidéken egy ellenséges őrhajót elsülyesztettek. Amerikai munkások válasza Trumannak és a többi háborús uszítónak (R. M.) A második világháború óta napról napra fokozódik az angol-amerikai reakciós propaganda a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. A politikusok egész hadserege, a sajtó, a rádió, a mozi és a tömegeket befolyásoló más eszközök, melyek a tőke szolgálatában állnak, azzal fog-lalkoznak, hogy támadják a Szovjetuniót és igyekeznek a kapitalista országok népei sorában kételyt támasztani a Szovjetunió békepolitikája iránt. Az imperialista hatalmak veeető körei nem sajnálnak semilyen fáradságot, hogy elkendőzzék az igazságot a hatalmas szocialista állam sikereiről, a szovjet dolgozók magas anyagi, művelődési színvonaláról. Az imperialista politikusok és mindenekélőtt az Amerikai Egyesült Államok és NagyBritannia politikusai a gyűlölet magvát hintik el a szovjetnép, a szovjetkormány ellen. Anglia labourista kormányának szovjetellenes álláspontjáról J. V. Sztálin, a „Pravda" munkatársának adott nyilatkozatában kijelentette: „Attlee miniszterelnöknek szüksége van a Szovjetunióról szóló hazugságokra, 6zük6ége van arra, hogy a Szovjetunió békepolitikáját agresszívnek, az angol kormány agresszív politikáját pedig békepolitikának tűntesse fel, azért, hogy megtévessze az angol népet, hogy elhitesse vele ezt a hazugságot a Szovjetunióról és igy csalással bevonja agy új, az Amerikai Egyesűit Államok kormánykörei által szervezett világháborúba." A tőke bértollnokait nem nrvarja as, hogy békepolitikájához híven éppesn a Szovjetunió terjeszt elő javaslatokat a nemzetközi biztonság megerősítéséra. Ok arra törekszenek, hogy elhallgassák, vagy visszautasítsák a szovjetkormány javaslatait az atomfegyver betiltásáról, aháborús propaganda megszüntetéséről, a fegyverkezések megszüntetéséről és az öthatólom kőzött megkötendő békepaktumról. A reakciós sajtó és rádió nem hagyja magát 6emilyen bizonyítéktól befolyásoltatni, a szovjetjavaslatokat „propagandának" nevezi és hangoztatja, hogy a Szovjetunió „veszélyezteti a biztonságot". A kapitalista -országok egyszerű em| berei mind jobban és jobban meggyőI ződnek, hogy az imperialista politiku^ sok békeszóíama-i és gyakorlati tevékenységük között nagy különbség van. Az imperialisták természetesen tudatában vannak ennek. Az imperialista propaganda ezért fokozott erővel folytatja a rágalomhad járatot a Szovjetunió, a béke és a demokrácia tábora ellen. Az angol-amerikai politikusok, minden alkalommal indokolatlanul aljas Kirohanásokat intéznek a Szovjetunió ellen. Nemrégiben például, Anglia pénzügyminisztere, Gaitskell, amikor benyújtotta a képviselőházban az 1951 —1952. évi költségvetést, úgy próbálta beállítani a dolgot, mintha a labourista kormány által kezdeményezett fegyverkezési hajszát a Szovjetunió részéről fenálló „veszély" váltotta volna ki. De elegendő összehasonlítani Anglia helyzetét a Szovjetunióéval és magától megdől az imperialisták minden rágalma. A Szovjetunió nem csökkenti, hanem ellenkezőleg fejleszti a békés ipari termelést, új vízierőművek és öntözőművek építkezését kezdte meg, és folytatja az árleszállítás politikáját. Mindenki, aki tisztában van ezekkel a tényekkel, világosan látja, hogy a Szovjetunió hű marad békepolitikájához. Ugyanakkor azonban Angliában n árak állandó emelkedése észlelhető, a békés termelés csőkkein, m{g a hadikiadások, melyek mér a költségvetés 35.5 százalékát teázik ki, álüandóan emelkednek. Ezekkel • tényekkel szemben « reakciósok tehetetlenek. Azzal töltik az Időt, hogy újabb és újabb hazug koholmányokat gyűjtenek a Szovjetunió eHen^ arra számítva, hogy minél rendkívül fbb • hazugság, ónnal Inkább elhiszik. Ilyen foglalkozással szórakoznak olyan magasállású egyének, mint az Egyesűit Államokban Truman és Acheson, Angliában Attlee és Morrison, valamint a szolgálatukban lévő csatlósaik. A monopólista sajtó a kapitalista országok népeinek elbutítását tűzte ki cflul, s fgy hasábjain közli a fenti urak rágalmait és kitalálásait. De ez ma már mind nehezebbé válik, mert minden akadály dacára a SzovI jetunióról szóló Igazság eljut az egyI szerű emberekhez. J Az utóbbi időben mind nagyobbszá' mú munkásküldöttség látogatja meg a Szovjetuniót. 1951 első felében a Szovjetuniót több mint 20 ország küldöttsége tekintette meg és csak a közelmúltban tért vissza Szovjetunióban tett látogatásáról egy amerikai szakszervezeti delegáció. A szovjetunióbeli látogatások lehetőséget nyújtanak az egyszerű embereknek, hogy saját szemükkel megismerjék a szovjetnép életét, hogy megismerkedjenek a szovjetemberek alkotó munkájával, a hatalmas békés építkezésekkel. A küldöttek, miután megismerkedtek a szovjetunióbeli élettel, felháborodással beszélnek a polgári propaganda aljas módszereiről, amelyeik a "népeket 6zovjetellenes hazugsággal próbálják megtéveszteni. A küldöttek azt ígérik, hogy visszatérve hazájukba, elmondják az igazságot a Szovjetunióról. Az ez év júliusában a Szovjetunióban járt amerikai szakszervezet! küldöttség a Moszkvában megtartott sajtókonferencián kijelentette, hogy az Egyesült Államok cinikus propagandája olyasmiket állít a Szovjetunióról, amiknek semmi közük sincs a valósághoz. „Felhívást intézünk az amerikai néphez, az amerikai munkásokhoz, hogy a legszorosabb barátságot tartsák fenn a szovjetnéppel. Felszólítjuk a különféle társadalmi rétegekhez tartozó amerikaiakat, hogy harcoljanak a békért úgy, ahogy ml láttuk har-olni a szovjetnépet. Nem engedjük meg, hogy az amerikai népet újabb háborúba kényszerítsék, amely pusztulását jelentené." L«on Strusis, a s&őrme- és bőripari szakszervezet elnöke, felszólalásában a következőket mondotta: „Nem várjuk meg, hogy az amerikai sajtó segítsen nekünk az amerikaiak tájékoztatásában, hanem minden evőnkkel arra törekszünk, hogy az amerikai népnek megmondjuk az igazságot." A reakciós propaganda összes kísérletei dacára a JS?5>vjetunióról szóló igazságot megismfflk a világ összes dolgozói és ez harcra mozgósítja őket a békéért, a háborús uszítók bűnös terveinek meghiúsításáért. Amerika hangja önmagáról »Amerika hangjának« undorító rikoltozása egy krónikus hörghurutban szenvedő kakas kukorékotásához hasonlít, — írja a moszkvai Pravdában Demidov. Es amellett az amerikai reakciós klikk igen kevés hasznát látja. Erre a rádióközvetítésre többet költenek, mint az összes amerikai operaházak énekeseinek fizetésére. Mégis »Amerika hangja« igen csekély visszhangra talál. Ez a *hang« évente százmillió dollárt emészt fel, de nem érdemel egy centet sem. Senkisem akarja meghallgatni, senkisem hiszi el, amit mond. Az amerikai kongreszszusban megvitatták, hogy miért nincsen sikere » Amerika hang j ának« különösen a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban, de nem tudtak rájönni a kudarc főokára. Es ime, egyszerre Mister Budge nevű képviselő, Idaho állam kongresszusának tagja felfedezte Amerikát ... Amerikában. Rájött, hogy iAmerika hangja« minden közvetítés kezdetén ezt mondja hallgatóinak: y>En hazudok Budge a képviselőházban előadta, hogy az »Amerika hangját« közvetítő öt rádióállomás jelének három első betűje »V R U<í, ami orosz nyelven annyit jelent: én hazudok. Budge annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy »Amerika hangjának« ez az őszintesége nem véletlen, hanem, hogy a svörös veszedelem« befészkelte magát Acheson külügyminisztériumába is. Budge véleménye szerint ebben az Jigyben szigorú vizsgálatot kell indítani. Nem fér hozzá kétség, hogy Hoover, a szövetséges nyomozóiroda vezetője, késedelem nélkül legjobb kopóit küldi ki az amerikai külügyminisztériumba és magát Achesont is gyanúba veszi. Természetesen semmiféle tvörös- veszedelmet« sem fognak találni, legfeljebb hatalmas ostobaságra bukkannak, ami mindenkor fő jellemvonása volt az emigráns orosz ellenforradalmároknak. Egy . binyos Szmerdjakov nevű egyén az d Atlantic* című amerikai folyóirat februári számában azzal dicsekedett, hogy ő volt az, aki megszervezte >Amerika hangjának« keretében az orosznyelvű közvetítéseket. Talán éppen ő lehetett az, aki jelszónak a thazudok* kezdést választotta részben ostobaságból, részben megszokásból. De bárki is választotta a VRU bevezető szót d Amerika hangja«r számára, nem lehet letagadni, hogy a választás nagyon találó volt. Ez a megnevezés pontosan ráillik J>Amerika hangjára« az első betűtől az utolsóig. De Mister Budge keserüen csalódik, ha azt hiszi, hogy a végzetes jelszó oka d Amerika hangja<r kudarcának. Nemcsak egyes betűkről van szó, hanem a közvetítés során elhangzó összes szavakról. Ha »Amerika hangja« megváltoztatná az összes betűket és a legkülönfélébb változatokban adná az angol és az orosz AB C-t, még akkor is minden, amit mond, ezt az egy szót jelenti »hazudok«. Jellemző, hogy ez a VRU szócska hasonló figyelmeztetésül szolgált a spanyol nyelven közvetített rádióelőadásoknál is, mint ahogy ezt nemrégiben tagadhatatlan tények bizonyították. Az amerikai külügyminisztérium sajtóosztálya tanulmányozta »Amerika hangjának« hatását Cubában. Megállapították, hogy 26.136 rádióhallgató közül mindössze 22-en hallgatják. »Amerika hangját« és minden látszat szerint még ez a 22 sem hiszi el, amit »Amerika hangja* mond. , Cuba lakosságának túlnyomó többsége nem ismeri az orosz nyelvet, de a tények azt mutatják, hogy a VRU szócska spanyol nyelven is azt jelenti: »liazudok«. Jól ismert az a vers, amely így hangzik: »szerelmem, egyformán csinos vagy minden ruhádban*. Ha ezeket a verssorokat »Amerika hangjára* alkalmazzuk, elmondhatjuk »drágám, te minden nyelven egyformán hazudsz, de senkisem hisz neked. Nemcsak az a te bajod, hogy rossz jelszót választottál, hanem az is, hogy fasiszta reakcióra, háborúra, agresszióra uszítsz...« De hogyan történhetett meg, hogy a tudatos hazugok elárulták sajátmagukat? Mister Budge, ez bizony megesik. Hajdanában az£ mondták: *az ostoba hazudik, de néhót- kikotyogja az igazságot«r. Ezzel fejezi be a moszkvai Pravdába irt cikkét Demidov. Az amerikai fél nem mutat készséget a vitás kérdések megoldására a keszoni fegyverszüneti tárgyalásokon A Sinhua hírügynökség koreai tudósítójának jelentése szerint a koreai fegyverszüneti tárgyalások 21 -ik ülése szombaton, augusztus 11-én, koreai idő szerint 10 órakor kezdődött és 14.25 perckor ért véget. A fegyverszüneti tárgyalások 2Hk ülésén a katonai demarkációs vonal megállapításának és a demilitarizált övezet megállapításának kérdésében egyik fél sem jutott előre. Nam Ir tábornok a koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek fő megbízottja, rámutatott arra, hogy a koreai bizottság soha sem tett elhamarkodott, felelőtlen lépést azzal, hogy mérlegelés nélkül elutasította volna a másik fél nézeteit, anélkül, hogy érvelésüket gondosan át ne vizsgálta volna. Az amerikai fél legutóbbi kijelentése azonban, amely szerint nem hajlandó a koreai félnek a 38-ik szélességi kört illető javaslatáról tovább tárgyalni, a másik fél részéről elhamarkodott és felelőtlen cselekedet és azt mutatja, hogy nem igyekszik a vitás kérdéseket megoldani. Nam Ir tábornok szemére vetette az ENSz küldöttségének, hogy összekeveri a katonai demarkációs vonalat, a demilitarizált övezet déli határát a I mostani arcvonallal Egyrészt azt Állítja, hogy az ő javaslatuk „a mostani arcvonalon" alapul, a mostani „arcvonal teljes körzetén" de a valóságban kitart a mellett, hogy a katonai demarkációs vonalat a 38-ik szélességi körtől északra — mélyen a koreai fél állásaiban állapítsák meg. Nam Ir tábornok követeli, hogy az ellenfél világosan mondja meg, hogy vájjon javaslatát készakarva teszi-e oly értelmetlenné, hogy ezáltal az embereket megzavarja, nem mervén világosan megvallani igazi állásfoglalását a közvélemény előtt, mint ahogy azt a ml pártunk tette. Nam Ir tábornok újból rámutatott arra, hogy a koreai fél által előterjesztett javaslat a 38-ik szélességi kör katonai demarkációs vonalul való megállapítására és a demilitarizált övezet megállapítására már a tárgyalások kezdete óta az egész világ emberiségének egyhangú támogatására talált, mert ezt a javaslatot igazságosnak és megokoltnak tartják. Az Egyesült Nemzetek erőinek küldöttsége kitért az elől, hogy Nam Ir tábornok határozott és egyenes kifogására és kritikájára választ adjon. Ausztria dolgozói szolidaritásukat nyilvánítják a VIT küldötteivel „Franciaországi és angliai ifjú barátainknak nem szabad éhezniők" jelszó alatt az osztrák lakosság pénzgyüjtést kezdett a Világifjúsági Találkozó ifjúsági küldöttségei számára, akiket az amerikai megszálló hivatalok nem engedtek továbbutazni. Az egyes üzemekben és a demokrata szervezetekben már 20.000 schillinget gyűjtöttek össze a küldöttek számára. A hét végén Bécs és Dél-Ausztria dolgozóiból alakult küldöttség látogatta me<g a küldötteket. Az ausztriai munkások találkozása az ifjú béke-harcosokkal a nemzetközi szolidaritás demonstrációjává lett. Ausztria Demokrata Nő Szövetségének kü'döttsége a bécsi amerikai miszszi'ioz tiltakozó határozatot nyújtott be az ifjúsági küldöttek jogtalan viszszatartása ellen, akik Berlinbe készültek az ifjúsági találkozóra. NyugatAusztriából további küldöttek érkeznek Bécsbe, akiknek sikerült az összes akadályokat leküzdeniök, amelyeket az amerikai megszálló hivatalok gördítettek útjukba.