Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-11 / 187. szám, szombat

1951 augusztus 11 A békearatás sikeres elvégzésében tiszteletreméltó részük van a nőknek • tusi® — A Csehszlovákiai Nőszövetség járási es helyi szervezetei hivatasukat megértve, sikeresen mozgósították a Nőszövetség tagjait az aratási és betakarítási munkálatokhoz. A beérkezett jelentésekből örömmel állapíthatjuk meg, hogy az asszonyok valóban bekapcsolódtak az építőmunkába és a békearatásból úgy vették ki részüket, mint ahogy az minden becsületes, jóérzésű asszonynak és anyának kötelessége. A békearatás sikeres befejezésében elvitathatatlan részük van az asszonyoknak. Falvainkban a meggyőző munkának meg lett a gyümölcse. Voltak olyan helyek, mint például Szered, ahol 2í) aratóbrigád munkásai közül 214 asszony volt és 211 férfi. A beérkezett "jelentés példás eredményeket mutat. Tizenhét járásból érkezeit be a jelentés, azonban nem minden helyi szervezet adott beszámolót, mivel asszonyaink annyira el vannak foglalva a határban, hogv nen jutnak az íráshoz. Tehát a jelentés nem százszázalékos. w — -e ° -S « — M O pc > c äfg'S O t^ C/3 (ň -4-. CC "o E N -C3 O N1 tí "I Bratislava város 1.359 10000 Bratislava környéke 340 3400 Nagvmegver 897 5 485 Dunaszerdahely 320 3.200 Galánta 200 900 Malacka 3.150 8800 Myjava 840 4.122 Vágújhely 255 12 429 Pezinok 400 6.004 Pöstvén 755 14.013 Skalica 415 3.500 Szene 289 5.100 Senica 401 • 7 625 Szered 120 5.500 Somorja 249 1.236 Trnava 434 8.844 Trencsén 521 8.803 10.915 103.861 Ez a kimutatás a járások jelentéséből adódik. Nézzük meg közelebbről, hogy egyes helyi szervezetek hogyan járultak hozzá ehhez az ered, menyhez. j Alsószeliben 15 tagból álló munkacsoport alakult és ennek vezetője Üjhel.viné, helyettesével Turiannéval j versenyre hívta ki a többi munkacsoportokat, j Galántán, Nagymácsédon és Vízkeleten az asszonyok elhatározták, hogy két váltásban fognak dolgozni, az egyik csoport délelőtt, a másik ' délután és így segítettek az aratási ' munkálatokban. j Kismácsédon 28 asszony jelentkezett a békearatásra. Kolozsnémán egy 25 tagból álló munkacsoport alakult, Nyárasdon 40 tagból álló munkacsoport és leszedtek 12 métermázsa borsót. Kitűnik még nagyon szép munkájukkal af^elsőbári aszszonyok. akik az EFSz minden fajta munkájából kivették részüket. A járási Nemzeti Bizottság ülésén nagy elismeréssel értékelték a cseklészi. az ivánkai, a stupavai, dévényújfalusi asszonyok segítő munkáját. Mindezekből láthatjuk, hogy asszonyaink a falvakon minden igyekezetükkel segítették az aratási és a betakarítási munkák gyors elvégzését. Ezután pedig a munka másik szakaszán, az ipari munka terén kell. hogy ilyen lendülettel és megértéssel kapcsolódjanak be a termelésbe. A Csehszlovákiai Nőszövetség legfontosabb programmjául tűzi ki, hogy azok a nők. akik már dolgoznak az iparban, öntudatosan, hiányzások és fluktuáció nélkül dolgozzanak, mint akik tudatában vannak, hogy mit jelent a szocializmus építésében a termelés növekedése, s a becsületes, lelkiismeretes munka. Mint ahogy odahaza háztartásunkban a jő gazdaasszonynak példás a házatája, úgy a munkahelyén is a jó gazdaasszonyok ezt meg tudják teremteni. A másik legfontosabb feladat, azokat a nőket, akik még gondolkodnak, vagy nem tudták családi körülményeiket úgy elrendezni, hogy megkezdhessék a termelő munkát, meggyőzéssel elindítani ezen az úton és megteremteni nekik az előfeltételeket. hogy akadály nélkül szentelhessék magukat az építőrmmkánnk. Turi Mária Kritika a Csehszlovákiai Nőszövetség szenei helyi csoportjának tagjairól Szencen a Csehszlovákiai Nőszövetség az aratás előtt taggyűlést hívott öösze, amelyen a gyűlés első pontjául a dicső Kommunista Párt aratá66al kapcsolatos felhívását tűzték ki a gabona gyors és 6ikeres betakarítására. Asszonytársaink ezt a felhívást nagy lelkesedéssel fogadták és nagy örömmel jelentkeztek az aratási munkálatokhoz, még a szövetkezeten kívül álló asszonytársak is. A gyűlést jóleső megelégedéssel fejeztük be. A gyűlésen 99 százaléka a meg jelenteknek jelentkezett az Egységes Földműves Szövetkezet megsegítésére. Sajnos azonban fájdalommal kell megállapítanom, hogy a jelentkezők csak papíron szerepeltek. Amikor az Egységes Földműves Szövetkezetnek szüksége lett volna asszonyaink segítségére, a 25—30 jelentkező közül csak 4 aszszony jött munkára az a négy aszszonytárs, aki különben i« minden munkából és minden akcióból kiveszi a részét. A szenei helyi csoportnak 72 tagja van — papíron. A munkában 4—5, a legjobb esetben 10 vesz részt. Vannak olyan tagjai is a heiyi szervezetnek, akik csak addig aktív tagok, amig vezetői állásba kerülnek és amikor már a funkciójukat megkapták nem [őrödnek többé a szervezettel. Vannak olyan tagjai a Nőszövetségnek Szencen, akik még a szocializmus építéséért semmit sem csináltak, akik nem értik meg Sztálin elvtárs szavait: „A szocializmust az asszonyok részvétele nélkül nem lehet felépíteni." Igen, kedves asszonytársaim. Végezzetek önkritikát és kérdezzétek meg önönmagatoktól, mit tettetek már a szocializmus építéséért. Ez az önkritika 6egitségtekre lehet, hogy jóvá tegyétek azt, amit eddig elmulasztottatok. Hiszen legtöbben anyák vagytok és az anyáknak legszentebb kötelessége erősíteni a világ béketáborát és megmutatni az ellenségnek, hogy mi aszszonyok becsületes munkával harcolunk a békéért és nem könyörgünk érte. Franta Mária, Szene. Ipolysági beszámoló Régen voltam Ipolyságon és nagyon meglepett, hogy itt már igazán jólmüködö gyermekotthon van. Azért meglepő ez, mert eddig valljuk meg őszintén, itt a nép nem igen igyekezett a szocializmus vívmányait kihasználni. Most azonban már belátja. hogy minden intézmény hazánkban csak a nép boldogulását szolgálja. A gyermekotthon épülete kívülről szép. Elhatároztam, megnézem, mi van benne. De arra voltam a legkiváncsibb, miképpen nevelik ott a gyerekeket, hogy a nép szívéhez ily közel került ez az otthon, mert a városban sokat beszélnek róla és csak jót. Bementem és mondhatom, érdekes volt, amit láttam. Minden feltűnően tiszta. A szobák napfényesek és kellősek, minden kényelemmel ellátva. Halk hangon beszélt velem Bartos Terézia, az otthon gondozónője, aki maga is munkásaszszony és sok megpróbáltatáson ment keresztül életében. Szükség volt a csendre, mert éppen alvás ideje volt. Aludt is minden gyermek, egy kivételével a csaknem sötétre függönyözött hüs szobában. Eszembe jutott, hogy hány gyermek halt meg fertőző betegségben csak azért, mert az anyának dolgoznia kellett és a gyermekeit a szomszédra vagy az ismerá esett, hogy bizonyos községekben csaknem minden egyéven aluli gyerek elpusztult egy-egy nyár folyamán. A gyermekotthonban a gyerekek táplálkozása is kitűnő és orvosi felügyelet alatt áll. Bemegyünk az ízlésesen díszített ebédlőbe, ahol apró székek és asztalok vannak az apróságok számára. De nemcsak ebédelnek itt, naponta többször is kapnak enni. Természetesen ez a legkényesebb dolog, mert ilyen kis emberek még sokszor átlépik az étkezés ilKoszorúk Treptowban Treptow, Berlin külvárosa. Hatalmas parkjában állították fel az Elirenmalt, a dicsőséges Szovjet Hadsereg fasizmus feletti győzelmének emlékművét. Az óriási, téglalap-alakú tér bejáratánál két hatalmas, födighajló márványzászló és rajtuk némelül és oroszul a felírás: „örök dicsőség..." A térség két oldalán domborművek beszélik él, hogyan tört a békésen építő népre a fasiszta áradat. Hogyan kelt fel egy emberként a szovjetnép, hogyan indult csatába öreg és fiatal, asszony és gyerek, hogy a drága szovjet földet oltalmazza, hogy győzelmet arasson a rablók felett. A tér túlsó végén magas dombon áll maga az emlékmű A domb alatt ötvenezer hős 6zovjelharcos holtteste nyugszik. A domb tetején hatalmas szobor: egy szovjetkatona egyik kezével fegyverére támaszkodik, másik karjával kis gyereket ölel magához. Van-e még a világnak ilyen emlékműve? Azok, akik a világtörténelem legnagyobb, legragyogóbb győzelmét aratták, akik népek millióit váltották meg a haláltól és rabszolgaságtól, nem kérkednek a diadallal; nem a fegyverek erejét hirdetik a treptowi szovjet emlékmű márványzászlai, hanem az önfeláldozás és hazaszeretet előtt hajolnak mélyre. A domborművek nem bosszúvágyról, hanem az élet és a béke iránti végtelen szereletről beszélnek. És az emlékmű fő a'akja, a legyőzhetetlen szovjetkatona, karjával a jövőt, a gyermikeí öleli magához. De nemcsak öleli, védi is. A domborművek azt is hirdetik, hogy viharként támad fel a nép ereje, ha rátörnek a bitangok. A treptowi emlékmű figyelmeztető a háborús uszítók felé: ötvenezer szovjetharcos nyugszik Treptowban és hányszor ötvenezer még Európa véráztrtött mezőin — az ő fiatal életük árán győztük le a fasizmust és a fasizmusnak soha többé nem szabad feltámadnia. A világ békére vágyó ifjúságának, a III. VIT részvevőinek ünnepe nem kezdődhetett volna méltóbban, mini a treptowi szovjet hősi emlékmű megkoszorúzásával. (A treptowi parkban száz és száz fiatal, a Szahad Német Ifjúság tagjai álltak díszőrséget, kezükben 90 nemzet zászlaival. Valamennyi zászló lóidig hajolt, amikoi a szovjet himnusz hangjai mellett a Komszomol küldöttsége végigment az emlékmű lépcsősorán és ekőnek tette koszorúját a talapzatra. Száz és száz komszomolista. Fiúk, lányok. Nem egy közülük tenyerébe rejtette arcát. Hiszen az ő számukra az elvesztett apa, testvér, férj, szerelmes sírhelyét jelenti ez az emlékmű. A Komszomol néma tisztelgése után a DÍVSZ a világ ifjúsága nevében helyez el koszoi út. Harmadiknak lépnek fel az emlékműre a német fiatalok koszorúvivői. Az ő koszorújuk néma fogadalom' soha többé háborút a szovjetnép ellen! A német fiatalság koszorúja köszönei a szabadságért, a náci iga szétzúzásáért, azéit, hogy a hitlerek bűneiért nem a német népnek kéli felelnie, azért, hogy újra építhet, hogy a halál és gyűlölet helyett élni és örülni tanul. A rózsa- és szegfű-, fenyőág- és orchidea-koszorúk lassan elborítják a hatalmas emlékmű lépcsősorát. És még jönnek, egyre jönnek a küldöttek. Koromfekete afrikai négerek, burnuszos arabok, akiknek világító reménysége a Szovjetunió. Jönnek azok a hollandok és angolok, akik még nem felejtették el, hogy Sztálingrád hősei az ő életüket is megmentették. Jönnek az-olaszok és franciák, akik tudják, hogy a békeharcot a dicső szovjetnép vezeti. Jönnek a koreaiak és kínaiak, hindúk és magyarok, csehszlovákok és lengyelek, jönnek mind, csaknem 90 ország fiai, hogy legalább néhány szál virággal adózzanak azoknak akik a .egdrágábbat, fiatal életüket adták az emberiség szabadságáért, legutoljára jönnek a német úttörők. FVscrakoznak, némán tisztelegnek. Felnéznek a hatalmas szoborra, a szobor karján a kisgyerekre... és látszik, hogy tudják: őket Í6 védik é6 ölelik a szovjetkatonák, őket, a kéknyakkendős német úttörőket is... És öreájuk is gondolnak a nagy szovjetnép fiai, amikor ma kimondják: Felelősek vagyunk a gyermekekért." lemszabályait. De tulajdonképpen úgy áll a helyzet, hogy amelyik nem tud enni, azt etetik — világosítanak fel — és így apródonként kezdettől fogya rendhez szoktatják őket. Ezt a munkát a lányok nagyon szívesen végzik, — mondja a vezetőnő. Ezek a fiatal lányok a CSEMADOK keretén belül iparkodnak a nevelés tudománya mellé még politikai műveltséget is szerezni. A kiképzésük is alapos és sokoldalú volt az iskolában. A játékszoMát is megnéztem. Itt minden elképzelhető játék megtalálható a gyermekeknek hozzáférhető helyen. Hiszen tudjuk, hogy a gyermekek munkája a játék és a játékot, mint szerszámot adják nekik, a szerint, melyiknek milyen játékhoz van kedve. Igy nevelik a gyermek egyéni öntudatát és a lehetőségét is fejleszteni tudják már kis korában, — mondja az egyik fiatal lány. És ebben a szovjet nevelési módszerek szerint járunk el. Érdeklődtem, hogy miért olyan feltűnően színesek a játékok, a padok, a hintalovak. — Mert ezáltal kifejlődik a gyermek szépérzéke és a közösségi érzetükre van jó hatással az, hogy itt együtt foglalkoznak. Az otthonban betegség még eddig nem fordult elő. Igy az aránylag rövid ideje fennálló intézetben 22 gyermek van már, de ez a szám állandóan emelkedik. Teljesen megértették Ipolyságon a gyermekotthon fontosságát és ki is használják előnyeit. Ez természetes is, mert a dolgozó nő, ameddig elfoglaltsága tart és ezzel a békét építi, csakis ide hozhatja nyugodt lelkiismerettel a gyermekét. Viszont tudja, hogy féltő szeretettel veszik körül és minden szépre, jóra tanítják, amit otthon nem is nagyon lehet megtanulni. Tudja, hogy az itteni alkalmazottak ugyanolyan munkások, mint jómaga. Kijövetkor jobban szétnéztem a várakozó szobában. Két varrógépet is láttam itt. Mert itt varrnak is a gyermekekre, ha szükséges. És a várakozó helység is milyen szép! Meg is jegyeztem, hogy milyen jó most a kicsinyeknek, nekem nem jutott ilyesmi egész kis gyermekkoromban, nekem nem voltak játékaim és itt csak naponta mennyi pénzt adnak ki virágra, hogy szebbé tegyék az otthont. A vezetőnő is igazat adott nekem és mindketten megállapítottuk, hogy népi demokratikus államunkban minden a dolgozók érdekében történik. Bagota István. • Dr. Gazdag Imre (Budapest), értesíti ismerőseit orvosdoktori diplomájának elnyeréséről. Mocskos Erzsike Irta: V. OLGA (II. folytatás.) Történt egyszer — már serdülőfélben járt akkoriban Erzsike —, hogy szegény édesanyja megint mosnivalóért ment be a közeli városkába Hát amint megv-mendegél a szűk erdei gyalogösvényen, egyszerre csak furcsa, zavaros hangok ütik meg a fülét! Mintha az egvik percben valaki keservesen sírdogált volna, a másik pillanatban pedig mintha erős, haragos kiabálás vegyült volna a gyenge sírdogáló hangocskába. — Vájjon mi lehet ez a lárma? — töprengett kíváncsian a szegény mosónő. — Eltévedt talán valaki a sűrű erdőrengetegben vagy talán baleset ért volna valakit? — És mivel segíteni vágyó, jószívű asszony volt, elhatározta, hogy közelebbről is utánanéz a furcsa hangoknak. Nem is kellett sokáig mennie. Ott, ahol az erdő egy kis széles tisztást alkot, furcsa látvány tárult álmélkodó szemei elé! A tisztás közepén egy horihoigas, torzonborz ember állott és dühös szitkok közepette karjánál fogva ráncigált egv rettenetesen öreg, jajveszékelő, töpörödött anyókát. »Mit művel kend ezzel a szegény öregasszonnyal?* — ripakodott rá felháborodottan Erzsike anyukája a durva emberre, akiben az egész környék által rettegett urasági erdőkerü- I lőt ismerte fel. — Mit vétett kigyelmednek ez a magával tehetetlen öreg nénike? — Falopáson értem — kiabálta mérgesen az erdőkerülő, rámutatva a földön heverő ölnyi száraz rőzsére — és mivel nem akarja a vén tolvaj megfizetni a bírságot, be akarom kisérni az erdészeti hivatalba. — Jaj, jaj, dehogy is vagyok én tolvaj — siránkozott keservesen az öreg anyóka. •— Soha ilven csúfságot nem mondtak még kilencvenéves öreg fejemre. Az erdei hivatalban engedték meg, hogy szedhessek ezekből a földön heverő száraz gallyakból; nem loptam én soha, még csak egy leszakadt fületlen gombot sem! Erzsike anyukája nagyon megsajnálta a szegény, kétségbeesett nénikét. ő maga is tudta, hogy az erdei hivatal jószívű vezetője meg szokta engedni a szegényeknek, hogy felszedegessék az amúgy is értéktelen száraz gallyacskákat. Ezért aztán így szólt a túlbuzgó erdőkerülőhöz: — Hagyja csak békességben útjára menni ezt a senkinek sem ártó szegény öregasszonyt! Holnap majd beI megy az uram az erdShivatalba és ha ott is igazat adnak kendnek, akkor mi majd megfizetjük a kiszabott bírságot! • S ezzel karonfogva a még mindig szepegő öreg anyókát, visszavezette a nem messzire levő gyalogösvény re. Hej, nem győzött eleget hálálkodni a kis ráncosképű öregasszony! Egész úton csak azt hangoztatta, hogy Erzsike anyukája egyenesen az életét mentette meg, mert ő bizony nem élte volna túl azt a világraszóló csúfságot, hogy közönséges fatolvajként kisérjék végig a bámészkodó falusiak szemeláttára! Amikor pedig az egyik keresztösvéiiynél útjaik elváltak egymástól, így szólt Erzsike anyukájához az öreg anyóka: — Szívednek jóságát szeretném meghálálni, te jóságos szegény aszszony. De láthatod, hogy én még náladnál is sokkalta szegényebb vagyok Ha azonban valaha, valami bánat vagy betegség érne, keress fel, nem messzire levő szegényes kunyhócskámban. Én és 113 éves néném, ismerjük az erdő összes gyógvnövénveit, öregségünk tapasztaltsága pedig Sok olyan búbánatra tud vigasztalást ' nyújtani, amelyekre a fiatalok még csak reménységet sem tudnának adni Keress fel hát, ha valami bánatod leszen, hadd róhassam le jóságodért végtelen hálámat! Szépen megköszönte a szegény mosónő az öreg néni szíves beszédét és már éppen útnak is akart indulni, amikor hirtelen eszébe jutott Erzsikének szomorú betegsége. —* Jaj anyókám — kiáltott az öreg anyóka után — van ám nekem egy szörnyű nagy bánatom! Nem hiszem ugyan, hogy akadna erre a bánatra földi orvosság, de azért elmondanám, ha végig hallgatnád! S ezzel töyiről-hegyire végigmesélte szíve nagy keserűségét, egyetlen lányának szomorú csúfságát. Figyelmesen hallgatta az öregaszszony az anya szomorú beszédét. Arcának mély barázdái egészen a homlokáig felszöktek, amint töprengve gondolkozott a hallottak felett. Aztán hirtelen mosolyra derült fogatlan vén szája és felvidámult hangon így szólott a szegény mosónőhöz: (Folytatása következik.)