Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-05 / 182. szám, vasárnap

1951 augusztus 5 || j SZ Ö A szovjet vasutasok Sztálini napja ­a mi ünnepünk is Augusztus 5-én a Szovjetunióban a vasutasok napját Ünneplik. Ezen a napon a nagy szovjethaza minden állomásán, minden fűtőhá­zában sok százezer vasúti dolgozó örömmel számol be sikereiről. A szovjet vasutasok önfeláldozó, áldozatkész munkájukkal kiérdemel­ték, hogy augusztus 5-én az egész szovjethazában őróluk emlékeznek meg. Még elevenen emlékezünk Blazsenov elvtársra, a Sztálin-dijas sztahanovista mozdonyvezetőre, aki májusban járt nálunk, Bikov elv­társakkal együtt. Délceg, magas férfiú. Barátságos szavaiból, mosoly­tól ragyogó arcából a szovjetembe rek gazdag jellemét ismertük meg, Azt mondotta: — A mi kollektívánk nagy megtiszteltetésben részesült, amikor megbíztak bennünket a sztálini építkezésekhez, a vízierőművekhez, a csatornák építéséhez szükséges anyag szállításával. A kommunizmus építése a szov­jet vasutasok legragyogóbb felada­ta. Ezért dolgoznak sztahanovista munkamódszerekkel és ezért vezet­ték be az 500-asok mozgalmát, — mely nálunk Blazsenov elvtárs sze­mélyes útmutatása nyomán kezdett nagyobb méretben fejlődni, — hogy könnyebbé, gyorsabbá tegyék a szovjet dolgozók millióinak a világ békéjét védelmező kommunizmus építését, melyet a haladó népek bölcs vezetője, Sztálin elvtárs irá­nyít. Blazsenov elvtárs mirólunk beszél. Mi sem hirdeti jobban a szovjet vasutasok lelkea bekapcsolódását a kommunizmus építésébe, mint a vállalt munkafelajánlások becsüle­írónak, a nemzeti hősnek szavait, melyeket felakasztása előtt mon­dott: ..Emberek, szeretlek benne­teket. Örködjetek!" A csehszlovák nép a hősies szovjetnépek, a béke és az egész emberiség nagy zászló­tartója, Sztálin elvtárs iránt érzett határtalan szeretetét és tiszteletét küldi... Mi is ünnepeljük a szovjet vasutasok napját. Ez legjobban megnyilvánul azok­ból a hálateli szavakból, melyekkel a mi vasúti dolgozóink megköszö­nik Blazsenov elvtársnak a nekik adott értékes tanácsokat, abból a sok vállalt kötelezettségből, melyek a szovjet munkamódszereltnek vas­úti közleke^i-iíi^-be való bevezeté­V. A. Blazsenov, a Sztálin-díjjal kitüntetett mozdonyvezető Pilzenben hosszasan tanácskozott Pech Károly ötszázas-moadonyvezetővel. tes teljesítése. A moszkvai rendezöpá­lyaudvar fűtőházában, ahol V. G. Blazsenov elvtárs is dolgozik, a fa­lakon ott látni a fűtőház kiváló sztahanovistáknak fényképeit, Bla­zsenov elvtársé mellett az ugyan­csak Sztálin-díjas Iván Franina mozdonyvezetőt, Zsarinov, Alexan­drov mozdonyvezetőket. A becsület táblán a fűtőház élenjáró dolgozói­nak nevei ékeskednek, akik a há­borúutáni ötéves terv alatt 16 évi normát teljesítettek. Július 19-én Blazsenov elvtárs Csehszlovákiában szerzett élmé­nyeiről számolt be munkatársainak a fűtőház udvarán. Ezt a beszámo­lóját a moszkvai rádió is közvetí­tette. Blazsenov elvtárs nem feled­kezett meg rólunk. Baráti szeretet­tel beszélt a mi vasúti dolgozóink­ról. — A mi küldöttségünk, — mon­dotta Blazsenov elvtárs, — 48 üze­met látogatott meg. Először a präga-vršovicei fűtőházban voltunk. A fűtőház megszemlélése után az tizemi klubban tanácskozás folyt le, amelyen a szovjet vasutasok 500-as mozgalmáról beszéltem. A beszéd elhangzása után sok kérdést tettek fél. A csehszlovák vasutasok kérdezősködtek a mi munkánkról, hány ember szolgálja ki a moz­donyt, hogyan kezdtük meg az 500­as mozgalmat, milyen akadályok merültek fel előttünk. Blazsenov elvtárs megemlékezett Hrabala Antalról, az osztravai mozdonyvezetőről. — Hrabala Antal volt az első, — mondotta Viktor Blazsenov — aki egy nap alatt először tett meg Csehszlovákiában 500 kilométert. Többet szeretnék erről a kiváló vasutasról mondani, aki minden erejét, tudását a szocializmus épí­tésére forditja. Hrabala Antal, mint kommunista nem tudott belenyu­godni a mozdonyra kiszabott puha normákba. Bevezette a lumini mun­kamódszert, a mozdony gondozásá­ra és ennek köszönhető, hogy a mozdonynak a forgalomból való ki­esését, vagyis a javítási időt 75 százalékkal leszállította. Blazsenov elvtárs ezután a plzeni fűtőház 500-as mozdonyvezetőjéről, Pech Károlyról emlékezett meg, aki 4 mozdony munkáját úgy szer­vezte meg, hogy az anyafütöház­ba való visszatérés nélkül 24 óra alatt a mozdonyok átlagos teljesít­ményét 490 kilométerre emelte. — Elvtársak, befejezésül meg szeretném nektek mondani, hogy Csehszlovákiában jól emlékezetük­ben tartják Julius Fucsiknak, az sére irányulnak. Blazsenov elvtárs egy hónapot töltött nálunk, de ta­nítása évekre szóló munkát ölel fel. Papan Tibor mozdonyvezető Így emlékezik vissza Blazsenov elvtárs­ra. — Ja, az a magas vidám szovjet elvtárs? Hogyne ismerném. Nálunk Zsolnán is volt, azóta bizony job­ban megy a munkánk. Mi, 500-asok új emberek vagyunk, — folytatja papan elvtárs, — az állo­másokon bennünket előnyben ré­szesítenek, hogy még jobban kifej­leszthessük mozgalmunkat. A moz­donyokat a legnagyobb tsztaságban tartjuk, a kisebb hibákat magunk javítjuk ki. A mozdonyt felülvizs­gálatra, nem mint azelőtt, bizonyos idő után, hanem a lefutott kilomé­terek után küldjük a fűtőházba. — A „szilárdított" menetrendek­ről szintén Blazsenov elvtárs emlé­kezett meg. A Szovjetunióban ma­guk a mozdonyvezetők és a vonat­szerelvény kiszolgálói is segítenek a gazdaságosabb, jobb menetrendek összeállításában. Eddig ez nálunk nem volt meg. Most már régi vá­gyunk is teljesül, mert a menet­rendek elkészítésében már mi is részt fogunk venni. A zólyomi vasúti dolgozók Katájev és Korabelnyikova munkamódszerét vezették be. Szlovákia iparosítása egyre fo­kozottabb feladatokat ró a zólyo­mi vasúti dolgozókra is, ami abból is kitűnik, hogy a mostani nyári menetrend bevezetése óta naponta 30-cal több vonatot engednek útra. Nehézségeik voltak és a nehézsé­geket a szovjet munkamódszerek bevezetésével küzdik le. Elsősor­ban is az 500-asok mozgalma ny ij­tott nekik segítséget, mert a moz­donyoknak hosszabb távra való igénybevételével több mozdonyt új útak megtevésére takarítottak meg. A pályaudvaron a Katájev féle munkamódszert vezették be. A Katájev-féle munkamódszer bevezetésével meggyorsították a vo­natok összeállítását, tolatását, út­nak indítását, ami a munka terme­lékenységének emelését jelenti. En­nek a szovjet munkamódszernek bevezetése előtt a munka termelé­lagosan 150 százalékot tett ki, a módszer bevezetése után pedig át­lagosan 150 százaiákra emelkedett. A komplex brigádok teljesítményei­nek ellenőrzésével megindult az ál­lomáson a munkaverseny az egyes brigádok között, ami pedig hazánk valamennyi állomása közötti mun­kaverseny kezdetének alapját is ké­pezi. A zólyomiak a jobb munkaszer­vezést a normák felülvizsgálásával teszik lehetővé. A vasúti műhelyek munkásai a műszaki dolgozókkal együtt kom­plex-brigádokat létesítettek a mun­kaerötartalékok felderítésére, a gé­pek gazdaságosabb módon való ki­használásáfa. Ennek véghezvitelé­re számos technikai szervezési újí­tást vezetnek be, amivel lehetővé teszik az itt dolgozóknak a normák szilárdítását, amivel előrelátható­lag 1952-ben 34.200 munkaórát ta­karítanak meg. Korabelnyikova munkamódszerének felhasználásá­val havonta kb. 130.000 korona megtakarítást érnek el. A második váltásnak 10—15 százalékban való bevezetésével (ugyanazon létszám­mal) 10 és több százalékkal rövidí­tik meg a mozdonyok javítási ide­jét. Mert egyes műveleteknek a második műszakban való elvégzé­sével az eddigi - javítási időt 22 napról előreláthatólag 18 napra csökkentik le, amivel nagyban elő­segítik az 500-asok mozgalmának további kifejlesztését. A fűtőház dolgozói ts a normák felülvizsgálásával, a munka jobb megszervezésével javítják tevékeny­ségüket. Nagyobbarányú gépesítést vezetnek be, amivel munkaerőket takarítanak meg. A fűtőház lelkét a mozdonyvezetők alkotják, ök azok, akik szocialista kötelezettsé­gükben arra vállalkoztak, hogy 100, illetve 180.000 kilométert tesznek meg baleset nélkül (önhibán kívül). Ök azok, akik a vasúti közlekedés­be először vezettek be szovjet mun­kamódszert, az 500-asok mozgal­mát. A zólyomi fűtőházban dolgozik ' Mátyás Pál a Munka-érdemrenddel kitüntetett mozdonyvezető. Mátyás elvtárs volt a beszterce- ? bányai kerületben az 500-as moz­galom kifejlesztésének kezdemé­nyezője. Mátyás elvtárs a követke­zőket mondja az 500-asok mozgal­máról. — Ez a mozgalom Blazsenov elv­társ látogatása előtt csak egyesek kezdeményezésében állott és csak né­Büszkeségünk a Néphadsereg DEVECSERÍ GÁBOR: béke ka t o MCll Kérdezd meg a virágot, ha szétbontotta szirmát s fölserdül karcsú szárán, a nap felé nevet, hogy összezsugorodva búinék-e a földbe újra, tanulni úi sötétet, feledni az eget. Es kérdezd meg az embert, ki bájt sötét hegyekben, lapult a fenyvesekben, harcolt a föld alatt, hogy újra gyilkos éjbe, pincék, gödrök vizébe búinék-e, fölcserélve kínnal a sugarat. Kik vérrel üzletelnek, békés munkára törnek, békét hazudva ölnek, sandán ezt tervezik. De építő kezekkel, élő emlékezettel és fényes fegyverekkel adunk választ nekik. Öt éve. hogy e népet kivezették a fényre nehéz harcok tüzében a Szovjet fiai. Ök állítottak lábra: ma már mellettük állva tudiuk, láncunk lerázva, a zászlót tartani. f " A béke zászlajához sereglenek a bátor, dolgozó férjiakkal a férfilelkü nők; és harci kürtjét fújják a békének, ha sírnak, mert mind élni akarnak, a féltett csecsemők. A béke katonája minden fa, mely az alföld homokján lombosodva varázsol kerteket; a béke katonája mind, ki a tárnát vájja, gyógyít, tervez követ hord, csépel, traktort vezet. S a béke katonája, ki fegyverét bemártja az álnok oldalába, nem kíméli a vért. Szabad föld szép virága, népünk Köztársasága, vérezünk, ha keü. te drága, édes gyümölcsödért! Irtsuk hát buzgalommal, ki vésővel, ki tollal, s ha ránktámad szuronnyal a tőke vadnnátl öntözzük kertjeinket. Szeressük fegyverünket, ördög s°m ver le minket. Előre, katonák! Népellenes bűntett Július 14-én az újságok közölték az imperializmus újabb embertelen gaztet­tét, a babicei elvtársak aljas meggyil­kolását. Ezt a- rövid cikkemet mint a nép­hadsereg katonája írom. Amikor az egyik bajtárs erről a gonosztettről szó­ló jelentést elolvasta, mindnyájunkat olyan láz fogott el, hogy a legszíve­sebben saját kezünkkel szorítottuk volna ki a gyilkosok alies lelkét. Ez nem az első eset. hogy egyes kato­likus papok által irányított bandák a falusi' kulákokkal egyetértve, gyilkos­ságot követnek el népi demokráciánk hü dolgozói ellen. Sajnos, még ma is vannak alyen papok, akik a vallás he­lyett az imperializmust szolgálják. Mi katonák, erre az embertelen gyil­kosságra azzal válaszolurk, hogv mi, akik a szocializmust építiük, nem va­gyunk vajból, hanem a munkától meg­acélosodva az ilyen embrtelen gyilkos­ságok elkövetése után még erősebben és könvzrtelenebbül tudunk lecsapni azokra, akik széf akarják rombolni azt, amit mi felépítettünk, akár katolikus pa­pi ruhába bú jt emberi sátán, akár falusi csendes piósa, ki a kisgazdáink és falu­si dolgozóink vérét kiszívja a falun. Nagyon hasztalanul áltatják magukat kulák uraink, ha azt hiszik, hogy a dolgozó nép ezt nem látja és ezt tűrni fcgja. Szól ez azoknak az elvetemült s-'-Voknak, akik munkásembereket i o .ólnak az imperializmus érdekei­én Minket nem félemlítenek meg ezekkel az aljas gonoszságokkal. Ma a nép kezében "an a hatalom és nem a szívbajos főurakéban- Ha esetleg megfeledkezett a reakció 1948 február­járól. eszükbe hozhatjuk újra, de ez keserves lesz a számukra. Megtaláljuk a falun is őket, hiába bújtak meg a kulákokná! A nép keze elér odáig. A mi hadseregünk a munkások hadsere­ge. de annál szigorúbban tudja célba­venni azt, aki békés munkáját meg­zavarja. Ezt igéri ezer meg ezer baj­társa nevében SKOLNIK JÓZSEF katona. Mátyás Pál, a Munka-érdemrendjé­vel kitüntetett zólyomi ötszázas­mozdonyvezető hány mozdonyvezető kapcsolódott be. A szovjet elvtárs személyes tanításá­val elősegítette nálunk az 500-as mozgalomnak tömegmozgalommá való fejlesztését. Rámutatott egyes hiányosságokra, melyeket mi itt Zólyomban is fokozatosan kikü­szöbölünk. A szovjet sztahanovis­ták példája alapján szervezni a munkát csak politikailag fejlett ember teheti meg, csak olyan em­ber, aki következetesen küzd az új munkamódszerek bevezetéséért, az új élet megteremtéséért. Blazsenov •elvtárstól, a szovjet sztahanovistá­tól el kell sajátítanunk az önkriti­kát, a pontosságot, a következe­tességet. A szovjet vasúti dolgo­zók politikailag és műszakilag na­gyon fejlettek és ez tette lehetővé nekik, hogy hatalmas hazájukban a világ legelőrehaladottabb vasúti közlekedését építették ki. Hogy mi is követhessük őket, nemcsak politikai tudásunkat kell fejlesztenünk, ha­nem vasúti dolgozóinknak minden munkaszakaszon szakképzettségü­ket is emelniök kell. Mátyás elv­társ egy levelet vesz elő és, boldo­gan olvassa a sorokat. A Központi Szakszervezeti Tanács arról értesí­ti öt, hogy Blazsenov elvtárs vele, Mátyás elvtárssal is levélbeli kap­csolatot kíván fenntartani. — Még jobban fogunk dolgozni, elvtárs — mondja a kiváló zólyomi 500-as mozdonyvezető — Blazsenov elvtárs még sok tanácsot fog ne­künk adni... Hálásak vagyunk ezért a szovjet vasutasoknak! Petrötí Bálint A mí éleslövészetünk Az aknavetösök ütege felsorako­zott az éleslövészet után. A parancs­nok Wamberszki alhadnagy, aki ép­pen akkor érkezett megfigyelő helyé­ről, megdicsérte a mi rajunkat, mert példásan teljesítettük feladatunkat. Ez az eredmény annál figyelemre­méltóbb, mert a megdicsért raj ki­zárólag magyar anyanyelvű katonák­ból állt. Hogy értük ezt el? Sok ne­hézség után. Már a második világháború alatt gyakran hallottunk arról, milyen gyorsan és pontosan lőnek a cseh­szlovák aknavetősok. Mesteri munká­jukat csak akkor tudtuk azonban valóban értékelni, amikor mi is eh­hez az érdekes fegyvernemhez kerül­tünk. Mindjárt kezdetben érthetetlen fogalmakkal találkoztunk, mint a közvetett lövészet és minden, ami ezzel összefügg. De ez nem riasztott el minket. A nyelvi nehézségek elle­nére igyekeztünk, mindent jól meg­érteni, jóllehet néha egész remény­telennek látszott a dolog. Nem értet­tük meg a vezényszavakat. Hosszabb ideig gyakran őrségbe mentünk szol­gálatba és ebben az időben csak rit­kán kerültünk a mi aknavetöseink­hez, amely fegyvernemet most már megkedveltünk. Sokszor megválto­zott a kezelőszemélyzet összetétele is, és mindig újból megállapítottuk, hogy közben sokat felejtettünk. A már megtanult anyag felfrissítésén és új­ra átismétlésén kívül meg kellett ta­nulnunk sok új vezényszót és sok új fogalmat. Egy hónappal a kiképző táborba indulás előtt elhatároztuk, hogy olyan összeállításban maradunk, ahogy a legjobban ment a munka. Jól begya­koroltuk az összes parancsszavakat, Rácz Imre örvezetővel, aki éppen a katonai akadémiából jelentkezett és ezután következett az időbeli ellenőr­I zés. Az eredmény meglepő volt. A ml ! rajunk hála mindnyájunk jó együtt­működésének, a legjobb időt érte el, anélkül, hogy ez a pontosság kárára ment volna. Kitüntettek bennünket azzal, hogy mi vezettük a lövészetet és mi lőhettük ki a legtöbb aknát. Alakulatunk ágyúsai megmutatták, hogy meg lehet valósítani azt a jel­szót: Minden lövés találat". Mi sem akartunk elmaradni mögöttük. El­jött az első éleslövészet napja. Bajzák Pali, Tóth Mihállyal együtt éppen olyan gyorsan állította be a vízmér­téket. mint ahogy Pituk Laci dolgo­zott, akit pedig tréfás természete miatt nem is akartak ilyen fontos feladattal megbízni. A lövészet folya­mán azonban bebizonyította, hogy megérdemelte a bizalmat. Olyan ügyesen kötözgette a puskaporos tölteteket az aknákra, mint egry zsonglőr és pontosan a vezényszavak szerint. Már adta is tovább Tóth Istvánnak. A megtöltött aknavetőt utoljára Halmazik tizedes ellenőrizte és már jött is a vezényszó: ,.Kezelő­személyzet a fedezékbe" és ünnepé­lyesebben: „Ján Sladký Koriny nevé­ben: Tűz!" Ez mind olyan gyorsan folyt le, hogy a megfigyelőhelyen azt hitték, el sem távolodtunk a lő­állásból. Tóth Mihály még Helenkája tiszteletére is betöltött és a nagy igyekezettől majdnem a földre ejtet­te az élesre állított aknát. Nem tör­tént azonban semmi baj. Mindjárt az első lövések után megtudtuk, hogy jól indultunk és ez még jobban biz­tatott a jobb munkára. A többit már tudjuk. Ez a lövészet volt a mi részvéte­lünk a békeharcban, amivel még megerősítettük az aláírásunkat a bé­keszavazásnál. Galgóci Ernő, közkatona.

Next

/
Thumbnails
Contents