Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-31 / 204. szám, péntek

UJSZ0 1951 augusztus 31 A fói végzett aratás - szemléltető agitáció A brehoví kommunisták példája A Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága júniusi Ülésén foglalkozva a parasztpolitika kérdésbevinni azokat magasabb típusra és felvásárlás sikeres elvégzésével, az őszi mezőgazdasági munkálatok sikeres elvégzésével kiadta a jelszót, mint a Párt részére a legfőbb feladatot: „Megszilárdítani az EFSz-eket, átvinni azokat magasabb típusra és falvainkon új EFSz-eket alakítani/' Ez falvainkon a kommunisták mindennapi harci feladata — a kerületi és pártszervek harci feladata. A legjobb alkalmak egyike az EFSz-ek sikeres fejlesztésére és a magasabb típusra való áttérésre, valamint az új EFSz-ek alapítására — a jól megszervezett és végbement közöt békearatás, közös behordás, cséplés és felvásárlás. Kerületünkben az ez évi aratás tapasztalatai mutatják, nogy milyen mértékben tudták a kassai kerület kommunistái politikailag és szervezetileg biztosítani Pártunk Központi Bizottságának júniusi határozatát. A valóság arra mutat, hogy nem készültünk fel eléggé az aratásra. Kerületünkben még ma is komoly visszamaradások vannak és főleg azért, mert az aratás megszervezése nagyon hiányos és a legtöbb helyen rossz. Sok elvtárs azt mondja, hogy az aratás nehézségei onnan erednek, hogy rendkívül gazdag termésünk van, és e miatt rendkívüli nehézségek is vannak. Továbbá, hogy az esős idő akadályoz minket aban, hogy a behordást és a cséplést sikerrel fejezük be. Azt hiszem, mind a két kifogásra egyformán kell felelnünk, hogy csak másodrendűek. Igaz, hogy gyakran esik az eső — felmerül azonban az a kérdés, mit csináltunk akkor, amikor nem esett, illetőleg akkor, amikor az aratást és a behordást Is elvégezhettük volna száraz időben, sőt nagyrészt még a cséplést is. Erre csak egy válaszunk van. Hogy akkor sok gépünk, a gép- és traktorállomásokon volt elromolva, kijavítatlan, és sok gép rosszul és felelőtlenül volt kijavítva. A másik válasz az, hogy az aratási és cséplési munkálatok a gépállomások tervének keretén belül nem voltak összhangban az egyes falvak EFSz-einek aratási tervével (cséplőgépeink szintén javitatlanul voltak). Továbbá, hogy sok EFSz terve nem volt kellőképpen kidolgozva és hogy főleg a falvak több mint 50 százalékában nem voltak kidolgozva a kis- és középparasztok közös aratási tervel. Ezek az alapvető okok, amiért kerületünkben hátramaradunk az aratásban, cséplésben és felvásárlásban. Le kell vonnunk a kassai kerület kommunistái számára azt a tanulságot, hogy az aratásnál előadódott nehézségek mindenekelőtt a magasabb pártszervezetek határozatainak felelőtlen és felületes teljesítéséből adódnak, és ebben az esetben a CsKP Központi Bizottsága 1951 február havi határozatának felületes teljesítéséről van szó, az állami gép- és traktorállomások valamennyi gépének kijavításáról. Felmerül az a kérdés, hogyan lehetséges, hogy az állami gépállomások és a népi közigazgatás kommunistái hogyan végezhették ilyen felelőtlenül az aratási előkészületeket? Hogyan lehetett a népi közigazgatás kommunistáinak így elhanyagolniok az aratás menetét. Hogyan lehet az, hogy kezdve a kerületi nemzeti bizottság és a járási nemzeti bizottsáe mezőgazdasági referenseitől a helyi nemzeti tanácsokig, úgy foglalkoztak az ' aratással, mint hogyha az csak mellékes munka lenne. Ez csak úgy történhetett meg, hogy a pártszervek gyengén végezték vezető és ellenőrző tevékenységüket, hogy sok járásban, de főképpen a töketere-oesi, szepsii és királyhelmeci járásokban, teljesen átvették a szervező tevékenységet. Az egész pártapparátus élén az elnökségekkel, átvette az aratási munkálatok megszervezését, és a népi közigazgatás dolgozói így azok közé estek, akik be lettek szervezve. A helyett, hogy a járási bizottság mindenek előtt mozgósította volna a falvak, a gépés traktorállomások pártszervezeteit, átvette a népi közigazgatás funkcióját. Ebből komoly tanulságot vonhatlak le a pártszervezetek, hogy hogyan nem kell érvényesíteni a Párt vezetőszerepét. A falvak és az állami gép- és traktorállomások pártszervezetei, a járási és a kerületi pártbizottságok kellett volna, hogy tudatában legyenek annak, hogy ha az aratást sikeresen és idejében akarjuk elvégezni, akkor biztosítani kell az aratási előkészületeket kellő időben, és hogy az állami gép- és traktorállomások, valamennyi gépét valóban ki kell javítani és hogy az aratási tervet jól és pontosan ki kell dolgozni. Tudomásul kell vennünk, hogy az aratás sikeres befejezésének legfőbb feltétele a tömegpolitikai munka kifejlesztése falvainkon a kis- és középparasztság között és az állami gépés traktorállomásokon, már jóval az aratás előtt; hogy a kommunista agitátor bátor és okos szavának be keU kopognia minden kis- és középparaszt ajtaján, minden szövetkezeti tag és traktorista szívébe, hogy agitátoraink szavát hallani kell mindenütt minden alkalommal, ahol az aratás gyors befejezéséért folyik a harc, — ahol folyik a harc a gyors cséplésért és a gyors felvásárlásért. Csak úgy tudjuk elvégezni a feladatokat, ha teljesítésükbe bekapcsoljuk az összes kommunistákat és a kommunistákon keresztül a becsületes dolgozók széles tömegeit. Még elég időnk van, hogy a késést behozzuk. Még lehet és kell is, hogy az aratásnál, cséplésnél és a felvásárlásnál behozzuk a késést, ha Sztálin elvtárs jelszavához igazodunk, hogy a kommunista részére nincsenek olyan nehézségek, melyeket ne lehetne leküzdeni. Igazodjunk Gottwald elvtárs szavaihoz, amelyeket a júniusi ülésen mondott: „A legfőbb út a nehézségek leküzdésére a Párt politikai és szervezési munkájának megerősítése, főleg a politikai tömegmunka, a dolgozó tömegek munkája." Eltelt két hét, nem nyertek meg senegyes helyi szervezetek. Vegyünk példát a brehovi kommunistákról. A tőketerebesi járás Brehov községének helyi pártszervezete 24 tagot számlál. 1950 márciusában a taggyűlésen a kommunisták elhatározták, hogy megalakítják az EFSz-t. Nyilvános községi gyűlést hívtak egybe, és ott kezdték magyarázni az EFSz jelentőségét. A gyűlés után 21 kisparaszt jelentkezett az EFSz-be. A pártszervezet bizottsága a nyilvános gyűlés után egy héttel értékelte annak eredményeit. Megállapította, hogy a parasztok között jó feltételek vannak arra, hogy belépjenek az EFSz-be, de hogy még nagyon sok kérdés a kis- és középparasztok előtt nincs megvilágítva. Ezért a bizottság előterjesztette a tagsági gyűlésnek azt a javaslatot, hogy a kommunisták mind kezdjék meg a személyes agitáciőt a parasztok között és magyarázzák meg nekik az előttük homályos kérdéseket. Ezen a gyűlésen hosszú vita volt arról, hogyan folytassák le a személyes agitáciőt. Az összes parasztokra kevesen voltak, Végül arra az elhatározásra jutottak, hogy nem végzik az agitációs munkát minden kis- és középparasztnál egyszerre, hanem először kiválasztják a leghaladottabbakat. Megkezdték a munkát 20 parasztnál. Eltelt két hét nem nyertek meg senkit. összeült a bizottság és azon tanácskozott, hogyan folytassák tovább. ha meggyőzéssel nem tudnak tagokat nyerni. Pásztor elvtárs a szervezet elnöke a kővetkezőket mondotta: „Elvtársak! Ne legyünk türelmetlenek, hiszen Gottwald elvtárs azt mondotta, hogy a meggyőző munkában legyünk türelmesek és szívósak. Nézzük csak, Dzurko elvtárs, a helyi nemzeti tanács elnöke azt mondja, hogy ha mégegyszer elmegy a szomszédjához és beszél a feleségével is, feltétlenül megnyeri őt, tehát nc csüggedjünk el és kezdjük újból élőiről." És valóban márciustól júniusig A bányavidék fővárosában Sztalino Szovjet-Ukrajna legnagyobb ipari központja és nyugatról keletre 20 kilométernyire terjed ki. Lakóházait zöldelő fák övezik. Sztalino 30 évvel ezelőtt még kis poros város volt és Juzovkának hívták. A szovjethatalom évei alatt alakult át a város és joggal nevezték el bányászfővárcxsnak. Ha felmegyünk a város legmagasabb épületének tetejére, akkor körben, a város körül mindenütt aknatornyok, salakhegyek, szénnel megrakott vcnatok láthatók. A város körül a régi juzovkai bányák — az A CSEMADOK HÍREI A CSEMADOK II országos közgyűlése után lényeges változáson mentek át helyi csoportjaink. Ezentúl a főfeladat a szocialista sajtó, valamint a csoportok taglétszámának emelése. Minden csoportunk magáévá tette a II. közgyűlés határozatát. Ebben a tudatban jöttek össze a CSEMADOK párkánynánai tagjai is az augusztusi rendes taggyűlésre. Körülbelül hatvanan jelentek meg ezen a nagyszabású gyűlésen. Köztük döntő többségben ők, akik lelkesedést vittek a többiekbe is. A tagság határozatban fektette le, hogy minden egyes tag még egy tagot szerez a CSÉMADOK-nak. A most meginduló kultúrpolitikai folyóiratnak, a »FákIyá«-nak pedig versenyszerűen szereznek előfizetőket. Sebedoczky Józsefné versenyre hívta ki Horváth Ferencnét, hogy október l-ig melyikük szerez több előfizetőt. Ez a vállalkozás felserkentette a többieket is. Így Csányi kultúrtárs Matus Mária kultúrtársnőt hívta ki versenyre, Csányi Józsefné pedig Dobrucska Ferenccel vette fel a versenyt. Mindezek a tények azt bizonyítják, hogy a nánai helyicsoport egészséges, jól fejlődik és minden előfeltétel megvan, hogy a járásban mint az első mintacsoport szerepeljen. Nemcsak a sajtó ragadta meg a nánaiak figyelmét, hanem a tánccsoport felállítását is tervbe vették. Nyomban jelentkeztek is a tagok. Ezenkívül színjátszó csoportot alakítottak, majd egy énekegyüttest. Így jut el a szocialista kultúra a falvakba, ahol kezdetben lassan döcögve halad, de kellő felvilágosító munka után eredményekben igen gazdag. Nánán nincs hiány a kulturális tevékenységben, mert mindnyájan dolgozók, akik egybefogva viszik előre a szocialista kultúra dicső zászlaját. Szombath Ambrus „egérfogók" helyén mindenütt gépesített, hatalmas bányákat nyitottak. Do gépesítették és kiépítették a környező hatalmas vas- é6 acélüzemeket is. A Donyec-rnedence fővárosa nagy kultúrközpont. A szovjethatalom éveiben emelték a drámai és operaszínházak gyönyörű épületeit, van filharmóniai palota, 62 klub, van kultúrpalota, 360 könyvtár — mind a kultúra igazi gócpontja. A gyermekek 113 középiskolában tanulnak, a munkás ifjúság pedig 2 esti iskolában képezi magát. A diákok ezrei tanulnak ipari, orvosi, pedagógiai intézetekben és technikumokon. A főutcával határos diáknegyedben a donyeci ipari főiskola diákjai és előadói laknak. A diákok közös szállásain jól berendezett sporttermék, könyvtárak, egyéni tanulásra alkalmas szobák és pihenő szobák vannak. Az ipari főiskola épülete egy egész háztömb helyét foglalja el. Ebben a bányászok, kohászok és kolhozparasztok gyermekeinek ezrei tanulnak. A szovjetemberek sokat fáradoztak azon, hogy begyógyítsák azokat a sebeket, amelyeket a megszállás alatt a hitleristák okoztak. Még most is mindenütt építöállványok láthatók: új ipari épületeket, kulturális népművelő intézményeket és lakóházakat emelnek. Sztalino külső negyedeiben helyreállították a régi bányász lakótelepeket és újakat építettek. Az utolsó két év alatt még egy lakótelep épült, a Hruscsov-negyed, ahol 100 új földszintes és többemeletes ház, a bányászgyermekek részére iskola, több bölcsőde és áruda épült. Sztalino központját a bányászok és a gyárak dolgozóínak lakótelepeivel a villamos- és trolibusz vonalak 6Ú'rű hálózata köti össze. A dolgozók küldöttjeinek szovjetje nagy figyelmet fordít a város további rendezésére. Csak ez utolsó három év alatt parkosításra 3,432.000 rubelt költöttek. Az utcákat és utakat aszfaltozták. A szovjetkormány a bányászok munkáját Igen nagyra becsüli és a bányászokat a legnagyobb figyelemmel és tisztelettel veszi körül. Több tudományos kutatóintézet nyílt meg. Sztalinoban felállították többek között a donyeci tudománvos szénkutató intézetet és a munkaegészségügyi intézetet is. Mindörökre eltűntek az olyan bányászfoglalkozások, mint a lóhajcsarok, a szánkások, a csákányosok, a lámpahordók és gázégetők. Helyüket új hivatások foglalták el — a villanyvonat mozdonyvezetője, elektrotechnikusok, a bányakombájn vezetője, a reselőgép kezelője, stb. A bányászok büszkék a Sztálindíjasaikra. Szukacsra, Harinra, Aručunyanra, Baskovra a „Donbassz"* bányakombájn konstruktőrjéne. Ez a kombájn dolgozik most a Szovjetunió számos bányájában. Közben a konstruktőrök tovább tökéletesítik gépeiket, alkalmassá teszik kevéssé vastag réteg bányászására is, gépeikre portatanítót szereltek, úgy, hogy a fejtőhelyen most már nincsen por. A Novo-Musketovo-bányában találhatjuk Nyikofor Golubot, a Szocialista Munka Hősét, aki először mint feltöltő vájár dolgozolt itt, de kitartó szorgalommal tanult és gyarapította technikai ísmereteil, úgy hogy amikor a bányában bevezették a „Donbassz"bánykombájnt, Goluhra bízták ennek az új gépnek a kezelését. Nagy változások mentek végbe a bányászok életében. Erősein megnövekedett keresetük is. Golub például havonként 7—8000 rubelt keres. Otthonában nincs is semmiben hiány, rengeteg holmit vásárolt. A Hruscsov lakótelep 6. számú házában egymás szomszédságában laknak Szergej Szeretkin és Ivan ZelenBzkij elövá járok. Mindketten végigharcolták a Honvédő Háborút. Amikor leszereltek, idejöttek a bányavidékre és kitanulták a bányászmesterséget. Mo&t mindegyikük havi 4—5000 rubelt keres. A bányászok forrón szeretik városukat. Arra törekszenek, hogy Sztalínot még szebb, még virágzóbb várossá tegyék. A legközelebbi 3 évben ötszörösére növelik a trolibuszforgalmat és három és félszeresére nö majd az aszfaltozott utcák területe. Még sok új Iskolát, lakóházat, gyógyintézetet, tudományos kutató intézetet építenek — mindent, ami a bányászfőváros további felvirágoztatásához szükséges. IS kisparasztot nyertek meg és amikor megalakították az Ltfpust, már 34 tagja volt az EFSz-nek. így másodszor sikert értek el, és ez kedvet adott nekik. Szereztek bizonyos tapasztalatokat is. A pártszervezet gyűlésén újból megtárgyalták a személyes meggyőzésből eredő tapasztalatokat és kitűzték a tervet, hogy áttérnek a második típusra, és ezzel egyidejűleg kibővítik az EFSz tagságát. A héthónapos munka azonban azt mutatta, hogy a kommunisták a meggyö ző munkában ellanyhultak. Az ellanyliulás okát a kommunisták abban látják, hogy az elért eredmények a fejükbe szálltak. Az évi közgyűlés előkészületei, első és második részének lefolyása további lehetőségeket mutattak a tagok szerzésére az EFSz-be. Az évi közgyűlés mozgósította a brehovi kommunistákat, újból hozzáfogtak a git-kett ősökkel a tagok szerzéséhez és további 16 kisparasztot nyertek meg az EFSz-nek és áttértek a II. típusra. A pártszervezet vezetősége méltatva a meggyőző munka eddigi eredményeit, megállapította, hogy mindeddig az EFSzben csak egy középparaszt van, és ezért elhatározta, hogy a kommunistáknak be kell kapcsolni a személyes meggyőző munkába az EFSz minden táját, a pártonkívülieket is. és a munkát úgy kell végrehajtani, hogy az aratásig a kis- és középparasztok nagyrésze belépjen az EFSzbe és az aratás ideje alatt áttérhessenek a III. típusra. No, minden igyekezet ellenére nem sikerült az aratásig egyetlen kis- és középparasztot sem megnyerniök. A pártvezetőség elhatározta, hogy tovább kell folytatni a személyes meggyőző munkát. Egyidejűleg a tanács megállapította, hogy továbbra már nem elég csak a személyes agitáció, hanem meg kell kezdeni a szemléltető agitációt ls. A pártszervezet vezetősége az EFSz kommunistái elé tűzte azt a feladatot, hogy példával mutassák meg a föld közös megművelésének az előnyelt a magángazdálkodókkal szemben. Szemléltető agitáciou! a kommunisták az aratást választották. Az aratás jó előkészítése az EFSz-ben a legjobb példa a középparasztok számára. A brehovi elvtársak nagyon helyesen alkalmazkodtak a Központi Bizottság és a kormány aratási utasításához. Az aratás jó előkészítését látni abban, hogy Brehov községben már a mult héten elvégezték az aratást és behordást. Mindent pontosan a terv szerint végeztek el, és így a cséplés és a felvásárlás is idejében meglesz.Ezek gazdasági-politikai eredmények. Milyen politikai befolyása volt ennek az EFSz fejlődésére és a tagság kibővítésére? A kommunisták már az aratás Jhegkezdésénél újból megkezdték a kisés középparasztok látogatását és sikerült további tagokat szerezni az EFSz számára. A pártvezetőség újból összeült. A helyi nemzeti tanács és az EFSz vezetőségének ülése után megállapították, hogy az a feladat, amelyet az évi közgyűlésen kitűztek, tehát megnyerni a kis- és középparasztság- többségét az EFSz számára, és áttérni a III. típusra, nincs teljesítve.Megállapitották, hogy még a földnek a többsége nincs az EFSzben, sem pedig a kis- és középparasztság többsége. Brehov községben 316 parasztgazdaság van, és ebből csak 55 van az EFSz-ben. Ezért elhatározták, hogy összehívják augusztus 12-re a kis- és középparasztokat, akik nincsenek az EFSz-ben. Ezen a gyűlésen nyíltan beszéltek a parasztokkal arról, hogy mit terveznek, hogy az EFSz nem gazdálkodhat továbbra is szétaprózott parcellákon és kérték a parasztokat lépjenek be hozzájuk az EFSz-be, és adják beleegyezésüket a tagosításhoz. Hosszú vita volt, sokan kérték, hogy a barázdákat szántsák fel az egész határban, ők belépnek az EFSz-be, de nem írnak alá. Az elvtársak az ilyen kéréseket elvetették és nyíltan'megmondták, hogy az EFSz-be csak azokat veszik fel, akik önként jelentkeznek oda, és aláírják a HE. típust. Több mint kétórás vita után egyöntetűen megszavazták a tagosítást. E gyűlés után egyes középparasztok utána mentek a pártszervezet elnökének, Pásztornak, és magyarázatot kértek az EFSz-röl. Egy hét leforgása alatt további két kis- és három középparaszt lépett be az EFSz-be. A pártszervezet bizottsága elhatározta az 1951 augusztus 19-i ülésén, hogy újból személyes agitációt indít és estére gyűlést hívott egybe. A személyes házi agitációnak és a közgyűlésnek eredménye az lett, hogy már 69 tagja van az EFSznek, tehát a kis- és középparasztok 57 százaléka, a község földjeinek pedig 62 százaléka van az EFSz-ben. Itt csak vázolták a pártszervezet munkáját, amely például szolgálhat kerületünk összes helyi szervezeteinek. A brehovi kommunisták példáján látjuk, mit jelent a tömegpolitlkai munka. Mindent meg kell tennünk, hogy Gottwald elvtársnak, a Központi Bizottság júniusi ülésén mondott szavait megvalósítsuk: „Radikális fordulat nélkül, ha nem fordulunk arccal a tömegek felé, nem győzzük meg ezeket a feladatokat. Nem lennénk Kommunista Párt, ha ezt nem tudnánk elvégezni. Milliós párt vagyunk. Ha ez a Párt mozgósít, ha ez a Párt mint egy egész — és a Párt mindig így csinált — a tömegek közé hatol, és ott megnyerő munkát végez, nincs olyan nehézség, amit le ne győznénk. Minden adminisztratív intézkedés csak póteszköz azok ellen, akiknek már semmi sem segít, akiket nem lehet meggyőzni. De lakosságunk nagyobb részére a tömegpolitikai munka számit." Karol Savel, a kassai kerületi pártszervezet vezető titkárának helyettese.