Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-31 / 204. szám, péntek

: OJ SI® A szocializmus építkezéseiről Brigádosok a Kohászati Kombinát építésén 1951 augusztus 8 UJ sie 5 Augusztus 28-án reggel nyolc órakor érkeztem a HUKO építésére. Amikor szállóhelyemre, a kényelemmel berendezett barakkszobába beléptem, legnagyobb meglepetésemre lakótársaim, a brigádosok még ágyban feküdtek kócosan, pislogó, álomba borult szemmel. Természetesen azonnal kérdőre vontam őket. Hogyan, hát milyen brigádosok vagytok ti, akik még reggel nyolckor az ágyban heverésztek? Ez a rideg felelősségrevonás megtette a maga hatását. A brigádosok szeméből hirtelen eltűnt az álom, élénk csillogás váltotta fel és mosolyogtak azzal a nyíltsággal, amely az öntudatos CsISz-tagok tiszta lelkiismeretét tükrözte vissza. Kiderült ugyanis, hogy a második műszakhoz tartoznak, amely délután kettőtől este tíz óráig végzi munkáját. Tegnap például négy CsISz-tag nem kevesebb, mint két yagon anyagot rakott öt óra alatt. Szép munka volt — mondja az egyik. — Keresetünk is szép lesz — inondja a másik. Természetesen azonnal érdeklődünk, hogy folyik a munka. Szántó Gyuri orvostanhallgató ad erre választ. Gyuri ma 23 esztendős, régi brigádos. 1948 óta minden évben kivette részét a brigádmunkából. Most, hogy kéthavi szabadsága van, felhasználta ezt az idejét arra, hogy idejöjjön a Kohókombinátra két társával, Granec Lászlóval és Turi Jánossal együtt. Eleinte ugyan arra gondoltak, hogy bányába mennek dolgozni, de amikor meghallották, hogy a Kohokombinátnak szüksége van munkaerőre, ide jöttek segíteni. — Az anyagkirakodásnál dolgozunk — mondja SZÄNTÔ GYURI az átrakodó államáson és kirakott anyagot teherkocsikon szétvisszük aztán valamennyi részleg különféle munkahelyeire. Az egyik részlegen Spítik az ideiglenes barakkvárost vízvezetékkel, központi fűtéssel, zuhanyozókkal felszerelve, egyszóval a legmodernebb berendezéssel. Minderre határozottan szükség van, mert népi demokráciánkban dolgozóink igényei egyre nőnek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a munkások pár heti munka után azt kérték a vezetőségtől, hogy haladéktalanul állítsanak fel a részlegen egy újságárűs bódét. Ennek a kívánságnak azonnal eleget is tettek. A vezetőség mindent elkövet, hogy a dolgozók kultúrigényét kielégítse és szakmai továbbképzésüket biztosítsa. E célból állították fel a szakiskolát is. — A másik részlegen — folytatja Szántó Gyuri — az épülő szocialista város alapjait fektetik most le. Tavasszal a legjobb munkások már be is költözhetnek az újonnan felépült kész lakásokba családtagjaikkal együtt. A szocialista munkaverseny tegnap, 27-én indult meg és biztos, hogy már ezen a héten szép eredményeket fog hozni, mert nagyon sok öntudatos munkás konkrét teljesítményeket vállalt magára. A versenyt egy üzemi gyűlésen határozták el a munkások. A gyűlés előtt azonban az összes elvtársak a munkahelyeken agitáciőt folytattak, népnevelői munkát végeztek. Ennek a hatása meg is mutatkozott. Mindjárt Koči elvtárs, a vezetőmérnök előadása után, aki méltatta a munkaverseny jelentőségét, kifejlődött a vita és a munkacsoportok egymásután hívták ki egymást versenyre. A verseny kiterjedt a munkahelyre való érkezés pontos idejére épúgy, mint a teljesítmény fokozásárf. Nagyon szép, lelkes gyűlés volt ez, itt mutatkozott meg az, hogy mit is jelent öntudatos munkásnak lenni. Az a nézetem, hogy a Kokókombinát építkezése most a verseny révén kapja meg csak igazán szocialista iramát. A munkások — fejezi be Szántó Gyuri — cseh, szlovák és magyar dolgozókból tevődnek össze és megfigyeltem, hogy a közös szocialista munka őszinte baráti légkört teremt közöttük. így például magam is jelen voltam a következő esetnél. Az egyik műszakban sürgősen kellett befejezni egy bizonyosfajta munkát, de elérkezett az autóbuszjárat ideje, úgyhogy néhány magyar munkásnak abba kellett hagynia a munkát, ha éjjelre haza akartak érkezni. Nehéz probléma előtt állottak és ezt úgy oldották meg, hogy a cseh és szlovák munkások felajánlották, hogy elvégzik helyettük a rájuk háruló munkát. A felajánlásban az volt a szép és meglepő, hogy ezért a munkájukért nem kívántak fizetést és hagyták, hogy az érte járó munkabért a magyar dogozók javára Írják. Nos nem fér kétség hozzá, hogy a magyar dolgozók ezt a szívességet majd viszonozzák, mégis nagyon megindító volt ez a jelenet és arra gondoltam, hogy a Kohókombinát fejlődésével párhuzamosan az itt dolgozó munkásokban is nagy fejlődés megy végbe. Biztos vagyok abban is, hogy mire elkészül a Kohókombinát, kifejlődik nálunk is az új szocialista embertípus a szovjet emberhez hasonlóan. Nekem eltökélt szándékom, hogy mihelyt elkészülök tanulmányaimmal, azonnal idejövök dolgozni. Szántó Gyuri csupa lelkesedés. Ez a lelkesedés fűti a leveleit is, amelyeket barátainak és anyjának ír. Itt közlünk egy részt anyja leveléből. „Örültem, fiam, levelednek, szinte kedvet kaptam, hogy én is a HUKO-ra menjek dolgozni. Kár, hogy nem vagyok legalább tíz évvel fiatalabb. Írj többet arról, hogy és mint éltek ott. Van-e elég pénzed, ennivalód — valóban nincs semmire szükséged ? ... Ez a harmónia szülő és gyermek között megvan Turi Jánosnál is. Anyja ezeket írja a fiának. (Itt meg kell jegyeznem, hogy e levelekhez úgy jutottam, hogy a brigádosok egymásnak hangosan felolvassák leveleiket és így tartalmukról tudomást szereztem). „Drága fiam, hosszú, türelmetlen várakozás után végre életjelt adtál magadról. Nehezteltem is rád ezért, de ez elmúlott, mihelyt elolvastam leveledet. Nagyon örültem mindannak, amit írtál. Tudtam nagyon jól, hogy a Kohókombináton jó dolog lesz. Remélem, sokat fogsz ott tanulni a munkásoktól és minden esetben úgy viselkedsz, mint egy komszomol." TURI JÁNOS, aki most érettségizett Prágában az orosz gimnáziumban, büszkén olvassa fel társainak anyja levelét. János nagyon büszke az anyjára, nagyon szereti, ám ugyanolyan büszke a szovjet irodalomra is. Szabad idejét a szovjet irodalom legújabb müveinek olvasásával tölti. Most pillanatnyilag Alexej Tolstojnak Nagy Péter című müvét olvassa. Azt mondja, hogy munka után nagyon jól esnek a szovjet könyvek. Es hogy ezek a könyvek milyen hatással vannak rá, azt a következőkkel bizonyítja. — Mihelyt leérettségiztem — mondja — az volt a vágyam, hogy valami értékes figyelemreméltó dolgot végezzek. Azsajev müve „Távol Moszkvától" nem hagy nyugton. Én ezt a könyvet orosz eredetiben olvastam és mondhatom, hogy olyan ez a mű, mintha a munka éposza lenne. Ez az éposz bírt engem arra, hogy olyan pályát válasszak, amellyel elősegíthetem a szocialista termelés fokozását. Vegyi technológiára iratkoztam be. Hogy szakmámat jól elsajátíthassam, szükségét éreztem annak, hogy brigádmunkát végezzek szabadságom ideje alatt. E munka révén közvetlen érintkezésbe kerülök a munkássággal és így a valóságnak megfelelően ismerem meg feladatom fontosságát is. A szovjet újságok is arra tanítanak bennünket, hogy csakis a munkások között ismerhetjük meg igazán az életet és csakis a munkásokkal való állandó érintkezés útján biztosíthatom további fejlődésemet. — Nagyon örülök annak — folytatja Turi János, — hogy idejöttem, mert az itt folyó munkálatok minden részlete nagyon érdekel engem és gyakran szinte magam előtt látom azt, hogy milyen ragyogó mű lesz a Kohókombinát, mire elkészül. Látom magam előtt a munkások tízezreit, akik itt fognak dolgozni, itt fognak élni gyermekeikkel együtt. Látom már az iskolákat, a kultúrotthonokat, amelyeket itt fognak építeni az apróságok számára, akik most csodálattal tekintenek a hatalmas szovjet buldózerekre és boldogak, ha megtapogathatják őket. Olyan örömet érzek, ha minderre gondolok, hogy gyakran úgy érzem, a jövőnek ezt a képét minden itt élő dolgozóban tudatosítani kéne. A harmadik brigádos GRANEC LÁSZLÓ orvostanhallgató. Tanulmányaival egy év múlva elkészül. Granec parasztszülők gyermeke, Velke Canikovcéről való Nyolc testvére közül ő volt az egyedüli, aki egyetemre jutott. Tisztában van azzal, hogy ezt a népi demokráciának köszönheti. Neki gyakran voltak öreg szüleivel nézeteltérései, de éppen azzal tudta őket leszerelni, hogy rámutatott azokra az előnyökre, melyeket a népi demokrácia nyújt a munkás és parasztszármazású tanulóknak. Rámutatott arra, hogy 1400 korona stipendiumot kap, amit a kapitalista érában, csak azoknak nyújtottak, akik rokonságban voltak az agrárpárt vezetőivel. Granec László nemcsak CsISz-tag, hanem Párt-tag is. Magatartása rendkívül nyugodt és határozott. 1949-ben résztvett az Ifjúsági Vasútvonal építkezésén mint brigádos. Tavaly szabadsága ideje alatt a község Nemzeti Bizottságának segített, miután beválasztották a vezetőségbe, ezenkívül megszervezte a CsISz-brigádot a szövetkezet számára. — Ide azért jöttem dolgozni — mondja Granec László, — mert a Kohókombinátban hasonló békeerödöt látok, mint a Szovjetunióban az Amur-parti Komszomolszk városában és más nagy építkezésekben, amelyeket a szovjet ifjúság, a dicső Komszomol épített. E tíz „nap óta, amióta itt dolgozom, az a határozott nézet alakult ki bennem, hogy ezt a hatalmas müvet csak ifjúságunk hathatós támogatásával, segítségével lehet minél gyorsabban felépíteni. Éppen ezért szükségesnek tartottam a CsISz központ figyelmét felhívni arra, hogy minél több öntudatos ifjút küldjön ide, hogy példás munkájukkal, a népnevelés terén is fejtsenek ki értékes mukát. Erre határozottan szükség van. Szabó Béla. A Kohászati Kombinát dolgozói megszorítják a Skoda-művek ifjúságának segítő kezét A Keletszlovákiai Kohászat! Kombinát dolgozói köszönő levelet küldtek a Hradec Královébar. 1év3 Skoda-özem CsISz-tagjainak, akik vállalták, hogy a HUKO által rendelt emelődarut az anyag megszerzésétől számított egy hónapon belül elkészítik és szállítják, és egyben felhívták fokozott munkára azon üzemek CslSz-tagjai*, amelyek a HUKO számára készítenek gépeket Névszerint felhívták erre a prerovi gépmííveket a Garam-menti gépmüvek vifinei üzemét- a pardubicei gépgyára* a gottwaWovi gépmüveket, a blanszkoi Keramosztrojt, a Rudé Právo-üzemét és a prágai Stavosztrojt. A HUKO dolgozóinak levele a következő: Skoda-üzem n. v. CelSz üzemi csoportjának Hradec Králové. Tisztelt Elvtársak! örömmel fogadtuk a hírt, hogy ti, a hradeckrálovei Skoda-üzem CsISzfagjai, foglalkoztatok azzal a feladattal, hogy hogyan tudnátok építkezésünk számára mielőbb leszállítani a megrendelt L—22,85 típusú emelődarut és értékes, szép kötelezettséget vállaltatok, hogy az emelődarut egy hónapon belül elkészítitek. Tőletek többszáz kilométerre Keletre folytatjuk harcunkat a békéért, a szocializmus kiépítéséért, a természet átalakításáért. küzdünk azért, hogy két év múlva felcsapjanak a kemencék első lángjai és neki láthassunk a vas kitermelésének. Biztosak vagyunk abban, hogy az összes ifjúsági 'csoportok, melyekhez, felhívást intéztetek, követni fognak titeket, és a kötelezettségeik ugyanolyan szavakkal fognak visszhangzani, mint a tietek, és a vállalásaikat teljesíteni fogják. Mi, akik a Kohászati Kombinát építkezésein dolgozunk, nagyon örülünk annak, hogy ifjúságunk segítökeizet nynjtott nekünk és jól értelmezi azt, hogy minden emelődaru, minden kotrógép, minden gép, mely a Kohászati Kombinát építkezésén működik, Osztrava mellett a legnagyobb szocialista építkezésen, egyszersmind fegyvertárunk lesz, mely biztosítja közös igazságos ügyünk győzelmét. Vállalástokat ismételten nagyon köszönjük. Kassa, 1951, augusztus. Szlovákia fővárosának büszkeségében, a pompás, korszerű „Békeüzemben" megindult a termelés Augusztus 29-én, amikor Csehszlovákia népe szeretettel emlékezett vissza a Szlovák Nemzeti Felkelés 7-ik évfordulójára, Szlovákia egyik új üzeme megkezdte a termelést. Ezen a napon, hála a Szovjetunió nagyarányú segítségének, hála Csehszlovák Kommunista Pártunknak és az előrelátó gottwaldi vezetésnek, a dolgozók alkotó kezdeményezésének, kik hozzájárultak az üzem kiépítéséhez, megkezdte a műselyemtermelést a Bratislava! Béke-tizem. Az tizem ünnepi megnyitásán résztvett Szlovákia iparosításának kezdeményezője, Viliam Široký, miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter, továbbá Sevčiik Ján minisztereLnökhelyettes, Gusztáv Kliment nehézipari miniszter, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői, élükön elnökükkel, František Kubacs-csal, a megbízottak testületének tagjai, Karol Baeílek elnökkel az élen, Štefan Baáťovansky, az SzKP főtitkára, P. P. Razygrajev, a Szovjetunió főkonzula és más politikai és gazdasági dolgozók. A csehszlovák és szovjet himnuszok eljátszása után az ünnepséget Michal Broška, az új üzem igazgatója nyitotta meg. Szívélyes fogadtatás után, melyben a megjelent munkások részesítették a vendégeket, Gustáv Kliment nehézipari miniszter beszélt, aki rámutatott gazdaságunk sikeres kiépítésének nagy jelentőségére és a szocialista iparosítás gyönyörű távlataira. Beszédében többek között ezeket mondotta: „A munka megkezdése új üzemetekben szoros összefüggésben áll a CsKP Központi Bizottságának ez évi februári történelmi jelentőségű ülésével. Ezen az ülésen úgy határoztunk, hogy fokozzuk az ötéves terv feladatait, jobban erősítjük a nehézipart, hogy meggyorsítjuk a kiépítést és megszilárdítjuk a Szovjetunió által vezetett hatalmas béketábor egységét, erejét és hatalmát. Azért fokozzuk az ötéves terv feladatait, hogy megszilárdítsuk gazdaságunk függetlenségét és főként ezért gyorsítjuk az összes ipari üzemek kiépítését, melyek biztosítani fogják a nyers anyaggyártást, olyan nyersanyagok gyártását, amilyeneket a múltban, nem I gyártottunk vagy melyekből hiány | van. Köztársaságunk minden dolgozója előtt közös feladat áll: Biztosítanunk kell az új üzemek kiépítését, ki kell terjesztenünk nyersanyagalapunkat és szüntelenül fokoznunk kell a szénkitermelést, a kohászati üzemek termelését, mert ezek az alapfeltételei iparunk és általában egész gazdaságunk fejlő* désének. Az üzemek síkeres kéipítése és a termelés megindítása megteremti az előfeltételeket a további győzelmekre a szocializmus felé vezető úton, népünk boldogabb és örömteli jövője felé." Kliment miniszter beszédét a dolgozók lelkes tapssal fogadták. Utána dr. Ján Puli, a megbízottak testületének elnöke beszélt és hangsúlyozta, hogy egész sor nehézség árán egy hatalmas üzemet tudtunk kiépíteni. Nem tudta ezt meggátolni az USA diszkriminációs politikája. Puli elvtárs azután kiemelte azt a folyamatos nagy segítséget, melyben a Szovjetunió részesít bennünket és amely lehetővé teszi nekünk, hogy békés építő munkánkban előrehaladhassunk. A beszédek elhangzása után Kliment miniszter hivatalosan leleplezte a „Békeüzem feliratot és Viliam Široký miniszterelnökhelyettessel résztvett az új Üzem legjobb munkásainak és műszakijainak kitüntet tésében. Janustyák Róbert, a kitüntetettek egyike, felolvasta azután a Békeüzem dolgozóinak kötelezettségvállalását, mely szerint féléven belül, azaz 1952 juliús l-ig teljesen kiépítik az üzemet. A munka dalának eljátszása és efc éneklése után Viliam Sirôtky miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter ünnepélyesen megindította a Béke. üzem gépeit. Az üzem megtekintése után Široký elvtárs a többi vendégek szívélyesen elbeszéOLgetteií az üzem élmunkásaival. Késsüljünk szeptember 21-re, a sajtó napjára A sajtónapot, mely eredetileg ez év szeptember 8-ra volt tervezve, a Csehszlovák Üjságíró Szövetség: elnökségének javaslatára, véglegesen 1951 szeptember 21—28-ra helyezték át, a „Rudé Právo'

4 fennállásának évfordulójára. Ez az ünnepi évforduló Pártunk és a csehszlovák tijságfráft történelmében a legfontosabb alkalom a sajtónak megünneplésére. A határidő áthelyezése lehetőséget nyújt a Párt kerületi, járási és alapszervezeteinek, hogy ezt az időt felhasználják a jobb előkészítésre* főként az agitátorok gondosabb kiválasztására és Iskolázására, az agitációs terv kidolgozására, a városokban és a falvakon, az egyes utcák és házak szerbit. A Párt járási bizottságai és alapszervezetei a legöntudatosabb és a legtevékenyebb funkcionáriusokból, párttagokból és a tömegszervezetek bevált agitátoraiból agitációs kettősöket állítanak fel. így pl. a Bratislava I. járás már több mint ezer agitkettőst állított fel. Az agitátorok névsorában, akik a sajtónap alkalmából minden házat, minden családot meglátogatnak, hogy megmagyarázzák az újságolvasás fontosságát és jelentőségét, olyan dolgozók vannak, akik többnyire párttagok, a járási vagy alapszervezetek funkcionárusai és jól bevált agitátorok. A Bratislava IV. járási bizottsága több mint 600 agitkettőst. állított fel. Hasonlóképpen cselekedtek Bratislava többi járásai is. Azt, hogy a sajtónapot későbbi időszakra szeptember 21—23-ra helyezték át, arra használják fel, hogy további agitációs kettősöket szerveznek és jobban előkészítsék őket a dolgozókkal folytatott beszélgetésekre. A tanácsadó és tanulókörök ezt az időt felhasználják arra, hogy további előadásokat tartsanak a pártsajtó jelentőségéről. így pl. a bratislavai Marx-Lenin tanácsadó és tanulókör a következő hétre további két előadást készít. Szerdán szeptember 5-én előadást tartanak arról, hogy „hogyan kell szervezni a Pravda és az Uj Szó olvasását és a vitaestéket." Csütörtökön szeptember 6-án további előadás lesz: „A pártsajtó a békéért folytatott harcban" címmel. Bratislava kerület marx-lenini tanácsadó és tanulóköre az említetteken kívül egész sorozat előadást készít elő, melyek egészen a sajtónapig fognak terjedni, hogy segíthessék kibővíteni az agitátorok tudását és felfegyverezni őket vitára alkalmas érvekkel. Akadémiákat a sajtóról a kerületek székhelyén pénteken 1951 szeptember 21-én, a járási székhelyeken pénteken 21-én, szombaton 22-én vagy vasárnap 23-án kell megrendezni a helyi lehetőségek szerint. A dolgozókkal folytatott beszélgetéseket a sajtóról az üzemekben szeptember 21-én és 22-én, a falvakon 22-én és 23-án kell megrendezni. Hogy az akadémiák a lehető legjobban legyenek összeállítva, ezt az időt felhasználhatjuk az ének-, táncés szavaló együttesek jobb előkészítésére és a műsor kibővítésére. Különös figyelmet kell fordítanunk a dolgozókkal folytatott beszélgetések előkészítésére. A beszélgetés helyes végrehajtása nagy igényeket támaszt az agitátorokkal szemben. Ezért erre gondosan kell készülniök, át kell tanulmányozniok a szükséges anyagot, hogy jól tudják ismertetni és megmagyarázni az összes kérdéseket, melyekkel a dolgozók hozzájuk fordulnak. Az agitációs kettősök szeptember 21-én a munkahelyekre mennek, szeptember 22-én és 23-án pedig a városokban és falvakon meglátogatják a családokat, hogy beszéljenek a pártsajtó napi olvasásának jelentőségéről, hogy meggyőzzék őket és megnyerjék az újság állandó olvasóinak és előfizetőinek. Ez alkalomból meghívják őket a sajtóbeszélgetésekre. A sajtónap — és az elöfezetőgyüjtő kampány, mely egészen ez év végéig fog tartani, lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a pártsajtót bevigyük minden házba, minden családba.