Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-31 / 204. szám, péntek

: OJ SI® A szocializmus építkezéseiről Brigádosok a Kohászati Kombinát építésén 1951 augusztus 8 UJ sie 5 Augusztus 28-án reggel nyolc órakor érkeztem a HUKO építésére. Amikor szállóhelyemre, a kényelem­mel berendezett barakkszobába beléptem, legnagyobb meglepetésemre lakótársaim, a brigádosok még ágyban feküdtek kócosan, pislogó, álomba borult szemmel. Ter­mészetesen azonnal kérdőre vontam őket. Hogyan, hát milyen brigádosok vagytok ti, akik még reggel nyolckor az ágyban heverésztek? Ez a rideg felelősségrevonás megtette a maga hatását. A brigádosok szeméből hir­telen eltűnt az álom, élénk csillogás váltotta fel és mo­solyogtak azzal a nyíltsággal, amely az öntudatos CsISz-tagok tiszta lelkiismeretét tükrözte vissza. Kide­rült ugyanis, hogy a második műszakhoz tartoznak, amely délután kettőtől este tíz óráig végzi munkáját. Tegnap például négy CsISz-tag nem kevesebb, mint két yagon anyagot rakott öt óra alatt. Szép munka volt — mondja az egyik. — Keresetünk is szép lesz — inondja a másik. Természetesen azonnal érdeklődünk, hogy folyik a munka. Szántó Gyuri orvostanhallgató ad erre választ. Gyuri ma 23 esztendős, régi brigádos. 1948 óta minden évben kivette részét a brigádmunkából. Most, hogy két­havi szabadsága van, felhasználta ezt az idejét arra, hogy idejöjjön a Kohókombinátra két társával, Granec Lászlóval és Turi Jánossal együtt. Eleinte ugyan arra gondoltak, hogy bányába mennek dolgozni, de amikor meghallották, hogy a Kohokombinátnak szüksége van munkaerőre, ide jöttek segíteni. — Az anyagkirakodásnál dolgozunk — mondja SZÄNTÔ GYURI az átrakodó államáson és kirakott anyagot teherkocsi­kon szétvisszük aztán valamennyi részleg különféle munkahelyeire. Az egyik részlegen Spítik az ideiglenes barakkvárost vízvezetékkel, központi fűtéssel, zuhanyo­zókkal felszerelve, egyszóval a legmodernebb berende­zéssel. Minderre határozottan szükség van, mert népi demokráciánkban dolgozóink igényei egyre nőnek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a mun­kások pár heti munka után azt kérték a vezetőségtől, hogy haladéktalanul állítsanak fel a részlegen egy új­ságárűs bódét. Ennek a kívánságnak azonnal eleget is tettek. A vezetőség mindent elkövet, hogy a dolgozók kultúrigényét kielégítse és szakmai továbbképzésüket biztosítsa. E célból állították fel a szakiskolát is. — A másik részlegen — folytatja Szántó Gyuri — az épülő szocialista város alapjait fektetik most le. Ta­vasszal a legjobb munkások már be is költözhetnek az újonnan felépült kész lakásokba családtagjaikkal együtt. A szocialista munkaverseny tegnap, 27-én in­dult meg és biztos, hogy már ezen a héten szép eredmé­nyeket fog hozni, mert nagyon sok öntudatos munkás konkrét teljesítményeket vállalt magára. A versenyt egy üzemi gyűlésen határozták el a munkások. A gyű­lés előtt azonban az összes elvtársak a munkahelyeken agitáciőt folytattak, népnevelői munkát végeztek. En­nek a hatása meg is mutatkozott. Mindjárt Koči elv­társ, a vezetőmérnök előadása után, aki méltatta a munkaverseny jelentőségét, kifejlődött a vita és a munkacsoportok egymásután hívták ki egymást ver­senyre. A verseny kiterjedt a munkahelyre való érke­zés pontos idejére épúgy, mint a teljesítmény fokozá­sárf. Nagyon szép, lelkes gyűlés volt ez, itt mutatko­zott meg az, hogy mit is jelent öntudatos munkásnak lenni. Az a nézetem, hogy a Kokókombinát építkezése most a verseny révén kapja meg csak igazán szocia­lista iramát. A munkások — fejezi be Szántó Gyuri — cseh, szlo­vák és magyar dolgozókból tevődnek össze és megfi­gyeltem, hogy a közös szocialista munka őszinte ba­ráti légkört teremt közöttük. így például magam is je­len voltam a következő esetnél. Az egyik műszakban sürgősen kellett befejezni egy bizonyosfajta munkát, de elérkezett az autóbuszjárat ideje, úgyhogy néhány magyar munkásnak abba kellett hagynia a munkát, ha éjjelre haza akartak érkezni. Nehéz probléma előtt állottak és ezt úgy oldották meg, hogy a cseh és szlo­vák munkások felajánlották, hogy elvégzik helyettük a rájuk háruló munkát. A felajánlásban az volt a szép és meglepő, hogy ezért a munkájukért nem kívántak fizetést és hagyták, hogy az érte járó munkabért a ma­gyar dogozók javára Írják. Nos nem fér kétség hozzá, hogy a magyar dolgozók ezt a szívességet majd viszo­nozzák, mégis nagyon megindító volt ez a jelenet és arra gondoltam, hogy a Kohókombinát fejlődésével pár­huzamosan az itt dolgozó munkásokban is nagy fejlő­dés megy végbe. Biztos vagyok abban is, hogy mire el­készül a Kohókombinát, kifejlődik nálunk is az új szo­cialista embertípus a szovjet emberhez hasonlóan. Ne­kem eltökélt szándékom, hogy mihelyt elkészülök ta­nulmányaimmal, azonnal idejövök dolgozni. Szántó Gyuri csupa lelkesedés. Ez a lelkesedés fűti a leveleit is, amelyeket barátainak és anyjának ír. Itt közlünk egy részt anyja leveléből. „Örültem, fiam, le­velednek, szinte kedvet kaptam, hogy én is a HUKO-ra menjek dolgozni. Kár, hogy nem vagyok legalább tíz évvel fiatalabb. Írj többet arról, hogy és mint éltek ott. Van-e elég pénzed, ennivalód — valóban nincs semmire szükséged ? ... Ez a harmónia szülő és gyermek között megvan Turi Jánosnál is. Anyja ezeket írja a fiának. (Itt meg kell jegyeznem, hogy e levelekhez úgy jutottam, hogy a bri­gádosok egymásnak hangosan felolvassák leveleiket és így tartalmukról tudomást szereztem). „Drága fiam, hosszú, türelmetlen várakozás után végre életjelt adtál magadról. Nehezteltem is rád ezért, de ez elmúlott, mi­helyt elolvastam leveledet. Nagyon örültem mindannak, amit írtál. Tudtam nagyon jól, hogy a Kohókombináton jó dolog lesz. Remélem, sokat fogsz ott tanulni a mun­kásoktól és minden esetben úgy viselkedsz, mint egy komszomol." TURI JÁNOS, aki most érettségizett Prágában az orosz gimnázium­ban, büszkén olvassa fel társainak anyja levelét. János nagyon büszke az anyjára, nagyon szereti, ám ugyan­olyan büszke a szovjet irodalomra is. Szabad idejét a szovjet irodalom legújabb müveinek olvasásával tölti. Most pillanatnyilag Alexej Tolstojnak Nagy Péter cí­mű müvét olvassa. Azt mondja, hogy munka után na­gyon jól esnek a szovjet könyvek. Es hogy ezek a köny­vek milyen hatással vannak rá, azt a következőkkel bizonyítja. — Mihelyt leérettségiztem — mondja — az volt a vágyam, hogy valami értékes figyelemreméltó dolgot végezzek. Azsajev müve „Távol Moszkvától" nem hagy nyugton. Én ezt a könyvet orosz eredetiben olvastam és mondhatom, hogy olyan ez a mű, mintha a munka éposza lenne. Ez az éposz bírt engem arra, hogy olyan pályát válasszak, amellyel elősegíthetem a szocialista termelés fokozását. Vegyi technológiára iratkoztam be. Hogy szakmámat jól elsajátíthassam, szükségét érez­tem annak, hogy brigádmunkát végezzek szabadságom ideje alatt. E munka révén közvetlen érintkezésbe kerü­lök a munkássággal és így a valóságnak megfelelően ismerem meg feladatom fontosságát is. A szovjet újsá­gok is arra tanítanak bennünket, hogy csakis a mun­kások között ismerhetjük meg igazán az életet és csak­is a munkásokkal való állandó érintkezés útján bizto­síthatom további fejlődésemet. — Nagyon örülök annak — folytatja Turi János, — hogy idejöttem, mert az itt folyó munkálatok minden részlete nagyon érdekel engem és gyakran szinte ma­gam előtt látom azt, hogy milyen ragyogó mű lesz a Kohókombinát, mire elkészül. Látom magam előtt a munkások tízezreit, akik itt fognak dolgozni, itt fog­nak élni gyermekeikkel együtt. Látom már az iskolá­kat, a kultúrotthonokat, amelyeket itt fognak építeni az apróságok számára, akik most csodálattal tekinte­nek a hatalmas szovjet buldózerekre és boldogak, ha megtapogathatják őket. Olyan örömet érzek, ha mind­erre gondolok, hogy gyakran úgy érzem, a jövőnek ezt a képét minden itt élő dolgozóban tudatosítani kéne. A harmadik brigádos GRANEC LÁSZLÓ orvostanhallgató. Tanulmányaival egy év múlva elké­szül. Granec parasztszülők gyermeke, Velke Canikovcé­ről való Nyolc testvére közül ő volt az egyedüli, aki egyetemre jutott. Tisztában van azzal, hogy ezt a népi demokráciának köszönheti. Neki gyakran voltak öreg szüleivel nézeteltérései, de éppen azzal tudta őket lesze­relni, hogy rámutatott azokra az előnyökre, melyeket a népi demokrácia nyújt a munkás és parasztszármazá­sú tanulóknak. Rámutatott arra, hogy 1400 korona sti­pendiumot kap, amit a kapitalista érában, csak azok­nak nyújtottak, akik rokonságban voltak az agrárpárt vezetőivel. Granec László nemcsak CsISz-tag, hanem Párt-tag is. Magatartása rendkívül nyugodt és határo­zott. 1949-ben résztvett az Ifjúsági Vasútvonal építke­zésén mint brigádos. Tavaly szabadsága ideje alatt a község Nemzeti Bizottságának segített, miután bevá­lasztották a vezetőségbe, ezenkívül megszervezte a CsISz-brigádot a szövetkezet számára. — Ide azért jöttem dolgozni — mondja Granec Lász­ló, — mert a Kohókombinátban hasonló békeerödöt lá­tok, mint a Szovjetunióban az Amur-parti Komszo­molszk városában és más nagy építkezésekben, amelye­ket a szovjet ifjúság, a dicső Komszomol épített. E tíz „nap óta, amióta itt dolgozom, az a határozott nézet ala­kult ki bennem, hogy ezt a hatalmas müvet csak ifjú­ságunk hathatós támogatásával, segítségével lehet mi­nél gyorsabban felépíteni. Éppen ezért szükségesnek tartottam a CsISz központ figyelmét felhívni arra, hogy minél több öntudatos ifjút küldjön ide, hogy pél­dás munkájukkal, a népnevelés terén is fejtsenek ki ér­tékes mukát. Erre határozottan szükség van. Szabó Béla. A Kohászati Kombinát dolgozói megszorítják a Skoda-művek ifjúságának segítő kezét A Keletszlovákiai Kohászat! Kombinát dolgozói köszönő levelet küldtek a Hradec Královébar. 1év3 Skoda-özem CsISz-tagjainak, akik vállalták, hogy a HUKO által rendelt emelődarut az anyag megszerzésétől számított egy hónapon belül elkészítik és szállítják, és egyben felhívták fokozott mun­kára azon üzemek CslSz-tagjai*, amelyek a HUKO számára készítenek gé­peket Névszerint felhívták erre a prerovi gépmííveket a Garam-menti gép­müvek vifinei üzemét- a pardubicei gépgyára* a gottwaWovi gépmüveket, a blanszkoi Keramosztrojt, a Rudé Právo-üzemét és a prágai Stavosztrojt. A HUKO dolgozóinak levele a kö­vetkező: Skoda-üzem n. v. CelSz üzemi cso­portjának Hradec Králové. Tisztelt Elvtársak! örömmel fogadtuk a hírt, hogy ti, a hradeckrálovei Skoda-üzem CsISz­fagjai, foglalkoztatok azzal a feladat­tal, hogy hogyan tudnátok építkezé­sünk számára mielőbb leszállítani a megrendelt L—22,85 típusú emelő­darut és értékes, szép kötelezettséget vállaltatok, hogy az emelődarut egy hónapon belül elkészítitek. Tőletek többszáz kilométerre Keletre folytat­juk harcunkat a békéért, a szocializ­mus kiépítéséért, a természet átala­kításáért. küzdünk azért, hogy két év múlva felcsapjanak a kemencék első lángjai és neki láthassunk a vas ki­termelésének. Biztosak vagyunk abban, hogy az összes ifjúsági 'csoportok, melyekhez, felhívást intéztetek, követni fognak titeket, és a kötelezettségeik ugyan­olyan szavakkal fognak visszhangzani, mint a tietek, és a vállalásaikat telje­síteni fogják. Mi, akik a Kohászati Kombinát építkezésein dolgozunk, nagyon örü­lünk annak, hogy ifjúságunk segítö­keizet nynjtott nekünk és jól értelmezi azt, hogy minden emelődaru, minden kotrógép, minden gép, mely a Kohá­szati Kombinát építkezésén működik, Osztrava mellett a legnagyobb szo­cialista építkezésen, egyszersmind fegyvertárunk lesz, mely biztosítja közös igazságos ügyünk győzelmét. Vállalástokat ismételten nagyon kö­szönjük. Kassa, 1951, augusztus. Szlovákia fővárosának büszkeségében, a pompás, korszerű „Békeüzemben" megindult a termelés Augusztus 29-én, amikor Csehszlovákia népe szeretettel emléke­zett vissza a Szlovák Nemzeti Felkelés 7-ik évfordulójára, Szlovákia egyik új üzeme megkezdte a termelést. Ezen a napon, hála a Szovjet­unió nagyarányú segítségének, hála Csehszlovák Kommunista Pár­tunknak és az előrelátó gottwaldi vezetésnek, a dolgozók alkotó kez­deményezésének, kik hozzájárultak az üzem kiépítéséhez, megkezdte a műselyemtermelést a Bratislava! Béke-tizem. Az tizem ünnepi megnyitásán résztvett Szlovákia iparosításának kezdeményezője, Viliam Široký, mi­niszterelnökhelyettes és külügymi­niszter, továbbá Sevčiik Ján minisz­tereLnökhelyettes, Gusztáv Kliment nehézipari miniszter, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői, élükön elnökükkel, František Kubacs-csal, a megbízottak testületének tagjai, Karol Baeílek elnökkel az élen, Štefan Baáťovansky, az SzKP főtit­kára, P. P. Razygrajev, a Szovjet­unió főkonzula és más politikai és gazdasági dolgozók. A csehszlovák és szovjet himnu­szok eljátszása után az ünnepséget Michal Broška, az új üzem igazga­tója nyitotta meg. Szívélyes fogad­tatás után, melyben a megjelent munkások részesítették a vendége­ket, Gustáv Kliment nehézipari mi­niszter beszélt, aki rámutatott gaz­daságunk sikeres kiépítésének nagy jelentőségére és a szocialista ipa­rosítás gyönyörű távlataira. Beszé­dében többek között ezeket mon­dotta: „A munka megkezdése új üzeme­tekben szoros összefüggésben áll a CsKP Központi Bizottságának ez évi februári történelmi jelentőségű ülésével. Ezen az ülésen úgy hatá­roztunk, hogy fokozzuk az ötéves terv feladatait, jobban erősítjük a nehézipart, hogy meggyorsítjuk a kiépítést és megszilárdítjuk a Szovjetunió által vezetett hatalmas béketábor egységét, erejét és ha­talmát. Azért fokozzuk az ötéves terv feladatait, hogy megszilárdítsuk gazdaságunk függetlenségét és fő­ként ezért gyorsítjuk az összes ipari üzemek kiépítését, melyek biz­tosítani fogják a nyers anyaggyár­tást, olyan nyersanyagok gyártá­sát, amilyeneket a múltban, nem I gyártottunk vagy melyekből hiány | van. Köztársaságunk minden dolgo­zója előtt közös feladat áll: Bizto­sítanunk kell az új üzemek kiépí­tését, ki kell terjesztenünk nyers­anyagalapunkat és szüntelenül fo­koznunk kell a szénkitermelést, a kohászati üzemek termelését, mert ezek az alapfeltételei iparunk és általában egész gazdaságunk fejlő* désének. Az üzemek síkeres kéipítése és a termelés megindítása megteremti az előfeltételeket a további győzelmek­re a szocializmus felé vezető úton, népünk boldogabb és örömteli jö­vője felé." Kliment miniszter beszédét a dol­gozók lelkes tapssal fogadták. Utá­na dr. Ján Puli, a megbízottak tes­tületének elnöke beszélt és hangsú­lyozta, hogy egész sor nehézség árán egy hatalmas üzemet tudtunk kiépíteni. Nem tudta ezt meggátol­ni az USA diszkriminációs politi­kája. Puli elvtárs azután kiemelte azt a folyamatos nagy segítséget, melyben a Szovjetunió részesít ben­nünket és amely lehetővé teszi ne­künk, hogy békés építő munkánk­ban előrehaladhassunk. A beszédek elhangzása után Kli­ment miniszter hivatalosan leleplez­te a „Békeüzem feliratot és Viliam Široký miniszterelnökhelyettessel résztvett az új Üzem legjobb mun­kásainak és műszakijainak kitüntet tésében. Janustyák Róbert, a kitün­tetettek egyike, felolvasta azután a Békeüzem dolgozóinak kötelezett­ségvállalását, mely szerint féléven belül, azaz 1952 juliús l-ig teljesen kiépítik az üzemet. A munka dalának eljátszása és efc éneklése után Viliam Sirôtky minisz­terelnökhelyettes és külügyminiszter ünnepélyesen megindította a Béke. üzem gépeit. Az üzem megtekinté­se után Široký elvtárs a többi vendégek szívélyesen elbeszéOLgetteií az üzem élmunkásaival. Késsüljünk szeptember 21-re, a sajtó napjára A sajtónapot, mely eredetileg ez év szeptember 8-ra volt tervezve, a Csehszlovák Üjságíró Szövetség: elnökségének javaslatára, véglegesen 1951 szeptember 21—28-ra helyezték át, a „Rudé Právo' 4 fennállásának évfordulójára. Ez az ünnepi évforduló Pártunk és a csehszlovák tijságfráft történelmében a legfontosabb alkalom a sajtónak megünneplésére. A határidő áthelyezése lehetőséget nyújt a Párt kerületi, járási és alapszervezeteinek, hogy ezt az időt felhasználják a jobb előkészítésre* főként az agitátorok gondosabb kiválasztására és Iskolázására, az agitá­ciós terv kidolgozására, a városokban és a falvakon, az egyes utcák és házak szerbit. A Párt járási bizottságai és alap­szervezetei a legöntudatosabb és a legtevékenyebb funkcionáriusokból, párttagokból és a tömegszervezetek bevált agitátoraiból agitációs kettő­söket állítanak fel. így pl. a Brati­slava I. járás már több mint ezer agitkettőst állított fel. Az agitátorok névsorában, akik a sajtónap alkal­mából minden házat, minden csalá­dot meglátogatnak, hogy megmagya­rázzák az újságolvasás fontosságát és jelentőségét, olyan dolgozók van­nak, akik többnyire párttagok, a já­rási vagy alapszervezetek funkcioná­rusai és jól bevált agitátorok. A Bra­tislava IV. járási bizottsága több mint 600 agitkettőst. állított fel. Ha­sonlóképpen cselekedtek Bratislava többi járásai is. Azt, hogy a sajtó­napot későbbi időszakra szeptember 21—23-ra helyezték át, arra használ­ják fel, hogy további agitációs ket­tősöket szerveznek és jobban előké­szítsék őket a dolgozókkal folytatott beszélgetésekre. A tanácsadó és tanulókörök ezt az időt felhasználják arra, hogy további előadásokat tartsanak a pártsajtó jelentőségéről. így pl. a bratislavai Marx-Lenin tanácsadó és tanulókör a következő hétre további két elő­adást készít. Szerdán szeptember 5-én előadást tartanak arról, hogy „hogyan kell szervezni a Pravda és az Uj Szó olvasását és a vitaesté­ket." Csütörtökön szeptember 6-án további előadás lesz: „A pártsajtó a békéért folytatott harcban" címmel. Bratislava kerület marx-lenini ta­nácsadó és tanulóköre az említette­ken kívül egész sorozat előadást ké­szít elő, melyek egészen a sajtónapig fognak terjedni, hogy segíthessék kibővíteni az agitátorok tudását és felfegyverezni őket vitára alkalmas érvekkel. Akadémiákat a sajtóról a kerüle­tek székhelyén pénteken 1951 szep­tember 21-én, a járási székhelyeken pénteken 21-én, szombaton 22-én vagy vasárnap 23-án kell megren­dezni a helyi lehetőségek szerint. A dolgozókkal folytatott beszélge­téseket a sajtóról az üzemekben szeptember 21-én és 22-én, a falvakon 22-én és 23-án kell megrendezni. Hogy az akadémiák a lehető leg­jobban legyenek összeállítva, ezt az időt felhasználhatjuk az ének-, tánc­és szavaló együttesek jobb előkészí­tésére és a műsor kibővítésére. Különös figyelmet kell fordítanunk a dolgozókkal folytatott beszélgeté­sek előkészítésére. A beszélgetés he­lyes végrehajtása nagy igényeket tá­maszt az agitátorokkal szemben. Ezért erre gondosan kell készülniök, át kell tanulmányozniok a szükséges anyagot, hogy jól tudják ismertetni és megmagyarázni az összes kérdé­seket, melyekkel a dolgozók hozzá­juk fordulnak. Az agitációs kettősök szeptember 21-én a munkahelyekre mennek, szeptember 22-én és 23-án pedig a városokban és falvakon meglátogat­ják a családokat, hogy beszéljenek a pártsajtó napi olvasásának jelentősé­géről, hogy meggyőzzék őket és meg­nyerjék az újság állandó olvasóinak és előfizetőinek. Ez alkalomból meg­hívják őket a sajtóbeszélgetésekre. A sajtónap — és az elöfezetőgyüj­tő kampány, mely egészen ez év vé­géig fog tartani, lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a pártsajtót bevigyük minden házba, minden családba.

Next

/
Thumbnails
Contents