Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-30 / 203. szám, csütörtök

UJS20 1951 attsmsjíus 30 tl tárgyalások és az amerikai kongresszus üzenete m Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsához. Koreában az amerikai beavatkozás zsákutcába jutott. Az amerikai imperialisták jól tudják azt, hogy sohsem tudják megtörni a koreai nép és a kínai önkéntesek hősi ellenállását. (Nagy taps.) A Koreában vívott rablóhadjárat magában az amerikai népben ls növekvő ellenállást idéz elő. A beavatkozók a polgári lakosságon elkövetett hallatlan állatiasságaikkal, a városok és falvak barbár bombázásával, vegyi és bakteorológiaí fegyverek felhasználásával az egész civilizált világ gyűlöletét és utálatát hívták ki. Az amerikai uralkodó körök kénytelenek voltak Jakub Malik elvtársnak, a Szovjetunió egyesült nemzetekbeli képviselőjének javaslatát elfogadni, hogy fegyverszüneti tárgyalásokat kezdjenek, hogy megszűnjön a koreai háborús konfliktus. Azonban a tárgyalásokat azzal a hátsógondolattal kezdték meg, hogy megakadályozzák annak sikerét és lerázzák a reájuk súlyosodó felelősséget. Az amerikai megbízottak manőverei azonban olyan átlátszóak, hogy csak azokat tudják becsapni, akik azt akarják, hogy becsapják őket. Végül is a fegyverszüneti tárgyalásokra reagáló amerikai burzsoá és pénzügyi körök Idegessége, a gazdasági katasztrófától való nyíltan kimondott rettegés világosan elárulták az egész világnak, honnét fúj a szél, kinek érdeke a keszoni tárgyalások késleltetése és meghiúsítása. Az amerikai imperialisták csaló manőverezéseikkel nem érnek el semmit. A koreai nép bátor vezére, Kim-Ir-Szen Koreának a Szovjetunió által törtónt felszabadításának hatodik évfordulója alkalmából kiadott hadseregparancsában kijelentette: „Ha az amerikai támadók megkísérlijj meghosszabbítani az agressziót és kiterjeszteni a háborút azzal, hogy elutasítják a koreai kérdés megoldását, a beavatkozók nem kerülik el szégyenteljes vereségüket és pusztulásukat." (Nagy taps.) A Koreába küldött nemzetközi női bizottság a pusztítás és rablás szörnyű képét leplezte le. Az asszonyok és gyermekek tömeges meggyilkolása, a hazájukat védő harcosok állatias kínzása és legyilkolása, a polgári lakosság bombázása és géppuskázása, a lakóhelyek megsemmisítése és felgyújtása, a termés elpusztítása a mezőkön, ilyenek az amerikai beavatkozó hadsereg módszerei, akik a banditizmus módszereiben még az SS fejvadászokat is felülmúlják. Hisszük, hogy ezen aljas gaztettek bűnösei, akik letörölhetetlen szégyennel mocskolják be a beavatkozó hadsereget, parancsnokaik és a kormány, amely őket odaküldte, nem kerülik el igazságos büntetésüket. (Nagy, hosszantartó taps.) Népünk, amely Ismeri a nácik gaztetteit, a legnagyobb felháborodással ítéli el az amerikai imperializmus zsoldosainak gaztetteit és követeli az amerikai és a többi beavatkozó katonaság Koreából való visszahívását. A világ közvéleményének félrevezetését szolgáló további nagyszabású kísérlet volt az amerikai kongresszusnak a Szovjetunió Legfelső Tanácsához intézett üzenete. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége válaszában ezt mondja: „A szovjetnép napról napra meggyőződik arról, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormányának politikája és tettei nem egyeznek nagyhangú nyilatkozataikkal a béke megőrzésének ügyében éppen úgy, mint ahogyan nem egyeznek az amerikai nép békeszerető törekvéseivel és megteremtik a feltételeket a Szovjetunióval való viszony további megromlásához." A szovjetkormány az egész világ békeszerető emberiségének érdekeit és kívánságát fejezte ki akkor, amikor ugyanebben a válaszában felhívást intéz az öthataimi békeegyezmény megkötésére, amelyhez más államok is csatlakozhatnának. Ilyen egyezmény komoly lépés lenne a mai nemzetközi feszültség kiküszöbölésére, a nemzetek közötti béke megszilárdítására. A szovjetkormány ezzel ismét bebizonyítja, hogy lehetségesnek tartja minden kétes kérdés békés megoldását. Szemmel látható alakoskodás az, ha az amerikai kormánykörök elutasítják az ilyen egyezmény megkötését és arra hivatkoznak, hogy van egy Egyesült Nemzetek Szervezete is. Hiszen a Szovjetunió volt az, amely a

z Egyesült Nemzetek Szervezetének létezése óta éppen annak területén következetesen harcol konkrét békejavaslataival a háborús veszély csökkentéséért és megszüntetéséért. És éppen az Egyesült Államok volt az, amely az Egyesült Nemzetek chartájának rendszeres megsértésével meghiúsított minden ilyen szándékot. Az amerikai uralkodókörök az erőszak minden nemét felhasználják arra, hogy az amerikai Imperializmus lakájainak segítségével az Egyesült Nemzetek Szervezetét egyenjogú nemzetek világszervezetéből az amerikai tárnak dók szükségletei szerint működő szervezetté, támadó háború eszközévé változtassák. Világos, hogy ilyen körülmények között az öthataimi békeegyezmény nemcsak hogy nem volna ellentétben az ENSz létezésével és tevékenységével, sőt ellenkezőleg, lehetővé teňetné azt, hogy az ENSz valóban betölthesse szerepét a világbéke megőrzéséhen. Végül is meg kell, hogy értsék az amerikai Imperialisták, hogy a legraffinál tabb manőverekkel sem tudják a világ közvéleményének figyelmét önmagukról, mint az új világháború előkészítőiről és szerzőiről eltéríteni és semmiféle manőverrel sem tudják becsapni a béke után vágyó emberiséget. A békevédők egyre növekvő mozgalma gondoskodik arról, hogy mielőbb megértsék, az emberiség csak egyet követel tőlük: adják fel végleg rabló, támadó céljaikat, szüntessék be a provokációkat, tartsák tiszteletben más államok és nemzetek önállóságát és függetlenségét. Azt követeli tőlük, hogy állítólagos békeszerető céljaikat ne álszent szavakkal, hanem tettekkel bizonyítsák be. Ebből a szempontból hallatlan jelentőséggel bír a nemrég Berlinben lezajlott világifjúsági találkozó, amely az egész világ ifjúságának hatalmas és meggyőző manifesztációjává vált és az egész világ ifjúságát további aktív harcra mozgósítja a békéért. Az Imperialisták meggyőződtek arról, hogy már nem egykönynyen találnak olyan fiatalokat, akik hajlandók volnának harcolni és meghalni aljas és piszkos érdekeikért. Főleg arról győződhettek meg, hogy a német ifjúság nem vállalja azt a szégyenteljes és megalázó szerepet, amelyet neki szántak és nem akar a Wall Street imperialista vérengző kalandorainak eszközévé vagy az ő kiszolgálóivá válni NyugatNémetországban. Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének alattomos terve, amely komolyan veszélyezteti Köztársaságunk biztonságát, a német nép egyre növekvő ellenállásába ütközik. Az a szenvedélyes kitartás, amellyel NyugatNémetország Ifjú békevédői Berlinbe vezető útjuk minden akadályát leküzdötték, tanúbizonyságát szolgáltatja annak, hogyan nőnek a béke erői magában Nyugat-Németországban, amelyet az imperialisták a támadás és háborús provokációik fő kiinduló pontjául választottak kl. Kétmillió fiatal, az egész földkerekség Ifjúságának sokmilliós tömege nevében ezen az emlékezetes találkozáson esküt tett, hogy minden erejét az új háború elhárításának szenteli és harcol a béke és az emberiség'-ellenségel alattomos terveinek meghiúsításáért. A béke védőinek mozgalma egyre nő, mert a nagy Iftmegek naponta meggyőződnek arról, hogy az amerikai imperialisták agresszív tervel nemcsak a nemzetközi feszültség veszélyét Idézik elő, hanem megsemmisítő hatással vannak a kapitalista országok dolgozóinak gazdasági helyzetére is. A dolgozók vigasztalan gazdaság^ és szociális helyzete egyre rosszabbodik azzal, hogy az amerikai monopolisták érdekeiknek könyörtelenül alárendelik a marshalllzált kapitalista országok gazdasági életét. Az amerikai monopolisták jvről-évre fokozzák a fegyverkezési ipar termelését, kiterjesztik a tengeri és repülöbázlsok hálózatát, növelik hadseregeik számbeli állományát. A többi kapitalista államokat Is fegyverkezési versenyre kényszeritik. A kapitalista országok fegyverkezési termelése a nemzeti jövedelem egyre nagyobb réaeét emészti fel. Az Amerikai Egyesült Államok pénzmágnásai mint polip szívják a nemzetek életerejét. A fegyverkezési konjunktúra egyrészt a fegyvergyárosok és monopólisták szédületes nyereségét jelenti, másrészt az életszükségletek árának emelkedését, a dolgozók éhségét és nyomorát. Ezt szemléltetően bizonyítja a gazdasági fejlődés Franciaországban, Angliában, Olaszországban és más kapitalista államokban, de ugyanígy magában az Amerikai Egyesült Államokban is. Gaz világuralmi terveik érdekében az amerikai uralkodó körök a marshallizáit államokat arra kényszerítik, hogy lényegesen korlátozzák gazdasági kapcsolataikat a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal, bevezetik a diszkriminációs politikát, amely elsősorban magukat a marshalllzált államokat károsítja meg. Az amerikai monopólisták azt remélték, hogy diszkriminációs intézkedéseikkel, az embargóval és a gazdasági blokáddal meghiúsítják a szocialista országépítést a népi demokráciák országaiban. Azonban jól elszámították magukat, mint ezt szemléltetően bizonyítja többek között Csehszlovákia példája ls. Ismeretes, hogy éppen ebben az esztendőben lényegesen növeltük az ipari termelés tervezett ütemét. A Szovjetunió önzetlen segítsége és a népi demokratikus országokkal, a kínai népköztársasággal és a Német Demokratikus Köztársasággal való gazdasági kapcsolataink állandó elmélyülése teljes mértékben biztosítja hazánk gazdasági függetlenségét valamikor elmaradott középkelet- és délkeleteurópal országának gazdasági függetlenségét. Azonban Csehszlovákia továbbra is azon van, hogy az egyenlőség és a benemavatkozás alapján minden állammal kifejlessze gazdasági kapcsolatait. A gazdasági hanyatlás az Amerikai Egyesült Államok gazdasági életétől való egyre növekvő függőség és tömeges munkanélküliség az eredménye annak, hogy az európai és más tőkés országok gazdásági életüket alárendelték az amerikai monopol töke érdekelnek. Ezt a sorsot nem kerülték ki az olyan nagy, függetlenségükre és önállóságukra annyira büszke és érzékeny államok sem, mint a fejlett gazdasági élettel bíró Anglia, Franciaország és Olaszország sem. Másrészt a valamikor elmaradott közép-, kelet- és délkeleteurópai országok gazdaságának gyors iparosítása, az általános kölcsönös segítség és együttműködés, a dolgozók jólétének emelkedése, a munkanélküliség teljes felszámolása az eredménye a Szovjetunióval való szövetségnek. (Nagy taps.) Boldogok és büszkék vagyunk, hogy a béke és szocializmus nagy táborához tartozunk, hogy népünk nyugodt országépítő munkának szentelheti magát, A Szovjetunió vezetése és védelme alatt a többi népi demokratikus országok nemzeteivel összetartó családot alkotunk, ahol évről-évre jobban fejlődik ki és mélyül el a gazdasági, szociális és kulturális együttműködés, ahol örökre eltűnik a gazdasági és nemzetiségi elnyomás, ahol nemzetiségi súrlódások nincsenek, ahol a szlovák nemzet számára a közös csehszlovák hazában örökké biztosítva vannak a szabad fejlődés, a boldogság és a jólét feltételei. Szülőpártunk, a Kommunista Párt vezetése alatt a cseh munkásosztállyal való szilárd egységben áldozatos küzdelemben vívta ki és védte meg a szlovák nép ezt a helyet. A német megszállók és ludák fasiszta lakájaik, Tiso, Tuka, Mach megvásárolt klikkje elleni harcban vívta ki. Kivívta és megvédte helyét a Lettrichek, Urszinyik és a burzsoá reakció többi képviselői, az angol-amerikai imperialisták ügynökei és kiszolgálói elleni harcban. Végül pedig kivívta és megvédte helyét a burzsoa-nacionalisták leleplezett bandája elleni harcban, a Szlovákiai Kommunista Párt szervezeteiben fészket rakó Clementis, Huszák, Novomeszky bandája ellen. Mit akartak ezek az emberek? 3fi volt a programrajuk? Hová akarták vezetni a szlovák népet? Bármilyen különbözők is voltak szavaik és jelszavaik, lényegében mindanynyian egyet akartak. A szlovák népet ilyen vagy olyan imperialista csoport járma alá vonni, Szlovákiát ismét a kapitalista monopóliumok hasznának megtermékenyítését szolgáló trágyadombbá akarták tenni és főleg Szlovákiát a szovjetellenes provokációk fészkévé, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni háborús imperialista agreszszió kiindulópontjává akarták változtatni. Időközben azután mindannyian elárulták magjukat. Az amerikai imperialistáktól kapott alamizsnáért a legpiszkosabb szolgálatokat is hajlandók elvégezni számukra, kémkednek és szabotázsakciókat hajtanak végre, háborúra uszítanak, a német fasisztáknak azt ígérik, hogy visszatérhetnek Csehszlovákiába és vágyva várják, mikor zuhannak az atombombák bazánk városaira és falvaira. A morva országrészben, Babicén elkövetett aljas és alattomos gyilkosság, amelyet a megvásárolt emigránsok segítségével szervezett az amerikai kém- és diverzáns-központ és amely a terror- és szabotázskísérletek és provokációk meg nem szűnő láncolatának különösen gyalázatos esete, bizonyítja azt, hogy az áruló emigráció abban a törekvésében, hogy bosszút álljon a népen, amely a történelem szemétdombjára söpörte ki, semmiféle eszköztől sem riad vissza. Nem várhatjuk azt, hogy az imperialisták beszüntetik köztársaságellenes összeesküvéseiket. Céljaik elérésében továbbra is mozgósítani fogják a belső ellenséget, a megvert burzsoá reakció maradványait és továbbra is felfogják használni a burzsoa-nacionalizmus mérgező fegyverét. Ezért továbbra is éberek leszünk és meg vagyok győződve arról, hogy népünk, amely szorosan tömörül Klement Gottwald, szeretett elnökünk körül (nagy, hosszantartó taps) és a Szovjetunió nemzeteivel való szövetségére és barátságára támaszkodik, elsöpör útjából mindenkit, aki megkísérelné eltéríteni előrehaladásától a Szovjetunió felé, aki megkísérelné elszakítani a béke és szocializmus táborától. Hét esztendővel ezelőtt népünk fegyverrel a kezében harcolt az imperialista ellenség ellen. A felszabadított országban soha nem látott méretekben indult meg az országépítő munka, A szlovák dolgozók munkába kezdtek. Elsöizben dolgoznak saját maguknak. A termelő eszközök az iparban, a közlekedésben, a kereskedelemben folyamatosan teljesen a nép kezébe jutottak. A tőkéseket kisajátítottuk. Hazaiakat és külföldieket Is válogatás nélkül. Beteljesült az, amiért harcoltak, amiért vérüket ontották és amiért meghaltak a szlovák nép legjobb fiai. És az állítólag szegény, nyomorult Szlovákia, amely a burzsoá élősködők és tudósaik egybehangzó állítása szerint nem tudta eltartani lakosságát, feltárta kincseit. Szlovákia természeti kincsei, de főleg az a gazdagság, amely az emberekben tárult föl, amely munkáskezükben, alkotó energiájukban, alkotási és m unkám ű vészetűkben és kedvükben rejtőzött és amit a kapitalista elnyomás korhadt viszonyai évtizedeken keresztül elfojtott és megsemmisített, az ls napvilágra került. Szlovákia a szocialista Iparosítás útjára lépett. A rohamos gazdasági és kulturális fejlődés eredményei annyira szemmelláthatóak, hogy a legádázabb ellenségeink sem tudják elvitatni tőlünk. Ha összehasonlítjuk az 1937-es évvel, ipari termelésűn^ megháromsaorozódott. A mezőgazdaság gépesítés*. esr.köaeVnek növekedését semllyen százalékkal sem lehet kifejezni, mert a háború előtt a gépesítés teljesen jelentéktelen volt. A traktorok száma hat és félszer nagyobb, mint 1937-ben volt. Míg 1987-ben egy traktorra 1433 hektár esett, ma csupán 31? hektár jut, Az állam fokozott gondoskodása a mezőgazdaságról abban is megnyilvánul, hogy több mint kétszer annyi műtrágyát használunk, mint ezelőtt. Nehéz körülmények között, amikor meg kellett újítani a háború által megsemmisített gazdasági életünket, három-négy év alatt az iskolai és az egészségügy terén többet tettünk, mint a München-előtti köztársaságban húsz esztendő alatt tettek, BE <rvbea már az ötéves terv felemelt feladatait teljesítjük. Általában az ipari fejlődés foków /.ott ütemét a múlt félévben elértük. A nehézipari termelés térfogata az első félévben 36.4 százalékkal magasabb, mint a múlt év ugyanazon időszakában. A terv általában sikeres teljesítése mellett komoly elmaradás mutatkozik a bányászatban, a*. ipar felépítésében és néhány más szakaszon. Más komoly hiányokat is észlelünk. Az ötéves terv fokozott feladatai nagy követelményeket támasztanak állami és gazdasági szerveinkkel szemben és az újjászületett Nemzeti Arcvonal minden csoportjára olyan feladatokat rónak, amelyeket még nem teljesítettünk. Az aktuális kérdések megoldásához szükséges kulcs a CsKP Központi Bizottsága februári és júniusi határozatainak következetes és kitartó teljesítésében rejlik. Az pteves terv feladatainak megoldásához jelentős mértekben hozzájárni az állami gépezet és gazdasági szervek folyamatban levő újjászervezése. Nemcsak a hivatali gépezet csökkentéséről és a gazdasági szervezet egyszerűsítéséről van szó, bár ez magában véve is rendkívül jelentős. Itt többről van szó. Olyan szervek megteremtéséről, amelyek felhasználják az élenjáró gazdag szovjet tapasztalatokat és operatíve irányíthatják a szocialista Ipar fejlesztését, megfelelnek növekvő követelményeinek. A hivatali gépezet csökkentésével kapcsolatban elkerülhetetlenné válik a hivatalnokok egy részének a termelésbe való áthelyezése, örömmel vesszük tudomásul azt a tényt, hogy sok alkalmazott önként jelentkezett és ma a gép mellett vagy az építkezéseken hatékonyabban vesznek részt a szocializmus építésében, mint azelőtt. A mi szocialista rendszerünkben nincs tiszteletreméltóbb foglalkozás, mint a bányász, a gyári munkás vagy az építő foglalkozása, és senki se tekintse a termelésbe való áthelyezést büntetésnek. Természetesen Ilyen átmenet nem mindig könnyű. Erős akaratra van szükség, hogy érett korban valaki más foglalkozást tanuljon és megszokjon. Néha előfordult, hogy meg kell változtatni a lakhelyet, a megszokott környezetet stb. Ezért a hivatalnoki karból átlépő dolgozóknak minden segítséget meg kell adni. hogy a termelésbe teljes értékű munkásaivá váljanak. Néhány üzemünk ezt megértette és megtett mindent, amit tehetett. Azonban vannak olyan üzemek, ahol még nem tanulták meg, hogyan nyerjék meg és hogyan tartsák meg a munkaerőket, hogyan neveljenek szakkádereket. A hivatalnoki kar egyrészének a termelésbe való áttérése nagy nemzetgazdasági jelentőségű akció és állami és gazdasági szerveinktől, üzemvezetőinktől függ, hogy ezt az átmenetet minden lehető módon megkönnyítsék. Végezetül mozgósítanunk kell a többi munkaerőtartalékok^t is és hatékonyabban, operatívabban kell bekapcsolnunk a munkafolyamatba, hogy a kulcságazatokban minél gyorsabban kiküszöbölhessük a munkaerőhiányt, Szlovákia iparosításának további fejlesztése szempontjából és így a dolgozók életszínvonalának emelése szempontjából nagy jelentőséggel bír minden magasabb termelékenységre irányuló erőfeszítés, az egész gazdasági életben és az államigazgatásban is. Vannak tartalékaink a további felhalmozáshoz, amelyek szükségesek a szocialista iparosítás további programmjának megvalósításához, és pedig nagy tartalékok ezek. A magasabb termelékenységben rejlenek, amelyet a munkaerőkkel való takarékosabb gazdálkodással érünk el, ha takarékoskodunk a nyersanyaggal, a tüzelővel, az energiával, ha jobban használjuk kl a gépi berendezés teljesítőképességét. Fontos feladat az is, hogy a gépek teljesítményét élmunkásaink, mint pl. Szlabej vasesztergályos, vagy Lokša traktorista és a szovjet sztahanovisták példája és tapasztalatai alapján, jobban használjuk ki. I gyanígy fontos kérdés az anyaggazdálkodás kérdése ls. A folyamatban levő normafeltilvizsgálás alkalmat nynjt arra, hogy mindezeket a kérdéseket megoldjuk. Ha igy tekintjük a normák felülvizsgálásának kérdését, a termelésben mutatkozó kihasználatlan tartalékok leleplezésének szempontjából, akkor világossá válik előttünk, hogy a felülvizsgálás nem jelenti a bérek csökkenését. Ellenkezőleg. A gépek jobb kihasználása és a termelés gazdaságosabbá tétele a normák megszilárdítása mellett is lényegesen magasabb bérekhez juttatja a dolgozókat. Az imént azt mondottam, hogy feltártuk népünk alkotó munkaerejének rejtett kincseit. Nem, csupán részben tártuk fel. A szocialista termelési viszonyok munkásaink, mestereink. mérnökeink és tervezőink alkotó erejének még nagyobb és szélesebb érvényesülésére nyújtanak teret és lehetőséget, vagyis a helyi tartalékok még további mozgótítására vezetnek. Tanuljuk meg, hogyan kell feltárni ezeket a tartalékokat. Minden főleg attól függ, hogyan tudjuk kiterjeszteni és szervezésileg biztosítani a szocialista munka versenyt. Mezőgazdaságunkban, ahol a szocialista faluért folyó haro folyik teljes erővel, a békearatásnak szenteljük minden figyelmünket. Mindenekelőtt a cséplés és a gabonafelvásárlás gyorsabb ütemű befejezésének. Mint a napi jelentésből kitűnik a szlovákiai kerületek, kivétel nélkül, de főleg a kassal, eperjesi és zsolnai kerületek, erősen elmaradnak a cséplésben és a gabonafelvásárlásban. Az előrehaladott Időszak, mivel már az őszi munkák küszöbén állunk, megköveteli azt, hogy szövetkezeteseink, az állami gépállomások és a parasztok általában megértsék azt, hogy az aratási csatában a gabona nem vár és ezt a csatát az nyeri meg, aki a döntő pillanatban minden erejét latba veti, tekintet nélkül az Időre, tehát látást ól-vakulásig. A hiányokat gyorsan kell kiküszöbölni, a cséplőgépek nincsenek teljesen kihasználva, gyakran kiesnek a munkából, vagy csupán 8—10 érát dolgoznak naponta. A felvásárló szervezetek jóval alaposabban szervezzék meg felvásárló tevékenységüket, hassanak oda, hogy a gabona egyenesen a géptől vándoroljon a FRSz raktáraiba és ezzel lényegesen emelkedjék a felvásárolt gabona növekedésének mai napi átlaga. A szövetkezeti nagyüzemi termelés gondolata győzelmesen tör előre Szlovákia falvaiban. A szövetkezetek magas hektárhozamukkal és a szövetkezetesek jó keresetével győzik meg a lds- és közópparasztságot a föld közös megművelésének nagy előnyeiről. Most az a fontos, hogy minél gyorsabban levonjuk a tanulságokat és mindent megtegyünk a már meglevő EFSz-ek szervezeti megszilárdítására, tagsági állományuk kiterjesztésére és hogy a többi alacsonyabb típusú szövetkezetet felszántsák a mezsgyéket, végrehajtsák a műszaki gawlasági földrendezést és áttérjenek a szövetkezeti nagybani gazdálkodás magasabb típusaira. Ti sí tett Szlovák Nemzeti Tanács! Elvtánmők én elvtársak! Hazánk siUerec szocialista építésében válik valóra a szlovák nemzeti felkelés parancsa. Folytatni fogjuk az országépftő munkát és nem Kíméljtt

k erőnket, hogy még sikeresebben haladjunk eWre a saortaliznMM útján. Gottwald elrtárg a Szovjetunió oldatán a győzetenrrw vezetett bennünket a nemzeti felszabadító harcban, a német fasizmus és la* kájai ellen. Gottwald elvtárs a Szovjetatnió oldalán győzelem* ről győze

le

mr

e rezet bennünket hazánk szocialista építésé* GottwaM etnMrkel a* élen to»rtat$»k tovflhbra ta hsranv kat a békéért és a szoctaünausért. (Viharos taps. A képviselők fölkelnek helyükről.) SS jen és virágozzék népi demokratikus Csehszlovák Kö*. társaságunk! (Viharos taps, ütemes Idáitások.) fa jen Klement Gottwald, szeretett elnökünk! (Üteme* kiáltások, hosszantartó taps — „Éljen Gottwald elvtárs!") Éljen a béke nagy zászlóvivője, az egész világ dolgozóinak nagy vezére, Sztálin elvtárs! (Viharos taps. ütemes kiáltások: „Éljen Sztálini Sztálin, Gottwald, Siroky!!! Sztálin a béfceľ'i _ -.»... .»-v*