Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-29 / 202. szám, szerda

1951 augusztus 29 — (I J SIO Az állandó munkacsoportok megszervezése és a munka jutalmazása az EFSz-ekben Ár mai Béla szövetkezeti instruktor levéllel fordult hozzánk, amelyben eddig szerzett tapasztalatait elmondva, részletesen és általában helyesen is fejtegeti a szövetkezeti gazdálkodás kérdéseit és azt, hogy a szövetkezeti gazdálkodást az állandó munkacsoportok megszervezésével hogyan lehetne még eredményesebbé tenru. Armai elvtárs példának az érsekújvári járásba tartozó Kürt községet veszi. Kürtön most a földek tagosítása után a határt a vetésforgónak megfelelően kilenc táblára osztják fel. Minden egyes tábla 47 hektárt tesz ki és ennek körülbelül a felén a szövetkezet gazdálkodik. Armai elvtárs nagyon helyesen azt javasolja, hogy a szövetkezet tagjaiból három állandó munkacsoportot kellene alakítani és mindegyik csoport kapna egy bizonyos mennyiségű földterületet állandó megművelésére, a hozzávaló fogatokkal, a szükséges szerszámokkal együtt, »mint ahogy annak — írja Armai Béla — idáig is meg kellett volna lennie, csakhogy ez csak papiroaon volt meg.c Az egyes csoportok a termelési és munkaterv szerint végeznék a munkákat, de ezenfelül a csoportokon belül is a munkát egyénekre osztanák fel, főleg azért, hogy minden egyes tag tudja előre, hogy egész éven át menynyi és milyen munka esik rá és hogy ezután a munka után a terv szerint milyen jutalmazásban részesül. így el lehetne érni azt, hogy a szövetkezet tagja Ismerve a reá váró feladatokat, nem hagyná abba már délután 4 órakor a munkát, hanem Iparkodna, hogy a munka reá eső részét mielőbb elvégezze. Ezenkívül pedig, ha a munkát csoportokra és ezen belül egyénekre osztják fel, a munkaversenyt is a lehető legjobban ki lehet fejleszteni, amivel nemcsak azt érnénk el, hogy a munkák Idejében és jól el lennének végezve, hanem a munka verseny a termelést is nagymértékben fellendítené s fgy nemcsak a szövetkezet tagjai érnének el magasabb jövedelmet, hanem a dolgozók asztalára is több élelmiszer kerülne. A munkacsoportok megszervezését, azok számára állandó megművelésre földterület kijelölését és a munkának egyénekre való szétosztását nagyon helyesen látja meg Armai elvtárs. Hogy az állandó munkacsoportok megszervezése milyen nagy fontossággal bír a szövetkezeti gazdálkodásban, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a CsKP Központi Bizottságának februári ülésén Gottwald elvtárs a soronlevő legfontosabb feladatok egyikének az állandó munkacsoportok megszervezését jelölte meg. E kérdéssel foglalkozva Slánsky elvtárs a következőket mondotta: M szovjet kolhozok hosszú éves tapasztalatai megmutatták, hogy a nagybani szövetkezeti gazdálkodás munkamegszervezésének egyedüli helyes formája az állandó munkacsoportok. Minden egyes csoport a munka bizonyos szakaszát kapja. Vannak mezei csoportok, állattenyésztő csoportok, szőlészeti, komló stb. csoportok. Minden egyes mezei csoport hosszabb időre 2—3. sőt több évre is egy bizonyos földterületet kap megmunkálásra. Megkapja a szükséges leltárt és munkáját a kiosztott földön elért termésből lehet a legjobban elbírálni.« Levele további részében Armai Béla pontos tervet dolgoz ki, amely szerint minden egyes munkacsoport 200 hektár földet kapna állandó megműve lésre. Felsorolja azt, hogy minden egyes munkacsoport milyen leltárt kapna és hogy ebbe a 200 hektár földbe az első évben mit termelne. Tekintve, hogy a munkacsoportok egyforma nagyságúak, ennélfogva mindegyik munkacsoport 200 hektár földet kap na és ezen a földterületen mindegyik munkacsoport a következőket termel né: búza 40 hektár, rozs 20, árpa 40 kukorica 40, dohány 10, cukorrépa 5, kertészet 5 és takarmány 40 hektár. Na már most Armai elvtárs minden munkát feloszt egyénekre is, úgyhogy ezek szerint például 1 munkaerőre 1.8 hektár kukorica megművelése és betakarítása esne. Ugyanígy van tovább felosztva a munka egyénekre a többi növényeknél is. Armai elvtárs aztán úgv gondolja, hogy a munkacsoportok a beszolgáltatás teljesítése, a különbö. ző alapok kiegészítése után az álta nek, éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy ezt a kérdést részletesen ismertessük. IL Az állandó munkacsoportok megszervezése néikül a magasabb típusú szövetkezetekben jó szövetkezeti munkát elérni nem lehet. Éppen ezért az állandó munkacsoportok megszervezésére, ezeknek a munkacsoportoknak a szükséges leltárral való ellátására és huzamosabb időre szóló földterület kijelölésére a szövetkezetekben a legnagyobb figyelmet kell fordítani. Hogy történjék ez? Vesszük mi is példának a kürti EFSz-t, ahol három munkacsoportot alakítanak s mindegyik munkacsoport 200 hektár földet kap. A földet a munkacsoportoknak nem egy szezonra, vagy évre, hanem hosszabb időre, lehetőleg 4—5 évre, illetve egy vetésforgó időtartamára adjuk. A szövetkezet elkészíti az évi termelési tervét, amelv szerint most már tudva van, hogy a szövetkezet milyen veteményből mekkora területet fog vetni. A termelési tervben az is benne van, hogy melyik tábla földön mit fognak termelni. Tekintve, hogy a szövetkezet táblás gazdálkodást folytat, természetes dolog, hogy arra kell törekednie és azt kell elérnie, hogy lehetőleg egyféle veteményt egy helyre, egy táblába vessen. Tehát nem úgy, mint ahogyan Armai elvtárs javasolja, hogy mindenféle veteményből minden egyes munkacsoport földterületén termelni. Az elsőszámú munkacsoport megkapja a maga földterületét. A munkacsopoit ebbe a földbe azt vet, amit a termelési terv előír. Vegyük példának azt, hogy a szövetkezet a vetésforgót az elsőszámú munkacsoport földjén kezdi meg, tehát ez a földterület trágyázás alá esik és ennélfogva kapásncvényeket és takarmányféléket yetnek. A második csoport földjeibe kalászosok, a harmadikéba pedig ipari növények és egyéb vetemények kerülnek. Tehát a munkacsoportok az állandó megművelésre kiadott földekbe mindig azt vetnek, ami a vetésforgó szerint következik és akkora területen, amekkorát a szövetkezet termelési terve előír. Amikor a munkacsoportok előtt Ismertté válik a termelési terv, tudják, hogy ebben az évben mit kell termelniök, akkor ennek megfelelően — mint ahogy azt Armai elvtárs is nagyon helyesen javasolja — elkészítik egész évi munkatervüket és ezt a munkatervet a csoporton belül egyénekre is felosztják. Pontos tervet készítenek arról. hogy a munkacsoport egyes tagfainak egész éven át milyen és mennyi munkát kell elvégezniök. Ha a munkacsoporton belül a munkát egyénekre osztjuk fel, azzal nemcsak azt érjük el, hogy a munkáknak ideiében való elvégzését biztosítjuk és a tagokban növeljék a felelősség érzetét, hanem az nagymértékben kihatással van a szövetkezet termelésére s így a tagok jövedelmére is. in. Ahogyan ä jövedelem szétosztását Armai elvtárs javasolja, az nem helyes, mert hiszen ha minden munkacsoport annak a földterületnek a jő vedelmén osztozkodna, amelyet megművel, akkor a szövetkezeti tagok jövedelme között igen nagy és igazságtalan eltérések lennének. Ezek szerint a kertészeti vagy a rizstermelő csoport tagjainak ötszörös, vagy tízszeres jövedelme volna, mint annak a csoport nak, amely például gabonaféléket termel, pedig hát azok is dolgoznak any. nyit, mint az előbbi csoportok tagjai A jövedelemnek ilyen formában való elosztása tehát valóban helytelen és igazságtalan volnai A munkacsoportok, azaz a szövetkezetek tagjainak a jutalmazása következőképpen történik: A szövetkezet közgyűlése a munka minden egyes fajára megállapítja a munkanormákat és a munkaegységeket. Megállapítják például, hogy egy hektár kukoricának fogatos ekével való sarabolá sa egy munkaegység, egy hektár kukukoricának kézzel való megkapálása 4 munkaegység, vagv egy hektár föld bevetése háromnegyed munkaegység és így tovább a munka minden fajára A szövetkezet tagjait tehát eszerint jutalmazzák. Pontos feljegyzést vezet nek arról, hogy a tag milyen munká munkaegysége és kevés lesz a jödelme is. A jövedelemnek az elosztása, a tagoknak a végzett munka arányában való jutalmazása tehát helyes és igazságos, azonban éppen az állandó munkacsoportok megszervezésével érhetjük el azt, hogy a munkacsoport a számára kijelölt földterületen szorgalmas és odaadó munkájával a tervezettnél jobb termést ér el, tehát az egész szövetkezet jövedelmét emeli s ezáltal növeli a munkaegységek értékét is. Semmi esetre sem volna igazságos a jövedelem-szétosztása, ha ennek a munkacsoportnak tagjai is csak olyan jutalmazásban részesülnének, mint annak a munkacsoportnak a tagjai, amelyek csak a tervezett terméshozamot érték el. A tervezettnél magasabb hozamokat elérő munkacsoportok, szövetkezeti tagok külön jutalmazására vezették be a szövetkezetekben a prémium-rendszert. A prémium azokat a munkacsoportokat, szövetkezeti tagokat illeti meg, akik saját kezdeményezésükkel, termelési újításaikkal a föld terméshozamát emelik, a tervezettnél, tehát az átlagosnál magasabb terméshozamokat érnek el. A prémium tehát munkaegységeken felüli jutalmazás. Vegyük újra csak példának azt a munkacsoportot, amelyik többek között kukoricát termel. A szövetkezet termelési terve szerint a tervezett luk megművelt földterületről^ nyert j ból mennyit végzett el és arra a mun jrá^y munkaegység jár neki és a tag eszerint, a munkaegységek szá mának, tehát a vérezett munkának ará nyában részesül a szövetkezet jövedel tnéből. A szövetkezet jövedelmének » végzett munka, a munkaegységek számának megfelelő szétosztása igazságos mert hiszen így,, ha valaki sokat dol gozik, akkor sok a munkaegysége és sok lesz a jövedelme is, ha pedig kévéséi dolgozott, akkof bejrés lesz termést, illetve annak jövedelmét osz tanák szét egymás között. Armai elvtárs levelének ezt a részét egyrészt azért ismertetjük, hogy habár a szándék a legjobb, azonban a munkacsoportoknak kiosztott föld vetésforgója és a jövedelem szétosztása ilyen formában nem felel meg a szövetkezeti gazdálkodás és a szövetkezeti jövedelem igazságos szétosztása követelményeinek, másrészt pedig, mert hasonló tervek máshol & lehelhektárhozam 35 mázsa kukorica. A munkacsoport odaadó és szakszerű munkája révén azonban 50 mázsás kukoricatermést ér el hektáronként, tehát 15 mázsával többet, mint amenynyit terveztek. Ez a munkacsoport ezt a tervezettnél magasabb termést úgy tudta elérni, hogy jól végezték el az összes talajmunkákat, idejében szántottak és vetettek, kapálás idején pedig nem az órát nézték, hanem már hainali 4 órától késő estig dolgoztak, hogv a lehető legrövidebb időn belül megtisztítsák a kokuricát a gyomtól, hogyha esetleg beköszönt egyhetes eső, akkor ne nyomja el a gyom a kukoricát. A kapálást nem is kétszer, hanem ötször végezték el és hogy ilyen sokszor kapáltak, az nem ment a többi munkák rovására, mert a nap minden egyes percét felhasználták és egyáltalán nem kímélték magukat a munkában, hanem arra törekedtek hogv jó munkájukkal biztosítsák a minél magasabb termést. Igazságta lan jutalmazás volna az, ha ez a munkacsoport is csak a munkaegységek rendes értékét kapná meg. Természetes dolog, hogy ennek a munkacsoportnak a munkaegységeken felül részesülnie kell a terméstöbbletből is. A prémium nagyságát a szövetkezet taggyűlése határozza meg, szem előtt tartva, hogy a munkacsoport milyen mértékben járult a tervezettnél magasabb termés eléréséhez. A fentemlített esetben a taggyűlés hozhat olvan határozatot, hogy a munkacsoport a munkaegységeken felül hek táronként 5 mázsa kukorica külön prémiumban részesül. A prémiumot ki lehet adni akár természetben, akáf pénzben. Visszatérve arra a példára, amit Armai elvtárs felemlített s ami nagyon helyes, hogy a munkacsoporton belül egyénekre, is felosszuk a munkát és a lehetőség szerint kijelöljük a földterületet is, — ez a módszer még inkább lehetővé teszi, hogy a szövetkezeti tagok a lehető legigazságosabb jutalmazásban részesüljenek. Még igazságosabb elbírálás alá lehet venni az egyes tagok teljesítményeit, a termelés fokozásában elért eredményeiket. A munkának a munkacsoportokon belül egyénekre való felosztásával a tagokban növeljük a saját parcelláért való felelősség érzetét és a szövetkezet tagjában mindjobban kifejlődik a közös szövetkezeti vagyonhoz való jóviszony. Az állandó munkacsoportok megszervezésével, a munkacsoportoknak huzamosabb időre való földterület kijelölésével és a munkának a munkacsoportokon belül egyénekre való felosztásával a szövetkezeti termelést és ezáltal a szövetkezeti tagok jövedelmét eddig ismeretlen magas fokra emelhetjük. Erre tanítanak bennünket a szovjet kolhozok sokéves gazdag tapasztalatai és ezt igazolják már eddig elért eredményeink is. Néhány nap múlva az őszi munkák megkezdésével ismét kezdetét veszi egy új gazdasági év. Az EFSz-ekben ez a legjobb idő arra, hogy megszervezzék az állandó munkacsoportokat és hogy ezáltal a szövetkezeti gazdálkodást újabb győzelmekre vigyék. Búzából 185, árpából pedig 287 mázsával teljesítettük túl beszolgáltatásunkat Az Idei aratás megkezdése előtt Szódón sokan azt hitték, hogy megint csak olyan aratásról van szó, amilyen kapitalizmus idejében évről évre ismétlődött. Sokan nem akarták elhinni azt, hogy az idén már nem úgy lesz, mint azelőtt, hogy 24—25 pár arató neki megy egy dűlt búzatáblának és mint a gályarabok három hétnél ls tovább fognak izzadni ezen a táblán. A kételkedők véleménye azonban megváltozott, amikor a 4 önkötözőgép hozzálátott a munkához és a kévék olyan gyorsan szaporodtak, ahogy még' soha azelőtt. A cséplésnél azonban már nem metnt minden a legjobban. Először rossz traktort kaptunk és ez lassította a munkát. Amikor meg sikerült új traktor f szereznünk, akkor meg az elevátor ment tönkre. Ezt is kénytelenek voltunk kicserélni, csakhogy a másik elevátor sem volt sokkal jobb. A végén úgy festett a helyzet, hogy a kazalnak mindkét szélén állt egy elevátor. A középen lévő pedig vitte fel a szalmát a kazalra. Ezekből láthatok, hogy bizony a traktorállomás nagyon hanyagul készült fel a cséplési munkákra. Nehézségeink voltak továbbá a hordásnál is. Nem volt elég lófogatunk. A szomszédos garammikolai EFSz azonban kisegített bennünket és annyi fogatot bocsátott rendelkezésünkre, amennyire éppen szükségünk volt. Ennek köszönhető, hogy augusztus !5-re befejeztük a cséplést Termésünk elég jó volt. Igy aztán mi is Tokozott mértékben hozzájárulhattunk a dolgozók élelmiszerellátásához. Búzakontingensünk 280 mázsa volt, mi azonban 465.45 mázsát szolgáltattunk be. Árpából Í9 230 mázsa helyett 517.5 mázsát adtunk át közellátási célokra. Rozs- és a zabkontingensünket is magasan túlhaladtuk. Természetesen emellett a tagok mind megkapták a munkaegységek után a természetbeni jutalmazást. A takarmányalapot is bőven biztosítottuk. Most pedig szeretném röviden Ismertetni, milyen eredményeket értünk el a szálastakarmány termelésben. Réti szénánk a kedvező időjárás és a tavaszi műtrágyaszórás következtében annyi termett, hogy senki sem emlékszik ilyen szénatermésre A többi takarmányfélék is olyan jól fizettek, hogy a garammikolai szövetkezeti tagok segítségét takarmánynyal fizetjük vissza. Mivel ilyen bő takarmánytermésünk volt, a hozzáaj értök hgoslése e^er-iat ^ 100 fejőstehenet is be lehetne állítani, csakhogy van itt egy problémánk, nincä elég istálló helyiségünk. Egy új istálló építése tervbe van véve, de csak a jövő évben. Beszámolóm azonban nem lenne teljes, ha elhallgatnám hibáinkat. Hiba az, hogy ha a taggyűlésen valamelyik pártoló tag, aki ugyan más elfoglaltsága miatt aktívan nem vesz részt a szövetkezeti termelésben, de a szövetkezet ügyét nagyon is a szívén viseli, szót próbál emelni valamelyik hiba kiküszöbölésének érdekében, akkor a vezetők azzal torkolják !ev hogy nem dolgozik, tehát ne beszéljen; Ha a gyűlésen fel vetődik valamilyen kérdés a szövetkezettel kapcsolatban az ipari dolgozók részéről, azt a választ kapják, hogy az iparosoknak nincs mit beleszólmok a szövetkezet ügyeibe. Ezek az iparosok pedig értenek a gazdasági munkához, mert mindannyian voltak már részesaratók, vagy pedig béresek. A vezetőség nagyon zárkózott és nemcsak, hogy az egyénileg gazdálkodókat, de még a tagságot 6em tájékoztatja a szövetkezet működéséről. Amikor én erre felhívtam a vezetők figyelmét, — megsértődtek. Pedig Bókkal jobb lett volna, ha e helyett inkább elgondolkoztak volna egy kicsit a dolgok felett. Hogy bekapcsolódhassam az aratási és cséplési munkákba, az üzemben szabadságot vettem ki. Munkaközben érdekes megállapításokra jutottam. Az asszonyok jórésze azt se tudja, hogy miért dolgozik. Csak amikor a természetbeni osztozkodás volt, akkor döbbentek rá, hogy aki többet dolgozott, az többet Is kap, aki pedig nem dolgozott, semmit sem kap. De vessünk C6ak egy visszapillantást a tavaszi munkákra, amikor bizony a hiányosságok elég nagyok voltak. Ezen a téren is a vezetőséget terheli a felelősség. Ha több gondot fordított volna a felvilágosító munká-i ra, akkor bizonyára nem került volna sor különféle félreértésekre^ Igaz ugyan, hogy a tél folyamán az egyik taggyűlésen felolvasták a munkaegységek után járó természetbeni jutalmazásokról szóló adatokat, de mit kívánhatunk azoktól, akik talán jelen sem voltak ezen a taggyűlésen, ha a vezetőség maga sincs tisztában ezzel a kérdéssel. Ezt az állításomat igazolja az a vita is, amelyet a vezetők folytattak arról, hogy a munkaegységek után járó búzáit és árpát külön meg keH fizetni. Kívülállók bizonyára keresnék a hibát. Ezt azonban én feleslegesnek tartom, mert aki szövetkezetünk problémáit ismeri, mindjárt látja azt, hogy a hiba abban rejlik, hogy a vezetők maguk sem olvassák a pártsajtót. Mikor én erre több ízben rámutattam, a vezetők azzal téitek ki, hogy anyagi helyzetük nem engedi az újságvásárlást. (Ezt meg én nem értem, hogy valakinek féldecire kerül pénz, de új< 6ágra nem.) Szövetkezetünknek ezeket a hibáit mielőbb ki kell küszöbölnünk. Nem engedhetjük meg azt, hogy bár szövetkezetünk szerencsés helyzeténél fogva a Garam-mentén első lehetne, de ebben egyes személyek akadályozzák. KOVÁCS LAJOS, Szódó. A magyarbéli szövetkezet elnöke újító eljárással megrövidítette a dohányszárítás idejét A magyarbéli EFSz szintén előre gondoskodott az idei jó dohánytermés elhelyezéséről és felépített egy új modern dohány szárítót. A szövetkezet tagjai örömmel fogad- j ták a müszárítót, amely munkájuknak meggyorsítását és megkönnyítését jelenti. A szárító üzembehelyezése után azonban az egész falunak nagy csalódására a szárító nem hozta meg a kívánt eredményeket. Eddig ismeretlen okokból a a szárítókamrálcban a meleget nem lehet 60 foknál magasabbra emelni, pedig a korc kiszárításához 80 fok is kellene, így a tervezett 16 óra helyett a dohány 30—35 óra alatt sesm szárad ki. A szövetkezeti tagok már azt hitték, hogy, a kitűnő dofcáijytemls tönkre fog menni, amikor Kiss Sándor, a szövetkezet elnöke rájött egy újításra, amelynek segítségével a tervezettnél is rövidebb idő alatt kiszárad a dohánylevél. Kiss Sándor szinte éjjel-nappal ott vtíti a szárítóban, többféleképpen próbálgatta a szárítást, míg végra rájött arra, hogyha a levelet meghengereltk, — ami nem megy a minőség rovására, az erek és a korc az alacsonyabb hőmérsékletnél is a levéllel egyidőben száradnak ki. így a szárítási folyamat lecsökken 8—10 órára, ami, az idő megtakarítás mellett jelentős mennyiségű szén megtakarítását is jelenti. SZABÓ . VENDEĽj _ Magyartél.