Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-25 / 199. szám, szombat

1951 auerusztus 25 UJSZ0 MUNKÁSLEVELEZÖINK ÍRJÁK Örömmel jöttem a HUKO-ra Mielőtt a HUKO-ra kerültem, a szepsi traktorállomáson dolgoztam három hónapig. Amikor meghallottam, hogy itt milyen nagy építkezés vette kezdetét, eljöttem a gépállomásról, mert nem akrtam kimaradni abból a nagy építkezésből, amely Szlovákia iparosításában óriási lépést jelent. A többi munkással együtt én h> minden erőmből hozzá akarok járulni, ahhoz, hogy az építkezést minél előbb és minél jobban befejezzük. A szovjet fiatalok példája szerint fogok dolgozni és iparkodom munkatársaimat is megnyerni, hogy minél jobban dolgozzanak és ne pazaroljál: az anyagot fölöslegesen. Biztos, boldog jövőnket építjük ezen a helyen, ahol sokezer munkás talál biztos kenyeret és a felépülő új városban kellemes, nyugodt otthont. Elhatároztam, hogy nem elégszem meg eddigi tudásommal, hanem tovább fogok tanulni. Hisz itt minden lehetőséget megadnak a munkások tovább fejlődésére. Azt hallottam, hogy munkásokat fognak kiküldeni tanulni az osztravai müvekbe. Én gondolkozás nélkül azonnal elhatároztam, hogy jelentkezem in Igyekszem minél többet tanulni, liogy visszatérésem tünk, mert így sokkal eredményetudjak elérni. Egyik barátom nagy örömömre teljesen egyetértett velem és elhatározta, hogy ő is eljön Osztravába. Minél többet tanulunk, Az ipolysági tanitók brigádmunkájáról Tudatában a szocializmust építő tanítók példamutatása fontosságának, mi az ipolysági járás tanítói örömmel fogadtuk azt a hírt, hogy bekapcsolódhatunk a Garamszentkereszten folyó Hron ipari vállalatok építkezéseinek brigádmunkáiban. Ez nemrégiben történt és azonnal hatvantagú brigádot állítottak öszsze, amely Slosziarik tanfelügyelő elvtárs vezetésével érkezett a Garamhoz közelfekvő - munkatelepre, ahol tiszta, világos fabarakokban kaptunk szállást. Másnap már korán reggel vidám nótaszóval vonultak fel munkacsoportjaink a kijelölt munkahelyekre, ahol a létesítendő hatalmas ipartelep érhálózatának, az összekötő utaknak építésénél segédkeztünk. Serény munkájukkal, őszinte lelkesedésükkel, hazafias magatartásukkal és kollektív fellépésükkel járásunk tanitói bebizonyították, hogy tettekkel akarják építeni mindannyiunk szebb holnapját. Sorainkban nagyszámban ett voltak a dolgozók felső pedagógiai iskoláját látogató magyar tanító elvtársak. Fiatalos lendületükkel bebizonyították, hogy méltóak a munkásosztálynak beléjük helyezett bizalmára s valóban lelkes és tántoríthatatlan épitői akarnak lenni a szocialista jövönek. Tudják, mivel tartoznak és mit köszönhetnek a munkásosztálynak és nem akarnak méltatlanokká válni, sikerrel akarják nevelni egy godtalan jövő boldog nemzedékét. Az ipolysági járás tanítósága az épülő ipartelep különféle munkahelyein 2000 órát dolgozott le, négynapi lelkes munka után azzal a tudattal távoztak, hogy munkájukkal ök is résztvehettek hazánk iparosításában. TÓTH TIBOR levelező, Ipolyság Új kultúráiét ialvainkon Az ipolysági CSEMADOK-csoport kultúrbrigádja műsoraival meglátogatja a környékező községeket és ezzel bizonyítja be a falu dolgozóinak, hogy a népi demokratikus országokban a munkásnak lehetősége van kul túrtéren is fejlődnie. A kapitalista világban a dolgozóknak nem volt megadva az a lehetőség, hogy kultúréletet éljenek, mert a kizsákmányolók látástól vakulásig dolgoztatták őket. Ma a falvakat járva az ember meggyőződik arról, hogy a dolgozó parasztokat érdeklik a kultúrfellépések, érdeklődést tanúsítanak a kultúrélet iránt. Nemrégiben kultúrbrigádunk Ipolyvisket látogatta meg. Itt az Egységes Földműves Szövetkezet tagjai szép fogadtatásban részesítettek bennünket és a délutáni és az esti színielőadáson tömve volt a kultúrterem. Nagy sikerünk volt. Ez a fellépésünk is jó CSEMADOK-munkát jelentett. LUKACS JANOSNÉ mnnkáslevelező, Ipolyság. annál jobban dolgozhatunk majd. Mikor idejöttem, nem kaptam még szakképzettségemnek megfelelő munkát. Ez azonban engem nem riasztott vissza. Tudtam, hogy az építkezés még csak most kezdődött el és ott kell dolgoznunk, ahol a j legszükségesebb. Lelkes akarattal fogtam hozzá barátommal együtt a munkához ott, ahová állítottak minket. Kútásásnál dolgoztunk először. Tudtuk, hogy a vízellátás nagyon fontos ilyen nagyarányú építkezésnél és ezért társaimmal együtt azon igyekeztem, hogy minél előbb elkészüljön a kút. Hárman másfélnapi kitartó munkával elvégeztük. Utána köszállitáshoz osztottak bennünket. Itt is derekasan megálltuk helyünket. Most ígéretet kap. tunk, hogy rövid idő múlva géphez kerülünk. Ennek nagyon megörültünk mert így sokkal eredményesebben mílködhetünk. Biztos jövőnket építjük Itt szor galmas munkával. így a béke megőrzésének erős bástyájává válunk a nagy Szovjetunió oldalán. ASZTALOS ISTVÄN levelező, HUKO Olvassuk a pártsajtót! Egyes építkezési üzemekben és sok EFSz-ben is találkoztam azzal a jelenséggel, hogy a munkaidőt nem használják ki megfelelőképpen. Azután gyakran előfordul az is, hogyha például Kis Gyula vagy Nagy Lajos több pénzt kap a ledolgozott időre, mint Varga Péter, akkor a többiek azt hajtogatják, hogy ez nem igazság, a Kis Gyula is csak egy ember, annak is csak két keze van, az is csak 8 órát dolgozik és mégis többet kap, mint mi. De azt nem veszik észre, hogy Kis Gyula a 8 órát tényleg ledolgozta, munkával töltötte el, kihasználta a munkaidőt. Ott a hiba, hogy a dolgozók közül még sokan nincsenek tisztában a normarendszer jelentőségével. Ez abból ered, hogy a dolgo. zók közül sokan nem olvassák a pártsajtót, az Uj Szgt, vagy a Pravdát. Sokat ismerek én magam is, akiknek nem jár egyáltalában semilven újság sem. Vannak aztán olyaimk is, akiknek jár ugyan az újság, de bizony nem olvassák. Pedig nem szabad elhanyagolni a sajtó olvasását. Mindegyikünknek meg kell rendelnie Pártunk lapját. Ha az ember olvassa a pártsajtót, magától rájön arra és mindjobban bizonyságot szerez arról, hogy a dolgozó nép, a munkásosztály kezében van a hatalom, rájön arra is, hogy a nagyobb munkateljesítményért nagyobb jutalom jár. Ezért olvasd és terjeszd az Uj Szót, a Pravdát, Pártunk és népünk lapjait. Ne hanyagold el sohasem gondos elolvasásukat, hiszen az újság segítségével munkatársaiddal beszélsz. írjál te is az Uj Szóba munkádról, hogyan teljesíted tervedet, hogyan teljesítik többi munkás társaid. írjál arról, hogy kapcsolódtál be a szocialista munkaversenybe, hazánk szebbé való építésébe. DÓRA ISTVÁN munkáslevelező, Galánta. w így volt ez a tőkés uralom idején... — Jó reggelt! — Letettem a kerékpárt, amelyen 12 kilométer távolságból jártam a munkába. — Na, mi újság? — kérdeztük egymástól az istállóban, amelyet pihenőhelynek használtunk, mert még csak gondolni sem lehetett arra, hogy a munkaadó olyasmivel, mint egy munkásszoba terhelje meg az üzleti kiadásokat. .Letettem a hátizsákot, amelyben az ebédre hozott kenyér és paprika volt. — Nem változott az esti határozat? — kérdezték tőlem. A kérdésre nemmel válaszoltam. Amit a vörös szakszervezetben elhatároztunk, az szent marad. Most, maid ha bejön az úr, én bejelentem neki, hogy mit határoztunk tegnap este. Amint így beszélgettünk, már fel is tűnt a kapunál munkaadónk. Sebes léptekkel jött és mérges tekintete mutatta, hogy dühös a kocsisokra, miért nem fognak még be, mikor a nap már olyan magasan áll. — Hát gyerünk, gyerünk, mindjárt dél lesz és nem csinálunk semmit. En előléptem és a munkások nevében bejelentettem, hogy a losonci szállítómunkások egységesen elhatározták; hogy felveszik a bérharcot, sztrájkba lépnek mindaddig, míg követeléseik teljesítve nem lesznek. Látszott rajta a meglepődés, szó nélkül megindult, de aztán mégis megállt és ezt mondta: — Ide figyeljenek, jól meggondolták maguk, hogy mit csinálnak? Nem látják, hogy mennyi ember van munka nélkül? Örülnének, ha munkához jutnának. Engem meg aztán senki sem akadályozhat meg abban, hogy ne vegyek fel más munkásokat, ha maguk nem akarnak dolgozni. Es én meg is teszem, de magukra a jövőben nem lesz szükség. No, meggondolták? — Amit este határoztunk, úgy tesz, — mondottuk és elindultunk. 1936 augusztusában történt ez a reggeli órákban. A városban már gyülekeztek a szállítómunkások a munkásotthonban, hogy összejövetelükön megválasszák a sztrájkbizottságot és annak elnökét. Akkor a sztrájkot be kellett jelenteni a rendőrkapitányságon. Dr. Kompis, az akkori kapitány, megtámadott minket. — Mit képzelnek maguk, ilyen időben sztrájkolni, amikor annyi a munkanélküli, hogy alig férnek el az utcákon. Azok örülnének, ha munkát kaphatnának, maguk meg nem akarnak dolgozni. Azt akarják, hogy becsukassam magukat? Most maguk miatt készenlétben kell tartanom a rendőrséget. Ez a sztrájk csak kommunista kitalálás. Megmondottuk neki. hogy jogunk van a sztrájkra. Mi ehhez mint utolsó fegyverhez nyúltunk. Akkoriban munkaadóink 15 órát dolgoztattak velünk naponta. A járási hivatalban ezzel és az ezzel kapcsolatos panaszainkkal nem sokat törődtek. Süket fülekre találtunk. Es ezért határoztuk el, hogy a sztrájk fegyveréhez nyúlunk. A tör' vényes nyolcórás munkaidőért harcoltunk. Hisz eddig nehéz munkánkat reggel félhétkor kezdtük és este 10— 11-ig dolgoztunk. Akkor még haza kellett menni 12 kilométernyi távolságra sokunknak. A havi fizetés 450 korona volt. Mi nyolcórai munkaidőt és 500 korona havi fizetést követeltünk. A rendőrkapitánytól visszaérve a munkásotthonba, rögtön beosztottuk a sztrájkőrséget, utána a munkanélküliek tartottak gyűlést, amelyen határozatot fogadtak el, hogy a szállítómunkások harcát támogatni fogják, Alig ment szét a sztrájkőrség, rövid idő múlva jött a küldönc, hogy a vasútnál az egyik szállító kocsijával idegen munkások megkezdték a munkát. Az összes sztrájkolok a vasúthoz mentek, ahol már tényleg gyapjút raktak ki a sztrájktörők. Felszólították őket, hogy hagyják abba a munkát. De akkor már jött a rendőrség. Fegyverrel és gumibotokkal. Amikor oszlásra szólítottak fel minket, megmondottuk. hogy semmi szükség ránk fegyverrel jönni, mi csak a jussunkat akarjuk. A munkanélküliek segítségével sikerült elérnünk azt, hogy a sztrájktörök abbahagyták a munkát és erre mi is elvonultunk. Másnap tárgyalás kezdődött a sztrájkolok és a munkaadók között. Mindjárt a tárgyalás elején az egyik munkaadó ezt mondotta: — Több fizetésről szó sem lehet. En ezt a munkásoknak már többször megmondtam. Hisz a mai időkben örömmel jönnének dolgozni százával, ha kellene. En azt hiszem, ezeket az embereket valaki felbujtotta, hogy hagyják abba a munkát. Hát mi megcsináljuk azt, hogy ezek helyett másokat fogunk felvenni. Egyik társunk a vita során ilyen szavakat mondott a munkaadók felé: — Ezek az urak napi nyolc óra helyett 15 órát dolgoztatnak le velünk. Minden szavukban a sok munkanélküliről beszélnek. De ennek ők az okozói. Hiszen ha 8 órát dolgoztatnának minket, akkor fölvehetnének még munkásokat azok közül, akiknek eddig nem volt munkájuk. A tárgyalás nem vezetett eredményhez és így hét napig tartott a szállítómunkások bérharca. Ezalatt sokféli csellel meg akarták törni egységünket, de a munkások a vörös szakszervezet vezetésével, bár a szocdemek újra munkásárulóki ak mutatkoztak, győzelemre vitték a munkásokat. Nem is volt csod.7 a szocdemek álláspontja, hisz szaktanácsuk elnöke szintén egy kapitalista volt. Harcunk eredménye az lett, hogy kollektív szerződést csináltunk, amelyet kénytelenek voltak a munkaadók aláírni, munkaidőnk nyolc óra lett és 550 korona fizetést kaptunk. így fejeztük be harcunkat. A kultúrotthonok megszervezése, hazánk szocialista fejlődését segíti „Uj népidemokratikus társadalmunknak új világnézeti és haladó kultúrára van szüksége, amely gyökeréig át van hatva a marxi-lenini tanítás harci szellemével, olyan kultúrára, amely tudatosan szolgálja a dolgozó népet, tudatosan nyújt segítséget a munkásosztály nagy történelmi küldetésének megvalósításához: a szocialista társadalom kiépítéséhez, olyan kultúra építéséhez, amely éppen haladó szelleme, elvszerűsége és érthetősége folytán a legszélesebb népi tömegek tulajdonává válik." Ezt mondotta Pártunk IX. kongresszusán Bašťovansky elvtárs, a KSS főtitkára. Ebből kiindulva mindem igyekezetünkkel azon kell lennünk, hogy szülő Pártunk IX. kongresszusának irányelveit a gyakorlatba átvigyük és dolgozóink legszélesebb rétegei szívében mielőbb meggyökereztessük. Azért a legrövidebb időn belül ki kell építenünk a llultúrotthonok legszélesebb hálózatát, természetesen először azon községekben és falvakban, ahol megvannak arra az előfeltételek. Baj lenne, ha a kultúrotthonok megszervezésénél mindjárt nagy kultúrpalotákra gondolnánk. Természetesen, ahol meglesz arra a lehetőség, hogy egy egész épületrészt beállíthatunk kultúrotthonnak, ott azon fogunk iparkodni, hogy nagyobb kultúrotthonunk legyen. Kezdetben. nagyon sok helyen csupán egyetlen szobát áll majd módunkban beállítani, de. ez ne zavarjon minket, mert nem mindig a helyiség nagysága a fontos, hanem legfontosabbak az ott elhangzott szavak, amelyek meggyőzőek a dolgozók számára és ez a jó irányításon múlik. A kultúrotthonok légkörét új szocialista szellemnek kell áthatnia, népies szellemnek, aníelyet gazdag tapasztalatok útján beviszünk a dolgozók mindennapi életébe. Legyenek a kultúrotthonok a szocializmus iskolái Mindenekelőtt nagy figyelmet kell szentelnünk annak, hogy a kultúrotthonok keretein belül meg legyen a tömegszervezetek között a jó viszony. Ha ezt sikerül meghonosítanunk, akkor már is jő munkát végettünk, jó úton haladunk. Főleg a kultúrotthonok gondnokainak nem szabad részrehajlónak lenniök, nincs kedvelt vagy kevésbbé kedvelt tömegszervezet. A kultúrotthonok gondnokainak és a tömegszervezetek minden tagjának arra kell törekedniük, hogy szorosan együttműködjenek, minden tömeges akciót közös egyetértésben oldjanak meg. A kulttfrotthohokat nem csak azért honosítjuk meg a falukban, a községekben s városokban, hogy legyenek, hanem azért, hogy dolgozóink magasabb kul társai no vajának szolgájanak, azért, hogy a tömegszervezetek ne éljenek egymástól elszigetelve, hanem egy közös nagy családot alkossanak mind a kultúrotthonokon belül, mind a mindennapi életben. Ezt a szoros együttműködést nem lesz nehéz megteremteni, mert tömegszervezeteink mindegyikére egy és ugyanaz a feladat vár, a szocializmus építése. Mint a tapasztalatokból is tudjuk, együttes erővel, közös akarattal, jóval több eredményt tudunk felmutatni, mint egymástól elszigetelve kis csoportokba tömörülve. Hazánkban a szocializmus építésének sikere, békénk megőrzésének sikeressége, a közösség egymáshozvaló viszonya, minden ami itt körülöttünk épül és szépül, hazánk dolgozóinak szoroa együttműködéséből jött létre. Megoldásra vár a város és a falu egymáshoz való viszonya. Ez annyit jelent, hogy a városi kultúrát el kell vinnünk a faluba és a falusi népi tudást a városba. Már ezideig is szorgalmaztuk ezt a fontos kérdést és sokat tettünk a falu szocializálása érdekében, de még nem tettünk eleget. Tudjuk, sok község várakozó álláspontra helyezkedett, ez pedig anynyit jelent, hogy ezekben a községekben valami nincs rendjén, bizonyára a reakció erős befolyása alatt tartja a községet. Arra kell iparkodnunk, hogy mindenütt, minden munkahelyen, minden munkás osztálytudatos, erős és harcos káderünk legyen, aki nem hagyja nyugodni a reakciót. Persze ilyen káder kiépítése, idő kérdése, nem megy egyik napról a másikra, de ha élni fogunk a ma megadott lehetőségekkel, akkor a káderek nevelését meg tudjuk oldani rövidesen, még pedig a kultúrotthonokon belül, ahol esti kurzusokon, politikai vitákon nevelhetjük az új kádereket. Minden erőnkkel harcoljunk a kultúrotthonokon belül, minden reakciós megnyilvánulás ellen. Tapasztalataink azt mutatják, hogy az osztályellenség előszeretettel kapaszkodik funkció után. Ezek az urak a kapitalista társadalom levitézlett uraiból és a falusi kulákság elvetemült fattyúiból tevődnek öszsze. Azért igyekeznünk kell a szocialista szektor élére a dolgozó néphez hü, osztályöntudatos munkásokat állítani, igy a kultúrotthonok élére is. Tudjuk, nagyon jól, ha reakciós egyének kerülnének kultúrotthonaink élére, nem néznék a közösség érdekeit, hanem azt néznék, hogy minél jobban ki tudják használni a tömegszervezeteket saját céljaikra. Nem történhetik meg ez akkor. ha az illetékes Nemzeti Bizottság, kikéri a Párt véleményét, mikor megválasztja a kultúrotthon gondnokát. Természetesen nagyon fontos, hogy a kultúrotthon gondnoka és a tömegszervezetek vezetői, állandó kapcsolatban legyenek a Párttal, mindenben kikérjék a párt. véleményét és segítsenek a Pártnak a kultúrotthonokon keresztül nevelni a tömegeket osztálytudatra, hazaszeretetre és a Szovjetunió iránti szeretetre. A kultúrotthonokon belül nagy figyelmet kell szentelnünk annak, hogy az otthonok marxi-lenini-sztálini szellemmel legyenek telítve. Nem engedhetjük meg azt, hogy a kultúrotthonok légkörét a kapitalista világból megmaradt idealista maradványokkal fertőzzék, azért mindent el kell követnünk, hogy a kultúrotthonok ideológiai tisztaságát megőrizzük vagyis állandóan emeljük. Van nékünk haladó, új szocialista szellemmel átitatott kultúránk, amely nem csupán szórakoztatja dolgozóinkat, hanem neveli is őket, megtanítja őket hogyan kell Igazán boldogan élni, öntudatos, acélos, gondolkodó embereket nevel, akik hazát és boldogságot építenek, a bányákban, üzemekben sajátmaguk és gyermekeik számára, szeretett Pártunk és Gottwald elvtársunk vezetésével a boldog Szlovákiáért a szocialista Csehszlovákiában. Hoksza István Bratislava egyes villamos járatain ideiglenesen megváltozik a közlekedés A Sztálin-téri közlekedési csomópont átépítése miatt néhány villamos vonal közlekedése ideiglenesen megszűnik. Éspedig: augusztus 27én és 28-án az „1" számú villamosok csak a főpályaudvar és a Mi. hály-kapu között fognak közlekedni. Augusztus 27-én, 28-án, 29-én, 30-án és 31-én a „2" számú villamos csak a Mária-utca és „Vistra" közötti vonalon fognak közlekedni. A „3" számú villamosok csak a Károlyfalu és Jesensky-utca, az állami kórház—Dinamytka közötti vonalon fognak közlekedni, míg a „4" számú villamosok a Stúr-utca— Ligetfalu és Mária-u»ca—

Novi Doba vonalon fognak közlekedni. Ebben a kis visszaemlékezésben is rövid képet akarok nyújtani, a munkásság akkori helyzetéről abban az időben, amelyről a reakció el szeretné hitetni ma, hogy boldog korszak volt. Igen, akik más munkáján éltek, azoknak jó volt a soruk, de a munkásosztály csak egységes harcával tudott valamit kicsikarni a kapitalisták karmaiból és valamit így javítani nyomorúságos sorsán. A harcokban megedződtünk és akkor felismertük, hogy a munkásosztálynak meg kell döntenie a kizsákmányolók uralmát, hogy csak egy út van számunkra, a szocializmus útja. Ezen a úton haladunk ma, napról napra emelkedik életszínvonalunk és ilyen visszaemlékezések, mint az enyém is, arra serkentenek minket, hogy még jobban fokozzuk békeharcunkat, hogy nyitott szemmel álljunk őrt a reakció ellen és harcoljunk a szocializmusért. KONCZ JÁNOS levelező, Jelsőc I