Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)
1951-08-23 / 197. szám, csütörtök
U I $2 0 1951 augusztus 23 A szocializmus békeépítkezéseiről Építünk és napról napra jobban élünk... Kellemes nyári alkonyatkor sétáltunk Buzinkára. Csinos kerítéssel övezett tiszta kis parasztházak szegélyezik az utat. Mindegyiken meglátszik a tisztaságot szerető falusi asszonyok keze nyoma. Fiatal leánykák sétálnak az utcán, a vidék jellegzetes csinos viseletében, kékinges CsISz-fiúk társaságában. A helyi CsISz-csóport vezetősége után érdeklődünk. A szíves útbaigazítás után csakhamar rátaláltunk egy tiszta kis parasztházban a helybeli ifjúsági csoport helyettes vezetőjének lakására. Az ajtóban bájos fiatal leányka fogadott bennünket édesanyjával, ^.z asszony pillanatnyi türelemre kért, mert fia ügyesbajos dologban eltávozott. Várakozás közben elbeszélgettünk. A lányka a HTJKO-n dolgozik, fi már szakított a falusi anyák felfogásával, hogy a lányok maradjanak a főzőkanál mellett, meg a mosóteknőnél. Bár édesanyja többször mondogatja ezt neki. Pár percnyi várakozás után két rokonszenves arcú fiatalember jött. Cingelyik elvtárs volt az egyik, a másik pedig Spisák elvtárs, a helyi CsISz-csoport két vezetőségi tagja. Jókedélyü fiatalemberek. Sokat beszélnek munkájukról, a falu életéről, nehézségeiről. Panaszuk van a CsISz járási vezetőségére, hogy az igazolványaikat még most sem kapták kézhez, pedig a tagdíjakat régen kifizették. Nem tudom, mi akadályozza az igazolványok kiadását, de azt hiszem, hogy az eltelt hosszú hónapok alatt el lehetett volna őket intézni. Cingelyik elvtárs azt mondja, hogy a nyári munkák elvégzése után rögtön a HUK-ra magy dolgozni. — Csak a cséplés ne húzódna olyan sokáig — mondja —, mert ezzel nagyon sok időt elvesztegetünk. Édesapám a lovakkal együtt már ott dolgozik, néhány nap múlva én is követem őt. A faluból már most is sokan dolgosnak ott, de a nyári munkák befejezése után még többen készülnek. Spisák elvtárs közbeszól: — Én idáig gépállomáson dolgoztam mint traktorista, rövidesen én is jövők a HUKO-ra. Nekem mint képzett traktorosnak könnyű lesz megtanulnom a nagyteljesítményű gépek kezelését. Alig várom, hogy mint bágeres dolgozhassam. Tovább képezhetem magam és hasznosabb nwnkát végezhetek, mint eddig. Hiszem, hogy a falvak lakói megértik, mily nagy fontosságú építkezés folyik a környéken és nem tagadják meg segítségüket. Nagyon sok munkaerő kell az építéshez, de hisz mindenki saját magának dolgozik. Ha az üzem elkészül, az egész vidék élete megváltozik. Üj város nő ki a földből, új szocialista emberekkel. Mekkora lehetőség lesz az új üzemben a környék lakosságának. Szakemberek, mérnökök mind a mi sorainkból fognak kikerülni. Aki ma még az eke szarvát fogja, lehet hogy pár év múlva egy üzemrészt fog igazgatni. Néhány idősebb ember is bejött a szobába. Helyeslő fejbőlintásokkal kísérték a beszélgetést. Csodálattal beszéltek az építésen levő gépek hatalmas teljesítményéről. Ilyen gépeket azelőtt soha nem láttak ezen a vidéken. Valaki megjegyezte, hogy az egyik báger egy fél nap alatt annyi kavicsot kihányt, amennyit száz ember egy hónap alatt nem bírna kihányni. Ezeket a gépeket azért küldték ide, hogy megszabadítsák az embereket a nehéz testi munkától. Szóba került az az idő. anrhkor e vidéken sehol sem volt munkalehetőség. Ezernyi munkanélküli vándorolt ki Franciaországba, Belgium bányáiba, hogy családjai nyomorát enyhítse. Utolsó filléreiket áldozták fel az útiköltségre, hogy megragadják az utolsó szalmaszálat kétségbeesett helyzetükben. Rövid idő multán kétségbeesve, letörve, lerongyolódva tértek vissza a legtöbben. De sokan ott maradtak. Idehaza családjuk semmi hírt sem hall róluk. Elnyelte őket az idegen bányák dohos levegője örökre. Ez a világ soha nem tér vissza már, nekünk nem kell idegenben kenyeret keresnünk, szocialsita ha-, zánk mindenkinek megadja a lehetőséget az élethez. Napról napra jobban élünk, mi építünk. Olyan ipartelepeket létesítünk, amilyeneket kapitalista államban e! sem lehet képzelni. Puszta földeken új városokat, gyárakat létesítünk, hogy minél gazdagabbak, erfísebbek legyünk, mert ezzel védjük legjobban az emberiség békéjét és ezzel visszük előbbre hazánkban a szocializmus ügyét. (G.-L.) ZDENEK NEJEDLÝ: c/lLafít tyivásek A kohászati kombinát új szakmunkásokat képez A barakktábor egyik épületén egy nagy tábla van Lenin elvtárs képével és a következő felirattal: „Tanulni, tanulni, tanulni!" Az épületben egy nagy tiszta tanterem van, ahol rövid tanfolyamokat rendeznek, amelyeken minden alkalmazott fejlesztheti tudását. Az üzemi munkaiskola közvetlenül az építkezésen van és így a tanfolyamok alatt az elvtársak foglalkozhatnak a napi munkák részletezésével. Ezideig munkaidő alatt folytak a tanfolyamok. Rendeztünk már akkordos és kőműves-tanfolyamot, a munkaidő után pedig különféle előadásokkal oktattuk a dolgozókat. Ez azonban még csak a kezdet. A HUKO üzemi munkaiskolája mindjárt az építkezés megkezdésekor alakult. Még kevés tapasztalattal rendelkezünk, rövidesen azonban még nagyobb méretekben fogja iskolázni a dolgozókat és segíteni fog kinevelni az új szocialista embert. A közeljövőben villanyszerelő, hegesztő, kőműves, ács és más tanfolyamokat rendezünk és különféle esti tanulóköröket a szükség szerint. Az iskolázás teljesen díjtalan, sőt a dolgozók megkapják a fizetésüket is. Mennyivel más ez, mint a múltban, mikor az üzem nem törődött alkalmazottai iskolázásával. Sőt a múltban a munkás vonakodott betanítani fiatalabb munkatársát, hogy ne veszítse el munkáját. Népi demokratikus köztársaságúnk ma gondoskodik, hogy elsősorban a munkásosztályból megfelelő kádereket neveljen. Eddig csak szlovák tanfolyamokat rendeztünk. Voltak ugyan már magyar előadások is. Számítunk arra, hogy amint megfelelő számú magyar nemzetiségű dolgozó jelentkezik iskolázásra, magyar tanfolyamot is fogunk rendezni. A tanfolyamokra nők is jelentkeznek. Még kevesen vannak, de példájukat követik a többiek, úgyhogy külön tanfolyamot vezethetünk be nők részére. Azokat az elvtársakat, akii; sikeresen elvégzik az alaptanfolyamot, némi gyakorlat után további iskolázásra küldjük, hogy mestereket, üzemvezetőket neveljünk belőlük. Az építkezés minden dolgozójának meg van adva a lehetőség, hogy tanuljon és képezze tudását. Az iskoláztatás iránt nagy az érdeklődés Az üzemi munkaiskolába munkások, asszonyok, az ifjúság és olyan hivatalnokok mehetnek, akiket áthelyeztek a termelésbe. Érdeklödnek az iskolázás felöl és olyan tanfolyamot választanak ki maguknak, amilyet akarnak. Gajdos elvtárs villanszerelő, Gaasik elvtársnő kőműves. Az bizonyos, hogy a rövid egyhetes vagy kéthetes tanfolyam senkiből sem csinál szakembert, de megadja az alapot és lehetővé teszi, hogy a gyakorlatban mielőbb elsajátítsa a kézügyességet és segítségére lesz, hogy bizonyos ágazatokban könnyebben végezhesse a szakmunkákat. A HUKO üzemi munkaiskola fokozni fogja a dolgozók politikai és kulturális színvonalát és segíteni fogja a munkateljesítmény emelését. Ezzel nagyarányú segítséget jelent az üzem építésében/^ CSEPEK PAL levelező, az üzemi munkaiskola vezetője, HUKO. A postások a pártsajtó előfizetőit toborozzák Az SzKP Központi Bizottságának határozata a pártsajtó terjesztésével kapcsolatban arra készteti postásainkat, hogy még nagyobb mértékben, mint eddig tették, bekapcsolódjanak az agitációs munkába. Naponta látogat ,ák a családokat és 6zemélyes agitációk során győzik meg a dolgozókat a napi pártsajtó előfizetésének jelentőségéről. A postások üzemi szervezeteinek feladata, hogy megszervezzék az agitációs munkát és a nap: pártsajtó legjobb terjesztői kicseréljék a tapasztalatokat. Jílfgpeieni A bratislavai postások között egész sor lelkes Uj Szó és Pravda terjesztő van. Trubini elvtárs például azóta, hogy. a póstaszolgálai kézbesíti a pártsajtót, agitációs munkával szerez előfizetőket az Uj Szó és a Pravda részére. Mint régi kommunista jól értékeli a napi pártsajtó olvasásának fontosságát. Ezért szüntelenül hangsúlyozza a többi postások előtt is, hogy váljanak a napi pártsajtó terjesztőivé. — Gondolkodtam azon, — mondja Trubini elvtárs, — miként tudnám bevonni a többi elvtársat ls az előfizetők toborzásába. Elhatároztam, hogy versenyre hívom fel munkatársaimat. Az idős és tapasztalt Trubini elvtárs jó versenytársat választott. Versenyre hívta Hizsa elvtársat, a legfiatalabb kézbesítőt. Hizsa elvtárs, a versenyfelhívást elfogadta. Később a versenybe bekapcsolódtak a többi póstások is. A verseny célja az volt, hogy minél több *új előfizetőt szerez* zenek. Trubini elvtárs jói felkészült a versenyre. — Először megtudtam, — mondja, — hogy körzetemben kinek nem jár az U j Szó, vagy a Pravda. Igy tiszta képet kaptam arról, hogy kit kell megnyernem. Mikoi ilyen családnak levelet kézbesítettem, megkérdeztem, vájjon tudják-e. mi újság a világban? Mikor azt mondották, hogy nem, mert nincs kitől, mert sehová sem járnak, azt válaszoltam: — Nézzék csak meg, mit ír az újság. Olt ezt elolvashatják. Természetesen az ilyen beszelgetés nem végződik mindig sikert el. Trubini elvtárs állandóan figyelmezteti a családokat, akiknek postát kézbesít, hogy milyen cikkek jelentek meg az újságban, milyen események történtek nálunk és a külföldön. — Ilyen módon — mondja Trubini • elvtárs — 37 előfizetőt szereztem a pártsajtónak, akik mindennap várják, hogy mikor viszem hozzájuk az újságot. Ha minden kézbesítő így agitálna és elmondaná a családoknak, melyeket meglátogat, hogy a napi pártsajtó olvasásával tájékozódást nyernek mindenről, — sokkal nagyobb sikereket érnénk el. * A pártsajtó előfizetésének gyűjtésénél nem maradt le Hizsa elvtárs sem. örömmel fogadta Trubini elvtárs versenyfelhívását. Az Uj Szó és a Pravda terjesztésével akarja megmutatni, hogy hálás a Pártnak és az államnak azért, hogy jobb és nyugodtabb életet él. * Hizsa elvtárs jól tudja, milyen nagy jelentőségű a napi pártsajtó előfizetőinek gyűjtése. Személyes agitációval ismerteti az emberekkel, akikkel találkozik, hogy mit ír az újság. Eddig 38 előfizetőt szerzett a pártsajtónak. Ugyancsak szép eredményt ért el Sebík elvtárs, aki 36 előfizetőt nyert meg, Bukó elvtárs pedig 27 előfizetőt szerzett. A személyes agitáció során eddig összesen több mint 700 előfizetőt szereztek az Uj Szónak és a Pravdának. A többi postás kötelessége is, hogv ebbe az agitációba teljes mértékben bekapcsolódjon. b. I\. A nagy cseh realista író születésének századik évfordulója alkalmából. A prágai Várban olyan szó hangzott el, amelyhez a volt köztársaságban nem voltunk szokva. Arra a javaslatomra, hogy a Fehér-hegyen, a Hvezda nyári kastélyban Jirásekmúzeumot létesítsenek és hogy e célból a Hvezdát, amely a prágai Vár tulajdona, bocsássák rendelkezésre, az ehiök nemcsak, hogy eleget tett kérelmemnek, hanem rámutatot Jirásek nagy jelentőségére általában és újból hangsúlyozta, hogy a lehető legnagyobb mértékben támogatni é6 kibővíteni kell Jirásek népszerűsítésének akcióját. Az elnök további javaslatot is tett és elhatározták, hogy Jirásek irodalmi műveit új népi kiadásban, sokezres példányszámban bocsássák ki. Tudjuk, hogy az úgynevezett modern burzsoáz.a a legkülönfélébb ürügyek alatt évtizedeken át Jirásek ellen volt. A nem irodalmi emberek előtt Jirásek állítólagos elmaradottságával, konzervatívságával és túlhaladottságával, az irodalmi emberek előtt Jirásek művészietlenségével érveltek. A széles néptömegek azonban nem "hagyták magukat megtéveszteni sem az egyik, sem a másik érveléstől. Jirásekot lelkesen és élvezettel olvasták, több lelkesedéssel és nagyobb élvezettel, mint bármelyik más cseh írót. Ezt a legjobban a könyvkereskedések kirakatain és a közkönyvtárakban láthattuk. Elég volt, hogy Jirásek írásainak egy kötete megjelenjen a könyvkereskedésben,- néhány nap alatt szétkapkodták bármilyen nagv példányszámban jelent meg. A közkönyvtárakban Jirásek művei állandóan kézben voltak. De nemcsak az, még többet jelentett az a széleskörű és mély visszhang, amit Jirásek művei népünkben kiváltottak. Amikor nyugalom volt, írásait esténként szórakozásból olvasták a félreeső, csendes házakban, főleg a fiatalok olvasták fel szívesen Jirásek elbeszéléseit, novelláit és regényeit és a hallgatóik mint valóságot élték át a történeteket, amelyeket Jirá6ek o'.y élethűen ábrázolt. Es ha a nép | íeje fölött viliar kerekedett, Jirásek 2 írásait még buzgóbban olvasták, hogy erőt merítsenek belőlük. Az elmúlt dők hasonló eseményeiből példát vettek, hogy ezekben az időkben őseink hogyan győzedelmeskedtek a válságokon. És nemcsak az asztalnál meleg szobákban olvasták így Jirásek műveit, hanem a viharos időkben katonáink hátizsákjukban Jirásek műveit vitték magukkal a harctérre, mert tudták, hogy mit fog számukra jelenteni Jirásek ott kinn a viharban, a hóban és esőben, a lövészárkokban, a harcok előtt és után is. Igen, Jirásek az úgynevezett értelmiség és az úgynevezett irodalmi szakértők minden beszéde és gyakran megalázó támadása ellenére a legkedveltebb népi író maradt hazánkban. Côak Bozsena Nemcová „Nagyanyó"ja versenyzett veíe. Azonban ez is csak sokkal szűkebb keretben, amint ezt má. e mű szűkebb jellege is magával hozza. Ma már azonban nemcsak erről van szó. Nemcsak arról, hogy Jirásek minden ellene intézett támadást kibírt. Ma Jirásekben egyenesen mai írót látunk Olyan írót, amilyenre ma szükségünk van. Mindenekelőtt olyan irót, aki — ahogy ma nevezzük, — realista, ez azt jelenti, hogy 6zoros kapcsolatban áll a valósággal. Jirásek realista minden lélekzetévej, minden szavával, épúgy, mint Nemcová Az ő múltja is élő jelen. Csak figyeljük meg, hogyan tudja Jirásek ecsetelni a környezetet, amelyben történetei lejátszódnak: beleéljük magunkat a környezetbe, látjuk a vidéket, aho' soha nem voltunk. Mert hőseit, alakjukat, arcukat, ruhájukat, mozdulataikat s általában mindazt, ami az embert emberré teszi, Jirásek úgy írja le és eleveníti meg előttünk, hogy az ábrázolt alakot szinte magunk előtt látjuk. Hát még elbeszélései alakjait, gondolkodását, beszédét és más jellegzetes vonásait! Ezek a vonások oly mélyen emlékezetünkbe késődnek, hogy ezeket a regényalakokat valóságos embereknek tartjuk, jóllehet Jirásek alkotta őket. Legjobb bizonyítéka ennek Jirásek Kozinája, aki oly igazzá vált,, hogv mindenki benne látja a történelmi Kozina híKképét. Hát még Jirásek IV. Václavja, Tham, Vek, a liptomiseli Roubínek. Jirásek nemcsak az irodalmunkat, hanem egyenesen történelmünket népesítette be alakjaival, nem a valóság másolataival, hanem valóságos, élő, igazi emberekkel. Jiráseknél azonban mindez csak esizköz, művészi eszköz művészetének igazi céljához. O nem a cseh valóságot írja le, hanem értékeli. És nem tetszés szerint értékeli, hanem a nemzet érdekének és a nemzet haladásának szempontjából. Erre /na ismét oly nagy szükségünk van. Jirásek alávetette értékelésének az egész cseh életet, a legrégibb időktől a jelenig és nemzeti társadalmunk valamennyi rétegét a legfelsőbbektől, a cseh királyoktól, » legegyszerűbb, legelhagyatottabb vidékeken élő emberek életét elemzi. Az ő műve ezért nemzet haladásának legnagyobb tankönyve is. Palacky volt az első, aki nagyszabású művében „A cseh nemzet történetében" először értékelte haladószellemben « cseh történelmet, amikor a huszitizmust, mint az új és johb életért folytatott harcot a cseh történelem csúcspontjaként állította be. Palacky után tudományos történészeink, sőt tulajdonképpen még az ő idején V. Tomek meg akarták dönteni Paiackynak ezt a felfogását és kiemelték a Fehér-hegy utáni időszakot, amely reakciós volta miatt jobban megfelelt a polgári történészeknek, mint a forradalmi huszita korszak. Ezért nagyjelentőségű az a tény, hogy Jirásek nem hagyta magát ezzel félrevezetni, sőt annál inkább latba vetette művészetét, hogy a nemzet gondolkodásába beoltsa Palacky haladó felfogását. Jirásek azonban nemcsak «zemb«iailítja e két korszakot, hanem oly optimizmust, tapasztalhatunk nála, mint kevés más írónknál Ez az optimizmus a jövőbe vetett hit, amely a legnehezebb pillanatokban sem alszik ki. És ezért minél sűrűbb volt a sötétség, annál jobban világít és ragyog ki belőle a nemzet újjászületése Jirásek tolla nyomán, amelyet nagy gondossággal, gazdagsággal és örömteli lelkesedéssel ecsetelt. Csak néhány művét említsük a „Nálunk" című művét és a pompás „Filozófiai históriát". Es ez tevéktny optimizmus, tevékeny hazafiasság. Az újjászületés annyit jelent, mint dolgozni, ezt Havlicky alakjában a mai időkre i6 érvényes példaként állítja elénk Jirásek. Havlicky hazafi, aki nem ijed meg a nehézségektől é« munkával építi a jobb életet Ezért ismétlem, lehet ma Jiráseknél időszerűbb, modernebb író? Nincs-e szükségünk ma is olyan emberre, aki odaadó az ügy iránt, aki a munka Iránti szeretetből dolgozik és utat tör előre, bármily nagyok is az akadályok? Nem ez az a hang-e, amelyet ma állandóan és minden oldalról hallunk? Dolgoznunk kell, dolgoznunk és megint csak dolgoznunk. De mi a politikus szava, a művész szava mellett? Jirásek, mint művész nem int, nem követel új embert, hanem a népért és a nemzetért dolgozó ember alakját állítja az emberek szeme elé és magával a cselekménnyel mutat rá a munka fontosságára és szépségére, a lustaság, a munakerülés utálatosságára és hogy mily fölösleges és viszszataszító az az ember a világon, aki csak mások munkájával tartatja el magát. És ezért van-e ma időszerűbb, többet nyújtó írónk Jiráseknél? Lehet jobban ostorozni reakcionáriusainkat, mint ahogy Jirásek ostorozza őket a huszita korról szóló írásaiban. Olvassuk csak, mily lelkesedéssel, égő színekkel ecseteli Jirásek Tábornak, hazánk első kommunista köztársaságának felépítését, szociális újításait és e kommunisták-ťáboristák dicső győzelmét az akkori reakció, a hazai urak és külföldi keresztelek felett. Es Jirásek, a művé>sz? Szinte hihetetlen azoknak a vaksága, akik gyűlölték Jirásek egyedülálló művészetét. Mesteri szava, nagyszerű ecsetelő képessége, lélektani hitelessége párat- ' lan. Ezt csak azok nem látták, akik számára e művészet nem volt kívánatos valamilyen okból. Azonban annál természetesebb, hogy mi, az új világ emberei, ezt a művészetet elfogadjuk. En ezt már réges-régen nem tagadtam. Most elérkezett az az idő, hogy nyilvánosan és manifesztációsan hitet tegvtink e művészet mellett. Ez a jelentősége Gottwald elnök nyilatkozatának is, amellyel mindenekelőtt Jiráseknek, ezt a mostani időszerű jelentőségét hangsúlyozza. A nagv művésznek, de egvben népünk haladó szellemű tanítójának jelentőségét, aki ma is elsősorban hivatott arra, hogy népünket a cseh történelem haladó szellemben való értelmezésére' tanítsa és ezzel megerősítse népünk haladásra törekvő alkotó erőit. És hogy maga az elnök szólalt fel kezdeményezően, ez szintén több a természetesnél. Hisz a népköztársaság népelnöke ő. Ezért új a hang, amely a Várban hangzott fel. Olyan hang ez, amelynél szebbet, csehebbet és egyben szükségesebbet nehezen lehet elképzelni és ezért kövessük Jirásek nyomát! Ez azt jelenti, nem hátra, hanem előre, nem le, hanem fel!
