Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)
1951-08-22 / 196. szám, szerda
2 UJ SZ0 1951 augusztus 350 Mi az igazság az amerikaiak koreai agressziójáról ,,Korea. Egy szemtanú beszámolója a modern pusztító háborúról" — ez a címe annak a brosúrának, amelyet nemrég adott ki Bécsben az Osztrák Nők Demokratikus Szövetsége.-. A brosúra Eva Priester osztrák írónőnek, számos történelmi munka szerzőjének müve. Az írónő, aki tagja volt az amerikaiak és liszinmanisták koreai gaztetteinek kivizsgálására alakult Nemzetközi Nőbizottságnak, arról számol be ebben a brosúrában, amit saját szemével látott: az amerikai beavatkozóknak Koreában elkövetett szörnyű rémtetteiröl. Ez a füzet, mint ahogyan a ezerző hangsúlyozza, nemcsak egyszerű beszámoló arról az utazásról, amelyet 1951 májusában a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tett. Az írónő ebben tett eleget egyúttal annak a számtalan kérésnek is, amelyekkel az emberek a nemzetközi bizottság tagjaihoz fordultak. „Mondják el az egész világnak, amit itt láttak" — kérték a koreai asszonyok a bizottság tagjait. A küldöttség egyes tagjai Koreába érkeztük után szerettek volna a koreai háború kezdetéről és az azt megelőző időkről is tiszta képet alkotni magulínak. Az Eva Priester által idézett dokumentumok azt bizonyítják, hogy az amerikai imperialisták hosszú időn át és gondosan készítették elő a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megrohainását, amit csupán messzemenő agresszív terveik egy részének képzeltek. Azokban a f öl jegyzésekben, amelyek Li-Szin-Man tanácsadójának, Jun-Peon-Ku-nak az USA képviselőjével külpolitikai kérdésekről folytatott beszélgetéseit tartalmaznák s amelyeket Szöulban találtak meg, nyíltan és cinikusan kimondják ezt: „Ahhoz, hogy az előttük álló harcot sikerrel vívhassák meg, Amerika, Japán, Kína (Kína alatt C3ang-Kai-Sek klikkjét értik. — A szerk.) és Korea hadseregeinek egybehangoltan, egy legfelsőbb főparancsnokság vezetése alatt kell tevékenykedniők és három célt kell megvalósítaniok. Ezek a célok a következők: a japánok észak felé nyomulnak, Vladivosztokon túlra, a koreai és az amerikai hadsereg északi területünk felszabaditása után <a lio-tungi félszigeten át Harbinig nyomul előre. Az újjáalakított kínai hadsereg birtokába veszi Kína elvesztett területeit, beleértve Santung tartományt is. E diadalmas hadjárat után a koreai és az amerikai hadsereg megszállva tartja Mandzsúriát mindaddig, amíg e ke.letázsiai terület természeti kincseinek kiaknázása révén a felszabadítással járó kiadások maradéktalanul *neg nem térülnek." John Foster Dul les, a háborús gyújtogató, a 38. szélességi fok vidékén tett látogatása után a következő utasítást adta az áruló Li Szin-Mannak: ;,Kezdjenek azonnal támadást Észak-Korea ellen és támasszák alá ezt a támadást ellenpropagandával: azt kell mondani, hogy elsőnek Észak intézett támadást Dél ellen. Ha két héten át tartani tudják magukat, akkor minden jól végződik. Ez alatt az Idő alatt az USA azzal vádolja nfajd meg Észak-Koreát, hogy elsőnek támadott és ilymódon rábirja az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy tegyen intézekedéseket; ebben az esetben az ENSZ nevében mozgósítani fogják a szárazföldi, tengeri és légierőket." 1950 június 25-én megkezdődött az eleve előkészített orvtámadás. Ámde az amerikai imperialisták és lakájaik gálád terveit meghiúsította a koreai nép és a kínai önkéntesek bátorsága és állhatatossága. Az amerikai beavatkozók bosszúból Korea területén szörnyű gaztetteket hajtottak végre és hajtanak végre. Eva Priester elmondja, miért semmisítették meg teljesen a kórházépületeket azokban a koreai városokban, amelyeket látott. Amikor a hadmüveletek megindultak, MacArthur megparancsolta: figyelmeztessék a koreai néphadsereg főparancsnokságát, hogy a kórházakat fölismerhető vöröskereszt-jelzéssel kell ellátni. Hamarosan kiderült, hogy mi a nyitja MacArthur eme „gondoskodásának": az amerikai repülők banditatámadásaik során bombázási célpontnak használták fel a vöröskereszt-jelzéseket. Eva Priester brosúrája számos ilyen gaztettet sorol fel, amelyek a cinizmus és körmönfont szadista vérengzés tekintetében példa nélkül állók. , Az amerikai beavatkozók módszeresen pusztitják a békés lakosság házait és a kulturális értékeket. „Éjszaka utaztunk — írja Eva Priester — és sokszor 300—400 kilométeres távolságokat tettünk meg: A legtöbb útvonalon, mint például a Szi-Funcsuból Phenjanba vezető útvonalon ^s (amelynek hossza a Bécs és Klagenfurt vagy Grác közötti távolságnak felel meg), egyetlen olyan falut sem találtunk, amely ne hevert volna romokban." Az amerikaiak azokban a városokban és falvakban, amelyekből kivonulni kényszerültek, felrobbantották és felgyújtották a lakóházakat, azzal a céllal, hogy a békés lakosok ezreit megfosszák . hajlékuktól; megsemmisítették a múzeumokat, az épitészeti műemlékeket és a müértékeket. Az amerikaiak a művészi alkotások javarészét elhurcolták Szöulból. hogy saját szalonjaikat díszítsék velük. Amit nem birtak magukkal vinni, azt megsemmisítették. Az amerikai szörnyetegek elpusztították az élelmiszerkészletét, s ezzel éhínségre kárhoztatták a lakosságot. Felgyújtották a vetéseket, bombákat dobáltak a-mezökre, ahol érlödött a termés. Eva Priester számtalan olyan esetet sorol fel, amelyek arra mutatnak, hogy a beavatkozók baktériuxnháborút viselnek járványterjesztés céljából. Leírja a kínzó szerszámokat, amelyeket az amerikai szadisták használnak, elmondja, hogy embereket elevenen temettek és égettek el, hogy gázzal mérgezték meg őket, beszél az állati kegyetlenséggel végrehajtott verésekről, sokezer ember haláláról. „Az, amit ebben a brosúrában megírtam — írja Eva Priester — csupán egy része annak, amit Koreában láttunk és az egyszerű emberektől hallottunk, s mindaz, amit — csupán Koreában láttunk és hallottunk egy része annak, amit müveinek." / De a bátor koreai népet semmiféle rémtettek nem félemlítették meg. Korea népe folytatja hősi harcát szabadságáért és függetlenségéért. Pak Den Aj, a koreai nép dicső leánya, beszélt Eva Priesternek az ibolyaszínű mu-gun-hua virágról, amely egész éven át virít. Ez a virág: a koreaiak nemzeti szimbóluma, s ezért a japánok Korea megszállása idején pusztították ezt a virágot. De amikor 1945-ben a hős Szovjet Hadsereg felszadította Észak-Koreát, mindenütt kivirultak a gyönyörű lila virágok. És ezek a virágok ma is virítanak. Sem az amerikai repülőgépekről leszórt bombák, sem a tűz — semmi sem tudja őket kiirtani. „A mugun-hua virág: maga a koreai nép" — mondotta Pak Den Aj. Eva Priester felhív minden becsületes asszonyt, minden jószándékú embert, hogy emelje föl szavát a koreai nép védelmében, hogy állítsa meg a fasiszta gyilkosokat, akik folytatják a koreai vérontást és elhúzzák a „tüzet szüntess!" kérdésével foglalkozó tárgyalásokat, s mindezt azért teszik, hogy tovább folytathassák gaztetteiket; felszólítja a becsületes embereket, hassanak oda, hogy a népek ítélőszéke elé kerüljenek a bűnösök, akiknek kezéhez tíz meg tízezer áldozat vére tapad. G. KOROTKEVICS (A Tartós békéért, népi demokráciáért legújabb számából.) ÚJ GYŐZELMEK FELÉ .Is iíj iskolai év megnyitása Az új iskolai év megnyitása hajdan nagy zajjal kezdődött. A templomokban „véni szanktéztek." Diákok, tanárok ünnepi díszbe öltöztek. A szülők szemében könnyek ragyogtak. Uj ruhák, táskák, könyvek, csókok, biztatások szülőktől, nagynéniktől és nagybácsiktól. Így nyitotta meg és nyitja meg ma is a kapitalista országokban a kisés nyárspolgári társadalom az új iskolai évet. Előtérben a kimeszelt iskola, a templom, az elérzékenyült kereskedők, a gazdag parasztok, az intelligencia elkényeztetett gyerekeivel, kiknek feje tele hamis elképzelésekkel, hazug eszményekkel, előítéletekkel. Háttérben az egészségtelen munkáslakások, sápadt, egészségtelen, rosszul ruházott gyerekek ezrei, kik jóformán az elemi iskolákat sem járták ki. Es akik közülük mégis magasabb iskolákba jutottak, ijedten vették észre amazok fénye mellett saját szegénységüket, kopottságukat, lenézettségüket. Akadtak közöttük olyanok, akiknek szülei éheztek a többi családtagokkal, csakhogy azt mondhassák: Legalább ez az egy gyerek ne legyen olyan senki, mint mi! Az ilyen gyerekek felnőve sokszor letagadták éredetüket, szégyelték szüleiket. De voltak olyanok, akik megértették a marxi eszmék igazságát és az után indultak. Az ilyenek állandó üldöztetésnek voltak kitéve. A Vörös Hadsereg győzelme véget vetett nálunk is az elavult társadalmi rendszer alakoskodó életének. Ma a népi demokratikus államformával biztosan haladunk a szocializmus felé. Boldog jövőnk legbiztosabb záloga a nagy Szovjetunió védőszárnya, až átszervezett közigazgatás, az államosított gyáripar, a kollektivizált gazdasági élet és nem utoltó sorban az átszervezett iskolarendszer, amely a modern szovjet pedagógia tapasztalataiban bő erőforrást nyer. A pedagógia feladata nemcsak a tudomány reális, fejlődőképes alapjainak lerakása, a politchnikai nevelés és diadalra juttatása, amely megismertet minden termelési folyamat alapelveivel, hanem feladata az is, hogy az ifjú nemzedék tudatába vigye, hogy minden dolgozó teljesen egyforma, egyenrangú, legyen a termelés bármely ágában, vagy végezzen bármilyen szellemi munkát. A új iskolai év megnyitása előtt ajánlatos végiggondolnunk, vaijon 1948-tól mennyire tereltük pedagógai tevékenységünket a helyes vágányra. Mert 1945-től 1948-ig szomorú tényekre bukkanhatunk e téren. Ekkor a szocializmus az iskolában legtöbbnvire csak külső jelszavakban, díszítésben nyilvánult meg, egvébként nedig dühöngött a burzsoánacionalizmus, sőt a kissé átalakított kleríkoidealisztikus világszemlélet plántálása. Fölmerül a kérdés, vaijon a régebbi inevelőgárda minden átSskolázása ellenére alkalmas-e az ifjúság új szellemben való nevelésére? Mert ha őszinték akarunk lenni, 1948-tól a most megnyíló 1951/52. iskolai évig terjedő időszakban is sok hibát találhattunk az ifjúság nevelése terén. A | materialista világszemlélet alapján való nevelés sok helyen elégtelen. A nevelőgárda rátermettségét azzal bizonyíthatja, há majd az iskolai év végeztével észlelhető lesz a rábízott ifjúságon a materialista világszemlélet. Ezt az eredményt a nevelő pedig csak akkor érheti el, ha önmagát is állandóan neveli. Minden nevelőnek arra kell törekednie, hogy az iskolai élet minden fokon szerves része legyen a haladó társadalmi életnek. Függjön össze a napi sajtó állandó figyelésével, a világesemények megtárgyalásával, lehetőség szerint üzemi munkába való bekapcsolódásával, vagy legalább üzemek, gyárak látogatásával, az úttörőkkel való beszélgetéssel stb. Az új iskolai évben különös gondot fordítsunk arra, hogy melyik munkaág az, amelyben a legnagyobb utánpótlásra van szükség a szocializmus fejlesztésére. A nevelés előtérben álljon a munkára nevelés, a bányászat, nehézipar megkedveltetése, a földműves szövetkezetek kérdése. Ezeket minden tantárgyba be lehet vinni és basznosítani az ifjú lelkek egészséges megnevelésére, a kor szellemének megfelelően. Ha a jelen iskolai év megnyitására így készülünk fel és ehhez biztos kézzel fogunk, akkor nem kétséges, hogv a kívánt eredmények nem maradnak el. Lóska Lajos Az ózdi olvasztárok munkában vannak, a kohókból tüzes szikrákat hányva, szemvakitó fénnyel zuhog az olvadt acél — a munkának ezekkel " a lendületes képeivel indul az egész estét betöltő új magyar dokumentumfilm a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusáról, amely idén februárban zajlott le. A kongresszus előtt szerte az egész országban megnyilvánult a magyar dolgozó népnek nagy szeretete Pártja iránt és az óídi olvasztárokéhoz hasonló lendülettel folyt a munka mindenfelé. Felajánlások, kötelezettségvállalások születtek a kongresszus tiszteletére a gyárakban, a bányákban, a földeken és műtermekben. A film rendezője és írója, Kiss József, a film első részében kitűnő művészi munkát végzett. Alapos gonddal és tudással válogatja ki a legjellemzőbbet a kongresszus előkészületeiből: megmutatja a Hofherr-gyár dolgozóit, amint megszavazzák a húsz traktornak terven felüli gyártását, az abonyi gépállomás fiataljait, amint traktorvezetést tanulnak, a túrkevei dolgozó parasztokat, amint sorjában aláírják a belépést a termelőszövetkezetbe. A munka lendületes és forró üteme érzik mindenütt, a szocializmus építésének láza csillan fel a szemekben és jelképesen ott van a boldog jövő Lengyel elvtárs robogó vonatján, a Dunai Vasmű hihetetlen gyorsasággal Magasba szökkenő épületein, a gyárkémények során vagy Muszka Imre komoly arcán, amint esztergakését figyeli és biztos mozdulatokkal irányítja gépét. A szénbánya vájárján, a Rákosi arcképét festő Kossuth-díjas művész arcán is látjuk, milyen széles rétegekre terjedt el az előkészület leikéssége és látjuk ugyanígy az ajándékterítőt szövő munkásasszonyon, a néphadsereg tankosain és az üzemi kultúrcsoport gyorslábú táncosain. Az előkészület, a feszült várakozás kitűnő nyitánya után aztán a kongresszus vendégeinek megérkezését mutatja a film, majd a zászlódís/be öltözött Hősök-terét a százezres ünneplő tömeggel és Rákosi, Gerő, Farkas és Révai elvtárs kongresszusi beszámolóinak egy-egy jellegzetes részét halljuk, szónoki sallang nélkül elmondott szavakat, amelyek újabb építő munkára adnak ösztönzést és megszabják a magyar dolgozó nép lendületes menetét a szocializmus felé. Visszaemlékezünk a mi kongreszszusi filmünkre és a párhuzam azt mutatja, hogy a magyar film is jóval többet ad a kongresszus tárgyalásairól, mint amit a sajtó kimerítő tudósításai adtak. Úgyszólván sűrítve próbálja adni a kongresszus lényegét: azokat a határozatokat, amelyek a dolgozó nép javát szolgálják és ösztönzést adnak megvalósításukra. A film lehetővé teszi, hogy a magyar dolgozó nép széles tömege tanuja lehessen a kongresszus nagy élményeinek, annak a forró hangulatnak, mely elfogja a termet Sztálin nevének hallatára vagy a testvéri Kommunista Pártok küldötteinek üdvözlő szavaira. Apró jelenetek egész sora festi alá aztán igen szerencsésen a film lényeges mondanivalóit, látjuk a magyar dolgozó nép vezetőjét és munkatársait a kongresszus küldöttei közt baráti beszélgetésekben, halljuk a magyar falu hangját egy parasztasszony ízes felszólalásában, a néphadsereg harcos üdvözletét, látjuk úttörők telsorakozását és ez mind színes mozaikká áll össze, amely jól érezteti a dolgozók szoros és megbonthatatlan kapcsolatát vezetőivel. A film ebben a másik felében már nem é! kellő bátorsággal az önként kínálkozó lehetőségekkel, amennyiben beéri a látottak és hallottak pontos, híradószerű rögzítésével és nem veszi igénybe a képzeletet. Lényegesen többet mondott volna a film ebben a második felében is, ha az elhangzott beszámolókat megfelelő képekkel, jelenetekkel aláfesti, ha megjeleníti a kitűzött célokat és így úgyszólván már hatásaiban is megragad ja a kongreszszust. Két nyereséggel járt volna a film híradószerűségének elkerülése: elsősorban emelte volna nevelő hatását, másodszor pedig művészi vonatkozásban is elmélyült volna mondanivalója. Csak egy példát ragadunk ki a mondottak igazolására. Farkas elvtárs felolvassa egv anyá levelét, amelyet a néphadseregben szolgáló fiához intézett. A levtp- felolvasása teljesen hiradószerűen hangzik el, pedig itt alkalom nyílott volna mindazt megmutatni, amit a levél tartalmaz és főleg kihangsúlyozni a béke gondolatát, amely az építés mellett az egész kongresszus vezérgondolata volt. E hibától eltekintve, olyan alkotás ez a film, amely kitűnően teljesíti hivatását azzal, hogy lelkesen és művészi gondossággal számol be a magyar élet egy döntően fontos állomásáról, mozgósítja és újabb alkotásokra ösztönzi a dolgozó tömegeket. A film sikeréhez hozzájárul Illés György Kossuth-díjas operatör szakavatott munkája a művészi képek egész sorával. E. V. I A CSEMADOK HÍREI A CSEMADOK füleki helyi csoportjának brigádmunkája: Az 1951 július 6-án megtartott rendes taggyűlés határozatot fogadott el, amely szerint a tagság mind az aratásban, mind a községi fürdőépítésnél munkabrigáddal résztvesz. örömmel A KAPZSI CSU N KÍNAI NÉPMESE Csun dúsgazdag ember volt és eszem náluk, több tartalékerőm van, könnyebb munkát is választhatok ... Tűrök egy napocskát, azszeretett volna még gazdagabb len- ^ ^tól kezdve huszonhárom ' órát ni. Álmában is azon törte a fejét, hogyan sokszorozhatná meg vagyonát. Roppant bízott az istenek kegyében — hiszen azok a gazdagok pártján vannak, — és így hozzájuk fordult imával. Kérte az isteneket, fordítsák felé jóságos arcukat és változtassák a napokat hosszabbakká, hogy a kulik még többet dolgozzanak. A kényúr birtokán már régóta húsz órából állott a munkanap és a kulik hírét vették Csun fohászkodásainak. Egy szép napon különös utas érkezett Csun palotájába. Ruhájáról ítélve, csodatévő buddhista pap lehetett. A pap kenetteljesen beszélt a földesúrral. — Az ég meghallgatta imádságodat; az égi hatalmasságok megengedték, hogy meghosszabbítsuk a munkanapot. Most már csak rajtad áll, hogyan sikerül a dolog. Ahány órát magad dolgozol, annyi munkaórát állapítanak meg az istenek kulijaid számára. Ha huszonhárom órát birsz dolgozni, akkor ítéletnapig- huszonhárom órát kell kulijaid-' nak is dolgozniok. . Csun petyhüdt arca elkékült az ijedségtől, de a kapzsiság felülkerekedett benne. — Majd csak boldogulok valahogy, ha kulijaim húsz órát dolgoznak minden nap, én is kibírom egyszer huszonhárom óráig. Többet dolgoznak majd a kulik és én leszek a világ leggazdagabb embere. Hajnali ötkor hozzálátott a földimogyoró kapálásához. A csodatévő buddhista pap leült mellé a fűbe és onnan figyelte Csunt. Csunnak egy darabig könnyen ment a munka, azonban később, amikor elfáradt, úgy gondolta, megáll és pihen keveset De a pap keményen ráförmedt: — Majd pihensz, ha itt lesz az ideje. i Mit volt mit tennie, Csun pihenés nélkül tovább folytatta a munkát. A nap vörös korongja még elő sem bujt a hegyek mögül, de Csun már erőtlenül böködte kapájával a kemény földet. Rekedten kérdezte a paptól: — Mennyi idő mult már el? Tán húsz óra is ... A pap közölte az igazságot: — Még két órája sincs, hogy dolgozol. Még vagy egy óra hosszat hajtotta a földesurat a kapzsiság, aztán kövér teste elnyúlt a földön. A kulik hazavitték Csunt a házába. A rejtélyes pap, amilyen váratlanul érkezett, olyan váratlanul el is tűnt. Sokan azt mondják, hogy nem ia volt az buddhista pap, csak egy kuli vette fel a papi öltözetet. (Az Ogonyok nyomán) állapíthatjuk meg, -hogy • határozat . nem maradt papíron, hanem meg is valósult. A helyi csoport tagjai a békearatásban 300 brigádórát, a községi fürdőépítési munkálatoknál pedig ugyancsak 300 brigádórát dolgoztak le a legnagyobb lelkesedéssel. A helyi csoport az országos közgyűlés célkitűzéseit a tagtoborzásra vonatkozóan magáé ŕá tette és eddig 40 új tagot szerzett. A csoport törekvése arra irányul, hoey ez év végéig legalább 100%-kal emelje a tagok létszámát, ^z augusztus 20-án megtartandó járási pártnap sikeréhez egy haladószellemű színdarab előadásával, s énekszámokkal kíván hozzájárulni. A CSEMADOK füleki helyi csoportja ezekkel a szép munkateljesítményekkel bebizonyította, hogy kiveszi részét az építésből, s minden erejével küzd a béke megvédéséért. - A CSEMADOK fülekpüspöki helyi csoportja is megállja a helyét. Mint a CSEMADOK járási népi nevelője gyakran meglátogatom a közel 1000 lelket számláló Fülekpüspökit, amelynek magyar nemzetiségű lakói javarészben ipari dolgozók. A CSEMADOK helyi csoportja 5B tagból áll és a járás egyik legjobbja. Jó működésének bizonyítéka, hogy nemcsak kultúrelöadásokat rendez szép sikerrel, hanem a munkából is alaposan kiveszi részét. Igy a helyi csoport tagjai a községi útépítési munkálatoknál 360, a községi hídépítésnél 84, az állami birtokon a burgonya- és kukoricakapálásban 204 brigádórát dolgoztak le dicséretes buzgalommal. Ugyanígy becsületes brigádmunkával segítettek teljes tagságukkal a békearatásban is. Példás teljesítményükért a járási Nemzeti Bizottság részéről megérdemelt dicséretben részesültek. A helyi csoport kultúrbrigádja erősen kévszül, hogy színvonalas műsorral szórakoztassa és nevelje a környékbeli községek magyar dolgozóit. Tarics Ferenc, járási népneivelő.
