Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-19 / 194. szám, vasárnap

1951 augusztus 19 tfJSZO BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG A gyakorlatok helyes értékelésével a magasabb harci és politikai előkészülethez A nyári kiképző táborokban parancsnokainknak a harci gyakorlatok értékelésénél alkalmuk van gyakorlatban alkalmazni elméleti tudásukat, amleyeket a marx-lenini tanulmányból merítettek. Arról van szó, hogy az összes parancsnokok bátrabban, határozottabban és helyesebben használják ezeket a módszereket, hogy ezzel gyorsabban kiépíthessük hadseregünket és felsorakozhassunk mint méltó szövetséges a dicső szovjet hadsereg mellé. A gyakorlat legkiemelkedőbb része, ahol legjobban lehet dolgozni dialektikus módszer alapján, a harci gyakorlatok értékelése. Hadseregünkben vannak olyan parancsnokok, akik igyekeznek így dolgozni. A gyakorlat értékelésében igyekeznek legjobban és leghelyesebben érvényesíteni dialektikus tudásukat. Pontról pontra fejtegetik a gyakorlatot, az előkészületektől egészen a befejezéséig. Figyelembe veszik az „ellenség" lehetőségeit, kritizálják tevékenységét és arról beszélgetnek, hogy megfelelő intézkedést végeztek-e tevékenysége ellen és miért voltak helyesek ezek az intézkedések. Egyike ezeknek a tiszteknek, akik igyekeznek a gyakorlat alatt teljesen kihasználni tudásukat, Ploszkunyák tiszt tisztikarával együtt. Nézzük meg csak, hogyan jár el Ploszkunyák tiszt az értékelésnél, mondjuk például a tankegységek áthelyezésénél a harcvonalra. Annak ellenére, hogy ez csak gyakorlat, Ploszkunyák tiszt parancsnokaival és legénységével úgy lát hozzá a teljesítéséhez, mintha valóságos harci áthelyezésről volna sző. A plasztikus térképen, amelyet a nyári kiképző táborban készített, terepszemlét tart, részletesen megkutatja az áthelyezési tengelyt és felvázolja a tankcsapatok tevékenységét a legveszélyesebb, az ellenségtől fenyegetett vagy a rosszul járható utakon. Kijelöli az ellenséget is, továbbá annak erejét, lövési lehetőségeit és előrelátható szándékait, továbbá a helyet, ahol az előzetes számítás alapján találkoznak vele. A kritikus pillanatokat, a találkozást és az ellenséggel folytatott harcot elsősorban saját egységeinek állása szerint értékeli az adott pillanatban. Feltétlenül megköveteli tisztjeitől, hogy a különleges taktikai tanácskozásokon a gyakorlatok után részletesen leírják, hogy miért határozták el egyik vagy másik hadmozdulat elvégzését, miért sikerült az nekik, esetleg miért nem sikerült. Ilyen vita során részletesen fejtegetik az „ellenség" erejét, lövészeti és hadmozdulati lehetőségeit és azt, hogy az akció, amelyet előkészített a parancsnok, az egyik vagy másik csoportban helyes volt-e. Olejnicsek, Pavlech és Nedved tisztek is a földi támaszpontoknak a légelhárító ágyúkkal való lövésénél az értékelés során elsősorban a saját anyagi feltételeikből és lehetőségeikből indultak ki. Részletesen fejtegették azt, hogy miként készültek elő a lövészetre, milyen nehézségeket kellett leküzdeniölt és hogyan sikerült őket leküzdenlök. Látni lehet e tisztek nagy Igyekezetét és kezdeményezését, mert tanulják, hogy miként lehetne jól dolgozni a marx-lenini módszer alapján. Nehéz megtanulni, hogy ilyen alaposan dolgozzunk. De a nagy munkakedv parancsnokainknál, a jó feltételek ehhez a munkához — ezek lehetőségek, amelyek közelebb segítik őket a szovjet hadsereg parancsnokaihoz. Ezek a parancsnokok nagyon szépen dolgoznak gyakorlataik technikai értékelésénél. Szükséges azonban, hogy még jobban foglalkozzanak a politikai dolgozók, a párt és az Ifjúsági szervezetek és az agitátorok munkájával. Ezek is olyan tényezők, amelyeknek döntő befolyásuk van a harci akciók végrehajtására. Ebben a munkában még jobban segítsék a parancsnokot a párt és ifjúsági szervezetek. Helyes példával jár elől a politikai értékelésben Szládek tiszt, ö mint parancsnok egyenesen a politikai dolgozóktól kérte, hogy értékeljék és írják le a politikai előkészületeket az éles lövészethez. Szládek tiszt a műszaki és politikai értékeléssel tiszta képet kapott az éles lövészetről és ezután valóban helyesen értékelhette eredményeit, rámutathatott a hiányosságokra és arra. hogy ezek a hiányosságok miből erednek. A gyakorlatok mindennapi értékelésével, pontossá tételével nagyban hozzájárul hadseregeink kiépítési feladatainak teljesítéséhez. DIHO VICSNI J- SZLOBO D SZKO J: Mi az Ön véleménye, elnök úr? (Amerikai katona levele Japánból) Levélboríték! Feladás helye: Egy kórház. Cenzúrapecsétes bélyeg. Golyózáporban észretért legénynek Truman elnökhöz szól a levele. „Oly bókokat, melyekhez nem szokott, Írhattam volna önnek már korábban. De jobbkarom ott hagytam Koreában, Magam meg itt vagyok. Kínos dolog! A győzelmünk karácsonyra ígérték, De Innen ember alig szabadul. Üj dátum? Húsvét? Persze, aki él még! Mi az ön véleménye, Elnök úr? Nem kellenek legendák és mesék! Ügy törtünk Koreára, mint az állat. Miért? Hogy Kínától védjük hazánkat! Ott Koreában? Ostoba beszéd! Nem egyenlően róják ránk a sarcot. Mi meghalunk, — Ön keres cudarul. Ügy véljük, elveszítjük ezt a harcot. Ml az Ön véleménye, Elnök úr? Tizenkettő belőlünk egy tucat, Így értékel és háborúkba rángat. Beszédetbői Göbbels-stílus árad S valódi hitlerista hangulat. De mielőtt csatlósainak ontott Fegyvervételre á-kontót vadul, Meg kellett volna fontolni a dolgot. Ml az Ön véleménye, Elnök úr? Nadrágon sáv, sok érem, cicoma, Es máris kész egy USA generális. De a háborúhoz kell kérem még más is, Mondjuk például némi katona. Kell nép! Pedig az ám makrancos fajta, Nem érdemel bizalmat, nem csitul! De léphet-e a népe nélkül harcba? Mi az Ön véleménye, Elnök úr? Hű tábornoka, kiért epedünk, A pápához, miniszterekhez repdes, S mert pápánknak a vérontás oly kedves, Az ég hónába jegyet vált nekünk. De hopp, megállj, parányi baj van máris: A nép békét kíván! S ha felvonul, Hová küldi a pápát, generálist? • Mi az Ön véleménye, Elnök úr? Volt már egy lecke, látta a világ Arhangelszk és Vladivosztok vidékét, Ahol jogos, kemény csapások érték A más földjére tört hazánkfiát. A Szovjet most erős s atomdolgokban Patentünk megfejtésre nem szorul. Könnyű ledobni, de vajh merre robban? Mi az ön véleménye, Elnök úr? Az ön elgondolása már nem új, Nemrég szörnyű következmény kisérte, Egy őrült az orosz határt átlépte, Dicsőségre tört irgalmatlanul. De győzelmet ott nem szerezhetett, Felfordult s aki ért — ebből tanul. Ismételjük meg a kísérletet? Mi az Ön véleménye, Elnök úr? Fordította: Pető Miklós Népi hadseregünk és a pártsajtó terjesztése Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy „a sajtó a legerősebb fegyver, amelynek segítségével a Párt mindennap és minden órában beszél a munkásosztállyal a saját, hozzáillő nyelven. Jobb eszköz ahhoz, hogy a Párt és az osztály szellemi fonalakkal össze legyen kötve, más ilyen ruganyos aparátus a természetben nem létezik." Ha a szovjet hadwreg fejlődésének és építésének történelmét tanuljuk, láthatjuk, hogy milyen jelentős szerepet játszott a kommunista sajtó a hadsereg hatalmas fejlődésében. Ez azért volt így, mert Sztálin elvtárs bölcs szavai a pártsajtó fontosságáról teljes mértékben érvényesek a hadsereg sajtójára is, továbá a parancsnokok, politikai dolgozók, a Párt és a komszomol-szervezetek viszonyára a kommunista és a hadsereg sajtóhoz a Szovjetunióban. A Szovjetunióban az összes újságok napi átlagos példányszáma 36 milliót tesz ki. Ez a szám legjobban bizonyítja azt, hogy milyen szerepe van a bolsevista sajtónak a kommunizmus felépítése összes feladatainak a megoldásában és a katonák, altisztek, sztarsinák és tisztek mozgósításában a honvédelmi képzettség javítására; a szocializmus és a világbéke érdekében. Az a jelentőség, amelyet Sztálin elvtárs a pártsajtónak tulajdonít, teljes mértékben áll a mi párt- és hadsereg sajtónkra is. A széles agitációs kampány, amely hadseregeinkben ebben a hónapban kezdődik, arra kell, hogy irányuljon, hogy hadseregünkben a parancsnokok, a politikai szervek és a pártszervezetek mindennapi munkájukban használják ezt a hatásos fegyvert, népi hadseregünk gyorsított kiépítésére. A magasan fejlett fegyelem hadseregünk harcképességének előfeltétele Jelenleg, mikor a világ dolgozóinak százmilliói harcolnak a béke fenntartásáért és a nyugati háborús uszítók ellen, hadseregünkre fontos és felelősségteljes feladat vár — szüntelenül fokozni a harci képességet, elsajátítani és elmélyíteni a katonai tudományból szerzett ismereteket. Erős, szilárd, politikailag magasan fejlett, fegyelmezett hadsereg biztosítéka annak, hogy az imperialisták alaposan meggondolják, hogy kirobbantsák-e az új világháborút. Legfőképpen hadseregünkhöz szól Klement Gottwald köztársasági elnökünk azon kijelentése, hogy „az imperialisták előszeretettel indítnak háborút akkor, ha velük szemben gyöngébb áll. Ha erösebbel állnak szemben, akkor megalkuvóbbak!" Ez a tény kell, hogy serkentsen bennünket, hogy mindent elkövessünk, amivel erősíthetjük hadseregünket. Ez elsősorban azt jelenti, hogy katonáinkat szüntelenül a szocialista hazafiasság szellemében neveljük, hogy beléjük oltsuk a népi demokratikus rendszerhez, a megtanítjuk a fegyverek kezelésémegtanitsu ka fegyverek kezelésére, a harci technikára, a parancsok és a parancsnok utasításainak feltétlen teljesítésére, megtanítjuk őket arra, hogy mélyen gyűlöljék az amerikai, angol tökét. Az első feltétel ahhoz, hogy katonáink elsajátítsák ezeket a tulajdonságokat és hogy népi demokratikus köztársaságunk rendithetetlen és teljesen megbízható védői legyenek, a magas öntudatos fegyelmezettség, amely abból ered, hogy a katonák teljes egészében megértették, hogy mik a kötelességeik hazájuk iránt, hogy megértették, mik a feladataik, amikor összes dolgozóink örömteli életét védik. A fegyelem az alapja hadseregünk erejének és felkészültségének. A katonáknak minden kiképzésben, éles lövészetben, a taktikai gyakorlatban, az őrségszolgálatban, a tanulásban, a parancsnok parancsainak teljesítésében elért sikere fegyelmének feltételezett fokától függ. Elképzelhetetlen, hogy olyan katona, aki nem sajátította el a fegyelmet, kiválóan teljesítse a kiképzési feladatokat, hogy példás lövő, aknavető, tüzér vagy tankos váljon belőle. Azonban teljesen magától értetődik, hogy az a katona, aki minden tettében és gondolatában teljesíti fogadalmát, nagyon fegyelmezett és jól és felelősségteljeesen teljesiti az összes kiképzési feladatokat, erősiti és fokozza felkészültségét a haza védelmére. Ezért tulajdonítunk hadseregünkben a fegyelemnek ilyen jelentőséget. Ezért szükséges, hogy ebből a szemszögből értelmezzék a pártszervezeték és az ifjúsági csoportok a fegyelem jelentőségét és foglalkozzanak különös figyelemmel azzal, hogy a katonákat öntudatos fegyelemre neveljék. Ezt csak úgy tudják elérni, ha szorosan együ£tdolgoznak a parancsnokokkal és ha a parancsnokok segítségével állandó harcot fognak folytatni a magas fegyelemért. Ne legyen hadseregünkben egyetlen egy pártszervezet és ifjúsági csoport, amely renszeresen ne tárgyalná meg az egység fegyelmének állapotát, amely ne törődne azzal, hogy az egység minden tagja egyre magasabb fegyelmezettséget érjen el. Hogy a pártszervezetek teljesíthessék ezt a nagy feladatot, elsősorban törödniök kell azzal, hogy a kommunisták példás f egyedemmel rendelkezzenek, hogy minden kommunista- katona felelősségteljesen teljesítse a fegyelem követelményeit, hogy pontosan betartsa a katonai renszabályok előírásait és az utasításokat. Minden kommunista tartsa becsületbeli kötelességének, hogy ne csak ö egyedül járjon elöl példával a fegyelem terén, hanem vezesse és nevelje a többi katonákat is a vasfegyelem szellemében, hogy tevékenyen harcoljon mindennemű fegyelmezetlenség ellen. Ép úgy, mint a pártszervezetek, az alakulati CsISz-csoportok is felelősek katonáik fegyelmének erősítéséért és fokozásáért. A CsISzcsoportoknak összpontosítaniok kell figyelmüket hadseregünk tagjainak elvi nevelésére, a katonai eskü és rendszabályok propagálásánál törödniök kell azzal, hogy minden katona mélyen tudatosítsa, hogy fegyelmezett fellépésével hozzájárul hadseregünk magasabb harci képzettségéhez. Szükséges népszerüsi. nünk a példás katonákat és mindazokat, akik magas fegyelmezettséggel bírnak és rendesen és felelősségteljesen teljesítik katonai szol. gálatukat. Hogy a magas fegyelemért folytatott harc hatásos legyen, hogy mozgósítsa a katonai egység minden tagját, szükséges, hogy a kommunisták és a CsISz-tagok egyesítsék a fegyelem kérdését a katonai eskü teljesítésével, mutassanak rá arra, hogy bárminemű kihágás a fegyelem ellen, a rendszabályzat bárminemű megszegése, a katonai eskü megszegését jelenti, mert a katona arra esküszik fel, hogy tisztességes, becsületes, fegyelmezett és éber katona lesz. Arra esküszik, hogy megőrzi a katonai és állami titkokat és ellentmondás nélkül alkalmazkodik a katonai rendszabályzatokhoz és teljesíti parancsnokainak, elöljáróinak parancsait. A katonákat az eskü teljesítése szellemében, valamint a magas fegyelem, re nevelni annyit jelent,hogy elejét vegyük a fegyelmi kihágásoknak, mert a katona, aki a katonai szol. gálatban minden tetténél emlékezetében tartja a katonai eskü szavait, tudatosítja annak súlyát, aligha fog fegyelmi vétséget elkövetni. Ezért szükséges harcolni az egyes pártszervezetek és ifjúsági csoportok helytelen gyakorlata ellen, akik megelég-szenek párt vagy ifjúsági büntetés kiszabásával. Szükséges mindig megkérdezni, hogy milyen mértékben bűnösek *a kihágásban a többi elvtársak, pártszervezetek, ifjúsági csoportok, mit végeztek a kommunisták és a CsISz-tagok a katonák neveléséért, hogyan törőd, tek az egység fegyelmével. Azzal az elvtárssal, aki bilnt követett el, beszélni kell, meg kell magyarázni neki büntetését úgy, hogy abban a saját segítségét lássa. A pártszervezetnek és az Ifjúsági csoportnak nem szabad figyelmen kívül hagynia Bemminemü fegyelme tlenséget, a parancs nem teljesítését, a szabályzatok és előírások be nem tartását, a szolgálat hanyag teljesítését, hanem feladatuk, hogy minden ilyen esetet kivizsgáljanak s rossz példaként állítsál! az egység összes tagjai elé. Magasfokú öntudatos fegyelem csak az állandóan, szervezett, elvileg helyesen vezetett katonai neveléssel érhető el, amely a katonai eskü, a katonai rendszabályzat és utasítások teljesítésének szellemében történik. Ha teljesítjük ezt a feladatot és ha elérjük a fegyelem állandó fokozását, akkor egész hadseregünk még nagyobb sikereket fog elérni a kiképzés terén és képes lesz minden pillanatban védeni a békét és dolgozó népünk építő igyekezetét minden nyugati ellenség ellen. (Az Obrana Ľudu 1951 aug. 16. számából.) Marianské Lázae-bö! írok... Marianske Láznéból küldöm levelemet, ahol most jó munkám jutalmaként üdülök. Itt a kapitalista rendszer alatt csak a tőkések dorbézoltak, a munkásoktól és parasztoktól kipréselt pénzen. Ma a kimagasló eredményeket elérő munkás, élmunkások, legjobb dolgozóink és a katonák közül azok, akik a kiképzésnél legjobban teljesitik feladataikat nyaralnak itt és gyűjtenek erőt a szocializmus építéséhez, vívmányainak védelméhez. Most itt azok az elvtársak is elv társnők üdülnek, akik azelőtt nem ismerték, ml az a nyardlás, szóra' kozás és mi az, honu pihenni. Magam is még világosan látom azt a nagy különbséget, ami a sötét mult és a boldog ma között van. Ezért megfogadom, hogy visszatérve alakulatomhoz pihenten, erőm teljéből járulok hozzá ahhoz, hogy egységünk jól teljesítse feladatait. RIGÓ ERNŐ, közkatona.