Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)
1951-08-16 / 191. szám, csütörtök
Ü J SZ Ö 1951 augusztus 16 RUDNA BÁNYÁSZKÖZSÉG A FEJLŐDÉS ÚTJÁN Azt a megbízást kaptam, hogy hű képet írjak Rudnáról, erről a hányaközségró'l, amelynek bányászai példás módon 107 százalékban teljesítik a tervet, ezenkívül közös összefogással építik kultúrházukat önkéntes brigádmunkával. Valamennyi bányász, akikkel eddig szót váltottam, már túlhaladta a száz brigádórát, sőt olyan is van, aki eddig 500 órát dolgozott le a kultúrház építésén, de olyannal is elég gyakran találkozhatunk, aki 200 órát teljesített. Ennek az összefogásnak az eredménye szemmelláthatóan megmutatkozik. A kultúrház falai egyre magasabbra emelkednek és Rudna dolgozóinak naponta van alkalmuk gyönyörködni közös munkájuk egyre növekvő sikereiben. Rudna bányászai büszkék is é p illő kultúrházukra, amit leginkább bizonyít az a tény is, hogy m*r eló'lről-hátulról, jobbról-balról lefényképezték, egyszóval mint anya fejlődő gyermekét úgy dédelgeti a község épülő kultúrházát, amelynek munkálatait a terv szerint novemberben keli befejeznlök. Nem fér kétség hozzá, hogy Rudna dolgozói munkájukkal a tervhez igazodnak. Gondoskodtak is arról, hotry a brigádmunkába a verseny lendületét bevigyék, amennyiben az, aki a legtöbb brigádmunkát végzi, a községtől háztelket kap. Éppen ezért a Nemzeti Bizottság a ledolgozott munkaórákat pontosan feljegyzi. Erre a célra külön könyvet vezetnek a községházán, mely a kultúrház közvetlen szomszédságában van és mindazok, akik dolgozni mennek, jelentkeznek Köte'<»s Sándor kultúrtársnál, aki a Nemzeti Blrottság hivatalnoka és az feljegyzi pontosan, hogy mikor jönnek és mikor mennek a brigádosok. Természetesen arról szó sem lehet, hogy valaki lazsáljon vagy csaljon e brigádmunkánál, mert hiszen becsületbeli munkáról van itt szó. Hogy ez mennyire megfelel a valóságnak, azt bizonyítja az a felirat is, amely az épülő kultúrház homlokzatán olvasható. A szlováknyelvü felirat így hangzik: „Ez a ház is közö3 munkánk eredménye". A szlovák dolgozó egy egész ünnepnapot szánt erre a díszfeliratra, amíg kirajzolta a betűket és vörösre festette őket. Magyar nyelven eddig csak azért nem virít az épület homlokzatán, mert nem akadt még magyar dolgozó, aki egy napot szánt volna erre a munkára. Mndezt fontosnak tartottuk megjegyezni, mert Rudna községében példás módon működnek együtt a szlovák és magyar dolgozók. Nemzetiségre való tekintet nélkül dolgoznak az épületen és az önkéntes munkavállaláson kiviil a község valamennyi szervezete anyagiakkal is támogatta ezt a kultúrm'ozgalmat, hogy minél előbb tető alá hozzák ezt az impozáns épületet. Igy a Szovjet-Barátok Esrvesülete 5000, a CsISz 5.000, a CSEMADOK 6.000, a Zsivena 5.000, a tűzoltók pedig 20,000 koronával járultak hozzá az építkezés költségeihez. De lesz is ez olyan kultúrház, amelynek értéke milliókra rúg. A színpaddal ellátott hatalmas terem 22.40x10.10 négyzetméter nagyságú területet foglal el. Ezenkívül a földszinten a Nemzeti Bizottság székel majd két irodahelyiséggel, mellette az ülésterem hétszer öt méteres nagyságban, aztán a könyvtár ugyanilyen méretben és a községi hangszóró helyisége. Fent az emeleten pedig épül az óvoda irodahelyiséggel. Igy sorjában, részletekben sorolják fel a helyiségeket, a méreteket, szemük csillog, hangjukból árad az öröm, a büszkeség. Ugyancsak a bányászok mondják el azt is. hogy amikor a Nemzeti Bizottság a kultúrház építése mellett döntött, a község valamennyi dolgozója egyöntetű lelkesedéssel vállalta magára a brigádmunkát és a vállalás révén, közel kétmillió koronát takarítanak meg. Benn a bányában, az érchegy mélyében Rudna községének több mint kilencven százaléka él bányászatból és mindössze négy gazda él földmüvelésből. Ezt fontosnak tartjuk megjegyezni, tekintettel a későbbi mondanivalókra. De egyelőre a bányába megyünk, ahol bányászaink a drága ércet fejtik nehéziparunk számára. Sajnos már dél felé jár az idő, tehát közvetlenül a robbantások előtt érkezünk a bányába, úgy hogy mindössze egy félórát tartózkodhattunk a tárni ban, ahol a bányászok munkahelyükön mutatták meg, hogy fejtik az ércanyagot. Megmutatták a hegy sérvében végigvonuló csillámló ércrétegeket és ereket és azt, hogy a robbanások révén levált anyagot rrint hasogatják szét és a síneken ftó csilléken, mint továbbítják a kitűzött cél felé. A tárna belseje és a talajnedvtöl átitatott, szürke, palaszínü kőréteg hűvösséget árasztott felénk, cs-»k a bányalámpa sárga, impolygó fényében dolgozó bányászok eleven, erőteljes mozdulatai árasztották felénk a munkából kisugárzó alkotás forró lé"-k"rét. Itt az érchegy hűvcs kőszív.'^—i for>— ^ľ-ie f?l a rvdnai kultúr"i^tif!"^. amely ott fenn épül a rvr^iH n^^su^prsk forró özönében H"">sszű évtizedeken át kellett itt a mdnai bányásznak dolgoznia, gürcölnie, de a hűvös hegyből nem tudta kicsikarni a kultúrházat, fis ez érthetővé válik, ha meggondoljuk, hogy munkaadóik szíve, kizsákmányolőik szíve keményebb és hidegebb volt a fiegy szívénél is. Mert nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Rudna bányászai már évtizedek óta küzdöttek ezért a kultúrházért. Minden áldozatra kaphatók voltak, de mindig közbejött valami akadály, valami váratlan esemény, amely látszólag egyének érdekeibe ütközött. Holott a valóság egyszerűen az, hogy az akkori társadalmi rendnek nem állt érdekében az. hogy a rudnai bányászoknak kultúrházuk legyen. A téglák már 11 esztendeje ott hevertek, de nem bírták egymáshoz rakni, mint ahogy nem tudtak összefogni közös munkára, mert mindig közbe lépett az a bizonyos akadály, az a bizonyos mesterséges viszály, amely meggátolta a bányászok régi vágyának megvalósítását. A Szovjetunió felszabadító hadseregének kellett jönnie és Pártunknak kellett segédkezet nyújtania ahhoz, hogy a bányászok összeállhassanak és versenyt Indíthassanak a várva-várt kultúrház minél előbbi felépítéséért. Hogy a szocialista kultúra milyen hódításokat végez, azt bizonyítja Kerekes András vájár, aki a rudnai Nemzeti Bizottság vezetőségi tagja. A bányában 33 esztendeje dolgozik, a tervet 138 százalékban teljesíti és a kultúrház építésén eddig 190 brigádórát dolgozott le. Mellette a segédvájár, a 18 esztendős Dingo Mihály most szabadult fel a rozsnyói bányaiskolában. Pár hete, hogy a rudnai bányában dolgozik. Arra a kérdésre, megvan-e elégedve a bányászattal, habozás nélkül azt válaszolja, hogy igen. Válasza nemcsak formai, mert kiderül, hogy a Szövetség Vasútvonalán végzett brigádmunkát, továbbá Osztraván élmunkás kitüntetést szerzett ugyancsak brigádmunkájával. A fiatal segédvájárnak egyetlen vágya van, hogy politikai iskolába jusson. Azt állítja, hogy a tanoncotthonban van ugyan olvasókör, de az mind kevés, sokat kell tanulnia, hogy rendesen végezze a munkáját. A hűvös rudnai tárnában a fiatal bányász hangjából a tudásszomj csendül ki. Igy hódít a szocialista kultúra híveket, így nőnek, fejlődnek azok az öntudatos bányászok, akik hatványozott lelkesedéssel, fokozott munkateljesítménnyel vesznek részt hazánk építőmunkájában. Természetesen a szocializmus térhódítását népveleöi munkával, versenyek megszervezésével kell elősegíteni. A bányamester Krbavec János azt állítja, hogy amióta beszüntették az élmunkáskönvvek kiadását, a verseny irama, mintha hanyatlott volna, ö azt tapasztalta, hogy az élmunkáskitüntetések lendületet adtak a munkaversenvnek. Az volt a helyzet, hogy a bányászok pontosan tudták, hogv milyen munkateljesítményt kell nyuitaniok ahhoz, hogy élmunkások legyenek és mindent elkövettek, hogy azt elérjék. Egyik sem akart lemaradni. Sajnos, most, hogy roegindu't a sztahanovista mozgaiom, a bányászok nem tudnak eligazodni, mert nincs magállapítva a határ, hogy milyen teliesítménv moľ e 11 válik a bányász sztahanovistává. A szlovák és magyar bányászok együttműködése A bányamester egyébként hangsúlyozza, hogy a munkaerkölcs kifogástalan, a szlovák és magyar bányászok között tökéletes az egyetértés és mintahogv a kultúrház építésén közös összefogással dolgoznak, ép úgy dolgoznak a bányában is. Hangsúlyozza továbbá azt is, hogy lent a bányában a burzsoä-nacionalizmus sohasem tudott mélyebb gyökeret verni. Hallatszottak ugyan hangok, amelyek Husákék, Novomeszkyék vitorláját dagasztották, de ezek legfeljebb a kocsma bűzös légkörében hangzottak el, de soha a bányában, soha a bányászok munkahelyén. Nem fér kétség hozzá, hogy az, aki terjeszteni akarta a szlovák és magyar bányászok közt a viszályt, az idegen volt, annak soha semmi köze nem volt a bányászathoz. Rudnán az a helyzet, hogy a magyar bányászok zöme megtanult szlovákul, a szlovák bányászok pedig magyadul. Egyszóval maguk a bányászok hárítottak el minden akadályt a közeledés útjából. A közös munka, a kösös vállalások annyira összeforrasztották a község bányászait, hogy ma már nincs többé válaszfal közöttük. Rudnán napirenden van az, hogy a szlovák bányász feleségül vesz magyar lányt vagy fordítva, magyar bányász szlovák lányt. Az egyik példa maga a fiatal bányamester, Krbavec elvtárs, akinek a felesége magyar és a másik példa Somodi István bányakovács, a rudnai CSEMADOK-csoport kultúrreferense, pénztárnoka, egyszóval mindenese. Somodi kultúrtárs ragyogó kedvvel mondja el, hogy ezidén februárban 23 tagia volt a CSEMADOK-nak és azt a vállalá.sukat, hogy a közgyűlésig 100 tagot toboroznak, ma már túlteljesítették. Nos, ez a lelkes CSEMADÓK-funkcionárius, aki boldogan közli velem a hírt a CSEMADOK növekedéséről és erősödéséről, testestől-lelkestől a szlovák néphez van kötve. Felesége Besztercebányáról való szlovák aszszony. Kétéves gyermekük álmát egyfajta hűséggel őrzik mind a ketten és a gyermek már ma egyforSomodi Isvtán, a CSEMADOK rudnai helyi szervezetének kultúrreferense és pénztárnoka. mán beszéli mind az anya, mind az apja nyelvét. Amikor Somodinét megkérdezzük, hogy mi a véleménye a CSEMADOKról, mosolyogva a következőket válaszolja. — Nekünk dolgozóknak, lehetünk akár szlovákok, akár magyarok, egyazon célunk van és ez: a béke! A CSEMADOK is a békeharcra serkent és buzdít bennünket, mint hazánk valamennyi szervezete. Somodiné állítását igazolja a OSEMADOK rudnai helyi szervezetének a jegyzökönyve, amely véletlenül a kezembe került. A jegyzőkönyv 1951 április 16-iki dátummal igy hangzik: „A béke ünnepét úgy készítettük elő, hogy 15-én békemunkát végeztünk. A község elöljárói, a KSS, a CsISz és a CSEMADOK vezetőségével együtt elhatározták, hogy a tervbevett kultúrház alapját kiássák, követ fejtenek, homokot rostálnak, szóval mindent elvégeznek, ami szükséges az építkezés előkészítéshez, nehogy akadályok merül jenek fel. Ebben a munkában mindenki résztvett, aki a Béke mellett foglalt állást." És 1951 július 15-én, közvetlenül a közgyűlés utáni összejövetelről így számol be a jegyzőkönyv: „1. A küldöttek elmondják a közgyűlésen szerzett tapasztalataikat. 2. A tagok egyhangúlag ígéretet tettek, hogy még nagyobb odaadással járulnak hozzá egyesületük növekedéséhez és célkitűzésének megvalósításához. 3. A szovjet hősök sírját valamennyien a legmélyebb tisztelettel és hódo'-ttal koszorúzták meg." Mindebből láthatjuk, hogy a népnevelői munka megindult Rudnán és ez a munka a közös kultúrház elkészültével még növekedni fog. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy a jól megszervezett népnevelői munkának köszönhető az, hogy a koreai harcoHárom Kerekes: József, Lajos és Zoltán. A névrokonságon kívül az épülő kultúrházon végzett brigádmunka is erős szálakkal fűzi őket egymáshoz. sok támogatására megindított békegyüjtéseknél a rudnai bányászok adományoztak a legtöbbet az egész járásban. Hol a hiba Rudnán,.. ? Ám nem lenne teljes a kép, ha nem mutatnék rá azokra a hibákra, amelyek ma Rudnán tapasztalhatók. A hibák feltárására legalkalmasabb módnak a községházában való elhelyezkedést találtam, ahol leültem és türelemmel vártam a feleket, akik levéllel vagy kérvénnyel érkeztek, amelyeket Köteles kultúrtársnak kellett lefordítani, vagy megfogalmazni. A helyiség lassan benépesedett komoly kötelességtudó arcokkal. A községháza az otthon légkörét árasztotta. Köteles kultúrtárs a feleket nagyon barátságosan fogadta és az érkezők magatartásán azt láttam, hogy ehhez a barátságos fogadtatáshoz Rudna lakói hozzá vannak szokL. Az első fél Kis Borbála volt, egy öszhajú özvegyasszony, aki egy levéllel érkezett, amelyet Bratislavából kapott. A levélben értesítették, hogy öregségi nyugdíjával kapcsolatosan benyújtott fellebbezését visszautasították, mert elmulasztotta kérvényét benyújtani a végzés kézbesítése átuni határidőn belül. Köteles sajnálkozását fejezi ki, hogy elkésett és nem segíthet rajta. Az özvegy nagyon lehangolt, azt mondja, hogy azzal a csekély nyugdíjjal, a 450 koronával nem tudja, hogy mit kezdjen. E panasszal kapcsolatban az özvegy felsorolja mindazokat a bajokat, amelyek valaha érték az életében. Természetesen azonnal felajánlom segítségemet és érdeklődni kezdek életkörülményei után. Itt aztán kiderül, hogy négy gyermeke van, ezekből három 5 hektáron felüli közSpgazda. Amikor ezt megtudom, megnyugtatom az özvegyet, hogy kérvényére akkor is elutasító választ kapott volna, ha történetesen határidőn belül nyújtotta volna be. Közlöm vele továbbá azt is, hogy ezt a nyugdíjat a munkások pénzéből adiák össze az arra rászorultaknak, tehát elégediók meg a kapott összeggel, mert gvermekei vannak olyan jómódúak, hogy segíthetik. Rudnán a kényes pontot éppen az öt-hat hektáros kétiaki bányászok képezik, akik a bányamunkán kívül mezőgazdasági munkát is végeznek. Az aratás ebben a bányaközségben úgy megy végbe, hogy egyik bányász segít a másiknak, így az is dolgozik a mezőn, akinek egy talpalatnyi földje sincs. Tehát az aratási munkálatoknál is érvényesül a közösség elve éspedig olyan mértékben, hogy az asszonyok és gyermekek is dolgoznak a mezőn. Felmerül tehát az a kérdés, hogyha a bányászok annyira össze vannak forrva a közösségben, miért nem alakították meg eddig a szövetkezetet, hisz elég öntudatosak és pontosan tudták, hogy a gépnviptotta segítség csak megkönnyítené helyzetüket! A községházán már összegyűltek a község vezető dolgozói és nyiltan teszem fel előttük a kérdést, ők viszont „nyiltan kertelnek" és mellóbeszélnek. Rudna vezető férfiai ugyanis rendkívül csiszoltak, finomak, udvariasak és annyira illedelmesek, hogy az égető sürgős problémákat oly ügyesen tudják elkerülni, hogy hanglejtésük fürge táncmozdulatokra emlékeztet. Először Kerekes Lajossal a Nemzeti Tanács vezetőségi tagjával bocsátkozom vitába. Kerekekes elvtárs rajongásig szereti az épülő kultúrházat és eddig már 500 órát dolgozott rajta. Több mint harminc esztendős bányamunka után ma a nyugdíját élvezi. Egyszóval Kerekes elvtárs becsületes munkásélete révén komoly tiszteletnek örvend a községben és az ember feltételezné, hogy öntudatos bányász módjára ö lenne a legalkalmasabb arra, hogy megszerezze Rudnán a szövetkezetet. De nem így van. Kerekes elvtárs őszintén szólva kertel és végül azt mondja, hogy „Majd". !Ez a szócska, hogy „majd" azt jelenti, hogy majd ha a környező falvakban megvalósul a szövetkezet, akkor ők is rátérnek a szövetkezeti gazdálkodásra. Egyszóval nem kell sietni. Ez a magatartás érvényesül a helyi pártszervezet elnökénél, Gyűrék Pálnál is, aki kilencgyermekes családapa és kiváló élmunkás hírében áll. Ö is azt mondja, hogy „majd". De Gyűrék elvtárs nem olyan csiszolt és óvatos mint Kerekes elvtárs és hivatkozik arra, hogy a traktorra az ember nem nagyon bízhatja a földjeit, mert roszszak a traktorok, rosszak a traktorosok. Gyűrék elvtársnak erre felteszem azt a kérdést: ha a gépgäzdálkodás annyira elégtelen, akkor miért csépelnek a gazdák gépekkel. Gyűrék elvtárs zavarban van és zavarban van akkor is, amikor hivatko zom a rozsnyói és a szilicei szövetkezetre, ahol példásan végezték el az aratási munkálatokat. Később kiderül, az sem állja meg a helyét, hogy a rudnai dombos földek rjem alkalmasak a traktorszántásra, mert Gaál Zoltán 22 éves traktoros hang; súlyozza, hogy sokkal nehezebb tereI pet dolgoztak már meg traktorokkal. : Gaál Zoltánnak a bátyja is traktoros és öccse ugyanezt a mesterséget - akarja kitanulni. És egymásután zúzódnak pozdorjává azok az érvek, amelyeket a pártelnök és a Nemzeti i Tanács vezetőségének néhány tagia 1 felsorolt. Az igazság az, hogy ők azok, akik gátolják a szövetkezet létrejöttét. Az igazság az, hogy tavaly decemberben 42 bányász aláírta. hogy belép a szövetkezetbe, de azóta egyetlen lépés sem történt, hogy a szövetkezet megalakulását valóra váltsák. De i 6enis történtek lépések, hogy a régi pártelnököt, aki híve vo'.t a szövetkezetnek, haladéktalanul levált sák. A régi pártelnököt Dobos Józsefnek hívják, 31 esztendős és munkáját 150 százalékban teljesíti a bányában. Most betegállományban van. Dobos hangsúlyozza, hogy annak, hogy eddig Rudnán nincsen szövetkezet, annak a berzéti állami birtok rossz gazdálkodása az oka. Rossz példa ez és vannak egyesek, akiknek gondjuk van arra, hogy állandóan szem előtt tartsák R^rzétét. Főleg az öregek emlegetik előszeretettel ezt a birtokot, holott mánkban lenne meggyőződni a jó szövetkezetek munkájáról is. — Amikor tavaly megszerveztük az előkészítő bizottságot — mondja Dobos elvtárs — semmi egyébre nem (Folytatás a 3. oldalon)
