Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)
1951-07-14 / 163. szám, szombat
8 UJ szo 1951 július f14 Funkcionáriusnak A nép megbízott Téged, hogy jogaid védjed, hogy orvosold baját, hogy védjed igazát, hogy szabadon éljen S fejlődjön békében. A nép választott Téged, mely szenvedett Véled, mely világot épít, mely életet szépít, mely bilincset tépeti. Mert öntudatra ébredt. A nép bízott meg Benned, tudod, mit kell tenned, tudod mi colt a mult, tudod mennyi könny hullt, tudod kiért, miért Öntözték a sok vért. Szúkenyik Lajos bányász, Handlova tHi mtHMtMMMWtWWIMHMtmMWH WI A nők részvételűkkel az ipari munkában a békeharcot erősítik A békeharcba és hazánk szocialista építésének első soraiba egyre több és több asszony sorakozik fel. A múltban az asszonyt a munkáb» a nyomor és az éhség hajtotta. Ma a dolgozó nő tudja, hogy munkájával az életszínvonal emelését segíti és éppen ezért. olvan foglalkozást is választ magának, amelyet a múltban férfiak végeztek. Ilyen módon asszonyaink a férfimunka erőket felszabadítják termelésünk fontos ágazatai számára, ahol állandóan hiány van a munkaerőben. A bratislavai Turbo villany-üzemben a nők pótolják a férfierőket. Benya Anna 19 éves lány, mint első női munkaerő jelentkezett a Turbo-üzembeNagyon megszerette munkáját, gyorsan betanult és ma teljesen önállóan dolgozik. A fizetésével is meg van elégedve, mert átlag 4500 korona havi keresethez jut. Az üzemben lakik és étkezik és szabad idejében, mindennap haiadószellemű könyveket olvas és figyelemmel olvassa a pártsajtót, melynek előfizetője. Munkája tapasztalatait átadja munkatársainak, mint pld. Mrnka Anna elvtársnőnek, akit ő tanít be. Mrnka elvtársnő ugyancsak meg van elégedve munkahelyével, nyugodtan dolgozhatn, mert gyermekéről is gondoskodnak a csecsemőotthonban. Eleinte kételkedett a csecsemő-otthonok előnyeiben, de most, hogy a gyermeke ott van, látja, hogy milyen becsületesen gondoskodnak a nevelőnők a dolgozó anyák gyermekeiről. A Turbó villany-üzem kapuőrségénél is nők dolgoznak. Szurecska Ilonka és Janecska Irén két férfierőt pótolnak ezen a helyen. Munkahelyükön jól beváltak nemcsak ők ketten, hanem a Turbo összes női alkalmazottai is. A lányok Cslsz-tagok és jól tudják, hogy munkájukkal hozzájárulnak a szocializmus gvors kiépítéséhez, ami anynyit jelent, hogy jobb és örömtelibb életünket építikVarga Mária a bratislavai Kablóözemben dolgozik. Varga elvtársnő munkáscsaládból származik és nagvon jól emlékszik vissza a múltra, amikor édesap/a állásnéUül volt és nem volt kenyerük. Ma jól tudja értékelni mindazt, amit népi demokratikus rendszerünk ad a dolgozóknak és ezért választott magának olyan munkát, ahol férfierőt pótol. Varga Mária örül munkájának. És örül Petrikovics és Hajnal elvtárs az üzem mesterei segítségének. Varga Mária az özemben lakik, szép lakása van és az üzemi konyhában étkezik. Az üzemben fürdő is van. Varga elvtársnő legszívesebben szovjet írók könyveit olvassa és nagy érdeklődéssel olvassa a napi sajtót. Más üzemekben is dolgoznak nők, mert értik mai küldetésüket és munkájukkal segítik a szebb élet kiépítését. HARC AZ EREDMENYES RIZSTERMELÉSÉRT A szocializmus térhódításával népi demokráciánkban, Pártunk útmutatása és irányítása mellett dolgozóink Igénnyei egyre növekednek. Ma az a helyzet, hogy mind a nehézipar kiépítése, mind a mezőgazdaság gépesítése útján arra törekszünk, hogy önellátók legyünk. Minden igyekezetünk odairányul, hogy szilárdan álljunk a lábunkon és mentesüljünk azoktól a nyűgös kereskedelmi szálaktót is, amelyek ma még a kapitalista államok kizsákmányolóihoz fűznek. Ezt a célt szolgálja ma az új bányák, lelőhelyek feltárása az iparban, a mezőgazdaságban peďg a rizstermelés meghonosítása. A rizstermelési kísérletek országunkban számtalan helyen sikeres eredményekkel jártak. Ezúttal a legfiatalabb, a hetménypusztri állami birtok rizstermeléséről adunk hírt, ahol ez idén közel 10 hektárnyi földterületet vetettek be rizzsel. Miután az előkészítő csatornázási munkálatok nem fejeződtek be idejében, május 6-án, kissé elkésve vetettek. Tekintettel arra, hogy az állami birtok munkássága pontosan tudja, hogy mennyi fáradságba és költségbe került a szivattyú gépek felállítása és a csatornahálózat kiépítése, ezért izgalommal lesl a rizsszárak erősödését és izmosodását. Míg az állami birtok más földjein | már keresztbe rakják a gépekkel learatott és kévékbe kötött gábonát, addig a rizsföldeken a júliusi forró napsütésben csillogó vízben z öld el nek a rizsszálak. A dolgozó gondja, aggodalma Kényes növény a rizs, termelése alapos gondozást és ápolást kíván. Elsősorban nagyon fontos, hogy e három vagy négy hónap alatt, amíg megnő és megérik, elegendő mennyiségű meleg vízzel lássák el. A víz hőmérséklete legalább 16 fokos kell, hogy legyen. Ha melegebb, mondjuk 25 vagy 30 fokos, akkor ez csak használ. Kétszer évente tisztogatják a gaztól, főleg a muhartól, amelynek szárai húsosak és vastagok és szétágazó gyökereivel mint egy polip elszívja a rizs életnedvét. Minderről Pospis László elvtárs, a rizses számol be, bizonyos nyugtalansággal és aggodalommal a hangjában. Az történt ugyanis, hogy a szivattyúgép hajtószíja elszakadt és most, amig ott vagyunk, lóhalálban javítják, mert a vízállomány a rizsföldeken apadóban van. Az ember szinte látja, amint a forró júliusi napsugarak és a porhanyós hetményi föld szomjasan isszák a vizet. Hangsúlyozzuk, Pospis elvtárs nagyon nyugtalan, folyton a műhely felé tekint, hozzák-e már a hajtószíjat. Arra a kérdésre, hogy mennyi hektárhozamra számítanak, habozva válaszolja, hogy hát nálunk átlagban 45 mázsa a hozam és ő nagyon reméli, hogy ők sem maradnak szégyenben. Mi vagyunk a felelősek De íme a megjavított szíjat már hozzák és Pospis elvtárs hangja színesebbé, élénkebbé válik. — Könnyen lehet, — mondja —, hogy 50, sőt 60 mázsát is elérünk. Hidd el, ez a kérdés engem is nagyon izgat és izgat valamennyiünket, akik cselédek és napszámosok voltunk a felszabadulás előtt. Mert nem 6zabad arról megfeledkezned, hogy nagy harcunkba került, amíg sikerült megvalósítanunk a rizstermelést. Nem olyan egyszerű dolog az, ahogy most látszik, sok pénzbe került és bizony hűséges munkánkkal kellett bizonyítanunk kormányunknak, hogy méltók vagyunk erre a bizalomra, erre a befektetésre. Ezért van az, hogy bánt minden hiba, ami felmerül. Mert vannak még hibák. Itt van pl. ez a szíj-dolog. Azt kérdem, miért nincs nekünk egy pótszíjunk? Szerintem ilyesminek nem szabadna előfordulnia, hogy ha egy szíj elszakad, akkor leapadjon a víz. Számtalanszor jelentettem már, hogy kell még egy pótszíj, vagv egy gurtni, de kérésem eddig még nem talált meghallgatásra. Továbbá azt is meg kell mondanom, hogy a főcsatorna építésével sem vagyunk megelégedve. Egyáltalában nem. A csatorna nincs szakszerűen építve. Azon a helyen, ahol alacsonyabbnak kellene lennie, ott magasabb, úgyhogy a víz elosztása nem egyenletes. Ezen bizony sokat bosszankodunk. Legalább ideadták volna nekünk a csatorna tervezetét, hát mi magunk, munkások, kijavítottuk volna. De nem mutatták meg nekünk és én máig sem tudom megszerezni. Ez pedig nem helyes. Bennünket, akiket megbíztak azzal, hogy rizst termeljünk, be kell avatni a tervekbe is. Nekünk, munkásoknak mindent kell tudni, hogy segíteni tudjunk ott, ahol lehet és ahol kell... Végeredményben mi vagyunk most a felelősek mindenért. Igaz? ... Ha egy dolgozó egy házat épít magának, akkor is mindent akar tudni, most pedig, hogy országot építünk, még jobban és még alaposabban kell ismernünk munkahelyünket. Ez a rézetem, — fejezi be határozottan. Naponta nőnek az igényeink Húsz perce folyik köztünk a beszélgetés, de a szivattyúgép még mindig nem indult meg. Pospis elvtárs elégedetlenül csóválgatja a fejét. Próbáljuk megnyugtatni, mert kiderül, hogy a gépen egy alkatrész eldugult. Valaki egy biciklire ül és rohan a mesterért. Míg a mester jön, tovább folyik köztünk a szó; Nézd, — mondja — ezelőtt nem nyugtalanított, ha a munkában akadály állt be, napszámos-állat voltam, vontam-húztam az igát, a báróknak, a földbirtokosoknak és ha a munka folyamatába hiba csúszott be, akkor legalább pihentem. Ma azonban az a helyzet nálunk, hogy a szocializmust építjük, a magunk országát és ezért minden elveszett percet pótolhatatlan veszteségnek érzek. Olyan időket élünk mi munkások ma. amilyenről tíz évvel ezelőtt csak álmodni mertünk. Az élmunkások világát éljük, amikor nekünk dolgozóknak naponta nőnek az igényeink. — Mit értesz azon, hogy nőnek az igényeink? — szakítottuk félbe. Igényeink: a rádió, a villany, a rizs.., Pospis elvtárs nagyon szerényen és nagyon határozottan a következőket válaszolja: — Hát nézd, — mondja mosolyogva — igény alatt én a rizst is értem. Ha ezelőtt meg voltunk elégedve száraz krumplival, akkor nekünk ma zsíros krumpli kell és emellett rizsre is okvetlenül szükségünk van, mégpedig a 6aját termelésű rizsre. És tovább megyek elvtárs. Ha ezelőtt megelégedtem volna azzal, hogy fiam napszámos legyen, mint én, akkor ez ma már nem elegendő. A fiam iparos akart lenni, géplakatos, hát most tanulja a mesterségét. Ott van Bratislavában a tanoncotthonban, százhetvened magával. Valamennyi tanonc munkások és parasztok gyermeke. Láthatod most már, hogy nemcsak igényeink vannak, hanem ezeket népi demokráciánk a legnagyobb mértékben támogatja is. Hogy is taníttathatnám gyermekemet, ha kormányunk ebben nem segítene. Ott a tanoncotthonban nemcsak arról gondoskodnak, hogy elsajátítsa a szakmáját, hanem ezenkívül politikai oktatásban is részesül Kormányunknak arra is kiterjed a figyelme, hogy rendes munkaruhája és cipője legyen, ötször naponta kap étkezést. Hát én ilyesrmről még csak álmodni sem mertem. És mindehhez még hozzá kell tennem azt is, hogy az internátusban felszólították a tanoncokat, hogy aki magasabb iskolába akar jutni, az minden további nélkül jelentkezhet. Nos, ezek után kérdem tőled, ha Pártunk és kormányunk ennyi hűséggel gondoskodik rólunk, nem feltétlenül szükséges-e, hogy m ! is odaadó hűséggel dolgozzunk munkahelyünkön a szocializmus megvalósításáért? — A multbac olyan földhözragadt, nyomorult féreg Voltam, hogy legnagyobb gondom az volt, hogy miként tudjak családommal megélni. Ezt is csak keserves munkával, az állandóan ismétlődő sztrájkokkal érhettük el. Akkor is a Párt volt az, amely támogatott és irányított bennünket a nagy ínségben és ugyanaz a Párt ma is az, amely gondoskodik arról, hogy legyen ünneplónk, legyen olvasnivalónk, legyen rádiónk. Tovább megyek. Ezelőtt itt a majorban úgy dolgoztunk, hogy ivóvizet Vágsellyéről hoztak nekünk, mert kiderült, hogy a víz nálunk tele van bacillusokkal és nem iható. Azt mondom, hogy kiderült. Hát az úgy történt, hogy hatóságaink megvizsgálták a vizet és rájöttek, hogy romlott, hogy nem embernek való. Bizony gróf Hunyadynak eszébe 6em jutott, hogy megvizsgáltassa a vizet. Természetesen ennek az volt a következménye, hogy azonnal artézi kútat ástak 204 méter mélységben, hogy legyen ivóvizünk. De ez sem volt elég. Igényeink nőttek, villanyt akartunk. Es tessék, most vezetik nálunk a fényt, a vi'ágosságot. Hát ezért elvtárs igyekszem és törekszem odaadó hűséggel dolgozni a mi országunkért. Igényeinket lassan és biztosan, hála a Pártunknak, s kormányunknak, kielégítik. Igényeink konkréten a rádió, a villany, az artézikút, a rizs, az ünneplő és az új gyár, meg bánya, amelyek szabadságunkat oly nemessé és értékessé teszik. Mint a csodatevő, aki a sziklából vizet fakaszt Most a gépek felé megyünk, arttelyek a Vág medréből 11 méter magasságba szivattyúzzák fel a rizsföldekre a vizet. A Csodatévő mester már meg érkezett olajos arccal és koromfekete kezekkel. Ott áll a gép előtt, mint egy varázsló, gyors, szakszerű mozdulatokkal szedi szét a gép alkatrészeit. Rejtélyes mozdulatok ezek, ténykedését alig tudjuk követni Ugy állunk ott, mint egy analfabéta a nyitott könyv előtt. Am a gépkezelőt ez egyáltalában nem zavarja. Alig 10 perc leforgása alatt búgó hangokat ad a gép és a csöveken keresztül gyors sodrással hömpölyögve megindul a vfz, megtelíti a tárolót, majd a csatornákon keresztül a szomjas rizsföldekre árad. A csodatevő kormos arca nyugodt és méltóságos. Egyetlen arcizma sem rezdül, egyetlen hanggal sem juttatja kifejezésre elégedettségét csodatévő munkája felett, hogy a vasból és acélból vizet fakasztott. Mert tudnunk kell azt, hogy Gál József egyáltalában Dolgozz velünk Mikor tetteket kezdő napra ébredsz diadalmas hajnalon. Veled a népek hada ébred városon és falvakon. Nyolcszázmillió ember mozdul, mert tisztán lát az öntudat Es veled ez erősödvén csak előre tör utat. Alkotó munkával telítsed a kor fényes napjait, így segíted szebb világnak lerakni alapjait. Az emberiség régi vágya, a boldogság úgy lép elő. Ha munkával kivívjuk azt, s ha eggyé forr a néperő Közös célunk meggátolni gyilkos harcok kezdetét. Dolgozz velünk és lefogjuk ellenségeink kezét. Lévai Dezső • M U« MMM Mt M M» M» Mt M M« »MMMMM»M nem is géplakatosmester, az állami birtokon mint segédmunkás dolgozik a kovácsműhelyben. A szakértelemhez olykép jutott, hogy gyerekkorától kezdve állandóan kalapáccsal futkosott a dolgok között és minden felmerülő problémát ezzel a szerszámmal akart megoldani. Mindig szeretett volna valami mesterséget kitanulni, de nem volt módjában. Apja ezen a birtokon cseléd volt, nem taníttathatta a fiát. A kalapács mellett Gál József természetesen sarlóval is dolgozott gróf Hunyadi földjein. E két szerszám társaságában, a sarló és kalapács birtokában nőtt fel hat testvérével együtt, nyomorban és nagy szegénységben. A gróf úr ugyanis volt olyan kegyes cselédeihez, hogy egy lakásban két népes családot zsúfolt össze. így Gál József olyan konyhában nőtt fel, ahol két család számáia főztek. A konyha 2 méter széles, 4 méter hosszú volt Ebben a konyhában 16-an étkeztek. Lakóhelye főleg az istálló volt, mert a lakásban el nem fért Gál József azóta felszabadult. Megnősült, s ma két gyermek atyja. Június elsején tette ľe a traktorvizsgát, N de a traktorosigazolványt eddig még nem kapta meg. Rendkívül elégedetlen, mert bizony szerette volna megmutatni, hogy mit tud, szeretett volna végre egy géphez jutni, egy géphez, amely az ő gondjaira van bízva. Gál József a csodatévő, aki a sziklánál keményebb anyagból vizet fakasztott, még megjegyzi, hogy szerette volna, ha apja, a volt cseléd ma élne és látná, miként épül szabad jövőnk, amikor a munkás ura önmagának és nem szolgája többé sem grófnak, sem más kizsákmányalónak. Szabó Béla. A ciklusos fejtés, a gépesítés és a munkaverseny segítségével Alsósajó vájárjai túlteljesítik tervfeladataikat Faital lányok és fiúk vidám énekétől hangos az alsósajói bányatelep. Eljöttek a fiatalok, hógy szorgalmas munkájukkal hozzájáruljanak a bányásztanonc-otthon mielőbbi felépítéséhez, hogy tetteikkel bizonyítsák, hogy nemcsak az iskola padjában, hanem kint az életben is megállják a helyüket az ország építésében. Lassú léptekkel haladunk felfelé a meredek hegyoldalon. Körülöttünk a bánya. Fönt csillék sorakoznak egymás mögött, megtöltésre várva. Az alsósajói bányászok, technikusok és a vezetőség egymást megértve dolgoznak, hogy minél sikeresebben teljesítsék üzemükben a tervet. Ez sikerült is az alsósajói bányában, mert a júniusi tervet 123%-ra és a félévi tervet 113%-ra teljesítették. Az alsósajói bányászok példát mutatnak az egész rozsnyói járás bányászainak és technikusainak, mert a munka jó megszervezése és vezetése szempontjából az alsósajói bár^a az első helyen áll. A munkások mindennap grafikonon ellenőrizhetik, hogyan teljesítették a napi tervet, ellenőrizhetik, mennyi az anyagmegtakarítás, a veszteség és a napi terv teljesítése százalékbán. A vezetőség gondoskodott arról, hogy a munkások ellenőrizhessék a teljesítményt. Ha valamelyik tárnában gyöngébben teljesítik a tervet, ezen a táblán megállapíthatják, hogy mi okozta a lemaradást és azokat azonnal ki lehet küszöbölni. Az új munkamódszerekről és a munka jobb megszervezéséről érdeklődünk Plocskó József elvtárstól — Nálunk vannak új munkamódszerek — feleli Plocskó József. A 6-os vágatban is új munkamódszerrel dolgoznak. A ciklikus fejtés a vágat hajtásával megkönny'ti a munkát. Ahol a ciklikus fejtést bevezették, azokon a munkahelyeken a termés 10 —20%-kal emelkedett. Ebből láthatjuk azt, hogy a ciklikus fejtéssel milyen eredményeket tudunk elérni a bányában. A bányában elég gyorsan halad a gépesítés. A hármas munkahelyen, amikor még nem volt gépesítve, két ember 12 csillét rakott meg. A gépesítés után, szintén két ember géppel 30—35 csillét rak meg. Ebből láthatjuk, hogy milyen nagy előnyt jelent a bányákban a gépesítés. Ez a két ember ma a tervet 150%-r., teljesíti. A magas teljesítménnyel a fizetésük is emelkedett. Először idegenkedtek a gépektől és nem akartak gépekkel dolgoz®, de ma látva, hogy a munka könnyebben megy, mindenki csak gépekkel akar dolgozni. A ciklikus fejtésnél a régi módszerű fejtéssel szemben a normák teljesítése 180%-ra emelkedett és a bérek 60%-kal emelkedtek. Láthatták a munkások, hogy a gépesítés bevezetése után többet lehet keresni. A költségek csökkentek és nincs olyan pazarlás. Ma a bányászok mgelégedettek és megértik, hogy a gépesített bányában jobban és könnyebben lehet dolgozni, mert nem kell annyi erőt pazarolni. Az alcósajói bányában a gépesítés és az új munkamódszerek bevezetése lehetővé tette a bányászoknak, hogy kifejlesszék a munkaversenyt és az alsósajói bánya az élre kerüljön. Legyen ez példa minden rozsnyói bányász előtt, mert ezzel megmutathatják, hogy hűségesen állnak Gottwald elvtárs mellett. Az alsósajói bányászok bizalommal tekintenek a jövőbe. Tudják, hogy munkájuk után megkapják a megérdemelt hűségpótlékot is. Az alsósajói bányászok a Köz. ponti Bizottság határozatát helyeselték, mert megértették, hogy meg kell végre akadályozni a kulákok és spekulánsok mesterkedéseit. Mert csak így lehet biztosítani a dolgozók mindennapi kenyerét és az életszínvonal további emelkedését, ha leleplezünk és megszüntetünk míndenfáe kulákmesterkedést. Az üzemi CsISz-szervezet elnökét megkérdezzük, hogy milyen munkát fejt ki az üzemben a CsIŠz-szervezet. A CsISz-6zervezet elnöke lehajtja fejét mintha gondolkodna, de látni rajta, hogy az arca piros és egy kis szégyen is van az arcán, mikor halkan megszólal: — Itt a bányatelepen jóformán semmi munkát 6em végez a CsISz-szervezet, — mondja, — mert 27 községbői járnak a bányába a fiatalok, ezért nagyon nehéz őket összehozni és a legtöbbje ott van szervezve, ahol lakik. De jönnek nozzánk bányásztanulók, majd azután jobb munkát fogunk végezni. Reméljük, amint a munkában, úgy a CsISz-szervezeten belül is megállja a helyét az alsósajói bányászifjúság és a jövőben a CsISz elnöke is büszkén számolhat be az elért szép eredményekről. Kelemen Béla.
