Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-12 / 161. szám, csütörtök

1951 július 12 III C7$| Fi dió Imre traktoros 14 és fél hektárt aratott le egy nap alatt A nemesócsai traktorosok az aratási normák ismertetése után bátran indultak neki az idei békearatásnak azzal a szilárd elhatározással, hogy az aratást jól és gyorsan elvégzik, hogy egyetlen kiló gabona se vesszen kárba. Már a békeszavazáskor kötelezettséget vállaltak, hogy a tervezett 12.000 hektár helyett 15.000 hektáron végzik el az aratást. A nagymegyeri járásban az aratást július 3-án kezdtük meg és ebben az aratásban különösen kitüntette magát az apácaszakállasi traktoros-brigád, amely Szentes András brigádvezető vezetésével dolgozik. A brigád tagjai napi 6 hektáros normájukat állandóan túlteljesítik, minden nap 8, 9, 10, sőt 14 hektáros napi teljesítményt is elérnek. A traktorosok közül különösen Flkó Imre traktoros tűnt ki munkájával, aki szeretett és féltve őrzött, jól kezelt Skoda 30-as traktorával szombaton 14 és fclhektárt aratott le. Már pedig megállapíthatjuk, hogy járásunkban az idei aratás elég nehéz, mert a dús kalászok a júniusi heves esők következtében igen megdűltek. Filkó elvtárs, aki már azelőtt is Gottwald elvtárs által kitüntetett traktoros volt, most a legnagyobb lendülettel kapcsolódott be az aratási munkákba. Mikor megkérdeztem a brigádvezető Szentes elvtársat, hogy van megelégedve Filkó Imre traktorossal, az mosolyogva azt mondta, hogy Fllkónak sohasem rossz a gépe, soha nincs vele semmi baj és amióta megkezdték az aratást, még egyetlen traktornak sem volt baja. Éppen vasárnap délelőtt volt, amikor az apácaszakálasi EFSz irodájában Szentes elvtárs nagy vígan markomba vágta becsületes, munkától kérges és olajos tenyerét. Kérdeztem tőle, hogy ünnepen is dolgozik-e a brigád, mire azt felelte, hogy a brigádnak is, meg nekik is az lesz a legnagyob ünr.epe, ha gyorsan elvégzik az aratást, a cséplést és ha biztosítva látják az ország dolgozó népének kenyerét Meg kell, hogy említsem az apácaszakálasi EFSz-tagjait is, akik jókedvvel és jó munkafegyelemmel fogtak hozzá az aratáshoz. A szövetkezet tagjai kijelentették, hogy az aratás és a cséplés elvégzésében az elsők akarnak lenni a nagymegyeri járásban. Elfogadták a tanyi EFSz versenykihívását is és ígéretet tettek, hogy megelőzik a tanyiakat. FARRAGA FERENC, járási párttitkár, Nagymegyer. A s idei hékearatás Falvainkban nagy a sürgés-forgás. A traktorállomásokról egymásután vonulnak ki az aratógépek, hogy a dolgozók egész évi munkájának gyümölcsét betakarítsák. Az idei aratás a negyedik szabad aratás azóta, hogy 1948 győzelmes februárjában végleg leráztuk nyakunkról a burzsoázia, a nagybirtokosok zsarnokságát és munkásosztályunk hű szövetségesével, a dolgozó parasztsággal saját kezébe vette a hatalmat. Vessünk csak egy pillantást a múltba. Az aratás idején a magunkfajta munkások és kisföldművesek kora hajnaltól késő éjszakáig arattak a kulák, vagy a nagybirtokos földjén. Alvásra csak két-három óra jutott. Ennek a túlhajtott munkának sok esetben végkimerülés lelt az eredménye. S mindezért csak a 13-ik rész gabona volt a fizetés, amit, ha élelemre fordított az ember, akkor nem maradt ruhára, ha pedig 1—2 darab ruhát vett a gyereknek, akkor meg egész éven át koplalhatott. Ma, azonban az ilyesminek híre-nyoma sincs. A kis- és középföldművesek sajátmaguknak aratnak. A nehéz munkától megszabadítja őket a gép. Közösen még a legnehezebb munka is könnyen megy. A kulákok azonban még most is mindent megtesznek, hogy akadályokat gördítsenek a fejlődés elé. Kis- és középföldművesek! Ne hagyjátok magatokat befolyásolni a kulákoktól. Lépjetek be mindenütt a közös aratásba. Így elsősorban is saját magatokon könnyittek és azonkívül előbbre viszitek a szocializmus ügyét. MACHAN BELA Malinovo A sárói traktorállomás brigádjai egymással versenyezve végzik az aratást Ezekben a napokban a legnagyobb lendülettel folyik az aratás a zselízi járásban. A 18 önkötözös aratóbrigád „Egy szem gabonát sem hagyunk kárbaveszni" jelszó alatt látott a munkához. A sárói állami traktorállomás elfogadta a dunaszerdahelyi traktorosok versenykihívását és egyidejűleg versenyre hívta ki a vágsellyei traktorállomást. A sárói ifjúsági brigád Loksa traktoros kihívását elfogadta, sőt mi több, az állomás keretein bedül az egyes csoportok, — brigádok is versenyeznek. Snelder elvtárs brigádja Fűri elvtárs brigádjával, Briznyák brigádja pedig Snelder brigádjával lépett versenyre. Említést érdemel Koleda elvtárs versenykihívása, aki a verseny feltételei közé sorolta a legjobb traktoros, a legjobb brigád, a legjobb teljesítmény, a legnagyobb üzemanyagmegtakarítás és a legkevesebb gépsérülés pontokat. A traktorosok közt ez a versenykihívás nagy visszhangra talált. Mindannyian el akarják érni a legjobb traktoros címét és meg akarják mutatni azt, hogy el akarják végezni a cséplési és aratási munkákat anélkül, hogy gépük bármilyen sérülést Is szenvedjen. A csatai ifjúsági brigád azzal a kérdéssel fordult a Búcson dolgozó köbölkuti traktorállomás CsISz-tagjaihoz, hogy felkészültek-e már a munkára, hogy megjavították-e a gépeiket és hogy miért nem adnak magukról hírt. A sárói állami traktorállomás öszBzesen 200 cséplőgépet javított meg az eredetileg tervezett 137 cséplőgép helyett. Ezenkívül megjavított még 82 önkötözőt, 108 elevátort, 32 stabil-motort és 8 stabil-traktort, 45 villanymotort, 4 gőzgépet. Ez anynyit jelent, hogy a tervet 184.39 százalékra teljesítette. A kovácsműhely legjobb dolgozói Bagácsi Gyula, Pizur Ferenc és Kurucz András. De nagyon fontos szerepet játszik a szerelőműhely is, amelynek vezetője, Heiliöh elvtárs azok közé a mesterek közé tartozik, akik tényleg hasznára váltak az üzemnek és akik a munkát mindig meg tudják úgy szervezni, hogy abban hiba nincs. Heilich elvtárssal szorosan együttműködik Hegedűs Kálmán, Sininder elvtárs, Novák Lajos, Nagypál Lajos és Gödöllei Béla. Az önkötözőket javítók szintén dicséretet érdemelnek. Itt Szabó Béla jár az élen. ö a munkák megszervezésénél gondoskodik az anyaggal való takarékoskodásról. Munkatársai, akik szintén jó munkát vé geznek, Stuller István, Sabla János, Balézin Vilmos és Trinyik elvtárs csoportja, amelyből kitűnnek Torma István és Mokosa János CsISz-tagok. De az asztalosmühely sem maradt le a többi műhelyek mögött. Szabó András elvtárssal az élen, aki már több mint 65 éves és tapasztalatait mindig átadja a fiatalabbaknak, az asztalosmühely jő munkát végez. Nem szabad megfeledkezni a gőzgép- és stabilmotor-javítókról sem. Ezek a gépek már olyan állapotban voltak, hogy csak az ócskavasasnál lehet hasonlókat találni, Az öntudatos elvtársak, mint például Harangozó István és Mikusik János rövid időn belül megjavítottak belőlük 8 gőzgépet, 4 szántögépet és 4 stabillokomotívot. Milyen a munkafegyelem a sárói traktorállomáson? Összehasonlítva a sárói traktor, állomást a zselízi kommunális vállalat autó- és motorjavító osztályának munkafegyelmével, meg kell állapítanunk, hogy az utóbbi példát vehet a sárói javítóktól. A sárói traktorállomáson vannak olyan dolgozók, mint például Bartlik elvtárs müazaki mester, aki nem ismer fáradságot és éjjel-nappal azon gondolkodik, hogy valamilyen újítást hozzon össze, amellyel elősegítené a munka teljesítményének emelését. Az állomás vezetője, Juhász elvtárs, régi munkáskáder. A Párt és a ROH üzemi szervezetének segítségével sikerült meggyőznie az állomás dolgozóit arról, hogy mennyire fontos a munkában való pontos megjelenés és hogy milyen káros a munkahelyekről munkahelyekre való vándor, lás. Amikor Juhász elvtárs átvette a traktorállomás vezetését, a távolmaradások száma 25 százalék volt. Ezt a számot azonban sikerült 5 százalékra csökkenteni. Juhász elvtárs azonban még ezzel sem elégszik meg és elvállalta, hogy harcot indít azért, hogy a távolmaradások számát a minimumra, 0.5 százalékra csökkentse. Vannak azonban hiányosságok is a sárói traktorállomáson. Hogyan törekszenek ezek eltávolítására ? Bevezették a becsület és a kritika A régi magyar közmondás azt mondja, hogy lassan járj, tovább érsz. Pompás Béla traktoros azonban neim híve ennek a közmondásnak. Van egy Zetor—25-ös traktora és ezzel úgy száguld, mint a szél. Gyorsasága 6, ez azonban le van blombálva. Pompás Béla egyet gondolt, felszakítota a blombát. így aztán sikerült versenyre kelnie az országúton még a szélvésszel is. Csakhogy mi történt? Észre se vette és máris traktorával együtt az árokban találta magát. De Gogodd József sem akart lemaradni a gyorsaságban. Sajátmaga dicsekszik azzal, hogy ő úgy veszi a kanyarokat, mint a semmit és az állomás kapuján is úgy vágtat be, hogy csak úgy porzik utána. Természetesen ennek is meg lett az eredménye. Ugy a kapu, mint Gogv>di traktora összezúzva fekszik. A CsISz-tagok látták, hogy ez a helyzet tovább tarthatatlan. Üzemi gyűlést tartottak és elhatározták, hogy az ilyen vakmerők neveit feltüntetik a kritika tábláján. Meg kell említeni egy-két hibát a Párt és a ROH üzemi szervezeteiben is. Annak ellenére, hogy a sárói traktorállomás nagyon szép eredményeket ér el, a Párt üzemi szervezete nem fordított elég nagy gondot a pártiskolázás második évére. Ebből kifolyólag az üzemi szervezet egy-két tagja nincs tisztában azzal, hogy Pártunk a munkásosztály élharcosa és hogy milyen fontos az, hogy a párttagok ideológiailag fejletek legyenek. Erre a hiányosságra kritikailag kell rámutatni és felhívni a figyelmet, hogy a hátramaradást mennél előbb hozzák be. Nem szabad a jövőben előfordulnia annak, hogy valaki is így beszéljen: mi csak akkor megyünk ROH vagy pártgyülésre, ha az időt, amennyiben a gyűlés rendes munkaidőn kívül van, túlórának elszámolják. így aztán több esetben megtörtént, hogy a jelenlevők száma az illetékeseknek csak a 35—40 százalékát tette ki. Egy további nagy hiba az, hogy még mindig nem tudták teljesen felszámolni a Huszák, Novomeszky és Okáli érdemeiből begyökeredzett burzsoa-nacionalizmus maradványait. Ezen a téren pedig rendet kell teremteni, mert a burzsoa-nacionalizmus nagyon rossz hatással van az alkalmazottak munkaerkölcsére. A sárói traktorállomás a nyitrai kerület egyik legnagyobb traktorálllomása. Figyelembevéve azt a körülményt, hogy a zselizi járás teljesen mezőgazdasági jellegű, a sárói traktorállomásra nagy feladatok várnak. A traktorosok tudatában vannak ezeknek a feladatoknak. Büszkén mondogatják: a nyitrai kerületben megnyertük a tavaszi munkák versenyét és a ROH vándor, zászlaját, most pedig megnyerjük az aratási és cséplési munkálatok versenyét is. (k. f.) Miért fogadnak a kulákok részesaratókat Szövetkezeteinkben általános tünet a munkaerőhiány. Elég csak ránézni néhány szövetkezet gyomos földjére. Keressük a hibát. Sok olyan község van, mint például Nagymegyer, ahol a kulákok részes aratókat fogadnak és a kapások megművelését is részre adják ki. Ezzel nagymértékben azt a célt követik, hogy az EFSz-ek elöl elharácsolják a munkaerőket. Szerintem ez is egy módja a szabotálásnak. Sok esetben előfordul, hogy a pártoló tagok maguk helyett embert, fogadnak, hogv ledolgozza a kötelező munkanapokat az EFSz-ben. Erre nagy összegeket fizetnek ki. Nem csoda aztán, ha a kevésbbé öntudatos dolgozó, a helyett, hogy az EFSz-be menjen dolgozni, inkább dolgozik a pártoló tag helyett, mert hát ezért jóval többet kap. Meg kell magyarázni az ilyen embereknek, hogy ha a szövetkezetben most még csak kisebb jutalmazást is kap, az még csak előleg és hogyha az egész év folyamán rendesen fog dolgozni az EFSz-ben, akkor a végelszámoláskor jóval többet keres, mint így, ha itt-ott vállal alkalmi munkát. Szükségesnek tartanám, hogy az illetékes szervek az ilven kérdésekre nagyobb gondot fordítsanak. (m. g.) Pódatejeáen is jól halad az aratás A pódatejedi szövetkezetben július 4-én kezdtük meg az aratást egy önkötözőgép segítségével. Habár az első napon egy kis esőzés volt, meg géphiba is történt, mégis learattunk aznap 10 hektár búzát és 5 hektár rozsot. Már az első nap a szövetkezeten kívül állók közül többen, akik látták a közös munka és a géppel való aratás előnyeit, hozzánk csatlakoztak és az aratás után mint tagok belépnek a szövetkezetbe. Később még három önkötözőgépet kaptunk, úgy hogv július 9-ig már 80 hektáron elvégeztük az aratást. ROZSA JÁNOS, Pódatejed. Ma már sajátmagának arat a dolgozóparaszt Szeretnék egy-két sorban beszámolni arról, amit akkor éreztem, mikor jelen voltam az aratás megkezdésénél Leleszen. Útközben felemeltem egy kalászt. Nagy megelégedéssel simogattam a gazdag szemű, kövér ősziárpát. Egyszer csak vidám nótaszó ütötte meg fülemet. Közelebb megyek, látom, hogy asszonyok dolgoznak. Akaratlanul is édesanyámra gondoltam és szomorú gyermekkoromra. Jól emlékszem még arra, amikor anyám, a tisztelendő úr földjein szedte a markot. Mindig fáradtan és szomorúan jött haza a munkából. Gyerekszemmel el sem tudtam képzelni, mi baja van, csak aztán, mikor kenyeret kértem tőle és mikor többi öt testvérem is hazajött és enni akart, akkor tudtam, hogy miért szomorkodik anyám. Bizony, sokszor még kenyeret sem adhatott éhes gyermekeinek. Azelőtt az aratók' nem nótaszóval végezték munkájukat. Nehéz robot volt az, nem más. Szinte boldogság töltött el, amikor Lelesz határában ezekre a víg, dolgozó asszonyokra akadtam. Az ő gyerekeiknek már nem kell egy darab kenyérért sopánkodniok. Népi demokratikus országunk nemcsak, hogy bőven ellátja őket kenyérrel, hanem különféle kirándulásokon is résztvehetnek, amiről azelőtt a magunkfajta proletárok gyermekei még csak álmodni sem mertek. Tovább haladva a gazdag gabonatáblák között, még arra gondoltam, hogy ha ezt a sok gabonát betakarítjuk, ez mind a dolgozók szükségleteit fogja kielégíteni. Azelőtt? Akkor is voltak aratási ünnepségek. A tisztelendő úr még pálinkát és kalácsot is adott a munkásoknak az aratás befejezésekor. Mi, gyerekek örültünk ennek a parádénak. Csak akkor kezdtük megérteni, valahogy nincs minden rendben, amikor az aratórészt szétosztották és anyám apámmal együtt azért robotolt heteken keresztül, hogy még annyi gabonát sem kapott, hogy gyerekeinek a legszükségesebbet megadja. Beszélgetésbe kezdve az aratókkal, megmondták, hogy az őszi árpa aratása még nem is az igazi aratás. Az igazi aratás csak a nagy rozs- és búzatáblák betakarításánál kezdődik. Az idei aratás örömteli békearatás. Jól tudom, hogy az idén a dolgozó nép sajátmaga részére arat és nem holmi nagybirtokos és tisztelendő urak számára s éppen ezért elhatároztam, hogy ahol csak lehet, előreviszem az idei békearatás sikeres megvalósításának ügyét. WUKSZTA MIKLÓS, Kassa Tomegszervezeteink az aratás és a cséplés sikeres megvalósításáért Az elmúlt napokban a komáromi járási Nemzeti Bizottság gyűlést tartott, amelyen megjelentek az egyes tömegszervezetek kiküldöttei is. Minden egyes tömegszervezet vállalt valamilyen munkakötelezettséget, hogy így hozzájáruljon az idei aratás és cséplés sikeres megvalósításához. Az Asszonyszövetség például elvállalta, hogy az aratási munkálatok idején gyermekotthonokat létesít, ahol a szülők gyermekeiket elhelyezhetik a munkaidő alatt. Ezenkívül 10 új tagot szereznek az EFSz-nek. A Szovjetbarátok Egyesülete elvállalta, hogy különféle értekezleteket rendez, ahoi az aratás és a cséplés problémáját fogják megvitatni a földművesekkel. ök is szereznek 10 új tagot a szövetkezetnek. A CSEMADOK kötelezi magát, hogy előadásokat rendez az aratási és cséplési munkálatokban felmerülő problémák leküzdéséről. A CsISz pedig 90 brigádot szervez és mindig odamegy, ahol éppen szükség lesz rá. A földműves szövetség elvállalta, hogy tagsági értekezleteket tart s ezenkívül 50 női tagot szerez a szövetkezeteknek. Nagyon helyes, hogy tömegszervezeteink ilyen módon is bekapcsolódnak az építő munkába. Jó lenne, ha a jövőben az ilyen megmozdulások még gyakoribbak lennének. MOLNÁR GÉZA, Guta c/imíneU ast a tatás alatt izahad megtörténnie .-.v-.-v.r^.-:.'.-':" — Letelt a nyolc óra munkaidő, megyek haza. — No, ha maga a legnagyobb dologidőben a nyolcórás munkanaphoz ragaszkodik, jól kibabrál valakivel... — Kivel? — Saját magával.