Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-10 / 159. szám, kedd

1951 Július 10 A kommunisták segítségével Azerbajdzsánban több mint 94.000 ifjú és leány tanul a Komszomol poli­tikai köreiben és politikai iskoláiban, vagy mint egyéni tanuló folytat poli­tikai önképzést. Az ifjúság különösen Lenin és Sztálin életével, forradalmi tevékenységével foglalkozik. A Köztársaság komszomol-szerve­zetei az egész oktatási év folyamán ellenőrizték a politikai oktatás háló­zatának munkáját, igyekeztek elérni, hogy a foglalkozások magas eszmei \ színvonalon és szervezetten folyja­nak le. A járási, kerületi és városi komszo­mol-bizottságok a pártszervezetek ve­zetésével és közvetlen segítségével komoly munkát végeztek a propagan­disták kiválasztása és kiképzése terén: 4516 politikai iskola és tankör vezetője közül csaknem 50 százalék kommu­nista; több mint 120-an rendelkeznek magasabb képzettséggel. Á nyár beköszöntésével elérkezett az oktatási munka legfelelősségtelje­sebb időszaka, megkezdődtek az össze­foglalók, melyek megmutatják, hogy meg tudtak-e birkózni a propagan­disták a rájuk rótt komoly feladatok­kal. Március-áprilisban Azerbajdzsán valamennyi járásában és kerületében értekezletet tartottak a Komszomolban működő politikai iskolák és tankörök propagandistái számára. Ugyanezen időben zajlottak le a te'rületi, városi és kerületi komszomol-bizottságok már sodtitkárainak értekezlete is. Az érte­kezleteken megvitatták az oktatási év befejezésének kérdéseit. Az értekezlet lehetővé tette, hogy feltárják a fogyatékosságokat. A Komszomol Központi Bizoftsága számos komszomollsta funkcioná­riust küldött a járásokba, hogy azok a helyszínen gyakorlati segítséget nyújtsanak a szervezeteknek. Jelen­leg szakképzett előadók tartanak előadásokat és felolvasásokat a poli­tikai Iskolák és tankörök hallgatói előtt az oktatási tervben szereplő témákról. A Köztársaság járási, kerületi és vá­rosi bizottságainak többsége jóelőre kitűzte minden egyes politikai iskola és tankör számára a foglalkozások be­fejezésének időpontját. A nuhinszki városi komszomol-bizottság már ápri­lisban összeállította az összefoglalók lebonyolításának tervét. A kerületi könyvtárakban és olvasótermekben kü­lön helyiségeket rendeztek be, ahol a propagandisták és a politikai körök hallgatói felkészülhetnek az összefog­lalókra. A városi komszomol-bizottság előadói a legutóbbi két hónap folya­mán, több min't 30 előadást és felolva­sást tartottak. Példás munkát fejtett ki a „Kom­munizmus" egyesített kolhoz kom­szomolista politikai köre. Az okta­tási év végén erősen észrevehető, mennyit fejlődtek az ifjak és leá­nyok. A Köztársaság komszomol-szerve­zeti oktatás terén elért sikereit a pártszervezetek állandó gondoskodá­sának köszönheti. Az azerbajdzsáni K(b)P Központi Bizottsága javasolta a pártbizottságoknak, hogy konkrét segítséget nyújtsanak a járási, városi és területi komszomol-bizottságoknak. Számos járási pártbizottság, mint az agdasi, geogcsai, mir-basiri járási párt- és komszomol-bizottság értekez­letet tartott a propagandisták részvé­telével, melyeken megvitatták az ok­tatási évad befejezése érdekében szük­séges intézkedéseket. A bakui városi pártbizottság márciusban értekezletet tartott a kerületi pártbizottságok agi­tációs és propaganda osztályvezetői­vel, melyen résztvettek a kerületi komszomol-bizottságok titkárai is. Itt is kidolgozták a tanév befejezésének minden problémáját. A komszomot-szervezetek sokat tanultak a mult tanév hibáiból és már most megindították az előké­születeket az új oktatási évadra. A folyó oktatási év sikeres befejezése lehetővé teszi a Köztársaság kom­szomol-szervezeteinek, hogy a párt­szervezetek vezetésével és segítsé­gével mindent megtegyenek a Komszomolban fotyó politikai okta­tás új évadjának iól megszervezett megkezdése érdekében. m sm — Haladó idők nagyszerű küzdelme Termelés A takarékossági rendszer—a gazdálkodás szocialista módszere Ä szovjet társadalom, amelynek gazdasági alapját a szocialista gazda­sági rendszer és a termelőeszközök társadalmi tulajdona alkotja, a világ leghaladottabb, s egyben legtakaréko­sabb társadalma. A kapitalista társadalomban, ahol magántulajdon uralkodik, a kizsákmá­nyoló osztályok eltékozolják azokat az óriási értékeket, melyeket a népi tö­megek munkája hozott létre. Lenin a kapitalista gazdaság jellem­zéséről ezt írta: „Milyen irtózatos munkatömeg vész most kárba az egész kapitalista termelés könnyelmű­sége, zűrzavara folytán." A szocialista gazdasági rendszer a kapitalizmussal ellentétben minden feltételt biztosít a társadalmi munka legészszerübb felhasználására és az azzal való takarékosságra, a terme­lés célszerű folytatására- A szovjet emberektől idegen a pazarlás, mert életbevágó érdekük fűződik a tár­sadalmi eszközök észszerű felhasz­nálásához. Munkájuk szerves része lett a takarékossági rendszer. A városi és falusi dolgozók, akiket Lenin-Sztálin pártja nevelt, tudják, hogy a taka-ékosság lankadatlan érvé­nyesítése a szocialista állam erejének és szilárdságának, a társadalmi va­gyon és a nép jóléte növekedésének egyik legfőbb forrása. A szovjet­emberek teremtő kezdeményezése egyre világosabban megnyilatkozik abban a harcban, amely a népgazdaság minden területéna szocialista felhalmo­zások növeléséért folyik. A legklönfé­lébb iparágakat ragadta magával a nyers- és segédanyagok komplex megtakarításáért folyó verseny, me­Ivet Lidia Korabelnyikova és Fjodor Kuznyecov kezdeményezése indított el. Az ipar, a közlekedés és a mezőgaz­daság dolgozói Sztálin elvtárshoz In­tézett leveleikben kötelezik magukat, hogy a termelés tartalékait még jobban kihasználják az eredmények növelése, az önköltség csökkentése és a terven felüli felhalmozások elérése érdekében. A harkovi gépgyár kollektívája, pél­dául versenvt indított a fémek és más nyersanyagok megtakarításáért. % A megtakarítás rövid idő alatt 30 tonna vaslemez, 40 fonna minőségi henge­relt árú, 120 tonna acélnyersvas, nagymennyiségű aluminium, bronz, nyersolaj, benzin, cement és üveg volt. Az idfutszki cipőgyár dolgozói 20.000 pár cipőfelsőrészt készítettek megta­karított nyers- és segédanyagokból. A Bolsevik Párt azt tanítia, hogy a takarékosság nem rövid lejáratú kam­pány, hanem a szocialista gazdasági rendszer sajátossága, melyet minden módon erősíteni és fejleszteni kell­Nagy leientősége van az álló- és forgóeszközök takarékos felhasznáíá­sáért folyó harcnak az építőiparban. A takarékosság! rendszer betartása azt jelenti, hogy könyörtelenül harcolunk a pazarlás, a magas termelési önkölt­ség és a költekezés ellen. A szocialista gazdálkodás bolsevik stílusának lényegéhez tartozik a re­ánk bízott, ügynek állami szempontból mélyen átérzett kezelése, az a törek­vés, hogy ne csak teljesítsük, hanem­túlteljesítsük a tervet, hogy elsősor­ban az egész állam érdekeit tartsuk szem előtt. A felhalmozásokat, az ál­lami eszközök helves felhasználásáért folvtatott harcban fontos szerepet töl­tenek be a pénzügyi és hitelműveleti tetvek. Minden dolgozó kötelessége szigorúan ügyelni az anyagi és pénz­eszközök felhasználási rendiét szabá­lyozó tőrvénvek betartására, harcot kell folvtatniok a pénzügyi fegyelem megsértő! ellet, mindazok ellen, akik tékozolni próbálják a nép pénzét. Eb­ben komoly feladat hárul a dolgozók küldötteinek helyi szovfetfelre. A Kommunista Párt és » szoviet­koimány a szovjetapparátus és gaz­dasági élet bármely területének dol­gozóitól megkövetelt, hogy bátran tárják fel és küszöböljék ki a hibákat, megköveteli, hogv az állam minden nagy és apróbb ügyét egyformán a szívükön viseljék. Megköveteli a nép hűséges és igaz szolgálatát. A takarékosságért folytatott harc az egész ép közös ügye, amelybe be kell vonni a dolgozók széles tömegeit. „Szükséges — tanítia Sztálin elv­társ, — hogy ^'"den egyes munkás, minden egyes becsületes paraszt, se­gítsen a Pártnak és a kormánynak a takarékossági rendszer megvalósítá­Lobognak a zászlók. Gyönyörű pl­rosszínű zászlók. Vándorzászlok. Minden járásban. Egyszer az egyik községben, máskor a másikban jelen­nek meg. Mindenütt ragyogó szem­mel, büszkeséggel néz rá a falu népe. Dolgozók, kis- és középgazdák. A szocializmus építői. Akik megértik az új idők szavát. Akik a falvakat is be­akarják kapcsolni a haladásba. Ki­emelni a régi- idők mocsarából, ahová még a jobbágy időkben süllyesztették a főúri rendek, nem törődve semmivel, csak saját önzésükkel. A régi, önző társadalmi rendekben, akár a rabszolgatartó, akár feudalista vagy kapitalista társadalmi-rendben, szintén lobogtak zászlók, folytak küz­delmek, szebbnél szebb nevekkel je­lölve a célt, meilyet jelképeztek. Azon­ban kezdve a római sasoktól, a feudá­lis idők színpompás jelvényein át a nácik hókusz-pókusz jelvényéig, vagy Titó, Franco, Truman mostani jelvé­nyeiig, 'mind-mind álszenteskedve el­födni igyekeztek, vagy igyekeznek az igazi célt, ami nem más, mint az ural­mon lévő mágnások, bankárok, tőzs­dések, főurak, főpapok, önző érdekel­nek biztosítása. Azonbian a szocializ­mus, Marx, Lenin, Sztálin tanítása egyre szélesebb néprétegek szemét nyitja ki... Ma nár nemcsak az Ipari munkás­ság kezd tisztán látni, hanem a mező­gazda társadalom is. Hiába igyekszik a reakció sokszor a hitet, a vallást, a nemzeti érzést álszent módra fölhasz­nálni, napról-napra megtépázottabban leng a zászlaja ... Ezzel özemben napról napra diadal­masabban lengenek a haladó idők zász­lói a szabad népek országaiban. És ezek a zászlók nem rombolásra, pusz­tításra ingerelnek, nem ádáz harcok diadalát hirdetik, melyek az uralkodó társadalmi rendnek önző hasznot, mil­lióknak halált, pusztítást okoznak, ha­nem a munka diadalát. Ezek a vándorzászlók kőrútjukon a járások falvaiban munkára buzdíta­nak. A szabad népek dolgozói megér­tik, hogy a munka jelenti a haladást, a munka hozza magával az általános jólétet, a munka biztosítja a világ­békét. A szabad népek dolgozói tudják, hogy a lelkiismeretes munka a legjobb fegyver a reakciósok harci készülődé­sei ellen. Tudják, hogyha becsületesen dolgoznak, hasztalan támasztják föl a náci generálisokat, hiába fegyverzik föl Nyugat-Németországot: a béke­tábor győzni fog . • Hasztalan az atombomba, hirdetik a munka-zászlók diadalmasan. A dolgozó milliók résen állnak. Nemcsak a' sza­bad országokban, hanem a reakció járma alatt nyögő országokban is, ahonnan reménykedve néznek a dol­gozók felénk. Ezt hirdetik a vándorzászlók, me­lyek mindig azokban a községekben lengenek, ahol a beszolgáltatást a legpéldásabban teljesítették. Ezért néznek ezekre a zászlókra oly diadalmasan a kis- és középgazdák. Fáradságos, becsületes munkájuk dia­dalának jelvényei, ezek a zászlók. Dicsőség ezt a zászlót megszerezni. És a legnagyobb dicsőség ezt a zász­lót megtartani. Azért nézték Csorna község kis- és középgazdái oly büsz­kén a hozzájuk érkező zászlót, ame­lyet azért hoztak a füleki járás veze­tői e kis községbe, mert jelenleg leg­jobban áll a beszolgáltatások pontos teljesítésében.. i Az ünnepélyesen kidíszített kultúr­teremben a díszes szónoki emelvényen ott leng a zászló ... Piros... Az erőt, akarást, lendületet fejezi ki ... Körü­lötte virágok. Mögötte ott állnak a járás vezetői... A Kommunista Párt helyi szervezetének elnöke megnyitja az ünnepélyt... A járás vezetői sor­ban méltatják a kis- és középgazdák kitartó munkáját. Legyenek a zászlók­ra büszkék a gazdák és igyekezzenek megtartani minél hosszabb időre, áll­va a nemes versenyt a járás többi községeivel.. A munkából érkező gazdák önérze­tesen nézik a zászjót, mely kifejezi munkájuk szocializmust építő lendüle­tét és erejét. Arcukon elszántság van. Igen. Igy, sőt még jobban akarnak to­vábbra is dolgozni. Megértik, hogy munkájuk nemcsak a naguk, család­juk, a község jólétét segíti elő, hanem a világbékét is őrzi... Nem fogják maguk között meg­tűrni a károgó reakciós elemeket, a szabotőröket, feketézőket, az EFSz ellenségeit, azokat, akik a beszolgál­tatás ellen suttognak mindenféle rém­híreket ... Akik szép szavak alá rejt­ve önzésüket, mindent megtesznek, hogy éppen a mezőgazdasági nép­réteget eiidegenítsék a szocializmus­tól. Ezeknek e sötét elemeknek, melyek ha csekély számban is, még megho­zódnak falun és országszerte, hadd szúrjon szemet a munka zászlajának dicsőséges lobogása ... Rettegnek e zászlók piros színétől és lendületes lobogásától, mely az önző haszonlesők, dologtalanok pusztulását hirdeti.. Mi haladó, dolgozó, szabad emberek pedig legyünk büszkék e zászlóra, öntsön belénk biztonságot, elszántsá­got a további küzdelemre. Lengjenek tehát a munka zászlai.. * Vándoroljanak a jóteljesítményű fal­vakból a jobbteljesítményű falvakba, míg meg nem érkezik világszerte a munka, a becsület, a szabadság, ae ál­talános jólét teljes diadala! Lóska Lajos. Martin Andersen NexSi FIZETŐNAP (1897.) Az erdő mély álomba merülve pihen a dombok felett, fehéren és idomtala­nul, habos hótakaróba burkolva; csak ahol madarak bolygatták meg a ha­vat, bámul egy-egy kopár, fekete ág, ridegen maga eje. Hóval vannak bo­rítva a tátongó v szakadékok, meredek sziklafalak. A karcsú borókák meg­görnyednek a rájuk boruló fehér kristályok súlya alatt. Hóleplük hű­vösségében lassan érlelődnek a kö­kénybokrok bogyói. A domb alatti hatalmas kőbánya előtt magasan fekszik a hó. A mun­kások a sziklák közelébe 6em férkőz­hetnek, mielőtt a havat el nem taka­rítják. A fenyők ágairól hosszú jég­csapok függnek alá. A bozótok mentén, rétek fölött, földeken, egészen a jégzajlatos tenge­rig mindenütt vastagon fekszik a hó. És a nap olyan szelíden, olyan bágyad­tan, erőtlenül fénylik a fehérség fö­löt+ mint vén anyóka mosolya. Lent a tengerparton egy apró falu nyújtózik. Létezését a szikláknak kö­szönheti és a házak ablakai mint éber szempárak fordulnak a kpbánya felé. A talaj rossz, köves, fit még a kövek is kennyérré válhatnak és hétről­hétre megadják, ami az élethez múlha­tatlanul szükséges. Többet soha, néha kevesebbet. De rendszerint fntja. A háztetők vörösen izzanak a fehér havon. Vörös és fehér, — mintha a szegénység tiszteletére zászlódíszbe öltözött volna az egész falu. Távol nyugaton most áldozik le a nap, a fehér vidék fölött könnyű, ró­zsaszín pára lebeg. A kis község min­den kéményéből füst, — kék füst — száll nyílegyenesen a levegőbe, mint­ha a szeszélyes istenek kegyesen el­fogadták volna a szegény emberek szegényes ajándékait. Sistereg a trágya, sárgult fű, mo­szat, a tűzhelyek fellobbannak. Vidá­man és készségesen lobog a szombati tűz, hogy elkészítse mindazt, amit a családfenntartó hazatérőben vásárolni fog. A gyerekek várakozásteljesen fi­gyolik a tüzet, amely pajkosan verő­dik vissza a nagy szemekben, fénylő orrocskákon. Az anyák nyugtalanul nézegetnek ki a konyhaablakon. Most ment le a nap; a hazatérőknek már úton kellene lenniükl A kanyargó országút majdnem a kőbányáig szabad szemmel követhető. Hol marad a lassan hullámzó sereg? Ebben az időben máskor már úton vannak. Csak nem tértek be valahová útközben? Irgalmas egek! Csak azt nem. Néhány asszony a kezét tördeli, van aki szitkozódik, néhol egy gyerek felsír az éhségtől, — messzehangzó sírássaL A munkások jól látták a lenyugvó napot és a házikókból felszálló füstöt is. Mindent rendbeszedtek már, szer­számaikat félretették. Most csopor­tokba verődve álldogálnak és várják Igy élünk mi A katana tt népi demokratikus rendszerben ügy él, ahogy a m-ultban sohasem élhetett. A katonának a múltban joga sem volt és a tisztek nem hagtyák & katonát gondolkodni tanulni, hanem csak azt kellett vakon teljesíteni, amit a burzsoázia kato­natisztjei diktáltak. Ma úgy sport­téren, mint politikailag fejlődünk a katonaságnál. Müvlnyájan örömmel teljesítjük hazafias feladatunkat, mert mindnyájan szeretjük otthonun­kat, merefóetnkeft inig akarjuk védeni azámumkra a békét. A bajtársi viszony 1* a hadsereg­ben olyan, mint amilyen a múltban sohasem volt Ha már nem kötnek ki senkit, nem tesznek nemzetiségi vagy más különbségeket katona és katona között. Mindannyiunkat egy akarat füz össze: békét akarunk és a békét megvédjük. Tóth FerdbtM közkatona. sában. az állami tartalékok fosztogatá­sa és szétforgácsolása elleni harc­ban . • r A szovjetemberek aktív résztvesz­nek az 1951. évi terv teljesítéséért és tú'teljesítéséért indított 6Zocialista munkaversenyben. A szovletnép Lenin­Sztálin pártjának vezetésével harcol a szocialista gazdaság további felvi­rágoztatásáért, a társadalmi vagyon gyarapításáért és a kommunista építés újabb sikeréért. . kenyéradó gazdájukat. A kastély fl domb lábánál fekszik, onnan kell jön­nie. Az ördögbe is, miért nem kapja meg verejtékkel keresett garasait ide­jében az ember?! Csak nem utazott el megint, mint mult szombaton!' Kutyája kíséretében végre megje­lenik. Bőrzacskót tart a kezében, ma úgy látszik megkapják pénzüket. Jó félóra alatt haza is érhetnek a heti­bérrel; az út lefelé halad és ha nyolc korona csörög a nadrágzsebben, köny­nyen fut az ember. Kenyéradójuk szemlét tart • heti munka fölött; burkolatkövek, apró kavics,, lépcsőkövek. Kiszidja őket egy halom apró kavics miatt, amelyet nem szórtak szét egyenletesen a földön, így a mérték nem iehet becsületes. A svéd Anders lehajtott fővel tűri a szidalmakat; reméli, hogy Hymódon kár nélkül megússza szerencsétlen mesterkedését. Mert a kőbányatulaj­donosnak most jogában állna a tisz­tességes, becsületes ölmérték- helyett szemmértéket alkalmazni. Elgondolkozva nézegeti a svédei — Legyen, ez egyszer elfogadom. Nem megyek tönkre azon a pár gara­son, amivel meg tudsz csalni engem Anders^ — jegyzi meg jóindulatúan, mialatt a pénzeszacskó száját kioldja. Ebben a pillanatban csengetyfiszó hangzik fe! a domb felől, egy szán ro­bog gyors iramban a kastélyból veze­tő úton. Hosszú bundába öltözött jó­kedvű fiatalember ugrik ki belőle. A kőbányatulajdonos fia. — Nem jönnél velem * városba apám? „kérdi vidáman. — Nagy kár­tyacsata lesz ma a kaszinóban." — Nincs pénzem, — feleli az öreg. Fia, csizmája orrával a bőrzacskó felé int, de az apa megcsóválja fejét és sorjában szemügyre veszi munká­sait. — Bolond beszéd, öregem! A mun­kások nyugodtan várhatnak hétfőig is! — mondja hetykén a fiú. — Ma este bőven kereshetünk: a mészárosmester be van állítva már és ezenfelül új já­téktársunk ls van — egy nagykeres­kedő. Múltkori vereséged ki kell kö­szörülni minden áron. A kőbányatulajdonos egy pillanatig tétovázik. Azután mégis a zacskóba nyúl, hogy az első munkás bérét ki­fizesse. Ekkor hirtelen megérzi a felé irányuló tekintetek fenyegető tüzét Az arca kemény és barátságtalan ki­fejezést ölt. — Hétfőig várunk a kifizetéssel emberek, — mondja kurtán. Beszáll a szánba fia mellé és csen­getyűszóval elrobog. A munkáscsapat a kanyargó ország­út mentén sorokban hullámzik a ten­gerparti házacskák felé. A házakban már kigyúltak a lámpák. Fáradtan, görnyedten baktat a szótlan sereg — szomorú illusztrációja annak a tétel­nek, hogy a járás lényegében szünte­len esés. Gyorsan közeledő csengetyfiszó hal­latszik megint a munkások mögött; kenyéradó gazdájuk nagy kutyája ugatva száguld.el mellettük. Lekapják sapkájukat, érzéketlenül éa nehézke­sen. még mielőtt a szán beérte volna a csoportot, — felismerik urukat a kutyáróL Lassan egyenesedik fel egyik a má­sik után. Felteszik sapkájukat és fá­radt, fásult pillantással néznek a szán után, mialatt az a szürke, hajlott tar­kók sorfala mellett elrobog. Csak a sorelső nem mozdul, nem is nyúl sap­kája felé. — Kötekedő alak, — mondja a kö­bányatulajdonos. — Azokhoz a szo­cialistákhoz tartozik, akikből olyan sok van odaát. De kiadom az útját — csak ne legyen többé szükségünk rá. Fia az ostor után nyúl, vidáman megpattogtatja a munkás feje fölött és zsinórjával lesodorja a szürke sap­kát, amely az útszéli árokba gurul. Fordította: Steckl Mária.

Next

/
Thumbnails
Contents