Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-10 / 159. szám, kedd

2 ÜJ SF! 1951 július 10 Az egész környék lakosságának osztatlan részvéte mellett temették el a babicei knlákterroristák áldozatalt Július 6-án állami temetés volt Moravské-Budejovlcén. Itt temet­ték el a bablcef helyi Nemzeti Bizott­ság három meggyilkolt funkcionáriu­sát, akiket idegen ügynökök és kulá­kok terrorbandája aljas módon meg­gyilkolt. A temetésen résztvett Václav Kopecky tájékoztatásügyi miniszter is. Kopecky elvtárs Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizottságá­nak és a Köztársaság kormányának képviseletében mondott gyászbeszédet. Többek között a következőket mon­dotta: A gyilkosok akkor támadták meg őket, mikor Babice község termelési és beszolgáltatási kötelezettségeinek szét­Irásáról tárgyaltak. Arról tárgyaltak, hogyan biztosítsák a községben a ga­bonabeszolgáltatás igazságos elosztá­sát. Hogyan járulhatnának hozzá leg­jobban a lakosság élelmezésének biz­tosításához. A dolgozó nép szükség­leteire gondoltak, annak érdekeit tar­tották szem előtt. Megállapítást nyert az, hogy a nyu­gati imperialisták gonosztevő ügynö­ke, akit a hivatásos gyilkosok bajor­országi központjában képeztek ki, szervezte ezt a terrorbandát s segítő­társakra talált a kulákok között, aki­ket az osztálygyűlölet, a nép halálos gyűlölete hozott össze az amerikai gangszterekkel. De gyilkosok azok is, akik mögöttük állnak, az áruló csehszlovák emigrá­ció, akik uszítanak a Köztársaság el­len, álszent szavakat kiáltanak világ­gá a humanizmusról, Masarykról és Benesről, de közben amerikai gangsz­terekkel és náci fejvadászokkal állnak össze és gyilkosokat küldenek becsü­letes dolgozóink ellen. Fokozzuk az éberséget a Köztársa­ság ellenségeivel szemben. Es az ál­dozatok sírja fölött fogadjuk meg, hogy sohasem feledkezünk meg erről és minden erőnkkel harcolunk igazsá­gos ügyünk, a szocializmus győzel­méért. Az eperjesi Dukla-fizemben sikeresen készítették elő a normák felülvizsgálását Az eperjesi kerület üzemeiben a normafelülvizsgálási előkészületek nagy iramban folynak. Az üzemi szer­vezetek a munkásságot meggyőzik a felülvizsgálás nagy jelentőségéről. Nagy figyelmet szentelnek a műszaki szervezési intézkedéseknek, amelyek sikeres végrehajtásától függ a felül­vizsgálás sikere. Az eperjesi Dukla­üzemben az elvtársak megértették azt, hogy a normafelülvizsgálást alaposan elő kell készíteni politikailag, szerve­zésileg és műszakilag. A mult hónap végén az üzemi szervezetek gyűlése után tanácskozásra jöttek össze az üzemi szervezetek vezetői az üzem igazgatóságával, amelyen megtár­gyalták mindazokat az intézkedése­ket, amelyek a normafelülvizsgálás­sal összefüggnek és kidolgozták a pontos műszaki szervezési és ütem­tervet. Az üzemi csoportod politikailag érett tagjaiból agitkettősöket állították össze, amelyek a hónap elején meg­kezdték tevékenységüket. Igen érde­kes, miiven lelkesen kapcsolódott be az üzemi ifjúság. A fiatalok az üzemi rádió, a plakátok és villámröpiratok segítségével széleskörű felvilágosító és meggvőző kampányt kezdtek. Kü­lön bizottság foglalkozik a teljesít­mény- és anyagnormák előkészítésé­vel, amelynek tagjai a felülvizsgálás folyamán naponta jönnek össza és ki­cserélik tapasztalataikat. A termelési költségek csökkentésé­re és a munka termelékenységének emelésére iránvnló harc folvik. Ebben a harcban élenjár Homola János ifjú­munkás. Gyalugépen visszafelé irá­nvuló szögű késsel gvalul. A negatív kés segítségével lényegesen csökkenti a gvaluzás ideiét és fgv hozzájárul a munka termelékenységének emelésé­hez. Homola János ezzel a módszer­rel dolgozik végig és tapasztalatait átadia tanoncának Is. aki mellette dol­gozik. Serega Jórsef, a szerszámmű­hely dolgozóia úi marási módszere­ket terjeszt. A V;iápnfiúsái?i fesztivál­ra kötelezettséget vállalt, hogv a nor­mák felülvizsgálásával kancsolatban október vécréirr teljesíti 8T Ötéves terv harmadik évét. Az eoeriesi Dukla­í<7em dolTOTÓi garanciák a normák felfi!v'7scálása akciólának sikerét, mert ők maguk is kerdemínvezően hozzájárulnak a termelést költségek csökkentéséhez, a munka magasabb termelékenységének eléréséhez. A Szovjet kolhozparaszt küldöttség elutazott Köztársaságunkból Szeretetünk és hálánk kíséri a távozó szovjet parasztokat, akik értékes segítséget nyújtottak falvaink fejlődésében, szövetkezeti mozgalmunk megerősödésének Pénteken, Július 6-án összeültek egész Csehszlovákia legjobb szövet­kezeti tagjai, traktorosai, az állami birtokok dolgozói, hogy elbeszélges­senek kedves vendégeinkkel, az élenjáró szovjet kolhoz-küldöttek­kel, akik majdnem egy hónapig tartózkodtak Köztársaságunkban, hogy átadják gazdag tapasztalataikat és elősegítsék a szocializmus kiépíté­sét a falun. A küldöttség vezetője, Iván Chorosilov, a Szovjetunió földművelés­ügyi miniszterének helyettese, beszédében hangsúlyozta: — Az, hogy a földművesek üyen nagyon érdeklődnek a Szovjetunió és a szovjet kol­hoz-dolgozók élete iránt, azt bizonyítja, hogy a parasztság nagy több­sége határozottan rá tért a szocializmus útjára. — A szovjet kolhoz-küldöttség látogatása, — mondotta Ďuriš elvtárs, — nagy jelentőséggel bír mezőgazdaságunk fejlődésére és a kis- és kö­zépparasztok nevében, az összes gépállomások és állami birtokok nevében teljes szívből köszönöm azt a nagy segítséget, mely bennünket ért és amely nagy esemény számunkra. Köszönjük a szovjetmezőgazdaság összes dolgozóinak, a szovjet tudománynak és nagy Szovjet hazátoknak, hogy építhetjük falvaink örömteli életét. Vasárnap, Július 8-án, délután két órakor a prágai Wilson-pályaudvarról elindultak vissza hazájukba, a Szov­jetunióba e szovjet kolhoz-parasztok és az élenjáró mezőgazdasági dolgo­zók. Az állomáson kedves vendégein­ket Ludvig Svoboda hadseregtábornok, miniszterelnökhelyettes, Július Ďuriš földművelésügyi miniszter és közéle­tünk más vezető tényezői búcsúztat­ták. A kormány nevében Július Ďuriš földművelésügyi miniszter búcsúztató beszédet tartott. Beszédje során meg­köszönte köztársaságunk összes dol­gozói nevében azt a nagy segítséget, melyben részesítettek azáltal, hogy átadták a világ leghaladottab mező­gazdaságának bölcs tapasztalatait. A kérdések ezrei, mondotta Ďuriš elvtárs, mellyel benneteket falvaink doigozói elárasztottak, bizonyítják azt, hogy milyen szeretettel és hálával tanulunk a ti tapasztalataitokból. Lá­togatástok már meghozta az első gyümölcsöt. Több földműves szövet­kezetben,, mint pl. Velenyben, Rukov­ban és másutt az állami birtokokon és a traktorállomásokon a tanácsaitok alapján emelik a fejésátlagot és job­ban szervezik a munkát. Beszéde további részében Ďur'š elvtárs arról beszélt, hogy dolgozóink békét akarnak és hálásak a nagy Szovjetuniónak, a világbéke biztosíté­kának, hogy szabadon építhetjük ha­zánkat és hogy az idei gazdag termés dolgozó népünknek a tulajdona. Kö­szönjük a Szovjetunió kormányának ezt a segítséget. Mindent elkövetünk, hogy a kapott tapasztalatok, mind jobban tökéletesítsék mezőgazdasá­gunkat. Ďuriš elvtárs beszédét éljenzés és taps követte és utána a szovjet kol­hoz-küldöttség vezetője Iván Ivano­viS Chorosilov, a Szovjetunió földmű­velésügyi miniszterének helyettese a következőket mondotta: — Kedves Elvtársaki A szovjet kolhoz-dolgozók és tudományos dol­gozók küldöttsége nevében ismételten legőszintébb hálámat fejezem ki a csehszlovák kormánynak és az egész csehszlovák népnek azért a forró fo­gadtatásért, melyben négyhetes kőr­útunk folyamán részesültünk. Ha visz­szatérünk hazánkba beszélni fogunk arról, hogy mennyire kinyilvánítottá­tok meleg barátságtokat a szovjetnép iránt és hálátokat a 6Zovjethadsereg, a szovjetkormány és szeretett vezé­rünk és tanítónk, Sztálin elvtárs iránt, a fasizmusból való felszabadulástokért és az állandó segítségért. Beszélni fogunk arról, hogy Cseh­szlovákia nemzetei a Csehszlovákiai Kommunista Párt és Klement Gott­wald kčržtársasági elnök vezetésével nagy ütemben építik a szocializmus*, hatalmas lelkesedéssel tanulják és fo­gadják a mi kolhoz-dolgozóinknak és kolhozainknak a szocialista mezőgaz­daság kiépítésében szerzett tapaszta­latait. örülünk annak, hogy személyesen találkozhattunk Csehszlovákia dolgozó földműveseivel, hogy beszélhettünk velük tapasztalatainkról és segítséget nyújthattunk az új és örömteli élet felépítésében. Küldöttségünk minden tagja teljes őszinteséggel beszélt munkájáról, felfedte a módszereket, melyek eredménye a munkateljesít­mény emelésének biztosítása, beszél­gettek arról, hogy milyen jól élnek a szocialista társadalomban. Most, hogy visszatérünk hazánkba, biztosak vagyunk abban, hogy 'Cseh­szlovákiai tartózkodásunk és a Cseh­szlovák dolgozókkal történt személyes találkozásaink ínég jobban megszilár­dítják nemzeteink barátságát. Haza­érkezésünk után mindannyian még nagyobb kedvvel fogjuk végezni mun­kánkat, még nagyobb kitartással fo­gunk igyekezni új sikereket elérni szeretett hazánk fehrirágozásáért. Engedjétek meg, hogy a küldöttség nevében még egyszer szívélyesen megköszönjem mindnyájatoknak a szí­ves fogadtatást és forró búcsúztatást és engedjétek meg. hogy Csehszlová­kia összes dolgozóinak, a szocialista haza, az új örömteli élet kiépítésében nagy sikereket kívánjak. Éljen Csehszlovákia és a Szovjet nemzetek örök megbonthatatlan ba­rátsága! Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja és elnöke, Klement Gottwald elvtárs! Éljen a dicső Szovjetunió Kommu­nista (bolsevik) Pártja, győzelmünk szervezője és vezetője. Éljen az összes nemzetek dolgozói­nak bölcs vezetője, a világbéke épí­tője, a mi szeretett Sztálin elvtár­sunk! A beszédek után a katonazenekar a csehszlovák és szovjet himnuszokat játszott. A különvonat elindulása előtt, amely szovjet vendégeinket visszaviszi hazájukba, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség tágjai virágokkal és csókokkal árasztották el a szovjet küldöttség tagjait. A szívélyes és testvéri búcsúzás után a vonat elin­dult Prágából. A megjelent tömeg zsebkendőket és kis zászlókat lenget­ve búcsúztatta őket. Viszontlátásra kedves vendégeink. Köszönjük minden tanácsotokat és megfogadjuk, hogy jól fogjuk őket hasznosítani falvaink szocialista át­építésében. yt&l/i­Ffl&r"' ii i • m—, m m Néhány héttel ezelőtt öles falragaszok jelentek meg Bratislava utcáin, amelyek alsó- és középfokú magyar iskolákba való beíratásra hívták fel az érdeklő­dőket. A felhívást a Bratislavai Köz­ponti Nemzeti Bizottság bocsátotta ki és a falragasz teljes szövege néhány­szor leközlésre került az Üi Szóban is. A felhívásnak hatalmas visszhang­ja támadt, különösen a felsőipari szak­iskoláknak örültek a fiatalok, hiszen ez magas szakképzettséget biztosít szá­mukra. Mint utólag megtudtuk, ezek­re az iskolákra több mint százan je­lentkeztek. Egy szép napon szerkesztőségünket felhívta egy felháborodott női hang, aki mint Slovodová iskolaügy! előadó je­lentkezett és kijelentette, hogy az Uj Szó cikke eleiétől végig szemensze­dett hazugság. Természetesen meghökkentünk ezen a szokatlan hangon és megkértük ar­ra az elvtársnőt, hogy ha este jólvég­zett munkája után hazafelé Indul, te­kintse meg a falragaszokat, ahol ugyanezen szöveg lépten nyomon ol­vasható. A felháborodott elvtársnő megfe­gyezte, hogv ők semmit sem tudnak a Nemzeti Bizottság lépéséről és az nem fele! meg a valóságnak. Megkér­tük az elvtársnőt, hogy a nvilvánlévő kompetencia zavart intézze el a Nem­zeti Bizottság illetékes ügyosztályában. Néhánv napra rá az O j Szóban meg­jelent egy helyreigazító nyilatkozat, amelvben az illetékes iskolaügyi ható­ság közli, hogy a felhívást nem úgy kell érteni, ahogyan érthető, hanem amúgy. Vagyis, hogy a beiratkozások, csak informatív jellegűek voltak és ezidőszerint nincs lehetőség arra, hogy a hirdetett iskolák megnyíljanak, am' annyit jelent, hogy jó néhányszáz magvar gyerek az idén sem mehet ezekbe az annvira fontos iskolákba. Mint értesültünk, a Nemzeti Bizott­ság fehívása a megfelelő jogi alapo­kon épült fel, vagvis az iskolaügy! megbízotti hivatal elmúlt évi határo­zatán é® nem felel meg a valóságnak az sem, hogy Bratlslavában ne volna hely és ne volna szakelőadó, a termelő erők fejlesztése szempontjá­ból annvira szükséges szakiskolákhoz­Ezek után joggal kérdezzük: Hol a hiba? S egyúttal kérjük az iskolaügy! megbízotti hivatalt, hogy teremtsen rendet és tegye lehetővé azt, hogy az említett iskolák, szemptember ebeién mégis megnyíljanak. H. L. Elelmiszeriegy hamisító banda felel bűntetteiért a prágai járásbíróság előtt A prágai Járási büntetőbíróság szenátusa előtt Július 10-én, kedden kezdődött még az élelmiszerjegyhamisítók 8 tagú bandájának bűn pere, amely közellátásunkban komoly zavarokat okozott azzal, hogy több, mint 48 ezer kilogrammnak megfelelő hamisított húsjegyet és 2000 kilogrammnak megfelelő cukorjegyet hozott forgalomba. A vádlottak Ján Maticska volt építész, később a Központi Nemzeti Bizottság kom­munális üzemének bérelszámolója, Václav Vaclnek volt kereskedő, most a Prameň üzletvezetője, Lubos Smutka, volt iparos fia, Jozef To­rnán, könyvelő, Jozef Lanár üzletvezető, Jaroslav Herold volt hentes, most sofőr, Rudolf Sefránek, ä fővárosi éttermek pincére, Ján Kat­rovszky városi kézbesítő, hosszabb idő őta folytatják üzelmelket, ame­lyeknek Indítóoka a Népi Demokratikus Köztársaság elleni gyűlölet. Nem átallották dolgozóink közellátását Ilyen aljas módon veszélyeztet­ni, támadást intézni dolgozó néplink erőfeszítései ellen. Kártevésük annál is veszedelme­sebb volt a közellátásra, mert nagy méretekben és rendkívül ravaszul hajtották végre. Ján Maticska, a banda központi vezető alakja Prága I. kerületben a Maisl-utcában hamisítómühelyt ren­dezett be, ahol a 43 ezer kilogramm kiváltására való húsjegyet és 2000 kilogramm kiváltására való cukor­jegyet gyártott. Saját bevallása sze­rint a hamisításon több, mint más­félmillió koronát keresett. Az első kísérleteket 1950 augusz­tusában csinálta és segített neki Ján Katrovszky, az UNV ké=besítő­tője, valamint Sonja Régen, a Gra­foteohna vállalat hivatalnoknöje, akik 1950 májusában gondoskodtak a nyomógépről. Maticska legközelebbi munkatársa Vaoinek volt, a Pramen üzletvezető­je, akivel már a megszállás Idején összeismerkedtek. Mindenféle machi­nációkkal, élelmiszerfeketézéssel si­került maguknak jó életet berendez, niök. A háború után is 1948 február­jáig szabadon garázdálkodhattak. 1948-ban a munkásosztály győzelme gyűlölettel és nyugtalansággal töl­tötte el őket. 1950 októberétől kezdve Vacinek szállította a papírt, a nyomdafestéket és megfelelő hamisítóműhelyt rende­zett be. Ennek fejében Maticskától 6000 kg. húsjegyet kapott. A húsje­gyek terjesztésére megszervezte há­lózatát, közöttük Lubus Smutkát, egy pék fiát, aki fekete kereskedéssel fog­lalkozott. Smutka ellensége volt min­den becsületes munká iak. ö lett a hamisított jegyek legnagyobb ter­jesztője. Kög 30 ezer kilogramm hús­jegyet vásárolt és adott tovább külön­féle személyeknek. Ezekért a jegye­kért Maticskáhak 1900 amerikai dol­lárt, 44 angol fontsterlinget, 40 ezer koronát fizetett Darex-textilben, vala­mint csokoládéban és fényképezőgé­pekben. A valutát Smutka szerezte a prágai angol nagykövetség egyik al­kalmazottjától. A vádlottak, volt kereskedők, mint a kapitalista kizsákmányoló rend oda­adó hívei, így jutottak az ellenség oldalára, visszaéltek népi demokrati­kus országunk bizalmával, amely megadta nekik á megfelelő megélhetés minden lehetőségét, ök a becsületes munka helyett, a becstelen munkát választották, s ezért lesújt rájuk a munkásosztály büntető keze. Békeörségen (Folytatás az 1. oldalról.) tet, a testvéri kézfogás forrósäga árad a Vörös zászló együttes felé mindenünnét. Arcukra erős, maga­biztos vonások rajzolódnak. Tüdejü­ket teleszívják a szabadság tiszta levegőjével, Izmaik megfeszülnek, kezük ökölbe szorul: Jaj annak, Ski a népek szabadsága ellen tör. És a dal száll, zúgva betölti a minden­séget Majd elhalkul, mintha böl­csődallá finomulna, az érzések ezernyi variációját Idézi fel a tárt szívvel hallgató emberben. Látod a kalászerdőt, amely aranyba érik a végtelen Szovjetmezőkön, hallod az életet szebbé tevő munka győ­zelmes felszabadult ritmusát, szí­vedet végtelen öröm és büszkeség tölti el, hogy tagja lehetsz annak a hatalmas, legyőzhetetlen tábor­nak, amelyet a nagy szovjstnép és a béke generalisszimusza, Sztálin vezet. Köszönjük nektek, ezt sugároz­zák a szemek, köszönjük a sza­badságot, köszönjük az életet. És amikor az Alexandrov-együttes ajkán elhangzanak az utolsó ak­kordok is, az utolsó kimondott szó­tag átszáll a tömegekre, vissz­hangra talál a tömegek ajkán és felcsendül az internacionálé. Vala­hol a körszínház baloldalán kezdte egy kékinges, szőkehajú lány. Bar­na arcából tüzelnek a boldogság könnyeiben úszó szemek, amikor fejét magasra emelve énekli, „ez a harc lesz a végső". At veszi tőle a hangot a Dimitrov-üzem mun­kása, a BEZ sztahanovista eszter­gályosa és a nagyabonyi szövetke­zetes. A hullámzó tarka színfoltok a hegyoldalban különféle nyelven, de ugyanolyan lelkesedéssel és aka­rattal éneklik a nemzetközi szoli­daritás dalát, a Sztálin-szobor csoport, a Vörös zászló együttes, a Duna és a mögötte elterülő sík­ságok, az egész világ felé. • Sztálin alakja fehéren, izzóan magaslik az ég felé. Betölti az egész teret, úgy tOnilc, mintha bölcs, jóságos arca mosolyogva töltené ki az egész világot. Ugy tűnik, mintha felemelt keze felé a százezrek és a milliók, százmilliók nyújtanák fel kezüket és így áll­nának erősea felkészülten, éberen és legyőzhetetlenül az örök béke­őrségen. Magnitogorszk magas ke­mencéje, Le Havre kikötődarúi mellett, a Pomerán síkság földjein, a Koreai hegyek között, az Iráni petróleum kutaknál, az Indiai szi­getvilág őserdeiben, Azsla végte­len térségein, mindenütt ott van­nak a Sztátin vezette béketábor harcosai és felemelt öklük kicsa­varja a háborús úszítók kézéből a fegyvert. S az Internacionálé hangjai mel­lett összekulcsolódó kezek, egybe­fonódó lelkek, fejezik ki, minden becsületes ember alakját: ,,Kezünk­be vsszük a békeügyét és kitartunk mellette örökké". H. L. Szeretünk, becsülünk benne 1 eket! Az öreg, rombadőlt bratislavai vár vasárnap nagy események ta­úftja volt. A környék dolgozói meg­ostromolták a vár amfiteátrumának bejáratát és elárasztották a szabad­téri színházat. A bejáratnál voltam, mikor autó­buszon megérkeztek a Szovjet Had­sereg Alexandrov „Vörös Zászló" együttesének tagjai. Munkás kezek zsebkendőkkel integettek. Dolgo­zóink mosollyal arcukon fogadták az élenjáró szovjet kultúra képvise­lőit. Az autóbusz nyitott ablakából kihajolt a kultúrküldöttség egyik tagja és melegen viszonozta az üd. vözlést. — Zdrasztujte tovari s esi! — kiál­totta az egyik munkás a robogó autóbusz felé. Hangosan kiáltott. — Hadd tudják vendégeink — mondotta, hogy milyen nagyon örü­lünk látogatásuknak. — Hadd tud­ják, hogy mennyire tiszteljük a hős vörös katonákat, a szovjet kultúrát, a hatalmas Szovjetunió népét és a béketábor vezérét és a nemzetek nagy tanítóját, Sztálin elvtársat D. V. >

Next

/
Thumbnails
Contents