Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-06 / 157. szám, péntek

1031 Július 6 UJS20 S&aeiaLi&la a (Dng^eftel pariján A Dnyeper partjain süvölt a szél. Kljucsevoj község- határában magas rúdon vörös zászló leng. Itten a Dnyeper balpartján a leningrádi Kachovkától 12 kilométer távolságra a Bolsevik Párt és a szovjet nép akaratából új szocialista város épül. Egy hónappal ezelőtt a szocialista város első épületének alapjainál kőművesek, ácsok, bádogosok, festők, villanyszerelök és más szakemberek gyülekeztek. A Kach

0vkától idejöttek a villanyerőmü építkezésének vezetője, a Kommunista P'árt járási vezetőségének küldöttei és a dolgozó nép városi tanácsának képviselője. — Az új város első tégláit rakjuk le, — mondotta Venediktov mérnök, az építkezési munkák vezetője, — azit a városát amelyben a sztálini építkezések hősei fognak élni. Ez az ünnepélyes pillanat maradjon örökre emlékezetünkben. A szovjet haza és a nagy Sztálin bizonyságát adták annak, hogy nagy bizalommal viseltetnek irántunk. Megmutatjuk, hogy ezt a bizalmat megérdemeljük. A mérnök rövid, buziditó beszédére lelkes éljenzés volt a válasz, — Éljen Sztálin elvtárs! — Dicsőség a nagy Sztálinnak! Ezután a legöregebb építömunkás Petr Kovai kommunista a »VőrÖ3 sugár« bányának volt bányásza, lerakja a leendő épület első alaptégláit. Georgíj Orlov Sztálin-díjas építész a kachovi vízgyűjtő és a szocialista város tervének alkotója, megmutatta nekünk a város tervéit. — A szocialista város, amelyet új Kachovkának nevezünk a Dnyeper balpartján terül el. A vízgyűjtő ipari építkezéseitől egy zöld gyümölcsös sáv fogja elválasztani. Ez a város tulajdonképpen egy liget lesz. Egyenes utcáin háromemeletes világos épületek lesznek. A városban minden lesz a lakosság kultúrszükségleteinek kielégítésére — iskolák, technikai szakiskolák, könyvtárak, színház, klub, mozi, óvódák, kórházak, üzletek, éttermek, kávéházak, vendéglők, rádióleadóállomás, táviró, sport-stadion, teniszpályák és sport játszóterek. A csendes dnyeperi kanyarban úszódát fognak kiépíteni. Nappal is, éjjel is állandó forgalom van a szocialista város építésén. Az emberek ezrei dolgoznak itt három műszakban. Minden pillanatban érkeznek az építkezés különfé. le helyeire kővel megrakott teherautók. Automata rakodók hordják át a követ a kőtörő tartályba, amely azonnal feldolgozza. A jelölőzsinór mentén végig dolgoznak emberek, akik az új város utcáit kövezik, és mellettük dolgoznak a fa-ültetők, akik fiatal fákat és cserjéket ültetnek el. Napról-napra jobban látható az új utcák körvonala. Az építkezés kezdete óta még nem egész egy hónap telt el, és már több mint 35 ház van felépítve. A szocialista város építésén a leghaladottabb építési módszert alkalmazzák, az úgynevezett »áram-epítkezést«. Michail Budnikov, az összukrajnai építészeti akadémia tagja, ennek a módszernek az alkotója, a tudósok csoportjával karöltve segiti a munkásokat az építkezéseken. Az ő módszerének lényege abban rejlik hogy 20 begyakorlott brigád a kidolgozott grafikon szerint pontosan elosztott munkát végez. Ilyen módszer mellet kétemeletes háznak a felépítése 45 napig, háromameletesé pedig 60 napig tart. A szocialista város építését a »Dnyer)rosztroj« tröszt kollektívájára bízták, amely kitüatetésben részesült, kiváló sztahanovistái vannak, akik semmiféle nehézségtől nem riadnak vissza. A szocialista város első utcáinak építésénél már megnyílt az Üj Kachovka hőseinek névsora. Ezek között van Petr Kovai kommunista kőműves, akinek a brigád ia napi feladatát 200— 250 százalékra teljesíti. Az ácsok közül sztahanovista munkájával kitűnt Ivan Rudenko, az ácsok brigádjának vezetője- ö mint tengerész dolgozott a Fekete-tengeren és amikor tudomást szerzett a sztálini tervről, amely megváltoztatja Dél-Ukrajna természeti viszonyait, ez visszavonhatatlanul vonzotta őt az építkezésre. Ha megkezdődnek a gigantikus vasbetongát munkálatai, Rudenko nagyon jól megállja majd a helyét mint olvasztár, addig pedig a lakóházak építésén dolgozik, és nagyon jó eredményeket ér el. Hasonló lelkesedéssel jött az építkezésre Pavel Szorokolet, ugyancsak a Fekete-tengeri haióhad leszerelt katonád. Szorokolet életrajza egy szovjet hazafinak az életrajza, kit a szocialista rendszer nevelt fel. 1930-ban a dnyeperi V. I. Lenin vízi-villanyerőmű építkezésén kezdett dogozni. A Nagy Honvédő Háború alatt harcolt a hitleristák ellen, és a háború végét Moravszka Osztravában élte megTöbb kitüntetés tanúskodik ennek a hazafinak hősiességéről. Leszerelése után három évet a tönkretett donyecmedencei bányák felújításán dolgozott. A mellére került még egy Vörös-zászló rend kitüntetés a háború utáni ötéves tervben végzett hősies munkájáért. Szorokolet az elsők kömm ményezéséből indult meg a kachovkai : és a kujbisevi villanyerőmü építkezésein dolgozó munkások között a verseny. A !,•; jbisevi villanyerőmű sztahanovistái figyelemmel kísérik a kachovkai építők sikereit- A két építkezés dolgozói szoros kapcsolatokat teremtettek eo-ymásközt. — Az építési terv, — mondotta Venediktov mérnök, — nagyon terjedel-^lälllll Isi Hová leit a nagymegyeri ESD munásainak kijáró prémium? ^ m E- v i ? t örömmel vettem tudomásul, hogy egy hónapig hallgatója leszek a tonkházai pcl tikai iskolának. Ali munkások a mult rendszernek idején csak szenvedni tanultunk, de amióta felszabadított bennünket a Vörös Hadsereg, a kapitalisták járma £151, megtanultunk élni is- Most már nyugodtan tanulhatunk, fejlődhetünk, Kommunista Pártunk vezetésével harcolhatunk a szebb jövőért. Pártunk vezetésével megbriljuk eddig végzett munkánkat, sikereinket és hibáinkat is. Egy konkrét esetet akarok felemlíteni arra, hogy milyen fontos az elvégzett munkára bírálclag tekinteni. j Hiába ugatnak Mi füleki dolgozók jó! tudjuk, hogy mit jelent a háború.. Saját bőrünkön tapasztaltuk. S ezért tudjuk azt >s, hogy a harmadik világháború csak a kapitalisták számára jelentené pénzeszsákjuk dagadását, a dolgozók számára csak kegyetlen sorsot jelentene. Nincs hazánkban és az egész világon sem olyan ember, olyan becsületes dolgozó, aki ne fejezné ki tiltakozását a háborús uszítók ellen. A dolgozók biztos kézzel írták alá a szavazó'apokat, mert tudták, hogy minden aláírás erősíti a békétakarók hatalmas táborát. A világ dolgozói nem akarnak az imperialisták ágyútöltelékévé válni, a a kérdést, mit akar Truman, mit akarnak újra gyarmati sorsba jutni. Mi, Csehszlovákia dolgozói megelégedettek és boldogok vagyunk, mert Sztálin és Goftwaid elvtársak, valam'nt Kommun

:sta Pártunk vezetésével .'•'kében ém'tjük szabad, virágzó népi demokratikus KöztársaságunkatDe nem minden ország népe élhet ' Nálunk a nagymegyeri RSD-ben a tavalyi munkánkért kijáró prémiumot, amelyet azoknak kellett kapnlok, akik 130 százalékon felül teljesítették nor• májukat, a vezetőség úgy osztotta I szét, hogv annak nagy része nem jutott a munkások kezébe. Voltak olyan hivatalnokok, ak.Jr 6000 koronát kaptok. Meg aztán a tisztviselők közül többen lenézik a munkásokat. Ilyen például Virág La'os Is. Ennek a viszonynak is javulnia kel mert munkánkat csak így tudjuk jól elvégezniBOGNÁR JÓZSEF munkáslevelező, Nagymegyer. az imperialisták i ilyen szabadon. Koreában véres harcokat kell folytatniok a dolgozóknak sza| badsá^ukért. És itt fel kell tennünk ; a kérdést mit akar Truman, mit akarnak az imperialisták Koreában? Békéről beszélnek, jólétről és szabadságról, de közben hatalmas mértékben fegyverkeznek, milliárdokat fordítanak háborús célokra és ha munkások egypár fillér béremelést akarnak elérni, hogy családjukat az éhezéstől megmentsék, akkor az imperialisták rendőrséget és katonaságot vonultatnak fel ellenük és közéjük lövetnek. Mi, füleki dolgozók nem vagyunk kíváncsiak az olyan „jólétre", amilyet Truman úr akar a dolgozóknak juttatni, mi követeljük a békét, NyugatNémetország lefegyverzését. Mi, drága Kommunista Pártunk vezetésével tovább, haladunk célunk, a szocializmus felé. KRÁTKY MARIA munkáslevelező. Fülek, Kovosmalt. zött volt, akik Kachovka építkezéseire lőttek, és ma a legjobb sztahanovisták közé tartozik. Nagy érdemeket szerzett az építkezésen Marija Parchomenko komszomolista nő, ugyancsak egy brigádnak a vezetője. Az ő brigádja már néhány hónap óta legkevesebb 200 százalékra teljesíti a tervet és a munkaversenyben elnyerte a Vöröszászlót. Marija Parchomenko kezdemes. Ebben az évben fel kell építenünk 20 ezer négyzetméter lakóterületet, a kultúrpalota épületét, a poliklinikát, óvodákat, pékségeket, éttermeket és más kommunális épületeket. Ha befejezzük a vízgyűjtő kiépítését, a Dnyeper menti új város azok közé a városok közé emelkedik, amelyek a sztálini ötéves terv alatt keletkeztek. G. Pachomov. Ismét végeiért egy iskolaév Hl VATAS Tavasszal a tizedik osztályos lányok a pályaválasztásról beszélgettek. „Orvosnak, mérnöknek, agronómusnak megyek" — mondogatták. Tánya nem tudta eldönteni mi volna jobb, házat építeni, vagy szőlőt termelni. Irigyelte céltudatos osztálytársait. Közben levelet kapott barátnőjétől, aki a leningrádi bányinérnöki főiskolán tanult. Kapott egy fényképet is, mely a barátnőjét ábrázolta, amint éppen ércet mosott ki a sátra melletti patakban. Tánya elhatározta ekkor, hogy ő is geológus lesz. A dolog azonban máskép fordult. A kerületi komszomoltitkár kérdést intézett hozzá, hogy nem akar-e úttörő vezető lenni. — Ogy megbarátkozol majd az iskolával, hogy el sem tudsz válni tőle. Tánya nem nagy lelkesedéssel ment a 4. 6zámú iskolába. Főiskoláról ábrándozott, s ime úttörő vezető lett Eltelt egy év, a gyermekek megszerették, a pedagógusok meghívták üléseikre. Tánya egyre gyakrabban gondolt arra, hogy embert nevelni, jellemet formálni a legszebb dolog a világon. Kedve támadt a pedagógiai pályára. A kerületi komszomol bizottság javaslatára a területi bizottság úttörő vezető-iskolájára ment, ahol bár rövid ideig foglalkoztak csak pedagógiával, pszihológiával, gyermekirodalommal, Tányában mégis felébredt az a törekvés, hogy még többet tanuljon. Visszatérve úttörőihez, beiratkozott a Pedagógiai Főiskolára és magánúton végezte tanulmányait. Elete váratlan fordulatot vett. A területi komszomol-értekezleten beválasztották a lenini kerület komszomolbizottságába. A kerületben nagyrabecsülték az iskolában végzett munkáját és a gyűléseken sokszor beszéltek Tánya úttörő-csapatának érdekes foglalkozásáról. így lett Tánya Kulikova az úttörőosztály vezetője. Gyakran felkereste az iskolákat. Hosszasan elbeszélgetett a pedagógusokkal, az iskolásokkal és az úttörőkkel. Állandóan segített az úttörővezetőknek gyakorlati munkájukban, arra törekedett, hogy felébressze bennük a szeretetet munkájuk iránt. Egyre inkább megtanult az emberekkel bánni, tágult a látóköre. Egy ízben egyik úttörőjének, Jura Bisztrickijnek, any<a panaszkodott Tányának, hogy a fia megszédült a sikerektől, amelyeket a kultúrmunka terén aratott. Tánya magához hivatta a fiút, beszélgetett vele és a beszélgetés után Jura Bisztrickij ismét szerényen, természetesen kezdett viselkedni. így telt el az év és eljött a tanév utolsó negyede. Az iskolákban megtették az utolsó előkészületeket a nyárra. Tánya ilyenkor nincs bent a kerületi bizottságban, az iskolákba jár megnézni, hogyan készítik elő a vizsgákhoz a termeket, megbeszélést folytat az igazgatókkal. A vizsgák után pedig jön a nyár. Ismét megnyílnak a városi úttörőtáborok. Az idén könnyebb dolga lesz. A városi komszomol-bizottság már jóval a meleg napok beállta előtt gondolt a nyár folyamán a városokban maradó gyermekekre. Az iparvállalatok gondoskodnak a táborok berendezéséről. A pedagógusok szabadidejét úgy osztják be, hogy a gyermekek egy napig se maradjanak egyedül. Az úttörőotthon már ma is részletesen meg tudná adni a kirándulások programmtervezetét. Ez a munka tölti be most Tánya egész napját. K. Jakovleva. Egyévi munkánkat mérlegeljük. f- Bátor és nyílt kritikát és önkritikát jjíJkalmaztunk, tanulók és tanítók egysaránt. Fel kelett tennünk a kérdést: !, Tudatában voltunk-e annak a fontos J feladatnak, amely az iskola, a pedagógiai munka előtt áll rendszerünkben. I A ma iskolája a szocialista szellemben való és a politechnikai nevelés, az életre készíti, a munkára vértezi fel a tanulókat. Ma azért tanulunk, hogy elsajátítva a politechnika alapjait, előkészítsük utunkat bármely iparághoz, nem pedig azért, mint sokan a mult rendszerben, hogy az irodaasztalhoz ülhessenek. Ma minden dolgozó a munkahelyén is tovább tanul, a bányásztanonc éppen úgy, mint a nehéz- vagy építőipari munkásifjú és leány. Mondhatjuk, hogy minden ipari ágazatban a dolgozók a gyakorlati munka mellett elméletileg is tanulnak. Es ilyen szellemben kell vezetni mind az otthoni, mind az iskolai nevelést. Most, hogy az iskolák kapui* bezáródtak, mérlegretéve egyévi munkánkat, nézzük meg, hogy kedvezően billen-e a mérleg mind a pedagógusok, mind a tanulók szempontjából. A középiskolák záróvizsgáinak általánosan kedvező eredményei biztatók. Azonban szűrjük le ezen a téren is e tapastalatokat a jövőre vonatkozólag éspedig tanulók, pedagógusok, vizsgáztatóbizottsági tagok és szülők egyaránt. Legyünk olyanok, mint a termelésben az újítók, igyekezzünk egyre tökéletesebb módszereket elsajátítani és a szünidőt felhasználni arra, hogy a következő iskolaévben minél tökéletesebb alapokra építsünk. A mostani iskolai kapuzárásnak nem szabad olyannak lennie, mint hajdan, amikor üres romantikával és szentimentalizmussal elhangzott a „Ballag már a vén diák", azután jött a kisebb-nagyobb bankett, a sirvavígadás, a diákok és tanárok összeölelkezése az alkohol mámorában. Utána pedig az áldott semmittevés két hónapon keresztül mind a tanítók, mind a tanulók részérői. Ma az iskola életének és egész dolgozó társadalmunk életének összhangban kell állnia. Ezért látogattuk az iskolaév folyamán a gyárakat, bányákat, a munka,íelyekel, És ezért látogatták a munkások iskoláinkat. Ezért díszítik iskoláink falait a munka hőseinek képei. És az iiskolakapuk zárása után ennek a kapcsolatnak még szorosabbá kell valnia. Erte szolgálnak az önkéntes munkabrigádok, amelyek elősegítik az ötéves terv eredményes befejezését, ezért építjük mindanynyiunk boldogulására a szocializmust és tökéletesítjük ugyanakkor a politechnikai nevelés alapjait. Ezt jól felhasználjuk a következő iskolaévben. Az iskolakapuk zárása csak látszólagos. A munka, a tanulás, a szünidő alatt is tovább fog folyni éspedig olyan munka, amely leszűrve az elmúlt év tapasztalatait, meglátva a hibákat, előkészíti a következő év még eredményesebb munkáját. így zárjuk mi is az iskolák kapuit. Nem kesergő ballagásokkal, hanem ünnepélyes keretek között, mérlegelve az elmúlt év munkáját és munkakedvünkkel fejezve ki azt. hogy a szünidő alatt is tovább akarunk fejlődni, művelődni. Loska Lajos, munkáslevelező, Csorna. A Szovjetbarátok Szövetségének füleki járási konferenciája Az elmúlt napokban tartotta meg a Szovjetbarátok Szövetségének járási szervezete Füleken első konferenciáját. Az ünnepélyes megnyitás és rövid kultúrműsor után Márton Anna a füleki Drevoindrustria élmunkásnője, majd Krátky Mária, a füleki Kovosmalt munkásnője üdvözölte a konferenciát. A vezetőség beszámolója és az új vezetőség megválasztása után megkezdődött a vita. Elsőnek Bandur elvtárs emelkedett szólásra, üdvözölte a konferenciát, majd beszámolt a náluk lefolyt békeszavazásról és foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a ifjúság igen kevéssé kapcsolódik be a aktív munkába. Kacara elvtárs a korláti dolgozók nevében üdvözölte a konferenciát. Beszámolt arról, hogy náluk 273 tagja van a Szovjetbarátok Szövetségének, de ez nem mutaUozik meg kellő mértékben a helybeli szervezet munkájában. Štefánik elvtál s a füleki Kovosmalt dolgozója rámutatott arra, hogy milyen viszonyok között élt a dolgozó nép a kapitalista múltban és hogy mit adott nekünk népi demokratikus rendszerünk, hogyan emelkedik mindanynylunk életszínvonala. A vita során felszólalt Katarinszky elvtárs is, a járási bizottság tagja és felhozta azt, hogy sok községben hibák mutatkoz_ naK a Szovjetbarátok Szövetségének i működésében, de ezeket a hibákat feltétlenül ki kell küszöbölni. Végül a Munka dalának eléneklésével fejeződött be a Szovjetbarátok Szövetségének első Fülek-járási konferenciája, amelynek több, mint 300 küldöttje hitet tett a Szovjetunió melletti hűségéről, odaadásáról. Ferencz István munkáslevelező, Fülek. d