Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-01 / 153. szám, vasárnap

4 UJSZ O ­, 1951 július 6 em is tudtuk elképzelni hogy ilyen szép is lehet.. A kárpátutcai iskola diákjai között Pocuvadlón Árnyas, gyönyörű szerpentin úton visz fel az út a pocsuvacUói tóhoz. Az út mentén elterülő kis tisztáso­kon szénát kaszálnak, a levegő te­le van a széna friss illatával. A kora reggeli órák csendjében vonz a tisz­tás, vágyat érzünk lefeküdni a ra­gyogó napsütésben. Ahogy közele. dünk, kisebb tavak váltakoznak, majd elénk tűnik a Szitnó büszke orma és alatta az azúrkék tó százados fák­tól környékezve. A fából készült al­pesi stílusban épült tóparti terra­saos, napfényben úszó épület ütünk célja. A bratislavai Kárpát-utcai közép. iskola 118 diákja fejezi be itt az iskolaévet és élvezi az „iskola a természetben" nagyszerű szocialista újítását. A gyerekek már a reggeli öltözkö­désnél tartanak és frissen, lesülve felsorakoznak a központi épület na. pos terraszán. A felügyelő tanító je­lentést tesz a fővezetönek és 6 pio­nír kihozza díszlépésben a zászlókat és következik a zászlófelvonás ünne­pélyes pillanata. Vidáman leng a zászló. A gyerekek a csapatvezetők jelszavára megindulnak az étterem, be. A szovjet, a nemzetiszínű és a ROH zászló vidáman leng és hirdeti, hogy megkezdődött egy szép nap a bratislavai diákok nyári iskolai éle­tében. A tiszta, Ízléses ebédlőben kö­rül hordják a kávét, minden gyerek annyi csésze kávét iázik, amennyi jól esik. A „jó étvágyat" szivélyes el. hangzása után megkezdődik a reg­gelizés. Rövid percek elmultával ka­rok emelkednek fel a levegőbe, ami a repetálást jelenti. Amikor, már min­den gyerek kedve szerint jóllakott, felállnak az asztaloktól, összefogódz. va egészségükre kívánják egymásnak a reggelit. A csapatok visszamennek a háló­terembe, minden tanuló megáll az ágyánál és a felügyelő bizottság, amely tanítókból és a diákok bizal­mijaiból áll, megkezdődik a tisztasá. gi vizsgálat. A gyerekek odanyújtott kézzel várják a vizsgálatot. A kéz, a fül, a haj szemléje után megtekin­tik az ágyakat és bizony a harmadik csapatból rossz pontot kapott az egyik pionír, mert a lepedő nem volt szépen kifeszítve. A második csa­patban rossz pontot kapott az egyik tag, mert a haja nem volt simára kefélve és az úszónadrágja az ágyon feküdt. A tisztasági vizsgálatnál a hajjal van a legnagyobb baj. Tudni­illik ebben a korban a hajszálak nem igen alkalmazkodnak a keféhez. Makrancosan állnak, sertemódra a fejtetőn. A tisztasági vizsgálat, nagy izgalommal jár, mert egy rossz pont az egész csapatnak veszteség. Gyö­nyörű szőke egészséges fiú, Janik Laci először kap „hintázást" (houb­lát), mert a lepedője nem volt jó kifeszítve. A tisztasági vizsgálat be­fejezése után a bizottság megtekinti a szekrényeket, szigorú kritika hang. zik el, ha az ingek nem sorakoznak fedezve egymás mögött. De most már megkezdődik a munkanap. A csoportok tetszés szerint helyet fog­lalnak a festői környezetben a tópar­ton. az árnyas fák alatt és megkez­dődik a tanulás. A tóparton olyan gyönyörű környezetben, amilyet csak a természet alkothat, friss zöld gyepen ül a z egyik csoport, úszónadrágban, a nap melegen süti testüket. Számtanóra folyik. Ki ha­son fekve ír, ki ölében tartja füzetét és úgy oldja meg a feladatokat. Amíg az egyik csoport számtani pél­dákat kap megoldásra, a másik oso. portnak szovjet dalt diktál a taní­tónő, a fiúk orosz betűkkel írják. Hamarosan a számtant tanuló cso­port is bekapcsolódik az éneklésbe és harsányan, hangzik a tóparton a szovjet melódia. Rövid idő múlva fel­sorakoznak és elfogyasztják jó vas­tagon felkent vajaskenyerüket, ter­mészetesen mosrt is vannak sokan akik háromszor sorakoznak fel az ablakhoz a repetére. Megint elhelyez, kedmek a csoportok a tó és az épület körül, de most már más megosztás­ban. Körök alakulnák, srínjátszó, raj­zoló, alkotó körök. A körök úgy alakultak, hogy a gye­rekek egyedül válaszották maguknak aszernt. ami a legkedvesebb foglalko­zásuk. Az alkotókör a ház környékét a virágágyakat rendezi, azaz a kör­nvezeM szép'ti. A raizolókörök próbál­ták határozott vonalakkal feWŕtzolni a tavai, aho! laknak és mindazoké a «zéo dogokat, amelyekst itt megpillantanak, vagy megfigyelnek. A színjátszó cso­port tagjai közé ülünk, aki* minden igyekezetükkel szórakoztatnak bennün­ket. Frühwald Iván Skupy: Vallomáj című versét szavalja el. A közösség élénken kritizálja, megállapítják, hogy ennél már sokkal szebben is szavalt más alkalommal. Hogy a színjátszó csoport színvonalát bebizonyítsák, egy másik diák szavalja el ugyanezt a költeményt, aki a közösség megelégedését elnyeri. A további műsor nagyon tarka. Kedve­sebbnél kedvesebb jelenetek és énekek követik egymást, harmonikása is van a csoportnak, Valenta Iván. Ügyesen kí­séri Kohút és Hambalek diáktársait, akik hangulatosan és szép csengő han­gon elénekük a „Goluboj platocsik" kezdetű gyönyörű szovjet népdalt. Ko­mikusa is van a csoportnak, aki saját szerzeményét adja elő tehetségesen, te­le humorral. De nézzük meg mit csinál­nak az alkotók. Miután rendbehozták az üdülőközpont környékét, a szénaka­szálóknak segítenek. Forgatják az illa­tos szénát, hogy a napon jól kiszárad­ion és mielőbb betakaríthassák. Észre sem vesszük és már az ebédrehivő gong hangja hallatszik Ismét felsorakoznak a gyerekek és a csapatvezetők „indulj" szavára bevo­nulnak az ebédlőbe, ahol már illatosan párolog a leves. A csendben csak az evőeszközök csörgése hallatszik. Az ebéd tápláló krumplileves,, zsíros ká­posztáskocka sok cukorral. Mondanunk sem kell,, hogy a repetálás folytatódik. Miután egymásnak egészségükre kí­vánták az ebédet, szobájukba vonulnak vissza és két óra hosszat pihennek, azaz alszanak vagy olavasnak. A oi­henő letelte után uzsonna következik, centiméterre vastagra kent ízes vajas­kenvér, amelyet nem győz kenni a sza­kácsnő, aki olyan szívesen és olyan készséggel adja a repetát, hogy minden mozdulatából látszik a gyermekek irán­ti szeretete. Az ezt követő időt használjuk fel ar­ra, hogy elbeszélgessünk ezzel a lelkes gyerekcsoporttal. Minden egyes tagjá­járól érdmes lenne külön-külön írni. mert mind szép, egészséges, értelmes és rokonszenves. Egy terebélyes fa alá telepszik a gyereksereg a pedagó­giai vezetőkkel és lassacskán kellemes vita indul meg. Ahogy figyeljük a gyere­keket, megelégedés és öröm érzete tölt el bennünket. Nem is lehet közöttük vá­lasztani, egytől-egyig jó, fejlődőképes alap, megfelelő irányítással és nevelés­sel jó szocialista hazafiak lesznek. A vita mindig élénkebb, már mindenki be­szélni szeretne. Kita, a negyedik osztályból kezdi meg a beszélgetést — En még sohasem voltam rekreá­ción, annál jobban érzem magam most. Kitűnő a koszt, minden oly szép itt kö­rülöttünk. otthon nem is tudtuk elkép­zelni magunknak, hogy ilyen szép lesz. Koncsek tenorhangja sízól közbe: — Azelőtt a rekreáció csak a gaz­dagoknak, a bankárok gyermekeinek jutott. Mészáros leszögezi, hogy természe­tesen a játékoknak örül a legjobban, de itt az iskolai tanulást is szereti. Koncsek jut ismét szóhez és mond­ja: nagyon tetszik nekem itt a termé­szet, a Szitno. a tó, az erdők, emléke­zetesek maradnak az esti kultúrműso­rok, amelyeket minden este közösen rögtönzünk. Sportolunk is. A negyedik és ötödik osztály mérkőzésén l:0-ra játszottunk. Szép kirándulásokat tet­tünk már eddig is, voltunk a „szállá­sokon" és Szkleno-Tepiicén, ahol egész nap fürüdtünk a jó meleg vízben. Ma izomlázunk van mindnyájunknak. Megnéztük Selmecbányát, — veszi át a szót — L. Gyulus, ahol a pionírok kultúrprogrammal vártak és játszot­tak, énekeltek velünk késő estig. Stubnyán nagyszerűen fürödtünk és most egy körutazásra készülünk Kör­möcbányára és Zólyomba. A gyerekek a Sitno és a Tatarská-Luka mondáit mesélik meglépő előadó készséggel, bátran és kóiushan hozzáteszik, hogy ők tudják, hogy ez csak mese, s a valóság mesz­sze áll ettől. Mesélnek a tatárjárás borzalmairól és helyesem állapítják meg a gyerekek, hogy most is vannak hafonlá borzalmak Koreában, ahol a koreai gyerekek hasonló kínzásokon és embertelenségeken mennek át. A koreai eseményekkel kapcsolatban beszélgetésünk átcsap politikai vonal­ra. Itt ezen a téren meglepő fejlett­ségről tesznek tanulságot- Ahogy a rég' kapitalista világ munkaviszo­nyairól beszélgetünk, a tanulási lehe­tőségekről Csergel Lubomir a követ­kezőket állapítja meg: — Azért nem adtak lehetőséget a munkásoknak tanulásra a kapitalisták, hogy buták maradjanak, és még a fi­zetésüket se tudják megszámolni! Elmondják a gyerekek, hogyan szervezték meg az iskolában a pionír szervezetet, sokáig kellett járni, amíg a középiskolások csapat iába beszer­vezték őket és még most sincsenek megelégedve, mert ifjúmunkás pionír­vezetőt szeretnének. Beszámoltak a pi'zeni és prágai pionírokkal való le­velezésükről. kicserélik tapasztalatai­kat és megbeszélik, melyik csapat ho gvan vesz részt az országépítő mun­kában. Nagy kacagások k5z5tt bemutatják az „élh*zókat": Kekenyák Miklóst aki zörgő cson­tokkal jött és 3 kilót hízott már. Riľ'der Tibort, aki szintén 3 kilóval nehezebb és Sliverifet, aki négy és fél­kilót hízott; igaz, hogy 6—8-szor re­petái. Amint fgv szépen közösen kiérté­keltük az itt élvezett szépségeket és javakat, a gyerekek nagyon szép köte­lezettségeket vállaltak, hogy meghá­lálják népi demokratikus kormá­nyunk szeretetteljes gondoskodását. A kötelezettségvállalások spontán tör­téntek, minden előzetes készülődés nélkül és mindennek ellenére dicséret­reméltó elhatározások. Horňártský Imre például lelkesen vállalja: vasat é« textilt fog gyűjteni a szünidőben, hogy iparunk hatalma­sodjék. Ambrovií Péter, ki remek öszó és a következő évben a középiskolába lép át, kötelezi magát, hogy sporttel­jesítményét úgy fogja fokozni, hogy sok sikert hozzon az csapatának és az is­kolának. Ezenkívül igyekszik minél több társát bevonni a pionírmozga­lomba, hogy minél több békeharcosa legyen hazánknak. Lőrincz Gyulus a tőle megszokott komolysággal kötele­zettséget vállalt, hogy nyáron, ami­kor nagymamájánál lesz látogatóban vidéken, agitációs munkát fog végez­ni az ottani gyerekek között, mert a diószegi gyerekek még nem értik a pionírmozgalom jelentőségét, és sze­retné elérni azt, hogy minél többen Új kötelezettségvállalásokkal fogadták katonáink az Alekszandrov-egyfittes telléoéséi A szovjet vendégek hatalmas sikert arattak a VVT-han A napokban lépett fel katonáink előtt a szovjethadsereg Vörös zászló Ale­kszandrov ének- és táncegyüttese. A fellépést ünnepélyes keretek között egy katonai kiképző táborban tartották meg. A kedves szovjet vendégeket az ösz­szes jelenlevők nevében Sztrejcsek tiszt fogadta, aki hangsúlyozta különö­sen azt a körülményt, hogy az Alexand­rov-együttes abban az időben érkezett a katonai kiképző táborba, amikor had­seregünk minden tagja megemlékezik a kulturális tömegmunka fejlesztéséről szóló hadseregparancs egyéves évfor­dulójáról. A fellépés során az Alexandrov ének­es táncegyüttes hatalmas sikert aratott. Hallgatói sorában ott volt Hruska Cse­nek hadtesttábornok, a politikai igaz­gatás fő vezetője, Jelen Oszkár brigád­tábornok és további vendégek. Az Alexandrov-együttes fellépése a kiképző táborban az egységek tagjai között hatalmas munkakötelezettség felajánló kampányt indított meg. A CsISz-szövetség egyik alakulati szer­vezetének tagjai kötelezettséget vállal­tak az Alexandrov-együttes fellépésé­nek tiszteletére, hogy fejenként 50 órát dolgoznak le a tábor felépítésén. Nemecsek szakaszvezető eddig már 70 órát dolgozott le. Krejcsi közkatona 68 órát és Cintula elvtárs 59 órát. Más elvtársak kötelezettséget vállal­tak, hogy a kultúrális tömegmunkát ki­szélesítik és elmélyítik azzal, hogy szá­zadaikban új énekköröket létesítenek és más téren is fokozzák a kultúrtényke­dést. Igen szépen fogadta az Alexandrov­együttest az az egység, amely már majd­nem egészen kiépítette táborát és a táborba bevezette a villanyáramot is. Egy másik egység a fellépés tisztele­tére éleslövészeti gyakorlatot rende­zett igen jó eredménnyel. Az aknavető egysége szintén kitűnő eredményeket ért el a gyakorlatozásnál. Az egységek továbbá kötelezettséget vállaltak, hogy a szovjethadsereg Vörös zászló Ale­xanandrov ének- és táncegyüttesének látogatása alkalmával elvégeznek min­den olyan munkálatot, amelyek a kato­nai kiképző tábor úgynevezett politi­kai-nevelő szobáinak kiépítésével kap­csolatban várnak rájuk. A vatikáni törpék és Marx Károly „Tőké"-je A Vatikán összeállította azoknak a könyveknek „fekete listáját", melyeket katolikusoknak tilos elolvasni. A lista vezetőhelvén szerepel Marx Károly zseniális műve, a „Tőke". Indokolása, hogy a szerző ..kom­munista Isten-tagadásra" alapozta elveit, és azt hirdeti, hogy „az osztály­harc a proletáriátus egyenjogúsának kivívására szolgáló egyetlen esz­köz. Sok tudálékos és oktalan ember az egyház és a kapitalizmus hűséges szolgája akarta már „megcáfolni" Marx tanait a legkülönbözőbb kor­szakokban. Például az Egyesült Államok külügyminisztere, Acheson is. Cáfolatukból természetesen értelmetlenségen kívül egvéb nem származ­hatott, mivel a marxismus tanai éppen olyan megdönthetetlenek, m'ntaz idők folyása. A ..szentatyák" tehát elhatározták, hogyha nem tud iák megcáfolni, hát legalább megtiltják a/ olvasását. Azokat pedig, akiket nem lehet tltiltani a „Tőke" olvasásától, kiátkozzák az egyházból. Most, mikor az egyszerű emberek millióiban, akik között szánjos katolikus is van, nagymértékben megerősödött a békevágy, a Vatikán „feketelistája" újabb bizonyítéka a katolikus egyház fejedelmei és a monopolisták között létrejött népellenes megegyezésnek­igyekezzenek úgy tanulni és úgy dol­gozni, hogy pionírok lehessenek­Rinžo Štefan Dobsinán fogja a nyarat tölteni, segíteni akaT az Egy­séges Földműves Szövetkezetek mun­kájában, és mandelinkákat fog szedni. A nap hátralévő része is gondosan ki van töltve a gyerekeknek Uzsonna után sportolnak, menetel­nek, tízperces sajtószemle van, ame­lyen megtárgyalják az újság legfon­tosabb híreit. 7 órakor napiparancs, utána zászlólevonás, vacsora. Vacsora után még közösen elszórakoznak, kultúrprogrammot állítanak össze. Ki­lenc órakor azonban már vége a nap­nak, mindenki lefekszik és jóleső ér­zéssel adják át magukat az éjszakai pihenőnek a hálótermekben, amelyek­nek óriási ablakain az ózondús, erős levegő árad be és percek alatt álom­ba ringatja őket. Az eddig elmondottakból nem tu­dom. hogy kellőképpen tudtam-e ér­zékeltetni azt a sok szépet, amit ott tapasztaltam. A gyermeküdültetés és az „iskola a természetben" akció a szocialista társadalom vívmányai: bi­zonyítékai annak, hocvan gondoskodik államunk legdnágább kincseinkről, gyermekeinkről. Tudjuk, hogy a leg­szebbet és legjobbat adja kormá­nyunk a gyermekeknek, hogy minél jobban érezzék magukat ezeken a he­lyeken és testben, lélekben minél szebb eredményekkel térjenek vissza szüleikhez, akik, mind szívszorongva várják őket haza és bizonyos hizalmat­lansággel engedik el őket. A počuvadlói iskolát mintaiskolának is nevezhetnénk, mert szemléltetően mutatja, hogyan kell megszervezni és hogyan kell vezetni egy ilyen nyaralótelepet. Nem elég ugyanis az, hogy az állam megad mindent ahhoz, hogy a gyere­kek étkezés, egészségügyi viszonyok, lakás és pedagógiai nevelés dolgában a legjobban legyenek ellátva; a gaz­dasági vezetés egyik legfontosabb ré­sze az akciónak. A kárpátutcai nemzeti iskola gyer­mekei saját tanítóik, Škoffová Aranka, Feriancovi Angela, Ruéiak Ferenc és Silešová Mária felügyelete és vezeté­se mellett töltötték el ezt a szép há­rom hetet és ez már nagyrészben biz- i tosítéka volt annak, hogy az itt töl­tött idő javukra volt válni. Azonban meg kell állapítanom azt, hogy a nya­ralás sikerének oroszlánrésze a telep igazgatójának, Gažovič Józsefnek az érdeme. Igaz, hogy az államtól a ke­zébe kapott egv négv és félmillió költ­séggel 1949-ben átépített épületet, amelyben minden alapfeltétele meg van annak, hogv tökéletesen és za­vartalanul láthassa el a gyermek­hadat. Gépekkel felszerelt modern konvha, villanyhfítő, amelynek mére­tei egy szobának megfelelnének, tá­laló helyiség rengeteg edénnyel, gaz­dag élelmiszerraktár és még fagy­laltkészitőgép is, mely a gyermekek legnagyobb örömére szolgál. Heten­ként kétszer van saját készítésű tej­színes fagylalt — akkor van csak re­peta! A telepnek van könyvtára, rá­diója, grammofonja, mikrofonja és saját mozija. A hálószobákban, kö­zös mosdókban, tussolókban és a für­dőszobákban ragyogó tisztaság. A szeymélvzet szívélyes és szolgálatkész, ami szintén nagyon kellemesen lepett meg bennünket! Gazsik József igazgató (adatában van munkáfa fontos­ságának és úgy is látja el Fáradhatatlan abban, hogv minden? előteremisen a gyerekeknek, képes hajnali 4 órakor gombázni menni, hogy a gyermekeknek friss gombából le­vest főzhessenek. A személyzetet nem parancsolással igyekszik fegyelmezni, hanem neveli őket- Minden héten gyűlést tart, amelyen közösen meg­beszélik a hibákat és igyekeznek őket egyesült erővel eltávolítani. A poču­vadlói nyaraltatási telepen a gyerekek valóban megkapiák mindazt, amit kor­mányunk ad nekik, és az meg is lát­szik rajtuk és az egész környezeten. Egy gyönyörű nap emlékével tér­tünk vissza munkánkhoz. Gazdagod­tunk élményekben, megismerkedtünk 118 gyönyörű és tehetséges gyermek­kel, akik szocialista hazánk remek polgáraivá fejlődnek és megismer­kedtünk olyan értékes emberekkel, akik hozzájárulnak minden tudásuk­kal, tehetségükkel és fáradhatatlan munkájukkal, hogy gyermekeink f e f­tődésiik ideféri megkapiák azt, amit kormányunk és Pártunk nekik ad. TURI MARIA

Next

/
Thumbnails
Contents