Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-05 / 156. szám, csütörtök

28 UJSZ

O , 1951 július 6 Voropájev Braíislavában Tudjátok-e, mi az boldogtalannak lenni? Ha az ember úgy érzi, bogy te? 'ieg élerőt'énedett és nem tud a közösség javára úgv munkálkodni, ahogy szeretné. £s tudjátok, mi a boldogság? Ha az ember sötét kilátástalanságban mégis erőre kap és teste az életnek más posztján, új életkörülmények közt meggyógyul s ugyanakkor a lelke is kiheveri halálos sebét. Erre a két kérdésre ad választ Pjotr Pavlenko, a néhány héttel ezelőtt alkotó ereje teljében. 52 esztendős korában elhúnyt nagv szovjet író »Boldogság « című színdarabjában »Ugt/ estem ki a boldogságból. mint pilóta a gépből* — mondja az önmagával meghasonlott Voropájev ezredes, Pjotr Pavlenko színművének hőse, aki a Honvédelmi Háborúban súlyosan megsebesül, kénytelen pályájával felhagyni és a Krimre kerül. Mihez kezdjen itt bete gtüdejéven és féllábával? A felesége meghalt, a fia a fasiszták foglya lett, ám egy szikrányi akarat és lelkierő mégis maradt ebben az összetört, keserű emberben, ami felcsiholódik, amikor maga körül látja a krimi új telepesek tespedését, céltalan munkakerülését és züllesztő közönyét. Voropájev a szovjetem ber csodákra képes tetterejével a kishitű, elcsüggedt, életunt telepesek élére áll és magízlelteti velük a teremtő munka örömét Közben a meginduló építés öt magát is meggyógyítja, a közösség új embert formáló sodrában ő maga is újjászületik, a tespedés és a természet romboló erői elleni küzdelemben újra megtalálja az élet értelmét, a boldogságot a munka és a teremtés örömében. És a kommunista jövőt építő önzetlen életének boldogságát betetőzi a munkásélet jutalma: a szerelem. Vannak regényalakok, színművek hös^i, akik életútunkon úgy kísérnek, rnint a leghűbb barátok. Példát mutatnak magatartásukkal, tanácsokat aünak nekünk, felejthetetlen társunkká válnak. A szovjet irodalom nem egy ilyen regényhőst termelt, gondoljunk csak Solochov Davidovjára, az »Lij barázdát szánt az eke* című regénye hősére, Polejov sztálingrádi olvasztárjára — az »Igaz ember* hősét Mereszjevet nem is említem, mert élő emberről mintázta — és Azsájev Szimonov, Babajevszkij, Osztrovszky, Erenburg és a többi szovjetíró ragyogó realitással megrajzolt alakjaira, ezekre a nagyszerű szovjetemberekre. akik minden pátosz nélkül rendkívüli méretű cselekedeteket hajtanak végre az emberiségért. Voropájev ezredes is ilyen nagyszerű szovjetemben az új életnek alkotó hőse, akit a szovjettársadalom, a lenini-sztálini vezetés formált eszményünkké Voropájev magatartásával a boldogság tanítójává válik, milliókat tanít meg arra, hogv a kitartó helytállás és az alkotó munka az emberi boldogság. Alig három héttel halála előtt Pjotr Pavlenko itt járt köztársaságunkban és ellátogatott hozzánk Bratislavába is. Este résztvett a »B o 1 d o g s á g» című színműve díszelőadásán, majd az előadást követő vacsorán is. A jóval éjfél után elnyúló meghitt összejövetel résztvevői közül senki sem sejtette, hogv a szovjet írásművészetnek ez a nagymestere halálosan beteg és napjai meg vannak számlálva. Csak később, amikor a TASZSZ jelentése meghozta a szomorú hírt, ébredt a vacsora és az összejövetel némely résztvevőjében az az érzés, hogy már nagybetegen időzhetett körünkben. Pavlenko a vacsora alatt alig nyúlt az ételhez, kevésbeszédű volt és ha nem is mutatta, de látszott rajta a fáradtság. De sem a betegség, sem a fáradtság nem akadályozta meg abban, hoí'v szinte tüntető figyelmességet ne szenteljen az elhangzott kívánságoknak és kéréseknek. Mint minden szi.vjetművész. akit alkalmunk volt megismerni, Pavlenko is legfőbb köteleséének tartotta: tanácsolni, segíteni, útbaigazítani. És tette ezt a szovjet jmberek lenyűgöző, szeretreméltó modorával, egyszerűen és természetben, mintha semmiféle áldozatról. »ianpm mindennapi kötelességről vol*ta szó. Ezen a vacsorín mondotta il.hogy Voropájev alakja itt Bratislavában érlelődött meg benne. A Honvédő Háborúban mint haditudósító vett részt és 1945 tavaszán a dunai átkelésnél golyó sebesítette meg a lábán. Kimentették a Dunából és itt gyógyították a katonai kórházban. A koratavaszi fürdőtől tüdőgyulladást kapott és hiába került később a Krimre, a tüdejével soha többé nem jött rendbe, a déli partvidék gyógyító melege csak ideig-óráig hozott neki enyhülést. A betegségét csak futólag ^említette, jelezve csupán, hogy a kórházi ágyon fekve kezdte formálni magában Voropájev ezredesnek immár halhatatlanná vált alakját. Most, hogy írásait forgatom. »Amerikai élmények* című útinaplójában olvasom, hogy 1949 tavaszán, az Összamerikai Békevédelmi Kongreszszuson résztvevő szovjetküldöttség tagjaként Amerikában járt. #1'oltom Newi/orkban egy tüdőszakorvosnál — írja naplójában. — Valószínűleg igen jó és szakmáját értő orvos volt, de én összehasonlítottam a mi jaltai liidöszakorvosainkkal — és ez az összehasonlítás nem az ő javára dőlt el.« Milyen jellemző ez is a szovjetember magatartására! Betegen elmenni egy kongresszusra, amely a béke védelmében ül össze — mert beteg lehetett, ha tüdőspecialistát kellett felkeresnie Felszólalni ott, s meghirdetni beteg tüdővel is a sztálini békeépítés nagy igazságait. Pavlenko megtehetben költött alakokat állít is. Hogy mit adott önmagából? Egész páratlan emberséget, hitét a sztálini rend igazságában, nagyszerű bolsevik magatartását, fénylő szovjet jellemét, végtelen derűjét és bátor helytállását Voropájev így válik előttünk élő emberré és ezért természetesnek tartjuk, hogy akad olyan olvasója a regénynek, olyan nézője a színdarabnak, aki csodálkozva kérdi, miért nem látja Voropájev nevét a Legfelsőbb Tanács listáján? Voropájev annyira hiteles, annvira igaz szovjetember, hogy a szovjet kolhozparaszt vagy olvasztár ismerni akarta címét, tudni akarta, kiről mintázta az író ezt a minden akadályt legyűrő igaz embert! Voropájev megteremtője, Pjotr Pavlenko június 16-án halt meg. Kevéssel halála előtt itt még megkérdezhették tőle, vájjon készül-e újabb színdarab írására. Pavlenko azzal felelt, LI GI EN: B aocisz A természet idedobott egy marék meleget. A mezőkön elolvadt a hó s a szél illatot kergetett. De ma vad északi szél söpört végig ébredő hazánk felett, száműzni a tavaszt, a szabadságot és új életet. Hát elszállhat a tavasz, mint egy madár, és nem jön vissza soha már f Nem! A tavasz mindig tavasz marad, visszatér, hiába zugnak vad szelek, visszatér hazánkba, a folyó mellé, hol virágok kéklenek. Ha körülölel az éjszakai pára, ha vérvörösen ébred a nap és új dalt dalolnak a madarak, mindenütt érzed, hogy jön a tavasz. Jön a tavasz, mert jönni

e kell, erőszakkal nem tilthatják el. Kicsit meghátrál, tartalékot gyűjt és rohamra lendül új erővel. Kibomlik minden szépsége, virága, győztesen utat tör a nyárba, fényt hož magával és új életet, új hangot és új éneket. így zengnek tavaszi fényben a természet örök törvényei. Sűrű ködben, vaksötétben kigyullad az igazság fénye s a történelem vaslépte agyontapossa, ki elé mer állani. Népek tavasza, új, szabad tavasz, ki tud téged száműzni? P. Szűcs Béla fordítása, LI GI En a hős koreai nép egyik legtehetségesebb költője. Ezt a versét a koreai háború kirobbanásakor írta. A vad északi szél *a kegyetlen imperialista ellenség, amely feldúlta Korea földjét, a tavasz pedig a béke, amely győzedelmeskedni fog. te volna, hogy Jaltában üdül és ápol- I ja magát, de nem: a nagy szovjetíró " nemcsak tolla fegyverével szállott sfkra a béke mellett, hanem nagybetegen is az élő szó varázsos erejével is meggyőzni, lefegyverezni akart. Óhatatlanul is össze kell kapcsolnom az író alakját Voropájev ezredessel, a béke fáradhatatlan apostolát a boldogság meghirdetőiével. De hiszen mind a kettő egv tőből fakad: csak a béke talajából sarjadhat a boldogság virága. A bratislavai hadikórház ágyán megszületik Voropájev ezredes alakja, akit betegen is a szovjetföld szelleme éltet és akit igaz emberiessége képessé tesz a legnagvobb szenvedések legyőzésére. Magát mintázta-e meg Voropájev ezredes alakjában a szerző? Maga az író nemmel felelt, de a mosolya mintha jelezte volna, hogy Voropájev valóban ő, még akkor is, ha az élete körülményei mások, ha Voropájev ezredes köré Gorievova doktornő és Léna személyéA CSEMADOK központi titkársága úi helyiségekbe költözött és címe: Bratislava, ul. Červenej Armády 38 w. Telefonszám a régi (335—98.) A KNIHA antikváriát Bratislava, Sedlárska 9, tel. 262-17, ajánlja minden szakbeli könyvraktárát. Vásárol szakkönyveket, szótárakat, irodalmi értékű költeményeket, regényeket, ifjúsági irodalmi műveket. Levél- vagy telefonhívásra szakértőnk lakáson megbecsüli az eladó könyveket és elszállításukról is gondoskodik 1818/v. hogy darabot írni igen nehéz feladat. Most jegyzeteit, naplóját rendezgeti. Elmondotta azt is, hogy amikor darabját írta, a színház dramaturgiai közösségével, a rendezővel és dramaturggal együtt dolgozott, megvitatott mindent velük. Ö ezt az alkotói közösséget, amely nálunk most először próbálkozik új és egészséges alapodat teremteni a szocialista realizmus szellemében megalkotott drámához, egészségesnek és célravezetőnek tartja. írói portréja kiegészítéséhez tartozik, hogy pályafutását 1927-ben kezdte és egész sor kiváló regényt és elbeszélést írt: »Azsíai elbeszélések* (1929), »Sivatag* (1930), »Barrikádok* (1932), »Keleten« (1934). 1934 óta főleg filmforgató könyvek írásával foglalkozott, köztük mi is számos filmjét jól ismerjük és nagyrebecsüljük. Szverdlov, Alexandr Nyevszkij, A jégmezők lovagja, Eskü a legkiválóbbak, de úgyszólván valamennyi mozilátogatónknak felejthetetlenül emlékébe vésődhetett a Berlin eleste című monumentális filmje, amelyet Csiaurelli rendezett és a tavalyi filmfesztiválon az első helyezést nyerte el a nagy filmek sorában. Ezért a filmjéért, valamint a korábbi Eskü címűért a Sztálin-díjjal tüntettek ki. Pavlenko minden műve, akár filmjeiről, akár regényeiről, akár a regényből készült ^Boldogság* című színdarabjáról van szó, az igazság hangján szól hozzánk és azért vésődnek oly mélyen szívünkbe. Ma, amikor békére szomjúhozik az egész haladó emberiség, Pavlenko tiszta bolsevik hite, bátor szava erős fegyver a kezünkben, amellyel határozottan és tántoríthatatlanul harcolhatunk a békéért, ahogy ő beteg tüdővel, sebesülten is, töretlenül és tántoríthatatlanul harcolt érette. Egri Viktor A szovjet kohászat a béke ügyét szolgálja A Szovjetunió kohászatának fejlődése szorosan összefügg a sztálini i ötéves tervek idejével. Éppen ezekben az években kezdődött meg az or ' szágban a legnagyobb kohászati üzemek építésé és ugyanakkor a régi üzemek rekonstruálása és kiszélesítése. A cári Oroszországban a kohászat gyengén fejlődött és a meglévő vállalatok is idegen vállalkozók kezében voltak. A Szovjetunió rövid történelmi időszak alatt a kohászat fejlődését eddig még nem látott méretekben vitte előre, úgy mennyiségileg, mint minőségileg. A háború előtti két ötéves terv következménye volt az, hogy a Szovjetunió az ötödik-hatodik helyről, amelyet a cári Oroszország elfoglalt, 1938-ban acéltermelés terén a harmadik helyre került. A háborúutáni években a Szovunió kohászata sokkal intenzivebb méretekben fejlődött, mint ahogy ezt bizonyítják a Szovjetunió állami tervhivatalának jelentései és a központi statisztikai hivatal jelentése a Szovjetunió háború utáni ötéves tervéről az 1946—1950-es években. A kohók termelése 1950-ben a háborúelőtti színvonalat 45 százalékkal, a tervet pedig 35 százelékkal lépte túl. Az öntvénytermelés viszonyítva a háborúelőtti színvonalhoz 29 százalékkal, az acéltermelés 49 százalékkal, a hengervastermelés 59 százalékkal emelkedett. A Szovjteunió kohászata jelenleg a világon a második helyet, Európában pedig az első helyet foglalja el. A Szovjetunió kohászatának e figyelemreméltó eredményei nem véletlenek, hanem az új szocialista ökonómián alapulnak, amely nem ismer kríziseket és depressziókat. Az állami tudományos tervezésre támaszkodnak és a dolgozók millióinak hősies munkája következtében jönnek létre, akik a termelőerők kollektív tulajdonosai és legnagyobb érdekük, hogy ezeket minnél jobban kihasználják. Ezek a hatalmas tényezők — a szocialista tervező gazdaság és a millió dolgozó aktivitása tették lehetővé, hogy a szovjetállam hihetetlen rövid idő alatt felújította és kiépítette gigantikus nagyságú kohászatát és még gyorsabb tempóban hajtja előre a termelést mint a háború előtt. A Szovjetunió déli részének kohászati üzemei, amelyeket a háború alatt teljesen tönkretettek, most már felújítva, új technikai alapokon több fémet termelnek, mint a háború előtt. Hatalmasan nő az öntvény- és acéltermelés az Uraiban és Szibériában. Például az acél é» hengervas termelés 1950-ben az 1940-es évhez viszonyítva közel háromszorosára nőtt. Uj kohászati alapokat létesítettek Közép-Ázsiában és a Kaukázusban. Figyelembevéve a fejlődésnek ezt a tempóját, a szovjet kohászatnak nincs versenytársa. A fémtermelés a háború utáni időkb;n mind magasabb és magasabb. A háború utáni ötéves terv ideje alatt a kohászatban a kitűnő munkások ezreit tüntették ki, akik tökéletesen elsajátították az új technikát. Ilyen például a koznyeci kohászati kombinát kollektívája. (Nyugat-Szibéria). Ennek a gigantikus ipartelepnek munkásai, mérnökei és technikusai az ötéves tervet az acél- és hengervastermelés terén három év alatt, az öntvény- és koksztermelés terén pedig három és fél év alatt teljesítették. A háború utáni ötéves terv ideje alatt az acélolvasztás ebben a kombinátban ^5 százalékkal, a hengervastermelés pedig 22 százalékkal emelkedett. A másik gigantikus kohászati kombinát — a magnitogorszki kombinát — munkásainak névsorában szerepelnek olyan kiváló sztahanovisták, mint Zaharov, Zinurov és Szemenov acélolvasztárok. Ezek az olvasztárok 1950-ben 1200 tonna acélt olvasztottak ki terven felül, ebből 1000 tonnát megtakarított anyagból. Nagy sikereket értek el a novotagilski kohászati üzem olvasztárjai, (Ural). A háborúutáni ötéves terv ideje alatt a Martin-kemencék termelése ebben az üzemben közel kétszeresére emelkedett. Az üzem egyik legjobb olvasztárja Bolotov, 1950-ben több mint 100 gyorsolvasztást ért el, 3000 tonna fémet olvasztott ki terven felül. A Szovjetunió új kohói, fij, házi hengerberendezéssel vannak ellátva, amelyek a legújabb technika vívmányaival vannak ellátva, ahogy azt a Szovjetunió új hengermííhely-üzemei mutatják. A szovjet kohászat sikerei lehetetlenek lennének, ha a szovjetkormány nem látná ei őket állandóan a legújabb technikai eszközökkel. Különösen a háború utáni ötéves tervben tettek sokat a Szovjetunióban a kohászati termelés gépesítése és automatizálása terén, valamint a fárasztó munkák gépesítése terén. Ez alatt az idő alatt köze! az összes Martin-kemencék legfontosabb részeit automatikus berendezésekkel látták eL Nagy munkát végeztek más berendezések munkáinak automatizálásánál is, mint pl. a hengerasztaloknál, olvasztókemencéknél, stb. A Szovjetunió kohászata lépést tart a legújabb technikával. Nagy szerepet játszik a Szovjetunió kohászatának fejlődésében a tudósok és termelőmunkások együttműködése. A tudományos kutató intézet széleskörű kísérleteket végez a kohászatban és így a tudósok állandóan segítik a munkásokat az aktuális technikai problémák megoldásában. A Szovjetunió kohászat! ipara ötéves tervének túllépése a szovjetnép legnagyobb győzelmének egyike, mert a kohászat hatalmas fejlődése sok irányban befolyásolta a Szovjetunió nemzetgazdaságának sikereit és fejlődését. A Szovjetunióban a f ént a békét szolgálja. Az acél és bengervas a Szovjetunióban nem a megsemmisítő és halálthozó eszközök gyártását szolgálja, hanem a békés építést. Éppen ezért nő a Szovjetunióban oly nagymértékben az olyan iparág, mint például a mezőgazdasági gépek készítése, a szén- és nyereolajipar számára való gépek előállítása és különféle, a szállítás, a textilipar, a clpőés élelmiszeripar, valamint az építőipar számára való gépek gyártása. A Szovjetunióban a fém gépekké változik, amelyeknek feladata az ember munkájának megkönnyítése, mint például a szén-kombájnok, mozgó-kotrógépek, tizem-automaták, önműködő kombájnok, gyapotbetakarítógépek, valamint a legújabb gyorsfonó gépek. A fém a lakóházak építésére és hatalmas építkezésekre szolgál, valamint a legnagyobb vizl-villanyerőművek és csatornák építésére, melyeknek célja megváltoztatni a természetet, hogy az az ember érdekének szolgáljon. A szovjet kohászat, amely a béke ügyét szolgálja, becsülettel teljesített© a reá rótt feladatokat a háború utáni ötéves tervben. Itt levágni! Alulírott megrendelem a PARTÉLET című folyóiratot Pontos címem: Név: . foglalkozás: . házszám: . járás: lakhely: ,. ,,, utolsó posta: , ,, Az előfizetési díjat — egy évre 35 K5s — a postai befizetőlap megküldése után 8 napon belül átutalom. A megrendelőlap az alábbi címre küldendő: A PARTÉLET kiadóhivatala, Br a tisla va, Michalská 27. «