Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-31 / 177. szám, kedd

UJS7G 1951 július 31 PETŐFI SÁNDOR, a világszabadság énekese (1823-1849) (1949-ben a cári önkényuralom zsoldosai letaposták a szabadság magyar harcosait és 102 évvel ezelőtt, július 31-én Segesvár alatt pikával átszúrt mellel a csatatéren maradt Petőfi Sándor, a magyarság legnagyobb költiíje, a világszabadság harsányszavú halhatatlan énekese, a mult század egyik legnagyobb költőzsenije. Milyen nagyot fordult azóta a világ? Csaknem egy évszázaddal a költő halála után a Kárpátok hágóin újra tódul az orosz — ezúttal nem az önkény és erőszak kancsukával hajtott serege, hanem a szabadságnak, az új emberi életnek hősi harcosai, a szabad szovjetföld katonái, akik népek és országok megváltását hozták.) • Nagy előnyöket biztosítunk azoknak a hivatalnokoknak

?akik szeptember 30-ig munkába állnak a termelésben Ki volt Petőfi Sándor? Költő volt, aki megénekelte, hogy népe kedvelt költője lesz, mert költő akart lenni és tudta, hogy meg vannak hozzá az adottságai, aki megénekelte, hogy népéért és a világszabadságért adja életét a csatatéren, mert megérezte, hogy elkerülhetetlen a forradalom és ebben a harcban neki utolsó lehelletéig részt kell vennie. 1823 első napján született Kiskörösön egy parasztházban, amely miben sem különbözött az ország ezer meg ezer parasztházától. Az anyja, Hruz Mária egy turócmegyei származású szlovák lány volt, apja meg Petrovics István mészárosmester, később falusi kocsmáros, a falusi kasztolódás magasabb rétegéből, a fejlődő kispolgárság ambícióival és eszményeivel. A fiatal Petőfi, aki ifjúkorában Magyarország jelentékeny részét bejárja, nem bírja soká az iskola szük korlátait, szabad szelleme fellázad és apja ellenkezésével dacolva, otthagyja a Selmecbányái iskolát. Gyalog megy le Pestre 1839 februárjában és Hónai álnév alatt statisztáskodik a pesti Nemzeti Színházba néhány hónapig. Apja, akit anyagi gondok gyötörnek, leveszi róla a kezét, később azonban anyja közvetítésével megbékül vele és Sándor egy rokon meghívására elmegy a vasmegyei Ostfy-Asszonyfára. A rokon azzal bíztatta, hogy Sopronban taníttatni fogja, szándékát azonban megváltoztatta és Sándor félig dacból, félig szükségből beáll katonának. A tizenhatéves közlegény megismeri a katonaélet minden keservét, ám zokszó nélkül eltűr mindent, ezredével Grácba kerül, majd onnan Horvátországba, Károlyvárosba, ahol a tüdőbajra hajlamos fiatalember ágynak esik. 1841 februárjában betegsége miatt felmentik a katonai szolgálat alól. Pápára kerül, ahol „öreg diákként" tanul az ottani híres kollégiumban. Itt Pápán ismerkedik meg a fiatal Jókai Mórral, a későbbi nagy magyar mesemondóval és innen Pápáról küldi be a „Borozó" című versét Bajza József Athenaeum című irodalmi lapjának. Költői pályafutása ezzel veszi kezdetét. ínséggel, nyomorral és barangolással vannak teli következő évei, vándorszínészkedik és sorra írja verseit. Petőfinek az az ifjúkori lírája még erősen magán viseli a kora divatos lírájának jellegét, csak 1844 táján válik hangja egyénivé és újszerűvé. Ekkor kapja lírája azt a népi jelleget, amely miatt korlátolt kritikusai „pór-költőnek" bélyegzik. Költészetét forradalmivá nem a forma tette, hanem a tartalomnak fokozott népisége. A francia Béranger hatása alatt érik az eleinte magyaroskodóan népies Peőfi igazán forradalmárrá és igazán népivé. Ennek az igazán népi hangnak első nagy megnyilatkozása a „Helység kalapácsa" című elbeszélő költemény, amely formájában a hősi eposzok kigúnyolása, tartalmában azonban ragyogó népi életkép, telve pompás népi humorral és derűvel. 1844 végén írja meg a „János vitézt", ezt a halhatatlan tündérmesét teljesen a népmesék hangján és a népi motívumok felhasználásával. Óriások, tündérek, boszorkányok közt tündéri tájon játszódik le a „János vitéz" meséje és mégis köze van a valósághoz, mert hisz a szegényparaszt fiából Tündérország királyává váló Kukorica János voltaképen nem más, mint az elnyomott nép megtestesítője és a mese maga az akadályokat legyőző és minden ellenfelet legyűrő nép szabadságvágyánank jelképe. És mit mondott az akkori úri kritika a népi költészetnek erre az örökértékü remekére ? „Csinos, de untató népmese, amelyet a testileg és szellemileg kisdedeit örömmel fognak hallgatni." Százhét esztendeje esett el Petőfi Sándor a magyar szabadságharcban, amelyet népével együtt vivott az úri rendek bitangsága ellen, több mint száz éve tünt el nyomtalanul a tömegsírban és ha ezt a becsmérlő kritikát olvassuk, úgy érezzük, hogy feltámadása, igazi halhatatlansága egybe esik a magyar dolgozók feltámadásával, 1945. évével. Igen, halhatatlansága egyidős népe, a dolgozó magyar nép feltámadásával. „Az elmúlt száz év kilencvenöt esztendejében az uralkodó osztályok iskolái, évkönyvei, tanárai és tanítói szívós munkával gátlásnál küli hamisító készséggel ködösítették el sok évtized fiatal magyar diák-nemzedékei előtt azt, ami Petőfi életének és munkásságának lényege volt: a forradalmiságot — irta Gergely Sándor, „A valódi Petőfi" című cikkében a centennáris ünnepségek alkalmával. A nép, a dolgozó magyar nép keveset tudott nagy fiáról, aki huszonhároméves korában már vezérszerepet tölt be a fiatal magyar irodalomban és aki tudatos hirdetője a francia forradalom eszméinek. „De mit tűr a szolgaságnak népe? Mért nem kel fel, hogy láncát letépje? Arra vár, hogy Isten kegyelméből Azt a rozsda rágja le a kezéről:— Daráim — mik ilyenkor teremnek, Villámlási haragos lelkemnek." * De tudnunk kell, hogy az uralkodó körök már életében üldözték. Alig néhány hónappal az 1948-as márciusi forradalmi átalakulások után — melyeknek előidézésében harcos része volt — Petőfinek menekülnie kellett abból a választókerületből, amelynek jobbágyság alól felszabadult parasztságát képviselni akarta az első felelős „nép' képviselet" parlamentjében. Petőfi nem lett követe a magyar dolgozó népnek, mert a földbirtokosok és a papok pálinkával és fenyegetésekkel felkeltették az anyagi, szellemi szolgaságban tartott nép „dühét" ellene. Nem lett a nép követe az a költö, aki minden versében a nép bánatát, vágyait és örömét énekelte meg, aki több mint egy évszázaddal ezelőtt elsőnek énekelte meg a világ dolgozóinak nagy és szent jelképét, a vörös színű zászlót, amely alatt győztesen menetelnek a Szovjetunió fölszabadító fiai és küzd ma is a világszabadságért, a népek szabadságszerető nagy családja Prágától SzöUlig, a partizánokat rejtő jugoszláv hegyektől Vietnam őserdejéig. Ha majd minden rabszolganép Jármát megúnva síkra lép, Pirosló arccal és piros zászlókkal! S a zászlókon eme szent jelszóval: Világszabadság! S ezt elharsogják, Elharsogják keletről nyugatig, S a zsarnokság velük megütközik ., (Egy gondolat bánt engemet.) De nemcsak forradalmi öntudata kap szárnyat, hanem meglátja a költő igazi feladatát is: Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömöd: Nincs rád szüksége e világnak ... Előre hát mind, aki költö A néppel tüzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját, Átok rá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból lemarad, Hogy míg a nép küzd, fárad, izzad Pihenjen ö árnyék alatt! (A XIX. század költői.) 1847 őszén mézesheteit tölti az erdélyi Koltón. De legidillikusabb perceiben sem fordítja el szemét az Európában vajúdó forradalomról. »Érzem előre, mint a kutya a földrengést!® — mondja a forradalomról és mikor fiatal feleségével visszatért Pestre, beköszönt, amit a költő évek óta várt. Január 6-án Messina, junuár I2-én Palermo, január 27-én Nápoly, majd Párizs, Lissabon — ez a forradalom menetrendje. Március 13-án a forradalom hulláma átcsap Bécsre és 15-én kitör Pesten. Petőfi, a forradalom költője, vezetője és hőse. De a 48-as forradalom sorsa Magyarországon ugyanaz, mint Európában mindenütt A polgári erők első eredményeiket elérve, szembefordultak a néppel. A Görgey-féle hadvezetés elmulasztja a forradalom győzelmének összes lehetőségeit, az alkotmányos kormányzat szembefordul a felszabadított jobbágyság földet követelő törekvéseivel. a forradalom így elveszti a tömegbázist, amelyre támaszkodhatott volna, s hiába a katonai győzelKlement Gottwald köztársasági elnök elvtárs, a CsKP Központi Bizottságának ülésén figyelmeztetett bennünket arra, hogy gazdaságossá kell tennünk termelésünket és az egész gazdaságunkat. Rámutatott arra, hogy a hivatalnoki apparátus túlméretezettsége egyik oka az egészségtelen fejlődésnek. Ezzel a helyzettel foglalkozott a kormány ez év június 29-i ülésén és néhány intézkedésről hozott határozatot. Egyike ezeknek az intézkedéseknek az, hogy ez év végéig gazdaságunk minden szakaszán az adminisztrációs alkalmazottak létszámát 77.500-al csökkentjük. A kormánybizottság, amely az adminisztrációs^ dolgozóknak termelőmunkába való áthelyezését intézi, részletes intézkedéseket bocsátott ki Az adminisztrációs alkalmazottak áthelyezése a produktív munkába egész Köztársaságunk területére kiterjed. Adminisztrációs erőknek nem tekinthetjük a műszaki dolgozókat, orvosokat, egészségügyi alkalmazottakat, tanítókat, nevelőket, stb., abban az esetben, ha ezek nem végeznek adminisztratív munkát. Az adminisztrációs alkalmazottak meghatározásáról nem az iskolai végzettség határoz, hanem a tényleg elvégzett teljesítmény. A termelésbe nem helyezik át azokat, akik az eddigi munkahelyükön teljesítményükkel az üzem, hivataluk támaszai, erősségei. Az adminisztrációs alkalmazottak áthelyezésénél alapjában véve az a feladat, hogy állandóan munkaerőt szerezzünk a termelőmunka számára, legfőképpen az ipar' termelésben és főleg férfiak áthelyezésével. Azon alkalmazottaknak, akik tekintetbe jönnek, alkalmasaknak kell lenniök a termelőmunkára. Abban az esetben, ha ezt nem tartják be, a munkaerőt felszabadító szervnek új alkalmazottat kell ajánlania. Hangsúlyozzuk, hogy a termelésben végzett munkának jelentős része nem követel különös fizikai alkalmasságot. Azok az alkalmazottak, akik önként jelentkeznek és legkésőbb 1951 szeptember 30-ig a termelésben lépnek alkalmazásba, szabadon választhatják ki azt az iparágat, esetleg üzemet, amelyben dolgozni akarnak, természetesen, ha ennek az üzemnek szüksége van rá a termelési feladatok teljesítése érdekében. Az új alkalmazásba lépés napján az e!'"ző üzemmel vagy hivatallal való munkaviszony megszűnik. Az ilyen alkalmazott az előző munkaadótól a termelőmunkába lépése napjától háromhavi fizetést kap. Ugyancsak 2000 korona készpénzt fizet ki kezeihez a járási Nemzeti Bizottság munkaügyosztálya, munkafelszereiés beszerzésére. Mindjárt azután, amikor az alkalmazott produktív munkába lépett, ruhára szóló utalványt kap az illetékes ROH-szervtől is._ Az üzemhez az új dolgozó megfelelő iskolázást nyer. Az iskoiázás ideje alatt annak a bérosztálynak az alapfizetését kapja, mely számára iskoláztatják. Az áthelyezés alkalmából az alkalmazott^ nem veszti el szabadságra való igényét, sőt a karácsonyi jutalékot sem. Akik nem mennek át 1951 szeptember 30-ig a termelőmunkába, azokat áthelyezik a munkaerő terv szükségletei alapján. Ilyen alkalommal az új munkahelyre a felmondás után legkésőbb 7 napon belül jelentkezniök kell. Azoknál az alkalmazottaknál, akiknek felmondási idejük 6 hét vagy rövidebb, a felmondást úgy kapják, hogy a munkaviszonyuk legkésőbb 1951 szeptember 30. befejeződjék. Azon alkalmazottaknak, akik számára érvényben van a kalendáriurni negyedév végéig terjedő 3 havi felmondási időszak, legkésőbb 1951 szeptember 29-ig kell felmondást adni. Azon alkalmazottaknak, akiknek 3 havi felmondási idejük a kalendáriurni hónap végéhez van kötve, legkésőbb 1951 augusztus 31-ig kell a felmondást kikézbesíteni. Azonban, ha ezek a hivtalnokok új alkalmazásukba a felmondási idő eltelte előtt lépnek be, még akkor is, ha ez 1951 szeptember 30. után történik, eddigi munkaadóiktól meg kapják a felmondási idő hátralévő részére eső fizetésrészt, ami azonban nem terjedhet túl 6 héten. Ha aa alkalmazott 1951 szeptember 30-ika előtt kapott felmondást, megkaphatja még ugyanazokat az előnyöket, mint, akik 1951 szeptember 30-ig önként átmentek termelőmunkára. Annak az üzemnek igazgatója, mely átveszi a felszabadult adminisztrációs erőket, felel azért, hogy az új erőket alkalmas módon felhasználja a termelési munkában. Törődnie kell az új alkalmazottak iskolázásával és a munkaviszonyukat úgy kell beállítania, hogy az új alkalmazásban otthonosan érezzék magukat és ott meg is maradjanak. Az iskolázás költségeit az üzem téríti meg. Ha az alkalmazott a szükséges minősítést előbb szerzi meg, mint ahogy az feltételezve volt, külön jutalomban részesülhet. Az üzem a Nemzeti Bizottság együttmüködesével gondoskodni fog a távolabbi vidékekről áthelyezett új alkalmazottak megfelelő lakásokba való elhelyezéséről. Az adminisztrációs alkalmazottak áthelyezésével elérjük, hogy csökkeni fog az adminisztrációs alkalmazottak száma és ugyanakkor növekedni fog a termelésben dolgozóké és egyszerűsítve lesz az adminisztratív ügyvitel. Erre a három feladati a kell ügyelnünk és mellőznünk kell mindent, ami bármily módon megkerülni próbálná ezeket az elveket. Ezért nem engedhető meg, hogy az alkalmazottak a termelési munkák helyett ismét adminisztrációs munkához kerüljenek. Nem szabad megszakítani a munkaviszonyt olyanokkal, kikről ismeretes, hogy nem bővíthetik ki a termelési dolgozók számát, (felmondást adni olyanoknak, akik ősszel tehyleges katonai szolgálatra vonulnak be, vagy akik tekintettel korukra igényt emelhetnek segélyre és 6tb.) Az Ö6szes érdekelt szervek feladata, hogy biztosítsák az áthelyezés megvalósítását éspedig nemcsak teljes számban, hanem a megállapított időben is. Mindannyian a VIT sikeréért dolgozunk A CsISz-csoporfok jelentése a Kubra-íizem {elhívására A ni. Világifjúsági és Béketa- bejelentik építő kötelezettségvállalálkozóra való előkészületek a VIThét alkalmából augusztus 5-től 19ig tetőpontjukat érik el. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség csoportjainak az a feladata, hogy ezen a héten a VIT előkészületeibe bekapcsoljon minden szövetségi tagot. Egyetlen egy CsISz-tagnak sem szabad félrehúzódni e jelentős kampány során. Minden ifjú dolgozó kötelessége, hogy a VIT-hét alkalmából jelentse, hogyan teljesítette vállalt békekötelezettségét. A Vorosilov-üzem ifjúmunkásaiI nak felhívása visszhangra talált az üzemekben, falvakban, az állami gépállomásokon és állami birtokokon. K. J. Vorosilov-üzem CsISztagjalnak nemcsak üzemi csoportok válaszolnak, hanem a felhívás buzdította a falusi csoportokat is, hogy lelkesen kapcsolódjanak bele a VIT-hétbe. Példásan kapcsolódnak bele a Világifjúsági Találkozó-hetébe a bratislavai Slofnaft üzemi CsISzcsoportjánák tagjai, akik július 25-i ülésükön elfogadták K. J. Vorosilov-üzem ifjúmunkásainak versenyfelhívását. A VIT-hét alkalmából fokozni fogják munkateljesítményüket és tevékenyen bekapcsolódnak a normák felülvizsgálási kampányába. Augusztus 6-án az üzemben vitaestet tartanak, melyen ismertetni fogják az üzem dolgozóival a III. Világifjúsági és Diák Béketalálkozó jelentőségét. A VIT-hét alkalmából a CsISz-tagok lásaik teljesítését. Augusztus 9-én az üzem fiataljai 200 brigádórát dolgoznak le, melyeknek értékét a VIT szolidáritási alapjára fordítják. A bratislavai villanyszerelő üzemek CsISz-tagjai is elfogadták K. J. Vorosilov-üzem CsISz-tagjainak versenyfelhívását. Augusztus 13-tól 18-ig élmunkáshetet doloznak le a VIT tiszteletére. A gbeli kőolajüzemek fiataljai a VIT tiszteletére 204 egyéni kötelezettséget vállaltak, melyben kötelezik magukat teljesítményük emelésére, anyagtakarékosságra és újítójavaslatok beadására. Vasárnap július 29-én a szövetség tagjai 5 órát dolgoznak le a szolidaritási alapra. A gbeli bányásztanoncok 500 brigádőrát dolgoznak le. Már csak néhány nap választ el bennünket a berlini Világifjúság Találkozótól. Minél gyorsabban közeledik a VIT, annál jobban fokozzák az üzemek CsISz-tagjai részvételüket a normák felülvizsgálásában. Ahol az előkészületek lemaradtak, ott a VIT-hét alatt pótolják a szövetség tagjai az elmulasztottakat. A VIT-hét alkalmából a CsISz üzemi és falusi szervezetei ünnepi gyűléseket fognak rendezni, és ezekről küldik el harci üdvözletüket Berlinbe, a ül. Világifjúsági és Diák Béketalálkozóra. A berlini III. VIT jelentősége és közelsége arra indítja fiataljainkat, hogy minden munkájukat annak alárendeljék. mek, a Habsburg detronizálás, Budavár felszabadóítása, a behívott orosz csapatok nyomása alatt a forradalom megbukik. Petőfi, 1848 március 15-ének hőse. egyre inkább magára marad, a képviselőválasztásokon megbukik. Szárnysegéde lesz a lengyel Bem tábornoknak, aki nem volt hivatásos katona, hanem polgári forradalmár és ugyanolyan eszmékért hevült és harcolt, mint Petőfi. A költőt 1849 július 31-én látták utoljára. Látták a leégett falu szélén egy sütőkemencén ülve, amint zsebkönyvébe jegyezgetett valamit. Látta az erzed orvosa, amint az országúton fedetlen fővel, lobogó ingujjakkal, lengő zubbonyában menekül. A költő, amikor a kozák lovak már a sarkát tiporták, valószínűleg szembe fordult az üldözőkkel. Polgári ruhában volt, semmi fegyver nála. Megpróbált szóval hatni ráiuk. Értett a nyelvükön. „A kozákok mögött nem nagy távolságra egy oszfák ezredes lovagolt" írja le Illyés Gyula, Petőfi könyvében látnoki hevülettel a költő halálát. „A katonai kormányzóságba küldött jelentés szerint... elölről leszúrt felkelőt látott... mellette vérrel bemocskolt iratok, melyeket a kozákok szórtak el, mint számukra értéktelen holmit. A személyleírás ráillik a költőre". De hátha mégsem ő volt? Hátha csak megsebesült? Másnap segesvári szász polgárok kivonultak a csatatérre, a sebesülteket gondosan agyonverték és ami értéket találtak, azt összeszedték. Nem mende-monda, hogy az 1030 elesett között sebesülteket is temettek Volt legenda, sőt szemtanú arra, hogy a költőt elevenen dobták a 6írba. A gödör aljából még felkiáltott: Ne temessetek el... élek! — Dögölj meg! — hangzott felülről és gurgatták rá a holttesteket. De a nemzet, a magyar nép, amely felismerte benne vágyainak, érzéseinek tolmácsolóját, nem hitt halálában és legendákat szőtt alakja köré. Legendák szóltak szibériai fogságáról és a győztes ellenforradalom bosszúja elől az illegalitás köntösében bujkáló költői ől. Petőfi költészete a demokratikus forradalom következetes hirdetése. Es e költészet a magyar nép forradalmi akaratából és a nagy francia polgári forradalom ideológiájából táplálkozott. „Népies hangú, forradalmi tartalmú költeményei életművében közvetlen szomszédságba kerülnek „Az apostol" című remekével, amelynek hőse a külvárosi nyomorból származó ifjú, úri háznál vaió szolgálaton, falusi tanítóskodáson, irodalmi munkásságon keresztül lesz az antifeudális, antiklerikális, republikánus forradalomnak a legkövetkezetesebb, jakobinus eszmékért életét is feláldozó hősévé", írja Keszi Imre. Petőfi egész költés szetéből minden haladó osztálynak éa az egész dolgozó népnek a legszélesebbkörű összefogását hirdette, következetes népi demokratikus forradalmár volt, a XIX. század forradalmainak legnagyobb hősei, veze'ői közül való és ma már Puskin mellett kétségbevonhatatlanul a mult század leg-i nagyobbnak tekinthető költője. EGRI VIKTOR