Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-28 / 175. szám, szombat

1051 július 21 ——— UJ §10 c/l gy&vmekoith&iivU <§ebb munkájáért! .,A szocWizmus győzelme nélkül a nők egyenjogúsítása és felszadítása nem keresztülvihető. A szocializmus felépítése a nők részvétele nélkül nem megvalósítható. Hazánk asszonyai eljutottak a fejlődésnek arra a fokára, hogv akarnak dolgozni, hogy akarnak élni az egyenlő jogukkal, tehát meg kell adni a lehetőléget és meg kell teremteni az alapfel téleket ahhoz, hogy bekapcsolódjanak •z építőmunka folyamatába és ha dolgoznak, zavartalanul, nyugodt fellel és lélekkel szentelhessék magukat munkájuknak és a szocialista életmód követelményeinek. A nő a legszorosabban gyermekéhez van kapcsolva és legérzékenyebben a gyermeke sorsa érinti. Tehát, népi demokratikus államunk és közigazgatásunk törekvése legelsősorban arra Irányul, hogy dolgozó asszonyaink gyermekeiről gondoskod iék. A gyermekjóléti intézmények kiépítésének vonalán nem haladunk olyan Iramban, mint amelyet a nőknek a munkába való bekapcsolása megkíván. Közigazgatásunk szervei tisztában vannak azzal, hogy szocialista építésünknek egyik legfontosabb és legsürgetőbb szakasza csecsemőotthonok, óvodák és napközi otthonok megszervezése, ami azt ielenti, hogy állandóan úlabb és úiabb ilyen intézményeket kell létesítenie és a meglévőket ellenőrzéssel és egészséges kritikával Jobbá és tökéletesebbé tenni. Ebben a szellemben ült össze július 24-én a Központi Nemzeti Bizottság üléstermében a Csehszlovákiai Nőszövetség vezetősége a bölcsődék, óvodák és napközi otthonok vezetőivel, az anyákkal, azaz a szülői munkaközösséggel, hogy megtárgyalja a gyermeknépjóléti intézmények munkáját. A gyűlésen képviseltette magát a Központi Nemzeti Bizottság, a Kerületi Nomzeti Bizottság és a Csehszlovákiai Nőszövetség központi vezetősége. A gyűlés fontosságát bizonyította Hruba elvtársnőnek a megjelenése, akit a prágai Csehszlovákiai Nőszövetség központi bizottsága küldött ki. Hruba elvtársnő értékes referátumában hangsúlyozta, hogv örömmel jött, mert látja, hogy a Nőszövetség itt Bratislavában is legfontosabb feladatának tartja, együtt dolgozni a gyermekotthonok vezetőivel, hogy ezzel előmozdítsák a gyermekjóléti intézmények jobb munkáját és biztosítsák a dolgozó anyák nyugodt munkáját. Legfontosabb kérdésnek tartja a gyermekek egészségvédelmét az otthonokban, mert hogyha egy gyermek megbetegszik, akkor az egész intézetet be kell zárni- Továbbá felhívta a Nőszövetséget arra, hogy gondoskodjék a gyermekotthonok vezetőinek politikai iskolázásáról, akik tudásukat aztán átvive a gyakorlatba, nemcsak a gyermekek körül fognak jebban dolgozni, hanem képesek lesznek az anyák között Is felvilágosító munkát végezni Palicska elvtársnő, a népjóléti megbízotti hivatal előadónője, a legnagyobb fontossSgúftak tártja, hogy a vezetőnők lelkiismeretesebben és több szívvel gondozzák a gyermekeket. Ellenőrző munkája folyamán több hibát fedezett fel, amelyek lényegében abból állnak, hogy a vezetőnők mechanikusan végzik a munkájukat és nem szívből, szeretettel a gyermeknevelés fontosságának tudatában. Ezeken a dolgokon a leghathatósabb eszközökkel változtatni fognak. Haiovszkv elvtárs, a Kerületi Nemzeti Bizottság előadója beszélt arról, hogy minél több gyermek elhelyezését kel

1 biztosítani a gyermekjóléti intézetekben és a legsürgősebben el kell távolítani minden hiányosságot. Rá kell nevelni a vezetőket az újságolvasásra és arra, hogy saját maguk is kezdeményezőképesek legyenek a gyermekek nevelésében. Bejelentette, hogy legrövidebb időn belül hároméves korig a gyerekek külön óvodában lesznek és háromtól hatéves korig már olyan óvodákat szerveznek, ahol a gyerekek nevelést és szellemi irányítást is kapnak. Javasolta, hogy minden népjóléti Intézmény tartson az anyákkal közös gyűléseket és ott beszéljék meg a felmerült kérdések legsürgősebb és legjobb megoldását. Brecsán elvtárs, a Központi Nemzeti Bizottság részéről bejelentette, hogy rövidesen olyan óvodát rendeznek be, ahová beteg gyermekeiket adják a dolgozó anyák. Eddig," ha a gyerek megbetegedett, az anyának feltétlenül otthon kellett maradnia. Ezzel az óvodával szeretnék megoldani, azt a kérdést, hogy a gyermek betegsége esetén is dolgozhasson az anya- ígéretet tett arra, hogy azokban az óvodákban, ahol nincs elegendő fekvőhely és evőeszköz, ezt a legsürgősebben pótolni fogják Felszólította a Csehszlovákiai Nőszövetséget, hogy tagjai köréből toborozzon öntudatos asszonyokat, akik a gyermeknép jóléti intézetekben a kisegítő munkát elvégzik. A gyűlésen élénk és értéke® vita fejlődött ki. Az egyik jelenlévő anya azt javasolta, hogy az óvodákban is legyen egy külön-szoba a hirtelen megbetegedett gyerekek részére. Javaslatot tettek arra is, hogy az óvodákat (lehetőleg földszinten helyezzék el. A megjelent anyák kérték az óvodák munkaprogramm ját. Megígérték, hogy mihelyt kidolgozták,' az anyák rendelkezésére fogják bocsátani és közösen megvitatják. Az egyik napközi otthon vezetőnője beszámolt arról, hogy az általa vezetett napközi otthonban 150 gyerek van elhelyezve. Ez nagyon megnehezíti a munkáját. Azonnal konkrét javaslatot adott, hogy az ugvabban az utcában lévő vendéglőt sajátítsák ki a napközi otthon részére. Kova Mária vezetőnő szép munkáról számolt be- Az 5 gyermekotthonukban rendszeres gyűlést tartanak az anyákkal és előadásokat tartanak nekik. Ennek a munkának határozott sikere van a napközi otthon fejlődésében. A gyűlést Hruba elvtársnő értékelte ki. Majd konkrét határozatot hoztak, amely biztosítja a legszorosabb együttmunkákodást a Csehszlovákiai Nőszövetség, a népjóléti Intézmények vezetői, az anyák és a nemzeti bizottságok negyedik referátusa között. Azonkívül a legszélesebb alapokra fektetik a gyermekotthonok szaporítását és a meglévőknek a kifejlesztését. A Csehszlovák Nőszövetség védnökséget vállal a gyermekotthonok felett és meggyőző munkával igyekszik elérni, hogy a gyermekjóléti intézmények minden dolgozója belépjen a CsehszloI vák Nőszövetsébe. A gyermekjóléti intézetek megjelent vezetői kötelezettséget vállaltak, hogy az év végéig elolvassák Makarenko „Üj ember- kovácsa" című könyvét és terjeszteni fogják a Csehszlovákiai j Nőszövetség képeslapját, a Szlovenkát ' és a kommunista sajtót. A Csehszlovákiai Nőszövetség helyi szervezeteinek segítsége a mezőgazdasági munkálatok elvégzésében A Csehszlovákiai Nőszövetség' helyi éa járási szervezetei Jelentős eredményeket értek el a mezőgazdasági munkákban. Ezekben a napokban a következő konkrét eredmények hírei Jutottalt el hozzánk. A komáromi helyi szervezet július 7-től Július 24-ig ledolgozott 3687 órát. Ezekben a munkáiban 326 asszony vÖtt részt. A Spišská Nová Ves-1 járás a következő eredményekről számol be: A helyi ezervezetek tagjai 1.760 órát dolgoztak a takarmánybetaTuri Mária, karítási munkálatoknál. 650 órát az JledoeS 3Cultár társa k A Szovjetunióval az élen az egész világon harc folyik a béke szent ügyéért a nyugati kapitalista kizsákmányolók ellen. Nekünk itt, csehszlovák hazánkban kötelességünk harcolni a békéért és ennek kapcsán a burzsoá-nacionalizmus ellen, különösen a saját sorainkban kell leleplezni az ilyen kártevőket. A CsKP mutatta meg nekünk a helyes utat és megadta a magyar dolgozók teljes egyenjogúságát az itt élő többi nemzetekkel. Mi mindnyájan tudjuk, hogy mit jelentene számunkra egy újabb háború borzalma, amikor apáink, fiaink , elvéreznének és gyermekeink ismét árvaságra jutnának. Elsősorban mi nők mutassuk meg az egész világnak, hogy tudunk harcolni a békéért » földeken, a traktorok mellett, w üzemekben a gépek mellett és a munka minden szakaszán. Mi azzal is hozzájárulhatunk a békeharchoz, ha férjeinket nem gátoljuk a politikai munkában, amikor kimennek falvakra és ott felvilágosító munkát végeznek. Kedves nőtársaim, nekünk is megvan a , mi tömegszervezetünk, a Csehszlovák Nőszövetség, amely képviseli az itt élő maI gyar nők érdekeit is. Egy se legyen közöttünk, aki ne volna a Nőszövetség tagja. A Csehszlovák Nőszövetségen kívül a CSEMADOK tömegszervezetében Is ott a helyünk. Minden magyar nő, aki a 18. évet betöltötte, lépjen be a CSEMADOK tagjainak sorába. A CSEMADOK munkájával terjeszteni fogjuk a legjobb és legszebb szocialista kultúrát. Boldog érzés az, hogy mi, asszonyok a kapitalista világ maradványait lerázva magunkról, harcolhatunk és dolgozhatunk a békéért. Ma már minden kételkedő meggyőződhet arról, hogy a CSEMADOK kultúregyesület szabadon fejlődhet és dolgozhat és terjesztheti a szocialista kultúrát hazánkban és a megérdemelt büntetés eléri azokat, akik igyekeznek ezt a munkát megzavarni. SANDULA MARTA , CSEMADOK kerületi titkár, Nyitra. állami birtokon, 880 órát az Egységes Földműves Szövetkezeteknek és 100 órát a bányáaztanono Iskolában. A Moldava nad Bodvou járásban lévő szervezetek tagsága 80 aszsBonybrigádot szervezett a különböző mezőgazdasági munkák elvégzésére és ezekben a csoportokban összesen 1454 asszony 11.652 órát dolgozott le. A Moldaval szervezet 89 aszszonycsoportot állított munkába. Meg kell emlékeznünk Luciabánya helyi szervezetének 72 éves tagjáról, „Eibenova Máriáról, aki fiatalos lendülettel vett részt az aratási munkálatokban és mikor megkérdezték tőle, hogy öreg kora ellenére miért dolgozik, azt felelte, hogy segít gyermekeinek és unokáinak szebb és jobb Jövőt biztosítani, mint amilyen neki volt. Magyarbé'en, a szenei járásban énekszóval kezdték és énekszóval fejezték be az aratást A magyarbéli Egységes Földműves Szövetkezet tagjai értékelni tudták a különbséget a múltban és a jelenben végzett aratás között. Ha valaki kiment a mult napokban a magyarbéli határba, énekszót hallott, vígságot látott, sőt jókedvükben még táncra is perdültek a munkások. A munka nem fárasztotta ki őket, noha kora reggeltől késő estig dolgoztak és ha bármelyik munkást megkérdeztük, hogy. megy neki a munka, ajkán mosoly ült és megelégedetten válaszolt. Természetes, hogy megelégedettek. Gépekkel kaszálnak, traktorokkal szántanak, sokkal könnyebb a munka és ezért a könnyű munkáért jobb fizetést kapnak. A közösségért dolgoznak és tudják azt, hogy minden szem gabona csapás a háborús uszítókra és minden búzakereszttel nagyobb darab kenyeret biztosítanak a dolgozóknak. Magyarbélen la akadtak olyan kulákok, akik suttogták, hogy a szövetkezetből úgysem lesz semmi jó. A munkások azonban nem hagyták magukat befolyásolni ettől a suttogó propagandától éa öntudatosan feleltek ARANY KEZEK BASKÍR MESE. A rógi időkben élt a pusztán egy öreg állattenyésztő, volt neki egy szépséges szép lánya. Amikor kiment a pusztára, elsápadtak a csillagok az égen, elhallgattak medrükben a patakok, mert szemei szebben ragyogtak a csillagoknál, finom ajkai biborszínűbbek voltak a pipacsnál, zengő hangja pedig szebben csengett a patakok csobogásánál. A leánykát Meftuknak hívták. Apja nagyon szerette és óvta az ő Meftuk ját, és minden kívánságát tel icsítette. — Kihez akarsz feleségül menni, szépségem? — kérdezte egyszer tőle. — Apám, én csak ahhoz az emberhez megyek, aki a leggazdagabb, de ugyanaKkor a legszegényebb a világon — mondotta Meftuk. Gondolkozóba esett az öreg, de rábólintott. — Fogas kérdést adtál fel, lányom. Ho' találjak neked ilyen vőlegényt? — Ne keresgéld, — válaszolt a lány — csak hirdesd ki- A kérők majd maguk is összegyűlnek. És kihirdette az apa, hogy ahhoz adja feleségül leányát, a Meftukot, aki bebizonyítja, hogy ő a leggazdagabb, de egyben a legszegényebb ember a földön. Kitűzte a napot is, amikor meg kellett jelenniök. Elkövetkezett a nagy nap. A barátnők már reggel ott tolongtak a menyasszony körül, öltöztették, szépítgették. Az egyik leány kibottotta fekete haját és igazgyöngyöt tűzött a fonatába, a másik a selyemköpenyt készítette, a harmadik gyűrűket válogatott, hogy feldíszítse azokkal Meftuk karcsú újjait. És minden barátnő a kérőkről fecsegett, akik addigra már összegyűltek az udvaron. Az egyik száz tevét hozott — mesélte az első barátnő — és mindegyik tevén drágaságokkal zsúfolt zsák van. A másik ezer katonát hozott magával, mindegyiken pompás fegyverzet — újságolta a másodikA harmadik meg rubinnal, igazgyönggyel és topázzal telt ládákat hozott — mondották a többiek. — Gazdaságuknak biztosan se szeri, se száma. — Készen vagy-e leányom? — kérdezte az öreg, megállva a küszöbön. — A kérők már összegyűltek és várnak rád. — Készen vagyok apám, — szólt a leány és napként ragyogva a szépségtől meg az ékszerektől, kilépett a kérők elé. Valamennyien földig hajoltak a szépséges Meftuk és apja előtt". Az öreg helyet foglalt a karosszékben, maga mellé ültette leányát és hangosan szólt: — A leányom, Meftuk, ahhoz szándékozik férjhez menni, akt a legszegényebb, de egyben a leggazdagabb ember a földön. Beszéljetek magatokról. Es előlépett néhány gazdagon öltözött ember. Mögöttük szolgák vezették a drágaságokkal megrakott tevéket és hozták a drága kelmékkel zsúfolt zsákokat, meg az edényeket— Szeretünk téged, szépséges Meftuk és feleségül akarunk venni, —• mondották a kérők és ismét meghajoltak — válaszd ki közülünk azt, aki kedves a szívednek. — Ti mind nagyon gazdagok vagytok? — kérdezte Meftuk. — Igen, szépség, mi gazdagok vagyunk. — Miből gondoljátok, hogy emePett a legszegényebb emberek is vagytok a Villon? — Mert a föld legnagyobb kincse — a te kezed és szíved — nem a miénk — felelték az ifjak. Meftuk kacajra fakadt: — Nem, ez nem az, a.mit én akartam. Közületek egyikhez sem megyek férihez. Előlépett néhány dicső harcos. Mögöttük tolongtak a katonák. — Mi nem vagvunk dúsgazdagok, Meftuk — mondották —, de katonáink segítségével a leggazdagabb emberekké lehetünk a földön, ha elindulnak meghódítani idegen országokat. — És mit tudtok csinálni magatok, a katonáitok nélkül? — kérdezte MeftukA katonáink nélkül semmit sem tudunk tenni — felelték a harcosok. — No, akkor ti sem vagytok nekem valók. Most előléptek a drágakővej teli ládákat hozó kérők. — Nézd, Meftuk — mondották ezekben a ládákban felmérhetetlen kincs van. De mi neked adjuk s akkor legeslegszegényebb emberek leszünk a földön. — Először tehát gazdagok vagytok, aztán lesztek szegények, de nem egyszerre mind a kettő — mondotta a leány. — Nem, nekem nem kell a ti drágaságotok. Ti 6em vagytok, akit én vártam. Egyszerre csak előlépett egy szép ifjú. Durvaszövésű, szegényes ruha volt rajta. Földig hajolt a szépséges Meftuk előtt. — Micsoda? — Te is a lányom kezét óhajtod? — kérdezte nevetve az apa. — Hogy szegény vagy, azt látjuk, de hol van a gazdagságod? — A gazdagságot, a vagyonomat mindig magamnál hordom — felelt vidáman az ifin és kivett a zsebéből egy tűt, egy kalapácsot, meg egv főzőkanalat. —• Jó szabó vagyok és sokkal szebb ruhát tudok varrni, mint amit most hordasz. Jó kovács is vagyok és egy óra alatt meg tudom patkolni karámodban az összes lovakat. De szakács is vagyok és olyan ételeket tudok készíteni, aminőt még egyetlen uralkodó sem evett a világon. Tevék, kincsek, katonák nélkül is annyit tudok keresni, hogy gazdagabb vagyok ezeknél a kérőknél itten, mert az én gazdagságom a kezemben, meg a fejemben van. — íme, végre megérkezett az igaz! kérő! — kiáltotta Meftuk. — Arany kezei vannak! És feleségül ment a mesteremberhez. Fordította: Zsombor Jánosnekik: Valamikor a kulák a tulajdon földjét seím művelte, hanem a szegény munkás dolgozott nekik ingyen, vagy aludttejen. És a szegény munkás a kulákíiak látástól vakulásig dolgozott, bizony nem volt kedve énekelni, mint ma. Az Egységes Földműves Szövetkezet dolgozói bizony énekkel fejezték be az aratást, mert tudatában vannak, hogy amit termeltek, azt népi demokráciánk dolgozóinak termelték. A rnagyarbéli munkások öntudatos munkateljesítményükkel nemcsak magukra gondoltak, hanem az egész ország dolgozóira. Azt, hogy az aratási munkát ilyen gyorsan és jól elvégezték, Kisa elvtársnak, az Egységes Földműves Szövetkezet elnökének ia köszönhetik, aki az aratási munkát jól megszervezte. A magyarbéli aratócsoportok, aszszonyok és férfiak egyaránt júliua 21-én reggel énekszóval és tánccal vonultak fel a szenei járási Nemzeti Bizottság elé, hogy kifejezést adjanak annak az örömüknek, hogy ők is résztvehettek a gabona mielőbbi betakarításának munkálataiban és ezzel építőmunkát végeztek. A szenei járás zenével várta az aratómunkásokat. Az ünnepségen Kiss elvtárs rövid beszédet tartott és beszédében háláját fejezte ki dicső Kommunista Pártunk irányításának és <i szövetkezeti munkásoknak, akik megértették Pártunk felhívását és fáradságot nem kímélve sikeresen elvégezték az aratást. Megemlékezett még a traktorosok odaadó munkájáról és különösen kiemelte Mucska József és Tradacsek József traktorosokat, akik naponta 8 hektárt arattak le. Kiss elvtárs beszámolója után a zenekar és ének hangjai mellett a szövetkezet tagjai táncra perdültek. A járási Nemzeti Bizottság elnöke, Durik elvtárs méltatta végül a szövetkezet dolgozóinak szorgalmas munkáját és kérte őket, hogy ugyanilyen együttmunkálkodással s jó kedvvel fogjanak hozzá a további mezőgazdasági munkák elvégzéséhez és továbfcra is ezzel • munkaakarással erősítsék a békét. Az egybegyűlt munkások, mint egy ember kiáltották: Békét akarunk, gyermekeink és magunk részére! A békét nem kérjük, a békét kiharcoljuk! Az ünnepség után a járási Nemzeti Bizottság megvendégelte a magyarbéli szövetkezet tagjait. Sokáig elbeszélgettek Durik elvtárssal a szövetkezet munkájáról. Az ünnepség a Munka dalának eléneklésévél ért véget. Franta Mária, a szenei járási pártszervezet előadónője.