Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-04 / 155. szám, szerda

Világ proletárjai egyesüljetek. Békepánik A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 július 4, szerda 2 Kčs IV. évfolyam, 155. szám V- Oatis amerikai kém az állambíréság előtt Hét]ón, július 2-án kezdte meg prágai állambíróság a kémkedéssel vádolt William N. Oatis, Tomáš Szvoboda, Pavel Woydink és Péter Münz perének tárgyalását. Az állambíróság tanácsa dr. Jaroszláv elnöklésével ült össze s a vá­dat dr. Jozef Urválek képviseli. Az összes vádlottak mellé védőt jelöltek ki. A tárgyalás nyilvános és a hazai sajtó képviselőin kívül jelen vannak szovjet újságírók, továbbá levelezők a népi demokratikus országokból és a nyugati kapitalista sajtóügynökségek képviselői is. Ugyancsak itt vannak a prágai amerikai nagykövetség képviselői is. A vádirat felolvasása után meg­kezdték a vádlottak kihallgatását. El­sőnek V. Oatis tette meg vallomását. Az elnök kérdésére, hogy bűnösnek érzi-e magát, 3zt felelte, hogy igen és bevallotta, hogy kémkedést foly­tatott a csehszlovák köztársaságban. Az államügyész közben bemutatta Oatis amerikai katonai hírszerző isko­lai igazolványát és felhívta a vád­lottat. nyilatkozzék erről a bizonyít­ványról. Oatis kijelentette, hogy ezt az igazolványt neki a Minnesota ál­lambeli katonai hírszerző iskola adta ki, ahol két hónapig tanult és aztán további iskolázásra Michigan állam­ba ment át, ahol egészen 1945 decem­beréig folytatta tanulmányait és utá­na az Associated Press levelezője lett. Az iskolának velem együtt hallgatója volt Atvood ezredes, aki jelenleg a prágai amerikai nagykövetség kato­nai attaséja. Akkor nem ismerkedtem meg vele, mert egy évvel magasabb évfolyamba járt. mint én. Prágában esaknem hetenként találkozott kém­kedési megbeszéléseken az ezredessel. Anvagot szolgáltatott neki és 6 utasí­tásokat adott a kémkedésre. A kihallgatás során Oatis részle­tezte. aa általa szolgáltatott kémhí­reket. Vonatkoztak ezek titkos biz­tonsági és katonai intézkedésekre, valamint katonai állomáshelyek elő­készítésére, néhány katonai objek­tum építésére «tb. Mindezekről Oatis jegyzéket vezetett, amelyet aa ál­lamügyész előterjesztett mint bizo­nyítékot és Oatis elismerte, hogy ez sajátkezű írása. Az adatokat rész­ben megfigyeléséből, részben pedig Szvoboda, Münz, Wojdink és Mucha és mások közléséből merítette. Uta­sításokat Londonból és New-Yorkból kapott. Oatis megtekinti aa államügyész által előterjesztett bizonyítékokat és elismeri azoknak valóságát. Kijelen, tette továbbá, hogy Muchával együtt dolgozott, miután előbb meggyőző­dött Muchának köztársaságellenes álláspontjáról. A telefonállomás, melyet Muchával használt, a tele­fonjegyzékben Blacke néven szere­pelt. Az államügyész előterjeszti a Mu­chával való érintkezés bizonyítékait és az elnök megállapítja, hogy az iratokban katonai és biztonsági hi­vatalok személyiségei vannak fel­sorolva. Oatis bevallja, hogy a kapott hí­reket Atwood ezredeshez továbbítot­ta. Aztán az államügyész kérdésére részletesen beszámol a nyugati ál­lamok néhány képvise' „ ivei foly­tatott megbeszéléséről. Beismeri to­vábbá, hogy Atwood ezredes iro­dájában a hadsereg és a biztonsági testület számos tisztjéről feljegyzé­seket tartott. Ezenkívül kijelenti, hogy Atwood elődje, Ginder is veze­tett ilyen feljegyzéseket, amelyek katonai szolgálati titkot képeznek. Oatist, aki 1950 júniusában jött Prágába, már Londonban bevonták a kémszolgálatba, ahol öt elődje, egy Polovecky nevű ügynök tájékoztatta arról, hogy fő feladata lesz Prágá­ban kémliíreket gyűjteni. Beavatta őt a kémszervezet hálózatába, ame­lyet az Associated Press alkalma­zottai Prágában kiépítettek. Polovec­ky Prágában közölte vele annak a prágai embernek nevét, aki illegáli­san tartózkodott Csehszlovákiában és onnan ugyancsak illegálisan ment át nyugatnémet területre. Az illető az ügyész megállapítása szerint Ko­marek nevű terrorista. Oatis vallja továbbá, hogy szigo­rúan a kapott utasításokhoz tartotta magát és meggyőződött róla, hogy az Associated Press alkalmazottai készek számára kém hírek e t szolgál­tatni. Az első megbízásokat körülbe­lül 1950 augusztusában adta nekik, a szerzett adatokat Londonba és New-Yorkba továbbította, némelye­ket belőlük az amerikai nagykövet­ségen adott le. Ezek a kémhírek katonai, gazdasági és politikai je­lentőségűek voltak és ezenkívül hí­rek különféle csehszlovák ízemélyi­ségekről, biztonsági intézkedésekről, egyes hivatalnokokról, a politikai helyzetről, a közellátási helyzetről és különféle gyártelepek helyéről. Olyan hírek voltak, amelyeket a Csehszlovák Köztársaság titkosnak tekint. Az elnök kérdésére a vádlott meg­nevezi azokat, akikkel együttműködött. Csupa olyan ember volt ez, akik a népi demokratikus rendszernek ellenségei. Az amerikai repülőtársaság egyik al­kalmazottja például nemcsak a Köz­társaságba érkező nevezetesebb sze­mélyekről adott neki 'híreket, hanem gazdasági kémhíreket is szolgáltatott. Közölte például azt a fontos hírt, hogy nehéziparunk bizonyos részét más helyre fogják áthelyezni. Más hírek új érclelő helyekre vonatkoztak. Ez év elején Sling, Svermáné és Clementis kémcsoportjától is szerzett kémjelentéseket. Sok utasí'.ást kapott Londonból és New Yorkból avégből, hogy állapítsa meg, a kémszervezet­nek milyen része van leleplezve és mi­lyen része működhet tovább zavarta­lanul. Az államügyész kérdésére, hogy hány alkalmazottal dolgozott, azt vá­laszolta, hattal és két hivatalos s egy titkos telefonvonaluk volt. A kihallgatás további során Oatis bevallja, hogyan tudta meg azt, meny­nyire leplezték le Sling bezárásával a kémhálózatot, miként tájékozódott Sling társainak lezárásáról és az áruló főpapság illegális tevékenységéről. Ezeket a híreket leadta Ginder ezredes volt prágai katonai attasénak, vala­mint Wheller jelenlegi brit katonái at­tasénak. Kijelenti, alkalmazottai na­gyon jól tudták, hogy ő kémtevékeny­séget folytat. Oatis és ügynökeinek főérdeklődése a Csehszlovák Köztár­saság központi hivatalainak, a nemzet­közi kereskedelemnek, a Csehszlovák Államvasutak, ^biztonsági szerveknek és a határőrs^pknek személyi állapo­tára is kiterjedt. Ilyen híreket kapott 0.".tis például Votavova telefonosnőtől. Oatis kémbandájából először Svo­voda került hurokra. Ez a Libensky­család elfogatása után egy hónappal törlént. A Libensky-csalár összeköt­tetésben állt Komarek terroristával. Komarek terrorista bandájának egy tagja, Pavelka meggyilkolt egy cseh szlovák tisztet és Komarek maga is Párizsba szökött. Wovdinek Komarek nek jelentést akart küldeni arról, mi történt Prágában és megkérte Oatist, jelentse ezt a dolgot Hudsoniak, az Associated Press párizsi alkalmazott­iának, hogy ez a hírt tovább juttat­liassa Komareknek. Végül Oatis je­lentést írt Svoboda letartóztatásáról és elküldte Londonba. Oatis tudta, hogy Komarek összeköttetésben van a gyilkosokkal,' és megtárgyolta a helyzetet az amerikai nagykövetség két alkalmazott iával. Ezek egyike azt mondta neki, hogy az Amerika Hang­ja közölte mindazt, amit Svoboda le­tartóztatásáról ő írt- Vedője kérdésére Oatis kijeJentette, hogy a Prágába ér­kezését követő első hónapban kezdte me? a kémkedést. Csehszlovákiaelle­nes tevékenységet fejtettek ki más nvugati diplomáciai missziók képvise­lői és nvugati levelezők is. Oatis be­vallja, hogv kémtevékenységért kü­lön fizetést kapott, a kémtevékenység­be bevontakat pedigl részben pénzzel, részben Darex-utatvánnyal, ci­garettával stb. jutalmazta. Az említet­teken kívül kémjelentéseket adott még Atwoodnak Russel .lohnes, az United Press levelezője. Oatis szerint nem­csak az Associated Press, hanem más sajtóügynökségek is foglalkoztak kémjelentések küldésével. Oatis vé­gül kijelentette, hogv teljes és őszinte vallomást tett és sajnálja, amit elkö­vetett. Oatis vádlott kihallgatása után Svoboda. Wvdinek és Münz vádlot­tak kihallgatására került sor­Békepánik, — üj szó, íj fogalom, amelyet most hallunk először. A pánik rémülést, fejvesztettséget jelent, lehet egyéni is, de általában tömegjelen­séget értünk rajta. Hogy elemi csapások, ragályok, háború kiütése, törneg­nyugtalanságot, pánikot idéznek elő, az érthető. De, hogy a béke híre és ténye pánikot támaszthat, az hihetetlenül és példátlanul hangzik. Pedig ez történik most. És hogy hol van ennek a békepániknak a színhelye, azt nem nehéz kitalálni. Ott, ahol a kapitalista termelés proflthabzsolásban telhetet­len urainak kielégítése végett fegyvergyártásra állították át az ipar túl­nyomó részét: az Északamerikai Egyesült Államokban. Ott, ahol a véres koreai agressziót az iparkapitányok és a trösztfejedelmek nagyszerű alka­lomnak tekintik különprofitok kifacsarására hadseregszállítások útján. Nem a newyorki szlőmökben, a fényes világváros sötét hátterét képező nyomor­tanyákon, sem a koreai fronton vérző egyszerű katonák körében, hanem az amerikai nagytőke világában tört ki a béke felderengésének hírére tanács­talanság és izgalom. Azt olvassuk, hogy Los Angelesben, a Csendes-óceán partján, ahonnan • koreai hadszíntér felé indulnak a pompás üzletet jelentő szállítmányok, amerikai gyáriparosok gyűlésén hangzott el az a súlyos aggodalom, hogy milyen válságos helyzetbe kerülne a termelés, ha a koreai háború meg­szűnnék és ezzel végetérne a gyárosok és a nagytermelők számára kivétele­sen áldásos hadikonjunktúra. Amit a Szovjetunióban és a kapitalista kizsákmányolást felszámoló népi demokráciákban, amit az imperializmussal szembeforduló százmilliós töme­gek körében békeharcnak neveznek, annak homlokegyenest ellentéte, Visz­szája az amerikai nagytőke képviselőit elfogó békepánik. Hogy ez jelentke­zett, hogy ez már itt van, az a békehívek világmozgalmának nagyszerű jo­gosultságát, szükségességét és Igazságát bizonyítja. A békepánik ténye meztelenre vetkőztetve mutatja a dolgozók, az emberiesség, a világbéke ellen acsarkodó üzletemberek szándékait s egyszersmind a világbékemozga­lom diadalmas előretörésének útjelzője. A béke híveit egyúttal arra inti, küz­delmüket törhetetlenül folytassák, mert íme küszöbör áll az az időpont, amelyben véglegesen megfutamodnak és letörnek azok, akiket az Ameriká­ból érkező hirek szerint a békepánik már elfogott. Ss A Kínai Kommunistti Párt, dicsőséges 30 esztendeje A Szovjetbarátok Szövetségének I. bratislavai városi konferenciája Vasárnap, július 1-én tartotta a Csehszlovákiai Szovjetbarátok Szövet­sége I. bratislavai városi konferenciáját a Vigadó nagytermében. Az érte­kezleten megjelent Štefan Bašťovanskv elvtárs, a Szlovákiai Kommu­nista Párt főtitkára. A. P. Bajdanov elvtárs, a bratislavai szovjet íőkonzul helyettese, Lukačovič ipari építésügyi megbízott, Július A^aurer elvtárs, a Szovjetbarátok Szövetsége Központi Bizottságának képviseletében, Samo Fal­fan elvtárs, a Szövetség főtitkára, továbbá a tömegszervezetek képviselői, a helyi üzemi és iskolai szervezetek kiküldöttei. Dr. Ivan Topolskv megnyitó beszéde .Után Štefan Bašfavansky elvtárs, az SzKP főtitkára kifejtette a városi bi­zottság feladatait, amelynek irányíta­nia kell a járási bizottságok tevékeny­ségét Bratislavában. A Csehszlovákiai Szovjetbarátok Szövetsége városi tanácsának meg­alakítása Bratislavában jelentős ese­mény a Szovjetbarátok Szövetségének munkájában a- szovjet dolgozók életé­nek ismertetése terén. A szövetségnek segíteni kell mélyíteni népiínk igyeke­zetét és erősíteni törhetetlen barátsá­gunkat a Szovjetunió iránt. A Szov­jetunió népe a kommunista társadalom ideje alatt segíti dolgozó népünket szo­cialista hazájának felépítésében. A Szovjetunió minden lépten segíti gaz­dasági, kulturális és politikai életünket. \ Szovjetbarátok Szövetségének fel­adata, hogv teljesen ki tudja használ­ni azt a segítő kezet, amelyet felénk nvujtanak a kommunizmus szovjet épí­tői. 'Ézútán A. P. Bajdanov, a Szoviet­tuiió bratislavai. fökonsuténak helyet­tese beszédében rámutatott, hogy a Szovjetunió milyen rendíthetetlent*! védi a béke ügyét és a kis népek és ál­lamok függetlenségét. Erre bizonyítékul szolgálnak a Szovjetunió hatalmas építkezései, a gigantikus kommunista építkezések és a szovjet delegáció rendíthetetlen har­ca az E.NSz-ben és más nemzetközi fó­rumokon a béke megvédése érdekében. A délutáni vita után megválasztották az új városi elnökséget. A konferencia üdvözlő táviratot küldött Sztálin gene­ralisszimusznak. Gottwald elvtársnak, köztársaságunk'elnökének, Široký kor­mányelnökhelyettes és külügyminiszter elvtársnak, valamint Nejedlý miniszter­nek, Karol Bacílek elvtársnak, a Meg­bíztottak Testülete elnökének, a szov­jet nagykövetségnek Prágában és František Zupkának, az URO elr,üké­nek. A kínai nép és a nemzetközi kom­mupi6ta mozgalom nagy lelkesedés­sel ünnepli július elseje nevezetes dátumát, a Kínai Kommunista Párt fennállásának 30. évfordulóját. Harminc esztendő aránylag rövid idő. De milyen nagy és hősi utat tett meg az a Párt, amely egész tevé­kenységét, minden energiáját, veze­tőinek tapasztalatát és bölcseségét s egyszerű harcosainak önfeláldozását annak a célnak szentelte, hogy föléb­ressze, nevelje, megszervezze Kína hatalmas néptömegeit és megvédje érdekeit! A munkaszerető kínai nép évezredeken át az elnyomók járma alatt nyögött; eleven testét több mint 100 éven át imperialista ragadozók marcangolták. A Korhmunista Párt élére állt a kínai nép nemzeti felsza­badító harcának és teljes győzelemmel fejezte azt be: Kína független állam­má, népköztársasággá vált. atnely le­rázta az imperialisták igáját, szétzúzta a Csang Kai-sek-klikk reakciós rend­szerét. Miután világtörténelmi győzelmet aratott a fegyveres küzdelemben, a haza leigázói ellen, a Kínai Kommu­nista Párt megnyitotta a kínai nép előtt az utat a szocializmus felé és sikeresen vezeti Uj-Kína építését. Az egységes népi hatalom ma, Tibetet is beleértve, az egész országra kiterjed, egyetlen kivétellel: az amerikai impe­rialisták által elfoglalt Taivan kivéte­lével; szétverték a Kuomintang-csa­patok maradványait, végleg felszámol­ták a banditizmust. 290 millió falusi lakost számláló területen végrehajtot­ták már a földrefoi mot. Az állami iparüzemekben kibontakozik a verseny, növekszik a munka termelékenysége. Uj gyárépültek emelkednek. Az or­szágnak majdnem minden vasútvonalát helyreállították és új vasutak épülnek. Óriási öntözési munkálatok folynak. A gazdaság és a pénzügyek igazga­tásának a népi hatalom kezében való összpontosítása azt eredményezte, hogy megszüntették a hosszú éveken át dühöngött inflációt, megteremtet­ték a szilárd alapot a nép életszínvo­nalának emeléséhez. Először fordult elő az utóbbi 73 év folyamán, hogy Kína külkereskedelme — az állami monopóliumok révén — kedvező mér­leggel zárult. Mindezeket az eredmé­nyeket e Kínai Kommunista Párt ve­zetésével érték el. A Kínai Kommunista Párt azt a célt tűzi maga elé, hogy elvezesse az országot a szocializmushoz. De tudja, hogy nem lehet átugrani a fejlődés jelenlegi szakaszát, ami-kor a gazda­sági életben az állami szektor mellett még magánkapitalista és államkapita­lista, valamint kisárutermelő szektorok is vannak. Bármennyire bonyolultak is a körülmények Kínában, meg van minden feltétel ahhoz, hogy az állami szektor biztosítsa vezető szerepét és meghatározza Kína fejlődését a ország iparosításához, a szocializmushoz ve­zető úton. Kínában az államhatalom nem pro­letárdiktatúra. Ez a hatalom a népi demokrácia diktatúrája, melynek alap­ja a munkásosztály, a parasztság, vá­rosi kispolgárság szövetsége, de alap­jábanvéve a munkásosztály és a pa­rasztság szövetsége, mert ezek alkot­ják Kína iakosságának 80—90 száza­lékát. Ennek a két osztálynak a szö­vetségétől függ az átmenet az új de­mokráciából a szocializmusba. A népi demokrácia diktatúráját a munkás­osztály vezeti, ez biztosítja az ország fejlődését a szocializmus felé vezető úton. Nehéz és viszontagságos utat tett meg a Kínai Kommunista Párt. Útját nemcsak sikerek, hanem kudarcok és megszámlálhatatlan áldozatok is övez­ték, de győzelmet aratott, mert állan­dóan és hajthatatlanul a marxista­leninista elméletet követte. A kínai for­radalom győzelme a marxízmus-leni­nizmus diadala, újabb bizonyítéka a nagyszerű tanítás nemzetközi jellegé­nek. A kínai forradalom azért győzött, mert a marxizmus-leninizmus osztat­lan győzelmet aratott a kínai munkás­mozgalomban. A marxizmus-leninizmus legyőzhe­tetlen tanítása a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom után jutott el Kí­nába. A nagy orosz tapasztalat „min­den országnak mutat egyet-mást, mégpedig igen lényeges dolgokat, el« kerülhetetlen és nem távoii jövőjéböl'j (Lenin). , A kínai kommunistáknak óriási tá­mogatást nyújtott és nyújt ma is Sztálin elvtárs. Állandóan nagy figye­lemmel kísérte a kínai nép küzdelmét szabadságáért és függetlenségéért, Sztálin elvtárs igen nagymértékben járult hozzá a kínai forradalom kérdé­seinek elméleti kidolgozásához. A kí­nai forradalom fejlődésének egész me­nete. teljes mértékben igazolta Sztálin elvtárs elemzését és előrelátását. Sztálin elvtárs felhívta a figyelmet arra, hogy a kínai forradalom az Októ-i beri Szocialista Forradalom nyomán jelentős mértékben ki fogja szélesíteni az imperialista front áttörését Keleten. Valóban így is történt. Prófétailag hangzanak azok a szavak, amelyeket Sztálin elvtárs több mint 25 évvel ez­előtt mondott: „A kínai forradalmi mozgalom erői óriásiak. Még nem mu­tatkoztak meg amúgy igazában. De még megmutatkoznak a jövőben. Ke­let és Nyugat kormányzói, akik nem látják ezeket az erőket és nem szá­molnak velük kellőképpen, majd kárát látják". A trockisták és a kínai forradalom más ellenségei ellen vívott küzdelem során Sztálin elvtárs megvilágította ennek a forradalomnak jellegét táv­latait és hajtóerőit. Figyelmeztetett arra, hogy feltétlenül számításba kell venni minden országban a nemzeti sajátságokat, minden ország kommu­nista pártjának a legkisebb lehetőséget is feltétlenül föl keli használnia, hogy „a proletariátusnak tömegekkel bíró szövetségest biztosítson, még ha ideig­lenes, ingadozó, nem-tartós és meg­bízhatatlan is az a szövetséges", a tömegek politikai nevelésében feltét­lenül föl kell használnia e tömegek faját politikai tapasztalatait. Sztálin megmondta, hogy a kínai forradalom a feudális maradványok és az imperializmus ellen irányuló forradalmi mozgalom kettős áram­latának egyesülése lesz, hogy az imperializmus ellen való harc Kíná­ban mélységesen népi és világosan (Folytatás a 3. oldalon).

Next

/
Thumbnails
Contents