Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-25 / 172. szám, szerda

153 július 21 ——— UJ §10 Tudunk takarékoskodni! —mondják a pieszoki gépgyár, normájukat szilárdító dolgozói szocializmus útján sokkal gyorsabb iramban haladhatnánk előre, ha termelésünket a szükségnek megfelelően gazdaságosabbá tennőkn — mondotta Gottwald elvtárs a CsKP Központi Bizottságának februári ülésén. S a most vasárnap közzétett, az önköltségek csökkentésére irányuló ú\abb kormányintézkedéssel kapcsolatban örömmel állapithatjuk meg, hogy Pártunk, kormányunk, vezető fqrfiaink megtesznek értünk mindent, tanítanak bennünket, hogy útmutatásuk valóraváltásával teljesítsük a tervet, meggyorsítjuk a szocializmus építését hazánkban, miáltal erősítjük a béketábort. Nem a béreket csökkentjük, amint ezt a kapitalisták teszik, hanem rá kell irányítanunk a dolgozók figyelmét az anyaggal, az energiával a nyersanyaggal való takarékosságra, gépek és berendezések helyesebb kihasználására. Ezek a legfontosabb tényezők a szocialista termelésben, a munka termelékenységének emelését, az önköltségek csökkentését mozdítják elő. S most a normák felülvizsgálása, a normák szilárdítása során dolgozóink már megindították a nagy harcot ipari termelésünk gazdaságossá tételére. A pieszoki gépgyárban sikeresen, terv szerint folyik a normák felülvizsgálásának első szakasza. Az üz^mi iskolákban kioktatott népnevelő brigádok július 17-én kimentek a műhelyekbe s a munkahelyeken megkezdték a dolgozók meggyőzését a normák szilárdításának szükségességéről. Az agitátorokkal együtt mentek ki a kalkulánsok is, akik egyúttal számszerűen is kimutatták, milyen gazdaságos hatása van a normák szilárdításának a termelés emelése s az önköltségek csökkentése szempontjából. A 2221—2222-es műhelyekben már az első két nap alatt 23 normát szilárdítottak meg a dolgozók, amivel 60.000 koronát takarítanak meg. Lepka Ferenc marós egymaga 6 normát szilárdított meg 25 százalékban, Prát János esztergályos 5 normát. S rövidesen jött az örvendetes hír a szerelőcsarnokból is, ahol 5 norma megszilárdításával 1952ben 104.000 korona megtakarítást érnek el. E megtakarításnak főrészese Gregor József elvtárs, aki a maga tíztagú brigádjával 4 normát szilárdított meg egyszerre. Orák teltek csak el a normák szilárdításától s a műhelyekben már megjelentek a röplapok, melyek hirdették, hogy a pieszoki gépgyárban sikeresen megindult ez a nagy akció. Gregor József, aki négy norma megszilárdításával 96.000 koronát takarít meg idősebb munkás. — A népnevelők hozzám is eljöttek — mondja az elvtárs — engem nem kellett meggyőzni. Maga az élet győzött meg arról, hogy jobban kell gazdálkodnunk. Voltam én a múltban minden, kőműves, betonozó, bányász, alagútépítő. A sors ide-oda dobált. Szegény, rongyos ember voltam. Majd ide, a gyárba kerültem 1946-ban. Az üzem a csehországi cselakovicei üzembe küldött tanfolyamra, ahol kitanultam a gépfestő mesterséget. Szakmunkás lettem. .. Látod, ez a népi demokrácia! Taníttat bennünket, hogy jobban dolgozhassunk, hogy jobban élhessünk. Teljesítettem is a tervet 200 százalékon felül. Csoportvezető lettem. Esténként sokat törtem a fejem, hogyan javíthatnám a munkát. S így jöttem rá arra, hogy a mi munkánkat is olcsóbbá és gazdaságosabbá tehetjük. Azelőtt a gittelés után a lakatosok összerakták a gépet és megolajozva küldték vissza hozzánk. Az asszonyoknak sokat kellett tisztítani, mosni azt és csak utána vonhattuk be alapfestékkel. Ho£v a felesleges időveszteséget kiküszöböljük, most a szétszedett gépet, mielőtt még a lakatosokhoz kerülne, részekben befestjük az alapszínnel s így a gépet háromszori tisztítás helyett, már csak egyszer kell tisztítanunk. Ez normaszilárdításunk titka. Tudunk takarékoskodni — teszi hozzá az elvtárs — csak fel kell kutatnunk annak lehetőségét. Amikor Bíkov elvtárs nálunk járt, akkor tettem kötelezettségvállalást — mondja Fábry Károly ifjúmunkás — Gyalus vagyok. Még sok munka vár reám. Az üzemben a gyalugépeknél az elsők között vezettem be a kemény ötvözetű késekkel való megmunkálást. Azelőtt 15 méteres percenkénti sebességgel dolgoztunk s az új kés segítségével a percenkénti vágási sebességet 30 méterre emeltem. Amikor nálunk járt Bykov elvtárs, kötelezettséget vállaltam, hogy 5 százalékkal emelem teljesítményemet. A percenkénti vágási sebességet 40 méterre sikerült felemelnem és az addigi 212 százalék helyett 330 százalékra kezdtem teljesíteni a tervet. Bykov elvtárs nagy hatással volt reám. A szovjetembert, a kommunista embert ismertem fel bevine, akinek nemcsak az a céja, hogy minél magasabb teljesítményekkel járuljon a kommunizmus építéséhez hazájában hanem, hogv tudását valamennyi mimkástársaival Vnegismertesse. En is kommunista vagyok, nekem is varinak kötelességeim... • Nekünk kommunistáknak kell példát mutatnunk a többieknek ... Meg is lett a eredménye, mert szavait csillogó szemmel így folytatta: — Aztán megtaláltam a gazdaságosabb munka kifejtésének módját... elvtárs, írd be, fiogy 25 százalékkal szilárdítom a normát. A mestereknek is nagy szerepűk van a normák felülvizsgálásának akciójában. Kamarás József mester megállt az egyik horizontál gép mellett. A gépet vörös verscnyzászló ékesíti. Felette tábla lóg, a következő felírással: „Itt dolgozik Bánik János, a legjobb élmunkás. 385 százalékra teljesíti a tervet." — Ennél a gépnél 75. százalékkal sziláidul a norma, — mondja Kamaráa elvtárs. A mester elmondja, hogy eddig egy darab négyoldalú megmunkálásánál a darabot négyszer kellett felfogni és kiállítani, — felemelni, átfordítani, beszorítani, — és most egyszeri felfogással mind a négy oldalt egyszerre munkálják meg. Kamarás mester Lábát élvtárssal, a műhely vezetőjével együtt egy új készüléket, pótállványt szerkesztett, melynek segítségével lehetővé tették a norma szilárdítását— Nekünk, mestereknek kötelességünk, — mondja Kamarás elvtárs, — liogy útmutatással szolgáljunk dolgozóinknak s a termelési folyamat jobbátételével elősegítsük a gépek gazdaságosabb kihasználását, a^normák szilárdításának sikeres lebonyolítását. — Hogy növeljük a dolgozók munks iránti jó viszonyát, — szól most közbe Svantner mérnök, — Bykov elvtárs tanítása alapján bevezettük a munkafolyamat önellenőrzését Eddig több mint húszan készítenek saját munkájukról pontos feljegyzéseket. Naponta jegyzik fel a gépi, -kézi és az előkészítési munka idejét, az időveszteséget, a vágási sebességet, a szerszám tartósságát, a gép működését. A legszorgalmasabban készítik ezeket a feljegyzéseket Baran, Knazik, Lepka, Baska, Bánik marósok, Kovácsik, Murár esztergályosok. Hogy ennek milyen jó hatása v^n a termelékenység emelésére, arra egy példát hozok fel. Amikor Kovácsik esztergályos elkezdte munkájának önellenőrzését, a gépi idő csak 4 óra 12 percet tett ki, mig az előkészítő munkálatokra három óra 10 percet és különféle személyes dolgok elvégzésére 33 percet fordított. A gépi munka időtartalma bizony neki is kevésnek bizonyult és másnap már a gépi munka időtartamát 6 óra 40 percre emelte és csak 25 percet fordított munkaszünetre és mosakodásra. Látjuk ebből a példából is, hogy a munka önellenőrzésével hathatósan emelhetjük a termelékenységet és minimálisra csökkenthetjük az időveszteséget. Az egyes műhelyekben ott láthatjuk nagv papírlapokon feltüntetve a legjobb dolgozók -munkáé! járásának leírását is, ami szintén buzdítólog hat a többi dolgozóra, a gazdaságosabb munka kifejtésére. Erre is Bykov elvtárs tanította meg őket. Üzemeinkben még sok fel nem tárt erőtartalék van- Minden egyes munkánál jobb és gazdaságosabb munkamódszerek bevezetésével, — úgy ahogy teszik ezt a pieszoki gépgyárban is, — hathatósan növelhetjük a termelékenységet és megteremthetjük a normák szilárdításához szükséges előfeltételeket. A pieszoki gépgyárban a jól megindult normafelülvizsgálás! akciót úgy tehetik még sikeresebbé, ha a párttagok, a szakszervezet és a CsISz funkcionáriusai még tevékenyebb, meggyőzőbb munkába kezdenek, hogy az üzem valamennyi dolgozóját mozgósíthassák a Pátrunk és kormányunk által kijelölt célkitűzések mielőbbi megvalósítására. Petrőci Bálint. Wt

Mt

MttH

WM

tt

WI

WWMXW

MI

t

mt

tt

W A. Pervencev új színművének bemutatója A szovjet fővárosban a napokban mutatták be A. Pervencev ,,Ifjabb partner" című színdarabját, amely éle® publicisztikai stílusban napjaink időszerű nemzetközi kérdéseit érinti. A színdarab, amelyet a „Moszkvai Szovjet" színház tűzött műsorára, lerántja a leplet az angol-amerikai háborús gyújtogatok álszent szólamairól és gálád mesterkedéseiről. A J. Zavadszkij rendezésében M. Vinogradov díszleteivel J. Birjukov zenéjével bemutatott színmű igen nagv sikert aratott. Egyedülálló csillagászati műszer A leningrádi Pilkovo-magaslaton újjáépült a csillagászati obszervatórium és befejeződött egv gigászi méretű vízszintes napteleszkóp szerelése E teljesen szovjet gyártmányú műszer segítségével a csillagászok jó eredménnyel fényképezték mind az egész napfelületet, mind a terület egyes részeit. A németek bombatámadása által a háború idején elpusztított hasonló műszernél az új teleszkóp lényegesen tökéletesebb. Lehetővé teszi a napfelület fényképezését, és biztosítja a felvételek jó minőségét. A nagy legnagyobb képének átmérője e felvételeknél meghaladja a félmétert. A volgai „lépcsőkön

1

4 Lépcsőknek nevezik azt a kilenc duzzasztókamrát, amely a vcflgadoni hajózási csatornában lesz. A duzzasztókamrák emelik a vízszint magasságát és lehetővé teszik a hajózást. A kamrák azért szükségesek, mert a Volga és a Don között 44 méter vízszint különbség van azon a részen, ahol a két folyó között legrövidebb a távolság Á duzzasztókamrák nélkül lehetetlen volna a hajóknak bekerülni a Volgáról a Donba, mert a Don vízszintje magasabban van, mint a Volgáé. A kilencedik kamra építésénél vagyunk. Az utolsó az, amely a Volga és a Don közötti legmagasabb vízszint különbség helyén készül. Innen gyönyörű kilátás nyílik az egész építkezésre. Nyugatra amennyire csak ellát az ember, a magas dombok között egy óriási mély árok húzódik. Ez latos ábrázolás, valóban az emelkedés és a süllyedés vonala nem olyan meredek, mint a kép mutatja, A csatorna mélysége kb. 10—13 méter. Ezt a kilenc duzzasztókamrát, amelyeket volgai lépcsőknek hívnak, a Volga és a Don közötti legmagasabb ponttól építik a Volga irányába. Ettől a legmagasabb ponttól a Don irányába még négy duzzasztókamrát építenek. Ezek a doni duzzasztókamrák. Az egész építkezés csúcspontja a volgai lépcsők építése, mert itt végzik a betonozás felelős munkáját. A munkások nagy lelkesedéssel dolgoznak. Harcolnak minden erejükkel, hogy a betonozást a tél beállta előtt befejezzék. Az építészek az első duzzasztókamrát a „Volga kapujának" nevezik. Ez közel a folyóhoz épül. Ezen a szaka3'ni K KAM OOM a csatorna medencéje, amelyet az óriási hernyótalpas exavátorok ástak ki.#Sok millió köbméter földet emeltek ki a gépek. Valóságos földhegyek vannak a medence oldalain a kiásott földből. Olyan magasak, hogy elfedik a mögöttük elterülő betongyár 32 méteres tornyát. A Volgától keletre széles völgy fekszik. Ebben a völgyben építik a kilenc duzzasztókamrát, hogy a Volgából a hajó a Donba kerüljön 88 méterre fel kell emelni a vízszintet a kamrák segítségével, azután 44 méterre kell leereszkednie. A tervet az alábbi rajz mutatja: Tehát látjuk, hogy a talaj először emelkedik és aztán süllyed. A kép természetesen csak vázszon Kulikov mérnök elvtárs vezeti a munkálatokat. A kamra feneke már be van betonozva és most húzzák az első betonfalat. A hatodik kamra, ahol az építkezést Krljukov vezeti és ahol az építést utoljára kezdték el, olyan iramban épül, hogy ami a többi kamra építésénél egy hónapig tart, az itt tíz nap alatt elkészül. A volga—doni csatorna építői kötelezettséget vállaltak, hogy minden nap 3000 köbméter betont fognak feldolgozni. Majdnem a kétharmadát ennek a mennyiségnek a volgai lépcsők építkezésére fordítják. Egy pár napja imár a betonozó munkások ezt a tervbe vett mennyiséget rendszeresen túlteljesítik. Sz. Rudenko, Sztálingrád Mi mindent nyújt a Szovjethaza polgárainak • A Szovjetunióban * szovjethatalom évei alatt a munkástelepek ezreit építették fel. Mindegyik vUágos példája lehet az új szocialista élet építésének. Sz. Gotcev leveleinek egész sorából kiválasztunk egyet, amely egy Moszkva melletti telepről, annak létesítéséről és • telepi szovjet tevékenységről szól. íme az első levél: Egy a sok közül — Megérkeztünk! — mondotta a sofför és megállt az autójával Scsitnikovo község határánál, ahol a sztálini munkástelep kezdődik. Mögöttünk marad Moszkva. Innen világosan lehet látni hatalmas körvonalait. A horizont fölött a város különféle helyein mint őrtornyok emelkednek a hatalmas épületek. Scsitnikovo község Moszkvától egy kőhajításnyira van. A „Bobjeda" márkájú autóval ezt a távolságot nem egészen 10 perc alatt tettük meg. Az ország a sztálini korszak alatt rendkívül gyorsan változik. A nép, melyet a Bolsevik Párt és a szovjetkormány vezet, csatornákat, vasutakat, űj városokat és falvakat épít, nem takarékoskodik erejével, hogy magának és a következő nemzedéknek boldogságát megvalósítsa. A Szovjetunióban nehéz lenne találni egy darab földet, amelyhez a hatalmas, természetet átváltoztató erő ne nyúlt volna. Most a Szovjetunió negyedik évtizedében, amikor J. V. Sztálin utasítására kifejlődött Moszkva újjáépítésének munkálata és határai kibővülnek, Scsitnyikovo községbe építészek érkeztek, akiket kőművesek, festők, ácsok és más mesterek követnek majd. Az erdők és tavak csendjében emberi hangok és a gépek zaja hatol. A festői tájban új körvonalak jelennek meg. Ezek új házak és kul túrotthonok körvonalai. Egy év múlva az új utcák egyikéből kinőtt J. V. Sztálin életnagyságú hatalmas márványszobra. Az új telepre gyorsan megjöttek az új lakók — Moszkva kommunális üzemeinek dolgozói. Itt van előttünk — a sztálini munkástelep. Minden zöldben úszik. A tavaszi napsugarak fürdőjében • kitártáJi leveleiket a topolya-, já-1 vor- és hársfák. A gyümölcsfák rózsaszín és fehér virágtengerben úsznak. A lakóházak, gazdasági és kommunális üzemek, aszfalt-utak és járdák, a szobrok csoportja, mindez egy építészeti egészet alkot. A szovjetember már nem csodálkozik azon, ami az ö mindennapi életéhez szorosan hozzátartozik. A telep úgy hat rá mint egy kis városka, egy szanatórium nemcsak mint egyszerű lakóközpont, ahol a lakások szépen be vannak rendezve, a munkásoknak minden rendelkezésükre áll a mindennapi kényelemre. — A mi hazánkban minden a nép boldogsága érdekében történik, — mondotta nekünk beszélgetésünk folyamán a telep egyik lakója Grigorij Sa^canov lakatos-szerelő, aki a 4-es számú házban lakik. — Boldog vagyok, hogy olyan időben élek, amikor minálunk drágább az ember mint minden más, és olyan feltételeket alkotnak számára, amelyek lehetővé teszik azt, hogy valóban emberi módon éljen. Itt vagyok például én. A munkámért szép bért kapok. Az új házban rendelkezésemre áll lakás mindenféle kényelemmel. A lakbér nem haladja túl havi keresetem 5 százalékát. Elegendő jövedelmem van ahhoz, hogy jól éljek és a szükséges dolgokat megvásárolhassam magam és családom részere. És nemcsak én egyedül vagyok így. Ilyen jól élnek a munkások valamenynyien. Konkrét példákból győződtem meg szavainak valóságáról. A telep lakosságának anyagi ellátásáról bizonyítékként 'szolgálhatnak a kö-> vetkező tények: A telepen lakó felnőtt embereknek több mint felének takarékbetétje van. Ezeknek az embereknek 70 százaléka munkás. A mult évben a takarékbetétek öszszege az előző évi összegnek több mint kétszeresére emelkedett. Ez év első negyedében a település áruházában 130 ezer rubel értékben adtak el lábbelit, öltönyt, szövetet, a második negyedévben pedig kétszer ennyit. A munkástelepnek van klubja, postája, könyvtára, pártkabinetje, előadó-terme és mindene, ami a lakosság kulturális és politikai fejlődését szolgálja. Jellemző példa: 1949-ben az olvasóknak a könyvtárból 21 ezer könyvet kölcsönöztek ki, a mult évben pedig 30 ezerrel többet. A munkástelepen nincsen egyetlen fiú és lány sem, akik ne járnának iskolába. Mindennap a munkások és hivatalnokok gyermekeinek nagy száma látogatja három iskola világos tantermeit. Ezeknek az iskóláknak szertárai és könyvtárai jól el vannak látva a tanuláshoz szükséges segédeszközökkel. A gyermekeket tapasztalt pedagógusok 'tanítják, ak'ik műveltségűket a Szovjetunió főiskoláin sajátították el. A telep legkisebb lakosait napközi-otthonokban és gyermek-otthonokban nevelik. Ezeknek az intézeteknek a helyiségei tágasait és világosak. Be vannak rendezve szép bútorral, a falakat művészi festmények díszítik, a padlón pedig szőnyegek vannak. A gyermekeknek különféle játékok, könyvek és képek stb., állnak rendelkezésükre. Nem féltjük gyermekeinket, — mondotta nekünk Anna Nikulina munkásnő. — Megbízható kezek, ben vannak. Fiam Vítya, három évig nevelkedett napközi otthonban, és most iskolába jár. Erős és víg- gyermek. Tudva ezt, a munkámat is jól végezhetem. Mindennap túlteljesítem a tervet szülőhazám és a béke érdekében. En éppen úgy, mint a szovjetföldi anyák milliói, nem akarok háborút. ... Hosszú ideig nem tudtuk elhagyni a munkástelepet. Közben beborult. A klubban egy új filmet kezdtek forgatni. A táncteremben fúvószenekar kezdett játszani. A parkokból éneklöhangokat lehetett hallani. A telep lakossága pihenő idejét a késő éjjeli órákig a villanyárammal megvilágított házakban és az utcán toitóii*-