Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-20 / 168. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 július 20, péntek 2 Kčs IV. évfolyam, 168. szám A politikai és agitációs munka hiányairól a füleki zománcgyárban A füleki zománcgyár a csehszlovákiai magvar munkásság egvik fontos központja. Öntudatos, bátor és áldozatkész munkásosztály fejlődött itt ki a kapitalista kizsákmányolás legsúlyosabb évei alatt. A füleki munkássága felszabadulás után maga kezébe vette sorsának intézését és építi üzemét, amelv a népi demokrácia tulajdonába ment át- Kétségtelen, hogv ebben az üzemben minden műhelyben, minden osztályon megtaláljuk a fejlett és ön­tudatos elvtársakat, akiknek egész sora igen fontos közéleti és pártfunkc'.ót tölt be. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ebben az üzemben el lehetne ha­nyagolni a politikai és agitációs munkát, hogv itt ne volna szükség arra, hogv még hatványozottabb mértékben kapcsoljuk be az egész munkásságot a szocialista építésbe. A műhelyekben a dolgozók cserélődnek. Különféle állá­sokba, fontos funkciókba emelik ki a kádereket és helyükbe a falvakról tódul a kétlaki munkásság, amelv féllábbal még a darabka földjén van, és csak a másik lábával lép az tizembe. Éppen ezért úgv hisszük, helvénvalő az, ha felhív la az özem munkás­ságának figyelmét azokra hiányokra, amelyeket a gyárban a politikai és agi­tációs munka terén a nemrég múltban tapasztaltunk! Az üzemi újság kérdése ElsSsorfon itt van az üzemi újság mind a mai napig meg nem oldott kér­dése. Az üzemben a munkáslevelezők értékes kádere fejlődött ki az Ü j Szó­val való kapcsolat révén. Ezek a ká­derek azonban az üzemi újság szer­kesztésében mind a mai napig nincse­nek belevonva. Az elvtársak azt állít­ják, hogv ez a levelezők hibája, hogy nem írnak, hogv nem segítik az üzem! újságot. Mi azonban azt mondjuk, hogy ez elsősorban a szervezés hibája­A szervezés, amely ezeket az értékes kádereket felfogni nem tudta, munká­jába nem hívta segítségül, nem ne­velte, nem segítette őket. Az Oj Szó­nak a mult év telén tartott munkás­szerkesztői tanfolyamán e káderek egy része komoly és alapos politikai tudás­sal gazdagította szakismereteit. A fü­leki zománcgyár által küldött munkás­szerkesztői káderek egv része a köz­ponti pártsajtónál maradt, más része visszakerült az üzembe. Név szerint Fukács Klára, Albert Béla, Varga és Sebők elvtársak. Ezek az elvtársak mind a mai na­pig egyetlen egy levelet sem írtak az üzemi újságnak, amelynek legutóbbi száma ismét siralmas tartalommal és összeállításban jelent meg, amely egy­általán nem tükrözi vissza azt a fejlő­dési folyamatot, amely a gyárban van. Hogyan lehet ezen segíteni? Ügy, hogv a folyamatban lévő üzemi sza­badság ideje után az üzemi pártszer­vezet . vezetősége kijelöl egy komoly elvtársat, akit megbíz az üzemi újság felelős szerkesztésével. Ez a felelős elvtárs maga köré tömöríti és meg­alakítja az üzemi újság levelezőinek klubját. A levelezők legfejlettebb elv­társaiból megalakítja a szerkesztő bi­zottságot, amelv gondoskodik arról, hogy az üzemi újságban az üzem min­den műhelye képviselve legyen, fel­tüntessék a jó és rossz példákat. Az üzemi újság mozgósítsa az üzem dol­gozóit a munka magasaftb termelé­kenységére, ami a füleki zománcgyár­nak is egyik legfontosabb kérdése. A meggyőző munka biányaí Nemcsaíc az Gzemi újságról van azonban szó- Az üzemi politikai és agitációs munkának 6Úlyos hiányai vannak. A műhelyek nagyrésze kopár és sivár, nincs egyáltalán feldíszítve, nem nyújt kellemes környezetet a dol­gozóknak. Nvoma sincs az üzemben a munkaversenynek, amely pedig fo­Ivik hiszen szép eredménveket érnek el. Azonban ez külső kifejezést nem nyer sehol. A gépeken nem látjuk a szocialista munkaverseny kis vörös zászlócskáit. A politikai munka egyet­len kifejezése a szocialista munkaver­Benyben a Sztálin-szobor, amelv a ha­vi eredmények szerint műhelyből mű­helybe vándorol. Az üzem udvarán nincs a „becsület és a dicsőség" táb­lája. Nem emelik ki a napi munkában legjobb eredménveket elért dolgozó­kat és nem szégyenítik meg azokat, akik elmaradtak a tervtel jesítés mö­gött. Nem pellengérezik ki a távol­maradókat, akik százalékarányban elég magas arányszámot képviselnek, nem pellengérezik ki azokat, akik jóminősé­gű munka helyett selejtet csinálnak. Nem dicsérnek és nem rónak meg sen­kit, mintha az üzemben nem volna kit dicsérni és kit megróni- Pedig van elég elvtárs, aki normáját magasan túlteljesíti, és van elég olyan is, aki még nem ismeri a felelősséget a terv sikeréért. Az üzem! röpirat csak azért ielenik meg, hogv megjelenjen. Kiállítása csupán formai, nem mozgósít senkit, nem is olvassák a dolgozók. Az üzem­ben minden műhelyben vannak hang­szórók, de a kultúrpropagandaosztály és az üzemi pártszervezet, meg a szakszervezeti ifjúság nem használja ezt fel arra, amire a legfontosabb len­ne, a mindennapi propagandamunkára, a mindennapi meggvőző munkára. Mi­lyen szép lenne, ha reggel, mikor a munkások a vonatról és az autóbu­szokról megérkeznek, a munkakezdet előtt a csárdások szünetében üdvözöl­nék a legjobb dolgozókat, készsége­sen. színesen, meggyőzően kiemelné­nek egyéni példákat, figyelmeztetnék azokat, akik későn jönnek, stb. Az üzemi rádiót a gyár nem azért szerel­tette fel drága pénzen, hogy azt ki­használatlanul hagyjuk, és ne tegyük vele a szocialista munkaversenv és a legjobb dolgozók kiemelését minden­napi agitációs munkánkká. Az üzemben nincsenek meg a sajtó-tízpercek az O i Szó hatalmas példányszámfon jár, a dolgozók olvassák is, de nem értékelik az egyes fontos cikkeket együtt, és így a leírt szavak nem vál­hatnak anyagi erővé a mindennapi munkában, segítséggé a munka ter­melékenységéért folyó harcban, a munkához való új viszonyra nevelés­ben. Természetesen nemcsak ezek a hiányok vannak, de ezek a hiányok élesen feltűnnek és azonnali megol­dásra várnak. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban az agitációs és politikai mun­ka több más eszközeit sem, főleg az egyéni meggyőzés munkáját. Ezen a téren, ha lehet, még siralmasabb a helyzet­Nem működnek a tizes bizalmiak, a húszasok, a szakaszbizalmiak, a mesterek és műszakiak nem győzik meg politikailag a dolgozókat a meg­indított kampányok helyességéről. Sőt, Pacek mester a pléhűzemben, amikor megkérdeztük őt, miért nem végez meggyőző munkát, hiszen ide­je van, ott sétál az emberek között egész nap, miért nem neveli, tanítja őket, azt felelte, hogy őneki ehhez nincsen kedve, mert a prémiumot le­vonták. Az igaz, hogy Pacek mester­nek a pi émáumát levonták, azonban azért vonták le, mert túlórája volt, de ez sem egy, sem más esetben nem le­het ok arra, hogv Pacfek mester el­mulassza igazi kötelességét, amelyet az üzemben el kellene végeznie. De nemcsak őróla van szó. Szó van mindazokról, akik az egyes osztályok élén állnak. Szűk látókörű prakticiz­musba estek és nem teljesítik köte­lességeiket. Nem veszik észre azt, hogy a terv és a számok s a gépek mögött ott áll a szocialista építés leg­főbb eszköze és legfőbb ereje, az em­ber, aki harcol, küzd és harcát meg­nyeri és győzelmével segíti a világon küzdő többi százmillió harcát. E nélkül pedig nehézségekkel fo­gunk küzdeni az évek hosszú során keresztül. Ezért a füleki zománc­gyárban is hozzá kell kezdeni az agi­tációs és politikai meggyőző munka elmélyítéséhez, amelyhez fel kell hasz­nálni minden adott eszközünket, hogy a füleki zománcgyár öntudatos mun­kásságának és a falvakról jött dolgo­zóknak fejlődése meg ne álljon, hogy együtt haladjanak és nőjenek azokkal a hatalmas feladatokkal, amelyeket a gottwaldi ötéves terv ró reánk és amelyek dolgozó népünk életszínvona­lának tovább! javulásához és a világ­béke megerősödéséhez vezetnek. Horváth László. Hm Ir vezérezredes eWterjeiife!^ I ?e^ ? ,rét javasSetaif a Imm -kérdés békés tmimmm A normafelülvizsgálat akciójának sikeres véghezvitelével bányászaink biztosítják a hűségpótlékot A Bányászszövetség központi bi­zottságának elnöksége kedden, július 17-én az üzemi bizottságok elnökei­vel azokról a fontos feladatokról tárgyalt, amelyek az 1952-es évi nor­mák felülvizsgálás! kampányából erednek. Ugyancsak tárgyaltak az idei bányásznap hűségpótlékainak elismeréséről. A normák felülvizsgálásának elö'­készítéséről beszélt Jozef Kohout, a ROH Bányászszövetségének központi titkára. Beszéde során konkrétan rá­mutatott az egyes munkahelyek és üzemek sikeres munkájára, de rá­mutatott a hiányokra Ls, amelyeket el kell távolítani. Nagyobb figyelmet kell fordítani az agitációra és meg kell magyarázni bányászainknak a normák felülvizsgálásának jelentősé­gét és értelmét. A központi titkár ugyancsak megemlítette, hogy fon­tos termelési tanácskozásokat tar­tani, melyek legjobban elősegítik a felülvizsgálat sikerét. Az összes felszólalók, köztük az üzemi bizottságok elnökei, beszá­moltak a felülvizsgálás szervezésé­nél és a műszaki és szervezeti in­tézkedését előkészítésénél szeraett eddigi tapasztalataikról. Az ülés zá­rórészében a Bányászszövetség köz­ponti bizottsága elnökségének tagjai határozatot fogadtait el, amely töb­bek között így hangzik: „Szükséges, hogy minden üzemben a termelési költségek csökkentésével biztosítsuk hűségpótlék kiutalását." Az elnökség felszólítja a bányá­szok kerületi és járási bizottságait, hogy azokban az üzemekben, ahol a hűsőgpótlék fizetése nincs biztosít­va, az üzem vezetősége az üzemi bi­zottsággal részletesen vizsgálják meg a jogosultság elvesztésének minden okát. Az üzem dolgozóit meg kell nyerni az új munkamódszerek bevezetésére és érvényesítésére a munka jobb megszervezése végett az üzemekben, helyesen kell szét­helyezni a dolgozó kádereket és fe­lelősségteljesen kell intézni a bér­politikát. A normák felülvizsgálati akciója alkalmat nyújt arra, hogy az üze­mekben feltárjuk a rejtett tartaléko­kat, melyeknek kihasználása hozzá­járul a termelési terv biztosításához, a termelés gazdaságossá tételéhez U hüséftpótlék biztosításához. A koreai fegyverszüneti tárgyalá­sok már harmadik napja tartanak. Július 16-án és 17-én a fegyverszü­neti tárgyalásokon még mindig csak a napirend megállapítása szerepel. Amint a tárgyalásokon résztvevő új­ságírók közlik, a tárgyalás vitája során az amerikaiák kategorikusan elzárkóznak az elől, hogy Koreából visszavonják az idegen csapatokat. Joy viceadmirális, az amerikai de­legáció vezetője különféle nagy „argu­mentumokat" hoz elő a tárgyaláso­kon, arra hivatkozva többek között, hogy az amerikai tárgyaló feleknek nincsen felhatalmazásuk e kérdés megvitatására. Ugyanakkor világos, hogy a koreai kérdés békés rende­zését elképzelni sem lehet az ide­gen csapatoknak Koreából való ki­vonása nélkül. Az amerikaiak azt sem akarják elfogadni, hogy a 38-as szélességi övezet legyen a demar­kációs vonal. Ez is világosan bizo­nyítja, hogy az amerikaiak a Szov­jetunió ENSz-beli megbízottjának, Malik elvtársnak közismert javasla­tát ki akarják játszani és a demar­kációs vonalat a 38-as szélességi övezettől messze északra kívánnák létesíteni. Nam-Ir vezérezredes, a koreai né­pi demokratikus hadsereg főparancs­nokságának kiküldötte konkrét ja­vaslatokat tett a tárgyalások napi­rendjét illetően, ezek között a de­markációs vonal megállapítására vo­natkozólag ls. Nam-Ir elvtárs egy demilitarizált zóna létrehozását is követelte. A koreai javaslatokat elő­terjesztve Nam-Ir vezérezredes fi­gyelmeztette az amerikaiakat, hogy a koreai delegáció a 38-as szélességi övezet mellett tart ki a demarká­ciós vonal kérdésében s egyúttal ugyanilyen nyomatékkal követeli a külföldi csapatoknak visszavonását Koreából, mert egyedül ez biztosítja az ellenségeskedés megszüntetését Koreában. Nam-Ir vezérezredes ezután hang­súlyozta, hogy csakis a koreai dele­gáció által előterjesztett javaslat al­kalmas a koreai kérdés végső meg­oldására. A koreai népi hadsereg delegációjának vezetője a tárgyalási programmot illető javaslatait is elő­terjesztette: az ellenséges akciók befejezését célzó konkrét javaslatok kidolgozását, az egyezmény teljesí­tését ellenőrző komisszió létrehozás sát, az ellenséges akciók beszünteté­sét és a hadifoglyok kérdésének ren­dezését érintő javaslatokat. Nam-Ir tábornok véleménye szerint az el­lenséges akciók beszüntetése után a hadifoglyok visszatérhetnének csa^ ládi körükbe. A koreai lapok a tárgyalásokat kommentálva megállapítják, hogy az egész koreai nép feszült figyelem­mel kíséri a tárgyalások menetét. A koreai nép egyöntetűen követeli az idegen csapatoknak Koreából va­ló kivonását, mert ahogy ezt a ko­reai lapok megállapítják, csakis ezál­tal biztosítható a koreai kérdés bé­kés rendezése. A koreai népi hadsereg főparancsnoksága jelenti A koreai népi hadsereg főparancs­noksága július 18-án jelentette, hogy a koreai népi hadsereg egységei a kínai önkéntesekkel karöltve a front valamennyi szakaszán folytatják harci ténykedéseiket az angol-ameri­kai intervenciósok, valamint a Iiszin­mani hadsereg egységei ellen. Az ellenség a harci ténykedés során mind anyagban, mind emberben je­lentős veszteségeket szenvedett. A koreai népi hadsereg parti vé­delmi egységei július 17-én tüzérségi tűzzel elsüllyesztettek egy ellenséges torpedórombolót. A tüzérségi tűz következtében további három ellen­séges haj ósúlyosan megrongálódott. A koreai népi hadsereg légelhárítfl tüzérsége július 18-án 7 ellenséges repülőgépet pusztított el. Rozsán földműves delegáció indul a Szovjetunióba lapunk tegnapi számában hírt hoztunk arról, hogy a Magyar Nép­köztársaságból delegáció érkezett a Szovjetunióba. A Skanteja jelenti, hogy néhány nap múlva a Román Népköztársaságból egy földműves küldöttség indul a Szovjetunióba. A delegáció tagjai szövetkezeti ta­gok, kis- és középparasztok, trak­torállomások és állami birtokok dol­gozói. A delegáció tagjai között van Obisz Lajos is, a berveni község „Előre"-szövetkezctének elnöke. E szövetkezetbe a falu valamennyi kis­és középparasztja bekapcsolódott. AB „Előre"-szövetkezet elnöke most a Szovjetunióba megy a román földmű­ves delegáció tagjaival, hogy sze. mélyes tapasztalatokkal gazdagodva további sikerekre vigye a szövetke­zet többi tagjaival a szocialista me« zögazdasági termelést Berveni falu­ban. A delegáció valamennyi tagja kifejezésre juttatta, hogy a Szovjet­unióban teendő látogatásuk nagy nyereséget fog jelenteni a szocialis­ta mezőgazdasági termelés tovább, fejlesztése tekintetében. v Azonnali népszavazást kell tartani, vájjon az olasz nép De Gasperi háborús politikáját akarja-e követni, vagy pedig a békét követeli Az olasz Kommunista Párt a kormányválságról Az olasz Kommunista Párt Tit­kársága megvitatta a politikai hely­zetet, amelyet az országban De Gas­peri kormányának lemondása vál­tott ki. Az olasz Kommunista Párt kiadott jelentése szerint megállapítja, hogy a kormánykrízis nemcsak a keresz­tény demokrata pártban uralkodó pártonbelüli harcok megnyilatkozá­sa. A kormányválságot az ország­ban fennálló elégedetlenség és nyug­talanság idézte elő, amely mindin­kább terjed az olasz lakosság szé­les rétegeiben. A legutóbbi választá­sok során a kormánypárt 2.5 millió szavazatot veszített, az ellenzék pe­dig a zösszes szavazók 40 százaléká­tól kapott felhatalmazást. Ez is vi­lágosan igazolja, hogy Olaszország­ban a mostani politikai rendszer elleni elégedetlenésgnek mély gyö­kerei vannak. Olaszország lakóinak túlnyomó többsége nagyon is jól tudja, hogy az amerikai imperialis­ták parancsára megvalósított, az új háború előkészítésére folytatott poli­tika nem az olasz nép politikája, mert az a béke ügye mellett száU síkra. Az olasz Kommunista Párt által kiadott határozat hangsúlyozza, hogy a kormány soha sem tartotta szükségesnek, hogy a háborút elő­készítő politikáját megvitassa a nép­pel, megkérdezze a népet, hogy ezzel a politikával azonosítja-e magát. Az olasz Kommunista Párt hangsúlyoz­za, hogy bármely politikai irányzat, amely ezeket a nehézségeket újabb politikai menöverekkcl és trükkök­kel kívánná áthidalni, anélkül, hogy megkérdeznék az olasz népet véle­ményéről, csak a helyzet további rosszabbodását fogja előidézni. A olasz Kommunista Párt hang­súlyozza, hogy politikai választáso­kat kell megvalósítani, megpedig úgy, hogy a lakosság l 'fejezésre juttathassa, hogy vájjon a fegyver­I kezés és a háború előkészítésénél? politikája mellett vannak-e, vagy pe­dig elutasítják. Hogy a lakosság ki. fejezésre juttathassa, a keresztény demokrata párt és szövetségeseinek politikáját követik-e, amely a há­borúhoz vezet, vagy pedig a béke politikáját követelik. Mentsétek iel Henri Martint! A bresti katonai akadémia épületé­ben megkezdődött a Henri Martin ten­gerész-altiszt és vádlott társa, Charles Heinburger matróz elleni per tárgva* lása. A katonai akadémia épületét ál­lig felfegyverzett, gázbombákkal fel­szerelt rohamrendőrök őrzik. Brest vá­ros falain és a bírósághoz vezető úton ezek a felírások olvashatók: „Mentsétek fel Henri Martint." A tárgyalás elején az ügyész figyel­meztette a bíróságot a touloni hadbíró­ság ítéletére és kijelentette, hogv a szabotázs vádját Henri Martin irányá­ban annakidején elejtették. Ezuán feU olvasták a vádiratot, amelv ismét Hen­ri Martin „szabotázs tevékenységé­ről" szól. Martin védője ez ellen ťlta­kozást jelentett be, aminek az elnök is könytelen volt helvet adni- A védő ezután rámutatott arra, hogy véderv­cét 16 hónap óta azért tartják fogva, mert szereti hazáját és a francia né. pet. Hangsúlyozta, hogv az egész per tulajdonképpen törvényellenes, me;t olyan törvény értelmében ítélkeznek Henri Mart'n felett, amelv az állítólag elkövetett bűncselekmény idején nem is volt érvényben. A védő kérte, ejt­sék el a vádat Henri Martin ellsn. Charles Heinburger védője ugyan­ilyen kérelmet terjesztett elő. A bíró­ság azonban rövid tanácskozás után elvetette a védelem semmiségi pana­szát és megkezdte Henri Martin ki­hallgatását.

Next

/
Thumbnails
Contents