Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-18 / 166. szám, szerda

Ili SZ0 Egy bányász utazása Handlovától Pozsonyig 1951 július 18 Hajnali három órakor az ébresztöóra hangos berregése vert fel mély álmomból. A szoba még egészen csendes, fiam és kislányom aludtak, csak én és feleségem voltunk ébren. Gyorsan magamra kaptam ruhámat, közben feleségem előkészítette útitáskámat. Elnéztem a két gyermeket, olyan édesen aludtak, hogy öröm volt látni. Közben arra gondoltam: aludjatok csak kedves gyermekek, nem kell most bennteket felriasztani az alvásból. Nem kell lefunti veletek a nyirkos és hideg óvóhelyre, mert odakint vészjóslóan búg a sziréna. Nem kell most félni gyilkos bombáktól. Ma békésen aliiattok. Ma béke van. Feleségem megszólal: — Te, apjuk, siess már, mert még hí késed a vonatot. Fogom a táskámat, megcsókolom a két gyermeket, feleségemtől búcsút vettem és elindulam az állomásra. Odokint langyos júniusi eső csepergett Gyenge szellő ingatta az útmenti gyümölcsfákat. Lassan virradni kezdett. Valahol kakasszó üdvözölte a felkelő napot. Még vagy másfél kilométerre voltam az állomástól, de már hallottam a fölötte álló rakodó gépeinek egyhangú búgását. Igen, ezek mellett a gépek mellett katonák teljesítenek szolgálatot. A szabadság, a béke katonái. És a gépek is harci gépek, de a világbéke harcának gépei. Ezektől a gépektől nem kellett félni. Nem dötenek romba és nem gyújtanak fel városokat. Szeretni kell ezeket a gépeket, mert megszüntetik a verejtéket, testet elkínzó robotot. E gépek mellett áMó katonák nem ölik halomra egymát, mert békességben akarnak élni. Ök termelik ki és továbbítják az ipar éltető anyagát, a föld mélyéből kifejtett csillogó fekete gyémántot. a nélkülözhetetlen szenet. Az óra mutatója félötre járt, amikor beléptem az állomás épületébe. A pirossapkás pénztáros már ott állt a jegypénztár ablaka mögött s mert összesen csak három utas állt sorba, sikerült a jegyet hamarosan megkapnoml Indú.hattam hát Pozsony felé. Kisvártatva befutott a vonatom. Ez is katonavonat volt. Csakhogy nem álltak mellette síró asszonyok, és édesé anvák, akik azon aggódtak, hogy férjüket, fia'kat nem fogják többé viszontlátni. Ezen a vonaton is menetszázad ült. De nem a háború, a harctér felé, hanem a béke mezejére mentek. öröm volt ezen a vonaton utazni, mert a reményteljes holnap felé röpítette utasait. Nem hangzott fel benne elkeseredett családapák vagy bánatos vőlegények keserves katonadala. Még a mozdony kerekei is az élet vidám ritmusát dübürögték. Jöjjetek ide hozzánk fiatalok, örüljetek velem együtt az életnek. Csak akkor vagyok boldog, ha mást is boldognak látok. Jöjjetek és élvezzétek velem egvütt a munka gyümölcsét. Azt a fát, amelyen ez a gyümölcs terem, hányszor tépte a vihar. Lombjait menvnv'szer pusztította el undok féreg. És mégis újra meg újra virágzott és virágzik. * * * Amint a vonat elhagyja Handlovát, két hegy között völgyben fut tovább. Festői kép tárul az utas szeme ele". A hajnali felhők elvonultak, s a nap sugaras szemével kíváncsian tekintett be a vonatablakon. Felébresztette a korán útrakelt álmos utazót. Nyújtóztam ep"vet e néztem a szemem előtt elfutó tájat. Egv tisztás szélén őz legelészett. Egyszer csak felemelte fejét, de ebben a pillanatban fegyver dördült fel. Az erdő békés lakója elnyúlt a földön. A vonat tovább robogott, élesen fütyölve, nem törődve az őz tragédiájával. Ekkor az jutott e?zembe, hogv talán épp így viselkedett a fegyvergyáros is, mikor milliós hasznot vágott zsebre és közben lialálmezőkön ezrek meg ezrek pusztultak el a gyárában készült fegyverektől. Hosszú évszáľ-adokon keresztül ismétlődtek az osztályérdekért indított háborúk. Végre kiderült Keleten az égbolt. Az ember felszabadításának halhatatlan elméje nap'v tanítóinknak, Marxnak és Engelsnék bölcs agyában már régebben megszületett. Ez a tanítás gyökeret vert a világ proletárjainak agyában, akaratában, szívében. Ez a tanítás késztette cselekvésre a végtelen orosz szteppe, a kaukázusi és az uráli hegyek és a szibériai havas mezők népét. A nagy szabadságos megmozdulás irányítását Lenin és Sztálin vették kezükbe. És győzött ez a nép. Hasztalan volt a cári feudalizmus minden erőlködése és a kapitalizmus hatalmainak beavatkozása. A fölszabadulás erőit megállítani nem lehetett és nem is lehet már soha többé. Rettegjetek Korea barbár pusztítói, ti, akik halomra öltök aggokat, ifjakat, asszonyokat és gyermekeket. * * * Vonatom befutott Privigyére. Itt kellett átszállni a pozsonyi gyorsra. Abban a fülkében, ahol helyet kaptam, hárman ültek. Két fiatal munkás Partizánskéra utazott. Beszélgetésbe elegyedtünk, amely a leggyakoribb témával kezdődött. Én megkérdeztem hővé utaznak, s erre ők közölték, utazásuk célját, ök viszont az én utazásom céljáról kérdezősködtek, és megmondtam, ho£V Pozsonyba igyekszem. Majd megtudtuk egymásról, hogy munkások vagyunk, ők gyárban, gépek mellett dolgoznak, én a föld mélyén, bányában dolgozom. Szóba kerül a munkateljesítmény fokozása, meg a béke, no meg a kereset is. Persze, nem kell mondanom, hogy a keresettel egyikük sem volt megelégedve, pedig saját kijelentésük szerint mindegyik megkeresett havonta 5—6 ezer koronát. És még hozzá legényemberek voltak. No, de ne csodálkozzunk ezen, mert én még nem láttam olyan embert,- amióta a fejemet a nyakamon hordom, aki azt mondta volna. hogv neki elég pénze van. N'ode, ha valakinek kevés pénze van, amiatt még nem áll meg a föld forgása. Fontos, hogy a gyomor nem korog, hogy van rendes ruha s hogy békében élhetünk, hogy nem kell az embernek hideg lövészárokban töltenie az éjszakát. hanem munka után hazatérhet a családi körbe. Tudnunk kell, hogy egyszerre nem csöppenhetünk Kanaánba hogy hirtelenében nem telik meg a bőség kosara. Születéstől örökölt veszélyes betegség, hogy lappang bennünk valami irigység és telhetetlenség. De hála orvosaink magas tudásának, majd kitalálnak biztosan ható gyógvszert vagy injekciót. És ezt a veszélyes betegséget meg fogják szüntetni. Az orrvosokon az igazi népnevelőket értem. A két munkás kiszállt s a gyorsvonat már Modor. Razin szöllői mellett robogott el. Először teszem meg ezt az utat, ezér kíváncsi tekintettel nézem ezt a szép, lankás tájat. A szöllőt emberek és asszonvok kapálják. Emitt permetezik az üde zöld szöllőleveleket, hogy ne támadja meg a peronoszpora Igy kell nekünk is cselekedni az életben, hogy kártékony ingyenélők ne okozzanak kárt szépen fejlődő új életünk szellőjében. És a jókedyet hozó élet tüzes borocskája helyett soha ne kelljen többé kiürítenünk a kapitalizmus igájában robotoló munkás megpróbáltatásainak keserű poharát Törhetetlenü' bizakodunk hatalmas építőerőnkben. Nyitott szemmel haladunk a jobb jövőhöz vezető egyenes úton. Ne legyen közöttünk senki sem, akit álnok szavakkal vagy csábító ígérettel és judáspénzzel le tudnának téríteni erről az útról. Ha kell, mi is elvégezzük alaposan a szükjéges nermetezést. * * * A gyors már befutott szeretett fővárosunkba. melynek ódon belvárosában és modern negyedeiben először jártam. A város olyan volt, mint valami felkavart hangyaboly. Járókelők tömege hullámzott az utcákon. Szinte egymást érték, szorongatták az autók és villamosok, mintha versenyezni akartak volna egymással. Elintéztem egypár látogatást, azután a szerkesztőség felé vettem utamat Ismételt kédezősködés után meg is találtam. Ablakai tárva nyitva voltak. Beléptem. Beragyogott a rpeleg júniusi nap. Nagvban folyt a szellemi csata a bekpéit. Sercegett a toll a fehér papíron, Írógépek kattogtak, ettől a csatától nem kellett félni, hanem örcm volt menetét figyelni. Mert nem a pusztítás csatáját vívták. És a békeharcosok győzelme biztos, mert velünk tart nemcsak Európában, hanem az egész világon az emberek többsége, a dolgozók százmillióinak tömege. Ez az élet csatája, az évezredes lidércnyomás álomból öntudatra ébredő világ csatája. A szabadságért, a jogért, a jövőért folyik ez a küzdelem. Ezt a hitet és mély meggyőződést próbáltam kifejezni, mikar a szerkesztőségben így beszéltem: „Milyen jó benneteket nézni. Jól esik nekem az a barátságos meleg fogadtatás, amelyben részesítettetek, köszönet Neked, Szabó elvtárs! Igazán jól éreztem magam nálad. Jó szerencséti Szúkenyik Lajos. A kommunizmus építkezései Kommunisták az élen. Több mint 150 kiküldött jött össze a második pártkonferenciára Kalacs városába, akik 2000 kommunistát képviseltek a volga—doni csatorna építkezéseiről. A konferencián Vjazornyikov elvtárs, az építkezések politikai vezetője beszámolót tartott »A pártszervezés és a pártpolitikai munka állapota és megjavítása« címen. Részletesen beszámolt a pártszervezet munkájáról az építkezéseken. Több mint egy év mult el az első pártkonferencia óta, de ez alatt az aránylag rövid idő alatt az építkezés kommunista dolgozói óriási sikereket mutatnak fel munkájukban. A mult év áprilisában, amikor összeült az első pártkonferencia, még csak az alapmunkálatoknál tartottak. Most már nagy iramban betonozzák a csatornát, a szivattyúállomások már állnak és már szerelik a gépeket. Készen vannak az autóutak és vasútak és most fejezik be a gátak építését, amelyek a nagy víztartályokba vissza fogják a vizet. Az egész építkezésen jól ismerik az élenjáró kommunistákat: Szobolev, Ogurjájev, Uszkov, Klepinin, Szlepuha, Jegorov, Szachorov és sok más nevét. A jó szervezés példáját mutatja a nagy hernyótalpas exkavátor pártcsoportja, amelyet Plechánov mérnök vezet. Ennek a munkacsoportnak napról napra nő a munkatermelékenysége. Áprilisban ennek az exkavátornak a kollektívje együttesen 150.000 köbméter föld helyett több mint 200.000-et ásott ki. Júniusban pedig már több mint 250.000 köbméter földet emelt ki. Az építkezéseken rendszeresen pártgyűléseket hívnak össze, amelyek komoly iskolákat jelentenek a kommunisták nevelésére. A gyűlések előkészítéséhez mozgósítják az összes párttagokat. A kommunisták bátran kivizsgálják a munka közben történt hibákat és értékes javaslatokat tesznek. EGY HÓNAP BELGIUMBAN A verseny megkezdése előtt három napot töltöttünk Brüsszelben. Ezalatt igyekeztünk megismerkedni a várossal. Az üzletekben vásárló alig akad. A »Made in USA« jelzésű árukat, melyeknek ára igen magas, minősége bedig silány, nem szívesen veszik meg a belgák. A tengerentúli üzletemberek hazáf

' ikban eladhatatlan holmikat eröszaolnak rá a marshallizáit országokra. Nem igen kelnek el a drága amerikai gépkocsik. Egy jókedvű, mosolygó belga férfi, világosszürke »Moszkovics«-ja volánjánál arról beszélt nekünk, hogy a belgák szívesen vásárolják ezt az ízléses és olcsó kocsit. Esténként alig van élet Brüsszelben. A jegyek drágák, a műsorok unalmasak. Egyetlen belga filmet sem láthattunk, mert a filmszínházakat amerikai bűnügyi és gangszterfilmekkel árasztják el. Megnéztük a »Tarzan az őserdöben« című amerikai filmet. Ez a hollywoodi. »műremek«, amely az amerikai filmgyártás tipikus terméke, félig üres nézőtér előtt pereg. Hallottuk, hogy az elmúlt évben csak egyetlen filmnek, a »Muszorgszkij«-nak volt igazi sikere Brüsszelben. A belga operamüvészettel • sem sikerült megismerkednünk, mert ezekben a napokban a szép női lábak és a ľ forróbb csókok »versenyét« ,rendezték meg Brüsszelben. Ilyen »szellemi táplálékkal« tömik ma Belgium lakóinak fejét, tengerentúli »pártfogóik«. Mindenáron rá akarják szoktatni a belgákat az ^amerikai életformára«. Közben átépítik a háború alatt készült repülőtereket és újakat is építenek melléjük. Sok amerikai katona és tiszt látható a város utcáin. Belga-Kongó közel nyolcvanszor akkora, mint az anyaország. Aranyban, rézben, ónban, elefántcsontban, gumiban gazdag terület, melyet rabszolgamunkával aknáznak ki és óriási hasznot hajt. Az amerikai üzletembereket azonban legjobban a Kongóban ta[álható uránérc érdekli... A nemzetközi hegedűverseny május 4-én kezdődött a Királyi Konzervatórium nagytermében. A 26 versenyzőnek az első fordulója négy napjában nehéz műsorszámokat kellett végigjátszania. A zsűri tagjai nem beszélhettek a versenyzőkkel. Az újságok, melyek sokat foglalkoztak az eseménynyel, kezdetben igen tartózkodóan nyilatkoztak a szovjet hegedűsökről. Később úgy üdvözöltek bennünket, mint a világviszonylatban élenjáró szovjet zenekultúra képviselőit Ezzel kikifejezték érdeklődésüket a szovjetemberek nagy baráti családja iránt, mely a népek boldogságát és a békéé

rt vívott harcot tekinti élete fő céljának. A versenyzők száma a második fordulóban 14-re csökkent. Mi, szovjet hegedűsök, akik tudtuk, hogy a Szovjetunió zenekultúráját képviseljük, kötelességünknek éreztük, hogy méltónak bizonyuljunk erre a nagy megtiszteltetésre. Azokon a versenynapokon, amikor a szovjet hegedűsök szerepeltek, az előadóterem zsúfolásig megtelt. Mindenütt nagy érdeklődést tanúsítottak országunk zenei élete iránt. A brüszszeli konzervatórium növendékei, akik számos kérdéssel árasztottak el bennünket, nagy lelkesedéssel fogadták felvilágosításainkat a szovjet diákok életéről és munkájáról. Elragadtatással vették tudomásul, hogy valamenynyien nagyszerű mesterhegedűn játszunk, amit ingyenesen kapunk használatra az állami gyűjteményből. Végre az újságírók is írni kezdtek rólunk. Egyhangúan megállapították, hogy a szovjet zeneművészeti iskola a. legjobb a világon. Ezzel egy kis rés nyílt a »vasfüggönyön«, mellyel az amerikaiak olyan állhatatosan igyekszenek elválasztani a marshallizáit államokat a szocializmus országától. A belga burzsoá sajtó egyetlen igaz sort sem közöl a Szovjetunióról, Kínáról és a népi demokratikus országokról. Például egyetlen brüsszeli burzsoá újság sem írt a prágai nem.zetközi zenei fesztiválról. A harmadik döntő fordulón résztvevő 12 hegedűs, köztük valamennyi szovjet versenyző a Szépművészeti Palotában gyűlt össze. Megható volt az a szeretet, mellyel a belga kisemberek igyekeztek kifejezni a Szovjetunió iránti rajongásukat. A szakács például megkérdezte, hogy főzik az ukrán borscsot és másnap azzal kedveskedet nekünk. A kiszolgálók egyike a hallban lévő rádión mindennap beállította Moszkvát, hogy hazulról hallgassuk a legfrissebb híreket és a Kreml toronyórájának harangszavát. 10.30-kor fejeződött be a verseny. A zsűri összeszámolta a pontokat, közben a zsúfolásig megtelt teremből senki sem távozott el. Mi izgatottan vártuk az eredmény kihirdetését, nem magunkkal törődtünk, de az járt eszünkben: a nyertesnek szovjet hegedűsnek kell lennie. Mikor a zsűri elnöke, Cuvelier felment a dobogóra, hogy felolvassa az eredményt és meghallottam saját nevemet, azzal a drága szóval, hogy Szovjetunió, arra gondoltam, hogy az én hazámban milyen határtalan lehetőségeik vannak az emberek millióinak. Arra gondoltam, hogy milyen gyönyörű az élet a mi hazánkban, melynek boldogsága felelt a nagy Sztálin őrködik. Néhány másodperc múlva már megrázhattam a második helyre került Mihail Vajman, majd az ugyancsak díjnyertes Olga Kaverznyeva és Alekszei Gorohov kezét... Az elkövetkezendő napokban számos terjedelmes cikk jelent meg a belga újságokban a verseny eredményeiről. Ugyanakkor Dávid Ojsztrah hangversenyezett Belgiumban, aki 14 évvel ezelőtt nyert első díjat a brüsszeli Ysaye-versenyen. A Szépművészeti Palota zsúfolásig meglelt termében körülbelül négyezren hallgatták végig játékát. Köztük sok olyan dolgozó is, aki különben ritka vendég a hangversenyteremben. Egy hónapot töltöttünk Belgiumban. Sok érdekes, különböző korú és hivatású emberrel találkoztunk Brüszszelben, akiket áthatott a béke megvédésének ügye. Megható volt a »Drapeau Rouge« című kommunista újság szerkesztőségi és nyomdai alkalmazottaival való találkozásunk. A belga kommunisták lapja egyetlen újság Belgiumban, mely az igazságot mondja el a népnek. Az újságírók, a nyomdászok és a szedők kimondhatatlanul örültek a szovjet hegedűsök győzelmének és lelkes szerencsekívánatokkal árasztottak el bennünket. Most újból itt vagyunk szülőhazánkban. Hála és köszönet hazánknak, hála és köszönet a nagy Sztálinnak, hogy felnevelt és tanított bennünket. LEONYID KOGAN, a brüsszeli nemzetközi hegedűverseny győztese. Nagy figyelmet szentelnek" a pártszervezetekben a marxista-leninista műveltség fokozására és az agitációs munka kiterjesztésére. 800 agitátor munkával és szóval mozgósítja az építőket a sztahanovista munkára. Vjazovnyikov elvtárs beszámolójában a sikerek mellett rámutatott a hibákra is. Sok szakasz még elmaradt és a pártszervezet nem segít az elmaradottságot behozni. Vannak olyan pártszervezetek, amelyek nem támogatják eléggé a sztahanovista kezdeményezést. A konferencia megtárgyalta ezeknek a hibáknak a kiküszöbölését és annak biztosítását, hogy az 1952^5 év tavaszán az építkezés befejeződjék, ahogy azt Sztálin elvtársnak megígérték. HÍREK — Örményország legrégibb főiskolája. Harminc évvel ezelőtt, a szovjethatalom megteremtése után, megnyílt Jerevánban a köztársaság első főiskolája — a „Molotov" Egyetem. Az egyetemen kimagasló szerepet töltött be az örmény tudományos és műszaki értelmiség nevelésében. Az utolsó 10 év alatt több mint kétezer szakembert bocsátott a népgazdaság rendelkezésére. Az egyetem 250 tanára és előadója közül 120 — saját neveltje. Az egyetem tanszékei a köztársaságban 11 új szakosított főiskolát létesítettek. Örményország népe lelkesen megünnepelte egyeteme fennállásának 30. évfordulóját. — A. M. Gorkij művei hanglemezen. A Szovjetunió Rádiótájékoztatási Hivatalának hangfelvételi osztálya A. M. Gorkij halálának 15. évfordulójára hanglemezre vette a nagy orosz író néhány művét, a legkiválóbb művészek előadásában. A kisebb művek mellett teljes felvételt készítettek az „Ellenségek" című drámájáról a moszkvai Művész Színház előadásában. A felvételen ugyanazok a művészek szerepelnek, akik a darab főszerepeit a színházban alakítják — O. Ľ. Knipper-Csehova, A. K. Taraszova, M. N. Kedarov, A. N. Gribov és mások. Ugyancsak befejezéséhez közeledik a „Jegor Bulicsov" felvétele a Vahtangov színház művészeinek előadásában. Uj szovjet betonkeverőgépek. A szlavjanszki építkezési gépek gyára a kommunizmus nagy építkezései számára határidő előtt készíti el hatalmas betonkeverő gépeit. 2400 literes űrtartalmú betonkeverők érkeztek innen a kujbisevi és sztálingrádi vízierőmú'-. vekhez és már 8 ilyen gép működik a volga-doni csatornánál. A napokban a gyár dolgozói Sztyepanov, Sztálindíjas konstruktőr terved szerint elkészítették a világ legnagyobb betonkeverő gépét. Ennek a betonkeverőnek 4500 liter az űrtartalma és óránként 60 tonna -betont készít. Az új gépet a gyári kipróbálás után a kujbisevi vízierőművekhez szállítják. — Négymillió dolgozó a szovjetüdülőkben. A Szovjetunió üdülőiben mozgalmas az élet. Megnyitották az új szanatóriumokat és üdülőket és kibővítették a régieket. A volgai, baszkíri, uráli, a kaukázusi és a távolkeleti dolgozók (a kaukázusi és a feketeten-: geri üdülőkben pihennek. Uj üdülőket kaptak a halipar munkásai a tenger partján és a bányászok a krasznojarszki és a sztálingrádi kerületben. A Bezimjannij hegyen, Kiszlovodszkbart (Kaukázus) új szanatóriumot építettek a traktoripar és az autómobilipar munkásainak. Az állami költségvetés sze-» rint ebben az évben 235 millió rubel van előirányozva a munkásüdülők építkezéseire. A szakosztályok rendelkezésére jelenleg 1200 szanatóirum áll. Az év végéig ezekben az üdülőkben több mint négymillió ember fog \