Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-03 / 154. szám, kedd

A Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának üdvöztcf távirata Kina Kommunista Pártjához A Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága üdvözlő táviratot küldött Kína Kommunista Pártjának, megalakításának 30 éves évfordulója alkalmából. Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának PEKING Drága élvtársal<! A Csehszlovákiai Kommunista Párt és a csehszlovák nép nevében legforróbb testvéri üdvözletünket küldjük Nektek dicső Pártotok megalapításának 30 éves évfordu­lója alkalmából. A Kínai Kommunista Párt, támaszkodva az SzK(b)P gazdag tapasztalataira, Mao-Ce-Tung elvtárs vezetésével kiharcolta a kínai nép szabadságát. Kívánunk nektek, elvtársak, az erős és boldog Kínai Népköztársaság építésében, — amely a Szovjetunió ve­zette béke táborának és a szocializmus világtáborának hatalmas támasza, — további nagy sikereket. A Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága. Mondjyk meg az igazat! Pártunk Központi Bizottsága június 26-i és 27-i ülésén megtárgyalta a közellátás helyzetét és kötelező hatá­rozatot fogadott el, amelynek alapján a kormány intézkedéseket tett a hús­fogyasztással, a zsirral és tojással, valamint más árucikkekkel kapcsolat­ban és elhatározta í.z Ipari termékek néhány fajtájának árrendezését. Mi tette szükségessé ezeket az in­tézkedéseket, hogyan került sor Pár­tunk Központi Bizottságának e jelen­tős döntésére. A dolgozó tömegeknek tudniok kell erről az igazat. Az elmúlt hetekben és hónapokban a szabadpiacon a hús, zsír, vaj és to­jás árusításában hiány mutatkozott. Mindenki előtt világos volt az a tény, hogy az egyre növekvő keresletnek termelésünk nem tudott eleget tenni és nem tudtunk a szabadpiacra adni megfelelő mennyiségű húst anélkül, hogy ezzel ne lett volna veszélyeztet­ve a kötött piac ellátása. Az új intézkedések tehát a dolgozók érdekében történtek. Pártunk Köz­ponti Bizottsága azért határozott így, hogy biztosítsa a dolgozó nép folya­matos ellátását, hogy megakadályoz, za a spekulációs felvásárlásokat és rendet teremtsen a közellátás terén. A Központi Bizottság határozata, a kormány rendelete helyes és okos rendelkezés, meit abból az elvből in­dul ki, hogy elsősorban a munkásság és a többi dolgozók ellátását kell biz­tosítani és csak azután kerülhet sor a szabadpiac keresletének kielégítésére. Ezek az intézkedések tehát a dolgozó nép, a szocialista országépítés és a béke védelmének szempontjából tör­téntek. Ha a Párt és a kormány az élelmiszerkészletek elpocsékolását megengedi, a dolgozók közellátását sújtja vele. Ezért dolgozó népünk megérti a Köznonti Bizottság határo­zatát és helyesli azt. Mindenekelőtt tudatában kell len­nünk annak, hogy ezek a nehézségek átmeneti nehézségek, a fejlődés ne­hézségei. A hús-, a zsír-, a tojásfo­gyasztás a városok, de a falvak .dol­gozóinál is rohamosan növekszik. A múlt évben a szabadpiacon kétszerte több húst és hústerméket adtunk el, mint 1949-ben és ez a mennvlség több mint egyharmada a kötöttpiacon vá­sárolt húsmennyiségnek. Amellett a jegves húsfogyasztás is egyetlen esz­tendő alatt 8%-kal nőtt. Az epv lakóra eső húsfogyasztás a mult évben már 39 ktr volt ami felével töhb mint a München-előtti köztársaságban. A nehézségek Igazi alapvető oka az, hogy a húsfogyasztás és a többi életszükségletek vásárlása sokkal gyorsabban nő, mint amennyi a mi lehetőségeinknek rregfe'el. A Közpon­ti Bizottság februári ülésén GottwH elvtárs rámutatott a mezőgazdaságban m'ntknzó alac^onv terrr«' Ä'<env«ŕtrre. Am'kor a München-előtti köztársa­ságban 1 millió éhező munkanélküli veit, a munkások kolíúsbéreken ten­gették életüket, am'kor a dolgozó pa­raszt minden liter te i fel és minden ki­logramm hússal sietett a oiacra, hogy összekuporgassa azt a néhánv garast, amivel megmentheti kunvhó'át az ár­verés elől. amikor a kirakatok tele vol­tak áruval és az üzletek tátongtak az üressé<rtől, mert h'szen nem vrlt min vásárrlni, nem volt nénz a vásárlásra, — abban az időben elegendő volt a me­zőgazdasági munka alacsony termelé­kenysége. Ma, amikor a szocializmus építésében egyre növekszik a nép élet­színvonala és növekszenek a dolgo­zók igénvei is, ma már a mezőgazda­ság alacsony termelékenysége szá­munkra nem elegendő. Ezért vezeti Pártunk a dolgozó parasztságot a szö­vetkezet útiára, a mezőgazdasági szö­vetkezeti nagyüzemi termelés felé, ezért harcol a meglevő EFSz-ek meg­szilárdításáért és iobb gazdálkodásra tamtja a szövetkezeteket. Ha dolgozó népünket el akarjuk látni elesendő élelmiszerrel, akkor mindenekelőtt fo­koznunk kell a földek hektárhozamát és az állattenyésztést. Ezért tett Pár­tunk intézkedéseket az állami birtokok és állami gépállomások munkájának megjavítására és ezért vezeti a dolgozó nép harcát az osztályellenség, a kulák­ság e'len, amelv minden lehető eszköz­zel hátráltatja a fejlődést a falun és fékezi előrehaladásunkat a szocializ­mus felé. A mostani nehézségekhez ezeken kívül még az is hozzájárult, hogv az állattenyésztés tervét nem teljesítet­ték, különösen a vágósertéseknél. Ezért nem teljesítették a felvásárlás tervét, mert a felvásárló szervezet még nem tudja megszervezni a folyamatos fel­vásárlást minden időszakban. De a sertéstenyésztésben sem értük el az alő'rt tervet. Itt is megmutatkozik a kulákság működése, amely szabotálja a termelést, a beszolgáltatást és amely megkísérli befolyásolni a kis- és kö­zépparasztságot, hogy ne tartsák az előírt jószágmennviséget- A nemzeti bizottságok felelőtlenül engedélyezték a házivágásokat, amelveknek száma 1949 évvel szemben a felével növekedett. Ugyanilyen hatalmas növekedési irányzat mutatkozott meg a szabad­p'ac más élelmiszereinél is. 34 száza­lékkal emelkedett a va jfogvasztás, 137 százalékkal a kávéé, stb. Ugyan­ilven növekedés észlelhető a textil, ci­pő és más iparcikkeknél. Mindez arról tanúskodik, hogv mekkorát nőt a vá­sárló erő, hogyon növekedett népünk életszínvonala. Azonban mi csak azt fogyaszthatjuk el, amit termelünk, vagy pedig amit termékeinkért a külföldről behozunk. Semmivel sem többet és ugyanakkor rá kell mutatnunk arra, hogv a vásárló erő gyarsabban növekszik, m'nt nő az élelmiszerek termelése és a ipari-cik­kek gvártása. Állandóan véssük em­lékezetünkbe azt az alapvető igazsá­go, hogy a népi demokratikus rendben a fogyasztás semmiképpen sem a pénz mennv'ségétől, hanem az ioarl és mezőgazdasági termékek tömegétől függ. A bérek és fizetések emelkedé­se, dolgozóink magasabb jövedelme .csimán akkor hozhatja meg a gya­kor'ati sikert, ha ugvanilven módon nő a termelés is, ha ugvan'lven módon emelkedik a munka termelékenysége az ioarban és a mezőgazdaságban egvaránt. A munka termelékenységé­nek emelkedése, a termelés gazda­ságosabbá tétele nélkül lehetetlen biz­tosítani a termékek megfelelő menv­"vicégét egész néoiink számára, kü­lönösen akkor, am'kor a bérek és fize­tések gyorsabban nőnek, mint a ter­tpe'és. Központi Bizottságunk határozata s a kormány intézkedései éppen erre irá­nyulnak. Eltávolítják a termelés és a bérek, a fogyasztás fejlődésének egvenlő'lenségét. Ezért Pártunk Köz­nonti Bizottsága harcra mozgóst ja a kommunistákat és egész dolgozó né­ünket, hatalmas küzdelembe hívja a munka termelékenységének fokozásá­ra, a termelés gazdaságosabbá téte'é­re. Használjuk fel üzemeink teljesítő­képességét, szervezzük meg jobban a munkát, vezessük be a második és harmadik műszakot, bániunk gazdasá­gosan a nyersanyagokkal és ígv ter­mel fiink többet, jobbat és olcsóbban és akkor nem lesznek gondjaink olvan ránvban. hn<rv mit csináljunk a fölös­leges vásárlóértékkel és eltávolítjuk közellátási nehézségeink jelentős ré­szét is. Dolgozó népünk elutasítja az aJlen­ség hangját, amelv megkísérli rágal­mazni néni demokratikus rendszerün­ket. Tudja, hogv mi van a külföldi imneri»Iisták Csehszlovákia-ellenes propagandáia mögött. Még eH»k­szünk a kap'talizmusra, amelv a Mün­chen,^őttj kö *t jjgMS4gbM» nSMÜMaí­Vilás proletárjai egyesüljetek 1. A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 július 3, kedd 2 Kčs IV. évfolyam, 154. szám Kosut emléke és üzenete? A proletár nemzetköziség lobogója alatt együtt harcoltunk a kapitalizmu) megdöntéséért, együtt harcolunk a szocializmus győzelméért Húsz esztendővel ezelőtt azért jöttünk Itt össze. — mondotta Kugler József elvtái s, a kosuti események egyik résztvevője, a kultúrház alap­kőletételi ünnepségén, — hogy egy darab kenyérért harcoljunk. Csend­őrszázadok álltak velünk szemben, szuronyokkal, lövésre készen, kor­báccsal. Igy tárgyalt a burzsoa-kapitalista kormány a munkással az első köztársaság Idején. Ilyen volt a munkás élete a kapitalizmus alatt. Ezért sohasem engedjük meg, hogy ismét visszatérjen ez a rendszer és vele együtt a nyomor és a munkanélküliség. Nem hagyjuk abba a harcot, míg a szocializmus nem győz az egész világon. Ez Kosut üzenete. Ez Kosut tanulsága. A kapitalizmus kíméletlen véres terrorja a kenyeret követelő munkásosztály és dolgozó parasztság ellen, a csendőrgolyó, a kifolyó munkásvér, ez jelzi a kapitalizmus útját mindenütt a világon, így bánnak ők a dolgozó néppel mindenütt, ahol sikerül uralmukat fenn­tartani. Es még egyre tanít Kosut. Arra, hogy a proletár nemzetköziség az a csodálatos fegyver, amellyel ellen le­het állni a legvadabb terrornak i® és amellyel végül is győz a proletárok igazsága az egész világon. Moszton, a dpeheovi viaduktnál éppen Úgy folyt a cseh munkásság vére, mint Ko­rompán a szlovák munkásságé és mint Kosuton a magyar proletároké. Egy­azon célért küzdöttek és egyforma el­lenséggel álltak szemben, itt is, ott is és amott is:' a vérszopó, -kegyetlen finánctőkével. A proletár nemzetköziség lobogója alatt Együtt harcoltak a cseh, szlovák és magyar dolgozók a múltban a tőkés rend megdöntéséért és együtt harcol­nak ma is vállvetve, kéz a kézben a szocializmus győzelméért. Ezt a gon­dolatot ápolja és erősíti Kosut emléke, ahol vasárnap letették a szlovák és magyar dolgozók közös kultúrottho­nának alapkövét. Az ünnepségen meg­jelent Kubacs elvtárs, a Szlovák Nem­zeti Tanács elnöke, Kusik elvtárs, a Szlovák Szaktanács alelnöke, Marta­novics képviselő, a kerületi Nemzeti Bizottság elnöke, Major István elv­társ, Csehszlovákia budapesti nagy­követe, az összes tömegszervezetek képviselői. Kubacs elvtárs beszéde Pártunk Központi Bizottságának nevében. Kubacs elvtárs mondott ün­nepi beszédet. Beszédében hangsú­lyozta a kővetkezőket: A galántai járás Szlovákia egyik legtermékenyebb járása és ebben a talán leggazdagabb járásban a kapi­talizmus idején gyülemlett föl a leg­több nyomor és éhség. Csak azért történt ez, mert a széles földek, me zők és rétek nem a nép tulajdonában voltak, hanem Kufler báró és a mil­liomos Guttmann birtokában, akik a cseh finánctökét, az iparbankot képviselték. Az 1931-es esztendő a kapitalizmus válságában a legkriti­kusabb volt. A válságot a tőkések és a nagybirtokosok a munkásság és a falusi szegénység még könyör­telenebb kizsákmányolására használ­ták föl. A napszám 5 korona volt az ifjúságnál, 7 korona a felnőttek­nél 10—14 órás napi munkáért. A Kommunista Párt vezetése alatt a galántai járás falusi szegénysége és munkássága harcot vívott a jobb életért. 1929-ben nagy földmunkás­sztrájk volt. 30.000 földmunkás sztrájkolt ekkor. 1930—31-ben a nagybirtokosok tovább szállították le a béreket és ezért 1931-ben újabb harc indult. A munkásság haragja napról napra növekedett s a galán­tai járásban 2000 földmunkás kezdj te meg a sztrájkot. Követelték, hogy 90 filléres órabérüket emeljék fel 1.30 koronára. A sztrájk győzel­mesen befejeződött, azonban ez nem tetszett a burzsoá államgépezetnek és az agrár kormány bosszút szer­vezett. Amikor a Kommunista Párt május 24—25-én a galántai járás különféle községeiben, többek között Kosuton is gyűléseket rendezett, ezeket a gyűléseket a járási hiva­tal betiltotta. A kosuti gyűlést, ainfrt lyen Major elvtársnak kellett volna beszélnie, az utolsó pillanatban til­tották be, amikor a községeket mái nemi lehetett értesíteni a betiltó pa­rancsról. így Kosuton sokszáz em­ber jött össze, akik hallani akarták kétségbeesett életük okainak igaz­ságát. Amikor a munkanélküli me­zőgazdasági munkások és kisparasz­tok összegyűltek a községháza előtt, csendőrkordon állt velük szemben. Major elvtársat Jánosik főhadnagy karddal sújtotta a földre. Ékre d csendőrök a tömegbe lőttek. Zsabka Sándor, Gyevát János és Turzó Ist­ván holtan maradtak a poťban, Kug­ler és a többiek megsebesültek. Bör­tön és ólom járt akkor kenyér he­lyett. Csak a Kommunista Párt har­colt a dolgozók igazságáért és ta­nította őket arra, hogyan lépjenek a munkásosztály győzelmes útjára, minden súlyos áldozat ellenére. Major elvtárs felszólalása Kubács elvtárs után Major István követ, a kosuti tüntetés résztvevője emelkedett szólásra. Gyevát, Zsabka és Turzó elvtársak áldozata nem volt hiábavaló — mondotta — és mind­annyiunkat aktív részvételre serkent a a világbékéért folyó harcban. A kosuti véres sortűz a szlovákiai munkásmozgalom, a nemzetközi szoli­daritás és a bolsevik áldozatkészség egyik legmeghatóbb szimbólumává lett. Ebből és sok más helyen kiontott proletárvérből sarjadzott harcos és al­kotó jelenünk és szocialista jövőnk nagyszerű távlata. Azok, akiknek porai felett mély megindultsággal hajtjuk meg fejünket, előharcosa! voltak annak az új szocia­lista társadalomnak, amelyet annyi odaadással és annyt szeretettel épít a régi és új nemzedék. S le kell, hogy rójuk — hangsúlyozta a továbbiakban Major elvtárs — ez alkalommal a hála és kegyelet adóját azokkal a mártírok­kal szemben, akik a gyilkos fasiszta uralom áldozataivá lettek. A mi drága I és felejthetetlen Steiner Gáborunk, Jú­lius Fucsikunk, Kosik Istvánunk, Ján Oszohánk, Szabó Istvánunk — ezrei és tízezrei az ismert és névtelen hősök­nek, csehek, szlovákok, magyarok min­taképet a mai fiatal nemzedéknek. Tö­ltik tanul az ifjú dolgozó kitartást, forradalmi elszántságot, áldozatkészsé­get a harcban és az építő munkában. De egyúttal jogos és indokolt gyű­löletet táplál azokkal szemben, akik még ma is a régi világ borzalmait só­várogják vissza. Erre tanítanak minket a kosuti te­metők néma sírjai. Ez volt utolsó üzenete annak a millió és millió anti­fasiszta harcosnak akik a fasiszta fe­nevadak áldozataivá lettek, A harc tovább folyik, — mondotta végezetül Major elvtárs —, más formában, más körülmények között. Harc a iobb vi­lágért, a szocialista társadalma rendért és mindezek előfeltételéért: » világbékéért. Ezt a harcot is győzel­mesen fogjuk befejezni, mert olyan emberek állnak a harc élén, mint sze­retett köztársasági elnökünk, GottwaJd elvtárs, legközelebbi munkatársa. Ši­roký elvtárs, és a világ dolgozóinak zseniális vezére és nagy tanítómeste-. re, a nagy Sztálin­A kosuti harc résztvevői és az el­esett hősök hozzátartozói, Gyevát Mária, Turzó Anna és a többiek, akik ott voltak ezen a lélekemelő kosuti ünnepségen, tudatában vannak annak, hogy a harc és az áldozatok nem vol­tak hiábavalók és dolgozó népünk sz» bad és boldog életre talált a szocializ­must építő Csehszlovák Köztársaság­ban. totta népünk alkotóerejét és az embe­rek millióit hajtotta az utcára- Né­pünk meg tudja becsülni azokat a vívmányokat, amelveket népi demo­kratikus országunk adott. Pártunk mindig az igazat mondta a népnek, mert politikája a nép ér­dekében és a nép érdekeinek megfe­lel jja» » Htfft) ifr Pártunk az igazat mondja a dolgozó népnek, feltárja a való helyzetet és így mutat utat azoknak a nehézsé­geknek kiküszöbölésére, amelyeket most a közellátás terén átélünk. A kommunisták az üzemekben, a hiva­talokban, a városokban és a falvak­ban magyarázzák meg a dolgozó nénttek aw kBftH a* lntétiístiéeekeiek jelentőségét, győzzék meg a dolgo­zókat az intézkedések szükségessé­géről és mutassaiutk rá arra az igaz­ságra, hogy mindez dolgozó népünk érdekében, a szocializmus és a béke érdekében történik. Ez a koirnnn* nisták harci feladata ezekben a na* pókban. Bydó £tfkvD f ff cjfaft njmn&n)

Next

/
Thumbnails
Contents