Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-14 / 138. szám, csütörtök

6 U J SZO 1951 június 14 ANATOLIJ TARASZENKOV: c/l nagy QevUif (E hó 18-án lesz 15 éve annakk, hogy a Szovjetunió esküdt ellenségei, írockista-butharinista árulók megölték Maxim Gorkijt, a proletariátus legnagyobb íróját.) Gorkij neve a szovjetnép számára a legdrágább nevek egyike, — Puskin, Lermontov, Nekrászov, Tolsztoj, Csehov — és a többi drága nevek mellett foglal helyet. Gorkij és életműve egyben az orosz és a világirodalom történetében új irányt jelent. Gorkij nagysága abban áll, hogy felölelte a népi kultúra minden változatát és ezt a kultúrát majdnem egy félszázadon keresztül szünet nélkül átdolgozta, átállította az élet úi urának, — a dolgozó embernek világnézete szerint. Gorkij kifogyhatatlan ereje és munkássága, valamint meglepő emlékezőés elbeszélőképessége páratlan. Gorkij kitűnően ismerte nemcsak az orosz irodalmat (többek között a mult századbeli másod- és harmadrendű irók nagy számát), hanem kiválóan ismerte a francia, német, angol, olasz, spanyol és más irodalmakat is. A legkedvesebb volt neki saját népének irodalma. Gorkijt lenyűgözte a XIX. század otosz irodalma, — annak humanitása, valódi népiessége, eszméi, a legjobb orosz írók, klasszikusok azon igyekezete, hogy alkotóképességüket a nép szolgálatába állítsák, realizmusuk magas foka és a műveikben ábrázolt életfolyamat valódisága. Gorkij mindezt nagyon jól tudta, mert 6 is ezeknek a. szép eszméknek lelkes kövelője volt. A többi orosz realistákkal közös törekvése volt: lefesteni és megvilágítani a valódi életet. Gorkij nemcsak a valóságot ábrázolta műveiben, hanem egyúttal kitűzte a változás útját is a dolgozó ember életében. Ebben rejlik Gorkij nagysága, ebben tükröződik nagy történelmi személyisége, ebben van az ő újító mivolta. Megtestesítője minden legjobbnak, amit előtte a nép a művészeti alkotás telén kitermelt, kritikailag értékelte a mult kultúrkincsét. Alkotótevékenységével új utat nyitott a világirodalomban. Az új hős, a munka végtélenhatalmú embere tudatára ébredve történelmi küldetésének és céljának, Gorkij müveiben központi helyet foglalt el és az írókat az élet legösszetettebb jelenségei felé irányította, melyekkel a kapitalizmus rothadt, idejét mult világában találkozott. Gorkij újító ereje a világ művészete előtt új utat tárt fel, a kis és nagy fiók tizeit, majd százait vonta magához. Ez az erő a győzedelmes szocialista forradalom után igazságosságával és óriási lehetőségeivel a szoviet irodalomban új, hatalmas mozgalmat teremtett. Az új szovjet irodalom kiválósága és magas eszmeisége — ezért méltán követel első helyet a világon. Gorkijban az új, a jövő irodalom kiformálódására irányuló nagy erő szunnyadott. A szomorú és pesszimista régi irodalommal szemben Gorkij előté'be állítja a maga fiatalos, kérlelhelenül forradalmi optimizmusát, az emberbe és az ember küldetésébe vetett hitét. Az ,,Anya" című színművének alakjai Pavel Vlaszov és Nilovna, „Kispolgárok" c'mű színművének Nil gépésze, a hősi Szokol, Burevesztnik — Gorkij müveinek ezek a klasszikus alakjai új ko.szakot alkottak az irodalomban, mindenekelőtt azért, mert a munkásosztály akaratát fejezték ki, amelyből eredtek, azt az akaratot, hogv mindörökre tűnjön el az embernek ember által való kizsákmányolása é< új, igazságos, harmonikus társadalm

: rend — szocialista társadalmi rend — épüljön ki. Gorkij mélyen és áthatóan bepillantott a buizsoa-társadalom jelenségeibe. K

: világította meg erősebben, mint Gorkij a kapitalista mult ,,ólmos unalmát?" Kinél találjátok meg a népek elnyomásának és szörnyű szenvedésének képét oly meggyőzően, mint ahogy Gorkij „Huszonhat és egy" című elbeszélésében kifejezte. Gorkij a kapitalizmus kritikájában olyan magaslaton áll, amilyenről egy burzsoá haladó író sem álmodhatott. Ebbe a magaságba Gorkij azért emelkedett, mert tudományos marxi-lenini világnézete volt és személyére nagy befolyással voltak a bolsevik eszmék. Népének forradalmi jövőjébe vetett erős hite segítette őt a kapitalista társadalom életének silányságának ábrázo'ásában. Ö ezt a társadalmat tökéletlennek, átmenetinek tartotta. Gork'i műveit igazi népiesség, valóságos költői humanizmus hatja át, ugvanakkor az író a forradalmi etika egyik legélesebb formuláját mqndta ki: „Ha az ellenség nem adja meg magát, meg kell semmisíteni." Ezeket a szavakat Gorkij a kapitalizmus minden szolgájának szemébe vágta, aki harcolni próbálkozott a nagy szocializmus országa ellen. A művész — hummanista, a szenvedélyes publicista Gorkij: — egy egészet alkot. Ez a személyesség jellemző vonása Gorkijnak. Gorkij nagysága abban rejlik, hogy ő volt a megalapítója a szocialista-realizmus irányának a művészetben, annak az iránynak, amely az egész szovjet művészet és irodalom alkotó módszerét újjáteremtette. Gorkij állandóan kiemelte az új szocialista irodalom eszméjének értékét, amely aktív „beavatkozást" jelent az életbe. Állandóan figyelmeztette az Írókat, hogy lássák meg az életben az új dolgokat és tanulják meg leírni őket. Jellegzetes újító sajátsága az is, hogy mindenekelőtt a munkások szempontjából fogja fel a lényeges életjelenségeket. Gorkij cikkei egész sorában hirdette, hogy a régi irodalomban a munka és a dolgozó ember szerepének jelentősége el volt nyomva és csak a szovjetirodalom tudja művészien kifejezni azt a szerepet, amelyet a munka és a dolgozó ember játszik az életben, a nép igazi történelmében. Gorkij követelte az íróktól, hogy ismerjék meg az életet teljes változatosságában. .— Az írónak mindent ismernie kell - írta —, az élet folyamatának minden részét. A valóság ellenmondó elemeit, tragikus és komikus fordulatait, a hősiességet és gyávaságot, a hazugságot és igazságot. Tudnia kell, hogy ez vagy az a jelenség akármilyen jelentéktelennek látszik is, egy részecskéje a felbomló régi világnak vagy az új világ rügye. A mult és a jelen alakulatairól beszélve, kihasználva az élet, irodalom, történelem és filozófia érveinek óriási fegyvertárát, Gorkij arfhak az új társadalmi rendnek áldozatkész propagátora volt, amely társadalmi rend a Szovjetunióban keletkezett és a népek között új viszonyokat létesített. Szenvedélyes volt Gorkij hangja, amelyet a háborús uszítók ellen használt. Megsemmisítő megvetéssel íft a dollár uraikról, civilizációjukról, reálisan állapította meg a szovjetnép történelmi értékét és fölényét a kapitalista „demokrácia" kiszolgálói és védői fölött. Ma Gorkijra úgy emlékezünk, miňt az egész világ békéjéért folyó harc áldozatkész lovagjára. Semmi sem volt Gorkijnak olyan drága, mint a népek együttműködése, mint az alkotó kultúrtevékenység. Gorkij lángoló felhívásaiban, melyekben elszántan hangzik fel a szó a fasizmus és agresszió széthúzására, minden ország becsületes népei saját eszméjüket, saját meggyőződésüket és békevágyukat látják. A békeharcosok részére Gorkij publicisztikai tevékenysége felbecsülhetetlen erejű fegyver. Gorkij — Oroszország kincse, a lenini-sztálini korszak kincs-embere, aki a népitömegek aljából nőtt ki a világkultúra magasságába, és alkotója és megalapítója az új szocialista irodalomnak. Alexander Popov a rádió

1 okációs berendezés feltalálója A „Krasznij Flot" című lap Sztoljarenko tudós cikkét^ közölte, amely a rádiólokációs berendezés orosz feltalálóinak sikerével foglalkozik. Ez megbízható eszköze lett a rádió segítségével való hajózásnak. A cikk szerzője számos bizonyíték alapján rámutat arra, hogy Alexander POROV orosz tudós, a rádió feltalálója, már munkája tökéletesítésénél a világon először megállapította, hogy a rádiót fel lehet használni a hajó helyzetének megállapítására, valamint a navigációra. Popov 1897-ben felfedezte kísérleteivel az elektromagnetikus hullámok egv fontos tulajdonságát — a tárgyakról való visszaverődést. Az elektromagnetikus hullámok ma a rádiótechnika alapjait képezik. A bizonyítékok tökéletesen igazolják, hogy Popov már akkor világosan látta a rádió jövőjét. A nagy feltaláló már 1897-ben megállapította, hogy a rádióhullámokat fel lehet használni a hajók irányítására. A rádiólokációs berendezés kérdésével foglalkozott Stefan Makaros admirális, kiváló tudós is, aki az 1904— 1905-ös orosz-japán háború idején a rádiót a katonai felderítő szolgálat részére törekedett felhasználni. Stoljarenko szerint a rádiólokációs berendezéssel folyó kísérletek az orosz balti flottánál már az első világháború előtt folytak. Az orosz tudósok olyan rádiólokációs berendezést állítottak össze, amelyeket már az első világháború alatt nagy sikerrel használtak a orosz tengerészetnél katonai kutatások céljára. Röviddel azután, hogy megjelentek Oroszországban a rádiólokációs berendezések, egyes idegen hatalmak hadseregei is kezdték használni őket. A haditengerészet központi levéltárában nemrég bizonyítékokat találtak arra, milyen törvénytelen úton jutottak el az orosz rádiólokációs berendezések Angliába. A cikk továbbá megírja, hogy O. E. Mandelstam és Papalekszi akadémikusok, a hulláminterferencia kihasználásával a rádiólokáció új módját fedezték fel. összeállítottak egy úgynevezett rádióbemérőt, amely csodálatos pontossággal lehetővé teszi a helyzet megállapítását. A készüléket 1940-ben a „Georgij Szedov" jégtörő hajón alkalmazták. A szovjet tudósok által felfedezett rádiólokációs módszert később használták az angolok, a ,,Decca" és „PPI" radar készülékeknél. Az ango' sajtó nem nyilatkozik arról, hogy ezeket a sikereket a szovjet tudósok érték el, hanem ellenkezőleg, a „Decca" és „PPI" jelzésű radarokról azt hú esztelik, hogy angol találmányok. A komi nép első költője Hetvenöt esztendeje annak, hogy a komi nép irodalmának megalapozója, Ivan Alekszejevics Kuratov, a tehetséges író és nyelvtudós meghalt. Kuratov költő és újságíró volt. Keményen harcolt írásaiban az önkény, a jobbágyrendszer és az egyházi képmutatás ellen. Gyermekkorában a jarenszki egyházi iskolában tanult és a klerikalizmus iránti ellenszenv ezekben az években fejlődött ki benne. A fiatal Kuratov itt ismerkedett meg — természetesen titokban — Puskin, Gogoli, Lermontov, valamint más orosz költők műveivel. Materialista világnézete az orosz forradalmi demokraták, — Csernisevszkij, Bjelinszkij, Dobroljubov — közvetlen hatása alatt alakult ki. Első versei, amelyek egyben az első komi nyelven írt versek voltak, 1857ben jelentek meg. Csípős pamfletjei, a helyi nagyságokat kigúnyoló versei a nép körében rtndkívül népszerűek és elterjedlek voltak. Kuratov emellett rendszeresen foglalkozott irodalmi fordításokkal is. Ö is, s szorgalmasan gyűjtötte a nép ajkán élő meséket, verseket. Fáradhatatlanul dolgozott a komi nyelv kérdésein. A nyelvészek ma is nagy érdeklődéssel olvassák a komi nyelvről oiosz nyelven írott cikkét. E sokirányú tevékenysége mellett sokat foglolkozott irodalmi fordításokkal is. ö volt az, aki a komi néppel elsőnek ismertette meg Puskin, Lermontov, Heine. Schiller és Voltaire műveit. A helyi hatóságok a felvilágosult és haladószellemű költőt és tudóst elszántan üldözték. 1865-ben mint haditörvényszéki tisztviselőt Közép-Az-iába küldték. Ez lényegében száműzetés volt. Kuratov itt tüdőbajt kapott és 36 éves korában meghalt. Kuratovnak nem volt arra módja, hogy műveit anyanyelvén közzétegye. Eletében csak a komi nyelvről írott néhány nagyobb cikkét sikerült kinyomtatnia a „Vologdai Kormányzósági Hírek"-ben. Ugyanebben a napilapban öt verse jelent meg, de névaláírás nélkül. A szovjet olvasók körében csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után váltak .ismertté művei. Számos alkotása azonban nyomtalanul eltűnt. Müveinek nagyrészét elpusztította az idő és padlásszobájának patkányai. „A komi nyelv" című költeményében csaknem profétikusan megjósolta, hogy a komi költők a jövőben anyanyelvükön fognak énekelni. A szovjetkorszakban hála a bölcs lenini-sztálini nemzetiségi politikának, Kuratov elgondolása megvalósult. A szovjet komi írók anyanyelvükön írnak és éppúgy, mint Kuratov, művészetüket a nép szolgálatába állítják. leépüljön hál... ,epuijon Multamba nyúlok, mint öreg paraszt nyúl tarisznyájába a földeken. Gyermekkoromból mi még megmaradt, nektek adom és elétek teszem. Repüljön hát most szárnyakon a szó, s ha nem igaz, emelj ellene vádat! A kisfiú, ki nem tudta, mi a jó, vagy rossz, most önmaga ellen lázad. Ki egyszer látta az anyját egy héten, mert szegény már hajmlban robotban volt s megtért, mikor a csillagos égen feljött és ott világolt már a hold. Néha piros álmákról álmodott étlen, nappal csak száraz kenyérhéjat rágott. Nem tudta még akkor, hogy a gazdag tétlen, 8 rája dolgoznak a proletárok. Egy kisfiú, aki nyári napokon elaludt soJcszor az utcáköveken, és úgy nőtt fel, mint dudva és a gyom, mint a szomorúfűz a parti fövényen. Egy kisfiú — Tehettem én is vagy te, bárhol, ezer más nagyszemű proligyerek, gyár árnyékából, falu udvarából, kinek kezébe ritkán nyomták kenyeret. Repüljön hát bátor szárnyon a dal, ami maradt a múltból, elétek tárom. Hadd halljad hangom te büszke fiatál s proletárok az egész világon. Oszvald Árpád. A kommunizmus hatalmas építkezései a Szovjetunióban nagyban megváltoztatják a folyami közlekedést A Szovjetunió legnagyobb folyóin, a Volgán, Amu-Darján és a Dnye peren a folyami csatornák és vízerőmüvek építésével kapcsolatosan gigantikus munkálatok indultak meg. Ezen építkezések következtében a folyami személy- és teherszállítási forgalom a háborúelőtti színvonalhoz képest már ez évben 38%-kai növekszik. Az erőmüvek mellett épülő duzzasztógátak felemelik a folyók vízszintjét, a Volgáét például 25 méter magasságig. A kujbisevi erőműtől felfelé a Volga 40 kilométeres szélességre terjed majd ki, és 500 km hosszúságú víztárolót képez. Ugyanakkor a Volga legnagyobb mellékfolyójának, a Kámának, vízszintje is megfelelő mértékben emelkedni fog. Számítva a sztálingrádi vízierőmű felett keletkező víztároló segítségére is, a Volga vizének hajózhatósága a mélyjáratú hajók számára eléri a 8000 kilométert. Ez azt jelenti, hogy olajszállító tartályhajók az olajat Krasznovodszkból és Bakuból a Káspitengeren át a Moszkva közelében fekvő ScserbakOvig átrakodása nélkül szállíthatják. Annak következtében, hogy a víztárolók a hajózási útvonalak kiegyenlítését is lehetővé teszik, közelebb kerülnek a kikötők az eddig távolesö városokhoz. Sok más, a Volga partjától, ma még messze eső város, Volga-menti helység lesz. Kazán példtíul — amely most 7 kilométerre van a Volgától — korszerűen épített kikötőt kap a váróss régi erődítményeinek faUci alatt. A jövőben Uíjanovszkot is volgai kikötő lesz. Ezeket a városokat valamikor a folyó partjára építették, de évszázadok alatt, mivel a folyó nyugati irányban változtatta medrét, távolabb kerültek a folyótól. A szovjet természetátalakító épít kezések most a folyót ismét a városok közelébe vezetik. A hatalmas víztárolók csökkentik a vízáramlás sebességét is. A hajók így könnyebben haladnak majd árral szemben. A sztálingrádi és kujbisevi víztárolóból kivezető óriási öntözőcsatornák megépítése növeli majd a hajózási lehetőségeket. E szempontból roppant nagyjelentőségű az a hatalmas hajóz-si csatorna, mely a sztálingrádi víztárolástól a Kaspitengermellékki alföldön át az Ural folyóig vezet. Ennek a csatornának a hossza kb. ,600 kilométer lesz, és font >s közlekedési útvonalat alkot. A fcahovkai vízierőmű építése következtében a Dnyeper is bőségesen kihasználhatóvá lesz hajózásra. Ez. után már mélyjáratú hajók is közekedhetnek a Dnyeperen és azonkívül a folyóból két hatalmas hajózható csatorna vezet majd ki, melyek hoszsza eléri az 550 kilométert. Az együk átszeli Dél.XJkrajnát, a másik pedig az egész Krim-félszigetet. E csatornák vizét egyidejűleg felhasználják majd az aszályos területek öntözésére is. A belvízi hajózás- szempontjából nagyjelentőségű lesz a Turkmén főcsatorna, amely az Amu-Darját a Káspi-tengerrel köti majd Össze. Ez a csatorna közvetlenül bevonja az Amu-Darját az ország közlekedési hálózatába. Megváltozik a középázsiai teherszállítás iránya és megnövekszenek annak méretei is. A Káspi-tenger melléki alföldön és az Aral-tó körzetében öntözhetővé váló területek sok millió tonna gyapotot és más mezőgazdasági terméket adnak majd. A Turkmén főcsatorna lehetővé teszi ezen áruknak vízi úton az ország központi fekvésű területeire való szállítását átrakodás nélkül. A csatorna 1100 kilométer hosszú lesz. Az Amu-Darja mostani medrétől Uzbojig — az Amu-Darja ősi medréig — 400 kilométer hosszúságon át mesterséges mederben folyik majd. Tovább aztán 600 kilométeren át az Uzboj medrében halad és az utolsó 200 kilométert a Krasznovodszki öbölig ismét mesterségesen épített mederben teszi meg. A gigantikus csatorna KözépÁzsia térségeibe új életet visz. Nemcsak a mezőgazdaság virágzik fel eddig még nem látott mértékben, de új iparvidékek is keletkeznek. Az iparcikkeknek és közszükségleti cikkeknek nagy áradata ömlik majd erre a területre. A csatornákkal teremtett új hajózási útak nemcsak fejlesztik, hanem olcsóbbá is teszik a szállítást. Egy 2000 tonnás vasúti szerelvény vontatásához 1200 lóerős mozdonyra van szükség. Míg ugyanilyen teljesítményű gép vízen 25.000 tonnáig terjedő súlyú terhet tud elszállítani. A teljes tempóban folyó hidrotechnikai építkezésekhez a Szovjetunió gépgyárai olyan hatalmas gépeket és szerkezeteket szállítanak, amelyek eddig a világon sehol sem voltak még. A földmunkákat végző magánjáró exkqvátorok markolójának befogadóképessége 14 kbm. A kotrószivattyúk órán' ként 1000 kbm. fö'dmennyisécret távo» lítanak el. Minden új szoviet hidrotechnikai alkotás teljes egészében 5— éven belül elkészü' Érdemes megemlíteni, hogy a 166 kilométer hosszúságú Szuezi csatorna 22 évig épült és a 816 kilométer hosszúságú Panama csatorna kiépítése teljes 35 évig folyt.