Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-13 / 137. szám, szerda

2 Ili SZ O Hogyan javíthatjuk a pártiskolázás évét a nagymagyari pártszervezetben 1951 június 2 A napokban Somorján jártam és ebédidő alatt beszélgettem Zsigó Má­ria elvtársnővel, aki a Párt járási ve­zetőségén dolgozik. Érdeklődtem tőle afelől, hogyan folyik a járásban a békeszavazási mozgalom. Erre kedve­ző választ kaptam, amiről személyesen is meggyőződtem a helybeli EFSz iro­dájában, ahol több gazdával beszél­gettem, akik tagjai az EFSz-nek. Valamennyien azt válaszolták, hogy alig várják, mikor írhatják alá a sza­vazólapot. Arra a kérdésemre, hogy miért szavaznak a békére és mit gon­dolnak, megakadályozható-e ezzel a háború, így feleltek: — Azért szavazunk a békére, mert nem akarunk többé háborút. Elég volt belőle. Hisszük, hogyha Köztársasá­gunk dolgozói a békére szavaznak és hasonlóképpen a többi népi demokrá­ciák dolgozói is, sőt még a nyugati országok dolgozói is, akkor megaka­dályozzuk a háborút, mert megvaló­sulnak Sztálin elvtárs szavai: A békét meglehet védeni, ha a népek kezükbe veszik a béke megvédésének ügyét és mellette végif, kitartanak. A továbbiban rámutattak az elv­társak arra, gv a háborút csak a nyugati impena;isták akarják, akiknek abból csak hasznuk lenne, mint ahogy ez a múltban volt, de a dolgozó nép mindenütt ellene van. Beszélgetésünk során Zsi^ó Máriá­val rátértünk a pártiskolázás évére. Amikor megkérdeztem tőle, hogyan folyik a pártiskolázás éve a járásban, nem a legjobb feleletet kaptam. — Ezen a téren hibák vannak, — vála­szolta. — Mik azok a hibák? Erre a kérdésemre saját községéről, (Nagymagyarról) kezdett beszélni, ahol azelőtt dolgozott, mielőtt a járás­hoz került. — Községünk lakosságának körül­belül a fele cigány, A Pártban is sok cigány van és ennek tulajdo­nítható, hogy előfordultak olyan ese­tek, amikor a kitűzött dőre az iskolá­záson csak két-három elvtárs jelent meg, vagy pedig egy sem. Voltak azonban az iskolázás terén egyéb nagy hibák is A tagság nagy része magyar anyanyelvű, az előadók viszont szlovák elvtársak voltak. Az előadó és az elvtársak nem értették meg egy­mást és így megtörténtek olyan ese­tek, hogy a kitűzött időre vagy csaK az előadó jelent meg, vagy ott volt a tagság, de hiányzott az előadó. Hogy a tagok így elvesztették ked­vüket, ebben vétkes a helyi szervezet vezetősége, amely nem törődött azzal, hogy a szlovák párttagok részére szlovák, a magyar elvtársak részére vizsont magyar előadó álljon rendel­kezésre. Ez a rossz szervezésnek, a pártszervezet vezetősége renyheségé­nek, nemtörődömségének tulajdonít­ható. A szlovák és magyar anyanyelvű tagok iskolázását külön kell folytatni és akkor hasonló esetek nem fordul­hatnak elő. Furcsa, hogy a nagyma­gyari helyi szervezet nem így járt el. A legtöbb helyen, ahol a tagok ma­gyarok, már a mult évi iskolázás is magyarul folyt Nem okoz különösebb nehézséget az sem, hogyha az Iskolá­zást két nyelven kell folytatni. Tapasz­talatból tudjuk, hogv ez több helyen Igy is történt é6 ez helyes is ott, ahol szlovákok és magyarok vannak közö­sen a pártszervezetben. Okulva a fentiekből, a pártiskolázás megszervezésénél vegyük tekintetbe a tagság nyelvi rétegződését. Igy nem fordul majd elő, hogy az elvtársak elkedvetlenednek, mivel nem értik az előadást és kimaradnak. A pártiskolá­zás anyaga meg van magyar nyelven is, és ahol a tagság többsége magyar, vagy ahol nagyrészben magyarok van­nak a szervezetben, bizonyára akad magyar előadó is. Bakos Béla. Miért nem jelentkeznek a besztercebányai kerület üzemei? A breznóí hídűzem jól terjeszti a Pravdát és az Uj Szót, vegyük át tapasztalatait Az SzKP Központi Bizottságának ülése után a breznoi „CsKP IX. kongresszusai-üzemnek dolgozói a Pravda és az Uj Szó előfizetőinek számát tízszeresére emelték. Az elvtársak azonban nem elégednek meg ezzel és az előfizetők számát hétről hétre fokozzák. A t eddig szerzett tapasztalatok alapján a breznoi elv társak üzemük 80 -át akarják beszer­vezni a Pravda és az U j Szó előfizetőinek táborába. Az előfeltételek meg vannak hozzá, hogy vállalásukat teljesíthessék, mert üzemünkben állandóan növekszik az előfizetők száma. Június 1-től június 6-ig 62 új elő­fizetőt szereztek. Természetesen ez nem történik csak úgy magától, mert a sikereket azzal érik el, hogy állandóan agitálnak és azért, mert az SzKP üzemi bizottságá­nak tagjai és az agitátorok tele van­nak szeretettel a Kommunista sajtó iránt. Busniak, Weisenpecher és Vojvodin­sky elvtársak vállalásukat, hogy 10 elő­fizetőt szereznek, már rég teljesítették, és ugyancsak teljesítették vállalásukat Razsman és Koloman elvtársak, akik 30—30 előfizetőt szereztek. A pártsaj­tó legtevékenyebb terjesztői a munkás­levelezők. Juhász elvtárs vállalta, hogy 80 előfizetőt szerez. Rafa elv­társ 20, Kicska elvtárs 5, Petrov elv­társ 25, Sevcsik elvtárs 10, SJulaicher elvtárs 50, Nový elvtárs 80, Sedlák elvtárs 80, Szabó elvtárs 50, Razsman elvtárs pedig további 100 előfizetőt sze­rez a pártsajtó számára. Razsman elvtárs előfizetőket szerez Razsman, Szabó és Juhász elvtársak, akik a sajtóterjesztésben a legjobbak, azt mondják, hojy a toborzásnál há­rom tulajdonságra van szűkség: kitar­tásra, készségre, amely a meggyőző bizonyítékok egész tárházával függ ösz­sze, valamint arra, hogy az az ember, akit megnyerünk, lássa azt, hogy mi ma­gunk mélyen meg vagyunk győződve az akció jelentőségének fontosságáról. Az elvtársak, akik a breznóí híd­üzemben a toborzás ügyét szívükön | viselik, munkájukban fáradhatatlanok. A dunaszerdahelyi vasúti pályamunkások új üzemi klubja A dunaszerdahelyl vasúti pálya­munkások vasárnap nyitották meg új üzemi klubjukat. A megnyitáson Lé­nárt, Horváth, Bajcsi és Uhrin elvtár­sak beszéltek az esemény jelentőségé­ről. .leszedjük során hangsúlyozták, hogv milyen volt az életük a kapitalis­ta reniszerben, mikor a kultúra nem a dolgozóké, hanem a kiváltságosaké volt. A dolgozóknak a szórakozásával és kultúrlgényeinek kielégítésével a nagytőkések, a kizsákmányolók nem törődtek. Éppen úgy, mint jelenleg a nyugati kapitalista államokban a mul­ban nálunk a dolgozók, ha kap­tak is könyvet, regényt a ke­zükbe, tele volt gyilkosságokkal és a vad nyugat rémeit mutatta be. Pony­vákat, -owbov-regénveket adtak a könyv után vágyakozó dolgozóknak. A múltban nem volt lehetséges, hogv a pályamunkások, akik reggeltől estig a forró napon, esőben és szélben dolgoz­nak. munkájuk után kellemes szórako­zást találjanak. Horváth elvtárs na­gyon szépen vázolta a mult és jelen közti különbséget. — Népi demokratikus rendszerünk­nek. Gottwald elvtársnak, a Párt har­mincéves harcának köszönhetjük, — mondotta —, hogv a pálvamunkálato­kon dolgozó elvtársaknak nem kell kocsmában keresniök a szórakozást, hanem szépen kidíszített kultúrterem­ben rádiót és erammofont hallgatva, szocialista nevelő könyveket olvasva, tölthet'k el szabad idejüket. A dolgozói, elhozták család lukat Is. Horváth elvtárs kislánya, Mariska, ver­set szavalt. A munkások figyelemmel hallgatták a kis úttörő lány szavalt. Ai arcokon a ráncok kisimultak, moso­lyogtak és a munkától mege<]zett ke­zek lelkesen tapsoltak a vers elhang­zásakor. A megnyitó ünnepségen saj­nos, kevesen jelentek meg. Sokan nem tudják, hogv mit jelent az üzemi klub a dolgozók sz' ára. Éppen ezért a megnyitás alkalmával villámújságot ál­lítottak össze, amelynek példányait szét­osztják az egves munkacsoportoknak, és ilyen módon akarják a Párt és a szakszervezet funkcionáriusaival Is­mertetni, hogv mire szolgálnak az üze­mi klubok és hogv miért szükséges, hogv ezek jól működjenek. A megnvitó ünnepség után a dolgo­zók társalogtak, beszéltek munkájuk­ról, az építésről, beszéltek arról, hogv miként járulnak hozzá a szocializmus építéséhez. Beszéltek családjukról, a békeharcról, közben szórakoztak és táncoltak. Kellemesen töltötték el va­sárnapjukat megalakított új iizemi klubjukban. D. V. A CSEMADOK helyi szervezete, Bratislava, Vazová ul. 2, f. hó 15-én, péntek este 19 órai kezdettel taggyűlést tart. Felkérjük összes kultúrtársainkat, szíveskedjenek a tárgy fontosságára való tekintettel tel jes számban és pon­tosan megjelenni. A vezetőség. H> H »I MMMM»MMM Mt M MI M »>M »H< »M Már este 10 óra van, de még mindig látjuk őket, hogyan győzik meg a második műszak dolgozóit, hogyan nyernek újabb megrendeléseket a Pravdára és az Uj Szóra, bár saját műszakjukat már délután kettőkor be­fejezték. De még hazamenet, útközben is, az állomáson és a városban is to­vább folytatják a meggyőző munkát. Sokszor az agitátor nem tudja meg­győzni munkatársát az első találkozás alkalmával. Visszatér hozzá másod­szor, esetleg többször is. Rnzsman elvtárs elmeséli, hogy egy ilyen alka­lommal az egyik munkás azt mondta neki, hogy nem akar újságot olvasni, mert az újság hazudik. Razsman elv­társ, aki különben a Pravda levelezője, megsértődött, de nem felelt egyetlen szóval sem. Amikor megkérdezte ezt az elvtársat, vájjon olvassa-e a Prav­dát, tagadó választ kapott. Erre Razs­man megmutatta neki a Pravdát és felolvasta belőle a munkás- és paraszt­levelezők cikkeit. Bec&aphatjuk-e mi munkáslevelezők — mondotta — mun­katársainkat? Igy bizonyította be an­nak az elvtársnak azt, hogy a munkás­sajtó a miénk és vásárlása mindenki­nek érdeke. Azonban nem ez volt az egyedüli eset. Voltak olyanok is, akikhez há­romszor kellett elmenni. A türelmes meggyőzés meghozta gyümölcsét. Az egyik ilyen elvtárs, akit nehezen tud­tak meggyőzni, később nemcsak elő­fizetőnek jelentkezett, hanem magához vett még 10 megrendelőlapot és ő maga szerzett 10 előfizetőt a napi sajtónak. Az üzemi pártbizottság rendszeresen ellenőrzi az akciót A breznói elvtársak a szemléltető agitáción, a plakátokon és röpiratokon kívül az agitáció minden eszközét fel­használják. Azonban mindez nem volna elég. Ilyen nagy akciót állandóan fi­gyelemmel kell" kísérni, ellenőrizni és hetenként értékelni az üzemi pártbi­zottság ülésein. Június 5-én a párt­bizottság értékelte az eddig elért eredményeket. Megelégedtek az elv­társak azzal, amit tettek? Nem, mert a toborzásba még nem volt bekapcsolva a párttagok többsége, a tjzesbízalmiak és agitátorok még nem érték el azt, hogy csoportjaik minden tagját be­vonják. Sőt. voltak köztük olyanok is, akik maguk még egyetlenegy új elő­fizetőt sem szerezttk. Mindezen hiányok ellenére a IX. pártkongresszus-üzeme jó eredménye­ket ér el, a legjobbakat az egész besz­tercebányai kerületben. Bár a kerületi konferencia egyhan­gúlag hozott határozatot további 25.000 előíizttő megszerzésére, a breznói hidüz^m felhívására a többi üzemek még nem feleltek és még nem járultak hozzá az Uj Szó és a Pravda terjesztéséhez. ' Ezért a besztercebá­nyai kerületi pártbizottság feladata az, hogy a breznói hídüzem tapaszta­latait átvigye a többi üzemi szerveze­tekre és segítse a Központi Bizottság határozatának teljesítését. Július Palo és Tibor Chrastina. A középiskolai záróvizsgák jelentősége Orezágszerte folynak a középisko­lai záróvizsgái;. Pedagógiánknak ez az újítása most valósul meg először és így természetes, hogy mind a laikusok, mind a szakértők nagy fi­gyelemmel és érdeklődéssel kisérik. Minden középiskolai körzetben meg­alakultak az előkészítő bizottságok, hogy megteremtsék a kellő előfelté­teleket. Ezek a vizsgák nem olya­nok lesznek, mint a kapitalista idők vizsgái, amelyektől a diákok féltek. A mostani záróvizsgák felmérik a növendékek általános műveltségét, ezt egybekapcsolják a mindennapi élettel ós a tanulóknak olyan irányt szabnak, amelyben a legeredménye­sebben fejthetik ki képességeiket. Egy üyen bizottságnak az ülésén vettem részt a napokban Egyház­bástyán. A tantestület tagjain kívül ott voltak a dolgozók képviselői, a tömegszervezetek kiküldöttei. Az iskola igazgatója és a vizsgá­lóbizottság vezetőjének ismertető beszéde után a jelenlevők hozzászól­tak a vizsgákkal kapcsolatos kér­désekhez. Nagy Gábor elvtárs, a fü­leki járási munkaügyi osztály veze­tője felszólalásában kihangsúlyozta azt, hogy mennyire fontos a vizsgá­nak új szellemben való jó levezetése. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a burzsoa-nacicmalista Novomeszky­féle iskolapolitika káros hatásait feltétlenül ki kell küszöbölni. Fontos az is, hogy a tanulók he­lyesen válasszák ki azt a pályát, amelyen érvényesülni akarnak. Ezzel kapcsolatban különösen a lányok szüleinél le kell törni meggyőzéssel azt a téves hitet, mintha a lányok nem mehetnének ipari pályára. Nagy .elvtárs kifejtette, hogy különösén a könnyűiparban vár a lányokra jó munkalehetőség. A textilipar és a kereskedelem is rájuk vár. Meggyő­ző munkával elérjük azt, hogy a végzett tanulók olyan pályákra mennek, amelyek a maguk éa a tár. sadalom szempontjából a legmegfe­lelőbbek. Lőska Lajos, levelező, Csorna. A szliácsi politikai iskolából írják Mi a szliácsi politikai iskola hall­gatói köszönetünket fejezzük ki Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak és Gottwald elvtársunknak, hogy nekünk, munkásoknak lehetővé tették a tanulást. Mi itt a szliácsi poütikai iskolán is meg akarjuk mu­tatni, hogy hü építői vagyunk a szo­cializmusnak. Azért jöttünk erre a helyre, ahova azelőtt csak a gazda­gok, a bankárok, a gyárosok járhat­tak el, hogy tanuljunk, hogy Ismere­teinket növeljük. Tanulásunkkal is megmutatjuk a nyugati imperialis­táknak, hogy készek vagyunk a bé­két megvédeni. A régi kapitalista rendszerben a munkásember gyermekei nem tanul­hattak, mert a tőkések erre nem adtuk lehetőséget. Féltek attól, hogy a munkások fejlődni fognak. Ma, hála a dicső Szovjet Hadse­regnek és Sztálin elvtársnak, meg van minden lehetőségünk a fejlő­désre és mi ezt a lehetőséget fel i* használjuk, tanulunk és dolgozunk, hogy győzelemre vigyük a béke ügyét. Kalas István munkáslevelező, Szliárs. Emlékük erőt ad... 1944-ben hurcolták el Kommunis­ta Pártunk féli szervezetének leg­jobb harcosait a fasiszta gyilkosok. Elhurcolták Bús, Janderla F., Jan­derla P., Rajna és Takács elvtársa­kat azért, mert nem akartak a fa­siszták kénye-kedvének behódolni. Nem érték meg a felszabadulást, a dachaui és flassenburgi haláltábor­ban gyilkolták meg őket. Azzal a tudattal haltak meg, hogy a szocia­lizmus győzni fog, mert az eszmét nem lehet koncentrációs táborba zár­ni. Jól tudták, hogy ha meghalnak is, maradnak még százmilliók, akik folytatni fogják a harcot, hogy meg­szűnjön az embernek ember általi kizsákmányolása, hogy a dolgozók háborút üzennek a háborúnak, a nyomornak, a munkanélküliségnek. Feláldozták életüket úgy, mint a kommunisták közül sokan. Ma, amikor már nem ismerjük a munkanélküliséget, a nyomort, ami­kor napról napra emelkedik élet­színvonalunk, ezekre a hősökre em­lékezünk vissza és ez a visszaemlé­kezés még nagyobb erőt ad nekünk a békeharcra. Mi, akik megértük a felszabadulást, boldogan építjük az új országot, új életünket és kemény harcot folytatunk azok ellen, akik a vllágbékér e törr.ek. A világbékéért harcol az egész világ minden becsü­letes dolgozója és ebben a harcban győzni fognak. Kováes Mihály levelező, Hideghét. A prágai mintavásáron láttam Prágában befejeződött az 52. nem­zetközi mintavásár. Itt mindenki megláthatta, milyen hatalmas iram­ban folyik a népi demokratikus or­szágokban az iparosítás, a gépesí­tés. Szemléltetően megmutatta pél­dául a kiállítás, hogy ml a különb­ség a bányászmunka között ma és a múltban. Mennyivel kevesebb mun­kaerőre van ma szükség a gépesített bányákban, mennyivel kevesebb fá­radságra. fin, mint hozzá nem értő U örömmel szemléltem ezt a ki­állításon. De nemcsak a bányákat gépesí­tik. A földművelésben is egyre több gépet használunk. A kiállításon lát­tuk a nagyszerű szovjet mezőgazda­sági gépeket, amelyek igazán cso­dálni valók voltak. Voltak ott olyan gépek, amelyekről nekünk fogal­munk sem volt, nem tudtuk, mi célt szolgálnak. Ilyenek voltak például a burgonyakapáló és -szedő gépek, a répaszedők, amelyek az eddigieknél sokkal modernebbek. A pavillon bejáratánál ott volt a hatalmas kom­bájn, amely az embert megszaba­dítja a nehéz munkától. Örömmo­sollyal arcunkon néztük ezt a gépet. Igen, nekünk ilyenekre van szüksé­günk. Üzemeink új gépeket termel­nek. Ezzel szemben az imperialisták hatalmas Iramú fegyverkezést foly­tatnak. Ezért fontos, hogy még na» gyobb lendülettel vegyünk részt a békeharcban. Ezért fontos, hogy a békeívek aláírási kampányát egybe­kapcsoljuk új kötelezettségvállalások felajánlásával. Itt nemcsak aláírá­sokról van szó, mert a békeívek éa rajtuk a sokmillió aláírás figyelmez­tetés az Imperialistáknak. Anyagi erő. Épp olyan erő, mint a ml építő munkánk, épp olyan erő, mint azok a gépek, amelyeket a prágai kiállí­táson láttunk. Természetes, hogy a hatalmas mezőgazdasági gépóriáso­kat csakis a nagyüzemi gazdálkodás­nál lehet jól kihasználni. Erről meg­győződnek a lds- és középparasztok is, akik figyelemmel kísérik az álla­mi birtokok és az EFSz-ek munká­ját. De e mellett nekünk is meg­győző munkát kell folytatnunk, hogy a szövetkezeti munkaformák­nak minél több magángazdálkodót megnyerjünk. Csakis így termelhe­tünk többet, csakis így fokozhatjuk életszínvonalunkat, biztosíthatjuk jö­vőnket, szilárdíthatjuk a békét. Csandal István munkáslevelező, Alsószell, A korláti bazaltbányában A korláti dolgozók mindnyájan a I békéért szavaztak, éspedig azért,' mert nem rombolni, hanem építeni akarunk. Azért, mert gyermekeink arcán mosolyt, nem pedig könnye­ket akarunk látni. Mi nem kérünk Trumanék tanácsából, mert tudjuk, hogy az ö terveik csak háborút és pusztítást jelentenek. Látjuk, hogy miként zsákmányolják ki az ame­rikaiak a marshallizált országokat, milyen nyomorban élnék ott a dol­gozók, mennyire nélkülöznek és szenvednek. Mi nem kívánjuk a mul. tat, békében akarjuk építeni boldo­gabb jövőnket. Ezért szavazunk a békéért. Kurali József munkáslevelezd, Korlát

Next

/
Thumbnails
Contents