Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-12 / 136. szám, kedd

2 Ili SZO A S sov jetbarátok Szövetségének dunasserdahelyi járási konferenciájáról 1951 június 12 A Csehszlovákiai Szov jetbarátok Szövetségének dunaszerdaheľy I járási konferenciájára 29 községből érkezett 115 küldött értékelte a helyi és üzemi szervezetek eddigi tevékenységét, és ú| feladatokat tűztek kl. A konferencián meg jelent Granati er elvtárs, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke és a Szovjetbarátok Szövetsége Központi Bizottságának tagja. Be­széde zárórészében a következőket mo ndotta: „Mi. Csehszlovákia népe, barátunk nak tekintünk minden jóakaratú embert. Barátunknak tekintünk minden haladó államot, a népi demokráciákat, de a legnagyobb barátság, szeretet és hála érzése a Szovjetunióhoz ffiz, mely fel­szabadított bennünket, és baráti segítsé gével meggyorsítja hazánk szocialista építését. A konferenciát üdvözölték az úttö­rők, továbbá a szlovák és a magyar középiskola tanulói, kik kultúr program­mal fejezték ki tiszteletüket és háláju­kat a Szovjetunió és a szovjetnép iránt. A vita során felszólalt elvtársak ar­ról beszéltek, hogv milyen kultúrpoliti­kai munkát végeztek községükben, melyen nagy mértékben használják fel a szovjet tapasztalatokat munkájukban és beszámoltak az orosz nyelvtanfolya­mok működéséről ls. Soós elvtárs a Micsurin-körökről beszélt. Szükséges­nek tartja, hogv a Micsurin-körök ve­zetésével bízzák meg az állami birto­kok Intézőit, kik ezen a téren iskolá­zásban részesültek. Majláth elvtársnő, a nemesabonyi szövetkezet dolgozója, beszéde során kiemelte, hogv ifjúságunknak példát mutat a lenini Komszomol. Rehák elv­társ kritika alá vonta a járási titkár­ság addigi tevékenységét. Szükséges­nek tartja, hogy a jövőben nagyobb igyekezettej dolgozzék a járási titkár­ság. Smida elvtárs részletesen és hosz­szao foglalkozott Csehszlovákia és a Szovjetunió népének barátságával. A Csehszlovákiai Szovjetbarátok Szövetségének kerületi titkára, Tomas­k<,vics elvtárs értékelte a vitát, majd megválasztották az új járási vezetősé­get, határozatot fogadtak el, hogy megjavítják a falusi szervezetek mfl­I ködését. és 1951. év végéig 500 új ta­got szerveznek be. A határozat továb­bá hangoztatja, hogy olvan oktatói kart állítanak össze, amely rendszere­sen látogatni fogja a falusi szerveze­teket. 300 új előfizetőt szereznek a Szovjetbarát, a Svet Socializmus ré­szére. Minden alkalommal és minden­hol hangoztatják a Szovjetunióval való szövetségünket és barátságunkat és hálánkat és hűségünket Sztálin elvtárs iránt. A konferenciáról táviratot küldtek a béke „ generalisszimuszának, Sztálin elvtársnak, köztársasági elnökünknek, Gottwald elvtársnak. Široký elvtárs miniszterelnökhelyettes, külügyminisz­ternek, valamint Nejedlý elvtársnak, a Csehszlovákiai Szovjetbarátok Szövet­sége elnökének és a Szovjetunió cseh­sziovákiai követségének. A táviratban a konferencia résztvevői kifejezték békeharcos akaratukat és azt, hogy felhasználva a Szovjetunió dolgozói­nak tapasztalatait, fokozott munka­igyekezettel, az ötéves terv idejében való teljesítésévei és túlteljesítésével hozzájárulnak a szocializmus gyors kiépítéséhez. DARABOS VIKTOR. Szövetkezeti tagialnk a békére szavaznak A népszavazás üzemekben való si­keres megvalósítása n tán f alvóink­ban is megnyílt a lehetőség, hogy a földművesek aláírásukkal tanúsít­hassák békeakarásukat. Misérd község lakossága június S-án, vasárnap közös értekezletre gyűlt össze, amelyen elbeszélgettek arról, hogy milyen hatalmas mére­teket ölt szerte a világon a békéért való népszavazás. Ezután megalakí­tották a szövetkezeti tagokból és a többi lakosságból az agit-feettősöket, amelyek házról házra jártak vagy szükség esetén még • földekre is Napról-napra több nő kapcsolódik be a termelési munkába Köztársaságunk szocialista építésé­nek egyik legtöbb feladata, hogy elég­séges munkaerő legyen biztosítva üzemeink számára Az 1951-es év első negyedéve bizonyltja, hogy Szlová­kiában a munkaerők toborzása sike­resen folyik. Három hónap alatt az iparban dol­gozók száma kb. 5%-kal emelkedett. 1951 április végéig az ipar részére a munkaerő toborzást 94.90 százalékra teljesítettük. E tervet 100 százaiékon felül telje­sítette a nyersanyaggyűjtő vállalat, 106.6 százalékra, továbbá a poligTafiai üzemek 101.2 százalékra, a cukor-, csokoládé- és konzervgyárak 116 százalékra a Má»na húselosztó 138.5 százalékra, a tej- és a zsiradékok özeme 142.8 szazalékra, a hűtő üze­mek 142.6 százalékra. Amennyiben ezekben az üzemekben elégséges munkaerő dolgozik, i felesleges alkal­mazottakat, főleg a férfi munkaerőket, áthelyezik a legfontosabb üzemeinkbe, melyekben nincs elégséges munka­erő. Napról napra több nő kapcsolódik be a termelési munkába. Igy pl. ápri­lis hónapban 2400 nő kapcsolódott be az iparba. Mindennek ellenére még kevés női munkaerő dolgozik az ipar­ban és ipari üzemeink további női al­kalmazottakat kívánn.ik felvenni, leg­főképpen a háztartásokból. MMMHMMIWmWMHO WII H mi M HI M MI H H&i&hibt%? A rimaszombati helyi Nemzeti Bi­zottság egyik tagjával beszélgettem a rimaszombat} pályaudvaron és megfigyeltük, hogy a kertészek salá­tát raknak be az egyik vagonba. Megkérdeztük tőlük, hogy hova szállítják a salátát? Erre ők azt vá­laszolták, hogy Breznóba. Gondoltuk magunkban, liogy szép az, ha ilyen feleslegek vannak és ezeket elküld­hetjük a breznói dolgozóknak. Szó­vá is tettük ezt, amire azt válaszol­ták a rakodó-munkások, hogy most reggelre egy másik vagont várnait, amelyben Zselízről nekünk küldenek salátát. Nem tudom, kinek az intézkedése ez? Nem ismeri talán Szlovákia tér­képét? Nem volna-e egyszerűbb Zse­lízről Zólyomon keresztül egyenesen Breznóba küldeni ezt a gyorsan rom­ló zöldséget? Kétszeres munkát ta­karítanánk meg és mindkét város friss és nem fonnyadt salátához jut­na. A rimaszombati kertész szerint küldeményüknek a fele rendszerint fonnyndtan érkezik meg küldetési helyére. Másnap reggel Hnustyára ntaztam s a rimaszombati állomá­son láttam, miként raktak ki négy nagy rekesz apró, új sárgarépát, melý srlntén a zseJíd állomásról jött. Elengedhetetlen, hogy eren a té­ren javulás következzék be. Ki kel­lene vizsgálni, ml az oka ennek a helytelen zöldségszállításnak. Kngler Emánuel, Zsolna. ágazatban egyre további A közlekedési újabb feladatok állnak"elő, ami női erők munkába kapcsolódását teszi szükségessé. A Csehszlovák Állam­vasutak kidolgoztak egy jegyzéket, melyben feltüntették azokat a helye­ket, melyekre alkalmasak a női mun­kaerők. 1951 első félévében a közle­kedésbe 3100 női alkalmazott felvéte­lét tervezik. Ilyenmódon felszabadul­nak a férfi munkaerők az Ipar számá­ra. Szlovákiában folyamatban van a munkaerőtoboi zás a cseh vidékek ré­szére is, legfőképpen Köztársaságunk ipari központja, Osztrava részére. 1951 első negyedében Osztrava kiépí­tésére 10.000 dolgozót toboroztunk. kimentek a földművesek után a sza­vazási Ívvel. Június 9-én, szombaton az eddigi eredmények szerint már az egész község leszavazott. A somorjai járásban lévő Torcs községben június 10-én, vasárnap tartották meg a népszavazást. A helybeli III. típusú EFSz tagjai elő­készítették a népszavazás tiszteleté­re a békekötelezettségvállalásaikat, amelyek nagyobbrészt az Idei aratási és cséplés! terv sikeres megvalósí­tására vonatkoznak. Június 9-én a szövetkezeti tagok közös értekezletet tartottak, amelyen összegesték a kö­telezettségvállalásokat. Az agit-ket­tősöket is megalakították Toroson, amelyek megmagyarázták a szövet­kezeti tagoknak és a község többi lakosának a népszavazás jelentősé­gét. Csöllén Június 3-án. vasárnap tar­tották meg a népszavazást, összesen 12 agit-kettős járta a házakat. A szövetkezeti tagok együtt szavaztak a Ids- és középföldmflvesekkel. „A népszavazással nemcsak, hogy meg­szilárdítjuk a világbékét — mondotta Jurlk Mátyás, az EFSz elnöke —, hanem megszilárdítjuk saját munka, erkölcsünket ls, mert csakis Igy tu­dunk hozzájárulni a világbéke meg­őrzéséhez." Falvaink lakossága, a kis- és kö­zépföldművesek, a szövetkezeti ta­gok jól tudják, hogy ki akar békét és kl akar háborút és ezért keltett a népszavazás köztük olyan nagy visszhangot. Megjelent a „Tartós békéért, népi demokráciáért' 1 legújabb száma A „Tartós békéért, népi demokrá­ciáért" cimü hetilap 135. száma ve­zércikkben foglalkozik a szakszer­vezeti munkával. Megállapítja benne, hogy a kommunisták szakszervezeti munkájának fokozása a Kommunista Pártok fontos feladata, amely jelen­tső mértékben elősegíti a munkás­osztály egységének megteremtését és megszilárdulását, valamint még inkább növeli a béke, a demokrácia és a szocializmus táborának erejét. Jozef Kolszky, a Csehszlovákiai Központi Szakszervezeti Tanács tit­kára cikkében a Csehszlovákiában folyó békeegyezményért való népsza­vazásról írt Kovács István, a Magyar Dolgozók Pártja Központi vezetősége politikai bizottságának tagja, a Magyar Dol­gozók Pártja második kongresszu­sán kitűzött feladatok végrehajtásá­val foglalkozva a kádermunka né­hány kérdéséről Ír. Antonio Mije, a Spanyol Kommunista Párt politikai irpdájának tagja, cikkében a spa­nyol népnek munkásosztálya által vezetett s a fasizmus ellen vívott harcáról számol be. Bruno Leusch­ner, Németország Szocialista Egy­ségpártja központi Bizottságának tagja, a Német Demokratikus Köz­társaság gazdasági sikereiről ad szá­mot. Ján Marek politikai széljegyze­teiben az amerikai halálkereskedök­ről és a labourista „jólét országról" ir. Figyelemreméltó R. Golubovics cikke a jugoszláv dolgozó paraszt­ságnak Tito és Rankovics fasiszta klikkje elleni harcáról, valamint Id­ris Cox, az Angol Kommunista Párt walesi bizottsági titkárának cikke az angol bányászokról. A „Tartós békéért, népi demokráciáért" e heti számában megemlékezik az Ame­rikai Kommunista Párt vezetői ellen alkalmazott bírói önkényről is, amely ellen a világ minden haladó embere felháborodva tiltakozott. A kíkarcoltat megvédjük összehasonlítva a multat a mával minden becsületes dolgozó őrömmel állapítja meg, hogy rövid néhány év alatt népi demokratikus rendszerünk milyen hatalmas útat tett meg, meny­nyit emelkedett életszínvonalunk és mennyivel többet termelünk. A kapi­talisták alatt a milliomosok, a tőkések vágták zsebre a hasznot, a munkások éhbérért dolgoztak. Akkor Is dicső Kommunista Pártunk mutatta az útat, j harcolt érdekeinkért. Most ped'g raj­tunk a sor, hogy a kiharcoltat meg is tudjuk védeni szorgalmas, igyekvő munkánkkal. Munkánk közben éberek­nek kell lennünk, le kell lepleznünk azokat, akik még köztünk aknamunkát folytatnak, akik vissza szeretnék állí­tani a régi rendszert. Szükséges, hogy minden helyre megbízható, a munkás­osztályhoz hű dolgozók kerüljenek, akik blztos{tják az előrehaladást. A galántai állami birtokon is a vezető helyekre a munkásság soraiból emel­tek kl új kádert és az eredmények rögtön meg is mutatkoztak. Uj mun­kamódszerekkel dolgozunk, normáink lehetővé teszik nemcsak a termelés emelkedését, hanem keresetünk növe­kedését Is. Vannak hizlaldák, ahol a normájukat magasan túlteljesítő dol­gozók 8—9000 koronát is megkeres­nek. Igy pL nálunk is a teréz-majorl nagyhízlaldában, ahol a kitermelési tervet jól teljesítjük. Jávorka István, munkáslevelező, Teréz-major. Aktíva Osztrava felépítési tervének biztosításáért Vasárnap, június 10-én a vftkovi­cei Klement Gottwald Vasművek épí­tői aktívát rendeztek, melyen résztvett Antonín Zápotocký miniszterelnök, dr. Jaromlr Dolanský miniszter, az Álla­mi Tervhivatal elnöke, Gusztáv Kii­ment nehézipari miniszter, dr. Emánuel Slechta tanár építésiparügyi miniszter, František Zupka képviselő, a Központi Szakszervezeti Tanács elnöke, valamint a Párt és a CsISz képviselői. Az aktívát Jozef Kalabus, a CsKP osztravai kerületi tanácsának elnöke nyitotta meg. Antonín Zápotocký be­széde során foglalkozott azokkal a hiá­nyosságokkal, melyek Osztrava építé­Cpjekát íLzaüazAlap3 k m^ôntcibmi — Nálunk, ebben a faluban senki sem akar háborút, — mondotta Né­meth István, a csallóközcsütörtőkl gépállomáson dolgozó jpítőmun­kás, akivel ezen a gyönyörű vasár­napon a templom téren találkoztunk. Alig néhány perce beszélgettünk, amikor kezdett körülöttünk tágulni a kör, még jó néhány falusi ember gyűlt körénk. Ott volt a 60 eszten­dős Varga Ferenc dolgozóparaszt és ott volt az egyholdas Puss Fe­renc is, aki kenyerének nagyobb darabját az országút építésén szer­zi. — A kis- és kőzépparasztság ná­lunk aláírta a békeívet — szólt köz­be Varga Ferenc, — Nehogy azt higyjétek, hogy sok rábeszélés kel­lett. Dehogy is, csak annyit mon­dottak, hogy békeszavazás, máris nyúlt mindenki a ceruza után, hogy odaírja a nevét. — Azt hiszitek? tette fel a kér­dést Németh István —, hogy a francia paraszt vagy a német mun­kás háborút akar? Eszük ágában sincsen. Oiyan embeiek azok. mint mi vagyunk. Csakhogy felettük még ott uralkodik a tőke, az Impe­rializmus, amely nem fér a bőrébe. De nekünk nemcsak aláírni kell a békét, hanem minden lépésünkkel harcolnunk is kel] azért, hogy a béke ügy e győzzön a világon. Eső után a meleg déli napsütés­ben gyönyörűek a csal'óközl falvak. Dús, haragoszöld lombba borult fák szegélyezik az utakat, a „va­sárnapi korzón" vidáman nevetgél­ve sétál az ifjúság. Meg tudjuk becsülni a békét és a békés építést, mondották a főutcán sétáló csalló­közcsütörtöki fiatalok, akiknek alá­írása hiány nélkül o*t volt a fehér szavazólapokon. De menjünk tovább. Néhány ki­lométeres út után befordulunk Nagyiégre, ahol új házak előtt az időről és a terméskilátásról beszél­nek a nagylégi szlovák szövetkezeti parasztok. — Mi nemcsak aláírtuk a fehér la­pokat, hanem meg is valósítottuk itt a faluban a békét, — fordult hoz­zánk Cyril Koleno elvtárs, nagylé­gi dolgozó paraszt. — Ez itt több ségében magyar falu — folytatta, — a szövetkezet vezetőségében a munkacsoportok vezetésében is a magyar dolgozó parasztok vannak többségben. , — Es milyen jól megférünk egy­mással. — mondotta Jambrich Pál. — Nincs semmi széthúzás. Nagy­légen megvalósult a béke. Együtt örülünk, együtt várjuk a jó termést. Éppen most beszélgettem az egyik magyar szövetkezetessel, a munkacsoportom vezetőjével arról, — veszi át a szót Koleno Cyril —, ho­gyan hozzuk be a késést a kapá­soknál. Ilyenek a ml gondjaink. Az építés gondjai. De a háborús uszí­tóktól nem félünk. Egységben az egész világ haladó tömegeivel, a Szovjetunió vezetésével megvédjük a békét Felsőpatonyban az agitkettősöket úgy állították össze, hogy mind­egyikben egy szlovák és egy magyar paraszt jutott. Igy például Chrenko Rudolf 20 házat járt be párjával, Botló Gyulával. Ha szlovák szö­vetkezeti parasztokhoz mentek, ak­kor Chrenko beszélt, ha magyarok­hoz, Botló Gyula kezdte a szót. — De sokat sehol se kellett ma­gyarázkodnunk, — mondották, — mert akárhová mentünk és beszélni kezdtünk a háború és a béke kér­déséről, mindenütt a szavunkba vágtak: — Mi Is átéltük, nem akarunk többet háborút. Megvédjük a békét­Es aláírták a fehér szavazólapot. A felsőpatonyi parasztok házuk előtt várták az agitkettőst és betes­sékelték őket a szobába. Tudatában voltak annak, hogy mai gondtalan életük jövőjét védik. — Egyetlenegy helyen, — toldot­ta meg elbeszélését Chrenko Rudolf — fogadtak bennünket panaszokkal, kedvetlenül. Németh Dénesékné! jártunk, akiknek 70 magyar hold födjük volt. Panaszkodtak, hogy túlmagas tojáskontingenset vetet­tünk ki rájuk. A felsőpatonyi dolgozó parasztok visszaemlékeznek a múltra, amely­nek rossz emlékeként még ott áll­nak a zsupfedeles omladozó házak. De a falu egyébként már lerázta a a mult emlékeit. Az új közös Istálló, amely a falu elején fogad bennün­ket, az egykori uiasági lak, amely­ben szövetkezeti parasztok laknak, hirdeti ezt. Az épülő új falu nagy léptekkel halad előre és a békére szavaz. És Igy tovább. Csécsénypatony­Jan, Nemesabonyban, Szentmihály­fán és száz meg száz, ezer meg ezer faluban egész Köztársaságunk­ban a békéért küzdenek a szocializ­mus útjára lépett dolgozó parasz­tok. H. L. sénél előadódtak és rámutatott arra, hogy miként lehet őkít eltávolítani. Antonin Zápotocký miniszterelnök beszédét lelkes taps követte, utána Slechta építésiparügyi miniszter be­szélt. Az értékes beszámoló után Jakub Peterek, a kerületi Szakszervezeti Ta­nács elnöke levelet olvasott fel, melyet a konferenciára a karvini 650-es üzem Ifjúsági munkacsoportja küldött. A le­vélben az ipari építkezés fiatal dolgo­zói tudatják, hogy az aktiva és a har­madik Világifjúsági Találkozó tisztele­tére megrövidítik az 1922-es számú építkezés időtartalmát 22 munkanappal és a 9.468-as számú építkezés időtarta­mát 12 munkanappal. Ezt a teljesít­ményt úgy érik el, hogy új munka­módszerek alapján fognak dolgozni. Azutána műszakiak, mesterek és leg­jobb dolgozók, továbbá politikai és szakszervezeti funkcionáriusok azok­ról a hiányosságokról beszéltek, melyek az építkezésen előadódtak és példákat hoztak fel, hogy milyen úton távolítják el ezeket az akadályokat, ugyanakkor új kötelezettségvállalásokat jeentettek be. A vita során feszólalt még Gusztáv Kiiment nehéziparügyi miniszter és František Zupka képviselő, a Közpon­ti Szakszervezeti Tanács elnöke. A konferenciát Antonín Zápotocký miniszterelnök értékelte, utána a meg­jelentek határozatot fogadtak el, mely szerint sikeresen elvégzik a normák átvizsgálását, melyek megteremtik az előfeltételeket a munka termelékeny­ségének a fokozásához és a többi fel­adatok teljesítésével biztosítják, hogy az építkezést a tervezett időben elvé­gezzék. A szov !etküld5tíség fogadtatása (Folytatás az I. oldalról.) mezőgazdasági dolgozóknak tapasztala­taikat, hogy ezúton ls segítsék a cseh­szlovák mezőgazdaság kiépítését. Beszéde zárórészében a szovjet­küldöttség vezető je annak a meggyőző­désének adott kifejezést, hogy cseh­szlovákiai tartózkodásuk még jobban megszilárdítja a csehszlovák és szov­jetnép barátságát és hozzájárul a vi­lág békéjének megszilárdításához. Ivan Ivanovics Chorosilov, a Szov­jetunió földművelésügyi miniszterhe­lyettesének beszéde után ismét kitört a lelkesedés vihara, az ifjúság és az asszonyok virágesővel árasztották el kedves vendégeinket. A szovjet­küldöttség ezután a kormány tagjainak kíséretében kijött a Wilson-pályaudvar elé, ahol Prága lakossága viharos lel­kesedéssel üdvözölte őket.

Next

/
Thumbnails
Contents