Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-10 / 135. szám, vasárnap

U J SZO 1951 Jünfus 10 éoel, ntiioésjzeffeŕ karcolunk a béUéért Szovjetművészek a Dolgozók zenei fesztiválján A szerdal nagy hangverseny szereplőinek csoportképe. Az előtérben Larissza Afgyejeva, a moszkvai Sztanszlavszký színház szólistája, amint keresetlen szavakkal megköszöni a közönségnek a szovjetművészek forró fogadtatását. r Tegnap szovjet sztachanovisták járták országunk üzemeit, meg ismertették dolgozó népünkkel mim. ltatapasztalataíkat és átadták őket, hogy az üzemek és a gyárak dolgo. eói fokozottabb lelkesedéssel és hoz. Káértéssel tudjanak résztvenni a szo. cializmus útjára tért hazáink építő. munkájában. Ma a lapokban olvashatjuk, hogy a,

z elkövetkezendő napokban dolgozó parasztságunk és velük együtt Hágánk népe kedves és drága vendé, beket kap: a szovjet kolhozok, szov. hozok és gépállomások legjobbjai át fogják adni kis. és középparasztságunkmak, a szövetkezeti dolgozóknak, az állami birtokok és állami gép. állomások alkalmazottainak munkaA budapesti Vil laureátusai, a négy Fjodorov testvér, a bratislavai zenei festlvál kedvencek módszereiket. Beszélni fognak élet. tapasztalataikról, ragyogóbbnál ra. gyogóbb eredményeikről, a Szovjetúnió falvainak új nemes éleiéről, amit mind.mind a szocializmusnak köszönhetnek. íme, a szovjet mun. kásember eljött közénk, eljön közénk a nagy Szovjetúnió beláthatatlan rónaságain dús termést betaka. rító szovjet kolhozista, hogy a szocializmus útjára tért fiatal népi demokráciánk dolgozóinak átadja mindazt, amivel hazánkban is a sikerek útjára léphetünk,. Ezen a héten a szovjet munkások és kolhoz parasztok mellett a szovjet művészek is ellátogattajc hazánk, ba, hogy bemutassák a szovjet nép örömteli életének, békeharcának egyik legerősebb támaszát, a szovjet művészetet. Zongoraművészek, énekesek, balett-táncosok mutatkoz. t'ak be, mindannyian a legtökélete. 8ebb művészet interpretálói, akik felejthetetlen élményekkel gazdagították a közönséget. A szovjet művészek első hangver. senyüket nálunk Szlovákiában a bratislavai Redouteban tartották. A Szlovák Filharmónia Csajkovszícy estje keretében mutatkozott be a nagyhírű Taki-Zade Niazi Sziálvn.dL jas karmester, az azerbejdzsani szimfonikus zenekar vezető karmestere, valamint az Orosz Szovjet Szociális, ta Szövetségi Köztársaság érdemes művésznője, Ninan Jemeljanova zongoraművésznő. A hangverseny első száma Csajkovszky F-moll szimfó. niája volt. A világhírű orosz realistának ezt a csodálatos nagy alkotását Niazi számunkra új, tökéletes mó. don mutatta be. Tökéletesen uralta a zenekart, és Csajkovszkynak mű. ve az interpretálásnak ebben a formájában valóban az általa oly na. baa világ emberéhez szólt. Félejt. gyon vágyott és óhajtott új és sza. hetetlen élmény volt Jemeljanova zongoraművésznő bemutatkozása is, aki tüneményes, és utolérhetetlen technikájával, elmélyült művészi jé. tékával magával ragadta a bratislavai közönséget, amely tomboló lelkesedéssel szűnni nem. akaró taps. sal ünnepelte a fiatal művésznőt. A hét közepén a bratislavai Nem. zeti Színházban a szovjet művészeknek egy újabb csoportja lépett fel. A zsúfolásig megtelt színházban a szovjet művészek csodálatos teljesítményei forró, e színházban soha nem tapasztalt lelkesedést keltették. Az estet Mária Jescsenkova zongoraművésznő szereplése vezette be. Játéka mély benyomást gyakorolt a hallgatóságra és őszinte nagy sikert is aratott. De valamennyi sze. replő, Larissza Afgyejeva, a moszk. vai Sztaniszlavszkij színhúz szólistája, Ivan P. Alexeiev, a leningrádi Kyrov színház szólistája, Pavol Dnye. cseporenko, balalajka virtuóz, Ninel Petrova és a Sztálin-díjas Aszkold Makarov balett táncosok, a budapesti VIT laureátusai, a Fjodorov test. vérek, Valentína Maximova, a leningrádi Kyrov színház csodálatos hangú énekesnője mind egytőUegyig tomboló sikert arattak s a közönség szűnni nem. akaró tapsorkármál, éljenzéssel kérte, az egyes számok után a művészeket, hogy műsorukból még valamit juttassanak' szá. mukra. Felejthetetlen élmény volt a fiatal Maximova szereplése. Hasonló élmény volt Ivan P. Alexejevnek, a Kyrov színház szólistájának csodálatosan zengő hangja és tökéletes előadási módja. Mikor hazájáról éne. kelt, mikor a szovjet katc/nákról énekelt, vagy a nagy Sztálinról, a kö. zönség érezte, hogy az énekes szí. ve minden dobbanásával, művészi adottságának minden érzékeltetéséi vei arra törekszik, hogy mély élményeivel, hazaszeretetével, ösztönös, ze és buzdítsa hallgatóságát továb. bi mtmkára, további harcra a hazáért és a békéért. A szovjet művészek a béketábor legjobb harcosai közé tartoznak. A zene, az ének, a művészet szaváwl indulnak harcba, hogy az építés, az alkotás és az új élet szépségéről zengjenek, hogy az ember számára még értékesebbé, meg kiváünatosab. bá tegyék a békét. Mi, akiket az a szerencse ért, hogy láthattuk és hall. hattuk ezeket a nagy művészeket, béketáborunk e ragyogó katonáit, solcat, nagyon sokat köszönhetünk nekik. Azért jöttek közénk, hogy hirdessék a béke szavát, azért jöttek közénk, hogy megerősítsék harci készségünket, azért jöttek közénk, hogy még nagyobb lelkesedéssel, még nagyobb elszántsággal, még na. gyobb szeretettel és odaadással épít. sük gyermekeink és magunk szebb életének biztosítékát, örömteli békés életünk zálogát, a szocialista jövőt. A szovjet művészek elhozták a szovjet ember életének egy apró, fénylő részét, elhozták, megcsillogtatták és mindannyian, akik e felejthetetlen estének részesei voltunk, láttuk, hogy csodálatos csill°gású, mélytüzű, nagyértékű kincs ez, amelynek tüzében és fényében az ember felvidul, örömmel és tettkészséggel telik meg. A• békés életnek, a szovjet életnek ezt az örömteli csillogását, fényét és melegét hozták el iae közénk drága vendégeink. A Csajkovszky-est után szerkesztőségünk munkatársának kérésére a Sztálin.díjas Niazi és Je. meljanova, a Szovjetunió érdemes művésznője, Csehszlovákia dolgozó népeinek ezeket a sorokat vetették papírra: Jít* CWe^io^c^ tfH^uxxH^ fajLe+jLe-tL, ^M^M^V ^ y ttf jU M^^ntJ^. . ^jaf i ( Mi, szovjetművészek Csehszlovákia népei előtti szereplésünk során mindenütt meleg és baráti fogadtatásban részesültünk. Midőn hálánkat fejezzük kl ezért, Csehszlovákia népeinek a tudomány, kultúra és művészet további felvirágzását kívánjuk. E felvirágzás és haladás záloga csakis a békés alkotómunka lehet. Éljen a Szovjetunió és Csehszlovákia népei közti barátság! Éljen a béke az egész világon! NINA JEMELJENOVA, NIAZI, Sztálin-díjaa érdeme* az Orosz Szövetségi Szocialista művész. Köztársaság érdemes művésznője. Az ausztriai csajtóban azt olvassuk, hogy az amerikai imperialisták az osztrák népnek dohos lisztet szál. lítanak, Franciarszágban az ameri. kai imperialisták a francia népet saját hazájába/A szégyenítik meg, An. gliában, Hollandiában és a nyuga. ti országok mindegyikében, ahol az Atlanti Paktum révén Truman a maga hatalmát építi ki, a legkétségbeejtőbb kizsákmányolásban, élnyo. matásban, nyomorban élnek a d°lgo£5 aoasz az ,,&rÖMöölgyében t$ (Hrona" \ Dúbrava, 19*9 március) A köd még él se tisztult, a hó még el se takarodott, de harsány, fiatal ének verte föl álmából a téli vidéket. Megzendült rá a völgy, s dalolt a hegy, dalolt a rét, az erdő, az út, a patak; dalolt a szikla, s mélyibOl egyszerre új forrás fakadt. A földből kibuggyant a fH, föltörtek a friss növények, új rügyek, lombok, virágok üdvözölni, üdvözölni os éneklő ifjúságot. B&ometti káprázott bele, úgy szórta sugarát a nap. Mennyi fény, mennyi új csodál Nem láttak ezen a tájon, nem láttak még ilyet soha. Bábi Tibor. // rnt ismerosuH Irtai: ARKADIJ VASZUJEV k Jegor Kolbasztnnak közepes állása volt és idomai is ehhez mérten szerények. Amikor aztán magasabb pozícióikba került, hangja megváltozott, susogó tenorból, öblös, oroszlánbőgésre emlékeztető basszussá, hízásnak indult és még a járása is másmilyen lett. Mikor kráJkogva kikászálódott a kincstári gépkocsiból, a néhány lépést a bejáratig úgy tette meg, mintha ez igen nagy megerőltetésbe kerülne. Azelőtt fürge volt éa szaporajárású, most meg elhízott testéből nagyokat fujt és lassan, méltóságteljesen cammogott fel az emeletre. E külső változások nem is lennének nagyjelentőségüek, ha Jegor Koľbaszin nem képzelte volna ho®zá, hogy az új beoszitáissal együtt a személyzeti osztály az eszéhez és tehetséghez is adott volna valamit. Dolga megszaporodott és épp azért gyakran kellett volna tanácskoznia alárendeltjeivel, de úgy vélte, mindanynyijukat felülmúlja és mindent tud már. amit tudnia kell. Képzettsége hiányosságait önbizalommal pótolta De igazságtalanok tennénk, ha nem ismernénk el eredeti újítóképességeit Már az első hét végén új bútort vásárolt irodája részére é3 mivel a bútordarabok mennyisége túlhaladta irodája méreteit, három másik osztály rovására kiterjesztette hatáskörének területét. Kezdeményezőként lépett fel a levelezés terén is. Katkovnak, aki nála alascsonyabb beosztásban dolgozott. így címeztette az iratokat: íKatkov o.« A vele egyenrangú Szlonovnak így: »Szlon

0v Elvt.« De a Területi Végrehajtó Bizottság Elnökének már ekként: »J. Sz. Nazarov Elvtársnak, a Végrehajtó Bizottság Elnökének*. Katkovnak, aiki nála alacsonyabb beSzlonovnak kapoccsal fűzve, Nazarovnak borítékba küldte kl a leveleket. Volt, akinek csak másoló papir. ra Íratott, a minisztériumban elsőrangú minőségű, tömör, fényes papiroson küldte a jelentéseket. Érthető, hogy e nagymérvű szervezési munkálatok Ideje tekintélyes részét elrabolták. Hogy a rendelkezésre álló í-idő-tartalékokat* mozgósíthassa, a hivatali látogatóit nem hetenként háromszor, csupán a hétfői napon fogadta, <ie rendlszerint éppen hétfőn soha nem tartózkodott az irodáiban. A fogadónapot át kellett volna tennie keddre, vagy szerdára, ám Kolbaszin kérlelhetetlen maradt: — Nem szeretem rendelkezéseimet megváltoztatni! — De Jegor Kuzmics, már ötödik hete óhajtanak tárgyalni önnel! — Nos, jöjjenek a jövő héten! Uhov és Peropletkin hívei voltak, Mindkettő jószimatú egyén, tudták hogyan kell ütni a vasat. Például jelentést kell készíteni. Az egyszerű, rendes hivatalnok üyenkor elvonul szobájába, de a munka estére simán elkészül. Uhov és Peropletkin éktelen zajt csaptak, hamarosan megtanácskozták a tennivalókat, húszszor is bementek a főnökhöz, hogy csésze teák mellett vele is átvegyék a dolgot és a hét végére összetákolták va lami zavaros dolgot. Mindegy, tudták miként kell Kolbaszint magukhoz idomítani, s míg főnökük azt. hit te, ura e hűséges beosztottaknak, nem vette észre, hogy ezek lassan bekerítették éa úgy forgatták, ahogy akarták. Még két gyengéje volt Jegor Kolbaszinnak. Szerette ha az újságok írnak róla. Ezért nem mulasztott el egyetlen értekezletet sem, igyekezett mindig az elnöki asztalnál ülni. hogy reggel kék ceruzával aláhúzhassa nevét a lapban. Azután kiolthatatlan szenvedélyt érzett a szónoklás iránt. Hiányzott belőle az a képesség, hogy mielőtt beszédbe fogna, át ls gondolja: miről is kell szólnia — sajnos, elméje nélkülözte a hajlékonyságot. No, de ott voií Nezlobny, a hivatal e kiváló beosztottja aki pompás tollal rendelkezett és mindannyiszor megváltotta a főnököt nefhéz helyzetéből. Nem aJkadt olyan súlyos értekezlet és nem lehettek olyan részletes tézisek, amelyeket Nezlobny ne szállított volna időre a kény elemszerető Kolbaszinnak. Megengedjük tehát, hogy a beszédek nem voltak Jegor Kuzmics sajátjai, de pont úgy szavalta el ezeket és senkit Bem kiméivé rekedtre beszélte torkát az önkritikától. Legutóbb azután Fegyasta instruktor is szót kért az értekezleten és némi célzást tett arfti, hogy Kolbaszin igazán fogadhatná látogatóit. E megbocsáthatatlan merészség hallatára a főnök arca vérpirossá vált éa este magához rendelte Fegyasint az irodába. — Nos, — mondta — barátja vagyok a kritikának, de nem bármilyennek. Az ön kirtikája, már bocsánatot kérek, nem kritika, hanem ellenségeskedés! Fegyasint azután kiszállásra küldték egy távoli helységbe. A hivatalban egy ídöre elaludt a dolog, de nem hosszú időre, mert ismét hangok hallatszottak arról, hogy Kolbaszin nem felel meg a helyén. Különösem Prjahin heveskedett, bár bölcsebb kartársai óva Intették: — Ne bolondulj meg, Alosaľ Kolbaszint úgy sem tudod átnevelnl, de te elveszted az állásodat! S így is történt. Prjahlnt felmentették állásától a »fönökség bizalma hiányában*. De ezt már a csend éa nyugalom legmegrögzöttebb fanatikusai sem bírták kiVolt a hivatalban egy szelíd ember, Kuricin, aki semmitől sem félt jobban, mint a bizottságoktól és vizsgálatoktól. Azt szokta mondani, nem szereti az ilyesmit. Csakhogy, az ügy már olyan fordulatot Vett, hogy Kuricin epéje i« felforrt és megkezdte a folyosón a sugdosásokat: — Itt már bizottság nélkül nem lehet rendet csinálni! A bizottság nem sokáig váratott magára. Kiderült, hogy Kolbaszint felülről Sem kerülte el a kritika. Néhányszor már megintették, két ízben megfedték, söt meg is rótták, de mindezt a gög okán titkában tartotta hivatalában. A dolog rövid volt. A bizottság kintjárt, s miután azonnal találtak megfelelő jelöltet Kolbaszin helyére, Kuzmics Jegortól haladéktalanul megszabadították a hivatalt. A leg. különösebb: Uhov és Poreplotktó örvendeztek a legjobban. Széltébenhosszában szavalták: — Nsm megmondtuk T ... De most végre szabadabban lélegzünk, más seselek fújdogálnak!... Ami Kolbaszint líletl, mikor köíölték vele, hogy bürokratizmusa és saját személyének túlbecsülése miatt, továbbá önkritika hiánya miatt eibocsájtj&k a szolgálatból, módfelett csodálkozott: — Ugyan miért lennék én bürokrata? Nem mondom, néhányszor előfordult, hogy megszédültem... S azt beszélik, hogy rendkívül meglepődött. De senki sem sajnálta. zók mUliői. Bz a» amerikai segítség, i A béketábor élén állá Szovjetúnió ' ugyanakkor arra törekszik, hogy a köréje felzárkózott népi demokratikus országokat még erősebbé tegye, hogy virágzó, boldog élet induljon meg, bennük és ezért elküldi hozzánk a szovjet nép legkiválóbb munkásait, sztahanovistán, példátadó kolhozis. táit, traktorosait, énért elküldi ho*. tánh a szovjet kultúra és a szavjvt művészet élharcosait. Lépten-nyomon, életünk minden megnyilvánulásában azt tapasztalhatjuk, hogy a nagy Szovjetúníótól minden segítséget megkapunk, hogy bátrabban, eröteU jesebben, határozottabban építhessük a szocializmust. Igy segíti a dolgozó nép országát a nagy Szovjetúnió, (<V>