Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-09 / 134. szám, szombat

1951 június 9 — IIJSZ0 Nők vitafelszólalásai a bratislavai pártkonferencián Pavlina Brecsanová elvtársnő, a višíuki EFSz tagja TM. — A szlovákiai Kommunista Párt napokban lezajlott kerületi konferenciája behatóan foglalkozott a nők bekapcsolódásának kérdésével az építő munkába. A női kiküldöttek felszólalásai nagyon értékesek voltak mind mezőgazdasági. mind ipari vonalon. Široký elvtárs, a Szlovákia) Kommunista Párt elnöke, hangsúlyozta a női munka fontosságát, hogv a nőkre mind a faluban, mind az üzemekben és a közigazgatásban fontos, felelősségteljes feladatokat kell bízni. Az előttünk álló legfontosabb feladatokra mozgósítanunk kell a legöntudatosabb asszonyainkat, hogy azok meggyőző aktfv munkával sikerre vigyék legelsősorban a közös aratás elvé gzését. Meg vagyunk győződve róla hogv az asszonyokból álló csoportok az önkötözőgépeknél, az aratásnál és a beszolgáltatásnál példaadó munkát fognak végezni. Két vitafelszólalást közlünk a kei ületí konferencia vitá Iából, amelyek bizonyítékai annak, hogv dolgozó asszo nyaink feladataikat megértik és szívvellélekkel erősítik a szocialista építőmunkát. Szerencsének tartom és köszönöm szülő Kommunista Pártunknak, Široký elvtársnak és valamennyiteknek, hogy lehetővé tették nekem, hogy ezen az ünnepélyes konferencián résztvenessek a helyi szervezet, a višťuki EFSz képviseletében. Üdvözöllek benneteket, mint valamennyiünk szebb életének legelső építőit. Elvtársak és elvtársnők, bár már 53 éves vagyok, soha olyan örömmel nem dolgoztam mint most. Eddig mindig másnak dolgoztam, bejártam Ausztriát, Franciaországot, hogy legalább valamit megkeressek és megtakarítsak, hogy egy házacskát építhessünk, hogy egy kis földet vehessünk. Bizony, a kis darab földecskénkbó'l nem lehetett megélni Dolgoznunk kellett még a falusi gazdagoknál és a modori gazdag szőlőbirtokosoknál. Ma öröm a munka számomra, mert az Egységes Szövetkezetben nem másnak, hanem magamnak dolgozom. Szövetkezetünk 52Ô hektár területet művel meg. Ebből több mint 100 hektáron speciális kultúrnövényeket termel: répát, zöldséget, szőlőt. Négy csoportban dolgozunk. Egy csoportunk a.mezőn dolgozik, egy a zöldségeknél, egy a szőlőkben és egy az állatok korul. A munkánk jól folyik, mert a terv szerint szervezve dolgozunk. Szövetkezetünkben 62 nő van és hiszem, hogy az elért eredmény szövetkezetönkben a nők számát emelni fogják, jó példánkkal meggyőzzük őket, hogy a közös szövetkezeti munka könnyebb, vígabb, többet is keresünk ;és. mindent, zását és" 30 hektáron á répaegyelést. De már készülünk a további munkákra, az olyan döntőén fontos aratási és cséplési munkálatokra. Szövetkezetünk vezetői, valamint a brigádvezetők kidolgozzák az aratás és cséplés, valamint a tarlóhántás és takarmányfélék elvetésének tervét, hogy így biztosítsuk közös marhaállományunk részére a takarmányalapot. A tegnapi vitában az elvtárs az elosztóból szóvá tette, hogy Mihálicska elvtárs beszámolójában keveset be- 1 szélt az elosztásról. Nekem ehhez lenne néhány megjegyzésem vagy javaslatom. Nálunk a falvakon 8 órakor nyitják az üzleteket, amikor már valamennyien a földeken vagyunk. Ha ebédre, 12 órakor, délben hazamegyünk, megint csak zárva vannak és este 6 órakor, mikor a földekről hazakerülünk, ugyancsak zárva vannak, így nem tudunk bevásárolni, otthon kell maradnunk a szükséges vásárlás miatt és elmulasztjuK a munkát. Az üzletek nyitási idejét a mi szükségleteink szerint kellene megváltoztatni. Ezt a sürgős mezei munka idejére gondolom. Hasonlóképpen állunk a kenyérrel is. Kenyeret és péksüteményt hetenként kétszer hoznak és ha azt akarjuk, hogy jusson nekünk, el kell maradni a munkából. Ugyanígy van a sörrel. Azok, akik nem dolgoznak, egész nap a söntésben ülnek és isznak, nekünk viszont este már nem jut. Kérem a kerületi bizottságot, hogy ezt a helyzetet megjavítsa, hogy még jobban dolgozhassunk, mert meggyőződésem, hogyha többet fogunk dolgozni, több is jut nekünk. Mi nők meg vagyunk győződve arról, hogy az egyben harc a világbéke megvédéséért is. És ez kell nekünk a legjobban ma, hogy nyugodtan folytathassuk építő munkánkat. Azért, hogy békében dolgozhatunk, mi asszonyok köszönetet mondunk a Szovjetuniónak, Kommunista Pártunknak és szeretett elnökünknek, Gottwald elvtársnak. A mi jelszavunk: Harc a békéért! A, Ktiliskova, Myíava: Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a myjavai vidék nevében ezen a helyen lehetek és szívélyesen üdvözölhetem ezt a III. kerületi konferenciát. Nem mehetek el innen anélkül, hogy a vitához pár szóval ne járuljak hozzá. Elsősorban járásunk asszonyairól kell beszélnem Járásunkban a nők munkája nagyon gyenge Bizonyos szervezeteinkben nincsenek női előadók és sehogysem tudunk szerezni. Látjuk, milyen nagy hiba ez, hogy milyen szépen mehetne a munkánk, ha annyi meggyőzött elvtársnőnk lenne, amennyi elvtársunk van. Meg kell említenem, hogy közöttünk is vannak egyesek, akik nem értik meg a mát, hogy a nőnek ugyanolyan jogai vannak, mint a férfinak, nem győzik meg az asszonyokat arról, milyen lehetőséget adott nekik a PáAt arra, hogy dolgozzanak és így segítsék a dolgozó népet. Tisztelt elvtársnők és elvtársak! Most saját bőrünkön érezzük, hogy itt nagy hibát követtünk el. Nem tudom elképzelni, elvtársak, hogyha ezzel a dologgal foglalkoztatok volna, ne tudtátok volna meggyőzni asszonyaitokat arról, hogy ma a munkásosztállyal együtt kell dolgozni. Lehetetlen, hogy az asszonyok ne hallgattak volna rátok, hiszen minden nő jószívű és asszonyaitok nem lettek volna ez ellen, de ti nem győzitek meg őket, yalamennyie.i könnyelműek vagytok ezen a téren. Szeretett Gottwald elvtársunk szavai jutnak eszembe, aki nagyon szépen beszél arról, hogy új kádereket nevelünk, akik majd pótolnak minket, más nevelésben részesülnek mint tni és ennek nagyon megörültem. Még egyet akarok megemlíteni. Mivel falvainkon ki kell építenünk a szocializmust, kérlek benneteket, foglalkozzatok azzal a kérdéssel, hogy falvainkra olyan tanftók kerüljenek, akik a mai követelményeknek megfelelnek. Ök sokat tehetnek és jól nevelhetik ifjúságunkat. Nem mehetek el innen anélkül, hogy multamról ne beszéljek. Az én multam engem arra ösztönöz, hogy előre haladjak. Eddigi életem nem volt a legrosszabb, de látom, hogy a mostani sokkal jobb Tudjuk, hogyan éltünk valamikor. Nem tudtuk mi a zsíroskenyér és örültünk, ha egy darab száraz kenyeret kaptunk. Most látom, mit nyujthaturík gyermekeinknek és nem érthetek azzal egyet, hogy a mult visszatérjen. Elvtársnők és elvtársak, ez megmutatja nekem az irányt, hová tartozom. Ezért léptem a Kommunista Pártba, hogy segítsem a szocializmus építését A mult réndšrerbénTerieztw áz öTyán

1! asszonyokat, akik kapáltak. Azért volt ez, mert nem volt lehetőségük, hogy művelődjenek, mint ma. Ma a legeldugottabb helyeken is van lehetőség, hogy a munkásasszonyok mindenütt dolgozzanak, a fontos, hogy kedvük legyen hozzá. Nem szabad elfelejtenünk. hogy a szovjetasszony példáját követjük,wki kész volt fegyverrel a kezében is védni azt, amivel ma rendelkezünk. Mindezt meg kell köszönnünk a nagy szovjetnépnek és bölcs tanítójának, Sztálin elvtársnak. ZELK ZOLTÁN; I. DCovett n. Messzi Korea, szívünk szomszédsága, te égő ország égig égő lángja, mint világ fölé emelt roppant fáklya, bevilágítasz mnden földre, tájra — hát aki látó, most már látva látja, mi törne édes, fiatal hazánkra! Mit bánja 5, ha csontig ég is karja, forró pernyéből gyermekét kaparja, s ki tekintet, mosoly és gagyogás volt, szerelmének visszfénye, ragyogás volt, kit édes mellére visszaemelne, hogy szájba rágott falattal etesse, hívebben, mint fiókáját a fecske: most hamuban hamu, pernyében ^pernye... III. A tébolyult anya vad sikolyából süvölt a vád, átfut minden határon! Van-e vihar, mely ily erővel törne, pernyét, hamut és csontokat söpörve! Világnagy orkán! Minden anya átka zúdul vele a gyilkosok arcába! ^J)(ÍScl cAsigÁincL átfári Az alábbi szép írást, amelyet a magyarországi sajtóból vettünk át, a dunaszerdahelyi traktorostanfolvam nemrég végzett növendékeinek, úgyszintén a többi női traktorosainknak ajánljuk. Munkájuk során bizonyára ugyanazokkal a nehézségekkel találkoznak, amelyek ebben a cikkben oly szépen meg vannak írva és bizonyára meg is küzdenek ezekkel a nehézségekkel. Közöljék ők is tapasztalatalkat, hogy minden dolgozó ezen a szakaszon okulhasson belőlük. Ma már a dolgozó parasztok, különösen pedig a tszc-s-tagok örömmel adják lányukat a gépállomásra. Víg Máriának még nem ez volt a sorsa. Apja annak idején azt is megtiltotta, hogy a

z EPOSZ-ba menjen. Tíz hold földet kapott Vig János és nem látott maga előtt más célt, csak a gazdagodást. Mária, amikor Rózsival, húgával együtt traktorosnak jelentkezett, haraggal vált el tőle. Mindez régebben történt. Akkor még- ritkaságszámba ment a traktoroslány. A gépállomáson a, becsületes dolgozók is kétkedve vonogatták vállukat Foglalkozni se akartak velük. Minek, hisz előbb-utóbb úgyis megszöknek. De a két Víg-lány nem szökött meg. Tanultak, dolgoztak becsülettel és a nyári kampányt már mindketten mint felelős traktorvezetők kezdték meg. A faluval is épp elég bajuk volt. Kinn a tanyákon, ahová betértek, hogy tejet vagy más ennivalót vegyenek maguknak, így csúfolták őket: „Megfürödtetek a hordóban, hogy olajosnak látszódjatok? Ültetek-e már traktoron? Mit akartok, hisz olyan nehéz gépet csali férfi tud elkormányozni. Gépészember kell ahhoz, nem egy ilyen gyenge lány!" A hattyúk Valamikor régen, valahol messze élt egy ember, meg a felesége. Volt egy kislányuk, meg egy fiacskájuk. — Kislányom — szólt egyszer az anya —, mi most munkába megyünk, hozunk majd neked fehér cipőt, szép ruhát, tarka kendőt. De okos légy, vigyázz öcsikédre,- s •ki. ne menj az udvarból. Elmentek a szülők, a kislány meg egyszeribe megfeledkezett arról, hogy mire kérték. Kisöccsét kivitte- áz ablak alá a fűre, ott letette, maga meg kiszaladt az útra, s játszani kezdett Egyszer csak nagy szárnycsaltogást hallott, hattyúk jöttek, megragadták :< fiúcskát, szárnyukra kapták, s vitték magukkal. Visszajön a kislány, hát látja, hogy nincs ott 3 testvérkéje. Jajgat, futkos ide-oda, keresi mindenütt, de bizony nem találja sehol. Sivalkodik, hull a könnye, mint a záporeső és fél szörnyen, hogy mi lesz a kistestvérével. De csak nem látja a kisfiút sehol, eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Kirohan a mezőre, hát látja a hattyúkat, amint a sötét erdő felé repülnek Azon a vidéken mindenki haragudott a hatytyúkra, sok kárt tettek, sok kisgyermeket elloptak már. A kislánynak •mindjárt eszébe jutott, hogy csak ők vihették el " kisöccsét. Szaladt feléjük, hogy elérje őket. Szaladt, szaladt, egyszerre csak egy kemencét lát maga előtt. —• Kemence, kemence, mondd meg nekem, merrp repültek a hattyúk? Igv felelt a kemence: — Egyé! az én korpapogácsámból, akkor megmondom. Azt mondja erre a kislány: — Nálunk odahaza még a búzapogácsát se veszem a számba! A kemence nem szólt többet egy szót se. A kislány továbbszaladt, s egyszerre csak egy vadalmaíát lát maga előtt. — Almafa, almafa, mondd csak, merre repültek a hattyúk? — Egyél az én savanyú almámból, s megmondom — felelte a vadalmafa. Azt mondja erre a kislány: — Nálunk, odahaza még az édesalmát veszem a számba! Többet az almafa nem szólt. Megint továbbszaladt a kislány. — Tejfolyócska, tejfolyócska, mondd meg, merre repültek a hattyúk? Erre így felelt a tejfolyócska: — Egyél az én kásámból, s igyál rá tejet, akkor megmondom. Azt mondja erre a kislány: — Odahaza még tejszínnel sem elégszem meg! Sokáig szaladt volna még át a mezőkön, egyenesen a sűrű erdőbe, ha nem botlik bele egy sündisznóba. Nagyon félt tőle és ezért szépen kérni kezdte: — Sündisznó, sündisznó, kérlek mondd meg, merre repültek a hattyúk? Azt mondja a sündisznó: — Nézd csak, arrafelé repültek! — és megmutatta. Szaladt arrafelé a kislány, hát egyszerre csak egy kacsalábon forgó kunyhót látott maga előtt, benne meg az agyag'ábú, vasorrú Ijábát. Öcsiké szépen ott ül a padkán, s egy aranyalmával játszik Nyomban odafutott hozzá a kislány, felkapta, elvitte. De a hattyúk sem voltak restek, szárnyrakaptak, utána repültek. Már majdnem utolérték őket és a kislány félni kezdett. Hej, de közel is voltak már! Hová bújjék előlük, hová bújjék öcsikével! Ott volt a tejfolyó, kásapartok közt. — Folyócska, drága folyócska bújtass el! — Egyél előbb a kásámból! Mit volt mit tenni, evett a kásából. A tejfolyó elbújtatta, s a hattyúk továbbszálltak. Kijött a kislány a tejfolyóból, s továbbszaladt öcsikével. A hattyúk visszafordultak, s most már szembejöttek vele. Jaj, jaj, mit tegyen? Nagy baj ez. Ott áll előtte a vadalmafa. — Almafa, drága almafa, bújtass el! — Előbb egyél a vadalmámból! Mit volt mit tenni, gyorsan evett a savanyú almából. Az almafa ágaival eltakarta, lombjaival elfedte őket. Előjön most már a kislány öcsikével és továbbszalad. De a hattyúk észrevették és megint utánarepültek. Már egészen köziében voltak, már érezte a szárnycsapkodásukat, már szinte kiragadták kezéből a kisfiút. Szerencsére ott áli előtte az úton a kemence. -— Kemence, drága kemence, bújtass el a hattyúk elől! — Egyél előbb a pogácsámból! A kislány rögtön bekapta a korpapogácsát, s belebújt a kemencébe. A hattyúk még egy daiabig ott repdestek körülöttük, gágogtak, vijjogtak, s hogy nem találták őket, megúnták a várakozást, s hazarepültek. A kislány meg kistestvérével együtt olyan hamar hazaérkezett, hogy a szülei nem is értek rá elsiratni őket. É. I. EGYMÁSUTÁN Egy paraszt lova megdöglött. A tulajdonosa megnyúzta a lovat, a lenyúzott hullát kivitte az erdőbe és letette valahol. Elsőnek a varjak vették észre. „Kár! Kár!" Egész csapat varjú repül rá és kezdik tépegetni. De beáll az este, vele a sötétség, majd a holdvilág. Az erdőből kiáltozás hallatszik: „Tu-vit! Tu-hu!" A varjak elrepülnek, most az uhubaglyoké a zsákmány. Nekilátnak a lakmározásnak, kampós csőrükkel tépegetik a húst, füleiket mozgatják, már vége is a lakomának, mert lépések hallatszanak a hóban. A baglyok biztonságba menekülnek a fák közé... róka megy neki a hullának. A róka csattogtatja a fogait, de alig nyelt le egy-két falatot, megérkezik h farkas A róka elmegy a bokrok közé, a farkas lakmározik. Szőre égnek á'l, a foga úgy vág, mint a borotva, nagy darabokat tépked le a lóhúsból, elégedetten mormog, nem hall meg semmit maga körül. Olykor-olykor fölkapja a fejét, fogát vicsorítja... ide ne jöjjön senki... és megint belékap a húsba. Egyszerre csak majdnem megsiketíti egy mély hang, közvetlenül a feje fölött A farkas edszörnyedve húzódik össze és a farkát a Iába közé kapva, eloson. Mert az erdő ura érkezett meg, a medve. Vele pedig senki sem kezd ki. Az éjszaka további részében a med•ve lakmározik, aztán visszamegy az odújába, hogy aludjon rá egyet. Most megint a farkas jön, aki sorára várt. Amint a medve-elcammog, a a farkas foglalja el a helyét. Amint a farkas telizabálta magát, jön megint a róka. A róka után a bagoly. Aztán megint a varjú kerül sorra. De most már reggel van és minden elfogyott az ingyennépkonyhán Az utol járj érkezőknek már csak egy-egy cafat jut. Nem jól van ez így, hogy mindenkinek sorára kell várnia az erdőben. Vig Mária nem restelt felelni: „Csak jöjjön ki, győződjék meg a* saját szemével". Az elvégzett munka tényleg ékesszólóan hirdette, hogy Víg Máriának igaza volt, amikor a nagy feladatnak nekivágott. Amerre csak járt, mindenütt becsüléssel emlékeztek meg munkájáról. Akadt bőven szántani való föld. Őszi tervét túl is teljesítette. Eljött a gépjavítás ideje. A hoszszú téli estéken több idő jutott az olvasásra, tanulásra. Közben szinte nap, mint nap járta a tanyákat, felvilágosító szóval a termelöszövet. kezetek mellett. A gépjavítást is szívvel-lélekkel végzete, igy készült a Pártkongresszusra. Kitavaszodott. A gépállomás traktorait várták az abonyi földek, örült a szive, hogy újra traktorra ülhetett. Bár nagy kedvvel végezte a szántást, mégis le kellett szállnia a gépről. A gépállomás vezetősége függetlenített brigádvezetővé nevezte ki. Furcsa volt először az új munkakör, mert éppen az ő brigádjában egyetlen lány sem volt. Ám ahogy traktorosnak bevált, megfelelt brigádvezetőnek is. Uj beosztásában már nemcsak a maga munkájával kellett törődnie, hanem négy gép munkáját szervezte meg. Még jobban kinyitotta a szemét és több hiányosságot észrevett. Meglátta, hogý a traktorosok könynyen bánnak a szerszámmal, az alkatrészekkel. Hamar elszántják a fogót, kulcsot, kalapácsot, csavart és bizony könnyen törik a kulcsok villája. Ebben az időben olvasott a Kuznyecov szerszámtakarékossági mozgalomról. Szólt a gépállomásvezetőnek, hogy jó lenne egy Kuznyecov-brigádot szervezni, amely gondoskodna arról, hogy a traktorosok jobban megkíméljék a szerszámokat, az alkatrészt és amit lehet, felújítsanak a szerelőműhelyben. Javaslatát helyeslőleg fogadták. Április végén Víg Mária meghívót kapott Budapestről. Résztvett a mezőgazdasági gépszerkesztők és a mezőgazdasági gépgyárak dolgozóinak értekezletén. Az értekezlet nagy élmény volt számára. Meggyőződött arról, hogy az üzemek dolgozói milyen fontosnak tartják, hogy jó erős traktorok, sok új, hasznos gép kerüljön le minél hamarább a gépállomásokra, segítse a termelőszövetkezetek megerősödését. így fejlődött Víg Mária, így érdémelte ki bátorságával, becsületes munkájával, hogy a Párt tagjelöltje lehessen. És újabb nagy feladatok állnak előtte. Brigádjában még nincs meg a kellő munkafegyelem. Nem biztosították szerződéssel tavaszi tervüket és nem is teljesítették időben. Nevelnie kell még a traktorosokat és nevelnie kell saját magát is. így fogja kiérdemelni majd a párttagságot. Víg Mária, Víg Rózsi, Bodor Kati és a többi abonyi traktoroslány között arról esett szó a múltkor, hogy jól tették-e, amikor a traktorospályát választották. Sokat tanakodtak rajta és nehezen találtak olyan foglalkozást, amely felér az övékkel. Maguk is tudják, hogy ott állnak a szocialista építés első vonalában, az építömunkásnők, a katona'ányok mellett és a mindennapos munkában közülük nevelödnek ki a magyar Pása Angelinák. Solymár József.