Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-09 / 134. szám, szombat

ujszö 1951 június 9 A lenini Komszomol Konplexbrigádok a bányában a Szovjetunió légihaderejének védnöke Irta: VASZILIJ JOSZÍFOVICS SZTÁLIN gárdarepfilőaltábornagy A hatalmas szovjethadsereg és annak légihadereje hűségesen őrködik a nagy szovjetállam védelmén. A Bolsevik Párt nagy vezérei, Lenin és Sztálin kezdettől óriási jelentőséget tulajdonítottak a repülésnek és megtettek minden intézkedést, hogy hatalmas légi-flottát hozzanak létre a szocialista állam érdekeinek védelmére. Ismeretes, hogy a Szovjet Hadsereg az Októberi Forradalom után mindöszsze 300 elavult repülőgéppel és néhány, félig romokban heverő repülőgépgyárral rendelkezett. Lenin és Sztálin a rendkívül nehéz körülmények ellenére elérték a repülőgépgyárak munkájának megjavítását. A Szovjet Hadsereg repülőgépeket, motorokat, üzemanyagot kapott. 1917. novemberében Lenin utasítására megszervezték az első szocialista repülőköteléket, amely a Pétervárt fenyegető Kerenszkij és Krasznov csapatai ellen harcolt. A Bolsevik Párt intézkedéseinek ereményeképpen a Vörös Hadsereg már a polgárháború éveiben több mint 60 repülőkötelékkel rendelkezett. A polgárháború diadalmas befejezése után a szovjet repülés fejlődése hét mérföldes lépésekkel haladt előre. A légi-flotta számára történő káderképzés halaszthatatlan állami feladattá vált. A Bolsevik Párt hü segítőtársa, a leninisztálini Komszomol hatalmas részt vállalt ebből a munkából. A Komszomol Sztálin elvtárs kezdeményezésére elvállalta a Szovjetunió legi-haderejének védnökségét. 25 évvel ezelőtt, 1931. január 25-én, a Komszomol IX. kongresszusa a hadsereg és a légihaderő képviselőivel együtt ünnepélyes ülést tartott. Az egybegyűltek egyhangúlag a következő felhívást adták ki: „A lenini Komszomol IX. kongreszszusa a Komszomol vöröslobogós, 3 milliós hadseregének nevében elvállalja a munkások, parasztok Vörös Hadserege légi-haderejének védnökségét." Komszomollfjak a repülőgépre! — ez a mi harci jelszavunk." Az Ifjúság körében hatalmas és lelkes visszhangot váltott ki ez a kongresszusi felhívás. 1940-re a Nemzetközi Repülő Szövetség által nyilvántartott 18 csúcseredmény közül 15 a Szovjetunióban született meg. A 10 női csúcseredmény közül 7-et a szovjet vitorlázó repülőnők értek el. A Szovjetunió óriási és ütőképes repülőerővel rendelkező hatalommá vált. 1934-től 1939-ig a légihaderő személyi állománya majdnem két és félszeresére növekedett, a repülőgépállomány több mint kétszerese lett, a repülőgépmotorok lóerőszáma megháromszorozódott. Sztálin elvtárs szeretettel fordult a Szovjetunió légihaderejének káderei felé. A szovjetrepülőket sztálini sólymoknak nevezi a nép. így fejezi ki nagy vezére iránti végtelen szeretetét és háláját. Kaganovics elvtárs ezt mondotta: „Ha nap mint nap figyelemmel kísérjük Sztálin elvtársnak a repülés fejlesztése terén végzett munkáját, az emberek iránti gondoskodását, akkor túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy mind a szovjet repülés anyagi alapjainak megteremtője, mind pedig kádereink nevelője, a mi tanítónk és vezetőnk, Sztálin elvtárs." A szovjet légihaderő hatalmas ereje, embereinek merészsége és hozzáértése különös erővel mutatkozott meg a Nagy Honvédő Háború idején. A szovjetgépek, a merész repülők ragyogóan állták meg helyüket a kemény megpróbáltatások idején. A szovjet légierőnek, szoros együttműködésben a szárazföldi és tengeri haderőkkel igen nagy szerepe volt a hitleri Németország és az imperialista Japán szétzúzásában. A szovjetkatona a haza becsületéért és szabadságáért folyó harcokban megmutatta erkölcsi és katonai fölényét a burzsoá hadseregek katonái és tisztjei fölött. Az angol-amerikai és német repülők, ha egész lőszerkészletüket elhasználták, nyomban kiváltak a harcból. A szovjetrepülők azonban egészen máskép cselekedtek. A komszomolec Viktor Talalihin alhadnagy példa nélkül álló hőstettre vállalkozott. Az 1941 augusztus 6-tól 7-re virradó éjjel harcra kelt egy „Heinckel 111" típusú fasiszta bombázóval A hősies szovjetrepülő, miután egész lőszerkészletét elhasználta, egyenesen nekirepült az ellenséges gépnek, hogy kerüljön bármibe is, meghiúsítja, hogy a fasiszta bombázó Moszkva fölé, a drága főváros fölé jusson. A fasiszta dögkeselyű a földre zuhant és nem jutott el a dicső fővárosig. Ilyesmi az angol repülők között London védelme közben nem fordult elő. A Szovjet Hadseregnél azonban 200 esetben is megtörtént. A Moszkva felé vezető légiutakon a Komszomol repülők 600 fasiszta gépet lőttek le. A szovjet iégihaderő szétzúzta a hitleri repülőerőket. Abból a 80.000 gépből, amelyet a hitlerista repülőgépipar a háború utolsó 3 esztendő alatt gyártott, 75.000-et a szovjetrepülők és földi csapatok semmisítettek meg. A Komszomol repülők közül nagyszerű szovjet sólymok nőttek lel, mint pl. Alekszandr Pokriskin és Iván Kozsedub, a Szovjetunió^ Háromszoros Hősei, Dimitrij Glinka, "Andrej Borovih és Vlagyimir Lavrinyenkov, a Szovjetunió kétszeres hősei, Alekszej Mereszjev, a Szovjetunió Hőse és még sokan mások. A repülők sikereit, a hátország önfeláldozó munkája tette lehetővé. A nehéz háborús viszonyok közepette a front fennakadás nélkül kapta meg az elsőrangú, megbízható bombázókat és vadászgépeket. A háború három utolsó esztendeje alatt a szovjet repülőgépipar évenkjnt 40.000 gépet állított elő. A szovjetrepülők hadisikereiket a szovjetnépnek, a Bolsevik Pártnak és Sztálin elvtársnak köszönhetik. Sztálin elvtárs zseniális tervei szerint hajtották végre az ellenség megsemmisítésére irányuló hadműveleteket. O teremtette meg a szovjet haditudományt és ő dolgozta ki a repülőerők harcászati alkalmazásának legfontosabb alapelveit. Sztálin elvtárs a tehetséges repülőgéptervezők, pilótatisztek és tábornokok jelentős kádereit nevelte fel. Ezért volt a Nagy Honvédő Háborúban a szovjet légihaderő félelmetes és legyőzhetetlen. A háború után újabb nagy lendülettel fejlődött tovább a repülősport. A Szovjetuniót joggal tartják a békés repülésben elért csúcseredmények országának. A dicső szovjet ejtőernyősök, repülőgépmodellezők, vitorlázórepülők újabb sikereket harcoltak ki, a nemzetközi csúcseredmények nagyrészének ők a birtokosai. A Szovjetunió szénbányáiban egyre szélesebb keretekben alakulnak meg a komplexbrigádok, mint a szénkitermelés és tárnanyitás megszervezésének legtökéletesebb új formái. Azelőtt a szénbányákban a rakodóvájárok és ácsolok brigádja önálló volt, mindég k csak a saját munkáját ismerte. Ha valamilyen oknál fogva a fejtő-rakodóvájárok nem tudtak megbizkózni a szénfejtéssel és rakodással, elkerülhetetlenül elakadt az utánuk következő ácsolok munkája. Az ácsolok viszont jórészt a dúcok szállítóitól függtek, akik szintén önállóan dolgoztak, a rakodóvájárok pedig a túrósoktól. . A komplexbriggdok kiküszöbölték ezt a széttagoltságot a földalatti munka megszervezésében. A komplexbrigádokat a különféle szakmájú bányászokból állították össze. Ezzel biztosítsák a bányászok munkaidejének, a gépeknek legjobb kihasználását, elősegítik a szénkitermelés növekedését, emellett emelkedik a munkások keresete is. Ez a módszer különösen fontos azokon a fejtési frontokon, ahol ciklusos ütemterv szerint dolgoznak. Ez alatt a 24 óra folyamán teljesített összes termelési müveleteket értjük, a réteg egyik aláréselésének kezdetétől, a második aláréselés kezdetéig. A ciklusos ütemterv tulajdonképpen a fejtési frontokon végzett összes termelési műveletek leírása és az a rendeltetése, hogv a technika legjobb kihasználását biztosítsa. A komplexbrigádok munkája biztosítja a ciklusos ütemterv pontos betartását, a gépek jobb kihasználását, a termelékenység növelését. A Szovjetunió szénbányászati minisztériuma és a Szakszervezeti Tanács együtt olyan rendeletet hagyott jóvá a komplexbrigádokra vonatkozólag, amely szerint azokon a szénkifejtő helyeken, ahol fúrógépek dolgoznak, többféle típusú komplexbrigádot szerveznek. Ezekben a brigádokban a gépesítésnek megfelelően foglalnak helyet a különböző szakmunkások. A feitőheJyek mélyítéséhez komplexelővágó szénkifejtőbrigádokat alakítanak. A bányászok normateljesítését váltásonként vagy havonként számolják el. A fizetést mindegyik munkásnak egyénileg folyósítják a részére megállapított osztály, szakma éa normateljesítés szerint. A komlexbrigádok dolgozói az alapbéren kívül jelentős bérpótlékot kapnak. így a progresszív darabbérrendszer mellett a bányászok keresete, a normának általuk teljesített százalékától függően, növekvő arányban emelkedik. A ciklusok normájának teljesítéséért havi prémiumot folyósítanak, a normán felül teljesített minden egyes ciklusért további prémiumokat kapnak a bányászok. — A mi i észlegünkön — mond ja Prijma brigád vezető a Vorosilov-bányából (Donyec-medence) —

s csak komplexbrigádok dolgoznak. A munka termelékenysége 40 százalékkal emelkedett, az átlagos napi szénkitermelés pedig a részlegeken 240 tonnáról 330 tonnára szökött fel. A komplexbrigádok feladatkörébe tartozik: a szén kombájnnal való kifejtése, fülkék vágása, a fejtési felület ácsolása a kombá jn nyomán, a dúcok szállítása, a gépek gondozása, stb. A kitermelő komplexbrigádok kötelékében 11 ember van, a szerelőés előkészítőbrigádban pedig 5 ember. A komplexbrigádokra való áttérés minden vonalon nagymértékben növelte az átlagos napi szénkitermelést, fokozódott a munka termelékenysége és emelkedett a bányászok munkabére. A ciklusos ütemtervnek a magastermelékenységű bányászmunka alapjának általános alkalmazása a komplexbrigádok megalakításával együtt nagy lépést jelent előre a szocialista bányászmunka megszervezésében. A Szovjet Hadsereg légierejének katonái méltósággal és becsülettel tesznek eleget legszentebb feladatuknak, a szovjethaza szilárd védelmének, katonailag és politikailag fáradhatatlanul képezik magukat tovább. A sztálini sólymok erős kézzel őrzik a haza légi határait. A haza iránti katonai kötelességtudás és a kiváló repülés példaképei Anatolij Geraszimov, Borisz Dokki, Jefgráf Szatájev és Iván Tyezjájev gárdarepülők, akiket a Szovjetunió Legfelső Tanácsa tavaly a „Vörös zászló"-renddel tüntetett ki. A szovjetrepülők, akiket a nagy Sztálin vezetén lelkesít és irányít, mindent megtesznek, hogy becsülettel birkózzanak meg az előttük áHó feladatokkal, újabb sikereket érjenek el a szocialista haza repülőhatalmának további erősítésében. 'ZItÍHtJitSíZvU Részlet MIHAIL DAVEDOGLU színművéből A „Bányászokénak ez a jelenete azt mutatja meg, liogyan győz meg egy kevésbbé fejlett és kevésbbé öntudatos munkást igazi feladatáról, a nehéz munka vállalásának fontosságáról és szépségéről egy fejlettebb, öntudatosabb elvtárs és egy munkáját rajongásig szerető öreg bányász. SZEREPLŐK: Anton Mária Nagyapa Mihály Ilona Színt Anton ék házában, délelőtt, télen. (Nagyapa, Anton, Mária.) Mária: Hova megy? édesapám? Nagyapa: Az igazgatósághoz. Mária: A nyugdíj ügyében ? Nagyapa: Nyugdíjazni aikamak. Hát majd meglátjuk. Anton: Eleget dolgoztál életedben, öreg. Nagyapa: Harminchárom éve dolgozom a bányában. Anton: Többet voltál a föld alatt, mimt fölötte: Mária: Teljes nyugdíj jár. Most aztán pipálhat édesapám egész nap és még pénzt is kap érte. Nagyapa: Majd meglátjuk, mit csinálok egész nap. Még nem mondták ki az utolsó szót ebben az ügyben. No, jó szerencsét Anton: Jó szerencsét. Mária: Ebédre hazaérjen ám, édesapám. Nagyapa (el). (Mária, Anton.) Mária: Anton... Anton: No, mi az? Mária: Ha elmennénk innen, édesapám akkor is megkapná a nyugdíjat. Utánaküldik. Anton: Hát aztán? Mit érdekel ez engem? Mária: Menjünk el innét, Anton. Mindenki elhagyja ezt a bányát. Anton: Már megint kezded? Mária: Mihály is elmegy. (Az ablakhoz megy, valamit visszatesz a párkányra.) Anton: Az öreg Mihály? Azt én nem hiszem. Mária: Elmegy. Nem bírja tovább. A feleségétől tudom. Anton : Nem hiszem. Az asszonyok sokat fecsegnek. Te is sokat fecsegsz. -Mária: Mihály és Ilona csomagoltak tegnap. No nézd, amott jönnek. Szépen kiöltözve, ünneplő ruháiban, útrakészen. Ugy látszik, I búcsúzkodni jöttek. Anton : Nem hiszem. Nem hiszem! Nála voltam csillésgyerek. Mihály itthagyná a bányát? A mi bányánkat? Olyan, mintha az anyanyelvét hagyná el s ezentúl csak idegen -nyelven akarna dadogni, vagy pedig hallgatni örökké, mint a sír. Mária: Már itt is vannak. Jöjjenek csak beljebb, Mihály bácsi, Ilona néni. Csak tessék, tessék. (Anton, Mária, Mihály, Ilona.) Mihály: Jő napot kívánok. Ilona: Búcsúzni jöttünk. Mária (Antonhoz): No, ugy-e mondtam. Elmennek? Anton: Ez nem lehet. Mihály, ugy-e, ez nem igaz? Mihály: De bizony igaz. Elmegyek, Anton. (Megáll az ajtóban.) Anton (mellenragadja Mihályt): Mihály! Nálad voltam csillésgyerek, te adtál először lámpát, csákányt a kezembe. Hogy mehetsz el most? Te az ellenség pártjára állsz? őket segíted? Mária: Miért kevered össze a politikát meg az embereket? Anton: Mert az élet is összekeveri. Mihály: Sok minden összejött, hogy el kell mennem. Anton: Mi minden ? Nem értem. Mihály: Te nem is érted ezt meg. Anton (dühösen rázza Mihályt): No, mondjad. Beszélj. Mihály (a feleségéhez): Beszélj te, asszony. Felelj neki. (Leül.), Ilona (Antonhoz): Hagyd békén az emberemet és törődj a magad dolgával. (Átmegy Máriához, leülnek.) Anton: A magaméval ? Hát az ő dolga nem a magamé is? Hát nem tartozunk össze valamennyien? Te felelj nekem, öreg Mihály! Ilona: Akkor mégis inkább én. Azért megyünk el, mert mások is mennek. Azért megyünk, mert Mi. hály beteg. Azért megyünk, mert... Mihály: Hallgass asszony, eleget beszéltél! Anton: Éppen eleget. Inkább eltemetnélek, Mihály, hogy ne kelljen pirulnod az egész völgy előtt, amiért megfutottál vén fejjel, amikor ... Mária: Hagyd már, Anton. Mindenkinek megvan a maga baja. Ilona: Mi vagy te, porkoláb ? Te nyitod, zárod előttünk a kaput? Mária: Mije vagy te Mihálynak, hogy beleavatkozol az életébe? Senkije sem vagy. Ne törödj te idegenekkel, Anton: Idegen? Még hogy idegen ... Egy elvtárs! I>e mégha az úristen atyafiságához is tartozna, akkor se mosná, le róla semmi, hogy megfutott. Te Mihály, lehet, hogy sok a bajod, de elmúlik mind. És csak úgy múlik el, ha ittmaradsz becsülettel a helyeden. Nem olyan időket élünk, amikor szorongani kell meg töprengeni. Forrong a világ, határozott irányt kell választani. A mára építjük a jövöt'. A szocializmust. És messze kell néznünk, túl a magunk életén. Egyszer még összeszorul a szíved, Mihály, hogy itthagytál bennünket. Gyere velünk, öreg, és megfiatalodsz. Mert a mi munkánk becsületes és jogos harc egy jobb sorsért, mindenki jobb életéért. Tudod te, Mihály, hogy minden tonna szénnel, amit csak kivájsz a hegyből, a szívedet, a gondolataidat küldöd el az embereknek, hogy melegítsenek, világítsanak ? ... A mi szenünk világosságot gyújt, ezt a fényt küldjük el az embereknek és ezerszeresen kapjuk vissza. Mária, Ilona, asszonyok, értsétek meg. Értsétek meg, miért olyan drága nekem a mi szenünk? értsétek meg! A mi szenünk összeköt az emberekkel. Olyan emberekkel, akiket sohasem láttam, soha nem is fogok megismerni. És mégis összeköt velük a szén. És én boldog vagyok, hogy a munkámon keresztül sok százezer emberben élek tovább. Örökké élek bennük és egy vagyok az egész emberiséggel. Ilona: Szép az, Amit mondtál, de... mi azért mégis elmegyünk. Anton (kis szünet után hátraforditf, leverten, majd fokozódó kitöréssel, háttal állva): Hát menjetek ... Menjetek és omoljon le- a hegy is, árassfca el a völgyet, még a nyomát is temesse be azoknak, akik még itt vannak és nem akarják megérteni egymást. Ilona: Hisz tán éppen azért mennek. Ma is lent járt valaki lámpa nélkül, ki tudja, mit akart. Anton: Azt akarta, hogy ti elmenjetek. (Előre fordul Mihály felé.) Az ellenség köreiből való volt bizonyára. És el is érte a célját. Azt akarta, hogy féljetek és itthagyjátok a bányát. Mária: Olyan nagy csuda, hogy valaki fél a sötétségtől, ott a föld alatt? Anton (dühösen): Mit értesz te ehhez? (Mihályhoz.) Mihály, tudom, hogy te nem félsz. Mária: De igenis, fél. Megelégelte a bányász-életet Mi a bányász?. Ugy él, mint a vakond, nem éri a nap, nem örülhet az életnek. Az ember két lábon jár, ti meg hason csúsztok, mint a kígyók. Anton (Mihályhoz): Eredj csak és fulladj meg a gyáva fajtáddal együtt. De ez a völgy akkor is adni fogja a szenet. Bizalmi létemre megint egy elvtárssal kevesebbel állhatok majd a Párt elé! Nem baj, mától kezdve még egy bányász helyett dolgozom majd! Majd dolgozom helyetted is, Mihály! (Máriához.) Eredj velük te is! No, menj! Nem va«y a feleségem, nem vagy az élettársam. Má r i a : Ha elkergetsz, megölöm magam. Anton: Nem kergetlek, csinálj, amit akarsz. Maradj, vagy menj, nekem mindegy. Mária (sírva): Te tudod, hogy miért élsz... Igen, fontosak a ncgy igazságok, de az élet sok apróságból van összetéve... Nagyapa (bejön): Ide nézz, Anton! (Tenyerét mutatja.) Ezt nézd meg. Ez a két tenyér az én bizonyítványom. Mihály: Honnét jösz? Nagyapa: Az igazgatóságtól. Megmutattam nekik a tenyeremet Meg az öklömet. Látták, hogy olyan az öklöm, mint a tölgyfa gyökere. Meg is csaptam volna vele az igazgatót, ha még tovább járatja a száját, azzal a nyugdíjjal. Mária: Megkapja a teljes nyug« díjat, édesapám ? Nagyapa: Nyugdíjat? Minek? Anton: Hát nem nyugdíjaznak ? Nagyapa: Nyugdíjazzák a hóhért, de nem engem. Anton (felszabadult nevetéssel, boldogan öleli meg az öreget. Aztán Mihályhoz fordul.) No Mihály, mit szólsz ehhez? Mihály (hozzálép, zavartan, le. sütött szemmel): Anton, én szégyenlem magam. Nagyapa: Ember vagy, Tóni. Hallottam, hogy megvizsgálják az új módszeredet. Melletted áll a Párt is. Pista legyen a nevem, ha le nem pipálod az egész társasán got. Mihály: Tóni! Te! Bocsáss meg! Neked volt igazad. (Kezét nyújtja.) Ilona: Mihály, szavadat adtad nekem, hogy megyünk, itt hagyjuk a bányát. Meg ne másítsd a szavad. A te szavad mindig olyan volt, mint az eskü. Mihály: Akkor szegtem meg- el szőr a szavam, amikor meglgéi te m néked, hogy elmegyünk nen. Engem a becsületem a hoz köt. Ez szentebb eskü. Ilona: De nekem mi hogy... Mihály: Nem hallgatok rád bet. Holnap leszállok veletek. Anton (kezetfog vele): én ezt, Mihály. II ona: Én is tudtam. De most tán hova menjünk? Otthon : kihűlt a szoba. Mária: Maradjatok itt ebédre. Itt jó meleg van. Még jobban meg. rakom a tüzet. (Kinyitja a vaskályha ajtaját s a kályha mellett álló vödörből szenet lapátol.) Mihály (odamegy a szenesvödörhöz, kiemel egy darab szenet nézi): Szén... (Másik kezéve megsimogatja a szenet.) Szén.. Mária (tüzet rak): Ez aztán adja a jó meleget!... Anton: És a világosságot! (F ü g g ö n y)j