Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-08 / 133. szám, péntek

1951 június 8 5— ujszo ­A francia nép tiltakozik az amerikai megszállás ellen Aa amerikai imperialisták, akik egy­re lázasabb sietséggel építik ki a Szov­jetunió és a népi demokratikus orszá­gok ellen irányuló agresszió katonai támaszpontjait, a szó szoros értelmé­ben megszállják Franciaországot. Itt a la-paliice', bordeauxi és cherbourgi haditengerészeti bázisokra támaszkod­nak, amelyeket lakájaik, a nemzetáru­Iá* kormányának tagjai bocsátottak rendelkezésükre. Az ország számos körzetében az amerikai megszállás már a lakosság közvetlen érdekeit sérti. így Parcy­Meslay-ben (Maine-et-Loire megye) magántulajdonban lévő földeket sajátí­tanak ki egy repülőtér kibővítésére. It; fogják felépíteni a beton-kifutóhelyet az amerikai atombombavető-repülőgé­pek számára. Már szóvátették azt a kérdést is, hogy megszüntetnek két közeli farmot és egy falusi templom harangtornyát is lebontják. Cinq-Mars-la-Píle barlangjaiban (Ind­re-et-Loire megye) amerikai fegyevere­ket halmoznak fel. A hadianyagok szállításához szükséges vasútvonalak építése céljából a hatóságok kisajátít­ják a vasutasok veteményeskertjeit is. A Somme és Pas-de-Calais megyék határán fekvő Warlincourttól nem <rnessze a megszállók a V-2 kilövésé­hez szükséges berendezéseket építenek. Samuossy és d'Athias községek terü­letéit (Aisne megye) helyreállítják azt a repülőteret, amelyet annakidején a hitleristák építettek. Azokat a parasz­tokat, akiket a náci megszállás éveiben elűztek földjükről, az amerikai hódítók most újból elkergetik róla. A Queuille és Guy Mollet-féle kor­mány minden módon elősegíti az ame­rikai megszállást. Amerika urainak ér­dekei fontosabbak számára, mint Fran­ciaország lakosságának érdekei. A le­havre-párizsi amerikai petróleumveze­ték lefektetésének biztosítása céljából a kormány május 7-én a „Journal offi­cíel"-ben rendeletet tett közzé, amely megengedi a „katonai munkálatokhoz szükséges kisajátítások és földfoglalá­sok végrehajtását" az alsó Seine és Eurre megyék 55 községében. Franciaország amerikai megszállásá­nak ilyen és ehhez hasonló esetei tucat­számra fordulnak elő. Az alábbi, távolról sem teljes adatok világos képet nyújtanak ennek a meg­szállásnak a méreteiről. Az amerikaiak Franciaországban hat nagy haditenge­részeti támaszpontot használnak. Rész­ben megszállták, vagy a közeljövőben meg fognak szállni 25 repülőteret és katonai légi támaszpontot. Az ameri­kaiak 18 hadianyag- és üzemanyagrak­tárt rendeztek be, vagy rendeznek be; elfoglaltak 20.000 hektár területű erdőt. Hét város kaszárnyáiban szállásolták el az amerikai csapatokat, nem számít­va Eísenhowernek Párizsban és a Seine-et-Olse megyében, Montgomer­ry tábornagynak Fontainebleauban, Yo­ung tábornoknak Orléansban elszállá­solt vezérkarát (Young vezérkara irá­nyítja Franciaországban az amerkiai hadtápszolgálatot és ellenőrzi a Bor­deuxból Nyugat-Németországba veze­tő stratégiai útvonalát). Franciaország­ban már többezer amerikai katona ál­lomásozik. A keleti megyék hatóságai 200.000 amerkai katona elszállásolására tesznek előkészületeket. Egészbenvéve Franciaország 90 megyéje közül 57-et ilyen, vagy olyan módon érinti az ame­rikai megszállás. E tények világánál elképzelhetjük, mennyire lealjasodtak a jobboldali szo­cialista vezetők, akiknek szócsöve, a „Populaire" nemrég cikket merészelt közölni a következő címmel: „Francia­országban nincsenek amerikai katcjnaí támaszpontok!" Az amerikaiak már a hírhedt „Mar­shall-terv" megvalósításának első per­cétől kezdve „segítség" címén egyre­másra küldték országunkban „tanács­adóikat" és „szakértőiket", az Atlanti­paktum megkötése óta pedig valóságos megszállássá változott az ország éle­tének minden területére való amerikai behatolás. Ámde az amerikai háborús gyújto­gatok tévednek, ha azt hiszik, hogy a francia nép belenyugszik a megszállás­ba. Ma egész Franciaországban hatalmas tiltakozó mozgalmat szerveznek. Sok megyében megalakítják a „Kisajátitot­takat Védő Bizottság"-okat, népgyű­léseket tartanak, petíciókra gyűjtenek aláírásokat, tiltakozó népi küldöttségek keresik fel az államhatalom képvise­lőit. Gyakran előfordul, hogy amikor föld­iükről van szó — amint ez például Entzheimben (Alsaee) történt — a pa­rasztok nyomban ellenszegülnek. Meg­semmisítik a kisajátításra kijelölt föl­dek jelzőcövekeit és a hatóságok tilal­ma ellenére folytatják földjükön a me­zei munkát. Ezt a mozgalmat a legszélesebbkörű egység jellemzi. Ezen a téren a francia népnek gazdag tapasztalatai vannak. Mindenki emlékezetébe véste, hogy a nép egysége sokban előmozdította a hitlerista megszállók szétzúzását. La Pallice, Bordeaux és más kikötők dokkmunkásai példát mutattak a küz­delemre: megtagpdták a hadianyag ki­rakását, amit az amerikaiak a Francia­országban felállított raktárakban akar­tak elhelyezni, vagy Nyugat-Németor­szágon keresztül Tito klikkjének pró­báltak elszállítani. A kikőtőmunkások példáját más szakmához tartozó dol­gozók is követik. Május elsejével kapcsolatban Ta­vauk-ban (Jura megye) a Solvay­gyárak munkásai a kisajátított parasz­tokkal együtt tiltakozó tűntetést szer­veztek a repülőteren az ellen, hogy amerikai paran-sra leszállóhelyeket építenek nehézbo-nbavetok számára. A parasztok még ezt megelőzően meg­semmisítették azokat a jelzőcöveket, amelyekkel a kisajátítás alá eső és a repülőtér kibővítésé' e szánt paraszt­parcellákat megjelölték. A mozgó­gárda és a rendőrség beavatkozása ellenére a repülőtéren rendkívül népes gyűlést tartottak és mindenféle plaká­tokat ragasztottak ki ilyen feliratok­•kal: „Kenyeret és nem bombát!", „Ki az amerikaiakkal!" Amikor az amerikaiak elhatározták, hogy olajvezetéket építenek Le Havre­tól Párizsig, hogy a Bourgetben és d'Orlyban fekvő repülőtereket elilát­hassák üzemany íggal, a párizskörnyéki parasztok tiltakoztak az ellen, tíogy földjeiken keresztül rakják le az olaj­vezetékeket. Argenteuilban (Seine-et­Olse megye) és Nanterre-ben (Seine megye) az összes városi tanácsnokok — a kommunistáktól az RPF-tagokig — egyhangúlag állást foglaltak az olajvezeték építésé ellen. A néptömegek nyomására hasonló álláspontra helyez­kedett Herblay város tanácsa (Seine­et-Oise megye), amelynek tagjai mind­annyian az RPF-hez tartoznak. Argen­teuií-ban egyetlen nap reggeli óráiban 800 aláírást gyűjtöttek a piacon az olajvezetéknek a városon keresztül vezetése ellen. Az amerikai megszállók Cherbour­got drótakadályokkal elkerített katonai táborrá változtatták ahol minden ut­casarkon a „köztársasági biztonsági csapatok" katonái állnak őrt. De még itt is mind szélesebben bontakozik ki a harc a békeért és az amerikai meg­szállás ellen. Ebben a nagy kikötőben 1250 dokkmunkásból már csak 340-en maradtak. A többi jobbnak tartotta otthagyni a munkát és nem vállalta a halálthozó hadianyag kirakását. A cherbourgi fegyverraktár munkásai többször sztrájkba léptek a béke vé­delmére Irányuló legfontosabb követe­léseik aTS*ámasztására. Sok lapra lenne szükség, hogy né­pünk küzdelmének minden mozzanatát felsorolhassuk. Rá kell mutatni azon­ban egy fontos dologra: a harc már meghozta a maga -gyümölcsét. így Hervilliers (Alsace) lakosságának egy­séges kiállása arra kényszerftette az amerikai vezérkar*, hogy elálljon ere­deti szándékától, attó', hogy a község területén repülőteret építtessen. Még ragyogóbb példát szolgáltatott Brest lakossága. Brest Franciaország­nak egyik legnagyobb hadikikötője, amelyre az amerikaiak rá akarják ten­ni mancsukat. Már több mint két éve vívják harcukat az itteni hazafiak, hogy megakadályozzák a megszállást. A mult év áprilisában az amerikaiak azt remélték, hogy célt érhetnek a tüntetők elleni véres rendőri beavatko­zással, amelynek következményeként 80 ember megsebesült, egy pedig meg­halt. De a l amerikaiak keservesen csalódtak. Sohasem volt annyira szi­lárd, mint most a város lakosságának egysége és eltökéltsége, hogy minden erőszakkal dacolva, megakadályozza a hadianyag kiiakását és a kikötő ame­rikai megszállását. De a han^k ez még csak a kezde­te. Ez a harc kétségkívül gyors ütem­ben fog kibontakozni. Az imperialisták és franciaországi lakájaik sietnek, mert látják, hogyan fogadja a nép az eseményeket. De a nép elébe vág a háborús gyújtogatok terveinek. A francia férfiak és nők a legszélesebb egységfrontba tömörülve indítanak harcot hazájuk függetlenségéért, a gyűlöletes amerikai megszállás ellen. Ezt a harcot a Francia Kommunista Párt — a munkásosztály pártja irá­nyítja, amely a nemzeti érdekeknek és az ország nemzeti függetlenségének legkövetkezetesebb védelmezője. A francia nép harcát vezető kommunis­ták minden erejüket megfeszítik, hogy megvalósítsák a munkásosztály akció­egységét — ami az összes egészséges nemzeti erők egységének alapja, hogy megakadályozzák Franciaország ameri­kai megszállását, hogy felcseréljék a nemzetárulás kormányát, a demokra­tikus egység kormányával, a béke kor­mányával, hogy elérjék az öt hatalom közötti békeegyezmény megkötését. „Ki az amerikai, megszállókkal Fran­ciaországból!" Ezt követeli minden békeszerető francia. RENE LOUIS (Megjelent a „Tartós békéért, népi demokráciáért" 133. számában.) 5ZanRKf5ZTél ÉJZEÜÜETE& Mi sem alszunk. Köszönjük soraidat. Dolgozzatok csak tovább szorgalmasan és törekedjetek arra, hogy a CSEMA­DOK kultúrmunkaja minél színvonala­sabb legyen. Ezenkívül nagyon fontos, hogy munkátokkal támogassátok az EFSz-t. Minaen kultúrelőadásról és kö­telezettségvállalásról küldjetek részle­tes beszámolót. Szívesen leközöljük la­punk hasábjain. Fazekas István, Léva. Beküldött versed legnemesebb szándé­kaidat bizonyítják, ezért nagyon aján­latos lenne, ha minél gyakrabban be­számolókat írnál népi hadseregünk céljairól és életéről. Zichy. Nem közöl­hető. Bela Alizabeta. Ügyében eljárunk és mihelyt a hivatalban tájékoztatnak bennünket állásáról, azonnal értesítjük. CSD rokkant, Bardonova. Ha kérvé­nyére eddig nem kapott választ, akkor postafordultával jelentkezzék nálunk újra. ígérjük, hogy ügyében eljárunk. Bari Ceciľx Vlkyna. Levelét és csa­tolt iratait megkaptuk. Ezek alapján ügyét megsürgetjük. P. Béla. A vers gyenge. Jobb lenne, ha beszámolókat írnál nekünk. T. István. Fenti üzenet neked is szól Bittér Imre. Lehetetlen­nek tartjuk, hogy mert famunkás vagy, azért ne vennének fel a túrócszent­mártoni elektrotechnikai munkásfő­iskolára. Ellenkezőleg. Ez a főiskola éppen munkások számára létesült. Igaz, hogy januárban adtad be kérvé­nyed, de eddig visszautasító választ nem kaptál. Ha kérvényed, amint írod, az iskolaügyi megbízotti hivatalban volna, akkor érdeklődünk majd sorsa felől. Addig is tedd meg a megfelelő lépéseket és közöld velünk újra, hol fekszik jelenleg kérvényed. Dunaszer­dahely. A szándék szép. de versnek ez nem elegendő. Mondanivalód tiszta próza. Máskor, ha vannak élményeid, egyszerű szavakkal, mintha beszélnél, írd meg nekünk és mi szívesen leközöl­jük. Veszentényi Ida. Beküldött versed a békéről szép és ezért teljes egészé­ben leközöljük. Munkás építsd a békét. Erősre mint a sziklavár, Meglásd, rád és fiadra Szép és boldog élet vár. Most, most épjtsd a békét, Hisz kezedben van fegyvered. Tiéd a gyár, tiéd a szerszám, S minden munkás a te embered. S mikor az ércet majd Izzó vasként vered, A te álnok ellenséged Ezzel arcul vered. Mert veszniök kell És veszni fognak mind, Mert Te a bekét építed, Pontos munkáddal itt. Kovácsold szilárdra a békét, Hogy al erős legyen, S az idő múlása majd Fejedre babért tegyen. A két kezed erős Tudom, te győzni fogsz, Munkád eredménye majd Mindenkinek megélhetést oszt. Es boldog leszel mindig, Jogod van hozzá rég, Te rajtad függ csak csupán, Hogy gondtalan életet élj. Ezért a jó munkára Gyűjts szívedbe erőt, Tudom, te munkás, megvéded A boldog, békés jövőt. Szurdi János. Mivel egyenjogúak vagyunk, az iratot éppúgy megkapod, mint bármely szlovák dolgozó. Ehhez nem fér kétség és ehhez nem kell kü­lön rendelet Békét követelünk. Ver­sedből négy soi t ragadunk ki: Békéért küzdöt'ek hős vörös katonák, Kik a kis népekéit vérüket ontották. Harcuk árán virul ma a szabadság. Példájuk nyomán egyesül a dolgozó [világ. A vers további része is a legneme­sebb szándéktól tanúskodik és bizo­nyítja azt. hogy idővel, ha olvasni és tanulni fogsz, még szebb költeménye­ket írsz majd. Beküldött versed két befejező sorát is lehozzuk: A gyilkosokra lesújt munkáskezünk. Mi dolgozók milliói békét követelünk. B. Ernő. A versek ezúttal nem si­kerültek. Buztika Árpádné. Kérjük, értesítsen bennünket, sikerült-e már a Nemzeti Tanácsnak a lakásügyét elin­téznie. Csutor Elek. Az első ügyében eljárunk. A második ügyben forduljon a helyi Nemzeti Bizottsághoz. Seres Sándor. Öregségi nyugdíj iár magá­nak, miután betöltötte 65. életévét. A Nemzeti Tanács útján kell, hogy meg­kapja Többeknek: Kísérjék figyelemmel la­punk jövő heti számát, felelni fogunk minden levélre, Keleí-Szlovákiában a béke vasútvonalát építjük Jól emlékezünk mindnyájan az 1947-es évre, amikor éhség fenyege­tett bennünket. S akkor a kolhoz föl­dek gazdag terméséből nekünk is iu­tott. Čierna n/Tisou volt az a hely, ahol hazánk területén először markolhat­tunk az aranyló búzaszemekbe s a szovjet vagonokból a mieinkbe rakhat­tuk át az értékes gabonaszállítmányt... S azóta is a vagonok ezrei és ezrei özönlenek Čierna nad Tisou-ról az or­szág belsejébe és hozzák magukkal az újrbb és újabb szállítmányokat, a ga­bonának, nyersanyagnak millió tonnáit, gépeket, stb.... A Szovjetunió segít bennünket, segít, hogy sikeresen épít­sük ki hazánkban is a szocializmust.' Csak egyvágányú vasútvonal kötöt­te össze Čierna n./T.-t az ország töb­bi részével. Ez kevésnek bizonyult. A Szovjetunióval kötött gazdasági szer­ződésünk és Kelet-Szlovákia iparosítása szükségessé tette egy új vasútvonal megépítését. Élénken emlékszünk Karol Bacilek elvtárs szavaira, aki közel két évvel ezelőtt, mint közlekedésügyi megbí­zott a következőket mondotta a vasút­vonal építésének megkezdésekor: „A legrövidebb időn belül felépítjük ezt a vasútvonalat Azelőtt ilven épít­kezés évtizedekig tartott, mi néhány éven belül építjük ezt fel. Ez az a vas­útvonal, melyen segítséget kapunk a Szovjetunióból. Nevezzük el a Szövet­ség Vasútvonalának a Szovjetunióval, a mi szövetségesünkkel és barátunk­kal." Kelet-Szlovákiában a múltban nyo­morúság uralkodott. A magas hegyek közé ékelt falucskák elszakadva a vá­rosoktól, maradiságban éltek, nem volt munkalehetőségük és ezrével vándo­ioltak ki külföldre. A kapitalista rend­szer nem törődött velük, S ott, ahol azelőtt a völgyekben, a kanyargó fo­lyók partján, a felhőkbe nyúló hegyek alián, a pásztorok az élet keservéről daloltak, ma új, hatalmas üzemek épül­nek s az elégedett, megbékélt élet da­lai csendülnek fel a dolgoiók •fkáról. S a Szövetség Vasútvonalán megin­dult a munka. Az egyes munkaszaka­szokra újabb és újabb dolgozók, mun­kások, műszakiak, brigádosok, a CsISz tagok ezrei jöttek. Kifejlődött itt a szocialista munkaverseny ... A vasútvonal építői hegyoldalakat mozdítanak el, alagútakat fúrnak, hida­kat építenek. A Szövetség Vasútvona­lának, mely a Szovjetunióval köt össze bennünket, mielőbb készen kell lennie! A tegnap még csendes völgyekben, a folyópartok mentén a vasútvonal épí­tőinek beszéde, a gépek zakatolása hir­deti a megszületett új, boldog életet. Ha kérdezitek a vasútépítő munká­sokat, hol voltak azelőtt, sokan azt fe­lelik, hogy Franciaországban, Bel­giumban, Kanadában. A nyomorúság űzte ki oda őket. S most, amikor az új életviszonyok kialakulásának nemcsak tanúi, hanem formálói is lettek, szívük mélyéből jön a szó: — Csak most ismerjük fel igazán a Párt ereiét, mely mozgósítani tud|a dolgozóink millióit a szocializmus épí­tésére ... B ezért szilárdít juk a normá­kat, ezért érünk el magas teljesítmé­nyeket, hogy hálánkat fejezzük ki ez­zel is Pártunknak mindazért a jóért, amit értünk tett... A borsai vonalszakaszon CslSz-tagok dolgoznak. Az ifjú brigádosok, amikor naponta lát ják a vagonok százait futni az ország belseje felé, még az acél­kerekek kattogásában is a szovjet­emberek segítségének megnyilvánulá­sát érzik s ezért kiáltják nagy öröm­mel és lelkesedéssel a mozdonyveze­tőknek: — Hamarosan elkészül az új vasút­vonal! Az ifjak töltéseket emelnek, lapátol­ják a vagonokból kirakott kavicsot, le­rakják a talpfákat, síneket, szerelik az ú i szemaforokat. .. Zdrazsilova Hanka elvtársnő, aki a borsai vonalszakasz parancsnokhelyet­tese, ezeket mondja: — A brigádosok szakaszait havonta mindig ugyanarra a munkára osztjuk be így nagvobb teljesítményeket ér­nek el. S a brigádosok a CSD dolgozói­vá 1 együtt vállalnak szocialista kötele­zettségeket ... — Közülünk sokan olvasták Azsa­jevnak ..Távol Moszkvától" c. regé­nyét, — folytatja Zdrazsilova elvtárs­nő. — Sok mindenre megtanított ben­nünket ez a könyv, főleg a munka szer­vezésében nyújtott nekünk segítséget. Mi, CslSz-tagok sokat merítettünk a komszomolista brigád lelkesedéséből, munkakészségéből, abból, hogy miként dolgoztak erős tél és fagyok idején a telefonösszeköttetés megteremtésén^ melynek oly nagy szerepe volt a má­sodik világháború Idején a hátország­ban létesített kőolajvezeték mielőbbi felépítésében. A szocializmus ifjú építői lelkese­déssel olvassak a szovjetkönyveket. Itt, Borsán, nemcsak Azsajev regénye járt kézről kézre, hanem Katajev könyvéből is sokat tanultak. De hadd beséljen erről is Zdrazsilova elvtárs­nő: — Átvettük ebből a könyvből a szo­cialista munkaverseny helyes megszer­vezésére vonatkozó tapasztalatokat, melyeket főleg a betonozási munkála­toknál használtunk fel. Megtanultuk ebből a könyvből, hány fordulatot kell megtennie a gépnek, hogy minden per­cet kihasználhassunk a beton keveré­sénél. Naponta négy váltásban dolgoz­tunk, a gépeket naponta huszonnégy órát vettük igénybe és csak akkor ál­lítottuk le, amikor tisztítani kellett őket. Az anyagot előre biztosítottuk. Vizet, kavicsot, cementet, kis vonaton szállítottunk. S így sikerült a kitűzött határidőn belül felépítenünk hatalmas pilléreket és támaszfalakat. A Szövetség Vasútvonalán nemcsak a munka folyik vidáman, hanem nagy örömet nyújtanak a vasútvonal útvonal építőinek a kultúr-politikai órák a szocializmus öntudatos építői szülei­nek. A 6okszáz brigádos között fel­tűnik a húszéves Geting János, akinek csak nyolc elemije van s most az egész vonalszakasz gazdasági felelőse lett, több, mint ezer ember élelmezéséről gondoskodik. — Az életemet jelenti nekem ez a munka, — mondja az Ifjú elvtárs, — minden igyekvésemet beleadom, hogy jól végezzem ... S vannak itt lányok, akik a mutban húzódoztak az ilyen munkától s most megmutatják, hogy ők te, a szovjet komszomolista lányokhoz hasonlóan erőteljesen kivehetik részüket a szo­cializmus építéséből. A második tábor 85-ös szakasza csupa lánvból áll. Má­jusban kesdték meg a munkát. S az első hetekben az ő szakaszuk tartotta az elsőséget az egész táborbani — A Szövetség Vasútvonala a Béke Vasútvonala — mondja Nekud Bohu­mír elvtárs, — mely a Szovjetunióval köt össze bennünket. Ügy érezzük, mintha a Szovjetunió az anyánk volna, úgy gondoskodik rólunk. Ha a Vörös Hadsereg ner i szabadított volna fel bennünket, most is kapitalista rend­szerben sínylődnénk s éppen ezért még erősebb akarattal, melegebb vágy­gyal fűzzük szorosabbra elvtársi kap­csolatunkat a Szovjetunióval. Jugo­szlávia példáján látjuk, — folytatja Nekud elvtárs, — hogy mit jelent az, ha egy népi demokratikus állam elsza­kad a Szovjetuniótól. Jugoszlávia né­pei újból a nyugati és hazai kapitalis­ták járma alá kerültek, éheznek és nyomorúságban élnek. — A Szovjetunió nemcsak politikai­lag. hanem gazdaságilag is erő­sít bennüahet. Még egy állam sem adott íiekiink annyit, mint a Szovjetunió mely nem akar rajtunk nyerészkedni, csak segít bennünket, hogy mielőbb kiépíthessük hazánkban is a szebb életet, — mondja Zajko Do­monkos. — A mi vonalszakaszunknak az alapterv szerint ez év végéig kel­lene elkészülnie s mi, a CsISz szlovákiai kongresszusán kötelezettséget vállal­tunk, hogy már november hetedikére elkészítjük! Míg nyugaton a kapitalisták aljas terveket szőnek egy újabb világégés előkészítésére s míg az ö munkájukat, építkezéseiket a fegyverek csörgése jellemzi, addig nálunk a békés építő­munka jegyében élünk s dolgozóink milliói a Szovjetunió felé fordítják te­kintetüket . . . Kelet-Szlovákiában a Béke Vasútvonalát építjük. Borovszka Hilda alig töltötte be huszadik élet­évét. O is itt dolgozik a Szövetség Vasútvonalán. Munka után sokszor ki­ülnek a dús lombú fák árnyékába és boldog, szabad életünk szépségeiről énekelnek. Hilda meg harmonikán ját­szik. — Ezért a nyugodt és békés életün­kért mindig harcolni fogunk. Még job­ban fogunk dolgozni, mint eddig.., — mondja. ... És szemének bársonyos tekinte­tével végigsimogatja a közelben tova­sikló új sínpárt, mely a tűző napfény­ben ezüstös sávként hat. — Jobb összeköttetésünk lesz a Szovjetunióval, — hangzanak fel új­ból öntudatos szavai, — ami nagy vé­delmezőnkkel és szebb jövőnk biztosí­tékával! PETRÖCI BÁLINT.

Next

/
Thumbnails
Contents