Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-08 / 133. szám, péntek

Ili SZO 1951 június 8 Köztársaság u n k ban több mint három és féimiliió dolgozó adta le eddig szavazatát a békeegyezményre! A Nemzeti Arcvonal Központi Akciós Bizottsága és a Béke Hívei Cseh­szlovákiai Bizottsága jelent): Az öt nagyhatalom közti békeegyezmény megkötéséért és Nyugat-Né­metország felfegyverzése, valamint az áruló reakció elleni tiltakozással egy­bekapcsolt népszavazást majd minden üzemünkben, hivatalunkban és har­madfokú iskolánkban végrehajtották. A szavazás lefolyása és eddigi eredményei újból bizonyítják dolgozóink harci elszántságát, megakadályozni az amerikai háborús bűnösök al jas szán­dékait A szavazólapok aláírásánál a bányákban, kohókban, műhelyekben, hivatalokban és az összes többi munkahelyen az építő kötelezettségvállalások tízezreit jelentették be, amelyeknek fő céljuk az ötéves terv fokozott felada­tainak teljesítése és túllépése. Ezekben a napokban a falvakon és a városokban Is megkezdődött a népszavazás. Polgáraink aláírásaikat itt is értékes kötelezettségvállalások ezreivel kötik egybe. Egységes Földműves Szövetkezeteink, kis- és közép­parasztjaink a szavazólapok aláírása alkalmából kifejezik elszántságukat, hogy a lehető leggazdagabb termést érik el az idén. Ez év jjnius 4-ig nem teljes jelentések szerint 3,595.887 szavazatot ad­tak le a békére. A bejelentett számadatok nem felelnek meg a leadott szava­zólapok tényleges számának, mivel sok község jelentését még nem küldte be az illetékes járásoknak. A Nemzeti Arcvonal agitkettőseit, akik meglátogatták polgárainkat ott­honaikban, igen szívélyesen fogadták. Ez annak bizonyítéka, hogy egész né­pünk hatalmas érdeklődéssel fordul a világbékéért folyó harc kérdései felé és egyúttal bizonysága annak, hogy szilárdan hisz a béketábor pyőzelmében, az amerikai imperialisták és az áruló reakció háborús tervei fölött. Az egész megújhodott Nemzeti Arcvonal minden alkotórészének funkcio­náriusai és tagjai továbbra is biztosítani fogják a népszavazás sikeres lefolyását. Segítséget nyújtanak különösen a Nemzeti Arcvonal agitkettőseinek, amelyek küldetésüket nemcsak az aláírások gyűjtésében látják, hanem elsősorban minden polgár meggyőzésében, hogy y ígv tel jesítsék a történelmi jelentő­ségű feladatot, amelv az agitkettősökre, mind a béke követeire hárul. A békenépszavazás lefolyásával kapcsolatban az alábbiakban közöljük néhány levelezőnk írását. a bratfstevai kerületi párlkonferencía vttafetaőlaléiaibél Sok nehézséget és akadályt tárt iel és küszöbölt ki a pártkonferencíákon elhangzott bírálat és önbírálat Pártunk kerületi konferenciáin kidomborodtak azok a fontos feladatok, amelyeket a Csehszlovákiai Kommunista Párt tör­ténelmi jelentőségű ülése határozott meg. A vitafelszólalások legnagyobb része a békeharc és a szocialista épités kérdései körül mozgott. Peti ás elvtársnő, Stollwerck-gyári dolgozó, be­számolt arró', hogy a békeakciót sikeres pclitikai agltációval kapcsolták össze, amit a gyár öntudatos dolgozói sikerrel hajtottak végre. Az üzemi CsISz-szervezet Is bekapcsolódott a munkába. Mi dolgozók nagyon 61 tudfuk, hogy milyen 'elentősége van a béke népszavazásnak és ezért mindannyian örömmel írjuk alá a Világ Béketaná­csának felhívását. A füleki járásban a falukban a kis- és középparasztok a békére szavaznak azért, mert tudatá­ban vannak annak, hogy a békés építés elsősegíti a falu szocializálását. A fa­lu dolgozói nem kívánnak háborút. Til­takoznak az ellen, hogy az amerikai repülők gyújtóbombái perzseljék el békés családi házaikat. Mi ezt nem en­gedjük. A sztálini békepolotika a mi politikánk. Többtermeléssel, ^ hektár­hozam fokozásával, a gazdasági terv teljesítésével és a közös aratás elkészí­tésével és elvégzésével válaszolunk az amerikai imperialisták gonosz terveire. KALAS ISTVÁN munkáslevelezö", Söreg. A fokozott feladatokat teljesítjük Hogy a munkásosztály és a dolgozó nép megértette a béke népszavazás je­lentőségét, arról tesznek tanúságot a nagyszámú kötelezettségvállalások. A komáromi gázművek dolgozói a népszavazás alkalmából következő békevállalásokat tettek: A termelési terv fokozott feladatait elvégezzük változatlan munkáslétszám­mal. Sőt a munka termelékenységét 15 százalékkal emeljük. Felger és Pollák elv társnők a gázkemencék f ütőmun­kásnői vállalták, hogy normájukat 140 százalékra teljesítik és teljes mérték­ben pótolják a férfi munkaerőket. Ver­senyre hívták a férfifütőket, hogy ez­zel is meggyorsítsák az ötéves terv fo­kozott feladatainak teljesítését. Munze elvtárs vállalta, hogy két női erőt ta­nít be fűtőnőnek. A befektetési mun­káknál dolgozó csoport vállalta, hogy a megszilárdított normákat 140 száza­lékra fogják teljesíteni, miáltal két munkaerőt takarítanak meg. Az elvtár­sak vállalásaik során hangsúlyozták, hogy ezt azért csináják, mert ezzel meg akarják szilárdítani a világbékét és meg akarják gyorsítani hazánk szo­ci.-'ľsta építését. Ez a béke híveinek szava. Azoké, akik békében akarják építeni hazáju­kat Ezek a vállalások, kell, hogy me^élemlítsék az imperialistákat, az , osztályellenséget, az amerikai kéme- I ket, a vatikáni klérust és a nyugati J áľ mok háborús uszítóit. Ezek és a többi tények bizonyítják j azt. hogy dolgozóink kezűkbe vették a béke megőrzésének ügvét és emellett munk'.köte'ezettségeik becsületes tel­jes ;'ésével a végsőkig ki fognak tar­tani. HARCINY1K I. levelező, Komárom. Amikor a Báke Hivei Világtaná­csának fe'h'v'.sát kezünkhöz kaptuk, hat'r- "t-'n 1". Igenis, aláirtuk a béke­Ivet é^ mindannyian tudjuk, hogy miért írtuk alá. Mikor a Nemzeti Arcvonal agitációs kettősei átadták építkezésünk munkásainak a szava­zóívet, a dolgos munkáskezek erélyes I vonásokkal odaírták nevüket és ez­zel kifejezték azt, hogy ök is csat­lakoznak a békevédök hatalmas tá­borához. Követeljük, hogy az öt nagyhatalom kössön békeegyez­ményt, tiltakozunk Nyugat-Német­ország felfegyverzése ellen. A népszavazás abban az időben történik, amikor a CsKP megalapí­tásának 30 éves évfordulóját ünnep­li. Szeretnék rámutatni a Párt be­csületes békepolitikájára, amelyet megalakítása óta folytat. A har­minc éves harc megedzette a Pár­tot, a bék'etábor szilárd bástyájává tette. Emlékszem az 1936-os évre, ami­kor a királyhelmeci járásban egy gát építésénél dolgoztunk és harminc filléres bérjavitást kértünk, amit a kapitalista vállalkozó nem volt haj­landó megadni. Ezt a kérésünket a vörös szakszervezeten keresztül is benyújtottuk, mire a vállalkozó azt válaszolta, hogy ez a papír a sze­métkosárba való. A hír villámgyor­san szétterjedt a gát építésén dol­gozó munkások között. Leállítottuk a munkát és egy hétig sztrájkol­tunk. Természetesen csendőröket küldtek ránk. Voltak olyanok, akik nem csatlakoztak hozzánk, mert az asszonyaik, a családjuk kényszerí­tette őket arra, hogy dolgozzanak. Igaz, hogy füt-fát ígérgettek nekik. Nekünk is ígérgettek. Választások előtt álltunk. A szociáldemokrata küldöttek hazudoztak és azt állítot­ták, hogy a szavazás után hat ko­ronát fogunk kapni minden köbmé­ter föld kitermeléséért. De mi már ismerttik az ő ígéreteiket és fakép­nél hagytuk őket. Ez az idő elmúlt. A szocialista építés útjára tértünk. Munkája után becsülik az embert. Nagyon fontos kérdés a káderek nevelése. Szüksé­ges a munkások soraiból olyan után­pótlást nevelni, akik tökéletesen el­sajátítják Marx, Lenin és Sztálin tanait, akik azért fognak tanulni és dolgozni, hogy ne ismétlődjék a mult nyomora és hogy ne kelljen könyö­rögni munkáért a kapitalista vállal­kozóknak, ne legyen kizsákmányo­lás. Nagy harcot vivott Pártunk osztályellenségeink és a burzsoa-na­cionalisták ellen. Még ma is éberek­nek kell lennünk és nem szabad megengednünk, hogy a reakció gá­tolja békés épitő munkánkat. Még magasabbra emeljük a munkásosz­tály zászlaját a békéért folytatott harcban, a szocialista munkaver­senyben. Féljenek a háborús uszítók, mert a mi győzelmünk biztos. A bé­ke ügye nyerni fog, mert bennünket a Kommunista Párt nevel és oly bölcs vezérek vezetnek, mint Sztá­lin és Gottwald elvtársak. TÖRÖK IMRE munkáslevelezö, Csernö. Békefelajánlásaitik Pelsőcardó községben június 3-án ' reggel kezdődőt meg a népszava­zás. Agitációs kettősök látogatták meg a osaládokat, elbeszélgettek velük, mindenkinek megmagyaráz­ták, hogy miért fontos mindany­nyiunkra a békeszavazólapok alá­!rása. És Pelsőcardó lakossága meg. értette a Világ Béketanácsínak fel­hívását, tudja jól, hogy a békére, mind maguk, mind gyermekeik bol-1 Az Ifjúság a sikerült évzáró vizs­gákkal is a békéért harcol. dog jövőjére szavaznak. Tudják, hogy minden aláírás, minden mun­kafelajánlás, a kontingens teljest tése egy-egy csapás azokra, akik újabb háborút, újabb vérontást akar­nak előidézni. Éppen ezért községünkben nem volt egy tizenöt éven felüli lakos sem, aki ne írta volna alá a szava­zólapot. Éppen ezért Pelsőcardó la kossága a szavazás alkalmából kö­telezettségvállalásokat is tett. Vál­laltuk, hogy megjavítjuk a közsé­gen keresztül vezető utat. Egyénileg a fogatosok vállalták, hogy harminc köbméter követ kifuvaroznak az út­javításhoz. Felajánlottuk harminc­ötén, hogy 376 brigádórát dolgozunk le az útjavításnál és az EFSz-ben. A kontingensen felül 220 liter te­jet, 165 drb tojást, 320 kg búzát, 100 kg szénát és 50 kg húst szol­gáltatunk be. Tizenegyen megren­delték a Tartós békéért — népi de mokráciáért. című lapot, ketten ön­kéntes véradományozásra jelentkez­tek. A CsISz helyi csoportja egy színdarabot fog lejátszani és a tiszta bevételt a koreai gyermekek meg­segítésére ajánlotta fel. Az egyéni felajánlások pénzérték­ben kifejezve meghaladják a 15.000 koronát. JÄNOSDEÄK LASZLÓ munkáslevelezö, Pelsöc. Kezűnkbe vesszük a béke megvédésének ügyét Egész Csehszlovákia területén fel­emeli a munkásosztály, a dolgozók tömege tiltakozó szavát a háború ellen. Csehszlovákia dolgozó népe jól tudja, hogy a háború csak rom­bolást, vért és fájdalmat jelent. Még élénken emlékezetünkben élnek a mult háború borzalmai. És ezért ítéljük el a leghatározottabban a háborús uszítókat, az ágyúgyároso­kat, a profithajhászókat, akik a ^dolgozó nép vérének feláldozásával újra piszkos nyereségeket akarnak zsebrevágni. A mult háború is csak keresetet jelentett számukra. Ezért szeretnék most is folytatni ezt az aljas mesterkedést. Garázdálkodó politikájukat megfigyelhettük a gyarmatokon, Vietnamban és Indo­néziában, Burmában és Malajában, és megfigyelhettük Görögországban, Spanyolországban és másutt. Koreá­ban kirobbantották az új háborút. Ugyanezt szeretnék nálunk is meg­tenni. De a nyolcszázmilliós béke­tábor nem engedi, hogy piszkos ter­veiket végrehajtsák. Ezt fejezi ki népszavazásunk is. Gúta népe is megtartotta a béke nagy ünnepét, népszavazását. Előtte népgyűlést tartottunk és bár az idő­járás kedvezőtlen volt, nagy tömeg gyűlt össze ezen a gyűlésen. Figyel­mesen hallgattuk az előadók és fel­szólalók beszédeit és utánuk perce­kig tartott a lelkes taps, a jelszók hangoztatása, a Szovjetunió, Sztá­lin, Gottwald elvtársak éltetése és a béke követelése. Amikor befeje­ződött az ünnepség, világosan érez­tem, hogy az elhangzott szavak hűen kifejezték akaratunkat, hogy a békét megóvjuk. Tudatában va­gyunk annak, hogy kezünkbe kell vennünk a béke megvédésének ügyét és mindvégig ki kell mellette tarta­nunk, ahogy ezt Sztálin elvtárs tűz­te elénk. JíOLNAR GÉZA levelező, Gúta. Dvorská, cseklészi elvtársnő, be­számolt arról, hogy milyen szépen emelkedik az asszonyok száma, akik bekapcsolódnak az építő munkába. A népszavazási akció folyamán az asz­szonyok kötelezettséget vállaltak, hogy minél több háztartásban dolgozó asz­szonyt megnyernek a munkára. Az évzáró közgyűlésen vállalt -kötelezett­séget, hogy 400 női munkaerőt tobo­roznak, már részben teljesítették, mert 211 asszony már megkezdte munkáját. Tokár elvtárs, a kerületi pártbizottság elnöke beszámolt arról hogy június 2-ig a bratislavai kerület üzemeiben, hivatalaiban és iskoláiban 170.634 polgár szavazott a békepak­tum megkötésére. Pisti elvtárs, vágbesztercei vízierőmű üzemi szer­vezetének küldötte, az építkezés ered­ményeinek értékeléséről beszélve a következőket mondotta: „Nagyon ko­moly oka van annak, hogy a mi alap­szervezetünk gyengén működik és pedig az, hogy a járási pártszervezet nem segít nekünk. Az építkezéseken egyáltalán nincs politikai .munka. Ahol az üzemi pártszervezet és az üzemi szakszervezet együttműködik az épít­kezés vezetőségéve 1 és a technikai vezetőkkel, ott jobb eredményeket mutatunk fel. Pisti elvtárs bírálta az építkezési káderek rossz kiválasztását, ahová az államosítás után nagyon sok kapitalista elem került be. Barnoky Imre elvtárs, a várkonyi állami birtok dolgozója a következő­ket mondja: „A várkonyi állami bir­tok üzemi pártszervezetének munkája az 1950-es év első felében csak szer­vezésből és a szervezeti élet fenntar tásából állott, önkritikailag be kell is­mernünk, hogy a Párt üzemi bizott­sága képtelen arra, hogy érvényesítse vezető szerepét. Főleg rossz munkánk következ­ménye, hogy az állami birtokok munkásai bizonytalanságban élnek. Ezt az állapotot egyrészt az idézi elő, hogy a birtokok üzemi párt­szervezete és tagsága nem áll meg­felelő politikai fejlődési színvonalon, másrészt nálunk az állami birtok élén egy 700 hektáros nagybirtokos, mint üzemi igazgató állt, akit az üzemi pártszervezet segítőtársával, egy reakciós, a munkásságtól gyű­lölt hivatalnokkal együtt, minden felülvizsgálás és bírálat nélkül át­igazolt. A járási pártvezetőség azonban segítségünkre sietett. Ki­zártuk sorainkból a volt nagyblrto kost és a társát jelöltnek helyeztük vissza. A 700 hektáros volt nagy­birtokos, mint „nélkülözhetetlen szakértő" dolgozott nálunk és a ml tapasztalataink is bizonyítják Široký elvtársnak, a Csehszlovákiai Kom­mun'sta Párt Központi Bizottságá­nak ülésén elhangzott beszédében mondott szavait, hogy senki sem tehet nagyobb kárt a munkában, mint egy úgynevezett nélkülözhe­tetlen szakember, akinek a szocia­lizmus felépítéséhez semmi köze sincsen. Meg kell említenem az állami birto­kok központjának és a kerületi fel­ügyelőségnek helytelen eljárását a természetben való javadalmazások el­törléséről. Ahelyett, hogy kellő politi­kai munka előzte volna meg ezt és meggyőzték volna a dolgozókat a tel­jesítmény szerinti fizetés helyességé­ről, körlevéllel rendelték el a kommen­ció eltörlését. Sedlák Mária elvtársnő, a Pravda szerkesztője, foglalkozott a pártsajtó terjesztéséről szóló határozattal. Be­számolt a terjesztési kampány szép eredményeiről, amelyeket különösen azokban az üzemekben értek el, ahol a dolgozók megértették a sajtó politi­kai feladatát és a mindennapi munká­ban nyújtott segítségét. A párttagsá­got felhívta, hogy segítsenek a Párt napilapjait, a Pravdát és az Uj Szót minél szélesebb rétegekben elterjesz­teni és minél több munkáslevelezőt szerezni nekik. Dubcsek A. elvtárs, felhívta a párttagok figyelmét a tö­megszervezetekkel való hiányos kap­csolatokra, illetve arra, hogy a párt­szervezetek nem szentelnek kellő fi­gyelmet a tömegszervezeteknek. A tömegszervezetek fontos segítő-társak az előttünk álló feladatok megvalósí­tásában. Éppen ezért a járási párt­szervezeteknek oda kell hatniok, hogy a népi közigazgatás szerveinek, az ál­lami hivatalokban, a felvásárló és el­osztó aparátusban dolgozó kommu­nistáknak munkája megjavuljon, hogy ne terheljék meg a Párt apparátusát olyan munkával, amelynek az elvégzé­se tulajdonképpen rájuk tartozik. Dubcsek elvtárs rámutatott arra is, hogy a kerületi pártbizottság oktatói úgy fogják fel munkájukat, hogy sok­szorosított körleveleket küldenek a járásba és az üzemekbe. Jaura elvtárs, a nagyszombati Kovosmaltból, arról beszélt, hogy a munkabérek nagyobb iramban nő­nek, mint a munka termelékenysége. Ennek okát abban látja, hogy külö­nösen a hivatalnokok nagyon sokat túlóráznak. A békeakció és a május elsejei kötelezettségvállalások sike­res megszervezésére 18 hivatalnokot tudtunk felszabadítani munkájától. A munkahelyek felülvizsgálásakor, ahol eddig 60 hivatalnok dolgozott, leszállítottuk a munkaerők számát 37-re. Megkezdtük a harcot a túl­órák ellen és a túlórák számát 12% helyett 4.1%-ra szállítottuk le. Arvay elvtárs, a nagymegyeri EFSz elnöke komoly és jelentős felszólalásá­ban rámutatott a burzsoa-nacionaliz­mus káros tevékenységére a nagyme­gyeri járásban. Különösen hangsú­lyozta azt, hogy a régi magyar elvtár­saknak nincs még pártigazolványuk, holott mindenki előtt tisztán áll az a tény, hogy a régi Csehszlovák Köztár­társaságban a magyar munkásság ki­tartással és lelkesedéssel, véráldozatok­kal vett részt a munkásmozgalomban és hozzájárult a Vörös Hadsereg se­gítségéved ahhoz, hogy felszabadult ha­zánk ma a szocializmust építheti. El­mondta, hogy a közel múltban elmozdí­tott nagymegyeri párttitkár, — akinek az esetével a fegyelmi bizottság fog­lalkozik — a magyar elvtársak jelent­kezési ívét félredobta és a sürgetések­re mindig azt a választ adta, hogy a jelentkezésekre még semmi válasz nem érkezett. Široký elvtársnak a kritikája helyes — mondotta'—, mert Nagyme­gyeren a húsfelvásárlás elégtelen és önkritikailag be kell ismerni, hogy ami­kor megkapták az egyházi és más el­kobzott birtokokat, nem biztosították az ennek megfelelő állatállományt. A galántai traktorállomás küldötte önkritikailag és kritikailag számolt be munkájáról. „A gépállomásoknak az a céljuk és küldetésük, hogy a kis- és középparasztokat felmentsék az eddigi nehéz munkájuktól és hozzájáruljanak a föld gyors és jó megmunkálásához. Azonban ezen küldetésüknek 1948-ig nem tettek eleget, mert a traktorállo­mások akkori vezetőinek nem az volt az érdekük, hogy a kis- és középpa­rasztokat megnyerjék, hanem ők „az igazgató urak" vagyont szerezzenek. 1948 után a helyzet megváltozott, A járási pártszervezet felfigyelt a veze­tők rossz munkájára, de még ekkor is történtek hibák. Nem gondoskodtak a gépek téli megjavításáról, a szükséges alkatrészekről, értékes hernyótalpas gé­péket egész télen keresztül kinthagy­ták a földeken. Azonban a járási veze­tőség ébersége erre rájött és azonnal intézkedés történt a gépek beszállításá­ra. Ma a galántai gépállomás második helyen áll a tavaszi munkák elvégzésé­ben és ha ezek a hibák nem lennének, akkor első helyen lehetne. A járási pártszervezet már megtette a lépéseket, hogy ezt az igazgatót is távolítsák el állásából, s a gépállomások vezetői a jövőben ne lehessenek reakciós egyé­nek. Ami a politikai munkát illeti, 1950 közepéig semmiféle politikai munká­ról beszélni nem lehet. Csak azutan, mikor minden állami gépállomás kapott politikai oktatót, értették meg a gép­állomások dolgozóival,' hogy nekik más kötelességük is van, mint traktoron ülni: újságot, brosúrákat kell olvasniok, gyűléseket tartani, esti iskolát végezni és azt, hogy az üzem dolgozóinak jo­guk, sőt kötelességük is résztvenni az üzem irányításában. Ennek következté­ben teljesen megváltozik a munka az üzemben. A járási pártvezetőség min­den ereiével segít a gépá'lomás munká­jában és az ő segítségükkel minden nehézséget leküzdöttünk, végrehajtot­tuk a munkaerők toborzását. t?3 új traktoristát szereztünk, akik közül már 97, 10 napos politikai isko Tn7^s t'fnn le­vizsgázott. Sokan további 2 hónapos oo'itikai isko'ába mennek. A tavaszi munkák sikeres elvégzése után hat traktort adtunk a sznnicai já­rás segítségére és ez a brigádunk dí­csérőlevelet kapott. Tovíbbí 81 trakto­rista ment brigádmunkára. Túri Mária.

Next

/
Thumbnails
Contents