Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-07 / 132. szám, csütörtök

472 ujsz Ö 1951 június 9 Az 1951. évi aratási munkálatok biztosításáról szóló kormányrendelet Az Egységes Földműves Szövetkezetek, a kis- és középföldművesek, az állami birtokok és a traktor­állomások alkalmazottai most a tavaszi munkák si­keres megvalósítása után az aratás küszöbén állnak a gottwaldi ötéves terv harmadik évében. Az aratási munkálatok sikeres és gyors megvaló­sításától nemcsak kis- és középföldműveseink élet­színvonalának emelkedése függ, hanem EFSz-eink további megszilárdítása és dolgozó népünk gazda­gabb élelmiszerellátása is. Hála a munkásság kis- és középföldművesekkel váló szövetsége megszilárdításának, dolgozó föld­műveseink és az Egységes Földműves Szövetkezetek egyre több és jobb teljesítményű gépet kapnak szo­cialista iparunktól. Ez lehetővé teszi az idei aratási munkálatok gyors megvalósítását is. Az aratás jó alkalom, hogy szövetkezeteink bebi­zonyítsák a munka jó megszervezésével és a magas termésekkel a nagy, egyesített táblákon való szövet­kezeti gazdálkodás előnyeit és hogy így minden kis­és közép földművesnek mintaképül szolgáljanak. A kis- és középföldművesek többezer szövetkezet­ben az idén először fogják közösen betakarítani a termést. Ezért gondoskodnak arról, hogy egész évi munkájuknak gyümölcsét sokkal előbb behordják, mint tavaly és hogy így az esetleges tűzveszélyt vagy a kulákok kártevő munkáját megakadályozzák. Arra fognak törekedni, hogy a közös termésből egy kalász gabona se menjen kárba. Minden szem ga­bonára úgy fognak vigyázni, mint közös vagyonra, hogy minden egyes szövetkezeti tagnak ' megadhas­sák a becsületes munkájáért járó részt a termékből. A gabona gyors, lehetőleg rögtön a földeken történő kicséplésével és a beszolgáltatási kötelezettségek gyors és becsületes teljesítésével eleget tesznek ha­zafias kötelezettségüknek és gondosan biztosítják a vetőmagkészletet a jövő évi vetésre és a takarmány­alapot a közös állattenyésztés számára. Az aratási munkálatok példás és gyors elvégzésével nemcsak megszi­lárdítják a szövetkezeteket és ma­gas jövedelmet biztosítanak maguk­nak, hanem egyúttal megmutatják az egyénileg gazdálkodó földműve­seknek, hogyan lehet emelni a hek­táronkénti földhozamot és ežzel a falu dolgozó népének életszínvonalát. Minden EFSz, minden kis- és kö­zépföldmüves, minden állami birtok arra törekszik a traktorállomások segítségével, hogy az idei aratást a lehető leggyorsabban elvégezzék és hogy rögtön az aratás után csaknem teljesen egyidejűleg a kaszálással a tarlóhántást és tarlótakarmányok vetését is elvégezzék és hogy e mel­lett mind a cséplést, mind a beszol­gáltatandó mennyiség tömeges be­adását is elintézzék. Az egész évi munkában, de fő­leg az aratási munkálatokban szer­zett tapasztalatokat felhasználva fogják szövetkezeti tagjaink, vala­mint kis- és középföldmüveseink megkezdeni az öszi munkákat. EFSz­eink még jobban felhasználják az új agrotechnika vívmányait a szovjet példa szerint, hogy a jövő évi ter­més még gazdagabb legyen. Ezért a Csehszlovák Köztársaság kormánya a következő intézkedése­ket tűzi napirendre: L fiz aratás előkészítése és memlósítlsa A gondosaa kidolgozott aratási tervek és.az alapos előkészület az idei termés gyors és sikeres betaka­rításának első ée legfontosabb fel­tétele. Különösen azokban az EFSz­ekben kell minden erőt az aratás előkészítésére és gyors elvégzésére összpontosítani, amelyekben a föld­művesek az idén először fogják kö­zösen betakarítani a termést. Ezért a nemzeti bizottságok, de főleg a járási és helyi nemzeti bi­zottságok, a földműves szövetség és a mezőgazdasági termelés és felvá­sárlás bizottsága járási bizalmijaik segítségével biztosítják, hogy az Egységes Földműves Szövetkezetek­ben épúgy, mint a szövetkezet nél­küli községekben gondosan kidolgoz­zák az aratási munkálatok tervét: Szükség esetén a kis- és középföld­müveseknek egyenes segítséget kell nyújtani a terv kidolgozásában. A járási tervek magukba foglalják mindenekelőtt az aratási területek­ről, a gabona állapotáról, a munka­erők, a fogat és az aratógépek — beleszámítva a traktorállomások gé­peit is — szükségletéről szóló ada­tokat. E mellett szükség esetén igénybe veszik az 55/47. számú tör­vényt a fogatok, a gépek és a mun­kaerők saját forrásokból való biz­tosítására. A helyi nemzeti bizott­ságok és az Egységes Földműves Szövetkezetek gondoskodnak arról, hogy a lehetőség szerint egyidejűleg a tarlóhántással elvégezzék azok­nak a szántóföldeknek újra megmű­velését, amelyek még nem voltak megművelve. A járási és helyi nemzeti bizott­ságok, az EFSz-ek, valamint az ösz­szes kis- és középföldmüvesek gon­doskodnak arról, hogy a kulákok semmiképpen se hátráltathassák az idei aratás, cséplés és beszolgálta­tás sima és sikeres folyamatát. Gon­doskodnak arról, hogy a kulákok rendesen teljesítsék kötelességüket és ott, ahol az a veszély áll fenn, hogy a kulák nem tesz eleget köte­lességének, rögtön közbelépnek és biztosítják az aratási és a cséplési mukálatok, valamint a beszolgálta­tások pontos teljesítését. A járási nemzeti bizottságok gon­doskodnak arról, hogy a mezőgazdasá­gi termelés és felvásárlás bizottságai­nak járási bizalmijai szükség szerint hozzájáruljanak beavatkozásukkal az I aratási munkálatok sikeres elvégzé­I séhez. uz aratási tervek, ez aratás megszervezésének és előkészítésének elvei 1. A magasabb típusú EFSz-ekkel rendelkező községekben: a) A szövetkezeti tagok elsőrendű feladata az, hogy za aratási munkála­tokra jó tervet készítsenek, amely az egész évi tervvel összhangban van és aztán, hogy az aratási munkálatokat tervszerűen előkészítsék és megszer­vezzék, mégpedig oly módon, hogy az aratás megkezdésének időpontját az időjárásnak megfelelően mennél előbb­re tegyék és a cséplést, valamint a be­szolgáltatást sikeresen és rövid időn belül megvalósítsák. b) A tervben úgy kell megállapítani az aratási munkálatok megkezdésének és befejezésének időpontját, hogy a terménybetakarítás, a tarlóhántás és a tarlótakarmányok vetése, valamint a cséplés és a beszolgáltatások megvaló­sítása a legrövidebb időn belül egyide­jűleg történjen meg. c) A tervnek magában kell foglalnia az aratógépek, cséplőgépek és szállí­tási eszközök előkészítéséről és meg-, javításáról szóló adatokat és a gépek teljes mértékben való kihasználásának lehetőségeit. Hasonlóképpen a ló- és ökörfogatok teljes mértékben való ki­használatára is tervet kell készíteni. A gépek és a traktorok kihasználásának a tervét az állami traktorállomás dolgo­zóinak segítségével kell kidolgozni, mégpedig olyan módon, hogy trak­toráüomások segítségével és a saját gépek és fogatok kihasználásával az aratás időtartama mennél rövidebb le­gyen. Nagy gondot kell fordítani to­vábbá a vetőmag, a takarmány, a szé­na és a szalma raktározási helyeinek biztosítására és kitisztítására. d) A tervben továbbá meg kell hatá­rozni a tarlótakarmányok vetésére al­kalmas területeket, valamint az őszi repce vetési területeit. A repcét legké­sőbb augusztus 20-ig cl kell vetni. e) Ai aratási munkálatok gyors és sikeres megvalósításának érdekében minden egyes állandó munkacsoport számára meg kell határozni bizonyos földterületet, amelyen az összes aratási munkálatokat elvégzi. Gondoskodni kell továbbá arról, hogy a munkacsoportok és osztagok tagjai tisztáSan legyenek konkrét feladataikkal. f) Az igazságos jutalmazást az ara­tási munkálatok normalizálásával kell biztosítani. Az eddigi normákat felül kell vizsgálni és szükség esetén meg­javítani. A szövetkezeti tagoknak meg kell magyarázni a normák és a munka­egységek nagy jelentőségét az igazsá­gos jutalmazásra és a munka teljesít­ményének emelésére. A szövetkezeti tagoknak továbbá meg kell magyarázni azt, hogy a ledolgozott 'órák szerinti jutalmazás sem a szövetkezet, sem az ő maga számára nem megfelelő, mert nem veszi figyelembe a teljesítménye­ket. Az aratás alatt a munkacsoportok tagjai minden nap rendszeresen érte­kezletet tartanak, amelyen megbeszélik a másnaoi teendőket.' Igen nagy gondot kell fordítani továbbá a munkakimuta­tások és a könyvelési feljegyzések ren­des vezetésére is. g) Az Egységes Földműves Szövet­kezetek előkészítik, megtárgyalják és biztosítják az egyes munkacsoportok között, valamint a szomszédos EFSz­ek között az aratási munkálatok leg­gyorsabb és legjobb megvalósításáért folyó szocialista munkaversenyt. 2. Az alacsonyabb típusú munka­módszerekkel rendelkező községekben: a) Mint a magasabb típusú EFSz­ekben hasonlóképpen az alacsonyabb típusú szövetkezetekben is ki kell dol­gozni az aratási munkálatok tervét. Itt is meg kell határozni az állandó mun­kacsoportok számára a munkaterüle­tet. A tarlóhántást az alacsonyabb tí­pusú EFSz-ekben is rögtön a kaszálás után kell elvégezni. A tarlótakarmá­nyok és az őszi repce vetéséről is gon­doskodni kell. A traktorállomásokkal karöltve alacsonyabb típusú EFSz-eink is tervet készítenek sájat gépeik és fo­gataik teljes mértékben való kihaszná­lására, valamiht szerződést kötnek a traktorállomásoktól szükségelt gépek­re. A szocialista munkaverseny meg­szervezéséről sem szabad megfeledkez­ni. b) A szövetkezetek vezetőségeinek ajánljuk, hogy a közös aratási munká­latok megszervezését a ki6- és közép­földművesek jelenlétében tárgyalják le, hogy mennél több dolgozó födművest lehessen a közös munkákba bekapcsol­ná. c) A munka igazságos jutalmazását az alacsonyabb típusú EFSz-ek is a normák bevezetésével és pénzértékbe való átszámolásával biztosítsák. Min­den egyes munkáról pontos feljegyzést kell készíteni és e feljegyzések szerint idejében és lelkiismeretesen elszámol­ni. A gépekkel és fogatokkal dolgozó tagok munkáját nem szabad magasab­b'n értékelni, mint a kézzel dolgozó szövetkezeti tagokét. A példásan megvalósított közös ara­tási munkálatok nemcsak a szövetkeze­ti tagokra jelentenek nagy előnyt, ha­nem megmutatják az egyénileg gaz­dálkodó kis- és középföldműveseknek azt, hogy miben van az Egyseges Földműves Szövetkzetek jelentősége és hogy ők is milyen magas terméseket érhetnének el, ha közösen dolgoznának, nagy egyesített táblákon. Ezzel megte­remtik a lehetőséget új EFSz-ek keletkezésére, illetve a meglevő szö­vetkezetek taglétszámának emelésére és a magasabb típusú munkamódsze­rekre való áttérésre. 3. EFSz-nélküli községekben: a) A szövetkezet nélküli községek­ben a helyi nemzeti bizottságok a föld­műves szövetséggel való szoros együtt­működéssel a kis- és középföldművesek soraiból aratási bizottságokat alakíta­nak, amelyek kidolgozzák a közös ara­tási munkálatok tfcrvét és biztosítják az aratás gyors és sikeres megvalósí­tását. b) A bizottságok a lehetőség sze­rint minden kis- és középföldművest megnyernek a közös munkálatokra és gondoskodnak a munkaerők, a gépek és a fogatok teljes mértékben való kihasználásáról A ki*- és közéofö'd­művesek érdekeit szem előtt tartva főleg a kulákok gépeit és fogatait kapcsolták-be a lehető legjobban a kö­zös aratási munkálatokba és ezért szükség esetén igénybe veszik az 55/47. számú törvényt. Az aratási bi­zottságok biztosítiák az aratási mun­kálatok ieazságcs és idejében való el­számolását és kifizetését, mégpedig olyan módon, hogy meg ne történhes­sen az, hogy a kulák többet keressen a kis- és középföidművesek rovására. c) Az aratási bizottságok gondos­kodnak az aratás gyors és jó elvégzé­séről, biztosítják a tarlóhántást vala­mint a tarlótakarmányok és az őszi repce elvetését, meggyorsítják a csép­lést és gondoskodnak a beszolgáltatan­dó gabona rögtön a cséplőgéptől való elszállításáról. II. A vető- és az ültetőmag biztosítása A jójninőségíP vető- és ültetőmag igen nagy szerepet játszik a magas termés elérésében Ezért az Egységes Földműves Szövetkezetek, az állami birtokok, valamint a kis- és középföld­művesek, a gazdasági szövetkezetek és a Nemzeti Bizottságok minden fi­gyelmüket összpontosítják: a) A vetőmag betakarítására, kicsép­lésére és beszolgáltatására a unagter­melési területekről. Különösen arról kel! gondoskodni, hogy a cséplésnél, vagy a beszolgáltatásnál össze ne ke­veredjék a vetőmag • közönséges ga­bonával. Hasonlóképpen a here és a többi takarmány cséplésénél i« nagy gondot kell fordítani arra, hogy a ve­tőmagnak szánt rész össze ne keve­redjék a többi alacsonyabb minőségű maggal. b) A gazdasági szövetkezetek a ve­tőmagot gyorsan felvásárolják, tisztít­ják és' elraktározzák az egyes fajták szerint. Emellett ügyelnek arra, hogy a vetőmag valamilyen ok- miatt ne ve­szítsen minőségéből. Az EFSz-ekből j és az állami birtokokból beszállított I vetőmagot külön kell elraktározni. cÄqitktttúi kűpúqtattíU be Itazzdíik ii... Dunaszerdahely Este 9 óra volt. Hazatértem munkámból. Kedves ven­dégek jöttek hozzánk, illedelmesen kopogtak, bejöttek és bemutatkoztak. Weisz Emil és Antal Oiga agitkettős a békéért agitáít nálunk. Miután elbeszélgettünk a jelenlegi nemzetközi politikai helyzetről, kedves ven­dégeink beszámoltak arról, hogy milyen nyomokat hagyott lelkükben a második világháború. Antal Olga 1938-ban, mint kisgyermek elvesztette édesapját. Kiskorá­tól dolgozik. A háború végéig telier és szenvedés volt a munka, ma könnyű és Olga büszke rá, hogy dolgozhat. — Bátyámat a nácik elvitték ka tonának, — mondotta — és háború után mankóval jött haza. Átlőtték a lábát. Mondhatatlan volt az aggo­dalom, amit anyám átélt és nemsokára rá meghalt. Fájdalom tölti el a szívemet, ha erre gondolok. En boldogabb életet akarok, mint szegény anyámé volt. Békés családi otthon után vágyódom, békében akarok élni és gyűlölöm azokat, kik háborút akarnak kirobbantani. Weisz elvtárs arról beszél, hogy milyen üldöztetésekben volt része a háború folyamán. — Munkásszázadban dolgoztam. Szívós gyerek voltam. Dolgoztam az­előtt is, de nem szurony kíséretében. A hitleri fenevadak kegyetlenül bántak velünk. A táborban, ahol fogva tartottak barátaim, rokonaim közül naponta négyen-öten a halálban találtak menedéket De nekem ezt át kellett élnem. Szenvednem kellett Egyik szememet kilőtték, kezemet megcsonkították és csak a hős szovjetkatonáknak köszönhetem, hogy ki­kerültem a hitleri pokolból, kigyógyultam és életben maradtam. Az, hogy elvesztettem egyik szemem világát, hogy megnyomorították a ke­zem, legyen intő példa azoknak, akik ma is háborút akarnak. Félszem­mel és csonka kézzel fenyegetem a nyugati imperialistákat, a háborús uszítókat: Ja) nektek, ha megzavarj-itok családjaink békéjét, ha el akai­játok venni gyermekeink életét, ha gátoljátok békés építőmunkánkat. Hitler sorsára juttok mindannyian! * Az agitkettős elment tőlünk, de a mondatok a szívemben maradnak. Megtanítottak arra. hogy még jobban gyűlöljem a nyugati háborús uszí­tókat és hogy végtelenül szeressem a béketábor leghatalmasabb bástyá­ját, a Szovjetuniót. Nagyon jól tudom, mire szavaztam. Követelem, kössön az öt nagyhatalom békeegyezményt! Tiltakozom Nyugat-Német­ország felfegyverzése és az újabb világhábor' kirobbantása ellen. Követelem a békét! Drábek Viktor. c) Az Egységes Földműves Szövet­kezetek magterme-lési földjeikről a le­hető leghamarabb és a lehető leg­gyorsabban betakarítják a vetőmagot és külön kicsépelik, nehogy valamilyen keveredés következzen be. EFSz-eink az érvényben lévő munkamódszer sze­rint biztosítják saját vetőmag-alapju­kat. Hasonlóan járnak el azok a kis­ós középföldművesek is, akik elhatá­rozták, hogy az ősszel már közösen fogják megművelni a talajt d) Hasonlóképpen az egyénileg gaz­dálkodó földművesek is meghagynak annyi vetőmagot, amennyi a tervezett területek bevetésére elég. III. Men betakarítása Textiliparunknak, tekintettel dolgozó népünk egyre fokozódó szükségleteire, sok nyersanyagra van szüksége. Ezért az idén kiszélesítettük a lentermelési területet. Most fel kel! készülni a len gyors és idejében való betakarítására, a lenmag elválasztására és a lenszár törésére, hogy kiküszöbölhessük az elmúlt évben előforduló hibákat, ami­kor ugyanis a betakarítás elhanyago­lása miatt a len nagy károkat szenve­dett mind a szárak, mind a mag minő­ségében. A len idejében való és gondos beta­karításának irdekében a földművelés­ügyi minisztérium, a kerületi, járási és helyi Nemzeti Bizottságok, az Egy­séges Földműves Szövetkezetek, az állami* birtokok, valamint a . kis- és a középföldmüvesek a traktorállomások és a földműves szöveteétj segítségé­vel gondoskodnak arról, hogy: 1. e betakarított lenből legkésőbb október 15-ig kicsépeljék a magot és hogy a lenszárnak legalább a 70 száza­lékán legkésőbb szeptember 15-ig el­végezzék a törést; 2. idejében megjavítják a lenművelő gépeket és hogy ezek a gépek teljes mértékben használhatók legyenek. 3. ki legyenek szemelve azok a le­gelők, illetve rétek, ahol a lent törés céljából kiterítik, 4. végül gondoskodnak elegendő mennyiségű munkaerőről, főleg az állami birtokok számára. IV. Az állami traktorállomások A földművelésügyi minisztérium, a kerületi, járási és helyi Nemzeti Bi­zottságok, valamint a mezőgazdaság gépesítésének központja gondoskodik arról, hogy az állami traktorállomások az aratásra alaposan felkészüljenek és hogy így a reájuk váró feladatokat teljesítsék. a) Az összes kombájnokat, traktoro­kat, önkötüzőgépeket, valamint a mel­lékfelszerelést idejében meg kell javí­tani és gondoskodni keli az alkalmas agregátok összeállításáról. b) A traktorállomásoknak tovább kell haladniok az EFSz-ekkel és a köz­ségekkel való szerződések megkötésé­ben. Ezeken a szerződéseken alapszik az egyes traktoros brigádok és trak­torosok munkaterve. c) A traktorosok alaposan megis­merkednek feladataikkal, részletesen megtárgyalják a teljesítményi és a technikai normákat, a prémium szerin­ti jutalmazást, a gépek karban tartása, az üzemanyag és az alkatrészek meg­takarítása szerint. A traktorosok meg­ismerkednek a technikai karbantartás elveivel és megismerkednek azzal, hogy iigyelembe véve a gabona érését, mikor lehet megkezdeni az aratást. Ez mindenekelőtt a kombájnokkal va!ó munkákra vonatkozik. d) A második váltás bevezetésére szükséges tu.ktorosok toborzását, az Egységes Földműves Szövetkezetek­kel való megegyezés alapján mindenek­előtt a szövetkezeti tagok soraiban kell végrehajtani, hogy ezek saját EFSz-iikben dolgozhassanak abban az időben, amikor a trakíorállomáson ke­vesebb a munka e) Minden trakíorállomáson és min­den brigádban támogatni kell a szocia­lista munkaversenyt A legjobb trak­torosok munkamódszereit át kell adni a többi traktorosnak és a többi trak­torállomásnak is. A váltásoknál a (Folytatás az 5, oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents