Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-06 / 131. szám, szerda

1951 június 6 5— ujsz

o A népi demokratikus országok új értelmisége A szocialista társadalom sikeres építésének legfontosabb feltétele a dolgozó nép köréből származó új értelmiségnek, elsősorban a termelésben részvevő műszaki értelmiségnek megteremtése és a régi értelmiség legjobbjainak tevékeny részvétele az új élet építésében. Erre tanítanak az SZK(b)P tapasztalatai a Nagy Októberi Szocialista Forra-alom után

: években, a szocialista építés tapasztalatai a Szovjetunióban. „Nekünk olyan vezetőemberek, mérnökök és technikusok kellenek — mondotta Sztálin elvtárs —, akik meg tudják érteni országunk munkásosztályának politikáját, képesek ezt a politikát magukévá tenni és készek azt lelkiismeretesen megvalósítani." A népi demokratikus országokban közvetlenül létrejöttük után, még nem volt és nem lehetett ilyen új értelmiség. Ezekben az országokban — miként minden burzsoá országban —, a régi intelligencia'a múltban összefonódott az uralkodó, kizsákmányoló osztályokkal. Főleg a vagyonos osztályokból kerül ki, szívvel-lélekkel szolgálta ezeket az osztályokat. Minden porcikáját áthatották a kozmopolita eszmék, a szolgai hajbókolás a legerősebb kapitalista államok előtt. Az értelmiségnek csupán egy kis hányada volt a nép mellett, a forradalmi munkásosztály oldalán. A népi demokratikus országok — Lengyelország, Csehszlovákia, Magyaroiszág, Románia, Bulgária és Albánia — óriási erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy új értelmiséget teremtsenek és neveljenek föl, amely testestül-lelkestül egybeforrott a néppel, határtalan odaadással szolgálja a nép érdekeit, előre tudja vinni a népgazdaságot és a kultúrát. Az értelmiség kialakítása olyan lendülettel folyik, amelyhez hasonlót kapitalista országokban sohasem láttak; szervezetten és tervszerűen, a gazdasági élet é« a kultúra fejlesztésére irányuló hatalmas terveket, a szocializmus alapjainak építésével összefüggő feladatokat szolgálja. Az új értelmiség kiképzése szerves része a nagy kulturális forradalomnak ezekben az országokban, része annak a küzdelemnek, amely a foimájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúra igazi felvirágoztatásáért folyik. Az értelmiség előkészítése tanintézetekben, üzemekben és bányákban, falvakban és gépállomásokon folyik, kiterjed fiatalokra és idősebbekre, férfiakra és nőkre. Az európai népi demokratikus országokban többszörösére szaporodtak a felsőfokú tanintézetek, emelkedett az egyetemi hallgatók száma, megváltozott az egyetemek hallgatóinak osztályösszetétele. Lengyelországban a háború előtt 29 főiskola és 45.000 egyetemi hallgató volt. 1950-en viszont a főiskolák száma 72-re és az egyetemi hallgatóké 118.000-re emelkedett. A lengyel egyetemi hallgatók 58 százalékban munkások és parasztok gyermekei. Csehszlovákiában 1938-ban kilenc főiskola volt, az egyetemi hallgatók száma 20 ezer kőiül mozgott. 1950-ben viszont a főiskolák száma 24. az egyetemi hallgatók száma mintegy 39 ezer volt. Bulgáriában a háború előtt 15.000 egyetemi hallgató volt, 6zámuk most meghaladja a 40 ezret. Romániában az egyetemi hallgatók száma ugyanebben az időszakban 26 ezerről 53 ezerre emelkedett. Magyarországon a legutóbbi két év alatt az egyetemi hallgatók száma 10 ezerrel gyarapodott. Két évvel ezelőtt a magyar főiskolákon a munkások és parasztok gyermekeinek száma 35.5 százalék volt, most 46.5 százalék. Albániában a háború előtt egyáltalán nem voltak főiskolák. 1946-ban megnyílt az albániai pedagógiai főiskola, egész sor technikai középiskolát létesítettek. Az összes népi demokratikus országokban széles körben felhasználják a Szovjetunió tapasztalatait a különböző tanfolyamoknak, esti gimnáziumoknak (Románia), a Dolgozók Iskoláinak megszervezésében. Ezeknek az a feladatuk, hogy előkészítsék a munkásés parasztifjúságot a főiskolai tanulmányokra. Az iparvállalatokban a termelő munka közepette is folyik az új értelmiség kiképzése. A munkások ezrei válnak észszerüsítőkké é® feltalálókká, javaslataik és találmányaik óriási hasznot hajtanak a népgazdaságnak. A szocialista ipari üzemekben az élmunkásoknak, a szocialista verseny szervezőinek és kezdeményezőinek, a sztahánovistáknak és újítóknak egész tömege nőtt ki. Ezek együttműködnek a mérnökökkel és technikumokkal, velük együtt változtatják meg a technológiai folyamatokat. Csehszlovákiában Vaclav Szvoboda élmunkás-esztergályos a Műszaki Főiskolán tart előadásokat. Mária Todorova, ismert bolgár textilmunkásnő mérnöknek készül. Az új értelmiség kiképzése nem szorítkozik csupán a műszaki káderekre, noha ebben az irányban mái sokat tettek és sokat el is értek. Üj értelmiségi kádereket képeznek ki a népegészségügy, a közuktatás, a művészet, az igazságügy számára is. A népi demokratikus rendszer különös figyelmet és gondot fordít a munkás- és parasztszármazású fiatal írókra és költőkre. Hasonló gondoskodás történik a népi demokratikus országokban a tudomány területén működő káderek kiképzéséről is. Az új értelmiségi káderek az újítás szellemét V'szik munkájukba, kérlelhetellenséget tanúsítanak a maradisággal és a tespedéssel szemben. Ámde a" új, fiatal értelmiségi káderek egy részének' még nincs elég tapasztalata és ismerete, tehát munkája közben kell komolv erőfeszítéssel megszereznie. A régi értelmiség körében a háború alatt és különösen a háború utáni években, a néoi demokratikus rendszer megerősödésével párhuzamosan, komoly változások mentek végbe. Egyrészt a békés gazdasági és kulturális építés nagyvonalú, mindent magávalragadó tervei, a határozottság e tervek megvalósításában, a munkásosztály mélységes hazafisága és az, hogy a munkásosztály az egész nép érdekeit védelmezi, a tudomány és kultúra példátlan fejlődése a szovjetek országában, másrészt a burzsoá kultúra tespedése és elkorcsosodása, meg az, hogy az imperialisták a burzsoá tudományt a háborús uszítók szolgálójává tették s az imperialisták közvetlen agressziós cselekedetei, differenciálódási folyamatot indítottak meg a régi értelmiség körében. A népi demokratikus országokban a régi értelmiség túlnyomó többsége határozottan a népi hatalom oldalára állt, tudásával híven szolgálja a népet és a legtevékenyebben kiveszi részét a békéért folytatott küzdelemből. A régi értelmiségnek másik része becsületesen dolgozik, de társadalmi politikai vonatkozásban még passzív. És a régi értelmiségnek csupán jelentéktelen csoportja tanúsít ellenséges magatartást a népi hatalommal szemben. Az a része ez a régi értelmiségnek, amely az ellenség ügynöke volt és az is marad. Ámde a régi értelmiségnek ez az elenyésző része egyre jobban elszigeteli magát a néptől és a hazafias értelmiség zömétől. A népi hatalom és a munkásosztály pártjai a népi demokratikus országokban mély bizalommal és megbecsüléssel viseltetnek a régi értelmiség legnagyobb része iránt, azok iránt, akik a tudományt összekapcsolják a gyakorlattal, akik a dolgozó tömegekke' karöltve és az új értelmiségi káderekkel vállvetve építik a Duna Vasművet, Dimitrovgrádot, a duna—íeketetengeri csatornát, Nová Hutát és Nova Ostravát. A népi hatalom nagyraértékeli a régi értelmiség becsületes dolgozóinak munkáját és tudását s arra törekszik, hogy baráti családban olvadjanak össze a kialakulóban lévő, új értelmiséggel. A népi hatalom és a munkásosztály pártjai határozottan elítélik a rosszindulatnak, vagy bizalmatlanságnak bármilyen megnyilvánulását a régi értelmiség becsületes kádereivel szemben és gondoskodnak ezekről a káderekről, megteremtik a legjobb feltételeket kezdeményező, alkotó munkájuk számára. Ma amikor a népi demokratikus országok kiszélesítik iparosítási tervüket, amikor ez országok fejlődésének üteme mindjobban gyorsul, még élesebben vetődik föl az új értelmiségi káderek egyre szélesebbkörű kiképzésének problémája. E káderek kiképzése közvetlenül összefügg azzal, hogy szükség van a főiskolák munkájának megjavítására. összefügg a burzsoá ideológiai befolyás ellen való harccal, azok ellen az ellenséges elemek ellen folytatott harccal, amelyek befészkelődtek a népi demokráciák egyes tudományos és technikai intézményeibe. A burzsoá ideológia meglehetősen gyakran befolyást gyakorol még a népi demokráciák művészetére, irodalmára és ezek művelőire. A szocializmus igazi építőinek. a béke harcosainak nevelése a népi demokratikus országokban csupán akkor folyhat sikeresen, ha elszántan küzdenek a burzsoá ideológia ellen, egvre szélesebb méretekben terjed az értelmiség körében a munkásosztály nagyszerű világnézete, a dialektikus materializmus és a tudományos kommunizmus. A népi demokratikus országok kommunista és munkáspártjai állandóan nagy figyelmet szentelnek az új értelmiség kiképzésének és nevelésének, mindent megtesznek anrtak érdekében, hogy az egész értelmiség mélyrehatóan tanulmányozza a marxizmus-leninizmus elméletét, amely — miként Sztálin elvtárs tanítja — olyan tudományág, amelynek ismerete feltétlenül kötelező mindenki számára, bánjjeJy 3Cét foélteSL&aofiZííSL A pártiskola tanulószobájában nagy izgalom uralkodott. Arról volt szó, hogy este az egész pártszervezet öszszegyűl, hogy megejtsék a békeszavazásokat. NAGY elvtárs az iskola pártszervezetének elnöke felállt helyéről és körülnézve, a megjelentekhez ezeket a szavakat intézte: — Elvtársak, azt hiszem nem kell magyaráznom, milyen jelentősége van a mi békeszavazásunknak. Azt hiszem tudjátok, hogy minden aláírással erősítitek azoknak sorait, akik munkával, kitartó és lelkes munkával védik mindazt, amit kiharcoltak. — Benneteket, azt hiszem, nem kell megagitálnom a béke mellett. De mégis, amikor aláírjátok majd a békeíveket, gondoljatok arra, hogy 6oha azelőtt nem lett volna lehetséges, hogy ti egy ilyen kastélyba összejöjjetek és 4 hónapig csak a tanulásnak szenteljétek magatokat. Mind munkások vagytok, vagy munkások gyermekei, az újjászületett haza, a szocializmus felé menetelő ország gyermekei. Azt hiszem fel tudjátok hát fogni, hogy ebben a kastélyban és száz más kastélyban, országunk minden részén többé már nem a tőkések, a kizsákmányolók, a földbirtokosok ülnek, hanem munkások, földművesek, értelmiségiek tanulják Pártunk nagy tanítóinak Marxnak, Engelsnek, Leninnek tételeit. Este a békeszavazásnál mindnyájan úgy vegyétek kezetekbe a tollat, mint a katona fegyverét, mert aláírástokkal a béke falának újabb részecskéit raktátok fel. Mit jelent hát a béke e pártiskola hallgatóinak, mit mondanak ők a békéről és a szabad hazáról, amelyben élünk? SZARKA elvtárs, aki egyszerű asztalosból lett bútorüzemi igazgatóvá, így nyilatkozik: — Amikor a békeívet aláírom, amikor a béke mellett teszek hitet, arra gondolok, hogy milyen sok szenvedésen mentünk keresztül a fasizmus és a háború következtében. Mindnyájan, akik az eszméhez, a szocializmushoz hívek maradtunk és akiket az elmúlt rendszer üldözött, akiknek bújkálnunk kellett meggyőződésünkért, százszorosan, ezerszeresen tudjuk mit jelent a béke és mit jelent az, hogy ma szabadon kifejthetjük gondolatainkat, hogy ma a munkásosztály élcsapata, a Csehszlovák Kommunista Párt vezet bennünket újabb és újabb sikerek felé. Nagy a különbség a mult és a ma között. Ha csak azt vesszük, hogy ma mindenkinek van munkája, keresete, senkit a gond, az éhség, a nélkülözés nem kerülget többé. Én boldogan fVom alá a békeívet és ezért a békéért kész volnék életemet is áldozni. ERDÉLYI elvfársnő, aki a dtmaszerdahelyi Párttitkárságon dolgozik, a fiatalos, mindig tettrekész elvtársnők típusához tartozik. 1947 óta tagja Pártunknak. A békéről ezeket mondotta: — Mi, nők, talán leginkább tudjuk értékelni mit jelent a béke és az, hogy a dolgozó munkássággal egyenragú félként dolgozhatunk, Soha a történelem folyamán nem volt arra lehetőség, hogy a nők ugyanúgy dolgozhassanak és ugyanolyan bért kaphassanak, mint a férfiak. A nőket mindig lebecsülték, g mindig jobban kizsákmányolták a férfiaknál, azt mondhatnók, hogy kettős kizsákmányolás alatt nyögtek. Ha dolgozni kényszerültek gyárakban, üzemekben, akkor ugyanolyan munkáért félannyi bért kaptak és még az otthoni munkát is el kellett végezni. Milyen más a mai világunk, amikor gyermeI keinket tiszta gyermekotthonokba ad" hatjuk, nem kell aggódjunk, hogy az utcán valami baj éri őket. Én tehát, amikor a békeívet aláirom, arra gondolok, hogy mindezeket védem aláírásommal. GÜRTLER elvtárs most alig 26 éves, a csúzi szövetkezetnek volt a pénztárosa, majd pedig Újvárra került a párttitkárságra. A mult fasiszta rendszerek a

:att sokat szenvedett és a Vörös Hadsereg tagjaként tért vissza a felszabadított hazába. Ö ezeket mondja: — Amikor visszajöttem, jóformán semmim sem volt. Szüleim elpusztultak és csak üres házunkat tudtam visszakapni. így kezdtem el az életet és első dolgom volt a Pártba, a mi Pártunkba, a Kommunista Pártba beiratkozni. Törhetetlen hittel munkálkodtam azon visszatérésem óta, hogy mind a falun, mind pedig jelenleg Újvárban Pártunk irányvonalának megfelelően a dolgozó nép érdekében dolgozzam. Arinál is szívesebben írom alá a békeívet, mert hisz mindenemet, amim ma van, népi demokratikus rendszerünknek köszönhetem. Az elmúlt rendszer megfosztott szüleimtől, megfosztott mindentől, ami az emberi élethez szükseges. Ha holnap fegyvert kell kgnom, hogy megvédjem hazánkat és a szocializmust, akkor már holnap örömmel fegyvert fognék, mert nem közömbös számomra, hogy a béke vagy a háború erői győznek-e. A pártiskola 32 hallgatója ugyanígy gondolkozik. Ez a néhány nyilatkozat csak ízelítőt ad azokból a beszélgetésekből, amelyeket a pártiskola hallgatói egymás között folytatnak napközben, szabad idejükben vagy este, amikor fenn, szobájukban összegyűlnek, hogy beszéljenek a régi időkről, amikor a csendőrsortüzek és földmunkás sztrájkok egymást követték, amikor a munkás önmagán érezte az embernek ember általi kizsákmányolását, amikor egy falat kenyérért, egy-két fillér béremelésért munkásvér folyt a „demokratikusnak nevezett" köztársaság területén. KISS MIHÁLY, a 16-os műhely esztergályosa, kilépett az üzemi pártszervezet helyiségéből. Amit kezében szorongatott az több volt, mint amit remélni mert. Megkapta végre a pártigazolványt. 0 volt az, aki a műhelyben lelkesítő agitációjával elérte azt, hogy a munkásság 80 százaléka bekapcsolódott az élmunkás-mozgalomba és ezzel lehetővé vált, hogy az üzem élmunkásüzemmé váljon. Amikor DOLNICSEK, az üzemi pártszervezet elnöke átnyújtotta neki a pártkönyvét, egyben egy-két dologra fel is hívta a figyelmét. — Kiss elvtárs, tőled igen sokat vár az üzemi pártszervezet. Jó munkát végeztél, amikor megagitáltad az elvtársakat, de most nem szabad egy pillanatra sem csüggedned. Most egy éppen olyan fontos dologról van szó. Tudod, hogy az egész ország területén békeszavazás folyik. A mi üzemünknek 6em szabad elmaradnia. Te, mint az üzemrész bizalmija, kell, hogy felkeltsd az érdeklődésit munkatársaidban a békesiavazás iránt. Kell,^ hogy megmagyarázd nekik, milyen jelentősége van annak, hogy mnidnyájan aláírják a békeívet. Hogy mindnyájan harcoljanak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. Gyermekeink, családunk, hazánk életéről van szó. Meg kell védenünk gyárainkat, üzemeinket, épülő munkásházainkat, amelybe már többé nem a tőkések és kizsákmányolók ülnek be, hanem a dolgozó földművesek és munkások fiai, leányai. KISS MIHÁLY fülébe zsongtak a szavak, amikor elhagyta az üzemi pártszervezet helységét, melynek faláról oly magabiztosan néztek rá az élmunkások képei, köztük ő maga is. Amikor beért a műhelybe, első útja Vágó Ferihez vezetett. — Ferikém, ngay dologról van szó. Meg kell kezdenünk az agitációt. A mi üzemünk munkásságának százszázalékban a békére kell szavaznia. És ebben csak te segíthetsz. Vedd sorba a fiatalokat, az üzemi CsISz-szervezet tagjait, én majd az idősebb munkásokat próbálom megnyerni. Tudom, hogy vannak köztük még olyanok, akik félvállról veszik a béke megvédésének ügyét. VAGÖ FERI, a közel kétméteres vasesztergályos, a déli szünetben Kiss Mihállyal együtt végigjárta az ebédjüket fogyasztó munkásokat. Fekete Márton az öntőműhely munkása, aki mindig hibát talált mindenben és aki állandóan elégedetlenkedett, most is megjegyezte: — Mit kell a békéről annyit beszélni. Vagy béke van, vagy háború, az nekem teljesen mindegy. Az a fontos, hogy munkám legyen és megfizessenk. Kiss Mihály azonban nem hagyta annyiban a dolgot. — Mondd Fekete, mindig volt neked munkád? Fekete elgondolkozva rázta a fejét. — Hát ami igaz, az igaz, a harmincas években hosszú ideig voltam munka nélkül és akkor a gyerekeknek bizony kilógott a lábuk a cipőbőL Kiss Mihály elmosolyodott. — Hát azért, mert a múltkor láttalak benneteket a városban sétálni vasárnap délelőtt, rajtad is meg a két gyereken is Igen tisztességes ruha volt. Honnan szerezted minderre a pénzt? — Hát a munkám után. — No látod, azt mondod, hogy a harmincas évkben nem volt munkád. Most pedig, amint látod, mindig van munka, nemcsak neked, hanem mindenkinek, sőt még kevés is az ember. Mit gondolsz, miért van ez? Csakis azért, mert ma nálunk tervgazdálkodás van, mert nálunk többé nem anarchisztikus a termelés, mert nálunk minden pár cipőnek, minden darab ruhának megvan a maga helye és mert megszűnt az embernek ember általi kizsákmányolása. Fekete sokáig bámult Kiss Mihály után, aki mái akkor a következő asztalhoz lépett és ott ismertette a béke megvédésének fontosságát. Vágó Feri és Kiss, Mihály munkájának eredményeképpen a műhelyekben a munkásság egy emberként szavazott a békére és még azok is, akik mindig ellenzeken votak, akik azelőtt elgondolkozva forgatták kezükben a ceruzát, amikor Kiss Mihály mindegyiknek újra megmagyarázta miért fontos a béke míndanyiunk számára, határozott mozdulattal írták alá nevüket... Vidor István. Kultúrával a békéért, ötéves tervünk sikeréért és falvaink szocializálásáért A besztercebányai kerület „Kuitúrmájus a kerületben" c. akciójának keretében az ipolysági járás kultúrmunkásai Ipolyságon munkaértekezletet tartottak. Az értekezletet a járás iskolai és népművelési előadója nyitotta meg. Utána Slosiarik András tanfelügyelő elvtárs méltatta Pártunk 30 éves munkáját. Előadása folyamán az értekezlet résztvevői viharos tapssal ünnepelték Pártunkat és bölcs vezetőjét, Gottwald elvtársat, valamint nagy tanítónkat, Sztálin elvtársat. A beszámoló után Banzi Boldizsár népművelésügyi előadó elvtárs összefoglalta a CsKP és az SzKP Központi Bizottságainak célkitűzéseit, s arra buzdította a megjelenteket, hogy tegyék ezeket mindnyájuk kötelességévé és szívű* yévé. Az előadásokat követő termékeny vitában több mint 20 elvtárs szólalt fel. Rámutattak Novomeský és Husák áruló burzsoá-nacionalista csoportjának tevékenységére, rávilágítottak azokra a konkrét esetekre, amelyek ez áruló csoport káros befolyása következtében járásunk szlovák és magyar dolgozói közt felmerültek. Más vitafelszólalók kifejtették azokat a feladatokat, melyeknek megoldásában a szlovák és magyar dolgozók egymásra találnak hazánk szocialista építésében. Hangsúlyozták azt is, hogy minden _ kultúrtevékenysegünket a békéért i folytatott haic, az ötéves teiv sikeres teljesítése, falunk szocializálása és nagy szövetségünk, a Szovjetunió dolgozóival való megszerettetésének szolgálatába keli állítani. Kerülnünk kell az olyan kultúrmunkát, amely nem céltudatos és csak az olcsó szórakozmüködési területen dolgozzék is. Az értelmiség csakis a munkásosztállyal és a dolgozó parasztsággal szövetségben, csak a munkásosztály ideológiája alapján tijjj^ kiveri a ijijjga részét abból a nagy harcból, amely a békés életért, a szocializmusért folyik. (A „Tartós békéért, népi demokráciáért!" lagújabb számáriak vezéreiktatást szolgálja, mert ezze! csak az osztályellenséget támogatjuk, nem irányítjuk dolgozóink figyelmét a megoldásokra való feladatokra. Az elhangzott előadásokat és felszólalásokat Hrcska elvtárs kerületi kiküldött foglalta össze. Bírálatában elismeréssel nyilatkozott az elhangzottakról, kifogásolta azonban, hogy a tömegszervezetek és üzemek kultúrelőadói nem kapcsolódtak be tevékenyebben a vitába, hogy nem mutattak rá a munkájukban felmerülő nehézségekre, s ezek megoldására. Hangsúlyozta, hogy kultúrmunkánk folyamán sohasem feledkezünk meg szülőpártunk a Csehszlovákiai Kommunista Párt nagy és önfeláldozó munkájának állandó ismertetéséről s arról a harcról, amelyet dolgozó népünk érdekében folytatott és ma is folytat. A munkaértekezletet az ipolysági szlovák gimnázium és a magyar középiskola növendékeinek értékes kultúrszámai tarkították. A résztvevők táviratban üdvözölték a CsKP és az SzKP Központi Bizottságait. Ezután pedig határozatot fogadtak el, melyben összefoglalták az elkövetkezendő munka legfőbb célkitűzéseit. Valamennyien, akik résztvettek az értekezleten, azzal

1 a jóleső érzéssel távoztak, hogy jó munkát végeztek, s elindulhatnak új erőt gyűjtve továbbmunkáikodni dolgozó népünk kultúrájának emelésére. Pál Sándor népnevelő, Szlatina MXMXM

Xt Igyunk Szántól, Szalvátor, Tátraés Lenka természetes asztali Ásványvizet Gyomor, és bélmegbetegedéseket gyógyít a Cigelka és Baldovszká ásványvíz. A gyomor-, bél-, vese. és epebajokra kitűnő orvosság a Fátra gyógy ásványvíz. Bélmegbetegedés©, bet és a bólyagvezetékek megbetegedését a brasznól és baldovi ásványvíz gyógyítja*