Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-30 / 152. szám, szombat

j ť Világ proletárjai egyesüljetek. liŠiiŕíi; : % . * SHMi i ŠH |P %-f 2 v llliM - nteJM s Í&ijíi ájSt, f-.V ŕiíi'íiSfjírMr J: f immm ^ ... _ ľ. í' v - .v <?S - > - IP jCupitá tlúlátä 50 mes. Bratislava, 1951 június 30, szombat 3 Kčs IV. évfolyam, 152. szám Szlovákia Kommonista Pártja Központi Bizottságának levele Zwpka elvtársnak, a Központi Szaktanács elnökének Drága Zupka elvtárs! Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Iíizott. sága forró jókívánságait küldi ötvenedik születésnapod alkalmából. A szocialista jövő örömteli távlatainak idejében jutottál el ehhez a jubileumhoz, köztársasá­gunk nemzeteinek még soha nem látott felvirágzása közepette, amikor népi demokratikus államunk gigan­tikus felépítése folyik és az egész világ nemzetei fo­kozzák békeerőfeszitéseiket a legyőzhetetlen Szovjet­unió és a zseniális Sztálin vezetése alatt. A Központi Bizottság nagyra értékeli Szlovákia né­pének érdekében és a pártépítésben végzett munkádat, hűségedet a munkásosztály és Pártunk iránt, amelynek soraiban alaposának első pillanata óta tántoríthatni, ianul haladsz. Es éppen a szocializmus ügyéhej való hű­séged és a dolgozók bizalma vitt téged a Párt vezetíí szerveibe és állított a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom, a munkásosztály legnagyobb tömegszervezete élére. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizott­sága jó egészséget, eró't és bolsevik lendületet kíván további munkádhoz, amelyet a Párt, a munkásosztály az egész dolgozó nép érdekében végzel a szocializmus felépítésének meggyorsításáért folyó harcban drága ha­zánkban és a tartós béke megőrzéséért az egész világon. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága nevében: VILIAM SIROKY elnök ŠTEFAN BASŤOVANSKÝ központi titkár A füleki Kovosmalt kantinjában egyszer régi elvtársak, régi időkről beszélgettek. A munkásosztály és a Kommunista Párt régi harcosai em­lékeztek a mult Időkről. Elmesélték a kemény bérharcokat, a sztrájkokat, beszéltek az uralkodó burzsoázia kö­nyörtelenségéről. Egy fiatal elvtárs, aki az öregebbek visszaemlékezését hallgatta, megszólalt: „Mekkora sze­rencse számunkra, fiatalok számára, hogv népi demokráciában élhetünk. A ti időtökben elvtársak rettenetes lehe­tett az élet. Annyi nyomor és akkora reménytelenség .. .1" — Lassabban, fiam, lassabban hát! — csendesítette őt egy öregebb elv­társ. — Nyomor volt, ez igaz. A mun­kások elleni terror óriási volt, (z is igaz. De reménytelenségről szó sem lehetett. A kommunisták hittek a szebb jövőben akkor is, amikor az még nagyon távol volt. Ha nem hiszed, nézd meg ezt a fényképet. Van-e az arcokon kétségbeesés, reményte­lenség, nézd meg Zupka elvtársat, váj­jon ezekben a legsúlyosabb években is nem úgy nézett-e ki mindig, mint aki optimista? Az elvtárs közben kihúzott zsebé­bői egy elsárgult fényképet, amelyen a füleki munkások csoportja volt. Igaza volt. Egyetlen egynek az arcáról sem rítt le a reménytelenség. Sokan közü­lük éhesek voltak. Mindegyik tele volt családi gondokkal. Nem tudta, mi lesz holnap, de kétségbeesést egyiknél sem láthatunk. Közöttük ült ZuDka elvtárs is. Elmaradhatatlan sapkájával a fején és olyan arccal, mint aki a legboldogabb gyermekkort és a leg­könnyebb életet élte át. Optimizmusát nem a boldog gyer­mekkor, vagy a könnyű élet okozta. Az élete kemény volt, mint a kapita­lizmus idején a munkásosztály minden tagjának sorsa. Zupka elvtárs apja a szociáldemokrata párt tagja és funk­cionáriusa volt és Selmecbánya kör­nyékén nem jutott számára munka. Elment az iparosodó Budapestre és ott még jobban felismerte azt, mennyire kiiéleződtek az osztályellentétek, még jobban megértette, hogy szükség vín az osztályharcra és bekapcsolódott, abba. A vasúti alkalmazottak sztrájkja után kidobták a munkából és semmi reménye sem lehetett arra, hogy vala­hol kerveret találjon. A d:t kenyér után elment egészen Ausztriába, Mare­heggbe, ahol megszületett első gyer­meke, František Zupka, a Központi Szaktanács mai elnöke. Zupkáék Buka­restbe költözködtek át később és itt kezdett a kis Fero iskolába járni. Az iskolában kitűnően tanult, de a köny­veknél többre tanította meg őt az élet. Kicsiny gyermekkorától arra ta­nította. mekkora különbség van a fénvűző villák úri gyerekeinek és az oiyan gyereknek a sorsa között, mint Fe­ro Zupka volt, aki tizenkét testvéré­vel szorongott egy nyomorúságos la­kásban. Egész é'ete arra tanította, hogy az urak mindenütt urak a vilá­gon és hogv a szegénv ember a kapi­talisták alatt Szlovákiában énpenúgv szenved, mint Ausztriában, Magyar­országon, vagv Romániában. Nemsokára azonban mást is megta­nult. Mint tizenkétéves fiú a gyárba megy, hogy vasesztergályosságot ta­nuljon. Itt megismeri a munkásmoz­galmat és csak természetes, hogy ab­ba bekapcsolódik. Tizenh*téves korá­ban Bukarestben a szindikátus ta>ja lesz, ekkor már hallott Marxról, Hal­lott arról, hogy a nyomor, munkanél­küliség és mindaz a szerencsétlenség, amelyet életében már megismert, nem a sors szüleménye, hanem a kapitalista társadalmi rend bűne. Amire nem tud­ták megtanítani iskolakönyvek, meg­tanították őt azok a könyvek, amelye­lyeket esténként olvasott. A tudomá­nyos világnézet, amelyet évtizedeken keresztül tanult, ez késztette Zupka elvtársat arra a midenen túlsugárzó derűlátásra, amelyet a füleki fényké­pen is látunk. A Nagv Októberi Forradalom győ­zelme szilárdította meg az elvtársak hitét és ezt nem tudta megtörni sem a munkanélküliség, sem a nyomor, amely meglátogatta Zupka családját is. A tizennyolcéves Fero Zupka, a ki­tanult vasesztergályos, a szakmunkás végül is mint nem képzett napszámos állást talál egy budapesti raktárban, ahol a keresete lehetővé teszi azt, hogy a családnak legalább kenyere legyen. Természetesen Fero Zupka, aki mindig a proletár nemzetköziség szellemében nevelkedett, résztvesz a magyar kommünben. Nagy politikai iskola ez számára. A fehérterror elől Ausztriába menekült. A magyar kom­mün vérbefojtása és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után Zupka elvtárs még méivebben bele­merül Lenin műveinek tanulmányozá­sába a munkásosztály harcának stra­tégiájáról és taktikájáról. 1920-ban Zupka elvtárs Selmecbá­nyára jön, atyjának szülővárosába. Ti­zenkilencéves. de már érti, milyen ne. héz harcok várnak a munkásosztályra, amíg kivívja a győzelmet a burzsoázia fölött. Bekapcsolódik ebbe a harcba, mint Selmecbányái vasesztergályos és később, mint prágai katona. Életét a pártmunka tölti ki. A katonaságtól visszatérve a Párt járási vezetőségé­nek tagja lesz és később a szlovákiai Vörös szakszervezeteket szervezi. A szakszervezeti, mozgalomban ne­héz munka vár a kommunistákra. A munkásosztály apró kis bérkövetelése­kért folytatja harcát, de ugyanakkor politikai harcot is vív végső céljának eléréséért, a burzsoázia fölötti győ­zelemért. Közben állandóan le kell leplezni a reformisták árulását és meg kell mu­tatni a szakszervezetek tagjainak és funkcionáriusainak, hogy egyedül a Kommi-nista Párt marad hü a munkás, osztályhoz. Az árulás elleni harc, a munkásmozgalom egységesítése, a dolgozók bérköveteléséért folytatott küzdelem, ez a szakszervezetek kom­munista funkcionáriucainak munkája. Zupka elvtárs vezeti ezt a harcot itt­hon Szlovákiában, majd Prágában, ahoi a szmichovi Skodovkában dolgozik, résztvesz a mezőgazdasági munkások sztrájkjának szervezésében és vezeti azt, mint a Párt kassai kerületi titkára, ahol elsőízben keriil börtönbe éspedig 5 hosszú hónapra. De az öt hónap sem töri meg. És a börtön után Zupka elvtárs a munkásosztály ügyéért folyó A Csehszlovák Köztársaság kormányának egyzéke a prágai amerikai nagykövetséghez Szombaton, június 23-án a napi sajtó jelentést tett közzé az Egyesült Al'amok prágai nagykövetségének és a Csehszlovák Köztársaság külügv­min'sztériumának jegvzékváltásáról a Csehszlovák Köztársaság határainak jogtalan megsértése ügyében két felfegyverzett amerikai lökhaitásos repülő­gép által, amelyek június 8-án behatoltak a csehszlovák terület fölötti légi­térbe és Prága közeliben szálltak le. Ebben az ügyben az Amerikai Égve sült A:hmok nagvkövete új személyi jegyzéket intézett június 24-én a külügymin'szterhez, amelyre június 28-án Viliam Široký miniszterelnökhe­lyettes-külügyminiszter E. C. B/iggs amerikai nagykövetnek a következők­ben válaszolt: „Tisztelt nagykövet úr! Van szeren­csém igazolni 1951 június 24-i kelte­zésű 659. számú jegyzékének véte­léi, amely a két amerikai lökhajtásos repülőgépre vonatkozik. Szóban és írásban már közöltem önnel a Csehszlovák Köztársaság te­rületi fenségjogának két amerikai lök­hajtásos repülőgép által' történt meg­sé'lésével kapcsolatos minden lénye­ges tényt- Ezért ezekkel a tényekkel isn ételten nem óhajtok foglalkozni. A csehszlovák kormánv világosan kifejtette álláspontját ebben az eset­ben és pontosan értékelte "az ügy jel­legét. A Csehszlovák Köztársaság kor­mánya a leghatározottabban elutasítja azt, hogv az Amerikai Egyesült Álla­mok kormánya olyan jogokat tulajdo­nítson magának, hogv megkísérelje megszabni a csehszlovák komány lé­péseit és elismerje vagv megtagadja a csehszlovák kormánv jogát ahhoz, hogv az intézkedéseiről dönthessen. Egyidejűleg közlöm Önnel, hogy Csehszlovákia kormánya az időközben befejezett vizsgálat eredményei alap­ján a következő intézkedéseket teszt: 1. Az illetékes csehszlovák hiva­talok intézkednek, hogv az Amerikai Egyesült Államok költségére mind­két lökhajtásos repülőgép elszállít­tassák a németországi amerikai meg­szálló övezetbe. 2. Bjorn Johansen hadnagy, nor­vég állampolgárt, a norvég repülő­erők tagját, aki 1951 június 15-ről keltezett átiratában azt jelentette a külügyminisztériumnak, hogy nem akar visszatérni az Amerikai Egye­sült Államok repülőerőihez, sem pe­dig a németországi amerikai meg­szállási övezetbe és egyúttal kérte, hogv közvetlenül Norvégiába tér­hessen vissza, kérése alapján visz­szaküldjük hazájába, amiről értesít­jük a prágai norvég nagykövetsé­get is. 3. A csehszlovák hivatalok Lu­ther G. Roland amerikai repülőhad­- nagyot Csehszlovákia és a német­országi amerikai megszállási öve­zet határán átadják az amerikai megszálló hatóságoknak. Illetékes csehszlovák hivatalok az Amerikai Egyesült Államok nagykö­vetségének előterjesztik a repülőgé­pek szállításáról és hangározásáról, valamint a többi költségekről szóló számlát. Viliam Široký s. k. miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter." A galántai járási pártbizottság sajtókampányának terve A galántai járási pártbizottság fog­lalkozott a Központi Bizottság hatá­rozataival és elhatározta, nogy a já­rásban széleskörű kampányt indít a párt sajtónak, a Pravdának és az Uj Szónak terjesztésere. Az oktatók segítségével a júliusi taggyűléseken kötelezettségeket terjesztenek elő a pártsajtó terjesztéséről úgy, nogy Pártunk minden tagja ez év végéig a pártsajtó előfizetőjévé váljék. A járási pártbizottság, az agitációs bizalmiak segítségével minden üzemben előké­szíti a szemléltető agitációt, a napi sajtó népszerűsítését, beszélgetéseket ren­dez a munkássággal, röpiratokat bo­csát ki. A keletszlovákiai téglagyár kassai üzemének pártszervezete levélben kö­zölte az Uj Szó szerkesztőségével, hogy ők is megindították a pártsajtó terjesztésének kampányát. Az akció eszközei a személyes meggyőzés, az üzemi rádió és a taggyűlések, ame­lyeken kötelezettségeket Vállalnak a pártsajtó terjesztésére. harcot a parlament talaján is folytatja. Mint a Párt képviselője, fokozza politi­kai és szakszervezeti tevékenységét, terjeszti a dolgozók között a harci el­szántságot és erősíti a hitet a végső győzelemben. A müncheni árulás után gyors ütemben rohannak az események. Zupka elvtárs illegalitásba megy. de Prága elfoglalása után a Gestapo a megszállás első napján elfogja. Zup­fta elvtárs számára, mint Pártunk oly sok funkcionáriusa számára a ret­tenetes szenvedés útia következett. A pankráci börtön után, megjárja a da_ chaui. mauthauseni és saxenhatiseni koncentrációs táborokat, de a szi­lárd hit életben tartja és a kommu­nista hite győz. Gvőz az elkínzott test fiz'kai gyengeségén is. Ezekben a fasiszta tömeggyilkos táborokban ta­lálkozik a többi asryonkín7ott elvtár­sakkal, Zápotockyval. K'imentteí, Kopfivával, Dolanskyval és másokkal. Sok ember pusztult el ezekben a tá­borokban, de a nácik meggyőződhet­tek arról, hogy a Pártot s a mun. kásmozgalmat kiirtani nem lehet, mert az elesettek nyomán új harco­sok sakkoznak. Néhányan megmenekültek a po­kolból. Felszabadította őket a Vörös Hadsereg áldozatos harca. Zupka elv. társ Ls ezek között volt. És elhatá­rozta, hogy tovább harcol azokért az eszmékért, amelyekért a többi elvtár­sak elestek a becsület mezeién. A szakszervezeti mozgalom egye­sítése Gottwald elvtárs útmutatása nyomán valósággá válik és a szak. szervezeti mozgalom óriási, új felada. tok előtt áll. Zupka elvtárs szakszervezeti tevé­kenysége ismeretes mindannyiunk előtt. Éppen úgy, mint ahogyan isme­retes fellépése a nemzetközi szakszer, vezeti szövetségekben ts. Megismer­tük lankadatlan szorgalmát, amellyel mint munkaügyi megbízott, később, mint a Központi Szaktanács elnöke kitűnt. Minden törekvése arra i rá. nyúlt, hogy meggyorsítsa utunkat a szocializmus felé. Egész élete ezt a törekvést bizonyítja. És a nehézsé­gek mindennapi leküzdése sikerre ve. zetett és ez Zupka elvtárs számára érdemeinek legméltóbb jutalmazása. Az, hogy látja, hogy óriási munkája nem veszett kárba, hogy bőséges, gazdag termést hozott és Csehszlo­vákia cse.h szlovák és magyar mun­kássága élvezi a népi demokrácia, a szocializmus felé vezető út minden nagyszerű áldását. Ötvenéves \ születése napján ml csehszlovákiai magyar dolgozók is a legmelegebb szeretettel csatlakozunk cseh és szlovák testvéreink jókíván­ságaihoz. mert Zupka elvtárs élete munkája és harca a magyar dolgo. zók felszabadulását is elősegítette é» a magyar dolgozók boldog és szabad hazára találtak a Csehszlovákiai Kommunista Párt és Gottwald elv­társ által vezetett országban.

Next

/
Thumbnails
Contents