Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-29 / 151. szám, péntek

1951 Június 29 Vitafelszó'alások a CSEMADOK országos közgyűlésén Molnár elvtárs felszólalása a gűtai helyi csoport munkájáról Molnár Péter elvtárs a vita során ezeket mondotta: — 1948-nak kellett elkövetkeznie, hogy Pártunk érvényesítse a maga akaratát érvényesítse Gottwald bolseviki irányvonalát, hogy mi is egyenjogü polgárai legyünk a de­mokratikus Csehszlovákiának. Pár­tunknak köszönhetjük, hogy 1949 március 5-én megalakulhatott ná­lunk a Csehszlovákiai Magyar Dol­gozók Kultúregyesülete, amely for­májában nemzeti, tartalmában pe­dig szocialista. Kedves elvtársak! Én május else­je óta vagyok a CSEMADOK okta­tója. Azóta járom a komáromi járás falvait, de sajnos, meg kell állapi­tanom, hogy vannak közöttünk jó munkáskáderek, vannak azonban rosszak is. Vannak olyan falvak, ahol a CSEMADOK-ot a magyar nemzeti párt módjára kezdték át­alakítani. Az ilyen helyeken elfelej­tették a kultúrtársak, hogy a CSE­MADOK csak formájában nemzeti, tartalmában azonban szocialista. En­nek a magatartásnak aztán hamaro­san meg is mutatkoztak káros hatá­sai. Mert az ilyen helyeken minde­nütt béna a CSEMADOK helyi szer­vezete. Ez azt jelenti, hogy nekünk, népnevelöknek megfeszített munká­ra van szükségünk, hogy ezeket a szervezeteket helyes mederbe terel­jük. Sajnos, pillanatnyilag az a hely­zet, hogy a sürgős mezei munkák miatt nem fejthetünk ki most si­keres nevelőmunkát Jelenleg inkább csak előkészületeket tehetünk az őszi kultúrmunkák megszervezésé­re. De már most is megállapítha­tom, könnyebb az olyan községben nevelőmunkát végezni, ahol a CSE­MADOK csak most alakul meg, mint olyan helyen, ahol kultúrszervezetün­ket káros elemek elrontották. De az említett hibákon kivül még más akadályokkal is meg kell küz­deni. Például nálunk, Gútán, a kul­túrházat fel akarják használni ga­bonaraktárnak s ezt aztán csak va­lamikor novemberben ürítenék ki. Kultúrotthon nélkül pedig nem so­kat végezhetünk. Holott ezt a gútai problémát igen könnyen meg lehet­ne oldani, éspedig olyképpen, hogy a korcsmaépületet lehetne gabona­raktárnak felhasználni. Mert, vall­juk be, egy kultúrotthon mégis csak előbbre való, mint holmi korcsma. Hozzá kell tennem, ha azt akarjuk, hogy munkánk sikerrel járjon, fel. tétlenül szükséges, hogy a kultúr­munkába bekapcsoljuk a munkás­tanítókat, mert hiszen ök mégis csak fejlettebbek nálunk és az ő segít­ségükkel komoly sikereket érhetünk el. Minden erőnkkel elsősorban oda kell hatnunk, hogy a dolgozó nép minél szélesebb rétegeibe bevigyük a szocialista öntudatot. Mindent el kell követnünk, hogy a falvak népét jó politikai könyvekkel lássuk el. Politikai felkészültség nélkül nin­csen sikeres osztályharc. Kedves elvtársak! Akármerre né. zünk is a világban, mindenütt azt látjuk, hogy a munkásosztály elszán­tan vívja a maga harcát a tőkével. Százezrek pusztulnak el azért a sza­badságért, amely nekünk már meg­van. Ezért ezt a szabadságot ne­künk meg kell tartanunk és becsül­nünk. Nekünk kötelességünk segíte­ni szabadságukért küzdő munkás­testvéreinket a kíméletlen osztály­harcban. Ezt a segítséget pedig a legjobban úgy tudjuk nekik nyújta­ni, ha kivesszük részünket a nép­nevelési mukából, mert úgy érzem, hogy felelősséggel tartozunk mind­annak a száz- meg százezer becsü­letes proletárnak, akik életüket ál­dozták a szocialista eszméért. Ha munkánkat becsülettel végezzük, alt­kor el fogunk jutni a szocializmuson keresztül a kommunizmushoz s meg tudjuk őrizni a tartós békét. Éljen a béketábor hatalmas vezére, Sztá­lin elvtárs, éljen a mi szeretett ve­zérünk, Gottwald elvtárs! Kugler János a mezőgazdasági feladatokról Kugler János elvtárs, a CSEMA­DOK alelnöke többek között a kő­vetkezőket mondotta a CSEMADOK második évi országos közgyűlésén: — Elfogadhatatlan a kultúrtársak olyan állítás, amely szerint náluk falu­helyen nem lehet a lakosság politi­kai, gazdasági, kulturális ismereteit gyorsabb iramban fejleszteni. Ha megelégednénk olyan negatív állás­ponttal, amilyen a negyedi, izsai, nagykaposi kultúrtársaké, ezzel gá­tolnánk hazánkban mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés fej­lődését. A mezőgazdaságban' az ed­dig elért termelési eredmények itt nagyobbak, mint voltak az első csehszlovák kapitalista időben. Pa­A szocioSÉsta nevalés fontos eszköze a zene Obenau Tibor, aki megszervezte a pedagógiai gimnázium énekkarát, beszámolójában a következőket mindja a helyi szervezetek zenei működéséről: — Tudjuk, hogy a zenét az ural­kodó osztály eddig kisajátította ma­gának. A zenei művészet a feuda­lista és kapitalista rendszerben ki­zárólag csak az uralkodó osztályt szolgálta. A zene élvezéséhez szük­séges műveltséget a dolgozók nem sajátíthatták el. A Szovjetunió azonban bennünket nemcsak gazdaságilag és politikai­lag szabadított fel a kapitalista el­nyomás alól, hanem szellemileg is. A dolgozók számára ma nyitva áll minden út a művelődéshez és ha va­lakinek joga van a zene élvezéséhez, akkor elsősorban a dolgozóknak van hozzá joguk. A Nagy Októberi For­radalom meghozta a népek felszaba­dulását és a munkásosztály vette kezébe az irányítást. A munkásosz­tály bebizonyította, hogy lehet bur­zsoázia nélkül élni, sőt szebben éí jobban lehet élni. Éppen ezért hozzá szeretnék szólni az énekkarok eddigi munkájához, valamint fel szeretném vázolni a ze­ne- és énekegyüttesek további fel­adatait. Ha figyelemmel kísérjük a CSEMADOK helyi szervezeteinek munkáját, láthatjuk, hogy még sok helyen nincs énekkar. Sok helyen nincs, aki vezesse, sok helyen ide­genkednek ettől az Idősebbek és többnyire csak a fiatalok énekelnek. Ám sok helyen az énekkarok igenis működnek, de rosszul működnek. Felmerül a kérdés, hogy miért ? ugyancsak szakember. Ezek a szak­emberek azt képzelik, hogy énekka­ruknak feltétlenül négyszólamú kó­rusmüvet kell betanulnia. Hisz a ré­gi nagy mesterek sok szép négyszó­lamú kardalt írtak, így hát a „szak­emberek" csak nem ereszkednek le, hogy rövidke, egy-két szólamú tö­megdalt vagy népdalt tanítsanak be. Ez rendkívül rontaná az énekkar művészi színvonalát. Természetesen a vezetőség is észreveszi ezt. Szóvá is teszik ezt a „szakembernek". A „szakember" pedig azt válaszolja, hogy ha éppen muszáj, akkor én ezt is be tudom tanítani. Be is ta­nítja, csakhogy abban aztán nincs semmi köszönet. Az aztán minden, csak nem mozgalmi dal. Hiányzik belőle a lendület, az átérzés, az oda­adás, a lelkesedés. De hogy énekel­jenek a tagok lelkesedéssel, ha a „szakember" is teljesen közömbös a dallal szemben, ha teljes érdektelen­séggel figyeli a dolgozó tömegek építő munkáját. Minden feltörekvő, fejlődő társa­dalmi rendnek meg voltak a maga tömegdalai. Figyeljük meg, hogy a parasztlázadásoknl épúgy, mint a 48-as szabadságharcoknak meg vol­tak a maga tömegdalai. Mindig szük­ség volt arra, hogy a közös nagy társadalmi megmozdulások, bátorsá­got és lelkesedést igénylő kollektív mozgalmak sikerét dallal támasz­totta alá a dolgozó nép. Ezt sok karvezető, úgynevezett „szakember" nem akarja megérteni. Hát, elvtár­sak, ilyen szakemberekre nekünk nincs szükségünk. Nem kell nekünk négy-nyolcszólamú régi mestermü, van nekünk sajátunk is. Ott van a sok szép népdalfeldolgozás. Van­nak négyszólamú mozgalmi dalaink is. Énekeljünk szovjet kórusmüveket A jó karvezetönek nem csalt az a fel­adata, hogy a dalokat betanítsa, ha­nem meg kell tanítania a kórusta­gokat kottát olvasni, át kell adnia tudását, meg kell szerettetnie a ze­nét a tagokkal, egyszóval elő kell készítenie a tagokat a komoly zene élvezésére. Ha ezt elérjük, egyúttal elérjük azt is, hogy nem lesz a zene s ál­talában a művészetek fejlődésében visszaesés, mert a művészetekben is a dolgozó nép veszi kezébe az irá­nyítást. , A bodrogszerdahGlyiek utat mutatnak Kucik Pál kultúrtárs Bodrogszer­dahelyröl a következőket mondotta a vita során: — A bodrogszerdahelyí helyi cso­port 1950 március 23-án alakult meg 24 taggal és azóta a tagok szá­ma 84-re emelkedett. Ez a szám pe­dig egyre növekedőben van, mert a Nos, a felelet a következő: Ki vezeti ' lakosság meggyőződik a CSEMADOK tulajdonképpen az énekkart? Szak­emberek: zenész vagy kántortanító, hivatásos zenész, karmester, aki Jtlegjelent! becsületes törekvéseiről, amelyek a szocializmus minél előbbi kiépítésé­re összpontosulnak. A CSEMADOK eddig minden alkalmat megragadott, hogy községünkben alkalmas kultúr­programmszámokkal emelje a gyű­lések és előadások sikerét. Szerve­zetünk felhasználta az összejövetele­ket, hogy tagjaival megismertesse a szocialista világnézetet. Ez év fo­lyamán olyan gazdag tevékenységet fejtett ki, hogy az egész község és községi elöljáróság elismerését vívta ki. Nincs olyan megmozdulás közsé­günkben; amelyre a CSEMADOK-ot meg ne hívnák közreműködésre. Kultúrelőadásainkat minden esetben megválogatjuk, hogy megfeleljenek a mai kor szellemének és főleg arra törekszünk, hogy ül. típusú szövet­kezetünk megerősítését sikeresen szolgálhassuk. Ebben az esztendő­ben négyszer rendeztüAk önálló kul­túrestet és jelenleg „Mélyek a gyö­kerek" című háromfelvonásos szín­müvet próbáljuk, amellyel országos versenyen akarunk résztvenni. Tagjaink között ott van a község elöljáróságának legtöbb tagja, Így természetesen a legmesszebbmenő támogatásban részesülünk és ennek révén elértük azt, hogy kultúregye­sületünk komoly tekintélynek ör­vend községünkben. Tagjaink közül tizennyolcan aktív tagjai a helyi EFSz-nek. Az Egységes Földműves Szövetkezetnek, amikor erre szük­ség van, brigádmunkánkkal segí­tünk, hogy a sürgős munkálatokat eredményesen be tudja fejezni. A közös munka propagálására felhasz­náljuk a helyi hangszórót amelyen keresztül vasárnap délutánonként kultúrműsort adunk. Községünkben a békeszavazatok aláírása a legnagyobb rendben, ün­nepi légkörben ment végbe a mult hó 27-én. Nincs nálunk egyetlen em­ber sem, aki meg ne értette volna ennek az akciónak világraszóló fon­tosságát és jelentőségét Mindenki, aki aláírta a békeszavazatot, ponto­san tudta, hogy a közös munka erő­sítésével harcol a tartós béke nagy ügyéért. Mi, a bodrogszerdahelyi CSEMADOK tagjai, jól tudjuk, hogy a béke táborát csaki3 közös mun­munkánkkal, Sztálin és Gottwald elvtársak vezetésével tudjuk meg­szilárdítani. Éljen Sztálin! Éljen Gottwald elvtárs! (A küldöttek egy emberként álltak fel és ütemes tap=3al éljenezték Sztálin, Gottwald és Siroky elvtársakat.) A nádszegi szövetkezetiek üdvözlete Szabó Ferenc nádszegi kultúrtárs a kővetkezőket mondotta a vita so­rán: — Kedves elvtársak, kultúrtársak, tisztelt közgyűlés! — A nádszegi Egységes Földmű­ves Szövetkezet munkásai nevében örömmel üdvözöllek benneteket. Azt, hogy mi most itt együtt lehe­tünk, a dicső Vörös Hadseregnek és a Pártnak köszönhetjük, amelyek felszabadítottak bennünket a kizsák­mányolók uralma alól. Erősen bí­zunk abban, nem ismétlődik többé az 1948 előtti sötét Időszak, mikor el voltunk nyomva és elvittek ben­nünket a cseh vidékekre, földbirto­kosokhoz és a zsírosparasztokhoz majdnem ingyenmunkára. Ma már ez nincs többé, a reakciósok korsza­ka letűnt, ma a falusi magyar dol­Tozó megtalálja a maga helyét az igységes Földműves Szövetkezetek­jen, ahol a szebb és jobb holnapot építjük. Mi, a nádszegi Egységes Földmű­ves Szövetkezet munkásai, eddig is teljes odaadással dolgoztunk a közös munka érdekében a reakció minden acsarkodása ellenére. Ezt bebizonyí­tottuk a tavaszi munkálatoknál, a kerületi versenyben mi nyertük meg a zászlót é3 ígérjük, hogy az aratási munkálatokhoz még nagyobb lendü­lettel fogunk hozzá é3 ez lesz a mi feleletünk a nyugati imperialisták­nak, a gaz kizsákmányolóknak és még jobban, szervesebben bekapcso­lódunk a kultúrmunkába. Dalolva fogunk dolgozni, mert szabadok va­gyunk, mert nem érezzük többé, hogy el vagyunk nyomva, mint ahogy azt a kapitalista rendszer alatt éreztük. Jóleső érzés az itt lenni a magyar dolgozók közgyűlésén, jól esett a szí­vélyes fogadtatás, jól esett végig­hallgatni a lelkes, bátor felszólaláso­kat és mi is úgy érezzük, hogy ez­után még nagyob odaadással fogunk dolgozni a szövetkezetben, hogy job­bat és többet termeljünk és ezáltal valamennyiünk életszínvonalát emel­jük. Éljen Gottwald elvtárs! rasztságunk életszínvonala az utolsó évhez viszonyítva 19 százalékkal emelkedett. Soha a kapitalista rend­szerben dolgozó népünk annyi textil­árat nem vásárolt, mint most. Az 1950-es évben lakosságunk kulturális fejlődése is fokozódott, tények bizo­nyítják ezt, így például soha annyi filmet, színdarabot, kultúrelöadást nem látogatott meg dolgozó népünk, mint most az utolsó évben. A kis­és középarasztok életszínvonala ál­landóan javul, több bútort, több rá­diót, több lábbelit vásárolnak, mint a múltban bármikor. , Aki azt állítja, hogy parasztsá­gunk nem akar haladni mezőgazda­ságunk újjáépítésének útján, az rá­galmazza parasztságunkat, az elfer­díti a valóságot, mert Szlovákia te­rületén több mint 1500 községben már van EFSz. Ebből 880 második, harmadik és negyedik típusú szövet­kezet és ezek a tények bizonyítják, hogy községeikben eredményesen fo­lyik az osztályharc az új életért, a a magasabb hektárhozamért, az ál­lattenyésztés terén nagyobb eredmé­nyek eléréséért. A CSEMADOK-nak mindent el kell követnie, hogy hathatós nevelő­munkát végezzen, oda kell hatnia, hogy a kis- és középparasztság tel­jes egészében kihasználja a rendel­kezésére álló mezőgazdasági gépeket A szovjet mezőgazdaságban bevált agrobiológiai segítségével újfajta ter­mékek meghonosítását hajthatjuk végre, emelhetjük ezáltal a hektár, hozamot, meggyorsíthatjuk a föld megművelését, a szovjet mezőgazda­ságban már bevált tapasztalatok alapján. Ha hozzáfogunk az újtípu­sú ember neveléséhez, kiváló gép­technikusokat, mezőgazdákat bizto­síthatunk nagyüzemi mezőgazdasá­gunk számára. Módunkban van a magyar ifjúság széles tömegeit a technikai és mezőgazdasági iskolák­ban taníttatni, ahol már szocialista szellemben nevelik a növekvő nem­zedéket. Le szeretném szögezni azt, hogy a fokozott üzemi építkezések az iparban, továbbá az egyre szapo­rodó új lakások, a munkásság és a parasztság vásárlóképessčgének nö­vekedése, szövetkezeti mezőgazda­ságunk eredményei a kisparaszti magángazdálkodással szemben, nem szabad, hogy kihasználatlanul ma­radjanak. A CSEMADOK e téren feltéüenül nagy munkát véágezhet e tények ismertetésével, felvilágosí­tó munkájával. Elérkezett az ideje annak, hogy a CSEMADOK tagsá­gának végre le kell vetnie sértődött magatartását és ennek helyébe har­cos építőmunkával segítenie kell az EFSz-be tömörült kis- és közép­parasztságunkat fejlődési útján. Szép, hasznos és rendkívül fontos feladat vár most a CSEMADOK-ra. A CSEMADOK helyi szervezteinek aktívan be keU kapcsolódniok az esők miatt elmaradt munkák mi­előbbi elvégzésébe munkabrigádok megszervezésével. Ne ismételjék mindutalan, hogy mennyi kukorica, cukorrépa és dohány nincs még megkapálva, hanem lássanak hozzá haladéktalanul a segítő munkához. Nincs most idö vitatkozni a szövet­kezetek rosszul működő funkcioná­riusairól, de példás munkánkkal eredményesen elősegíthetjük a szö­vetkezet fejlődését s a jövő évi szö­vetkezeti közgyűlésen majd a leg­jobban bevált szövetkezeti tagokat beválasztjuk a szövetkezet vezető­ségébe. A CSEMADOK helyi csoportjai kövessenek el mindent, hogy a ka­pásnövények munkálatait minél előbb befejezzék, hogy a szövetkezetek az aratás és cséplés mu*kálatait pél­dás módon, terv szerint elvégezhes­sék. Ilymódon eredményes munkán­kat siker koronázza s a siker meg­mutatkozik a szövetkezetek növeke­désében és erősödésében. A Bratislavai CSEMADOK helyi cso­portja (Vazová u. 2), pénteken este 7 órai kezdettel kultúr-programmal egy­bekötött előadást tart amelyre tiszte­letei meghívja a magyar dolgozókat. A CSEMADOK vezetősége. Szerkesztőségünk perfekt magyar gépírónőt keres azonnali belépesre. Személyes bemutatkozás délelőtt 10—12 óra között Bratislava, Jesen­ského 10.

Next

/
Thumbnails
Contents