Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-29 / 151. szám, péntek

UJ

SZ0 Rövid riport a CSEMADOK közgyűléséről (V. I.) Ünnepi diszt öltött a bratislavai Vigadó. A nagyteremben a falakat jelmondatok és a népi demokratikus államok zászlói díszítik. Itt tartja második évi rendes közgyűlését a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesüle. te... De ezen a közgyűlésen most többről volt szó, mint új vezető, ség választásáról, többröl volt szó, mint arról, hogy a kultúregyesület hogyan dolgozott a mult évben. Az itt megjelent kiküldötteknek arról kellett véleményt mondainiok, hogyan lehet az egyesületet tömeg szervezetté kiépí. teni. Azt kellett megvitatniok, hogy szűk egyesületi keretekből lehet átlépni a tömegszervezet szélesebb kereteibe, hogyan lehet átfogóbb programmot adni, hogy növekedjen a taglétszám. A hosszú asztaloknál a kiküldöttek izgatottan hallgatták a felszólalókat. Első eset volt ez, hogy ilyen nagy számban jöttek össze a magyar dolgozók, hogy döntsenek szervezetük kérdéseiben. Mindenki előtt könyvek, magyar köny. vek... Az egyesület ajándékai a kiküldötteknek. A falról Petőfi, Gorkij és Fucsik képe tekintett le a zsongó teremre. Petőfi, a világszabadság nagy harcosa, Gorkij, az újtípusú szocialista író mintaképe és Július Fucsik a kommunista újságíró, aki olyan megindító szavakkal nyilatkoztatta ki börtönében, hogy szereti az em_ bereket és az emberiséget. Nézzünk végig egy kicsit a teremben és kérdezzük meg az itt megjelent dolgozókat, mi a véleményük a közgyűlésről és a jövőbeli munkáról. Az első kultúrtárs, akit megszólítunk KATONA JÓZSEF élmunkás a füleki Kovosmalt munkása, a füleki püspöki CSE. MADOK titkára. — Meg kell vitatnunk, mit kell tennünk, hogy a CSEMADOK tömegszervezet legyen Minden törekvésünk oda fog irányulni, hogy helyi szervezeteinkben növeljük a tagok létszámát. Ezt a létszámemelést úgy gondoljuk, hogy a munkásságot bekapcsoljuk a szervezetbe. Több tagot a sryárak az üzemek dol. gozóiból a CSEMADOK-ba! Nekem az a véleményem, hogy több politikai tartalmat kellene adni a szervezetünknek. Nagyobb súlyt kellene fektetnünk a tagok átnevelésére és éppen ebben igen nagy szolgálatot tehetnének az éimunkások, a gyárak dolgozói. Meglepett engem, — mondja Katona elvtárs, — hogy milyen bőségesen tudtunk gondoskodni a küldöttekről. Ez csak azért lehetséges mert a dolgozó nép kezében van minden hatalom, TELEKI elvtárs ugyancsak a füleki Ko. vosmalt munkása és az ottani helyicsoport elnöke. Szintén élmunkás. — A szocialista kultúrát kell terjeszteni, meg kell ismertetni, tagjainkat a nagy szovjet írók müveivel, akik a szocialista építést írják meg olyan szemléltető módon. Sokan vannak tagjaink között, akik ellenzik azt is, hogy nagyobb politikai tartalmat vigyünk be az egyesületbe. Szerintem azonban a jövöben politikai jellegű szemináriumokat is kell tartanunk a kultúrmunka mellett. Az átnevelés, mely főcélunk, csak így lehet teljes Ezenkívül igen fontos lenne egy havi képesfolyóirat megindítása is, ebben olyan kulturális és tanító célzatú anyagot kellene közölni, amely még a nem CSEMADOK tagok érdeklődését is felkeltené és így egyre nagyobb számban lépnének be az egyesületbe. Teleki elvtárs azután így folytatta: A politikai átnevelés fontos következménye lennq, hogy tagjaink a falvak dolgozói jobban bekapcsolódnának az EFSz-ek munkájába. Eddig sajnos nem minden esetben mondhatjuk el, hogy a CSEMADOK-tag egyben az EFSz tagja is. BORBÉLY GYULA, Pózba község CSEMADOK csoportjának elnöke, aki maga 4 hektáron gazdálkodik a következőkben foglalta össze véleményét. — Fel kellene hagynunk a folytonos siránkozássál, hogy mi volt a múltban. Minden előfeltétele megvan annak, hogy jó tömegszervezetet tudjunk kiépíteni. Csak rajtunk áll, hogy milyen eredményeket fogunk elérni. Most már a jogok mellett kötelességek is várnak ránk és aru nak felismerése, hogy a népi de mokratikus Csehszlovák Köztársaság a mi hazánk is, amelynek építése elsőrangú kötelességünk. A gyakorlati munkában a gyárek és üzemek munkájába kell bekapcsolódnunk nekünk, kultúrmunkásoknak. Ha élmunkás moz. galomról, ha az építés bármilyen feladatáról van szó, ott a CSEMADOK tagok járjanak az élen. SMIDT IMRE a Besai CSEMADOK titkárhelyet, tese burzsoá nacionalizmussal kapcsolatban mond néhány szót. —Harcot kell hirdetnünk a CSEMADOK tagságában, az úgynevezett álhazafiság ellen. Nem szabad megengednünk, hogy»egyesek hamis jelszavakat hangoztatva befurakodjanak sorainkba és igen is küzdenünk kell a saját sorainkban fellépő burzsoá nacdo^ nalizmus ellen. Véget kell vetni ott, ahol még ez nem történt volna meg a Piros Bugyelláris_szerü hamis népszínmüvek stüusának is. Mert ezek nem szólaltatják meg a népi igazi hangját. TAKÁCS JÁNOS füleki munkás a CSEMADOK-ról és annak jelentőségéről... — Én is csak azt mondhatom, amit már mások is kifejezésre juttattak, hogy több munkást, él_ munkást a CSEMADOK-ba. Az éimunkások az élenjárók a szocialista kultúrában is. Mert a CSE. MADOK eddigi szellemét, amelyben még igen sok volt a kispolgári elem, meg kell változtatni. Ezen pedig csak a munkások segíthetnek. A megváltoztatott és gyökeréig átszervezett CSEMA DOK.ban aztán vitaestéket kell tartani, szemináriumokat és kultúr-elöadásokat, de mindig a szo. cialista kultúra szemelötti tartásával. Ahhoz, hogy tömegszervezet legyünk, először is tömegeket kell megnyernünk, ez pedig csak a munká. ->k nagyobb számának bevonásával történhet. A munkások és a haladó értéimi ség együttes munkájának eredményeként aztán kiépül a jó tömegszervezet. 2 ELMÉLETI TANACSADAS Van-e osztályharc a Szovjetunióban? Az egyik politikai iskolában hoszszasan vitáztak arról: ,,van-e osztályharc a Szovjetunióban?" B. I. szemináriumvezető a vitát így foglalta össze: „A Szovjetunióban folyik az osztályharc, mert a kolhozparasztság egy részénél még erősek a kistermelés csökevényel és az értelmiség bizonyos köreiben jelentkezett burzsoá, kozmopolita álláspont ellen folytatott harc is osztályharc." Véleményem szerint a kérdést nem kielégítő módon tisztázták, önkényesen leegyszerűsítették —•. ezért a vitához röviden hozzászólunk. Az első kérdés, amely itt tisztázásra vár: milyen osztályok vannak a Szovjetunióban, s mi a viszonyuk egymáshoz? A Szovjetunió osztályviszonyairól Sztálin elvtárs 1939-ben az SŽK(b)P XVIII. kongresszusán megállapította: „ebben a társadalomban nincsenek többé szembenálló ellenséges osztályok, a kizsákmányoló osztályokat felszámoltuk, a munkások, parasztok, értelmiségiek pedig, akik a szovjet társadalmat alkotják, a baráti együttműködés szellemében élnek és dolgoznak." A Szovjetunióban ma két osztály van: a munkásosztály és a kolhozparasztság. E két osztály között még van különbség. A gyárak, ipari üzemek termelőeszközei szocialista állami tulajdonban vannak, míg a kolhozok legfőbb termelőeszközeinek jelentős része szocialista szövetkezeti tulajdonban van. A munkások a társadalmi össztermékből teljesítményűk szerint bért kapnak, míg a kolhozparasztok a kolhoz termékeiből (jövedelméből) részesednek végzett munkájuk alapján. De a munkások és parasztok egyaránt megszabadultak minden kizsákmányolástól, mindkét osztály szocialista gazdasági formák (állami üzem és kolhoz) alapján áll és alapvető érdekeik a kommunizmus építésében, a Szovjetunió erősítésében, ö béke védelmében teljesen azonosak. E két osztály tehát nem áll szemben egymással, hanem szövetségben, baráti viszonyban halad együtt a közös célok felé. Mi következik ebből? Az, hogy a szovjet társadalomban ma nincs és teljesen elképzelhetetlen az a harc, amelyet egyik osztály vív a másik ellen a hatalom megtartásáért, illetve megszerzéséért; a kizsákmányolás fenntartásáért, illetve megdöntéséért. Azt jelenti-e ez, hogy a szovjet társadalomban nincs semmiféle harc? Nem jelenti azt. A szovjet társadalmon belül — bár a meglévő osztályok baráti szocialista osztályok — mégis megtalálhatók az osztályharc bizonyos formái. Az osztályharc egyik formája az emberek tudatában meglévő kapitalista csökevények elleni harc, amely ma is folyik az elmaradottabb emberek fejlődésének elősegítéséért, munkaerkölcsük, szocialista tulajdonhoz való viszonyuk fejlesztéséért; a burzsoá ideológia itt-ott érvényesülő befolyásának felszámolásáért. Mi a magyarázata annak, hogy az emberek tudatában a szocializmus győzelme után is élnek bizonyos kapitalista maradványok? Előszó' is az, hogy az emberek tudatának átalakulása lassabban megy végbe, mint a gazdaság, a társadalom szocialista átalakulása. A kapitalizmus évszázados, nemzedékről nemzedékre öröklött erkölcsét, gondolkodásmódját. szokásait csak hosszú nevelés eredményeképpen lehet levetkőzni. Másodszor az az oka, hogy a Szovjetunió kapitalista környezetben építi a kommunizmust és a külső ellenséges erők élesztik és támogatják az egyes emberek tudatában lévő kapitalista csökevényeket. Malenkov elvtárs mondotta a Tájékoztató Iroda 1947-ben tartott értekezletén: „A kizsákmányoló osztályok szétzúzása és likvidálása után hazánkban a nemzetközi burzsoázia minden támaszát elvesztette a Szovjetunión belül, a szovjetállam ellen folytatott harcában. Mecrkísérli azonban felhasználni céljai számára a kapitalizmus csökevényeit a szovietemberek tudatában — a magántulajdon lélektani naradványát, a burzsoá erkölcsiség csökevényeit, egyesek megalázkodását a nyugati burzsoá kultúra előtt, a nacionalizmus jelenségét ..." Az osztályharc másik, ma ls meglévő formája az imperialisták szolgálatában álló kémek, ügynökök elleni harc, akikről Sztálin elvtárs 1937-ben ezt mondotta: „... sohasem szabad elfelejtenünk, hogy mindaddig, amíg van kapitalista környezet, lesznek kártevők, diverEzért jöttem Handlovára Amikor Handlovára jöttem brigádra, arra gondoltam, miként pusztítják az amerikai imperialisták a koreai gyermekeket. Arra gondoltam, hogy a nyugati államok miként fegyverkeznek és miként készítik elő az űj világháborút. Én egy békés ország polgára vagyok, ezért határozottan tiltakozom az imperialista hábor uszítás és gyújtogatás ellen. Mi, csehszlovákiai dolgozók, nem akarunk háborút. Mi békében akarjuk építeni hazánkban boldogabb jövőnket, a szocializmust. Hogy meggyorsítsuk a szocializmus építését, kell, hogy mindenki megértse ennek fontosságát. Én mint géplakatos, hathónapos brigádra jelentkeztem, békekötelezettséget is vállaltam, éspedig azt, hogy a hat hónapra előirányzott munkateljesítményt négy és fél hónap alatt teljesítem és három hónappal meghosszabbítom a brigádmunka időtartamát. Ezzel akarok válaszolni a háborús uszítóknak, ezzel fejezem kl azt, hogy békét akarok. K rakó Vince munkáslevelező, Handlova. . zánsok. kémek és terroristák is. aki- 1 ket az idegen államok kémszervezetei küldenek a Szovjetunió hátába." Ezek az elemek až egyes emberek tudatában még meglévő kapitalista csökevényeket igyekeznek felhasználni: a szocialista elvekkel, a szovjet erkölcscsel ezembekerülőket próbálják megkörnyékezni. Helyes-e az emberek gondolkodásában lévő kapitalista maradványok elleni harcot az osztályharc egy formájának minősíteni? Helyes-e az imperialista kémek, ügynökök elleni küzdelmet az osztályharc sajátos formájának tekinteni? Kétségkívül helyes. A burMi az a kötelező bérszámla (Folytatás az 1. oldalról) tökéletesebb és pontosabb, mint a bérszámla, csupán előkészület a béralap bevezetésére. Most mindjárt a béralapot nem vezethetjük be, mert ehhez előkészületek és tapasztalat is szükséges. A bérszámla és a béralap között a fökülönbség az, hogy a bérszámla nem tervezi a munka termelékenységének az emelkedését és nem határozza meg, mennyivel emelkedhet az átlagos kereset a munkatermelékenység emelkedésével kapcsolatban, míg a béralap előre tervezi a munka termelékenységének emelkedését és ezzel kapcsolatban az átlagos kereset emelkedését is. A bélszámlákat az átlagos kereset adatainak alapján, a munkások és hivatalnokok száma szerint állítják össze és még részletesen nem szabja meg azt, hogy hány alkalmazott szükséges feltétlenül a tervezett feladatok teljesítéséhez, mint ezt teszi a béralap. Továbbá a bérszámla kiszámításánál nem a teljesítménynormák szerint számolják a bérösszeget, nem a műszaki-gazdasági normák és a hivatalnokok- rendszeresített száma szerint, mint ahogy ezt teszi a béralap. Röviden és velősen, tehát a bérszámla lényegében nem más, mint a szovjet mintájú béralap bevezetésének előkészítése. 1 zsoá ideológia, továbbá a burzsoázia , ügynökei elleni harc az osztályharc egy formája ott is, ahol a burzsoáziát, a kizsákmányolókat, mint osztályt már régen felszámolták. És osztályharcról kell beszélnünk a szó nemzetközi értelmében is, hiszen a burzsoá ideológia (például a kozmopolitizmus) és az imperialisták kémei ellen folytatott küzdelm egyszersmind osztályharc az imperialisták, a nemzetközi burzsoázia ellen, amely megpróbálja felhasználni a szovjetemberek tudatába^ még tnegA lévai malom segíti a kálnai traktorístákat Az aratási előkészületek mindenütt hatalmas lendülettel folynak. A lévai Középszlovákiai Malmok lakatosmühelye is segítségére siet dolgozó parasztjainknak. Kötelezettséget vállaltak a műhely alkalmazottai, hogy a kálnai traktorállomáson a cséplőgépeknél használt hat benzinmotort megjavítják, melyeket az Egységes Földműves Szövetkezetek nagyon rossz állapotban adtak át a gépállomásnak. Az üzem valamennyi dolgozója mezőgazdasági brigádokra jár és az idén már négyszer voltak a lévai EFSz földjein répát egyelni. Az élelmezési szektor alkalmazottai ezzel bebizonyították, hogy tevékenyen segítenek ott, ahol arra szükség van, elsősorban segítik a mezőgazdasági termelést, amely az ő ágazatuk alapját képezi. Jól értelmezik ezek a dolgozók, hogy az ötéves tervben lefektetett feladatok közösek. 1 lévő kapitalista csökevényeket és amely igyekszik kémeket, kártevőket küldeni „a Szovjetunió hátába". A Szovjetunió baráti, szocialista osztályai a legteljesebb egységben vívják ezt a harcukat is az imperialisták ellen. És az egész szovjet társadalom, a munkások, kolhozparasztok, értelmiségiek teljes politikai és erkölcsi egységben dolgoznak az elmaradottabb elemek átneveléséért, az egész társadalom szocialista, kommunista tudatának fejlesztéséért és erősítéséért. (v. L) 1951 június 29 „Ne írjatok rólam" Az újságíró, aki ma végigjárja hazánk községeit, falvait, a fejlődő és virágzó Egységes Földműves Szövetkezetekben egyre több és több kiváló dolgozóval találkozik. Ilyen dolgozó többek között a bodrogszerdahelyi Capkó Rzália, aki ma kiváló munkája révén a Párt kerületi elnökségébe került. Capkó Rozália elvtársnővel a kassai kerületi pártkonferencián találkoztam utoljára, ahol a konferencia ünnepi izgalmainak hatása alatt alig volt ideje pár szót váltani velem. Am e rövid pár perc alatt volt ideje közölni, hogy: — Rólam egy szót ne írjatok, a bodrogszerdahelyi aszszonyok már azzal vádolnak, hogy csak azért dolgozom a szövetkezet éidekében, mert azt akarom, hogy írjanak rólam. Hát elvtársam, én ünnepélyesen kijelentem, hogy nem azért dolgozom- En alóban a szocializmust szeretem és nagyon erősen kívánom, hogv körülöttem mindenki jól és békességben éljen. Ez a célkitűzésem és ezért hajlandó vagyok minden áldozatra. De ne írjatok rólam, — ismételte újra, — nem akarom, hogy bárki is félreértse szándékaimat, nem akarok híres lenni, egyszerű dolgozó asszony vagyok és a többi dolgozó asszonnyal együtt harcolok a szövetkezetért, a tartós békéért. Igy beszélt Capkó Rozália és elsietett a feldíszített terembe, anélkül, hogy bevárta volna válaszomat. Nos, éppen ezért most válaszolok. Mondanivalómat nem bírom a begyemben tartani. Az a válaszom: a madárnak megtiltani nem lehet, hogy daloljon és hasonlóképp egy újságírónak sem lehet megtiltani, hogy írjon.-. Ez a helyzet, Capkó elvtársnő. A mai újságírónak az a feladata, hogy hirdesse az építőmunka áldásait és rámutasson azokra a dolgozókra, akik példásan teljesítik feladataikat és ugyanakkor leleplezze azokat, akik ellenséges hazánk építőmunkájának. Az előbbit, kedves Capkó elvtársnő, szívesebben végzem, mint az utóbbit. Boldogsággal tölt el a z a tudat, hogy faluvándorlásim 6orán felfedezem azokat az öntudatos és lelkes dolgozókat, akik szenvedélyesen és odaadóan harcolnak az Egységes Földműves Szövetkezet fejlődéséért, míg az utóbbi esetben, amikor leleplezem az ellenséget, harag és felháborodás vezeti tollamat- Ezért Capkó elvtársnő, ne haragudj, hogv újra foglalkozom veled, de fáradságos, izgalmas, élményekben gazdag foglalkozásom mellett a jóleső munkától nem szabad megfosztanom magam. Nagyon remélem, ha legközelebb ellátogatok Bodrogszerdahelyre, bizonyára ráakadok még egv pár asszonytársadra, akik épúgy, mint te, becsületesen és lelkesen harcolnak a mi új világunkért, a békés, közös szövetkezeti életért Véget ért az első magyar üzletvezetői tanfolyam • A Szlovákiai Szövetkezeti Tanács nyitrai titkársága még az ösz folyamán jelentős toborzási akciót szervezett • meg, amelynek az volt a célja, hogy minél több női munkaerőt szervezzen be a „Jednoták" elárusító helyeire, mert a pultmögötti munkát elvégezheti épúgy nö, mint férfi. Mintegy 200 lány és asszony jelentkezett, akik eddig nagyobbrészt semminemű munkafolyamatba nem voltak bekapcsolva és ezé.ket kéthárom havi gyakorlattal betanították. Amennyiben Nyitrán sok magyar leány és asszony jelentkezett, helyben létesítettek egy .skolát. az iskola végetért s hogy mennyit jelentett a hallgatónök számára, azt bizonyítja a faliújság egyik cikke: Nem ismertük egymást, mikor ide érkeztünk Dél-Szlovákia minden tájáról, de három hét után testvérként búcsúztunk egymástól. Ez a három hét csodát tett velünk. Most döbbentünk rá, milyen tudatlanok voltunk. Dolgoztunk eddig is, de nem ismertük, nem fogtuk fel a munka igazi értelmét, mert ismeretlen volt előttünk a cél. Ez a kastély, amelyben tanultunk, valamikor egy 'emberé volt. Ma, a népi demokratikus rendszerben ötvenen találtunk benne otthont