Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-28 / 150. szám, csütörtök

/ UJ SZ0 1951 június 28 íjrôrhif tanít faentiiiíifeet... TIZENÖT ÉVE HALT MEG GOR­KIJ. S e küzdelmes másfél évtized után még inkább érezzük, hogy itt él közöttünk s müveit olvasva egyre világosabbá válik előttünk tanítása, amikor Pártunk vezetésével magasra tartva a győzelmes vörös lobogót át­formáljuk éietünket úgy, ahogy ő el­képzelte. Minden egyes mondatából, szavából kiérezni az emberek iránti határtalan szeretetét, a munkásosz­tály, a Párt iránti hűségét. Ez jelen­tette neki az életet, mindazt a szé­pet, amit műveiben megörökített. Ez öszönözte őt arra a nagy küzdelemre, hogy soraival ostorozza a rabló kapi­talistákat, hogy bemutassa a munkás­osztály igazságos harcát, erejét, hogy megelevenítse a munkások, a parasz­tok millióinak életét, keservét, Szebb élet utáni vágyukat, s hogy ezen ke­resztül megmutassa a jövő útját. 1927-ben írta Gorkij: „ .. . rriár kora ifjúságomban tudtam, jobban mondva éreztem, hogy szervesen összetarto­zom a munkásosztállyal és még ma js úgy izgat a áorsa, mint ahogyan az arab félti a forrást, amely a siva­tag homokjában életet ad az ő oázi­sának." Ugy él bennünk Gorkij, mint a leg­nagyobb barátunk. Látjuk jóságos ar­cát, látjuk, amint a szeméhez emeli a kezét s a . távolba tekint. Látjuk őt merész vágyakat ébresztő mosolyá­val a piomrck és a munkások között, ahogy tanítja őket. S elképzeljük őt a gyárakban, a falvakban, a forradalmi erők élén s látjuk Gorkijt, amint a végtelenek tűnő sztyeppékét járja s feljegyzéseket ró jegyzőkönyvébe, hogy az életet a maga valójában tük­röztesse vissza műveiben s hogy fel­tárja azokat a távlatokat, melyek gyö­keres felismeréséhez Lenin és Sztálin elvtársak segítették őt.. OLVASSUK GORKIJT. TANU­LUNK MOVEIBÖL, hogy új, friss erőt merítsünk belőlük. A csillogó, feketeszemű Motycs­kova Helena három esztendővel ez­előtt még úgy érezte, hogy neki min­dene csak a szövőgép. A vrbovai tex­til-üzemben dolgozott. Fürge mozgású, ügyes lány volt. Nem voltak nagy vá­gyai. Csak jól akart dolgozni. Kevés iskolát járt. Szegény szüleinek nem tellett többre. 1948-ban az egyik hiva­talnok barátnője Gorkijnak az „Anya" c. könyvét adta neki kölcsön. — Ez volt az első regény, amit éle­temben olvastam, — mondja Helena, — akkor még nem tudtam teljesen felfogni a könyv jelentőségét. Csak azt láttam belőle, hogy Gorkij élet­hűen rajzolja meg a gyári munkások életét, hiszen én is munkásnő voltam. S kiéreztem azt is belőle, hogy Gor­kij regényének hősein keresztül hoz­zánk is beszél... És csak akkor vi­lágosodott meg előttem, hogy nekem többet kell tennem, amikor az Anyát olvastam. Tanulni kezdtem ... Helena fiatal volt. ígéretét bevál­totta. A gyárban felfigyeltek reá s főiskolai tanulmányokra előkészítő munkás-tanfolyamra küldték őt. S most már a bratislavai egyetem filo­zófiai fakultásának hallgatónője. Újból akartam vele beszélni. Június volt és erősen tűzött a nap. Előre tudtam, hogy az internátusban lrába keresem öt. Ki is maradna a fojtott levegőjű szobákban. Utána mentem a közeli parkba, az „orvosi kertbe", ahol az egyik dúslombú fa árnyában négy leány társaságában üldögélt. Be­szélgettek. Ebédután voltak. A főisko­lás fiúk röplabdát játszottak, többen pedig pokrócokon hevertek, tanultak, vizsgákra - készü'tek. Kissé távolabb pedig a dolgozók gyermekei futkároz­tak," labdáztak, hemperegtek a hűsítő fűben, várakat építettek a napfényben aranyló homokban... S a gyermekek boldog kacaja, s az alig ötven méterre tőlünk hatalmas lakóházat építő mun­kások idehallatszó kedélyes beszélge­tése, azt a vágyat ébresztette fel bennünk, hogy milyen jó volna, ha Gorkij most" itt lehetne közöttünk, s (velünk együtt örülhetne annak, hogy ebben a hazában, ahol sok évvel ez­előtt az uraimon lévő burzsoák és ki­szolgálóik szemében ezek személye nem volt kívánatos nálunk, a mi or­szágunkban is beteljesülnek emberi vágyai, elgondolásai... HELENA .KEZEBEN Ü.IBOL AZ „ANYAT" LATJUK. Fel-feliapozgatia a könyvet, részleteket olvas fel belőle a lányoknak és magyaráz nekik. Hoz­zájuk megyek és közéjük ülök. — Újból olvasom az „Anyát", — újságolja örömmel Helena, — amit évekkel ezelőtt még homályosan lát­tam, ma már minden érthetővé vált'* előttem. Helena jó! végzi a „munkáját" az egyetemen is Sikeresen vizsgázik. A volt munkásleány büszkén mondja most is a 'ánvoknak, hogy Gorkij könyve n" i'Vta meg előtte a tanulás, az önrevc"" a kultúra útját. Amikor tanul, v'- 'ik, állandóan a fülébe cseng --"'""gépeknek életet gazda­gító z^knWása s ilyenkor képzeleté­ben felsorakoznak előtte volt munkás­**rsai, a mesterek s eszébe jut, hogy milyen meghatódottan vette át az idősebb elvtársak kezéből a mindenki számára nagy kitüntetést jelentő éi­munkáskönyvecskét... S ilyenkor még elevenebben éietre kél benne az az érzés, hogy egyetemi hallgatónőnek lenni nagy kötelezettséget jelent... És Helena beszél barátnőinek. Nagy, tágranyílt szemeiben különös fények vibrálnak melyek úgy ragyognak, mintha lobogó fáklyák apró lángocs­ka: lennének ... Peiageja Nyilovnáról, az anyáról beszél. — Az anya hősiessége a legjobb példát mutatja asszonytársainknak, — mondja, — Peiageja Nyilovna, akit a forradalmár fia nevelt olyanná, ami­lyen lett, feláldozza mindenét, még az életét is a fiáért, népének boldogsá­gáért. Abban az időben nehéz volt a küzdelem, amikor a cári önkény bék­lyóba akarta szorítani milliók kezét. S ők mégis harcoltak abban a remény­ben, ha maguk nem is fogják meg­élni azt az időt, azt a jót, amit rnajd a forradalom hoz. de utódaiknak, az egész népnek boldog élete lesz, ami­kor majd szabadon élhetnek s nem ve­tik őket a börtönökbe, ha kikívánko­zik szívükből mindaz, amit éreznek. GORKIJ AZ IGAZAT, A VALÓT IRTA MEG, — folytatja Motycskova elvtársnő, — de ezen keresztül rámu­tatott a jövő távlataira is. írásaival, nemcsak az orosz, a szovjeinépeket tanította, hanem bennünket, is tanít. Peiageja Nyilovna, a harcias orosz asszony, aki öklét emeli a cári pribé­kek felé, arra int bennünket, hogy mi is bátran küzdjünk céljaink megvaló­sításáért, a békéért, hogy valameny­nyien nyíltan álljunk ki a szocializmus ügye mellett, mert csak így teremt­hetjük meg az örömteljes életet... A KIKÖLCSÖNZÖTT KÖNYVEK JEGYZÉKÉT LAPOZGATOM a bra­tislavai Kábel-gyár kultúrhelyiségé­ben. Kíváncsi vagyok, hogy ki olvasta a 260. B számú könyvet, az „Anyát". S a számok sorra jelentkeznek. „Zsa­skovszký András, huszonnyolcéves, élmunkás" feljegyzés ragadja meg érdeklődésemet. — Néhány hónappal ezelőtt ver­senyfelelősnek nevezték ki az üzem­ben, — toldja meg a róla szóló felvi­lágosítást a kultúrelőadó, — aki azon­nal telefonál is neki. Délutánra adtunk egymásnak találkozót. Zsaskovszký elvtárs nem Is olyan rég még a gépeknél dolgozott. S ami­kor elmondja, hogy milyen nyomorú­ságban éltek a múltban, keze ökölbe szorul. — Apámnak néhány szétdarabolt földecskéje volt, — mondja, — még annyira sem tellett, hogy megéljünk, ruházkodjunk. Mezítláb jártunk. Télire már nem is volt mit ennünk... NEM ÜRES SZO AZ, hogy Gorkij minden olvasóját átgyúrja s annyira hat reája, hogy vágy kél benne arra, hogy a munkásosztály legjobbjai kö­zé verekedje fel magát. Zsaskovszký András is olvasta az „Anyát". Pável Vlaszov alakja benne is felgyújtotta a tetterő lángját. Hogy mennyire érzi Zsaskovszký elvtárs, a volt élmunkás, a szegényparaszt gyermeke, Gorkij erejét, azt mutatja ez a véleménye is: „Gorkij a néppel élt, a néppel érzett, s ki tudta emelni azokat, akik nem­csak saját népüknek, de az-egész em­beriségnek sokat tudnak mondani..." — Az „Anya" volt az első haladó­szellemű könyv, amit olvastam, — mondja Zsaskovszký András, — azóta már Gorkijtól is több könyvet olvas­tam ... NAGYON TANULSAGOS KÖNY­VEKET IRT GORKIJ, — folytatja a Kábel-gyár dolgozója, — szívből írta azokat, melyekben az egyszerű embe­reket örökítette meg. A legszörnyűbb időszakról írt, amikor a népek a kapi­talisták igája alatt nyögtek, nyomorú­ságban éltek, éheztek, piszkosak és rongyosak voltak. Nem találtak senki­nél sem könyörületet. Nagy akarásai­kat a korcsmák bűzében fojtották el, ittak, hogy elfeledjék keserveiket, el­nyomják feltörő vágyaikat. S ugyan akkor új emberek jelentkeztek, akik buzdítani kezdték őket, hogy tanulja­nak, művelődjenek, hogy a nagybirto­kosok, a gyárosok ellen nagy, erős közösséget alkossanak. S a dolgozók tömegei megértették <fl<et. Tanács­kérésekkel fordultak hozzájuk... S a forradalmárok tábora nőtt. Sztrájkol­tak, felkeltek az urak ellen ... Nehéz élet volt ez. Százával, ezrével hurcol­ták az embereket szibériai száműzetés­be, hogy a cári önkény elhallgattassa azokat, akik a szebb jövőt hirdetik ... De őket mégsem sikerült megtör­riök... IGY TÖRTÉNT EZ AZ „ANYA­BAN" IS, — folytatja Zsasikovszký eivtárs, — akinek szíve mélyéből hangzanak ezek a lángoló szavak. Gorkij gyújtotta fel benne őket. Szin­te még most hosszú hónapok után is eleven lüktetnek benne Pável Vlászov küzdelmes életének mozzanatai. — A fiatal Pável nem vett példát az apjátói, aki az italban kereste a fe­ledést, hanem új út után kutatott, melyen biztosan haladhat előre. Olva­sott, tanult, s végül maga tanított. Meg tudta hirdetni az igazat, hogy népe szebben, jobban éljen, mint a cári Oroszországban S az anya, Pela geja Nyilovna féltette a fiát. S amikor gyermeke tudatára adta gondolatait, elhatározását, az anya még habozott, s a fia iránt érzett féltése még növe­kedett. De az anya c6ak akkor ébredt igazi öntudatára, igazi lényére, amikor Pávelt börtönbe vetették. Az anya fia legjobb segítőtársa lett. Az üzem­ben lopva röplapokat osztogatott. Bá­tor, harcias forradalmár nő lett belő­le... GORKIJ A MI TANÍTÓNK, ­mondja ezután Zsaskovszký elvtárs, — ezreknek, és millióknak kell Gorkij műveit, az Anyát olvasniok, hogy ta­nuljunk belőlük s főleg a szülők okul­janak belőlük, hogy ne akadályozzák gyermekeiket, hanem segítsék őket a szocializmus építésében, a felmerülő kérdések megoldásában... — Pável Vlaszov ifjúságunk példa­képe lett, — teszi még hozzá Zsa­skovszký András, — Gorkij a főhősön keresztül arra tanít bennünket, hogy erősödjünk hitünkben, hogy még erő­teljesebben küzdhessünk a háború^ uszítók ellen, a reakció ellen, hogy éberen őrködjünk hazánk minden talpalatnyi földje felett, mert csak így tehetjük sikeressé küzdelmünket... GORKIJ NEMCSAK A MUNKA­SOK, DE AZ ÉRTELMISÉGIEK, AZ IROK TANÍTÓJA IS. Egri Viktor író, akinek írói egyéniségét népünk szabadsága, a népidemokrácia, a Párt tanítása érlelte meg gazdagon termő gyümölccsé, így beszél Gorkijról, az „Anyáról": — Mint minden íróra, aki tisztában van azzal, hogy az írás célja szolgá­lat: a dolgozó ember szolgálata, rám is döntő hatással volt Maxim Gorkij életműve. Századunk epikus irodalmá­nak ez a legnagyobb mestere lenyű­gözött és lenyűgöz ma is szenvedé­lyes igazságkeresésével. Benne is­mertem meg azt az eszményi írót, aki minden alakjával a legnagyobb erély­lyel és bátorsággal harcol az igazsá­gért, az elnyomottak jobb jövőjéért. Az a világot formáló és igazságos új rendet kialakító forradalmi tanítás, amit Lenin és Sztálin művei tartal­maznak. Gorkij hatalmas írói művé­szettel megrajzolt alakjain át egészen közel került hozzám és megtanított engem is aira, hogy írásomnak csu­pán akkor van célja, ha azt épülő rendünk szolgálatába állítom. Megta­nított arra, hogy a proletariátus az egyetlen erő, amely meg tudja men­teni, ki tudja mélyíteni, ki tudja szé­lesíteni a kultúrát és megtanított arra, hogy szenvedélyesen kell szeretnünk az embert, szenvedélyesen kell meg­hirdetni az elnyomottak igazságát és harcolni a mohóság és az irigység, a mult társadalmának két pillérje ellen. — Gorkij forradalmi humanizmusa és az emberbe, az igazságba vetett rendíthetetlen hite különösen az „Anya" című regényében árad felénk sodró erővel. Ezt a regényét különö­sen szeretem és nagyon értékelem, mert nemcsak egyedülálló művészi formájával nyűgöz le. hanem mély hi­tével és nagy emberiességével is. Századunk irodalmában kevés olyan könyvet találok, amely Lenin és Sztá­lin pártjának munkáját és örökéletű eszméit mélyebben ós igazabban tol­mácsolná. Ugy hiszem, hogy ezért oly maradandó becsű az „Anya" és Gorki jnak minden más írása az új em­berről és az igazi kultúráról. . . . Lát juk, milyen frissen, elevenen hat Gorkij dolgozóinkra. Gorkij nem­csak tanított, de örökre tanítani is fog bennünket.. i PETRÖCI BÁLINT. I MmWMM II imHHWIWM mi Hl l tlI titMI A Bratislavai CSEMADOK helyi cso­portja (Vazová u. 2), pénteken este 7 órai kezdettel kultúr-programma! egy­bekötött előadást tart, amelyre tiszte­letel meghívja a magyar dolgozókat. A CSEMADOK vezetősége. HH HWWHMmH Ut HH Ht HWO Wn HiH Dnyepermenti város Dnyeprodzerzsinszk városának a háború alatt a német fasiszta megszállók óriási károkat okoztak. A háborúutáni ötéves terv ideje alatt a városban újból felépítettek egy félmillió négyzetméter terjedelmű lakóterületet. A vá­ros két új színházzal és nyolc új klubépülettel gazdagodott. U j hatalmas épületeket építenek. Csupán a város központjában, több mint negyven többemeletes házat építenek fel, ebben az évben. A Dnyeper partján a T. Sefcsenko nevű kultúr- és pihenőparkban a diákkultúra palotáját építik fel. Uj gyermekparkok, napközi otthonok, kórházak nyílnak meg. Dnyeprodzerzsinszk elővárosában. A CSEMADOK előíizetőtoborzó akciója a „Tartós békéért, népi demokráciáért" c. hetilapra A háromezredik előfizetőhöz közele­dik a CSEMADOK előfizetőtoborzó akciójának eredménye, a ma annyira fontos békeújságra, melyből a világ minden nemzetének békevédői a saját nyelvükön értesülnek arról, hogy a világ-béketábor erői hétről-hétre nö­vekszenek. Ügy értesültünk, hogy az eddigi évi százkoronás előfizetési díjat hamaro­san évi 72 | koronára csökkentik, amennyiben a „Tartós békéért, népi demokráciáért" magyar példányszá­mait minden hét első napján Pozsony­ból fogják szállítani és nem úgy mint eddig, Budapestről. A mai járási versenytáblázatunkban feltűnő, hogy az eddig lemaradt so­morjai járás erősen ostromolja az első helyezetteket, a komáromi és a pár­kányi járást. Ebben az érdem orosz­lánrésze Farkas Kálmánt, a CSEMA­DOK járási népművelőjét, az Uj Szó munkáslevelezőjét illeti, aki egymaga több mint kétszázötven előfizetőt szerzett. Ha Farkas Kálmán kultúrtárs át tudná adni munkamódszerét és lel­kesedését a somorjai járás minden helyi csoportjának, a somorjai járás hamarosan az élre kerülne. Reméljük, hogy a pozsonyi járásban lévő CSEMADOK helyi csoportok is nekilendülnek és hamarosan elfoglalják azt a helyet, amely Szlovákia főváro­sát megilleti. Jó munkát végezhetne különösen a CSEMADOK pozsonyi helyi csoportja, ha a sajtó terjeszté­sét szívügyévé lenné. A mult heti növekedés 150, ebből 47 példányt a CSE.MADOK II. évi közgyűlésének kiküldöttei fizettek elő. Az akció XXI. kimutatása: Az előző kimutatások összesen 2760 Sárosfa 21 Lök 18 Alsótúr 10 Bratislava 10 Kassa 10 Somorja 10 Serke 8 Jólész 4 6 Lelesz 6 KisBráran <i Réte Vaj ka Nemesóc6a Kistárkány Várgede Nagycsallomija Bácska Fél Muzsla Egeg 5 5 3 3 3 3 3 3 2 o Borzova 2 Dernő 2 Andód 2 Battyán 2 Királyhelmec 2 Szímő 1 Kisfalud 1 Rudná 1 június 26-ig összesen: 2910 XX. járási versenytáblázat: Komárom 405 Párkány 378 Somorja 317 Zselíz 264 Losonc 166 Kassa 162 Fülek * 112 Tornaija 104 Ogyaüa 96 Érsekújvár 93 Bratislava 81 Galánta 79 Dunaszerdahely 76 Nagymegyer 71 Királyhelmec 69 Vágsellye 62 Rimaszombat 56 Léva 57 Rozsnyó 54 Szene 51 Ipolyság 35 Nyitra 32 Eperjes 26 Nagykapos 20 Surány 12 Homonna 10 Verebély 7 .Kékkő 6 Szepsi 5 Aranyosmarót 4 ftce.MSJlQ^ 29.10

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents