Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-27 / 149. szám, szerda

2 U J SZO 1951 Június 27 c/t béke íi iegilvágább kitiesiink. a hiba az, hogy nincs az egész falu dolgozó népe a CSEMADOK-ban. A mi irányvonalunk a jövőben kell, hogv az legven, hogv az itt élő ma­gyar dolgozók legszélesebb tömegei vegyenek részt a CSEMADOK munkájában. Meg kell vizsgálnunk, vájjon lehet­séges-e ez és miért nem volt lehetsé­ges eddig. Megpróbálom kifejteni. Mikor ^azt mondom, hogv ez a köz­gyűlés a megnyilvánulások formájá­ban olvan, mintha a Kommunista Párt ülése lenne, ezt azért tettem, hogy hibául rójam fel. Hibául, mégpedig azért, mert bizonyos fokig elszige­telséget jelent egv tömegszervezet számára. Miért elvtársak? Nagy elv­társ Muzsláról azt jegyezte meg, te­kintettel kell lennünk arra, hogy van­nak még Szlovákia falvaiban konzer­vatív emberek. Nem mindenki szocia­lista és nem mindenki kommunista. Nagy elvtárs fején találta a szöget. Szükségünk van széles alapokra fek­t-etí tömegszervezelre, mert a Cseh­szlovákiában dolgozó magyarság, a csehszlovákiai magyar dolgozók nem mind kon münisták, a csehszlovákiai magyar dolgozó parasztok még nem mind haladószelleműek és ezeket be kell vonnunk a CSEMADOK munkájába és erre kell a fősúlyt fektetni a CSEMADOK-szer­vezetnek. Ezeket az embereket, akik nem kommunisták, akik ma még tá­vol állnak a mi szocialista ideológiánk­tól, a mi szocialista munkánktól, a mi szocialista kultúránktól be^ kell vonnunk a CSEMADOK munkájába, hogy átnevéljük őket. Bak elvtárs Nagvcsalomjárói, arra kérte a központot és a központi veze­tőcéget, hogy menjünk ki oda, vizs­gáljuk meg a helyi csoportot, hogy vannak-e ott reakciósok és ha igen, .dobáljuk k' a CSEMADOK helyi cso­portjából a reakciós elemeket. Ked­ves kultúrtársak és kultúrtársnők, te­gyük a kezünket a szívünkre és mondjuk meg, mennyi lehet a reak­ciós, mennyi lehet az olyan magyar, aki ellensége a mai társadalmi rend­szernek és ellenünk van, aki nem akarja a jobb és szebb jövőt és aki nem akarja a békét? Meg kell állapí­tanunk, ez elenyészően kis, legfeljebb ötszázalék lehet- Ezeknek az izolálása természetesen szükséges, de ezeken kívül a többit nyugodtan bevonhat­juk- Nem kell félnünk attól, hogy ezek konzervatívok. Nem kell félnünk at­tól, hogy ezek nem kommunisták, hogy ezek nem szocialisták. Nem a Kommunista Pártba vonjuk be őket, hanem segv széleskörű tömegszervezetbe, ahol át kell nevelnünk őket, a szo­cializmus építőivé, a szocializmus teremtőivé. És erre különös súlyt kell fektetnünk, elvtársak. A CSE­MADOK gyűlései és megnyilvánu­lásai ne legyenek a jövőben olya­nok, mintha a Kommunista Párt gyűlései volnának. A CSEMADOK munkájának éppen a kultúra terén, a népművelés területén kell meg­nyernie azokat a magyar dolgozó­kat, akik részt akarnak venni a szo­cialzmns építésében hazánkban. Bak elvtárs kívánságára, hogy men­jünk el hozzájuk és söpörjük ki a nem odavaló elemeket, feleletem ez: nem az a célunk, hogy kisöpörjünk, nem kel mindenütt a kisemberek között ellenséget szimatolni. Fellegi elvtárs itt személy szerint kiválasztotta Táncos elvtársat, a Csehszlovákiai Kommunista Párt egyik régi harcosát és megbélyegez­te mint a burzsoá nacionalizmus kép. viselőjét. Táncos elvtárs itt felszólalt és megvilágította viselkedését, u­gyan nem kielégítő módon, ezt hang. súlyozom -- de mégis annyira meg­világította, hogy láthatjuk azt, hogv Tártcoa elvtársat nem lehet egy ne­vezőre hozni a burzsoá nacionalizmus k-éj,viselőivel nem lehet egy ne­veaära hozni az imperialista kémmel, Clementissel, nem lehet egy nevező­re hozni Husákkal és társaival, akik kimondottan ellenséges és felforgató tevékenységet folytattak, akik ha­zánknak és elsősorban Szlovákia nem­zeteinek ellenségei voltak. Hangsú. lyozom, hogy kár volna ügy beállí­tani Táncos elvtárs szerepét, mint a magyar burzsoá nacionalizmus kép­viselőjének a szerepét. Táncos elv­társ hibája az, hogy egy kissé tiirel. metlenül reagált a méhcsípésre, hogy úgy mondjam oda ütött, ahol a méh csípett, még mielőtt megandolta vol­na, hogy a méh még megváltozhat, hogy mézet is hozhat. Tánoos elv­társnak feltétlenül szükséges komo­lyabb, mélyebb önkritikát gyakorol­nia és megkeresnie az útját a jövő. ben annak hogy Gútán. ahol Táncos elvtársat kedvelik, kiegyenlítse, rend. behozza a szlovák és a magyar dol­gozók közötti jó viszonyt. De Tán­cos elvtársat, megbélyegezni, mint a burzsoá nacionalizmus képviselőiét, annvit ielent, hogy Táncos elvtársat úgy állítjuk be, mint a Köztársaság­nak ellenségét. Már pedig nagyon jól tudjuk azt, hogy bármilyen kritikus helyzetbe kerül iön Köztársaságunk, bármilyen kritikus helyzetbe kerüj­jeinek a szocializmus vívmányai, amelyeket népünk és a szovjet had­sereg segítségével kivívott Táncos elvtárs hajlandó volna az életét ls feláldozni a Csehszlovák Népi De. mokratikus Köztársaságért. Veszélyesebb jelenség volt a fel szólalásnak az a formája amellyel Patócs elvtára fellépett. Patócs elv­társ itt megpróbálta a sztálini-leni­ni nemzetiségi politika elméleti tej te­getésével felszítani azokat a rossz ér­zéseket, amelyeket még a mult, a nemzetiségi elnyomás hagyott ben. ntlnk. Patócs elvtársnak nem ez az első ilyen fellépése. A CSEMADOK alakuló közgyűlésén is így lépett fel és a somorjai járásban az ő munká jában is nagyon gyakran érezzük ezt. A sztálini nemzetiségi politikát, mint köpenyt használja ,arra, hogy a szlo­vák és a magyar dolgozók között nemzetiségi jogok állandó hangsú­lyozásával csak az ellentéteket szít ja. Patócs elvtárs felszólalása vesze­delmes volna akkor, ha a közgyűlés résztvevői, a CSEMADOK delegátu­sai úgy reagáltak volna rá, hogy az. zal az érzéssel mennének haza, mint. ha Patóos elvtársnak Igaza lett vol­na. De ahogy láttuk, a csehszlová­kiai magyar dolgozók legkiválóbb képviselői a CSEMADOK közgyü. lésének résztvevői tüntetőleg elítél­ték. Elítélték azért .mert itt két na­pon keresztül a felszólalók egymás után a Csehszlovák Köztársasághoz, a népi demokratikus rendszerhez va ló hűségüket nyüatkoztatták ki és elsősorban azért, mert tudatában vannak annak hogy népi demokrati­kus köztársaságunk a nemzetisé­gi kérdést az igazi sztálini nemzeti­ségi politika szellemében oldja meg. Kedves elvtársak és elvtársnők, azt hiszem, nagyon helytelen volna, ha valaki ilven formában gondolkodnék a jövőben is. A közgyűlés felszólalói, nak abszolút többsége azt mutatta, hogy ma már csehszlovákiai magyar dolgozók nem így gondolkodnak. Ne künk ezt biztosítja az a rendszer, melyet már kiharcoltunk, hála a Kommunista Pártnak, hála Gott. wald elvtársnak és Široký elvtárs, nak. Itt hallottuk, amint Saa elvtárs egyetemi tanár előadta, hogy az egye. temen, ahol tanit, magyar nyelvű tanszék van és előfordul, hogy e tan­szék előadásait évfolyamonként há­rom-négy hallgató látogatja. Figyelmébe ajánlanám ezt Patócs elvtársnak és mindazoknak, akik ké­telkednek még a jogokban. Figyel­mükbe ajánlanám azért, mert nekünk, a csehszlovákiai magyar dolgozóknak, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének nem azért kell harcolni, hogy iskoláink legyenek, hanem, hogy ezekben az iskolákban hallgatóink legyenek Meg van adva minden lehetőség arra, hogy iskoláz­tassuk a magyar dolgozók fiait, gyer­mekeit, meg vannak a lehetőségek ar­ra, hogy orvosokat, mérnököket, tech­nikus szakembereket képezzünk ki.^ Nemcsak a lehetőségek vannak meg­adva erre elvtársak és elvtársnők, hanem mulhatalan kötelességünk e lehetőségek kihasználása, mert a jö­vő perspektívája olyan hatalmas, Szlovákia iparosítása olyan követel­ményeket támaszt, hogy Csehszlo­kia magyar dolgozói számára köte­lesség tanulni, fejlődni, hogy minél hatalmasabb, minél szebb országot építsünk a ml hazánkból, a népi de­mokratikus Csehszlovák Köztársa­ságból. Nem jogokért kell harcolnunk többé, hanem élni kell a jogokkal, magunké­vá kell tennünk, fel kell használnunk ezeket a jogokat arra, hogy a jövőn­ket és a békénket biztosítsuk. Itt van a sajtó kérdése is. Emlékez­retek vissza, mennyi panasz, mennyi siránkozás hangzott fel a múltban, hogy nem olvashatunk magyar betűt, nem olvashatunk magyar sajtót. Most elvtársak és elvtársnők, itt van a saj­tó. -megjelenik dolgozóink magyar na­pilapja. Fejleszthetjük sajtónkat, fo­lyóiratot indíthatunk, ami a jövőben célunk is. a CSEMADOK kultúrpoliti­kai folyóiratot fog kiadni. De rajtunk a sor, hogy megtanítsuk a csehszlová­kiai magyar dolgozókat olvasni — itt újra Tóth elvtársra hivatkozom, — hogy olvassuk és írjuk is ezt a sajtót. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének korlátlan lehető­ségei vannak arra, hogy a jövőben új magyar irodalmat, művészetet, a népből fakadó új szocialista irodal­mat és művészetet teremtsen a népi demokratikus Csehszlovák Köztár­saságban, megteremtse azokat nem­zeti formában és szocialista tarta­lommal, minf ezt a művészet és az irodalom sztálini elmélete számunk­re előírja. Éopen ezért nagyon fontos, hogy ne várjunk az őszre, ne várjunk, amíg eljönnek a téli esték, a műkedvelő színjátszó csoportok megkezdhetik a próbákat, hanem most rögtön össze kell kötni ezt a kultúrtervezést a bé­kearatás ünnepével, a nyárral, a sza­bad levegővel, a természettel és min­den lehetőséget kiaknázva a szervező munkát meg ke'l indítani, a népi al­kotóversenyeket meg kell szervezni és felfedezni azokat a népi tehetségeket, amelyekből szép magyar ének- és táncegyüttest alakíthatunk. Indítsunk országos akciót, országos versenyt s hozzuk napfényre azokat a magyar tehetségeket a magyar dolgozók soraiból, akik olyan hatal­mas népi táncegyüttest képezhetnek, hogy ezzel büszkén és öntudatosan hirdethessük és példát adhassunk országunk minden egyes helyi cso­portjának a jövőben arra, hogyan kell értékelni, hogyan kell építeni azt a népi kultúrát, amelyet felvi­rágoztatni a CSEMADOK küldetése. Elvtársak és elvtársnők, adva van a lehetőség és élnünk kell ezzel a lehe­tőséggel Nem szabad, hogy belefúl­junk apró, kis intrikákba, helyi érdekű kérdésekbe, hogy állandóan a múltra tekintgessünk vissza a szó rossz ér­telmében, abban az értelemben, hogy keresgéljük a múltban azt, ami meg­akadályozza a mi munkánkat, hanem előre kell néznünk, a múltról csak az tartozik ránk, ami haladó és jó tradí­ció, ami alapul szolgálhat arra, hogy az új életformát, a munka új alapfor­máját építhessük fel. Papp elvtárs Nagjykaposról meg­említette, hogy ő az ország legkele­tibb széléről jött, ahogy azt Balassi korában mondották: a végekről. Azt hiszem, ezt a keleti határszélt mi már nem a végekhez fogjuk sorolni, hanem kiindulásnak, kezdetnek tekintjük. Ke­letről ma nemcsak a nap kel fel, ha­nem a szabadság, a béke szelleme jön, ma nem Balassii korában, hanem a nagy sztálini korszakban élünk. Azt hiszem senki neim fog kételkedni ab­ban, hogy ez a nagy sztálini korszak nekünk is hatalmas lehetőségeket ho­zott, hogy Szlovákia aranykorát úgy. amint azt Szlánszký elvtárs megfogalmaz­ta, úgy, ahogy azt Široký elvtárs kifejtette, Szlovákia iparosítása út­ján Gottwald vezetésével meg fog­juk valósítani és mindent elköve­tünk, hogy Csehszlovákia minden magyar dolgozóját, legyen az mun­kás, paraszt vagy értelmiségi, be­vonjuk a munkába. Nem szabunk magunknak szűk kere­teket, egyesületünk jövő évi közgyű­lése még szebb, még hatalmasabb ma­nlifesztáció lesz, még örömteljesebh hirdetője lesz Szlovákia boldog jövő­jének Szlovákia aranykor&zakának. Kedves kultúrtársak és kultúrtárs­nők, ez a két nap bizakodással és örömmel teljes két nap volt a cseh­szlovákiai magyar dolgozók életében, nemcsak azokéban, akik résztvettek ezen a közgyűlésen, hanem azoknak a csehszlovákiai magyar dolgozóknak életében is, -akik őket, mint képviselői­ket ideküldötték. Nem szabad meg­torpanni, nem szabad csak akadályo­kat látni, hanem építenünk kell azt a hatalmas , tömegszervezetet, amelyről itt beszéltünk és ugyanakkor szeret­ném hozzátenni: célunkul tűzzük ki azt, hogy a jövőben bátrabban, meré­szebben látunk munkához. Bacilek eüvfórs Pártuník n/yitrai konferenciáján tett egy kritikai meg­jegyzést, még pedig azt, hogy érzé­se szerint a csehszlovákiai magyar dolgozók nem elég bátrak, mintha nem szívnák elég bátran hazánk le­vegőjét, köztünk név szerint felemlí­tette Fábry István elvtársat és felem­lített engem. Azój:a nagyon sok kul­túrtárs felemlítette ezt, felemlítették olvan formában, mintha tényleg vala­mi gyávaságot követtünk volna el, felemlítették helytelen formában, úgy értelmezve Bacilek elvtárs szavait, mintha ez arról szólt volna, hogy nem mertük volna elég bátran osto­rozni a dolgozók árulóit, szóval a szlo­vák reakciósokat, a szlovák burzsoá­nacionalistákat, nem mertünk elég bát­ran harcolni a szlovák burzsoá-nacio­nalizmus ellen. Szeretném megje­gyezni, elvtársnők és elvtársak, hogy ha valaki így értette a szóbanforgó megjegyzést, helytelenül értelmezte. Bacilek elvtárs nem akart bennünket felbíztatni arra, hogy harcoljunk a szlovák burzsoa-nacionalizmus ellen. Én beszédemben leszögeztem itt teg­nap, hogy nagy iskola és tanulságté­tel volt. amit a szlovák munkásosz­tály, a Szlovák Kommunista Párt élén Široký elvtárssal végrehajtott, az a harc, az az ideológiai harc, az a kö­vetkezetes harc, amellyel a burzsoa­nacionalizmust a saját soraiból kiir­tották. Amikor Bacilek elvtárs felve­tette ezt a kérdést, hogy nem voltunk elég bátrak és talán nem mertünk elég bátran beszélni, ő másra gondolt. Az említett harc nem a mi hivatásunk, mert ahogy látjuk, a Szlovákiai Kommu­nista Párt, a szlovák dolgozók ezt nagyon szépen, nagyon erélyes kéz­zel elvégezték mi nélkülünk. A mi bá­torságunknak másban kell megnyilvá­nulnia és más területen hiányzott ez a bátorság. A mi bátorságunk, hogy amikor a Csehszlovákiai Magyar Dol­gozók Kultúregyesiiletét megalakítot­tuk és két éven át vezettük, nem mertünk olvan hatalmas tömegszerve­zetre gonríolni, mint amilyennek a kiépítése, a megteremtése ma előttünk ál!. És itt. ezen a területen kell meg­mutatni képességeinket a jövőben mindnyájunknak, elsősorban nekünk, akik itt ma és tegnap képviseltük Hanzel Márta a diószegi cukorgyár munkásnője, Már nyolc éve dolgozik gyárban és 1947 óta tagja dicső Pár­tunknak. Vele is, mint annyi más munkással és munkásnövel a béké. ről beszélgetünk, ami a mi legdrá­ább kincsünk és ami mellett népünk milliói most tettek hitet mindenütt a Köztársaságban ... — Elsősorban arról szeretnék be­szélni, ami nekem a legdrágább, a Pártról, amelynek már 1947 óta tagja vagyok. Miért lettem és en­nek a Pártnak tagja? Elsősorban azért, mert láttam, hogy ez a Párt volt az, amely felvette a harcot a munkásság jogaiért, amely mindig bátran kiállt a tőkések kizsákmá. nyoiásával szemben. A békehare­cokban a nagyobb darab kenyérért mindig a Kommunista Párt volt az, amely meg nem alkuvó harcot hirdetett. A többi pártok mind el­árulták a munkásságot. Mikor az elnyomók és a megszállók ellen a Párt harcot kezdett, akkor világos lett előttem, hogy hol a helyem. Vallom és hiszem, hogy minden be. csületes munkásnak Pártunkban a helye, mert csak a kommunisták pártja rendelkezik olyan program­mal, amely valóban a dolgozók ér­dekeit tartja szem előtt... Ami pedig a békét illeti... Ma amikor a mult háború pusztításainak nyomai még most is látszanak, csak őrült vagy nagyon gonosz ember gondolhat megint háborúra. Mi nők még mindenütt a világon siratjuk elvesztett férjeinket, testvérein­ket, apánkat, mi talán legtöbbet vesztettünk. De ez nem minden. Gon­doljuk csak el, milyen nagy válto­záson ment át az ország a felszaba­dulás óta. A gyárakban a mi soraink­bóV kikerült mesterek vannak. Az is­kolákban a munkások gyermekei ta. nulnak. A tanulás nem egy osztály kiváltsága többé. A nagybirtokosok és grófok kastélyaiban a mi dolgo­zóink tanulják mindazt, amit azelőtt nem volt módjukban megtanulniok, a marx-lenini elméletet, amely harci fegyver az osztáiyellenséggel szem­ben. így hát a békét, a békés építést meg kell védenünk és meg is fogjuk védeni, mert erősebbek vagyunk a nyugati imperialistáknál. Mi tudjuk, mit kell megvédenünk ... * * * Szabó Lajos a bratislavai Üveg­gyárban dolgozik. Munkásból lett műhelyvezető. 1947 óta tagja Pár­tunknak. Abban az üzemben, ahol ö dolgozik laboratóriumi készülékeket gyártanak üvegből. Itt készülnek a különféle hűtőkészülékek. A bor szá. mára oly fontos ltovászoló üveg, töl­csérek a textilgyárak számára me­lyeken a müselymet lehet átcsurgat, ni stb. Üvegfúvás! Képzeletünkben szeszé­lyes díszek, színes karácsonyfa dí­szek, fiolák, próbacsövek, hűtők je. lennek meg. Valóban ezeket gyárt­ják és ezek nagyon fontosak. Népi demokratikus rendszerünk a ml szakmánkban, az üvegfúvó szakmában is nagy változásokat hozott. Ma már nem a régi, elavult technikával dolgozunk többé, mint A kassai magyarnyelvű felsőipar­iskola tanulói a következő felhívással fordulnak a magyar ifjúsághoz: „Hazánk szocialista építésében nagy szükség van műszakiakra és mérnö­kökre. Szlovákia iparosítása hatalmas méretekben folyik. Üj üzemek, új gyá­rak nőnek, amelyek számára iskolánk nevel szakembereket. Népi demokratikus rendszerünk és és képviseljük a csehszlovákiai magyar dolgozókat. Nekünk a jövőben a bátorságunkat azzal kell igazolni és megmutatni, hogy bátor és gyönyörű szép terveket csinálunk, ter­veket a távolabbi jövő számára is, de terveket minden napra, holnapra, hol­naputánra, terveket és ezeket a ter­veket bátrak leszünk meg is valósítani. A lehetőségek előttünk vannak. Nem szabad megtorpannunk, nem szabad kicsiny, szük és alacsony, úgynevezett békahorizontról néznünk a jövőnket. Hatalmas és soha nem látott erős, szocialista kultúrát kell felépítenünk, ehhez meg vannak a lehetőségek és itt állnak előttünk a példák. Előttünk állnak a Szovjetunió kultúrmunkásai, előttünk állnak és ragyogó például szolgálnak a szoviet írók és művészek, a szoviet kultúrmunkások és ugyan­így a cseh, a szlovák, a népi demokrá­ciák irói és művészei. Itt van előt­tünk a lehetőség, csak meg kell ra­gadni a felénknyu jtott kezet, hogy ezt a jövőben elvégezzük. Kedves a tőkések idejében. Ma annyit tu­dunk gyártani ezekből az ipari üve. gekböl, hogy nem szorulunk többé behozatalra. Ma segédmunkásokból egész könnyen lesznek szakmunká­sok. Azelőtt az üvegfúvók úgyne­vezett zárt céhet alkottak, ahová nem igen engedtek be „avatatla­nokat''. Mikor kezdtem dolgozni ebben a szakmában és kezdtem egy alkalommal ráforrasztani a szesz­sav mérőre a felső részt, a mester mindjárt ott termet és kezdett ve. lem ordítani, hogy nem az én mun­kám, miért csinálom. Pedig egész jól csináltam ... Ma pedig van ná­lunk olyan 19 éves fiú is. aki Két­hetenként megkeres 3000 koroi'-át ls. Az üvegfúvó családból származó Hergott Rózsi nevű munkásnő pedig, aki 150 százalékos eredményeket is elért, 3200 koronát keres 2 hetenkint. Mi ennek a kétségtelenül jó kereset­nek az alapja? Az, hogv ma már töké­letesebb eszközökkel dolgozunk és nagyobb teljesítményt tudunk elérni. Mert nálunk is vannak normák. Meg van határozva, mennyit lehet gyárta­ni egy nap alatt. Nem kis mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a munkások ma nagyobb kedvvel dolgoznak, az is, hogv tudják, maguknak dolgoz­nak. A f'atal lányok, akik az üzemben dolgoznak, természetesnek veszik a mai rendszert és azt, hogv van mun­kájuk, pedig sokat mesélünk nekik mi öregebbek arról, hogyan is volt az­előtt. Nagy hiba az, hogy a kerület nem igen törődik a gyárral. Kevés okta­tót küldenek- Az utóbbi időben vagy 2 hónapig nem is jött az üzemünk­be oktató. Pedig mondhatom, ml mindent megteszünk munkás-igaz­gatónkkal az élen, aki él hal a gyárért, hogy a gyárat mind politi­kailag, mind pedig termelési téren arra a magas színvonalra fejlesszük, amit szocialista rendszerünkben be kell töltenie. Két dolog van, amiről még szeret­nék beszélni: mit jelent nekem a Párt és mit ielent a béke. A Párt az életemet jelenti, ha a munkám mellett vagyok, akkor is a Pártnak dolgozom a műhelyben. A Párt a munkásosztálynak az az él­csapata, amely kell hogv vezesse és irányítsa a tömegeket, amíg a tömeg is olyan magas színvonalra nem emel­kedik, mint a párttagok. Tehát én, amikor csak időm van, képzem maga­mat, hogy lépést tudjak tartani egyrészt a rohamosan fejlődő technikával, ami a n unkámhoz kell, másrészt, hogj( ideológiailag felfegyverkez/hessem, ha a műhelyben vagy a pártszerve­zetben vitás kérdések merülnének fel. Ami pedig a békét illeti, erre csak egyet mondhatok. A békét igen is meg lehet védeni, ha minden munkás becsületesen dolgozik. A becsületes munka a mi fegyverünk és az ideoló­giai nevelés- Evvel a kettővel felfegy­verkezve nincs az a hatalom, amely a béketábort le tudná győzni. VIDOR ISTVÁN. a Kommunista Párt lehetővé teszi a magyarajkú fiataloknak is, hogy tanul­janak és érvényesüljenek. Használjátok ki a lehetőséget. Gyer­tek tanulni, hogy minél jobban és tö­kéletesebben építhessük hazánkat. Kérvényeiteket küldjétek a következő címre: Vyššia Priemyselná škola, J. V< Sztálina, Košice, Komenského 2. I kultúrtársak és kultúrtársnők, én sze­retném az újonnan megválasztott köz­ponti bizottság nevében megköszön­ni a belénk helvezett bizalmai és meg­ígérem, hogy a jövőben fokozott gon­dot fordítunk a csehszlovákiai ma­gyar dolgozók kultúrszínvonalának emelésére, fokozására. Tanulni 6 taní­tani fogunk, a néptől és a népért. Az új központi bizottságunknak meg kell teremtenie az előfeltételeket abban a kiszélesedett formában, hogv a Cseh­szlovákiai Magyar Dolgozók Kultúr­egyesületéből tényleg olvan hatalmas kultúrszervezet legven. mind ami­lyent mi ezen a kétnapos közgyűlésen magunk elé tűztünk. ígérem az új központi bizottság és saját magam nevében, hofv minden erőnkkel és legjobb képességeinkkel műveljük az új. szociális kultúra kiépítését ha­zánkban, bátran fogunk kilépni és menetelni a szocializmushoz vezető úton Gottwald és Široký elvtársak ve­vezetésével. a Szovjetunió és Sztálin elvtárs oldalán. A kassai fiatalok felhívása

Next

/
Thumbnails
Contents