Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-27 / 149. szám, szerda

2 U J SZO 1951 Június 27 c/t béke íi iegilvágább kitiesiink. a hiba az, hogy nincs az egész falu dolgozó népe a CSEMADOK-ban. A mi irányvonalunk a jövőben kell, hogv az legven, hogv az itt élő magyar dolgozók legszélesebb tömegei vegyenek részt a CSEMADOK munkájában. Meg kell vizsgálnunk, vájjon lehetséges-e ez és miért nem volt lehetséges eddig. Megpróbálom kifejteni. Mikor ^azt mondom, hogv ez a közgyűlés a megnyilvánulások formájában olvan, mintha a Kommunista Párt ülése lenne, ezt azért tettem, hogy hibául rójam fel. Hibául, mégpedig azért, mert bizonyos fokig elszigetelséget jelent egv tömegszervezet számára. Miért elvtársak? Nagy elvtárs Muzsláról azt jegyezte meg, tekintettel kell lennünk arra, hogy vannak még Szlovákia falvaiban konzervatív emberek. Nem mindenki szocialista és nem mindenki kommunista. Nagy elvtárs fején találta a szöget. Szükségünk van széles alapokra fekt-etí tömegszervezelre, mert a Csehszlovákiában dolgozó magyarság, a csehszlovákiai magyar dolgozók nem mind kon münisták, a csehszlovákiai magyar dolgozó parasztok még nem mind haladószelleműek és ezeket be kell vonnunk a CSEMADOK munkájába és erre kell a fősúlyt fektetni a CSEMADOK-szervezetnek. Ezeket az embereket, akik nem kommunisták, akik ma még távol állnak a mi szocialista ideológiánktól, a mi szocialista munkánktól, a mi szocialista kultúránktól be^ kell vonnunk a CSEMADOK munkájába, hogy átnevéljük őket. Bak elvtárs Nagvcsalomjárói, arra kérte a központot és a központi vezetőcéget, hogy menjünk ki oda, vizsgáljuk meg a helyi csoportot, hogy vannak-e ott reakciósok és ha igen, .dobáljuk k' a CSEMADOK helyi csoportjából a reakciós elemeket. Kedves kultúrtársak és kultúrtársnők, tegyük a kezünket a szívünkre és mondjuk meg, mennyi lehet a reakciós, mennyi lehet az olyan magyar, aki ellensége a mai társadalmi rendszernek és ellenünk van, aki nem akarja a jobb és szebb jövőt és aki nem akarja a békét? Meg kell állapítanunk, ez elenyészően kis, legfeljebb ötszázalék lehet- Ezeknek az izolálása természetesen szükséges, de ezeken kívül a többit nyugodtan bevonhatjuk- Nem kell félnünk attól, hogy ezek konzervatívok. Nem kell félnünk attól, hogy ezek nem kommunisták, hogy ezek nem szocialisták. Nem a Kommunista Pártba vonjuk be őket, hanem segv széleskörű tömegszervezetbe, ahol át kell nevelnünk őket, a szocializmus építőivé, a szocializmus teremtőivé. És erre különös súlyt kell fektetnünk, elvtársak. A CSEMADOK gyűlései és megnyilvánulásai ne legyenek a jövőben olyanok, mintha a Kommunista Párt gyűlései volnának. A CSEMADOK munkájának éppen a kultúra terén, a népművelés területén kell megnyernie azokat a magyar dolgozókat, akik részt akarnak venni a szocialzmns építésében hazánkban. Bak elvtárs kívánságára, hogy menjünk el hozzájuk és söpörjük ki a nem odavaló elemeket, feleletem ez: nem az a célunk, hogy kisöpörjünk, nem kel mindenütt a kisemberek között ellenséget szimatolni. Fellegi elvtárs itt személy szerint kiválasztotta Táncos elvtársat, a Csehszlovákiai Kommunista Párt egyik régi harcosát és megbélyegezte mint a burzsoá nacionalizmus kép. viselőjét. Táncos elvtárs itt felszólalt és megvilágította viselkedését, ugyan nem kielégítő módon, ezt hang. súlyozom -- de mégis annyira megvilágította, hogy láthatjuk azt, hogv Tártcoa elvtársat nem lehet egy nevezőre hozni a burzsoá nacionalizmus k-éj,viselőivel nem lehet egy neveaära hozni az imperialista kémmel, Clementissel, nem lehet egy nevezőre hozni Husákkal és társaival, akik kimondottan ellenséges és felforgató tevékenységet folytattak, akik hazánknak és elsősorban Szlovákia nemzeteinek ellenségei voltak. Hangsú. lyozom, hogy kár volna ügy beállítani Táncos elvtárs szerepét, mint a magyar burzsoá nacionalizmus képviselőjének a szerepét. Táncos elvtárs hibája az, hogy egy kissé tiirel. metlenül reagált a méhcsípésre, hogy úgy mondjam oda ütött, ahol a méh csípett, még mielőtt megandolta volna, hogy a méh még megváltozhat, hogy mézet is hozhat. Tánoos elvtársnak feltétlenül szükséges komolyabb, mélyebb önkritikát gyakorolnia és megkeresnie az útját a jövő. ben annak hogy Gútán. ahol Táncos elvtársat kedvelik, kiegyenlítse, rend. behozza a szlovák és a magyar dolgozók közötti jó viszonyt. De Táncos elvtársat, megbélyegezni, mint a burzsoá nacionalizmus képviselőiét, annvit ielent, hogy Táncos elvtársat úgy állítjuk be, mint a Köztársaságnak ellenségét. Már pedig nagyon jól tudjuk azt, hogy bármilyen kritikus helyzetbe kerül iön Köztársaságunk, bármilyen kritikus helyzetbe kerüjjeinek a szocializmus vívmányai, amelyeket népünk és a szovjet hadsereg segítségével kivívott Táncos elvtárs hajlandó volna az életét ls feláldozni a Csehszlovák Népi De. mokratikus Köztársaságért. Veszélyesebb jelenség volt a fel szólalásnak az a formája amellyel Patócs elvtára fellépett. Patócs elvtárs itt megpróbálta a sztálini-lenini nemzetiségi politika elméleti tej tegetésével felszítani azokat a rossz érzéseket, amelyeket még a mult, a nemzetiségi elnyomás hagyott ben. ntlnk. Patócs elvtársnak nem ez az első ilyen fellépése. A CSEMADOK alakuló közgyűlésén is így lépett fel és a somorjai járásban az ő munká jában is nagyon gyakran érezzük ezt. A sztálini nemzetiségi politikát, mint köpenyt használja ,arra, hogy a szlovák és a magyar dolgozók között nemzetiségi jogok állandó hangsúlyozásával csak az ellentéteket szít ja. Patócs elvtárs felszólalása veszedelmes volna akkor, ha a közgyűlés résztvevői, a CSEMADOK delegátusai úgy reagáltak volna rá, hogy az. zal az érzéssel mennének haza, mint. ha Patóos elvtársnak Igaza lett volna. De ahogy láttuk, a csehszlovákiai magyar dolgozók legkiválóbb képviselői a CSEMADOK közgyü. lésének résztvevői tüntetőleg elítélték. Elítélték azért .mert itt két napon keresztül a felszólalók egymás után a Csehszlovák Köztársasághoz, a népi demokratikus rendszerhez va ló hűségüket nyüatkoztatták ki és elsősorban azért, mert tudatában vannak annak hogy népi demokratikus köztársaságunk a nemzetiségi kérdést az igazi sztálini nemzetiségi politika szellemében oldja meg. Kedves elvtársak és elvtársnők, azt hiszem, nagyon helytelen volna, ha valaki ilven formában gondolkodnék a jövőben is. A közgyűlés felszólalói, nak abszolút többsége azt mutatta, hogy ma már csehszlovákiai magyar dolgozók nem így gondolkodnak. Ne künk ezt biztosítja az a rendszer, melyet már kiharcoltunk, hála a Kommunista Pártnak, hála Gott. wald elvtársnak és Široký elvtárs, nak. Itt hallottuk, amint Saa elvtárs egyetemi tanár előadta, hogy az egye. temen, ahol tanit, magyar nyelvű tanszék van és előfordul, hogy e tanszék előadásait évfolyamonként három-négy hallgató látogatja. Figyelmébe ajánlanám ezt Patócs elvtársnak és mindazoknak, akik kételkednek még a jogokban. Figyelmükbe ajánlanám azért, mert nekünk, a csehszlovákiai magyar dolgozóknak, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének nem azért kell harcolni, hogy iskoláink legyenek, hanem, hogy ezekben az iskolákban hallgatóink legyenek Meg van adva minden lehetőség arra, hogy iskoláztassuk a magyar dolgozók fiait, gyermekeit, meg vannak a lehetőségek arra, hogy orvosokat, mérnököket, technikus szakembereket képezzünk ki.^ Nemcsak a lehetőségek vannak megadva erre elvtársak és elvtársnők, hanem mulhatalan kötelességünk e lehetőségek kihasználása, mert a jövő perspektívája olyan hatalmas, Szlovákia iparosítása olyan követelményeket támaszt, hogy Csehszlokia magyar dolgozói számára kötelesség tanulni, fejlődni, hogy minél hatalmasabb, minél szebb országot építsünk a ml hazánkból, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságból. Nem jogokért kell harcolnunk többé, hanem élni kell a jogokkal, magunkévá kell tennünk, fel kell használnunk ezeket a jogokat arra, hogy a jövőnket és a békénket biztosítsuk. Itt van a sajtó kérdése is. Emlékezretek vissza, mennyi panasz, mennyi siránkozás hangzott fel a múltban, hogy nem olvashatunk magyar betűt, nem olvashatunk magyar sajtót. Most elvtársak és elvtársnők, itt van a sajtó. -megjelenik dolgozóink magyar napilapja. Fejleszthetjük sajtónkat, folyóiratot indíthatunk, ami a jövőben célunk is. a CSEMADOK kultúrpolitikai folyóiratot fog kiadni. De rajtunk a sor, hogy megtanítsuk a csehszlovákiai magyar dolgozókat olvasni — itt újra Tóth elvtársra hivatkozom, — hogy olvassuk és írjuk is ezt a sajtót. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének korlátlan lehetőségei vannak arra, hogy a jövőben új magyar irodalmat, művészetet, a népből fakadó új szocialista irodalmat és művészetet teremtsen a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban, megteremtse azokat nemzeti formában és szocialista tartalommal, minf ezt a művészet és az irodalom sztálini elmélete számunkre előírja. Éopen ezért nagyon fontos, hogy ne várjunk az őszre, ne várjunk, amíg eljönnek a téli esték, a műkedvelő színjátszó csoportok megkezdhetik a próbákat, hanem most rögtön össze kell kötni ezt a kultúrtervezést a békearatás ünnepével, a nyárral, a szabad levegővel, a természettel és minden lehetőséget kiaknázva a szervező munkát meg ke'l indítani, a népi alkotóversenyeket meg kell szervezni és felfedezni azokat a népi tehetségeket, amelyekből szép magyar ének- és táncegyüttest alakíthatunk. Indítsunk országos akciót, országos versenyt s hozzuk napfényre azokat a magyar tehetségeket a magyar dolgozók soraiból, akik olyan hatalmas népi táncegyüttest képezhetnek, hogy ezzel büszkén és öntudatosan hirdethessük és példát adhassunk országunk minden egyes helyi csoportjának a jövőben arra, hogyan kell értékelni, hogyan kell építeni azt a népi kultúrát, amelyet felvirágoztatni a CSEMADOK küldetése. Elvtársak és elvtársnők, adva van a lehetőség és élnünk kell ezzel a lehetőséggel Nem szabad, hogy belefúljunk apró, kis intrikákba, helyi érdekű kérdésekbe, hogy állandóan a múltra tekintgessünk vissza a szó rossz értelmében, abban az értelemben, hogy keresgéljük a múltban azt, ami megakadályozza a mi munkánkat, hanem előre kell néznünk, a múltról csak az tartozik ránk, ami haladó és jó tradíció, ami alapul szolgálhat arra, hogy az új életformát, a munka új alapformáját építhessük fel. Papp elvtárs Nagjykaposról megemlítette, hogy ő az ország legkeletibb széléről jött, ahogy azt Balassi korában mondották: a végekről. Azt hiszem, ezt a keleti határszélt mi már nem a végekhez fogjuk sorolni, hanem kiindulásnak, kezdetnek tekintjük. Keletről ma nemcsak a nap kel fel, hanem a szabadság, a béke szelleme jön, ma nem Balassii korában, hanem a nagy sztálini korszakban élünk. Azt hiszem senki neim fog kételkedni abban, hogy ez a nagy sztálini korszak nekünk is hatalmas lehetőségeket hozott, hogy Szlovákia aranykorát úgy. amint azt Szlánszký elvtárs megfogalmazta, úgy, ahogy azt Široký elvtárs kifejtette, Szlovákia iparosítása útján Gottwald vezetésével meg fogjuk valósítani és mindent elkövetünk, hogy Csehszlovákia minden magyar dolgozóját, legyen az munkás, paraszt vagy értelmiségi, bevonjuk a munkába. Nem szabunk magunknak szűk kereteket, egyesületünk jövő évi közgyűlése még szebb, még hatalmasabb manlifesztáció lesz, még örömteljesebh hirdetője lesz Szlovákia boldog jövőjének Szlovákia aranykor&zakának. Kedves kultúrtársak és kultúrtársnők, ez a két nap bizakodással és örömmel teljes két nap volt a csehszlovákiai magyar dolgozók életében, nemcsak azokéban, akik résztvettek ezen a közgyűlésen, hanem azoknak a csehszlovákiai magyar dolgozóknak életében is, -akik őket, mint képviselőiket ideküldötték. Nem szabad megtorpanni, nem szabad csak akadályokat látni, hanem építenünk kell azt a hatalmas , tömegszervezetet, amelyről itt beszéltünk és ugyanakkor szeretném hozzátenni: célunkul tűzzük ki azt, hogy a jövőben bátrabban, merészebben látunk munkához. Bacilek eüvfórs Pártuník n/yitrai konferenciáján tett egy kritikai megjegyzést, még pedig azt, hogy érzése szerint a csehszlovákiai magyar dolgozók nem elég bátrak, mintha nem szívnák elég bátran hazánk levegőjét, köztünk név szerint felemlítette Fábry István elvtársat és felemlített engem. Azój:a nagyon sok kultúrtárs felemlítette ezt, felemlítették olvan formában, mintha tényleg valami gyávaságot követtünk volna el, felemlítették helytelen formában, úgy értelmezve Bacilek elvtárs szavait, mintha ez arról szólt volna, hogy nem mertük volna elég bátran ostorozni a dolgozók árulóit, szóval a szlovák reakciósokat, a szlovák burzsoánacionalistákat, nem mertünk elég bátran harcolni a szlovák burzsoá-nacionalizmus ellen. Szeretném megjegyezni, elvtársnők és elvtársak, hogy ha valaki így értette a szóbanforgó megjegyzést, helytelenül értelmezte. Bacilek elvtárs nem akart bennünket felbíztatni arra, hogy harcoljunk a szlovák burzsoa-nacionalizmus ellen. Én beszédemben leszögeztem itt tegnap, hogy nagy iskola és tanulságtétel volt. amit a szlovák munkásosztály, a Szlovák Kommunista Párt élén Široký elvtárssal végrehajtott, az a harc, az az ideológiai harc, az a következetes harc, amellyel a burzsoanacionalizmust a saját soraiból kiirtották. Amikor Bacilek elvtárs felvetette ezt a kérdést, hogy nem voltunk elég bátrak és talán nem mertünk elég bátran beszélni, ő másra gondolt. Az említett harc nem a mi hivatásunk, mert ahogy látjuk, a Szlovákiai Kommunista Párt, a szlovák dolgozók ezt nagyon szépen, nagyon erélyes kézzel elvégezték mi nélkülünk. A mi bátorságunknak másban kell megnyilvánulnia és más területen hiányzott ez a bátorság. A mi bátorságunk, hogy amikor a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesiiletét megalakítottuk és két éven át vezettük, nem mertünk olvan hatalmas tömegszervezetre gonríolni, mint amilyennek a kiépítése, a megteremtése ma előttünk ál!. És itt. ezen a területen kell megmutatni képességeinket a jövőben mindnyájunknak, elsősorban nekünk, akik itt ma és tegnap képviseltük Hanzel Márta a diószegi cukorgyár munkásnője, Már nyolc éve dolgozik gyárban és 1947 óta tagja dicső Pártunknak. Vele is, mint annyi más munkással és munkásnövel a béké. ről beszélgetünk, ami a mi legdráább kincsünk és ami mellett népünk milliói most tettek hitet mindenütt a Köztársaságban ... — Elsősorban arról szeretnék beszélni, ami nekem a legdrágább, a Pártról, amelynek már 1947 óta tagja vagyok. Miért lettem és ennek a Pártnak tagja? Elsősorban azért, mert láttam, hogy ez a Párt volt az, amely felvette a harcot a munkásság jogaiért, amely mindig bátran kiállt a tőkések kizsákmá. nyoiásával szemben. A békeharecokban a nagyobb darab kenyérért mindig a Kommunista Párt volt az, amely meg nem alkuvó harcot hirdetett. A többi pártok mind elárulták a munkásságot. Mikor az elnyomók és a megszállók ellen a Párt harcot kezdett, akkor világos lett előttem, hogy hol a helyem. Vallom és hiszem, hogy minden be. csületes munkásnak Pártunkban a helye, mert csak a kommunisták pártja rendelkezik olyan programmal, amely valóban a dolgozók érdekeit tartja szem előtt... Ami pedig a békét illeti... Ma amikor a mult háború pusztításainak nyomai még most is látszanak, csak őrült vagy nagyon gonosz ember gondolhat megint háborúra. Mi nők még mindenütt a világon siratjuk elvesztett férjeinket, testvéreinket, apánkat, mi talán legtöbbet vesztettünk. De ez nem minden. Gondoljuk csak el, milyen nagy változáson ment át az ország a felszabadulás óta. A gyárakban a mi sorainkbóV kikerült mesterek vannak. Az iskolákban a munkások gyermekei ta. nulnak. A tanulás nem egy osztály kiváltsága többé. A nagybirtokosok és grófok kastélyaiban a mi dolgozóink tanulják mindazt, amit azelőtt nem volt módjukban megtanulniok, a marx-lenini elméletet, amely harci fegyver az osztáiyellenséggel szemben. így hát a békét, a békés építést meg kell védenünk és meg is fogjuk védeni, mert erősebbek vagyunk a nyugati imperialistáknál. Mi tudjuk, mit kell megvédenünk ... * * * Szabó Lajos a bratislavai Üveggyárban dolgozik. Munkásból lett műhelyvezető. 1947 óta tagja Pártunknak. Abban az üzemben, ahol ö dolgozik laboratóriumi készülékeket gyártanak üvegből. Itt készülnek a különféle hűtőkészülékek. A bor szá. mára oly fontos ltovászoló üveg, tölcsérek a textilgyárak számára melyeken a müselymet lehet átcsurgat, ni stb. Üvegfúvás! Képzeletünkben szeszélyes díszek, színes karácsonyfa díszek, fiolák, próbacsövek, hűtők je. lennek meg. Valóban ezeket gyártják és ezek nagyon fontosak. Népi demokratikus rendszerünk a ml szakmánkban, az üvegfúvó szakmában is nagy változásokat hozott. Ma már nem a régi, elavult technikával dolgozunk többé, mint A kassai magyarnyelvű felsőipariskola tanulói a következő felhívással fordulnak a magyar ifjúsághoz: „Hazánk szocialista építésében nagy szükség van műszakiakra és mérnökökre. Szlovákia iparosítása hatalmas méretekben folyik. Üj üzemek, új gyárak nőnek, amelyek számára iskolánk nevel szakembereket. Népi demokratikus rendszerünk és és képviseljük a csehszlovákiai magyar dolgozókat. Nekünk a jövőben a bátorságunkat azzal kell igazolni és megmutatni, hogy bátor és gyönyörű szép terveket csinálunk, terveket a távolabbi jövő számára is, de terveket minden napra, holnapra, holnaputánra, terveket és ezeket a terveket bátrak leszünk meg is valósítani. A lehetőségek előttünk vannak. Nem szabad megtorpannunk, nem szabad kicsiny, szük és alacsony, úgynevezett békahorizontról néznünk a jövőnket. Hatalmas és soha nem látott erős, szocialista kultúrát kell felépítenünk, ehhez meg vannak a lehetőségek és itt állnak előttünk a példák. Előttünk állnak a Szovjetunió kultúrmunkásai, előttünk állnak és ragyogó például szolgálnak a szoviet írók és művészek, a szoviet kultúrmunkások és ugyanígy a cseh, a szlovák, a népi demokráciák irói és művészei. Itt van előttünk a lehetőség, csak meg kell ragadni a felénknyu jtott kezet, hogy ezt a jövőben elvégezzük. Kedves a tőkések idejében. Ma annyit tudunk gyártani ezekből az ipari üve. gekböl, hogy nem szorulunk többé behozatalra. Ma segédmunkásokból egész könnyen lesznek szakmunkások. Azelőtt az üvegfúvók úgynevezett zárt céhet alkottak, ahová nem igen engedtek be „avatatlanokat''. Mikor kezdtem dolgozni ebben a szakmában és kezdtem egy alkalommal ráforrasztani a szeszsav mérőre a felső részt, a mester mindjárt ott termet és kezdett ve. lem ordítani, hogy nem az én munkám, miért csinálom. Pedig egész jól csináltam ... Ma pedig van nálunk olyan 19 éves fiú is. aki Kéthetenként megkeres 3000 koroi'-át ls. Az üvegfúvó családból származó Hergott Rózsi nevű munkásnő pedig, aki 150 százalékos eredményeket is elért, 3200 koronát keres 2 hetenkint. Mi ennek a kétségtelenül jó keresetnek az alapja? Az, hogv ma már tökéletesebb eszközökkel dolgozunk és nagyobb teljesítményt tudunk elérni. Mert nálunk is vannak normák. Meg van határozva, mennyit lehet gyártani egy nap alatt. Nem kis mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a munkások ma nagyobb kedvvel dolgoznak, az is, hogv tudják, maguknak dolgoznak. A f'atal lányok, akik az üzemben dolgoznak, természetesnek veszik a mai rendszert és azt, hogv van munkájuk, pedig sokat mesélünk nekik mi öregebbek arról, hogyan is volt azelőtt. Nagy hiba az, hogy a kerület nem igen törődik a gyárral. Kevés oktatót küldenek- Az utóbbi időben vagy 2 hónapig nem is jött az üzemünkbe oktató. Pedig mondhatom, ml mindent megteszünk munkás-igazgatónkkal az élen, aki él hal a gyárért, hogy a gyárat mind politikailag, mind pedig termelési téren arra a magas színvonalra fejlesszük, amit szocialista rendszerünkben be kell töltenie. Két dolog van, amiről még szeretnék beszélni: mit jelent nekem a Párt és mit ielent a béke. A Párt az életemet jelenti, ha a munkám mellett vagyok, akkor is a Pártnak dolgozom a műhelyben. A Párt a munkásosztálynak az az élcsapata, amely kell hogv vezesse és irányítsa a tömegeket, amíg a tömeg is olyan magas színvonalra nem emelkedik, mint a párttagok. Tehát én, amikor csak időm van, képzem magamat, hogy lépést tudjak tartani egyrészt a rohamosan fejlődő technikával, ami a n unkámhoz kell, másrészt, hogj( ideológiailag felfegyverkez/hessem, ha a műhelyben vagy a pártszervezetben vitás kérdések merülnének fel. Ami pedig a békét illeti, erre csak egyet mondhatok. A békét igen is meg lehet védeni, ha minden munkás becsületesen dolgozik. A becsületes munka a mi fegyverünk és az ideológiai nevelés- Evvel a kettővel felfegyverkezve nincs az a hatalom, amely a béketábort le tudná győzni. VIDOR ISTVÁN. a Kommunista Párt lehetővé teszi a magyarajkú fiataloknak is, hogy tanuljanak és érvényesüljenek. Használjátok ki a lehetőséget. Gyertek tanulni, hogy minél jobban és tökéletesebben építhessük hazánkat. Kérvényeiteket küldjétek a következő címre: Vyššia Priemyselná škola, J. V< Sztálina, Košice, Komenského 2. I kultúrtársak és kultúrtársnők, én szeretném az újonnan megválasztott központi bizottság nevében megköszönni a belénk helvezett bizalmai és megígérem, hogy a jövőben fokozott gondot fordítunk a csehszlovákiai magyar dolgozók kultúrszínvonalának emelésére, fokozására. Tanulni 6 tanítani fogunk, a néptől és a népért. Az új központi bizottságunknak meg kell teremtenie az előfeltételeket abban a kiszélesedett formában, hogv a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületéből tényleg olvan hatalmas kultúrszervezet legven. mind amilyent mi ezen a kétnapos közgyűlésen magunk elé tűztünk. ígérem az új központi bizottság és saját magam nevében, hofv minden erőnkkel és legjobb képességeinkkel műveljük az új. szociális kultúra kiépítését hazánkban, bátran fogunk kilépni és menetelni a szocializmushoz vezető úton Gottwald és Široký elvtársak vevezetésével. a Szovjetunió és Sztálin elvtárs oldalán. A kassai fiatalok felhívása