Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-26 / 148. szám, kedd

UJS2D A nyugati hatalmak az európai helyzet további kiélezésére törekszenek Gromiko elvtárs nagy beszéde a külügyminiszterhelyettesek június 21-i ülésén 1951 június 26 Mint Ismeretes, június 21-én az Egyesült Államok, Nagy Brittannia és Franciaország kormányai elutasították a külügyminiszterhelyettesi értekezlet folytatását. A. A. Gromiko elvtárs, a Szojvetúnió képviselője, a június 21-1 ülésén a kővetkező nyilatkozatot tette: A azovjet küldöttség többízben rámutatott, hogy az USA. Nagy Britannia és Franciaország képviselői tanácskozásunk munkájának kezdete óta különböző akadályokat támasztottak, hogy megnehezítsék a megegyeasést abban, milyen kérdése* ket kell megtárgyalni a Külügymi ni sz terek Tanácsának. Megbeszéléseinket több mint há. rom hónapja folytatjuk. Az eltelt hosszú idő ellenére azonban nem jött létre megegyezés a Külügyminiszterek Tanácsában megvitatásra kerü. lő k édesekkel kapcsolatban. E helyzetnek természetesen nem az az oka, mintha nehéz volna megtrJálnl azokat a fontos problémákat, amelyek megoldásától függ a béke sorsa és nem is az egyik vagy másik napirendi pont megfogalmazásával kapcsolatos nehézség. A jelen helyzetet előidéző ok az USA, Nagy-Brittania és Franciaország politikája. E három hatalom kormánya, miután a közvélemény nyomására kénytelen volt előzetes tárgyalásokba bocsátkozni a Szovjetunióval, tanácskozás sunk egész időszaka alatt szembelyezkedett azzal, hogy a miniszterek tanácsának napirendjére tüzzük azokat a fontos kérdéseket, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak az európai béke megszilárdításával és egyrészről az USA, Nagy-Brittania és Franciaország, másrészről a Szovúnió közötti kapcsolatok megjavításávaL I. A szovjetkormány — a Külügyminiszterek Tanácsa egybeaívásának kezdeményezője Ismeretes, hogy a szovjetkormány már nyolc hónappal ezelőtt, azzal a javaslattal foruult az USA, Nagy. Britannia és Franciaország kormányához, hogy haladéktalanul hívják össze a Külügyminiszterek Tanácsának ülésszakát. > Németország demilitarizálásáról szóló potsdami egyezmény teljesítése kérdésének megvitatása céljából. A szovjet .kormány, abból indult, ki, hogy az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai már évek óta durván megsértik a Németország demilitarizálásáról szóló potsdami egyezményt és abból, hogy Né. met ország demUitarizálásának kérdése nagyjelentőségű az európai béke és biztonság biztosítása szempontjából. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kományainak négy hónapra volt szüksége ahhoz, hogy késznek nyilatkozzék a Külügyminiszterek Tanácsa napirendjét kidolgozó előzetes tanácskozás megtartására. Mint ismeretes, a három hatalom kormánya azt követelte, bővítsék ki a négy miniszter elé megvitatás céljából kerülő kérdések körét. Azt akarták, hogy a miniszterek ne szorítkozzanak csupán Németország de militarizálása kérdésének megvitatására. A szovjet kormány beleegyezését adta az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányainak javaslatához a napirend kiszélesítésével kapcsolatban. Ismételten hangsúlyozta természetesen azt, hogy a három nyugati hatalom politikája, amely a német militarizmus újraélesztésére . ír

5.;, yul, különösen jelentőssé teszi éppen a Németország demilitarizálásáról szóló potsdami egyezmény teljesítésének kérdését és azt, hogy e kérdésnek jelentőségéhez mérten megfelelő helyet biztosítsanak. A szovjet küldöttség a helyettesek tanácskozásán javasolta, tűzzék 4a. pirendre a következő kérdéseket, amelyeknek nagy jelentősége'van az európai béke megszilárdítása és a négy hatalom közötti kapcsolatok megjavítása szempontjából: 1. A Németország demilitarizáláBŐróI és Németország remilitarizálasának megakadályozásáról szóló potsdami egyezmény teljesítése a négy hatalom által. 2. A Németországgal való békeszerződés megkötésének meggyorsí.. tásáról és ennek megfelelően a megszálló csapatok kivonásáról Németországból. 3. Az európai helyzet megjavításáról és a négy hátalom — a Szovjetunió, az USA Nagy-Britannia és Franciaország — fegyverzete és fegyveres erői csökkentésének haladékta. lan megkezdéséről. 4. Az Északatlanti Egyezményről és amerikai katonai támaszpontok létesítéséről Angliában. Norvégiában, Izlandon, valamint más európai és kőzelkeleti országokban. 5. Az*ölasz békeszerződés Triesztre vonatkozó részének teljesítése. A liárom hatalom, amely az egész tanácskozás folyamán a Szovjetúnió val szembehelyezkedő egységes tömbként foglalt állást, más napirendi tervet javasolt, amely a következő pontokat tartalmazta: 1. A mai európai nemzetközi feszültség okainak és a Szovjetúnió, valamint az USA, Nagy Britannia és Franciaország közti kapcsolatok megjavításához szükséges intézkedések megvitatása. 2. A független és demokratikus Ausztria visszaállításához szükséges szerződés befejezése. 3. A német egység visszaállítására és a béke szerződés előkészítésére vonatkozó kérdések. 4. A román, bolgár és magyar bé_ keszerződés. A két tervezet egyszerű összehasonlítása is megmutatja, hogy míg a Szovjetúnió a miniszterek tanácsának napirendjére valóban fontos és éles problémák megvitatását javasolta — az európai béke biztosításának és a nemzetközi helyzet megjavításának kérdéseit , addig a három hatalom javaslatai vagy teljesen elsiklottak e kérdések sorába tartozó több kérdés fölött, vagy pedíe úgy szövegezték meg az általuk felvetett kérdéseket, hogy már maga a megszövezegés ís csökkentette a kérdések jelentőségét. II. Németország demililarizálásának kérdése A három hatalom kormányai még jobban felfedték álláspontjukat a szovjet küldöttség által előterjesztett más fontos kérdések megvitatásánál. Ezek a konwányok például határozottan szembehelyezkedtek a Német, ország demilitarizálásáról és remilitarizálásának megakadályozásáról szó ló szovjet javaslattal, arra törekedvén, hogy megakadályozzák e kérdés napirendre tűzését. Amikor e három hatalom képviselői kénytelenk voltak beleegyezni a megfelelő pooit napirendre tűzésébe, határozottan szembehelyezkedtek a potsdami egyezményre való minden utalással és „Né. metorazág remilitarizálása megakadályozásának" szovjet megszövegezésével, noha az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai a potsdami értekezleten a Szovjetúnióval közösen ünnepélyes kötelezettséget vállalták arra nézve, hogy vég re hajtják Németország lefegyverzését és demilitarizállását és megakadályozzák a német militarizmus újjászületését. A szovjet küldöttség abban a törekvésben. hogy megegyezés jöjjön létre a napirend kérdésében, beleegyezett abba, hogy megfelelően megváltoztassa e pont szőve, gét, nenj téve említést a potsdami egyezményről. A három hatalom küldöttségei mégsem voltak hajlandók megegyezéssel teljesen megállapítottnak tekinteni Németország úemilitarizálásának kérdését és azt követelték, hogy ezt a pontot a napirendben szorítsák háttérbe a fegyverzet és fegyveres erők csökkentéséről szóló pont mögé, amely szintén megegyezéssel meg nem állapított pont maradt. A három hatalom küldöttségének ez a követelése nem véletlen. Könnyen megérthetjük, mire törekednek a a három hatalom képviselői, amikor háttérbe szorítják a demilitarizálás kérdését, ha figyelembe veszszük, hogy a három hatalom a fegyverkezés csökkentése kérdésének 0lyan megszövegezését javasolja., amely egyáltalán nem a fegyverkezés csökkentésének feladatait, hanem a fegyverzet és fegyveres erők színvonalának Tiérdését. valamint annak esetleges fokozását álltíja előtérbe. A három hatalom képviselői ezt a kérdést bele akarják foglalni a fegyverkezés színvonalának kérdésébe és az utóbbi alá akarják rendelni, amire különben a tanácskozás munkájának megkezdése óta nyíltan törekedtek. A három hatalom képviselői egyenesen kijelentették előttünk, hogy a hár

0m hatalom kormányának továbbra ' az a szándéka, hogy Nyugat-I. országban a német fegyveres c-jk újjáélesztésével kapcsolatos intézkedéseket megvalósítsa, teljes szabad kezet kívánva ebben a kérdésben. Ennek következtében most is, amikor a szovjet küldöttség erőfeszítései révén megegyezés jött létre a Németország demilitarizálásáról szóló kérdés megfelelő szövegezésében, e kérdés napirendi helye függőben maradt és a Külügyminiszterek Tanácsa döntésére bízták. III. A nyugati hatalmak szembehelyezkednek a négy nagyhatalom fegyverzete és fegyveres erőinek csökkentésével Parodi, Jessup és Davies urak itt megvilágították előttünk, mit ért az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormánya a ^fegyverkezés színvonala* alatt és milyen célokat követ, amikor az egyik kérdést a másikkal akarja helyettesíteni. Parodi, Jessup és Davies magyarázatából látható — és erre már május U-i bejelentésünkben rámutattunk —, hogy a három hatalom kormánya továbbra is folytatni akarja a fegyverkezési versenyt, hogy a francia kormány például egyenesen a miniszterek tanácskozása elé szándékszik vinni Franciaország »fegyverzete szinvonalat fokozásának kérdését és hogy a három hatalom kormányai a fegyverzet csökkentésének egész kérdését általában el akarják temetni azzal az ürüggyel, hogy fegyverzetük színvonala állítólag »elégtelen«. Ez a törekvés abból is látható, hogy a három hatalom képviselői kategórikusan visszautasították a négy hatalom — a Szovjetúnió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország — fegyverzete és fegyveres erői csökkentésére vonatkozó javaslat megfogalmazásának elfogadását. A négy hatalom fegyveres erői csökkentése kérdésének megvizsgálása helyett a három hatalom képviselői inkább általában akarnak beszélni a fegyverzet csökkentéséről, nagyon jól tudván, hogy a négy hatalom nem tudja megoldani a más országok fegyverzetével kapcsolatos kérdést. Ez azt mutatja, hogy a három hatalom kormánya arra törekszik, hogy lehetetlenné tegye a Külügyminiszterek Tanácsán a fegyverzet és a fegyveres erő csökkentésével kapcsolatos gyakorlati rendszabályok elfogadását és az egész vitát semmitmondó ajánlások útjára akarják terelni, amelyeknek — mint ezt Davies úr nyíltan kijelentette — csak ,»erkölcsi« erejük lenne és ezzel ezt az egész ügyet már eleve ku. darcra kárhoztatnák. A szovjet vküldöttség még a legkisebb lehetőséget sem akarván elmulasztani a Külügyminiszterek Tanácsának összehívására és arra, hogy ezt a kérdést érdemileg tárgyalják, hozzájárult ahhoz, hogy mindkét ezzel a kérdéssel kapcsolatos nem egyezményes fogalmazást a szovjet küldöttség és a három nyugati küldöttség fogalmazását — a külügyminiszterek elé terjesszék megvizsgálás végett. IV. Az Atlanti Egyezmény és az USA katonai támaszpontjai — az európai feszült helyzet Végül az USA, Nagy-Britannia és Franciaország képviselője válságot idézett elő értekezletünk munkájában és az egész ügyet meghiúsította azzal, hogy kategórikusan visszautasította, hogy az Atlanti Egyezmény, valamint az USA Angliában, Olaszországban, Franciaországban, Nor. végiában, Izlandban és egyéb európai és közeikeleti országokban lévfi katonai támaszpontjainak kérdését .-a még megegyezéssel megnemállaa pított pontként is — napirendre tüzzük. Ahogy ragaszkodnak ehhez a visszautasításhoz, azzal megmutatták a három hatalom kormányainak igazi törekvéseit. Megmutatták, hogy ások a kijelentések, miszerint készek megtár. gyalni az európai feszült helyzet okainak és következményeinek, valamint a négy hatalom közti viszony megjavításának kérdését, csupán a figyelmet akarják elterelni arról, hogy a válóságbem a hé* rom hatalom kormányai nem erre törekszenek. A szovjet küldöttség azért terjesztette elő az Atlanti Egyezmény éa az egész sor európai, valamint közelkeleti országban létesített amerikai katonai támaszpontok napirendre tűzésének kérdését, mert számolt BlZZElI, hogy a jelen értekezlet valamennyi részvevője kijelentette: kész megtárgyalni a négy hatalom — vagyis egyfelől a Szovjetúnió, másfelől az USA, Anglia és Franciaország — közti viszony megjavítására alkalmas intézkedések kérdését, valamint azon rendszabályok kérdését, amelyek alkalmasak a jelenlegi európai feszült helyzet megszüntetésire. Annak ellenére hogy az említett kérdés napirendre tűzése teljesen Indokolt volt, mégis ez a kérdés kezdettől fogva határozott ellenállásra talált a három hatalom képviselőinél, akik kijelentették, hogy még csak hallani sem akarnak ennek a pontnak napirendre tűzéséről. Ismeretes, hogy a potsdami határozat értelmében a négy hatalom — a Szovjetúnió, USA, Nagy-Britannia <5s Franciaország — kötelezte magát, hogy nem engedi meg a német militarizmus feltámadását, biztosítja az európai népek biztonságát és megakadályozza a jövőben a Németország részéről történő agressziót. A három nyugati hatalom kormánya jelenleg blokkot alkot a néni t militaristákkal, az Adenauerféle revanshirdetökkel, valamint Speidel, Manteuffel és Heusinger hitlerista lítábomokokkal és egyéb hitlerista tábornokokkal és egyéb szövetségre készül velük és nyíltan bevonja Nyugat-Németországot az atlanti csoportosulásba. Mindez az európai népek létérdekei — és így a német nép alapvető nemzeti éfdekei ellenére történik, ama népek létérdekei ellenére, amelyeknek érdekük az egységes békeszerető német állam megteremtése. Erről tanúskodik a többi között az az egyre növekvő németországi mozgalom, amely Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen irányul. Ez a mozgalom rettegést vált ki a revanshirdető bonni kormányból. Ez a kormány gazdái parancsára hivatalosan megtiltotta Nyugat-Németországban azt a népszavazást, amely Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen, valamint azért folyik, hogy még 1951-ben megkössék Németországgal a békeszerződést. A három nyugati hatalom kormánya megegyezett a revansra vágyó bonni kormánnyal Nyugat-Németorszŕg. nak az agresszív atlanti csoportosulásba való bevonásáról és kihasználja azt a függő helyzetet, amelybe Nyugat-Németországot a hár

0m nyugati hatalom juttatta. Azalatt, míg Davies, Jessup és Parodi ezen a helyen megbeszéléseket folytatnak velünk a négy hatalom közti viszony megjavításának kérdéseiről — a három nyugati hatalom minden eszközzel sietteti a Nyugat-Németország újrafelfe gyverzésével kapcs

0lat

0s rendszabályokat, amelyek az Atlanti Egyezményből következnek és ezzel még jobbam fokozza az európai feszültséget. A napokban Charles S-pofford, aki Amerikát az atlanti tömb külügyminiszternelyettesi tanácsában képviseli, hivatalosan bejelentette és javasolta a tanácsnak, tanulmányozza Görögország és Törökország felvételét teljesjogú tagként az atlanti csoportosulásba.. Görögországnak és Törökországnak az atlanti tömbbe való bevonására vonatkozó amerikai követeléseket értékelve, a francia sajtó arról kezd írni, hogy ez a lépés »stratégiai okoknál fogva arra késztet, hogy Spanyolországot is engedjék be az atlanti tömbbe*. Ilyen módon az északatlanti tömb szervesőinek elgondolásai napról napra az új • háború előkészítésének egyre konkrétebb formáit öltik. A fegyverkezési verseny, nt atombomba alkalmazására vonatkozó tervek kidolgozása, az amerikai szárazföldi, légi és haditengerészeti támaszpontok hálózatának létesítése, a katonai költségvetések óriási növelése, a széleskörű háborús propaganda és a háborús hisztéria felszítása — mindez az Atlanti Egyezmény következménye. Nem véletlen, hogy Taft szenátor a napokban nyíltan kijelentette: „Az Atlanti Egyezmény a legvalódibb katonai szövetség. Ez a szövetség szabadjára ereszti a fegyverkezési versenyt, és a fegyverkezési verseny majdnem mindig háborúra vezet." Ugyanez a Taft szenátor egy másik beszédében, amelyet május 19-én a Panama-csatorna Társaság üléséin mondott, nyíltan kijelentette, hogy „az USA-nak olcsóbb idegen nemzetek katonáival háborút viselni — még akkor is. ha azokat fel kell szerelni — mint amerikai csapatokkal. A kiméli az amerikaiak életét". Ilyenek az Atlanti Egyezmény amerikai kezdeményezőinek az idegen hadseregek katonáinak ágyútöltelékként való felhasználására iránvuló > tervei. Lehet-e nyíltabban kijelenteni azt, hogy mi a célja annak, hogy az Atlanti Egyezmény alapján az USA úgynevezett katonai segítséget nyújt Franciaországnak, Nagy-Britanniának és más nyugatéul ópai országoknak, valamint Nyugat-Németországnak? Ez a kijelentés megéri, hogy minden, az északatlanti tömbben részvevő ország férfijának és asszonyának és igy minden francia férfinek és nőnek tudomására hozzák. Ez a kijelentés megmutatia, hogy e tömb megalakításának amerikai kezdeményezői milyen terveket fűznek az ilyen „segély" nyújtásához. Elgondolásunk egyszerű: ők adják a pénzt, az európaiak pedig fizessenek érte vérükkelA amerikai diplomaták, üzletemberek, tábornokok és tengernagyok beutazzák Nyugat-Európa és KözelKelet országait és különféle alamizsna, valamint megfélemlítés és zsarolás segítségével igyekeznek azt elérni, hogy ezek az országok hozzájáruljanak a már meglévő amer'kai támaszpontok kibővítéséhez és újak létesítéséhez. Az USA jelenleg ú\ törökországi, szaudi-arábiai, tripoliszi, valamint francia-marokkói támaszpontok megszerzéséről folytat tárgyalásokat és hogy a francia kormánnyal már megállapodásra iutott arra vonatkozólag, hogy Francia-Marokkóban hét amer'kai légitámaszpontot létesítenek. Természetes, hogy Szovjetunió ezzel kapcsolatban a négy hatalom külügyminisztereinek értekezletén szerette volna hallani az USA, NagyBritannia és Franciaország véleményét és ez magyarázza azt, hogy az Atlanti Egyezményre és az amerikai katonai támaszpontokra vonatkozó javaslatunkat előterjesztettük. Nem vehetjük komolyan a három hatalom képviselőinek az európai, feszültség megszüntetésére és a négy hatalom közti viszony megjavítására vonatkozó kijelentéseit, ha ugyanakkor a három nyugati hatalom kormánya nem akarja, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa megtárgyaljon egy olyan fontos kérdést, m'nt amilyen az Atlanti Egyezmény és az amerikai támaszpontok kérdése. Ezzel szemben a három hatalom képviselői nemcsak nem járultak hozzá, hogy ezt a kérdést a Külügyminiszterek Tanácsa ülésszakának napirendjére tűzzük, hanem azt is kategorikusan elutasították, hogy a kérdést megegyezéssel meg nem állapított pontként adjuk át a tanácsnak (vagyis olyan kérdésként, amelyről magának a Külügyminiszterek Tanácsának kell döntenie — a TASSZ meg jegyzése). V. Az értekezlet meghiúsításáért az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormánya viseli a felelősséget Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormánya ahelyett, hogy komolyan törekedlek volna megkönynyíteni egy ilyen megegyezés elérését, június 15-én külön-külön újabb jegyzéket intéztek a szovjetkormányhoz, amelyekben — mint előbb is — azt tűzték ki feltételül a külügyminiszterek értekezletének összehívásával kapcsolatban, hogy a szovjet-kormány mondjon le az Atlanti Egyezményre és az USA katonai támaszpontjaira vonatkozólag előterjesztett javaslatáról. Ezzel egyidejűleg a három hatalom kormányai felvetették értekezletünk munkája abbahagyásának kérdését, Ezzel a három hatalom kormányai ismét megmutatták, hogy nem kívánják a négy hatalom külügyminiszterei értekezletének összehívását az európai béke legfontosabb kérdéseinek megtárgyalására. A szovjetkormány utolsó jegyzékeiben rámutatott, nem nyugodhat bele abba, hogy míg a három hatalom által előterjesztett összes kérdések szerepelnek a napirenden, addig a három hatalom az Atlanti Egyezményre és az amerikai katonai támaszpontokra vonatkozó szovjet javaslatot elutasítja. Nem nyugoddhat bele azért, mert ez egyetlőtlen helyzetet teremtene a Szovjetunió részére. A szovjetkormány egyben azt is kijelentette, semmiféle ellenvetése sincs azzal szemben, hogy ama kölcsönös segélynyújtási szerződések bármelyikét, amelyeket a Szovjetunió Kínával, Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Magyarországgal Romániával, Bulgáriával,/ Finnországgal és végül Franciaországgal és Angliával kötött, megvitassák a Külügyminiszterek Ta-