Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-02 / 128. szám, szombat

1951 június 2 U J §10 A fekete gyémánt regénye Széncsata folyik az országban, — harc minden tonna, minden mázsa szénért. A szén népgazdaságunk egyik legfontosabb anyaga. Amikor az újságokban bányászaink hősi munkájáról olvasunk, amikor örülünk a mind magasabb munkateljesítéseknek, százaiéKoknak — tudjuk-e azt is, hogy tulajdonképpen miért olyan fontos a szén? Tudjuk-e, hogyan keletkezett, mire és hogyan használjuk íe! a szenet? A fa és más növények jelentős részét egy szerves vegyület, — a cellulóz — képezi. Emellett még sok más szeneket különböző kötőanyagokkal együtt igen nagy nyomáson és melegben összepréselik. így készül a brikett, legfontosabb kötőanyaga a szurok, amely szintén széntermék. A szén eltüzelve meleget ad. Meleggel pedig energiát nyerünk. Energiát elsősorban úgy állítunk elő, hogy szénnel, zárt térben vizet melegítünk. A víz gőzzé alakul át. A gőzzel már tudunk munkát végezni. A gőzt a gőzgépek dugattyúkba vagy turbinákba engedik. Ezek a gőzben rejlő munkavégző képességet igen gyors forgóA szovjetbányákból a kifejtett szenet és kőzeteket futószalag hozza fel. hasonló anyag is található benne, elsősorban lignin. A növények éghető részét ezek a szerves vegyületek adják. Ha meggyújtjuk őket, és levegőt is kapnak, akkor nyilt lánggal égnek. De mi történik akkor, ha elzárjuk előlük a levegőt? Ha nem jutnak oxigénhez? Ugye, akkor nem is tudnak elégni. Érdekes kísérletet végeztünk a cellulózzal, ha ezt háromszáz-négyszáz fokos nagynyomású vízgőzzel kezeljük, ekkor gázok távoznak el belőle és kémiailag átalakul — szénsrerű anyagot kapunk. Ugyanez a folyamat játszódott le valamikor régen a növényzettel is. A növényzetet víz, az ősláP°k vize zárta el a levegőtől. A nagy nyomás és meleg együttes hatására aztán évmilliók alatt szenesedett el a cellulóz, a lignin és más szerves vegyület. A lassú szenesedési folyamat közben gázok távoztak el, különösen metángáz és szénsavgáz. A metánf

ázzál még ma is találkozunk egyes ányákban. A bányalég nem más^ mint metángáz. Többféle szén van. Az évmilliók során először egy gyengeminőségű szén, m.ajd ebből barnaszén, végül pedig kőszén keletkezett. A legértékesebb a kőszén, ennek tiszta széntartalma 78—80%, vagy annál több, szine és karca fekete. A barnaszén 78%nál kevesebb tiszta szenet tartalmaz. Szine barna vagy fekete, de karca minden esetben barna. A gyengébb minőségű barnaszenet nevezzük lignitnek. A szenesedés kezdetén keletkezik a tőzeg, ebből jóformán még csurog a víz. A szén nagyrészét kályhában égetjük el, hogy annak melegét felhasználhassuk. A szón elégetése a levegőben levő oxigén segítségével történik. A levegő fc*igénje a szénnel s minden más elégendő anyaggal fény kíséretében kémiailag egyesül. Ezt a folyamatot - nevezik gyorségetésnek. Lassú égésikor nincsen fényjelenség, az anyag szemmelláthatóan nem is „ég". Ilyen lassú égés például a rozsdásodás. A bányából kikerült szén általában változatlan formában nem használható fel. Elsősorban is meg kell szabadítani a szénnel együtt levő köves részektől, palától. Ma már ezt a szénválasztást a legtöbb helyen gépek végzik el. A. szétválasztott szenet különböző nagyságú rostélyokon osztályozzák: darabos szénre, kockaszénre, diószénre, aprószénre. Az apróbb szemcséjű mozgássá alakítják át. Ennek segítségével hajtják az áramfejlesztő gépeket. A szénben rejlő melegmennyiséget tehát elektromos energiává alakítjuk át. De nemcsak fényt ad a szén, hanem sok minden mást is. A szakemberek már régen megfigyelték, hogy a nagyolvasztók tetején gázok — u. n. torokgázok — távoznak el. Sokáig azonban úgy gondolták, hogy ezek a gázok teljesen értéktelenek. A mult század elején azután megvizsgálták egy ilyen gáz összetételét és azt találták, hogy az eltávozó gázok nagyrésze szénsavgáz. Ez a széngáztartalmú torokgáz pedig kitűnően ég. Ezeknek a tapasztalatoknak a segítségével azután különféle módszereket dolgoztak ki, hogyan alakítsák át a szenet gázzá. Többféle összetételű, más-más rendeltetésű gáz állítható elő szénből: generátorgáz, vízgáz és háztartási gáz. Néhány száz évvel ezelőtt egy kovácsJegény azon kezdett gondolkodni: miért ég a szén eleinte olyan nagy lánggal és később miért izzik csak? Ugy vélte, hogy a nagy lángot 'valamilyen gáz égése okozza, ez a gáz pedig a szénből fejlődik. Kísérletezni kezdett. Kovácsvascsövekben ' levegőtől elzártan izzította a szenet. És valóban azt tapasztalta, hogy a vascső egyetlen nyitott végén valamilyen meggyújtható gáz távozik el. A vascsőben pedig összesült fekete anyag marad vissza, a koksz. Eleinte nem tudott a kokszszal mit kezdeni. Később már ezzel fűtötte a szenet tartalmazó zárt vascsövet. A keletkező gáz a világító- vagy háztartási gáz volt. Régebben úgy állították elő a háztartási gázt, hogy a szenet vascsövekben melegítették. A vascsövek azonban igen gyorsan tönkrementek, ezért később samottból készítették. Ma már nem csövekben gyártják a háztartási gázt, hanein hatalmas kamrákban. A gázgyártás nem is egyetlen kamrában történik, hanem sok, néha száz kamra is van egymás mellett. Egy-egy kamrában gyakran egy vagon szén is elfér. Ezek a hatalmas építmények úgy dolgoznak, hogy a kamrák egyrészét szénnel rakják meg, míg egy másik részében a már megrakott kamrákban gázt fejlesztenek. A többi kamrákból pedig a már elgázosított szén maradékát, a kokszot távolítják el. Természetesen mind a töltés, mind a koksz eltávolítása gépi erővel történik. A fejlődött gázt tisztítás után hatalmas tartályokban tárolják. Ezt a gázt eleinte világításra használták. Az elektromos izzólámpa tökéletesedésével azonban a gázégők lassan eltűnnek. Ma már csak elvétve látunk itt-ott Bratislavában is néhány uccal gázlámpát. De a világítógáz mégis hasznos segítőtársa maradt az embernek. Konyhánkban a gáztűzhely ezzel a gázzal működik. Vájjon gondolnak-e arra valaha, hogy a bányászat teljes kikapcsolásával is fel tudjuk használni a szenet? Bizonyára nem. Pedig már hatvan esztendővel ezelőtt Mengyelejev, a nagy orosz tudós ezeket írta: „Eljön az a nap, amikor a fűtőanyagokat nem hozzák fel a földből, magában a földben alakítjuk át éghető gázokká és csövekben vezetjük majd el nagy távolságokra." Akkor ez még nagyon merész gondolat volt. Es negyven éven keresztül még csak kísérleteket sem folytattak ebben az irányban. Lenin volt az, aki felhívta a szovjettudósok és mérnökök figyelmét erre a gazdaságos és eddig teljesen elhanyagolt problémára. Húsz évvel ezelőtt indultak meg a kísérletek ebben az irányban a Szovjetunióban. Sikerre is vezettek. Ma már ez a módszer a Szovjetunióban szélesen elterjedt. Hogyan használják fel a szenet bányászat nélkül? A szovjet tudósok megoldották, hogy a szenet nem hozzák fel a felszínre, hanem a föld alatt elégetik, elgázosítják és csak a gázt termelik ki. Az első időkben tárnát fúrtak a széntelepekhez, innen pedig elvezető nyílásokat vágtak. Az egyik nyíláson levegőt nyomattak a széntelephez, a másik nyíláson pedig a gáz távozott el. A szenet úgynevezett termit bombával gyújtották meg. A terA szovjetbányákban a legtöbb munkát már gépesítették. A szovjetbányákban a legkorszerűbb fúrógépeket és szénkombájnokat, szállítóberendezéseket alkalmazzák., KÓNYA LAJOS: (litízozlmt Én életemben eddig sose voltam, hálókocsiban. Ó if júkorom, te csípős, vad lé, keserű burokban, te tört szivárvány, pernyefüst, korom! Lefekszem. Magam vagyok a fülkében, a prágai gyors ringat engem él. Az éjszaka, fekete, mint az ében, Pozsony táján az eső szemetel. De Brünn után kitisztul. A hegyekben hófoltok — mint egy tarka kisboci, olyan a táj. Sürög-forog az ember. Villanás minden, vágtat a kocsi. Prága aranyló, drága ötvösmunka, megsimogatnám mindenegy zugát — Prága: varázsló, visszaint a múltba s jövő is egyben, örök ifjúság. Tört magyarsággal szól az étteremben valaki: Jó barátunk a magyar — S arra gondoltam: címeres gazember, ki Prágát látta s háborút akar! mitbomba aluminiumpor és vasrozsda keveréke. Meggyújtása után kémiai átalakulás játszódik le benne, ami nagy hőfejlődéssel jár együtt. Ettől gyullad meg * szén. Az idők folyamán ezt a módszert annyira megjavították, hogy ma már ennél az eljárásnál bányászmunkára úgyszólván egyáltalán nincs szükség. Mély lyukat fúrnak a szénhez s ebbea vascsövet helyeznek el, a közelben több kisebb lyukat fúrnak, ezekbe szintén csöveket helyeznek. Az előbbi csövön nyomják a levegőt, majd meggyújtás után a többi csöveken szívatják fel a gázt. A gázgyártás, ez az új módszer főleg ott alkalmazható, ahol gyengeminőségű szenek vannak. Ilyen szenek kibányászása igen költséges. Földalatti elgázosítása pedig sokkai gazdaságosabb. Bizonyára hallottunk már arról, hogy széntermelésünk jelentős részét a kohászat használja fel. Ez az oka annak, hogy a kohókat szénmedencék központjában, szénbányák közelében építik. A kohászati üzemek részben szenet vagy kokszot, részben pedig szénből keletkezett ipari gázokat használnak fel. Tévednénk azonban, ha azt gondolnánk, hogy a szén a kohászatban csak meleg fejlesztésére kell. A legtöbb esetben a szén ennél sokkal fontogabb feladatot tölt be. Ha az érceket színfémmé dolgozzuk fel, ebben a folyamatban a szén kémiailag is résztveez. Ércek alatt azokat a fémvegyületeket értjük, amelyek a természetben általában nagy mennyiségben fordulnak elő és amelyekből az illető fém gazdaságosan állítható elő. Az ércek persze gyakran különböző „haszontalan" anyagokat, kőzeteket is tartalmaznak, ezeicet meddő kőzeteknek nevezzük. Sokszor a kohókban csak a meddő kőzet előzetes csökkentése után dolgozzák fel az ércet. Egy kohászati példa alapján megérthetjük azt, hogy milyen fontos szerepe van a szénnek a fémek előállításában. Féméi nk közül kétségtelenül a legfontosabb a vas. Ezt használják fel legnagyobb mennyiségben, ezt dolgozzuk fel acéllá. Vájjon, hogyan lesz a vasércből színvas? Képzeljünk el egy hatalmas építményt, a nagyolvasztót, amely körülbelül 30 méter magas, hengerszerű, tűzálló téglákból és más tűzálló anyagokból készül. Ebben történik a vas gyártása A nagyolvasztó aljára eMSszőr kokszot helyeznek, erre egy sor meddő kőzetes vasércet raknak, majd isimét koksz következik, végül újra vasérc. A kokszot és vasércet váltakozó sorrendben egészen a nagyolvasztó tetejéig rakják. Ezekután képzeljük el, milyen nagy súly helyezkedik a legalsó kokszrétegre. Valóban csak igen nagy szilárdságú koksz bírja ezt a hatalmas megterhelést. Az. olvasztót csak egyszer kell megrakni, mert miután üzembe helyezték és a benne levő koksz, valamint vasérc fogyni kezd, akkor felülről állandóan pótolják az elhasznált részeket. Egyegy olvasztó évekig is működik megállás nélkül. Mi történik az olvasztó belsejében? A nagyolvasztó tetején aránylag alacsony hőmérséklet van, körülbelül 250 fok. A kokszot és az ércet itt adagolják be és Itt távozik el a kohóban fel nem használt gáz, a torokgáz, amelyről már hallottunk. A nagyolvasztó a levegőt alulról kapja, itt csapolható le a színvas és itt folyik ki a salak is. A kohó alján van • legmagasabb hőmérséklet, körülbelül 2000 fok. A beadagolt érc felülről lassan csúszik lefelé. A felhasznált vasérc általában vasnak oxigénnel képzett vegyülete. A vasérctől a felfelé áramló széngáz — ez a szén tökéletlen elégése következtében keletkezik — elvonja oxigéntartalmának egyréstzét és közben szénsavgázzá alakul. A torokból tehát Ezénsavgázt, széngázt és természetes nitrogént tartalmazó gáz távozik. A már részben átalakult érc lassan lejjebb csúszik. Az olvasztó közepe táján már 1000 fok a hőmérséklet Itt a koksz a vasércmaradék oxigéntartalmát is elveszti. így a vasércből vas lesz, a kokszból pedig széngáz és szénsavgáz. A legalsó része — ahol a hőmérséklet már közel 2000 fok — a színsav tiszta szenet vesz fel, ezzel vegyületet képez és mint nyersvas kerül ki az olvasztóból. A nyersvasat kovácsvassá és acéllá dolgozzák fel, miközben megtisztítják a szenynyeződésektől és cseökkentik benne a felvett szénmennyiséget. A kovácsvas és az acél különböző mennyiségű szenet tartalmaznak. A szénnek tehát az acél szerkezetében fontos szerep jut. Az acél már széntartalma miatt is kevésbbé rozsdásodik, mint a kovácsvas. A szén nemcsak a vasgyártásban, hanem a többi fémek gyártásánál is fontos. Szén segítségével állítják elő a rezet, az ólmot, cinket, ónt... A szén feldolgozásánál, célszerű felhasználásánál nagy munkát fejtenek ki a tudósok. így pl. Magyarországon Varga József professzor, Kossuth-díjas egyetemi tanár dolgozott ki új eljárást a kéntartalmú szenekből való benzin gyártására. Eljárását valamennyi ország széncseppfolyósító és műbenzin üzeme alkalmazza. A barnaszenet néhányszáz fokon 3—700 atmoszféranyomáson a hidrogén behatásának teszik ki. Az eljárást gyorsító anyagot úgynevezett katalizátort belekeverik a folyékony állapotban levő kátrányba és azután hidrogéngázt vezetnek át rajta. Ilyen eljárással kiváló minőségű repülőgép-benzineket állítanak elő. A százarcú szén iparunk majdnem minden ágában nélkülözhetetlen. Éppen ezért fel kell használnunk minden gramm szenet. A szénben rejlő energiával takarékoskodnunk kell: az elektromosárammal, a gőzzel, a gázzal. Fel kell használnunk a szén minden grammját, benzint, műanyagot, gyógy, szert _ készíthetünk belőle. Gépeink hajtására használjuk, gyógyítjuk az embert, színezzük a textilt és jobb, a természetben nem található . anyagot gyártunk belőle. A szén nagy kincs számunkra. Minden csille szén ötéves tervünket építi. Minden kilogramm szénnel, amit megtakarítunk: jövőnket gazdagítjuk, erősítjük a béketábort, elősegítjük a jobb és szebb jövőt, a szocializmust! K. D. 1