Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-19 / 142. szám, kedd

2 Ili SZO 1951 június 19 Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága Elnökségének május 28-i határozata a nemzeti és középiskolák tankönyveiről Az iskola és az iskolai nevelés hazánk szocialista építésében nagy jelentőséggel bír. Az iskolának kell vezetnie a küzdelmet Csehszlovákia legifjabb nem­zedékének fejlődéséért. Ezt a nemzedéket úgy kell kinevelnie, hogy ebből új szocialista emberek nőj je­nek, az új társadalmi viszonyok, az új kultúra és er­kölcs nemzedéke. Olyan ifjúságot kell nevelnie, mely tisztességes, szorgalmas, hős, becsületes, munkasze­rető, hazáját védelmező, népéhez odaadó és a szocia­lizmus építésébe bekapcsolódott. Ilyennek gondolja Klement Gottwald élvtárs és a Csehszlovákiai Kom­munista Párt a mi ifjúságunkat, mely hűséges szö­vetségünkhöz a Szovjetunióhoz és követője Lenin és Sztálin nagy tanításainak. Egyidejűleg hazánk nagy szocialista átépítésével és kiépítésévél az iskolának ki kell nevelnie öntudatos szocialista dolgozókat, munkásokat, parasztokat és alakítania kell új, szo­cialista értelmiséget. — Az iskola a főtényező Köztársaságunk új pol­gárainak nevelésében. — Így elemezte az iskola je­lentőségét Klement Gottwald elvtárs, köztársasági elnök. Ma az iskolának és a tanítóknak meg van minden alapfeltétele ehhez a munkához. Törvényünk van az egységes iskolára és felső iskolákra. Az iskolák jó­váhagyott tantervek szerint dolgoznak és az egyes tantárgyak számára nagyobbrészt új tankönyvek jelentek meg. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség az iskolákon úttörőcsoportokat és iskolacsoportokat alakít, amelyek fokozatosan az iskola jelentős segí­tőivé válnak. Az iskolákba sok új, fiatál, lelkes ta­nító került. A további tanerők folyamatosan jönnek, amit biztosítanak az új pedagógiai gimnáziumok és az új pedagógiai fakultások. Egész sor pedagógiai szakfolyóirat jelenik meg és az utóbbi időben az iskolai dolgozók számára ta­nító hetilap jelenik meg. A tanítók fizetése oly módon van rendezve, ahogy a kapitalista rendszer sohse tudta volna rendezni. Most mór csak az kell, hog% ezekkél a vívmányokkal jól gazdálkodjunk, hogy ál­landóan jobban és jobban kihasználjuk őket, hogy iskoláink válóban új, szocialista nemzedéket nevel­jenek. Különösen jelentós feladat vár a nemzeti és középiskolákra. Ezekben kötelező a tanulás az ifjúság számára. A középiskola elvégzése után ifjúsá­gunk nagy része az üzemekben, a gyá­rakban és mezőgazdaságban fog elhe­lyezkedni. A tanulók másik része a harmadik fokú iskolában tovább tanul­A nemzeti és középiskola feladata, hogy egész ifjúságunknak egységes és általá­nos alapismeretet adjon, mely nélkül az új munkás, paraszt és dolgozó ér­telmiség nem tud fejlődni. Ennek «gyik elkerülhetetlen feltéte­le, hogy a nemzeti és középiskolák min­den tantárgy számára jó és állandó szakkönyvet kapjanak. A tankönyv a népi demokratikus iskola nevelő és ta­nító munkájába jelentős helyet foglal el. A tankönyv kiegészíti és elmélyíti a tanító szemléltető magyarázatait. A tanulónak ez jelentős forrás, melyből megismerheti, ismételheti és fokozhat­ja tudását. A tankönyv vezeti a tanulót ahhoz, hogy önállóan tanuljon, lelkesen dolgozzon és a tankönyv pótolhatatlan, a kultúrember számára a szocializmus szakaszában. Tankönyv nélkül a tanu­ló nem sajátíthatja el semilyen vezető szakban a tudás szilárd alapjait. Hála a dicső Csehszlovák Kommunis­ta Pártunk kezdeményezésének, mely anya' gondossággal törődik az iskolai ifjúság nevelésével, az idei tanévre új tankönyveket adtak ki a nemzeti- és középiskolák minden főtantárgya szá­mára. Ha az új tankönyveket összehason­lítjuk a mult, München-előtti burzsoá köztársaság tankönyveivel, hatalmas lépést jelentenek előre. Ismereteket kö­zölnek ifjúságunknak népi demokrati­kus Hazánkról, a dolgozó népről és a mi hatalmas és hű szövetségesünkről, a Szovjetunióról, az egész világ né­peiről, amelyek a békéért és szabadsá­gért harcolnak. Tanítják fiatalságunkat arra, hogy tiszteljék a munkát, első­sorban munkásaink és parasztjaink munkáját, melynek segítségével fejlő­dik mindannyiunk boldog és örömteli élete. A tantárgyak magyarázásánál felhasználják a szocialista építés éle­téből vett jelenségeket és példákat, legfőképpen üzemeink és falvaink mun­káját. A könyvek áttekinthető részek­re vannak osztva és az átvett tananyag egyesítve van tömör következtetések­ben. Ezenkívül kérdések vannak ben­nük és megoldani való feladatok. Az új iskolakönyvekben vannak ugyan hiányosságok is és ezeket szükséges lesz a munka folyamán kijavítani és az új kiadásokban elkerülni. A legnagyobb hiányosság az, hogy a nemzeti és középiskolák összes tan­könyveiben észlelhető a" marxizmus«te­ninizmus alapelveiben és világnézeti kérdéseiben az engedésre és megalku­vásra való hajlam. Találhatunk bennük részeket, amelyek különféle burzsoá ideológiák hatását mutatják. A tankönyvekből tanulóifjúságunk nem nyer elég tiszta képet arról a nagy változásról, mely véghezment nemzeteink történelmében, hogy a ha­talom már nem a kapitalistáké és a nagybirtokosoké, hanem a kormányzást átvette a munkásosztály és a doígozO nép. Nincsen még kellően és világosan ismertetve az az óriási különbség, amely a München-előtti köztársaság és a jelenlegi Csehszlovák N#pi De­mokratikus, szocializmust építő Köztár­saság között van. Nincsen még eléggé hangsúlyozva a mai társadalmi, állam: és gazdasági rendszerünk túlsúlya. Nincs elég meggyőzően kifejezve az, hogy a szocializmus mily magasan álľ a kapitalizmus felett. Ezzel kapcsolatban nincs elégségesen megvilágítva a München előtti Köz­társaság ideológiája, amelyet főleg T. G. Masaryk és dr. E. Bene(s képvi­selt, valamint a tudományos szocia­lizmus világnézete közötti alapvető különbség. A tudományos szocializmus jelenti az igazi humanizmust, a nép boldogságáért és egyidejűleg a nem­zet függetlenségének biztosításáért fo­lyó küzdelmet, amelyet csak a nagy Szovjetunióval és az egész világ bé­keerőivel való szövetségben biztosít­hatunk, míg az imperialista nyugattal kötött München előtti szövetséget, a kapitalisták és nagybirtokosok ural­mát álhumanizmussal és áldemokra­tikus maszkkal takarták, amely a tö­meges munkanélküliséget, nyomort, a munkások elleni sortüzeket, a dolgozó paiasztok tömeges végrehajtását és végül a müncheni és a védnökségi ka­tasztrófát jelentette. Az iskolai nevelés tartalmában szün­tettük meg ezeket a hiányokat és or­szágunk életén, a Szovjetunió dicsősé­ges útján és a szocialista tábor nö­vekvő erején mutassunk rá a marxiz­mus-leninizmus eszméinek óriási fölé­nyére, mutassuk meg azt, mennyi harcra és áldozatra volt szükség egész nemzedékeken át, míg elértük a mai eredményeket, hogy az ifjúságot a Kommunista Párt iránti tiszteletre és szeretetre taníthassuk, a Párt iránti sze­retetre, amely az új élet előharcosa, hogy az ifjúságot megtaníthassuk korszakunk nagy vezetőférfiai J. V. Sztálin és Klement Gottwald iránti szeretetre és hűségre. Az iskolai nevelés tartalmában ugyanígy kell leküzdeni a tudományt meghazudtoló sötétség és babona befo­lyásait. Támogassuk az ifjúság neve­lését iskoláinkban sokkal szilárdabban és következetesebben a tudományos világnézettel, a történelmi és dialek­tikus materializmussal. Felszabadult népünk felentős ünne­pei a május elseje, a november hetedike, a május 9-e és a többi ünnepek, ame­lyek az új szocialista korszakot jelzik, kell, hogy megtalálják helyüket a tan­könyvekben és a tanításban. Jóval erősebben kell elmélyíteni a szocialista hazafiasságra való nevelést és érvényesíteni nemzeteink történel­mének nagy haladó hagyományait. Gyujtsuk fel az ifjúság lelkében a ha­za és népünk iránti szeretet és odaadás tüzét. Az ifjúságot a felszabadító szovjethadsereg és új népi demokra­tikus hadseregünk, valamint a Nemzet! Biztonsági Testülethez való szeretetre neveljük, mert ezek állnak őrt szocia­lista országépítésünk nagy müvének vártáján. Az iskolai nevelés, az úttörő csopor­tok tevékenységével együtt erősítse meg a tanulóifjúság testi ellenállóké­pességét és egészségét, tanítsa a diák­ságot fegyelmezett munkára, önfelál­dozásra és áldozatkészségre a munká­ban és haza védelmében. Az eddigi tankönyvekben továbbá még az a súlyos hiány is észlelhető, hogy a diákokkal nem ismertetik meg rend­szeresen és szemléltető módon gazda­sági életünk kulcságazatainak, nehéz­iparunknak fontosságát. Az iskolai nevelés tartalmának az ifjúságban élénk érdeklődést kell kel­tenie a technika iránt, fel kell ébresz­teni benne azt a vágyat, hogy becsüle­tesen, élenjáró módon álljon helyt a szocializmus építésében, hogy kívánja azt hogy bányász, martinász, gép­gyári munkás, traktoros, stb. legyen. A tananyag szövegezését összefüg­gésbe kell hozni a munkával, főleg a nehéziparral és meg kell ismertetni az ifjúságot a nagv szövetkezeti mező­gazdaság vívmányaival, a micsurini tudomány alapjaival is, éspedig főleg a falusi iskolákban iskolai Micsurin­körök gyakorlati berendezésével, eset­leg az Egységes Földműves Szövet­kezetek munkáiában nyújtott segítség útján. E tekintetben nagy feladat vár a természettudományi és társadalomtu­dományi tankönyvekre. A tankönyvek további hiányai tar­talmi és módszertani hibákból szár­nak, amelyeket a tankönyvek szer­zői nagy számban követnek el. Eze­ket a hibákat azonban nagyrészben a tanítás eddigi rendszerének rová­sára kell írnunk az egységes Isko­lákban, amit főleg a tantervek okoz­tak. Ezért az új tankönyvek megíté­lése legyen egyúttal a tantervek kritikája is. Az anyanyelvi tanítás új tanköny­vei a nemzeti és középiskolák gyer­mekeit új, aktuális nyelvi anyag szerint tanítják. Sztálin a marxiz­musról és a nyelvtudományról írt cikkeinek fényénél azonban ezeket is kritika alá kell vonni. A nemzeti iskolák számára írt tankönyvekben rendkívül nagy fi­gyelmet szentelnek a megjelenő szö­vegek tartalmi magyarázatának, az egyes szavak jelentőségének és szó­családok alkotásának. Ezziel szem­ben az alaktani és mondattani ma­gyarázatokra fektetnek kellő súlyt ez második helyre jut csupán és a tanítók nem szentelnek ennek ele­gendő időt, amire pedig a diákok­nak a nyelvtan alapjainak elsajátí­tásához szükségük lenne. A szövegek nehezek a diákoknak. A nyelvtani tanulságokat rendkívül bonyolultan, a gyermek számára nehezen érthe­tő nyelven formulázzák. A tanköny­vek az anyanyelv oktatását felesle­ges részletekkel , a szabályoktól va­ló különféle apró eltérésekkel nehe­zítik, úgyhogy a gyermek a tan­anyagot nem képesek elvégezni és igy tudásuk felületes, ingadozó ma­rad. A középiskolák számára írt anyanyelvi tankönyvek ugyancsak nehezek, terjengősek és tele vannak jelentéstani, mondattani és alaktani magyarázatokkal, ami a nyelvköny. vek rendszeres fejtegetéseit csak zavarja. Sztálinnak a marxizmusról és nyelvtudományról írt cikkei arra buzdítanak bennünket, hogy felül­vizsgáljuk nemcsak az anyanyelvi oktatást, neveléstani gyakorlatát, de e tanítás rendszerét is az egységes iskolákban. Az anyanyelv oktatása kell, hogy a nemzeti iskola fötartaJ­mát alkossa. Ha a gyermekek az első öt eszten­dőben megtanulnak rendesen olvas­ni, írni és gondolataikat gramatikai­lag helyesen kifejezni, akkor a tová­bi művelődés könnyebb lesz nekik és határozott irányítást ad nekik a nemzeti irodalom, a tudomány alap­jainak megismerésére, szocialista or­szágépítésünk felfogására. Ezért a nemzeti iskolában a ta­nítás három első évéban a tantár­gyakat, a beszéd és értelemgyakor. latokat, a honismeretet és az anya­nyelvi oktatást agyetflen tantárgy­ba foglaljuk össze, amelyben a leg­nagyobb figyelmet szenteljük az ol­vasásnak, írásnak és a legalapvetőbb nyelvtani elemeknek. A környező világ tárgyairól és je­lenségeiről szóló tanítás az anya­nyelvi oktatással a legszorosabb kap. csolatban történik. A további évek­ben főleg a középiskolákon egyre na­gyobb súlyt kell fektetnünk a nyelv­tan rendszeres tanítására, éspedig úgy, hogy a nyelvtan anyaga min­den osztályban fokozatosan kapcso­lódjék az előző osztályba átvett tan­anyaghoz, -hogy rendszeresen kitér­jedjen és elmélyüljön és egyszerű, áttekinthető nyelvtani rendszerré rendeződjék. A nyelvi tankönyv alapja az ábé­cés könyv. A nemzeti iskolák első osztályában ez idő szerint az »ott­hon és az iskolában* cimü régebbi ábécéskönyvet használják, amely a tanításnak úgynevezett »globális« módszerét alkalmazza. E módszer védelmezői azt állítják, hogy meg­könnyíti az olvasás tanítását. Ez a módszer azonban további következ­ményeivel megnehezíti az ifjúság művelődését, mert lehetetlenné teszi az alaovető nvelvtani ismeretek ala­pos elsajátítását és a gyermekeket az iskolai munkában felszinességére szoktatja. Ezért iskoláinkból ezt a módszert el kell távolítani. Az új ábécés könyv amelyet meggyorsítva kell előkészítenünk és kiadnunk, kell hogy a legjobb szovjet tapasztala­tokra, 'valamint a mi tanítóink ta­pasztalataira támaszkodjék. A középiskolában a diákság már az első osztálytól kezdve következe, tesen ismerkedjék meg nemzeti iro­dalmunk alapvető müveivel, szerzői­vel és általános, de céltudatos el­képzelésre tegyen szert irodalmunk helyzetéről. Ebből a szempontból kell megítélni azokat a tankönyve­ket, amelyek nem lehetnek a leg­különbözőbb szerzők írásaiból való mutatványok mozaikjai, hanem a világirodalom, valamint hazai iro­dalmuk főművei erejének és szépsé­gének képei. Főleg a magasabb osz­tályokban ismerje meg az ifjúság más országok haladó szerzőinek leg­jelentősebb munkáit, mindenekelőtt a szovjet szerzők dicsőséges müveit. * Az orosz nyelv tanítása új tanköny­ve jól tanítja az Ifjúságot, Tolsztoj, Puskin, Gorkij, Lenin és Sztálin nyel­vére, amely egész népünkhöz közel­álló nyelv. Megismerkednek belőle a Szovjetunióval, a szocializmus és a kommunizmus kiváló harcosainak éle­tével, megtanulják szeretni a nagy szovjetországot, hazánk szocialista épí­tésének erős támaszát. Olyan nyelvet tanulnak, amely lehetővé teszi, hogy az ifjúság kapcsolatot találjon nemcsak a szocializmus országával, hanem a népi demokráciákkal és a vüág egész haladó táborával is. Az orosz nyelv tankönyveinek van­nak azonban hiányai is. A nemzeti is­kolák negyedik osztálya számára szer­kesztett tankönyvben láthatóak az ol­vasás globális módszerének maradvá­nyai, mert a gyermekeket ezek szerint arra vezetik, hogy olvassák a szöveget anélkül, hogy abban felismernék az az­buka minden betűjét. Az orosz nyelv minden tankönyvében, főleg a nemzeti iskolák, valamint a középiskolák al­sóbb osztályai számára Írottakban, a cikkek mellett, amelyek a Szovjetunió életéből merítik témájukat, kell, hogy az ifjúság az orosz nyelvet országunk eseményein keresztül is tanulja, amelyek a gyermekek számára közeliek és is­mertek. Főleg ki kell emelni népünk tántoríthatatlan barátságát a szovjet­nép iránt és végtelen szeretetünket a nagy Sztálin iránt. A középiskolák ma­gasabb osztályaiban az orosz nyelv ta­nítása többet támaszkodjék az áttekin­tő nyelvtani részre. Az orosz nyelv tanításának rendsze­rét úgy kell módosítani, hogy a nemzeti iskola negyedik osztályától kezdve az ifjúság rendszeresen tanulja az azbuka írását és olvasását, hogy a Szovjetunió dolgozó népének és ifjúságának életé­ről é« munkájáról szóló egyszerű cik­keken keresztül tökéletesítse magát az írásban és az orosz nyelv beszélésében. A tanításnál a tanítók utaljanak az orosz és cseh nyelv, valamint az orosz és szlovák nyelv rokonságára és a gyermekeket figyelmeztessék erre.. A középiskolákból való távozáskor a gyere­kek kell, hogy megértve tudják olvas­ni az orosz ifjúsági irodalmat és egy­szerű szavakkal ki tudják magukat fe­jezni orosz nyelven szóban és írásban. * A társadalomtudományok tanításá­nak alapja, mindenekelőtt a földrajz, történelem és polgári neveléstan nagy­ban hozzájárulhatnak a diákság haza­fias neveléséhez és ahhoz, hogy meg­értsék a proletárinternacionalizmust. Ezen tárgyak tanításának azonban na­gyon sok hiányosságai vannak, ame­lyeket el kell távolítani. A földrajzkönyvek a nemzeti és kö­zépiskolákon a tanítás ideje alatt há­romszor is változnak. Emellett nagyon keveset frnak a Szovjetunióról és a népi demokráciák országairól. . gy Kínai Népköztársaságról csupán né­hány oldalon foglalkoznak. A kapita­lista országokrol szóló földrajz taní­tásánál érezhető a burzsoá objektíviz­mus és kozmopolitizmus hatása. A képeket is gondosabban kell kiválo­gatni. Az eddigi képek a kapitalista országok életét szépítik, az ország szép vidékeit és a technika haladását mutatják, azonban elrejtik a kapitaliz­mus igazi arcát, nem veszik észre a nyomort, an elyben ezen országoknak dolgozó népe él. A tankönyvek ezen­kívül másodrendű dolgokkal vannak teletömve, amelyek nincsenek jól fel­dolgozva és egyáltalán nem is tartoz­nak az általános földrajzi műveltség­hez. Mélyebbre kell hatolni az alap­kérdésekben. A földrajztanítás módszerét úgy kell megjavítani, hogy a nemzeti isko­lákon sajátítsak el a gyerekek a föld­rajz alapfogalmait, amelyekre a kö­zépiskolai földi a jz tanulásának elmélyí­tésénél szükségük van. A köztársaság térképével való munkát nagyon meg­könnyíti. A tanulók megtanulnak a térképről olvasni és egyidejűleg átte­kintést nyernek hazánk vidékeiről. A középiskolán sokkal jobban meg kell szervezni a földrajztanítás egész módszerét. Egy egész évfolyamnak foglalkoznia kell a Szovjetunióval, a szocializmus győzelmes országával, amelynek népe megváltoztatja a ter­mészetet és építi a kommunizmust. A tanulóknak tüzetesen meg kell ismer­niök a népi demokráciák országait, mindenekelőtt a hatalmas Kínai Nép­köztársaságot. A kapitalista országok földrajzának átvételénél, főleg a nagyobb államok­nál rá kell mutatni az országban ural­kodó viszonyokra, a dolgozók elnyo­mására, szabadságharcára a függő- és gyarmati országok elnyomására és nemzeti függetlenségi harcukra. Na­gyon részletesen meg kell ismerniök a tanulóknak a Csehszlovák Köztársa­ságot, ásványgazdagságát, iparát, • mezőgazdaságát és szocialista építési tervünk sikereit. A nemzeti iskolák részére szóló történelemkönyv apró történelmi ké­pekkel ismerteti a gyerekekkel nem­zeti történelmünk legjelentősebb kor­szakaszait és egyéniségeit. A középis­kolák tankönyvei folyamatosan ismer­tetik a diáksággal az emberiség törté­nelmét az őskortól egész a mai időkig. Ezen keretben megvilágítják a cseh és a szlovák nép történetét is. A középiskolai tankönyvek nem fog­lalkoznak kellőképpen a Szovjetunió és a népi demokráciák országainak történelmével. Nem mutatják be a nagy Októberi Szocialista Forradalom óriási nemzetközi jelentőségét és fő­leg befolyását a mi nemzeti felszaba­dulásunkra. Nem foglalkoznak kellő­képpen a szovjetnép nagy vezéreinek, Leninnek és Sztálinnak életével és műveivel. A magasabb osztályok tankönyvei a történelmi feljegyzések legkülönfélébb apróságaival foglalkoznak, amelyek kö­zött elvész a történelmi fejlődés fő és döntő jelentősége. A történelem­könyvek nyelve nem elég fordulatos, nem lelkesítő, kevésbbé emeli ki a szabadságukért harcoló néptömegek nagyságát és dicsőségét. Nemzeti tör­ténelmünk leírása sem elég meggyő­ző, ahhoz, hogy a diákokban törhetet­len hazafias büszkeséget ébresszen népünk forradalmi hagyományai iránt. A történelemtankönyvek legfőbb hibája azonban a nyilvánvaló megalku­vás az emberi társadalom fejlődése történelmi materialista fogalmazásá­nak kérdésében, ami a legjobban ész­lelhető nemzeti történelmünk tanításá­nak magyarázatánál. Ezt a megalku­vást tankönyveinkből gyökerestől kl kell frtani Mindenekelőtt lehetetlen mindig óva­tosan átsiklani a München-előtti köz­társaság igazi helyzetének ecsetelése fölött. Világosan fel kell tárni azon idők kormányainak burzsoá, népelle­nes és szovjetellenes politikáját és meg kell mutatni T. G. Masaryk és dr. E. Benes igazi reakciós arcát. Ez­zel ellentétben magasan ki kell emelni történelmünkben a Szovjetunió haladó politikáját, rá kell mutatni a Cseh­szlovákiai Kommunista Pártnak a ka­pitalista járom alóli felszabadulásáért és a szocializmus felépítéséért folyó dicső harcára hazánkban. A történelemtanítás anyagát a kö­zépiskolákon úgy kell beosztani, hogy több időt szenteljen a mai történe­lemnek, a nagy Októberi Forradalom­tól napjainkig. A cseh és szlovák nép történetét nemcsak felületesen kell a világtörténelem mellett megemlíteni, hanem a történelemtanítás magvát kell hogy képezze. Ami a polgári neveléstant illeti, (Folytatás a* 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents