Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-17 / 141. szám, vasárnap

1951 június 17 tll S70 BÜSZKESÉGÜNK A NEPHADSEREG_ Példásan teljesítsük kötelességeinket a nyári kiképző táborokban Tábori életet élünk és nem tudom megállm, hogy szabad időmben ne írjak erről az életünkről. Mennyivel más élet ez, mint a fasizmus járma alatt volt a katonaszolgálat. És ezért mélységesen hálásak vagyunk a dicsőséges Szovjetuniónak és a népek nagy tanítójának, Sztálin generalisszimusznak. Reggel, ébresztő után kezdődik a tábori élet Reggeli torna, utána reggeli, kávé vajaskenyérrel vagy szalámi. Aztán következik a napi foglalkozás. Tábori életünkbe új színt hoz a politikai agitátorok munkája, akik felvilágosításaikkal, szervezőkészségükkel segítségünkre vannak minden ténykedésünkben. Itt is sokat tanulunk. Azelőtt bizony másképp volt ez. Sokat hallottam az édesapámtól, fiam, várj csak, majd ha katona leszel, akkor megtudod, hogy mi az élet. De most bizony más az élet. Más a katona élete. Éppen ellenkezője a múltnak, mert ma minden lehetősége meg van szolgálata teljesítése közben fejlődni, művelődni. Itt nem kínoznak minket. Itt megtanuljuk azt, hogyan kell szocialista ember módjára élni. Minden napot kihasználunk. Lenin szavai lebegnek állandóan szemünk előtt: Tanulni, tanulni, tanulni. Nekünk sokat kell tanulni Szolgálatunk letelte után kell, hogy társadalmunknak értékes tagjai legyünk. Mert ma már saját magunknak dolgozunk. Azért, hogy jobb, szebb és boldogabb jövőt biztosítsunk a dolgozóknak. A mi hazánkat építjük, hogy mindannyian boldog életet élhessünk. És célunkat csak a vörös zászló alatt haladva, csak a békéért, a szocializmusért harcolva érhetjük el. A szovjetkatonák hősiességének, bátorságának Építjük az új életet Kelet-Szlovákia egyik kis városkájában töltjük le tartalékos szolgálatunkat. Mindannyian örömmel veszünk részt a katonai gyakorlatok elsajátításában, a laktanyák munkájában. Tudjuk, hogy ezzel a munkánkkal támogatjuk dolgozóink munkaigyekezetét, biztosítjuk a jólétet, életszínvonalunk emelkedését és megteremtjük a kellő feltételeket azok számára is, akik utánunk fognak bevonulni. Az élet nagyon megváltozott a laktanyákban. Ugy érezzük magunkat itt, mint saját otthonunkban. Mindannyian megértettük Alexej Csepicska hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter szavait, amelyek hazaszeretetre, népi demokratikus rendszerünk szeretetére nevelnek bennünket. Hazánk szilárdításáért nem sajnáljuk a fáradságot, szemünk előtt lebeg állandóan a hatalmas Szovjetunió és a Szovjetnép példája, amely országában kiépítette a szocialista társadalmat. Példájuk szerint nekünk itt Csehszlovákiában minden erőnkből segítenünk kell a szocializmus előretörését és nekünk Csehszlovákiai magyar nemzetiségű katonáknak is meg kell mutatnunk, hogy szeretjük Csehszlovák hazánkat. Kéz a kézben bajtársainkkal, lelkesen veszünk részt a hadsereg munkájában. Nagy lelkesedéssel vártuk június 3át, amikor nálunk is ünnepélyes keretek között megkezdődött a népszavazás. Nem volt egyetlen egy katona sem köztünk, aki ne írta volna alá a békét követelő szavazólapot. Még a békeszavazás előtt egyik szakaszunk brigádmunkában vett részt a csehszlovák építkezési üzemeknél és feladatunkat jól teljesítettük. A jól megszervezett munka segítségével, amelyet Honis. Brunner és Bozót elvtársak vezetésével hajtottunk végre, majdnem 80.000 téglát szállítottunk el. Lelkesen végeztük ezt a munkát, párttagok és nem párttagok egyaránt. 16 vagont raktunk meg ezekkel a téglákkal. Az elvégzett munkáért 15.675.— koronát kaptunk és ezt aztán átadtuk a helybeli Kommunista Párt szervezetének. A helybeli pártszervezet vezetősége örömmel fogadta néphadseregünk tagjainak ezt a tettét Mi azonban nemcsak brigádmunkán veszünk részt, hanem a laktanyában is építjük az új életet. Mindegyikünknek meg van az a lehetősége, hogy fejleszthesse ismereteit, politikai tudását. Ezenkívül laktanyánk katonái elhatározták, hogy brigádmunkával segítenek egy környékbeli község felépítésében. Igy akarjuk kifejezni azt, hogy a néphadserege ott áll a dolgozók oldalán, segítségére van, biztosítja haladását a szocializmus felé. ZELINA SÁNDOR, közkatona. M Üdvözöljük Köztársaságunkban a szovjethadsereg Alexandrov „Vörös zászló" együttesét Nagy szeretettel és örömmel fogadtuk hazánkban a szovjethadsereg „Vörös zászló" ének- és táncegyüttesét. Eljöttek hozzánk a szovjetművészek hősei, akik kultúrtevékenységükkel segítették felépíteni a vörös hadsereget, akik a nagy Honvédő Háborúban énekkel és tánccal sokszorozták meg a katonák erejét és segítségükre voltak a fasiszta betolakodók feletti győzelemben. Eljöttek hozzánk, hogy fiatal néphadseregünknek átadják értékes és gazdag tapasztalatalkat, hogy segítségünkre legyenek a kultúr- és nevelő munka elmélyítésében, a katonák harci erkölcsének megszilárdításában. Kedves vendégeink látogatása egyik további bizonyítéka a Szovjetunió és Köztársaságunk nemzetei közti barátságnak. Bizonyítéka a szovjetnép nagy és önfeláldozó segítségének, amely a béke szilárdítása jegyében állandóan segít, tanácsol és tanít. Nemrégiben a szovjet sztahanovisták voltak nálunk, akik gyáraink dolgozói előtt felfedték tapasztalataikat, tanácsokat nyújtottak, elősegítették gyorsabb előrehaladásunkat. Értékes segítségüknek köszönhető, hogy ma munkásaink a magas kemencéknél, az esztergapadoknál és a bányákban többet és jobbat termelnek. Ugyanígy eljöttek közénk a szovjet kolhozdolgozók, akik átadják gazdag tapasztalatalkat szövetkezeti tagjainknak, kisés középparasztjainknak, hogy földjeink gazdagabb termést adjanak, hogy elősegítsék falvaink szocializálását. És most eljöttek a szovjetkatonák, a szovjethadsereg Alexandrov „Vörös zászló"-együttese, hogy ne csak bemutassák művészetüket, hanem segítségünkre is legyenek. Eljönnek egységeinkhez is. A nyári kiképzőtáborokba. És az ő látogatásuk a legjobb alkalom lesz arra, hogy értékeljük eddigi munkánkat A parancsnokok, a politikai munkások, a pártszervezetek és a CsISz-csoportok gyűléseiken megtárgyalják, hogy hogyan sikerült egységükben kifejleszteni és megvalósítani a kulturális és nevelőmunkát. Értékelni fogjuk, hogy vájjon sikerül-e szilárd, eszmeileg és művészileg értékes kultúrcsoportokat alakítani. Vájjon egységeinkben megfelelő kultúrélet folylk-e. Sok egységünk van, amelyekben a kultúrmunka sikeresen folyik és elérik kultúrélet jelzi, hogy a parancsnokok, a politikai tisztek jol gondoskodnak a kultúréletről. Ezeken a helyeken jól folyik a harci és politikai kiképzés is. Lesz több olyan egységünk is, ahol az elvtársak őnkritikailag értékelni fogják eddigi elégtelen gondoskodásukat, egységük kultúrtevékenységéről. Itt a kommunisták és az Ifjúsági Szövetség tagjai előtt az a feladat fog állni, hogy új szint vigyenek az egység életébe, megindítsák az élénk kultúrmunkát. Az Alexandrov-együttes megérkezése legyen számunkra indító jel, hogy még nagyobb lendülettel lássunk neki a kultúrmunka fejlesztésének. Ez az együttes azért jött el hozzánk, hogy ebben a munkánkban is segítséget nyújtson nekünk. Ezért az egyes helyőrségekben vagy kiképző táborokban fogadjuk őket örömmel, énekkel, nyílt szívvel. Lelkesedéssel fejezzük ki odaadásunkat és szeretetünket. Fejezzük kl szeretetünket azoknak a hősöknek, akik lelkesedéssel törték le az akadályokat, akik segítették a szovjet hadsereg felépítését, akik a nagy Honvédő Háború minden arcvonalán nehéz háborús viszonyok között énekkel és tánccal lelkesítették a katonákat új győzelmekre. És most a békeharc arcvonalán énekkel és tánccal segítik mozgósítani a tartós béke harcosait. Eljöttek hozzánk, hogy segítségünkre legyenek néphadseregünk k'építésében, hogy a munkásosztály a dolgozó nép acélöklévé váljon és félelmet gerjesszen az Imperialistákban. Eljöttek hozzánk, hogy átadják nekünk tapasztalataikat, mert erre nevelte és ígv vezeti őket Lenin és Sztálin dicső Pártja és a hős szovjetnép, mert ezt tűzi eléjük a békeharc. köszönhetjük, hogy ma szabadon élhetünk és fejlődhetünk népi demokratikus Köztársaságunkban. Munkánk sikere érdekében még jobban el kell sajátítanunk a politikai ismereteket. Ebben segítséget nyújtanak nekünk agitátoraink is, akik mindent készséggel és értelmesen megmagyaráznak. A kapitalizmus ideje alatt nem volt lehetőségük a katonáknak politikailag fejlődni. El akarták őket vonni az igazi élettől, mert különben rájöttek volna, hogy ki az ellenségük, ki a jóbarátjuk. Ma mindannyian tudjuk, miért dolgozunk, miért harcolunk Tudjuk, hogy a világ két részre, a béke és a háború táborára oszlik. A béke védelmére kell nekünk felkészülve lennünk. Nem engedhetjük, hogy az amerikai imperialisták elvegyék szabadságunkat. A békéért készek vagyunk harcolni. Szabadságunkat nem adjuk oda a tőkéseknek. Egységben a világ összes dolgozóival, harcolunk az imperialisták gaz tervei ellen. JUHASZ LÁSZLÓ közkatona. TÓTH GYULA: BEVONULÁS Néhány éve _ ha az ifjak katonának bevonultak s csináltattak ládát, zöldet s szappant vettek, kefét vettek, s mindenkitől búcsút vettek; egész falu, egész utca három napig csak azt fújta: — „Megtudja majd mi az élet!" — S a legény, hogy gondját üsse: " három napig ivott szinte. Mikor Indult sírt az anyja. Lábát ő is búsan rakta. Hogyha vidám képpel ment el: egy hét múlva megtanulta Kemény ujj a káplár ujja! Kipofozták, mint a csizmát, szüntelen az anyját szidták: — „Paraszt voltál?" — „Vasas?" — „Munkás?" — „Megtanulod majd a rendet s ezt vagy amazt hogy tiszteljed!" — Régi nóták, régi képek negyvenötig így kísértek! Ám azóta más lett minden. Űj szokások kéltek, nőttek s fiaink ma máskép jönnek. Máskép szól a falu vénje, Anyja nem sír — miért féltse? — „Ügyes legény!" — „Meglásd, tiszt lesz!" — ..Hallod — ebből, pár év! — rendes százados vagy ezredes lesz!" — „Fene tudja!" (szól a másik.) — „Hátha éppen generális!" — „01ya

n nincsen!" — „Régi rang az!" „Egyet értek: mifelénk így sose éltek!" — „Vígan mennek — szinte szállva! honvédséghez — iskolába; mintha győztes sereg menne! Maholnap az ország látja! — rászokik a tudományra!" Igy van ez már. Más az élet. Mi csináltuk — a miénk lett. S most már a nagyvilág látja; mért hatalmas, miért drága népünk Népköztársasága! A nyugati nagyhatalmak lehetetlenné akarlak lenni a négy külügyminiszter összejövetelét A június 13-iki ülésen Gromiko elv hez senki sem kívánt hozzászólni, így napolását. Míg a nyugati hatalmak képviselői tovább taktikáznak, hogy megakadályozzák a megegyezés létrejöttét a napirendi kérdésben, addig kormányaik háborús előkészítő gépezete teljes iramban dolgozik. A Ce Matin le Pays Wilsonnak, az USA védelmi mozgósítási hivatala vezetőjének nyilatkozatát közli. E washingtoni hír szerint az Északamerikai Egyesült Államok azt kívánják, hogy Franciao

rszág és Anglia a leggyoi sabban és legenergikusabban hajtsa végi e a fegyverkezési programmot. Ebből világosság válik, hogy a kanadai vezérkari főnöknek londoni utazása is ezzel függ össze, mert mint Londonból jelentik Simons tábornok „fontos katonai tárgyalásokat fog folytatni s Londonból Párizsba utazik, hogy Eisenhower tábornokkal találkozzék". társ előző napon elmondott beszédéParodi bejelentette az értekezlet elA Combat című lap a földközi tengeri országoknak az Atlanti Paktumba való bevonásával kapcsolatban megállapítja, hogy „az Atlanti Egyezménynek a földközi tengeri országokkal tervezett kibővítése az egyezményt a támadás eszközévé és a provokáció elemévé teszi A nyugati három nagyhatalom képviselőjének Párizsban tanúsított magatartása világosan bizonyítja, hogy ezek a hatalmak azért félnek az Atlanti Egyezmény és az Északamerikai Egyesült Államok katonai kérdésének megtárgyalásától, mert ez még világosabban bebizonyítaná, hogy az Atlanti Egyezményt kizárólag abból a célból kötötték, hogy támadó, háborús politikát célzó tömbbe vonják ezeket az országokat. A népszavazás további sikere Nyugat-Németországban Nyugat-Németország minden vidékéről állandóan érkeznek hírek Nyugat-Németország újrafelfegyverzése elleni és a Németországgal kötendő békeszerződés 1951. évben való megkötése melletti népszavazás eredményeiről. A népszavazást a bonni rendőrség növekvő terrorja ellenére mind nagyobb mértékben folytatják. A fürthi népszavazási kerületi bizottság június 13-án jelentette, hogy a népszavazás a lakosság körében rnind nagyobb érdeklődést kelt. Június 10ig a népszavazásban 9.250 jogosult választó vett részt, akik közül 8.386 az újrafelfegyverzés ellen szavazott. Kitzingen város alapításának 1200-ik évfordulója alkalmából a népszavazási városi bizottság felhívta a város valamennyi lakosát, hogy lépjenek fel az összes háborús előkészületek ellen, így pédául a majnai híd aláaknázása ellen és vegyenek tevékeny részt a népszavazásban. Rendőrségi csapatok bevetése ellenére Stuttgart minden negyedében nagy sikerrel folyik a népszavazás. A szavazási Uinákat elkobozni akaró rendőrség mindenütt a lakosság ellenállásába ütközik, amely felháborodottan mutat rá arra, hogy még a bonni törvények szerint is jogtalan a bonni rendőrség eljárása. Egy részleges eredmény szerint 1000 jogosult választó közül 91.2 százalék az újrafelfegyverzés ellen szavazott. Karlsruheben, június 12-én 10.200 szavazatot adtak le a fegyverkezési politika ellen. Weisslingen városában a népszavazásban résztvettek az új apostol' egyház tagjai is, akik közül sokan tevékenyen bekapcsolódtak az aláI írás gyűjtési kampányba. Ezer szavazó közül több mint 90 százalék az újrafelfegyverzés ellen szavazott. Bayreuthból jelentik, hogy további 2.940 jogosult választó közül 2.501 személy az újrafelfegyverzés ellen szavazott. A Ruhr-vidéki Recklinghausen lakosságának ugyancsak túlnyomó többsége a béke mellett szavazott 19.145 megkérdezett közül 17.249 személy az újrafelfegyverzés ellen szavazott. A bábkormány üldözése ellenére a Saar-vidéken is sikerrel folyik a népszavazás, különösen figyelemreméltóak a szavazási eredmények Völlerdingen városban, amely az utolsó háborúban súlyos károkat szenvedett. E város egy negyedének összes 486 polgára elítélte Nyugat-Németország újrafelfegy vérzését. Az USA-ban ismét ártatlan négermunkásokat Ítéltek el A hat néger munkás közül, akik ellen azt a hamis vádat emelték, hogy 19«5-ban Trentonban meggyilkoltak egy fehér bútorkereskedőt, kettőt bűnösnek mondott ki a bíróság. Az esküdtek kegyelemre ajánlották őket, ami New-Jersey állam törvényei szerint annyit jelent, hogy életfogytiglani börtönbüntetést kapnak. Az elítéltek is, a tanúk is bebizonyították, hogy a vádlottak nem tartózkodtak a gyilkosság színhelyének közelében. A háborúnak nem szabad kitörni! (Folytatás a 4. oldalról.) •tek meg minket ettől a Gorkijtól! Váltsatok meg ettől a hazaáruló irodalomtól!" Gorkij a fején találta a szöget: a háború bérencei. felszisszentek, a depunciálások már a belügyminisztérium asztalán, feküdtek, de a közbejött forradalom megmenti Gorkijt a börtöntől. Gorkij az első világháború után felkészül a folytatásra, de tanulságait most már elsősorban a dolgozók okulására szűri le: „Legfőbb ideje, hogy belássátok: minden rossznak és szenvedésnek, minden bajnak és nyomorúságnak a fotrása, az emberiség parányi töredékének olthatatlan pénzszomja; ez emberek arany utáni vágtájukban nem látnak és nem hallanak, eszüket vesztve, meggondolás nélkül pazarolják a dolgozók életét és munkáját... Száz- és százezer munkás hajókat épít, melyeket elsüllyesztenek, ágyúkat csinálnak gépfegyvereket és puskákat gyártanak, melyek végeredményében arra valók, hogy benneteket gyilkoljanak velük elsősorban. Munkátok a háború szolgálatában — a legtisztább öngyilkosság. Es most ime újra millió és millió embert készülnek lemészárolni vagy nyomorékká avatni. Akarjátok ti ezt? Akarhatjátok ti ezt? Elég erősek vagytok ahhoz, hogy a háborút megakadályozzátok!" Amikor 1932-ben Amszterdamban összeül a háborúellenes kongresszus, a holland kormány nem adja meg Gorkijnak a beutazási engedélyt. „Mentsetek meg Gorkijtól": a cárizmus denunciálása évekre és Nyugatra is kihatott. Pedig a holland ellenség neve ezidőben már Hitler volt, a fasizmus, a második világháború kirobbantója. Gorkij élte utolsó szakaszában világosan, látta a totális háború veszedelmét, a fasizmus barbarizmusának jóvátehetetlenségét. Utolsó üzenetét a szellem embereihez intézi: „Miért mondjátok azt, hogy a háború elkerülhetetlen? A háborúnak egyszerűen nem szabad kitömi! Legnagyobb feladatunk: a háború megakadályozása. Gondoljátok meg: a háború mindent veszélyeztet, ami nekünk drága és pótolhatatlan ... Gyűlöljük a' háborút, mert az visszaveti az emberiséget a barbarizmusba. Nem szabad megijednünk a háborús uszítóktól: a háború fáklyáját ki kell ütni a gyújtogatok kezéből... Minden percünkben azon kell fáradoznunk, hog'y a tömegben felélesszük és fokozzuk a háború elleni gyűlöletet, iszonyatot, utálatot és megvetést. Ti írók és művészek népeitek lelkiismereteként a béke és kultúra élharcosai vagytok. Ne mondjátok ki a rettenetes szót: „ha a háború kitör"... A háborúnak nem szabad kitörni." A háborúnak nem szabad kitörni: minden gondolatát ez a szorongó tudat uralta. Az utolsó órák egyik deliriumában Gorkij ezt mormolta: „Háborúk jönnek ... résen kell lerrni.. j ne engedjük, hogy rajtunk üssenek". Gorkij nem halt meg. Született és él. Testamentuma nincs: szavai elkötelezőn, élő vlóságban ma is köztünk élnek: Gorkij a háborús veszély tudatosító élője és éltetője. Ma és most, közöttünk állva, nekünk és velünk együtt mondja: A háborúnak nem szabad kitörni! Legyetek résen!: Gorkij üzent. Gorkij: az élet, a munka, a béke — keserű igazságban fogant — hiteles és cáfolhatatlan szava. A háborúnak nem szabad kitörni! Fábry Zoltán.