Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)
1951-06-16 / 140. szám, szombat
1951 június 538 - UJSZO — 5>,Ma felhasználjátok tapasztalatainkat, akkor elértük célunkat és es nagy örömet jelent nekünk" Csallóköz népe örömuj ongással és szeretetének minden megnyilvánulásával fogadta a szovjet kolhozparaszt-küldötteket Csütörtökön, június 14-én Nádszeg községe, amely a tavaszi munkák versenyében a galántai járásban első lett, fellobogózva, diszkapuval, ünnepi köntösben fogadta a szovjet vendégeket. A lelkes fogadtatást, amelyben a vendégek részesültek, Szmirnova elvtársnö köszönte meg a delegáció nevében. A szovjetküldöttek ezután összeismerkedtek a szövetkezet tagjaival, majd kimentek a földekre megtekinteni a szövetkezet vetéseit, amelyekről igen dicséröleg nyilatkoztak. A vita a délutáni órákban kezdődött a község zsúfolt mozitermében és eltartott az éjjeli órákig. A nagy érdeklődés az élénk beszélgetés eleven bizonyítéka volt annak, hogy Nádszeg dolgozói milyen nagy szeretettel viseltetnek a Szovjetunió iránt és minden igyekezetükkel arra törekednek, hogy közös munkájukkal a Szovjetunió nyomdokain haladhassanak. A beszélgetést Sárkány elvtárs, a nádszegi EFSz elnöke nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy örömét nem tudja méltóan kifejezni azért a kitüntetésért, hogy a világ első szocialista államának, a nagy Szovjetuniónak a képviselői itt ülnek mellettünk. — Itt ülnek drága barátaink — mondotta —, ezer és ezer kilométert tettek meg csak azért, hogy megismertessenek bennünket azokkal az eredményekkel, amelyeket súlyos harcok árán értek el hazájukban. És mindezt azért, hogy támogassanak bennünket és segítsék elhárítani azokat a nehézségeket, akadályokat, amelyek előttünk vannak a szocializmust építő útunkon. Nagy ünnep számunkra ez a nap, a felszabadulás után a legnagyobb ünnep. Láthatjátok elvtársak, hogy a legjobb, legdrágább barátaink érkeztek ma hozzánk azért, hogy fáradságot nem ismerve, kézen fogva vezessenek bennünket tovább a szocializmus, a tartós béke útján. Hálával és szeretettel köszöntjük drága vendégeinket, hálával és szeretettel köszöntjük a béke nagy őrét, a bölcs Sztálint. Ebben a pillanatban az egész hallgatóság egy emberként állt fel és óriási lelkesedéssel ünnepelte a világ dolgozóinak nagy vezérét, a bölcs Sztálint. Ezután Szmirnova elvtársnö, a szovjetküldöttek vezetője szólalt fel. Beszédében hangsúlyozta, hogy miután megismerkedtek most a szövetkezet munkamódszereivel, elmondják saját tapasztalataikat, miként és milyen módon építették ki otthon kolhozaikat. — Ha felhasználjátok tapasztalatainkat — mondotta —, akkor elértük célunkat és ez nagy örömöt jelent nekünk. Korotkov elvtárs a kolhozparasztok boldog életéről Szergej Xenofontovics Korotkov evtár-, Szocialista Munka Hőse a csuvasz köztársaság Sztálin-kolhozának elnöke emelkedett ezután szólásra. Többek között azt mondotta, hogy csakis közös munkával érhet el a falu parasztsága nagy, számottevő eredményeket. Tapasztalat, ból állítja ezt, mert az orosz paraszt a legmélyebb nyomorból, a legsúlyosabb szegénységből lépett a szocializmus útjára. Csakis így tudták lerázni magáikról a mult szörnyű terheit. Ugyanabban a faluban, ahol most közös erővel gazdálkodnak, a magángazdálkodás idején a termés legfeljebb csak karácsonyig volt elég. Ezzel szemben ma ugyanezen a földterületen a szovjetrendszer révén, a tudomány és technika segítségével tízszer annyi termést érnek el. Korotkov elvtái s szemléltető példával igazolja állítását. Elmondja, hogy tavaly minden egyes tagnak 200 pud, azaz 36 q búza jutott, de vo'.t olyan tag is, aki kiváló munkája révén 400 pud, illetve 64 q búzát kapott. Miután a tagokat ilymódon kielégítették, 64.000 pud gabonát szolgáltattak be. Míg a forradalom előtt ritkaság számba ment hogy egy parasztnak szarvasmarhája legyen, addig ma egyetlen kolhozparaszt sincs, akinek ne lenne tehene. Magának a kolhoznak pedig birkákon és baromfiakon kívül 400 szarvasmarhája és 500 sertése van. A forradalom alőtt szó sem lehetett arról, — folytatta Korofkov elvtárs — hogy a falu dolgozóiból értelmiségi dolgozók kerüljenek ki. A falu dolgozó népe a múltban nagyrészt, analfabéta veit, ma pedig orvosok, mérnökök, tehenikusok, tanárok kerülnek ki a falu parasztrétegéből. A közös munka megadta a lehetőséget a tanulásra, a továbbképzésre. Az, aki tehetséges, az tanulhat. A szovjetv kormány megadja mindenkinek a . támogatást, hogy tehetségét kifejthesse. A községnek ma van középiskolája, villanya, mozija, kultúrháza, bölcsődéje, napközi gyermekotthona. Magángazdálkodás mellett lehetetlen lett volna ilyen eredményeket elérni. Eze, ket a sikereket csakis azért érhettük el, mert Sztálin gondoskodott arról, hogy a falu traktorállomáshoz jusson, gondoskodott arról, hogy a munkásosztály segítségére siessen, a falunak, gépekkel lássák el a falu dolgozóit. Korotkov elvtárs ezután így szólt: — Drága barátaim' Nálunk nincs többé kapitalista, sem nagybirtokos, sem kulák, munkárk mentes a kizsákmányolástól. munkánk eredménye tel jesen a miénk. A mi kolhozunkban eddig 17 tag a Szocialista Munka Hőse érdemrendjét kŕpta, 150 tag pedig ugyancsak kitüntetésben részesült. A legfontosabb feltétel a közös munkánál az, hogy a becsületes munkát becsületesen jutalmazzák. Nagyon fontos továbbá, hogy ió elnök álljon a közösség élén, aki odaadóan és ió! megszervezve vezesse a közösséget. Én már húsz esztendeje.állok a kolhoz élén, de nemcsak én, hanem kolhozunk valamennyi tagja ott áll szilárdan évek óta a posztián És ott álltak a posztjukon azok, akik a nagv Honvédő Háborúban életüket áldozták szabadságunkért. Korofkov elvtárs itt pillanatnyi szünetet tart, s a teremben néma, megilletődött csend honol. Ezután rátért a munkacsoportok, a brigádok munkamódszerére. Egyegy brigád tíz évre kapja ki a maga földterületét, s a brigád minden tagja pontosan tudja, hogy mit és mennyi munkát kell elvégeznie. Minden tag pontosan tudja, hogy aznap mit végzett és mennyit keresett. A munka befejeztével hangszóró hirdet; ki azoknak a nevét, akik kivŕló eredményeket értek el. A normát a gyűlésen közösen határozzák me^. Az állattenyésztés terén az etetők és a neveiők a borjak, a malacok és a tejhozam után kapják a jutalmazást, a birkáknál pedig a gyapjú után. Egyetlen tag sincs, aki fegyelmezetlenül viselkedne, vagv aki ok nélkül kimaradna a munkából. A vetés és aratás idején minden tag ott • van a helyén, mert nagyon jól tudja mindenki, hogy a közös termésről, a közös jólétről var, szó. Korotkov elvtárs itt megemlíti, hogy az itteni szövetkezetben a szénabehordás körül bizonyos hanyagságot fedezett fel, ami náluk a Szovjetunióban nem fordulhat elő. Ugyancsak megemlítette azt is, hogy amikor betekintést nyert a szövetkezet könyveibe, azt tapasztalta, hogy január hónapban a szövekezet bevétele 45.000 korona volt, míg a kiadása 243.000 koronát tett ki. Ezek szerint a szö\etkezetíiek 190.000 koronát kellett kölcsönként felvenni az államtól. Nos, náluk ilyesmi nem fordul elő. ök kapnak ugyan támogatást az államtól, de csak gépekben, pénzben azonban nem. Okvetlenül szükség van arra, hogv a közösség tagjai saját erejükre támaszkodjanak, csakis így érhetnek el komoly sikereket. Fontos továbbá a jó vezetés, a jó szervezés. Ez pedig a jó elnöktől függ. Az elnök fizetését az össztagság állapit ja meg. Neki, Korotkov elvtársnak például 1950-ben a következő fizetése volt: 100 q búza és 125.000.— korona, emellett saját autója van, erről is a közösség gondoskodott. Korotkov elvtárs ezután megköszönte a hallgatóságnak azt a szivélves és barátságos fogadtatást, amiben őket részesítették. Utolsó szavait lelkesen kitörő, hatalmas taps nyeli el. Nem ritkaság, hogy egy anyadisznó után 24 malacot nevelnek fel Ezután Demin Nikolaj Grigorjevics elvtárs, a moszkvai körzet ,,Nový pút" nevű kolhoz sertésneveidéjének, a „Szocialista Munka Hőse" érdemrendjével kitüntetett vezetője szólalt lel. Demin elvtárs elmondotta, hogy mint egyszerű kolhoztag kezdte munkáját és becsületes igyekezettel jutott el a ,,Szocialista Munka Hőse" érdemrendjéig. Majd hozzáteszi, hogy ezt az eredményt bárki elérheti a Szovjetunióban, mert ott a munka becsület és dicsőség dolga. 1930-ban, amikor megalakult a kolhoz, bizony nagy nehézségekkel kellett megküzdeniök. különösen a sertésnevelés terén. De a közönség akarata, becsületes törekvése legyőzte az akadályokat. Ma az a helyzet a kolhozban, hogy egy-egy etetőre 10—12 anyasertés van rábízva, az etetők egymással versenyeznek és ragyogó eredményeket érnek el. Szakszerű munkájuk révén a sertésvészt teljesen megszüntették. Minden munka a kolhozban egyébként gépesítve van. A krumpli és répavágásra gépek állanak az etetők rendelkezésére, úgy, hogy a nők is elvégezhetik ezt a munkát. 1950-ben például a terv 14 malacot ért el egy sertésanyától. De a szakszerű gondozás és etetés révén elérték átlagban a 19 darabot. Volt azonban olvan gondozó is, aki 24 malacot ért el. A gondozás mellett természetesen nagyon fontos a fajállatok kiválasztása. Egy-egy etető igen szépen keres, így: 661 munkaegységéit az egyik tag a következő jutalmazást kapta: 20 q búza, 34 q krumpli,- 14 q takarmány, 24 q zöldség, 20 kg cukor, 4 malac és 25.000 korona készpénz. Demin elvtárs pedig 1950-ben a következő jutalmazást kapta munkájáért: 59 q búza, 100 o krumpli, 57 q takarmány, 77 q zöldség, 60 kg cukor, 4 malac és 47 ezer korona. Háztáji gazdaságában pedig a következő állatai vannak: 1 tehén, 3 settés, 5 birka, 1 borjú, 48 liba, 28 tyúk és 10 méhraj. A „Szocialista Munka Hőse" kitüntetést 1949-ben kapta éspedig azért, mert munkája révén 118 q hú^t szolgáltattak be és emellett a kolhoznak még 160 q hús marait. Demin elvtárs ismételten hangsúlyozza, hogy ezt az eredményt becsületes munkával mindenki elérheti. Cukorrépából 629 mázsás termést értünk el hektáronként A cukorrépatermelésről Parafilo Iván Gawilovics beszélt. Azzal kezdte, hogy miután látta, hogy a szövetkezetben termelik a cukorrépát, helyesnek tartja, ha közli a cukorrépatermelésnél elért eredményeiket. A magán és a közös gazdálkodás közti különbséget a következő számokkal fejezi ki szemléltetően: Ott, ahol ma a kolhozunk van, ezelőtt egy hektáron 130 q cukorrépát termeltek, ma pedig a közös munkával 384 q répát termelnek ki egy hektáron. De ez a szám korántsem fejezi ki azt, hogy ezzel az eredménnyel már mindent kimerítettek volna. Nem! Michal Ivan, egyik kolhoztaguk már 460 q-át is elért egy hektáron a Zelenka-brigád minden egyes tagja pedig 629 q-a termést ért el. Minden a talaj szakszerű megművelésétől és a trágyázástól függ. A kolhoz laboratóriuma vizsgálja meg a talaj minőségét, hogy milyen ásványtartalmú trágyára van szükség és eszerint trágyázzák a földet. A szárítást 27 cm. mélyen végzik, a vetést pedig úgy hajtják végre, hogy ugyanazon gép, amely vet, szétszórja a műtrágyát is. Igv a trágya a maggal együtt kerül a földbe. A ritkítást akkor végzik, ha a répa legfeljebb két levelet hajt. A ritkítás után legfeljebb 115 ezer vagy 120 ezer növény maradhat egy hektáron. A ritkítást elvégzése után újra trágyázzák a földet és pedig oly módon, hogy 10 cm-es árkot vájnak és közvetlenül a cukorrépa gyökere mellett újra trágyázzák. Parafilo elvtárs kiemeli, hogy náluk a munkaerőket nagyon értékelik és megbecsülik, bizonyítja ezt, hogy kolhozunkban már az egyik tag elnyerte a „Szocialista Munka Hőse"-kitiintetést és 169 tag ugyancsak kitüntetésben részesült. A cukorrépánál itt egyébként azt tapasztalta, hogy egyes helyeken maga a répa van eltaposva. Ezt nagy hibának tartja. A Szovjetunióban az ilyen gondatlanságot nagyon is elítélik. Továbbá fefedezte, hogy a répát bizonyos káros , féreg rágja. Miután ismeri ezt a férget, megadta már a kellő ovóintézkedést, amivel el lehet pusztítani. Mondanivalóját végül azzal fejezte be, hogy nagyon örülne, ha tapasztalataival tényleg segítené a szövetkezet közös munkáját. Egyre több a kérdés A felszólalások már órák óta tartanak, de a küldöttség tagjain a fáradságnak a nyomát sem lehet felfedezni, a hallgatóság érdeklődése pedig egyre fokozódik, amit a terem egyre nagyobb zsúto.tsága is bizonyít. A terem ajtaját s az összes ablakokat már ki kellett nyitni, mert az esti órákban a határból érkeznek azok a szövetkezeti tagok, akik sürgős munkával voltak elfoglalva. Este nyolckor a hallgatóság mar nem ter a terembe, kint az ajtó előtt ágaskodnak sokan, hogy iegaiább egy-egy mondatot ellessenek az egyre izgalmassabbá és érdekesebbé váló vitaestéből. Egy traktorista a galántai gépállomásról a következő kérdést teszi fel: — Milyen viszonyban van a szovjet traktoros a kolhozzal? Ki fizeti a traktorost? A szovjet küldött válasza így hangzik: A traktorállomás a kolhozzal szerződést köt, amely három főpontból áll, és pedig: 1. mennyi munkát keli elvégezni, 2. milyen munkát, 3. és vrgül mennyi idő alatt kell teljesíteni a tervet. Ez a három pont mind a két félt kötelezi arra, hogy sikeres munkát végezzen. Az eredményért mind az állomás, mind a kolhoz felelős. Éppen ezért a gépállomás a traktor brigádját nem küldi rövid időre a kolhozra, hanem hosszú évekre, úgyhogy a traktoros egyben tagja is a szövetkezetnek. A traktorbrigádvezetőnek és a kolhoz vezetőjének az együttműködése biztosítja a jó szervezést és a sikeres eredményt. A traktoros fizetését az állomástól kapja. Abban az esetben, ha a traktoros egy munkaegységért az állomástól 2.50 rubelt kap és a kolhoztag 5 rubelt kap a kolhoztól, akkor a kolhoz köteles ezt a 2.50-et 5 rubelre kiegészíteni. Tehát a munka közös eredményétől függ mind a kolhoztag, mind a traktoros jövedelme, ezért igyekszik mind a kettő, hogy minél nagyobb éredményt érjen el. És éppen ez a közös érdek az, amely szervesen összeköti a traktorosokat és a kolhoztagokat a közös munkában. Ma a szovjet kolhozokban az a helyzet, hogy az állatorvos sem hajlandó elfogadni havi fizetést, hanem tagja akar (enni a kolhoznak és részesülni akar a közös haszonból. A hallgatóságból egy dolgozó paraszt a következő kérdést tette fel: — Hogyan vitték át Micsurin és Liszenkó tudományát a gyakorlatba? Hogyan szervezték meg a micsurini köröket a kolhozokban? A felelet így hangzik: — Senki se higyje azt, hogy nálunk Micsurin és Liszenko tanításának követése csupán formalizmus. Nem, nekünk erre az agrártudományra épnr szükségünk van, mint a vízre és levegőre. E tudomány segítségével már tíz éve dolgozunk és oly eredményeket értünk le, hogy legyőzzük vele a természet csapásait. Éppen ezért nagy gondot fordítunk a tudományos laboratóriumok létesítésére, ahol szakemberek esti tanfolyamokat tartanak és mindenki résitvehet a tanfolyamokon, anélkül, hogy ez zavarná munkájában. Ma már a laboratóriumok széles hálózata van kiépítve a Szovjetunióban, amelyek pontosan megállapítják a talaj minőségét, sidőjárás hatását és a vetésforgó módját. Egy nádszegi földműves felteszi most a kérdést: Miképp lehetne fenntartani továbbra is a szovjetküldöttséggel a kapcsolatot? Mert ő úgy érzi, hogy ezután a vitaest után is felmerülnek majd olyan problémák, amelyekre csakis a szovjetdolgozók adhatnak választ. Szmirnová elvtársnő válaszol er-re a kérdésre. Azt mondja, miután a küldöttség tagjai a Szovjetunió különféle vidékeiről valók, ezért nagyon körülményes lenne levélbeli kapcsolatot fenntartani a küldöttséggel. Ezért azt ajánlja, hogy minden felmerülő problémával forduljanak a földművelésügyi megbízotti hivatalhoz és onnan levelükre megkapják a megfelelő választ. Továbbá nagyon ajánlja a tagoknak, hogy kísérjék figyelemmel az újságokat, amelyek állandóan közlik a szovjet tapasztalatokat Egy szövetkezeti tag felteszi azt a kérdést, vájjon ott, ahol 400 métermázsánál több cukorrépát termelnek egy hektáron, elegendő cukortartalma van-e a répának. A válasz határozott. A szovjetküldött ezeket mondja: — Csak a burzsoa-tudósok állítják, hogy a répatermés nagy hozama fordított arányban áll a cukortartalommal. Ez nem igaz. A tapasztalat ezeket az állításokat már rég megcáfolta. Mjg vaj} állapítva, hogy ott, ahol egy hektáron 600 q répa termett, a répának 21 százalék cukortartalma volt, viszont, ahol 360 q termett, ott csak 18 százalék volt a cukortartalom. Szóval a cukortartalom tisztán a talaj minőségétől és a talaj megművelést módjától függ. Kérdés: Vájjon a Szovjetunióban, amikor az üzemek védnökséget vállaltak a kolhozok felett, munkával is segítették-e a kolhozt? Szmirnov elvtársnő válaszol erre: — Az üzem védnöksége többnyire azt jelenti, hogy a munkások előadásokat tartanak a kolhoztagoknak, vitaestéket rendeznek, lapokkal, könyvekkel látják el őket: egyszóval meggyorsítják az öntudatosítási folyamatot. De ha sürgősen segíteni kell, akkor igenis a munkások munkával is segítik a kolhoztagokat. Igy gépjavítással, vagy ha kell, aratni is mennek. Még két kérdés hangzik el. — Vájjon mért van az, hogy a Szovjetunióban valamennyi lány és asszony segíti a kolhozt, míg nálunk némely tagnak a felesége még kapát sem hajlandó a kezébe venni. Továbbá mért van az nálunk, hogy a tagok gyakran a legrosszabb állataikat, adják a közös istállóba? Szmirnov elvtársnő válasza így hangzik: — Sztálin mondja, hogy a nő hatalmas erőt képvisel és ezt a szovjetnők Pártunk nevelése révén tökéletesen megértették. 7zért a szovjetnő, úgyszólván követeli azt, hogy részt vehessen a szocializmus munkájában. A termelésbe való bekapcsolódást a szovjetkormány bölcsődékkel és napközi gyermekotthonokkal támogatja és elősegíti. Ma az a helyzet nálunk, hogy számtalan lány és asszony már elnyerte a „Szocialis+a Munka Hősének" az érdemrendjét. Tehát öntudat, nevelés kérdése ez a probléma és nagyon reméljük, hogy a csehszlovákiai lányok és asszonyok nemsokára ugyancsak követelni fogják a maguk részét hazánk építőmunkájában. Ami pedig azt illeti, hogy a tagok rossz állataikat adják a szövetkezetbe? Nos, a Szovjetunióban eleinte olyan helyzet is volt, hogy a tag eladta marháját, mielőtt belépett volna a szövetkezetbe. Erre ped'g az volt a válasz, hogy az össztagság a gyűlésen egyszerűen kötelezte öt. hogy vegyen egy új állatot. Tehát mindenre van orvosság, csak meg kell találni a módját, milyen módon kell kiküszöbölni a hibát. Hangos derültség erre a válasz a hallgatóság részéről. Majd a vita forró ünnepi légkörében feláll Sárkány Mihály elvtárs, a nádszegi EFSz elnöke és a következő kötelezettséget vállalja a vendégek tiszteletére: 25 százalékkal túlteljesíti a nádszegi szövetkezet a beszolgáltatást. Öt követi mindjárt Csősz Lajos, a nádszegi pártelnök, aki a Párt nevében vállalja, hogy 60 százalékban meggyőzi a község földműveseit, hogy a szövetkezetben van a helvük. Továbbá vállalja mind a Pravda, mind az CJj Szó terjesztését. A szövetkezet első csoportvezetője, Nagv I-ajos, pedig a megállapított 20 q hektárhozam helye*t 25 mázsát vállal magára és a 8-napos aratási időt 6-ra rövidíti. Az elhangzott vállalások a galántai gépállomást- is versenyre serkentik, majd a feketenvékl szövetkezet elnöke áll fel és közli, hogv a tavalvi 35-napos aratási és cséplési időt 24 napra szállítják le. De ezzel a vállalások még nem értek véget, jelentkezik a felsőszeli EFSz elnöke, aki 35 százalékkal vállalja a beszolgáltatás túlteljesítését s ugyanakkor kijelenti, hogy a község dolgozóit 80 százalékban szervezik be ezidén a szövetkezetbe. így licitálják egymást túl a falu dolgozói a szocialista verseny forró hevében, a szovjetküldöttek tiszteletére. A szovjetdelegátusok ragyogó, elégedett arccal figyelik a verseny 1 iramát, munkájuk .értékes eredményét. Ezután felvonulnak a CslSztagok, ajándékokkal, liáziszöttesckkel kedveskednek a vendégeknek. Az mInlernacionálé hangjai mellett ér véJ get- a felejthetetlen ünnepi találkozás. Azt mondjuk, hogy végetért, holott ez nem áll, mert mVletliink egyik paraszt azt mondja a másiknak: — Te, a tehén átlagos tejhözamáról egyetlen szó sem esett. Lám, a vitaest még nem ért véget. A vitaestet újra kellene kezdeni. SZABÓ BÉLA,