Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-15 / 139. szám, péntek

1951 június 12 (JJS70 ATMOR-AZ AMERIKAI DACHAU „Időnként emberi csontokat ástunk ki... Az őrség botokkal verte a foglyokat és gyakran agyonverte. A börtön kapuin túl azonban erről senki nem beszélt So< csontvázat láttam itt és más börtönök körül. Hányszor előfordult, hogy fán lógó emberbe ütköztünk. Senki nem tudta, hogy ki akasztotta fel és miért. A hullát egyszerűen levették és <j börtön-temetőben elásták.. " Vájjon honnan való ez az idézet? Talán a hitleristák gaztetteit vizsgáló rendkívüli bizottság dokumentációs anyagából? Vagy egy dachaui fogoly feljegyzéseiből? Nem! Ez kép a mai Amerika életéből. Részlet Haywood Patterson könyvéből. Elöljáróban néhány szóval meg kell emlékezni a nyolc scottsboroi néger ifjú szomorú történetéről. Ezt a nyolc ártatlan embert 20 évvel ezelőtt hazug vád alapján halaira ítélték. A hóhérok már készültek a kivégzésre, amikor világszerte haragos tiltakozás zúgott fel a faji gyűlölet e gyalázatos terve ellen. Felszólalt a néger ifjak védelmében Maxim Gorkij, Romáin Rolland, Einstein, Thomas Mana és számos más kiváló közéleti személyiség. A bíróság kénytelen volt meghátrálni és a halálos ítéletet börtönbüntetésre változtatni. Haywood Patterson egyike a scottsboroi foglyoknak és 17 évet töltött Alabama állam börtöneiben. Ezenkívül még 58 évei kellett volna letöltenie. Többször kísérelt meg szökést s 1943ban, egy ilyen szökési kísérlet alkalmával az őrök csaknem halálraverték. Csodálatos módon életben maradt és újból éjjel-nappal dolgozott a Ki!bi nevű börtön-farmon, később az atmori haláltáborban. Hamarosan innen is szökést kísérelt meg, de ezúttal sikerrel. Alabama állam hatóságai, a szökésről értesülve, utasítást adtak, hogy Pattersont mindenáron hozzák vissza a haláltáborba. Szokás ezerint embervadászokat és vérebeket küldtek a nyomába. A szökés különösen Alabama kormányzóját, James Elisa Folsom-ot, a „nagy Jamest" — ahogy barátai nevezték — nyugtalanította. Nemcsak azért, mert a fogoly magával vitte Atmor — az amerikai D.tchau — sokéven át gondosan őrzőtt titkát. A kormányzó nyugtalanságának egyéb okai is voltak, de ezekrőf később szólunk. Patterson északra szökött s itt hoszszú ideig bujkált a rendőrség elől. Az FBI (amerikai titkos rendőrség) emberei végül is megtalálták és vissza akarták vinni Atmorba. Haladó amerikai társadalmi rétegek nyomására azonban kénytelenek voltak szabadlábra helyezni Patterson találkozott EarI Conraddal, ismert haladó újságíróval, akinek beszámolt Atmorról és a többi alabami börtön életéről. Conrad számára nem volt meglepő az elbeszélés, Patterson története mégis lelke mélyéig megrendítette. Elhatározták, hogy együtt megírják Atmorról az igazságot A könyv címe: „Scottsboroi ifjú". A Daily Worker később megjegyezte, hogy ez a könyv „Truman—Hoover demokráciájáról, a pénzeszsákok teremtette Amerikáról szól." Mit mond el Patterson ebben a könyvben? Mi Atmor titka és mi nyugtalanította annyira James Folsom kormányzót? Atmor foglyai egész éven át 8000 acre területű földön végzik nehéz munkájukat. Vetnek, aratnak, művelik a gazdag dél földjét a búza-, kukorica-, gyapot-, rizs-, burgOnyatábiákat. Kora hajnaltól késő éjszakáig fegyveres őrök állanak mellettük Nagyon nehéz volt — mondja Patterson. — Ezt tulajdonképpen nem is lehet munkának nevezni. Megismertem, milyen szenvedésen mentek keresztül őseim a rabszolgák korában. Hőségben, fagyban egyaránt egész nap dolgoztunk. — Mi volt a táplálékuk? — kérdezi Earl Conrad — Néha mókust fogtunk — feleli keserű mosollyal Patterson. — A fiúk azt mondták nekem, hogy az ember megszokja a mezei patkányt, olyan íze ven, mint a csirkének. Ismertem egy fiatalembert, Willy Gillespynek bívták, aki ha patkányt fogott, azonnal megette. — Mégis, mit adtak enni? — Táplálékunk. . Tudja, nagyon nehéz megmondani, mert semmihez sem hasonlított... Gyakran, nagyon gyakran nem ettük meg, bár rettenetesen éhesek voltunk, szinte fájdalmat éreztünk az éhség'ől Ilyenkor az őrség az egész etelt a disznóknak adta. Sokszor láttam, hogy a disznók .elfordították fejűket ettől az ételtől és elmentek A fehér foglyok egyszer fellázadtak az étel nr'att... — Nem dolgozhattunk nagyon lassan, de nagyon gyorsan sem — folytatja Pattersor — Aki lassan dolgozik, megbüntetik, de gyorsan 6em lehet, mert ha valaki maga mögött hagyja a többieket, az őrség könnyen arra gondol, hogy az illető szökni , akar és utánalő.. Ha az őr valami i gyanúsat észlel, színlelt kedvességgel j fordul a fogolyhoz: — Ali rigtit barátocskám, gyere csak ide. Ülj le! A fogoly tudja, nogy ez mit jelent s könyörögve kéri: O boss, ne parancsold, hogy leüljek, hiszen teljes erőmből dolgozom'. Ne küldjél oda, nagyon kérlek boss! Az őr ügyet sem vet szavaira, hanem hívja a „water boyt", a „vizes fiút" és utasít |a, hogy végezze el dolgát. Egybegyűlik a börtönparancsnokság. A szerencsétlent telepumpálják vízzel, mély vizescsatornába dobják és amikor felbukkan, bottal ütlegelik a fejét. De ezzel a kínzás még nem ért véget. A foglyot kényszerítik, hogy fejét egy autó ablakába dugja, majd ráeresztik az üveget, hogy ne mozdulhasson. Az egyik őr az üveget szabályozza, a másik a fogoly tejét ütlegeli, a harmadik a törzsét... Atmorban nagyon sok fogoly megőrül. Kórházba kellene őket szállítani, de ez szóba sem jöhet — ott dolgoznak a többiekkel együtt a táborban. Hányszor fordulnak elő véres verekedések: az elmebetegeket szándékosan ráuszítják az egészségesekre. Védekezni az elmebeteg ellen? O, ez rossz, nagyon rossz, mert makacs fogolynak nyilvánítanak. A verekedések során, hetente, naponta fordulnak elő késelések és agyonverések ... — És mi történt akkor, ha megtagadta a munkát? —• kérdezte Earl Conrad. Előfordult — válaszolja Patterson barátjának. — Ekkor elvezettek a pincébe e a falhoz nyomtak. Annyi időm sem volt, hogv hátra pillantsak és kezem-lábam már p rácshoz bilincselték. Ilyen heiyzetben állni szörnyűbb, mint a legrosszabb felügyelő mellett végzett munka. A bőrtönhatóság — mondotta el a továbbiakban Patterson —, nagyrabecsüli Hodgesst, a börtön orvosát. Valóban páiatlan ember volt. Egy alkalommal Pattersont a börtönhatóság 21 botütésre ítélte. Egész háta egyetlen vé'ző sebbé vált. Soká nem tudott a hátán feküdni, vagy ülni, de változatlanul kényszerítettek, hogy dolgozzék. Semmi értelme sem lett volna Hodgess doktorhoz fordulni. Reggelenként 75—80 beteg sorakozik fel az orvos előtt, aki mindössze 30 percet fordított valamennyiük megvizsgálására. Hodgess doktor még a félholtakat sem nyilvánítja munkaképtelennek. Ezért becsüli őt nagyra a börtönparancsnokság. A végkimerülésig hajszolt atmori foglyok örökké éhesek, bár a börtönültetvényekről gazdag rizs-, burgonya-, kukoricatermést takarítanak be. A farmon állattenyésztést íj folytat; nak, de a foglyok jóformán sosem esznek ebből a húsból. Vájjon kik élvezik az atmori és a többi alabami böitön sokezei foglya munkájának gyümölcsét? Patterson erről a kővetkezőket mondja: — Valaki ebből nagy hasznot húz és hogy a haszonból mennyit fordítanak a tábor fenntartására és mennyi vándorol az üzletemberekkel szoros kapcsolatban álló vezetőség zsebébe — ezt o>tobaság lenne megkérdezni. Alabama állam börtönei üzletet jelenetenejt! Betakarítás idején sorba érkeznek Alabama állam kereskedelmi társaságainak teherautói a börtön központi udvarára. A foglyok zsákszámra rakják meg e cégjelzéses teherautókat gabonával, főzelékfélékkel és má» termékekkel. Eikezr.ek más államokból is gépkocsik, Georgiából,, Indianából, Floridából. Vájjon nem ezért volt-e nyugtalan Folsom kormányzó, amikor Patterson megszökött Atmorból? Atmor nemcsak kínzótábor, őrűltekhiza és temető a foglyok számára, hanem magánvallalat, rabszolgatartók ültetvénye, borzalmas üzem is, amelyben • foglyok véréből és csontjából dollárokat gyártarsk a Folsomok és a többi amerikai üzletember. Az Amerika! Egyesűit Államok déli részén azt mondják, hogy aki Atmorból megszökik, megérdemli a szabadságot. Haywood Patterson megszökött, de minden percben várta, hogy újból letartóztatják. Tudta, hogy James Elisa Folsomnak most is gondja lesz rá ... Amikor e riport utolsó sorait leírták, hír érkezett New Yorkból: Haywood Pattersont ismét letartóztatták. (Részletek az „Aganyok"-ban megjelent riportból.) G. RIKLIN: jyJÍUiuhz ô tt túľíbtik

u A CSEMADOK helvi szervezete, Bratislava, Vazová ul. 2. f. hó 15-én, péntek este 19 órai kezdettel taggyűlést tart. Felkériük összes kultúrtársainkat, szíveskedjenek a tárgv fontosságára való tekintettel teljes számban és pontosan meg jelenni. A vezetőség. A londoni amerikai nagykövet dühöng. — Bizonyos angliánusok — ordította fel s alá rohanva a dolgozószobájában — elfelejtik, hogy Angliában vannak. Igen, igenl Angliában, nem pedig a Szovjetunióban. — Yes! — mondta a titkár és ismételte: ... nem pedig a Szovjetunióban. — Elfelejtik, hogy ml itt nem idegenek vagyunk, hanem ... — ... gazdák — egészítette ki a titkár. — Vendégeiket megsérthetik, amennyire kedvük telik, de . .. — Nem a gazdákatl — tette hozzá a titkár. — Beidézni őketl — Yes! Beidézni őket... Ugyan mi történt? Miért és mi okból kifolyólag méltóztatott felháborodnia az Egyesült Államok nagykövetének? Londonban bizonyos idő óta létezik egy Unitv nevű munkás műkedvelő szinház. A fiatal színház már el60 darabjával példátlan vakmerőségről tett tanúbizonyságot: egy színdarab-revűt mutatott be, melynek az Volt a címe: ,,Mindez itt történik." A színdarab szellemesen, sőt gyilkos szatírával tette nevetségessé az „amerikai életforma" különféle oldalait. Es bemutatja a többi között, miként viselkednek a jenkik a munkáspártiak udvarában. A színdarab nagyon megtetszett a londoniaknak. Még a komor és reakciós Times is megengedett magának egy halvány mosolyt és megjegyezte, hogv a darab „szellemes és eleven". A többi burzsoá >ap is kénytelen volt elismerni, hogy a darab ,.sziporkázó ezellemcsségű és tele van mulatságos elgondolásokkal". De nem mindenkinek tetszett a darab. Az amerikai nagykövetnek például nagyon nem tetszett. Nem lelkesedik a szatíráért. Micsoda szemtelenség! Kinevetni a Wall Streetet! Kritizálni az amerikai katonákat és diplomatákat. Az amerikai Gauleiter maga elé rendelte az illetékes munkáspárti hatóságokat és alapos fejmosásban részesítette őket. Tekintettel arra, hogy az ilyen fejmosások száma jelentékenyen több, mint a Themzében a víz, m! sem foglalkozunk részletesebben velük. Csak azt jegyezzük meg, ho"v a megtévedt angol hatóságoknak szigorúan meghagyatott: vonják felelősségre és büntessék meg a tetteseket, az ítélet végrehajtását pedig jelentsék. Nem sokkal ezután a londoni Bűnügyi Nyomozóhivatal zord emberei felkeresték a színházat és kellemetlen vallatásnak vetették alá a színészeket és színésznőket. — Hol szerzi az Unity a pénzt? És ha nem. miért n«m? — ... A színészek nem vettek-e észre a színfalak és egyéb díszletek között egy idegen kezet, például „Moszkva kezét". És ha nem, miért nem? A tengerentúli nagykövet parancsa parancs és az angol hatóságok kötelesek azt tel iesíteni. De hogyan? Miiven címen? Milyen törvény alapján? — Előbb ültessük a vádlottak padjára, törvényt azután ls találumk! — mormogták a hivatalnokok. Túrták-túrták a vastag jogi könyveket, végül is megtalálták, amire szükségük volt. Az Unitv színház Igazgatóját átadták a hatóságoknak. Az igazgatót, az ,,istenkáromló színház" vezetőjét a vádlottak padjára kellett ültetni, hogy ezzel megakadályozzanak minden „amerikaellenes színházi tevékenységet". Ezzel egyben iá akartak ijeszteni a béke valamennyi hívére, úgyszintén a házfalak feliratainak („jenki, takarodj haza") szerzőire is. Röviden, az Un'ty vezetőségét egv 1843ban hozott törvény alapján perbefogták. Ezt a törvényt az utolsó 107 esztendőben egyetlenegy esetben sem alkalmazták. A munkáspárti kormánynak kellett eljönnie, hogv az ódon törvény ismét frissé váljék. E törvény szerint belépődíjas előadásokat tilos olyan épületekben tartani, amelyek er^e vonatkozólag nem kaptak külön engedélyt. Az Unity megsértette az 1843ban hozott törvényt, így semmi sem állhat útjában annak, hogy a megrőezött bűntetteseket elítéljék. Ezzel véget is ér a történet. Az angol rendőrség híven teljesítette amerikai kötelességét. Ezekről ä rendőrökről és munkáspártiakról irta P. Oldington „Valód! mennyország" című regényében: „Minden angol született színész, de sajnos nagyon sokan közülük gyalázatos 6zer jeket játszanak." A jugoszláv dolgozó parasztság harca Tito és Rankovícs fasiszta klikkje eilen (Folytatás a 3. oldalról.) szállított tervnek a felét sem tudták végrehajtani. Amikor a titóisták a mult évben elrendelték az igavonó állatoknak katonai célokra történő igénybevételét, a parasztok sokhelyütt levágták az állatokat. Sok tervet, így például a gyapjú-, tej-, stb beszolgáltatás! tervet egyáltalán nem teljesítették. A Tito-klikk július 1-i hatállyal megszüntette a burgonya, bab, tej, széna és szalma kötelező beszolgáltatását azzal a hazug ürüggyel, hogy ez a rendelkezés állítólag lehetőséget nyújt a dolgozó parasztságnak arra, hogy termékeiből többet adhasson el a piacon. A valóságban ennek az intézkedésnek az a célja, hogy nagyobb lendületet adjanak a magántőke fejlődésének Jugoszláviában és közreműködjenek abban, hogy a külföldi kapitalisták végleg kezükbe kaparinthassák kulák-szBvetkezet, sok kapitalista Jugoszlávia gazdaságát. Sok titóista és különféle spekuláns máris „üzleti" kapcsolatba lépett külföldi cégekkel ablfól a célból, hogy mezőgazdasági termékeket szállítson ki Jugoszláviából. A szegény- és középparasztságra egyre fokozódó kettős kizsákmányolás nehezedik: kizsákmányolják a külföldi tőkések és a jugoszláv népnyúzók ls. A dolgozó parasztság növekvő ellenállása arra kényszeritette a titóistákat, hogy 1951. év első felében beszüntessék n gabonabevásár-. lást. Az 1950. évi őszi vetési tervet mindössze 58 százalékra teljesítették, ugyanakkor az Idei tavaszi vetési tervnek Szerbiában mintegy 25 százalékát, Horvátországban 20, Boszniában és Hercegovinában 20 százalékát hajtották végre. A Vajdaságban pedig, amely Jugoszlávia fő éléstára, mintegy 35 százalékig tettek eleget a vetési tervelőirányzatnak. Szlavóniában, Jugoszlávia második legnagyobb éléstárában, a bevetett föld százalékaránya még kisebb. így például az oszijeki területnek 309.713 hektár megművelhető földjéből mindössze 34.825 hektárt vetettek be. Koszovo ós Metohla vidékén a tavaszi vetési tervet mintegy 15 százalékra teljesítették. Ugyanez a helyzet Montenegróban is. Mindez azt mutatja, hogy ebben az évben Jugoszláviában még jobban dühöngeni az éhínség, mint a mult évben. Míg a Vajdaságban tavaly a tavaszi vetési kampány során naponta átlag 60.000— 100.000 hold földet vetettek be, ez év tavaszán mindössze 2400 hold a napi vetési teljesítmény. Hasonló a helyzet Jugoszlávia minden területén. Boszniában például vetés céljára mindössze a fogatoknak 70 százalékát veszik igénybe. Szlavóniában a tavaszi búzavetési tervet csak 16.8 százalékra teljesítették. A parasztságnak a legtöbb esetben még arra sincs elegendő vetőmagja, hogy a családja eltartásához szükséges minimális nagyságú földdarabot bevesse. Ezért a dolgozó parasztság követeli, hogy a Tito-klikk adja vissza az elharácsolt gabonát. A parasztok az or. száe több területén léptek föl Ilyen kollektív követelésekkel. Ott, ahol a tltóisták nem voltak hajlandók vlszszaadnl a parasztoknak a szükséges mennyiségű gabonát, a parasztok felgyújtják a magtárakat. Ilyen esetek fordultak elő a „Bortna", a „Blaaroje Neskovlcs" és más szövetkezetekben. A falu dolgozói meghiúsítják a Tlto-bandának azt a tervét, hogy az ércbányákban, az erdőkben, az építkezéseken és más helyeken végzendő fegyencmunkára kényszerrel mozgósítsa a munkaerőt. így Dalmáciában a mozgósítási tervet csali 1 százalékra, Horvátországban 10, Szerbiában 17 százalékra teljesítették, és így tovább. Ott, ahol a titóistáknak erőszakkal sikerült ingyen robotra elhajtaniok a parasztokat, az utóbbiak a munkásokkal vállvetve sztrájkolnak. A szegény- és középparasztok kilépnek a kulák „szövetkezetekből", amelyet a titóisták azért szerveznek, hogy erősítsék a kulákságot és minél kegyetlenebbül kizsákmányolják a dolgozó parasztokat. A dolgozó parasztság bojkottálja a titóista szervezeteket — a „Népfrontot", a „Harcosok Szövetségét" és a többleket, amelyeket a tltélsták a háborús előkészületek folytatására és a dolgozók fokozott kizsákmányolására használnak fel. Maguknak a titóistáknak beismerése szerint a dolgozók ezrével lépnek kl ezekből a szervezetekből. A vinkovacl járásban például a „Népfront" szavazóinak száma a választók 40 százalékát sem éri el és több mint 1500-an, akik résztvettek a népi felszabadító háborúban, nem akartak belépni a titóista „Harcosok Szövetségébe". Ugyanebben a járásban az ifjúságnak mindössze 33 százalélta tagja az ifjúsági szervezeteknek. A város és a falu dolgozói egyre nyíltabban és elszántabban szállnak szembe a titóisták népellenes, bűnös politikájával. Horvátországban a titóisták a népi bizottságok „újjászervezésének" ürügye alatt, fel' akarják számolni mindazokat a népi bizottságokat, amelyeknt a dolgozók igazi képviselőiket választották be. A néptömegek átláttak a fasisztáknak ezeken az álcázott tervein s a választási gyűléseken határozatokat hoznak, amelyekben kijelentik, hogy nem engedik meg a nép érdekeit védelmező bizottságok felszámolását, ott pedig, ahol a titóisták bizottsági tagnak rákényszerítették ügynökeiket a népre, a tömegek követelik leváltásukat. Ilyen eset történt például Draskovacon és Horvátországban még több helyen. A Tito-klikk, hogy megtörje a dolgozó parasztság harcát, véres terrort és erőszakot alkalmaz ellene. A titóista, fasiszta bíróságok elítélik azokat a parasztokat, akik nem hajlandók teljesíteni a beszolgáltatást, nem hajlandók adót fuetni, vagy ingyenes fegyencrobotra, hosszú évekig tartó kényszermunkára menni. Igen sokszor hoznak halálos ítéleteket. Es mégis semmiféle terror és kegyetlenkedés ntm tudja megtörni a dolgozó parasztságnak a fasiszta Titorendszer elleni harcát. Ez a harc a mult évben több területen a néptömegeknek Rankovícs katonai és rendőri erői eüen való fegyveres harcába csapott át. Lika. Kordun, Bania, Zasin és más helységek munkásai és dolgozó parasztjai fegyveres ellenállást fejtettek ki a Tito rendszer ellen. Ma már Jugoszlávia sok területén megalakulnak az első partizán-osztagok. Tagjai: munkások, dolgozó parasztok és a népi értelmiség képviselői. Ezek az osztagok megsemmisítik a titóista katonai műtárgyakat és a katonai raktárakat és meghiúsítják a titóisták balkáni háborús terveit. A jugoszláv népek szabadságát és függetlenségét csak az biztosíthatja, ha Jugoszlávia visszatér a szocializmus és a népi demokrácia országainak testvéri családjába. De hogy ez valóra váljon, ahho7 meg kell semmisíteni a fasiszta Tito-rendszert, amely Jugoszlávia gyarmati leigázásának hordozója és meg kell teremteni a népi demokratikus rendszert, am<»!y a próletár-internacionalizmus elvein alapul. Jugoszlávia népei tudják, hogy az igazság az 5 oldalukon van és hogy velük tart a testvéri Szovjetunió és a béke, a demokrácia a szocbl'rmtis egész Mbor*. Ez határtalan erőt önt harcaik során Jugoszlávia népeibe a béke és demokrácia világerőire támaszkodva végérvényes cvőzelemmel feiezik he ezt a harcot. („Tartós békéért, néni demokráciáért" legújabb számából.)