Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-13 / 112. szám, vasárnap

1951 május 13 UJSZO BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG A dolgozók bizalmának kiérdemlésére törekszünk A civO életben azt gondoltuk, hogy a hadseregben majd nem dolgozhatunk politikai téren népi demokratikus rend­szerünkért. A valóság azonban egé­szen más. Katonai szolgálatom meg­kezdése után minket épúgy beosztot­tak, mint a cseh és szlovák elvtársa­kat. Sok magyar fiút felvettek az al­tiszti és tartalékos tiszti iskolába. Hogy könnyebben végezhessük kato­nai szolgálatunkat, szloyák tanfolya­mokat szerveztek részünkre. Ezeken a tanfolyamokon örömmel tanultunk, mert így könnyebben teljesíthetjük azt, amit dolgozó népünk és parancs­nokaink elvárnak tőlünk. Tudjuk azt is, hogy kötelességeink jó teljesítésé­vel könnyen megszerezhetjük a példás katona büszke címét. Nálunk majdnem valamennyien je­lentkeztünk a CsISz-be. Közülünk, ma­gyar nemzetiségi katonák közül több mint 80 százalékunk tagja Ifjúsági Szövetségünknek, mert felismertük, hogy mi katonák — munkások és föld­művesek oda tartozunk. Igy akarjuk segíteni hazánk és néphadseregünk építését. Amikor megtudtuk, hogy megindult a példás katona mozgalom, mi is köte­lezettséget vállaltunk, hogy résztve­szünk benne és elnyerjük ezt a címet. Egységünkben a magyar nemzetiségű katonák többsége vállalt ilyen kötele­zettséget. Fel kell említenem Papp és Szikora elvtársakat is, akik parancsnokuk se­gítségével szlovák magyar katonai szótárt állítottak össze. Ezt a szótárt az elvtársak május elseje tiszteletére a májuselőtti felajánlás keretében dol­gozták ki és nagy segítségünkre van kötelezettségeink teljesítésén. Rövid időn belül kiadja az Obrana Ľudu szerkesztősége, úgy hogy nemcsak ne­künk tesz jó szolgálatot, hanem had­seregünk minden magyar nemzetiségű katonájának is. Még fel kell említenem a magyar nemzetiségű katonáinknak azt a kéré­sét, hogy az Obrana Ľudu, az Obrana Lidu és a Naše Vojsko gyakrabban kö­zöljenek cikkeket magyar nemzetiségű katonáink számára. Magyar nyelvű cikk eddig csa1< néhányszor jelent meg és mindig nagy volt az érdeklődés Irántuk. Éppúgy jó volna, ha mindig idejében és a kért mennyiségben kül­denének nekünk magyarnyelvű bro­súrákat. Végül is minden magyar nemzetisé­gű katona nevében ígérem, hogy a dolgozóknak belénk vetett bizalmát ki­érdemeljük, törekszünk, hogy tanulni és gyakorlatozni fogunk, hogy így né­pi demokratikus hazánk jó védőivé váljunk. Svec János, alhadnagy. Svec elvtárs kérésére, hogy az Obrana Ľudu gyakrabban közöljön magyarnyelvű cikkeket, értesülésünk mWHMMMHWWHmWHWMMMUMMMM Éljen a néphadsereg! Május elseje előestéjét ünnepeltük, nagyon szép este volt, csupa virág minden és lelkes ünnepiéi. Bármerre mentünk, mindenünnen hallatszott az ablakokból, a villamosokból, a tro­lejbuszok megállóhelyein: Éljen a nép­hadsereg! Az anyák odahozták gyer­mekeiket az ablakhoz, az embernek valóban az volt a hite, hogy ezeket a dolgozókat, ezeket a gyermekeket megvédjük bármilyen körülmények között Is. Május elsejét tartom a dolgozók legnagyobb ünnepének. Valahogy úgy hozza a sors, hogy én soha nem Vonul­hatok fel odahaza, de remélem, otthon is szépen rendezték a májusi felvonu­lást. Én itt éltem át a legszebb május elsejét. Nem tudjátok elképzelni, hogy milyen szépen él itt az ember. Most például magyar filmhét volt itt, a leg­több magyar filmet megnéztük, a „Kis Katalin házassága" tetszett nekem legjobban. A csehajkú lakossággal sokat érint­kezünk és sokat tanulunk. Bagota István, közkatona. szerint e lap szerkesztősége már in­tézkedett a hadsereg politikai osztá­lyán, hogy ezt a kérdést megoldja. Ad­dig is az Uj Szó vasárnapi kiadásában közöl katonai tematikájú cikkeket. Felszólítjuk ezért a magyar nemzeti­ségű katonákat, hogy gyakrabban ír­janak nekünk munkájukról, arról, hogyan készülnek a példás katona cí­mének elnyerésére. Néphadseresünk katonái megbeszélik a sPéldás katona« mozgal­mának jel tételeit. Hiábavaló a reakció minden acsarkodása Május elsején kaszárnyánk ebédlő­jében ünnepi ebéd volt. A korszerűen berendezett étterem semmiben sem különbözik a legjobb vendéglőktől. Tükrök, terített asztalok, porcellántá­nyérok. Otthon el sem hittem volna, hogy katonai szolgálatom idejében ilyen gyönyörű étteremben fogok ebé­delni. Az építkezés munkálatából mi is derekasan kivettük részünket, mert szabad időnkben önkéntes brigádórákat dolgoztunk le. Szívesen dolgoztunk, mert azt akartuk, hogy május l-re be­fejezhessük munkánkat. Kitűnt közü­lünk Králik József bajtársunk, akí a vízvezetékszerelési munkákat végezte. Jó munkájáért többször dicséretben részesült. Az első ebédnél ezredpa­rancsnokunk tartott rövid beszédet, amelyben megemlékezett a hadsereg új szelleméről. A beszédében köszö­netet mondott az építkezés résztve­vőinek segítségükért. Mindig emlékezetes marad számunk­ra ez a nap. De ugyanúgy emlékeze­tünkben marad a győzelem napja, ami­kor megünnepeltük, hogy a hitleri fa­sizmust összetörték a szovjet haderők. Nagy örömmel és lelkesedéssel készül­tünk a győzelem megünneplésére. A jó díszlépés az alakulat tükörképe és I mi azt akartuk, hogy a mi tükörké­pünk fényesen ragyogjon. Meg akar­tuk mutatni két és félhónapi kikép­zésünk eredményét, hogy mennyit ha­ladtunk előre azon az úton, amelyen haladni kötelességünk. Pár nappal ezelőtt magas kitünte­tési kapott egyik bajtársunk, Topinka János, példás katona lett. Kitüntetésére nemcsak ő, hanem a század valameny­ny' katonája büszke. E jelvény meg­szerzésére minden tényleges idejét szolgáló katonának törődnie kell, mert csak így lehet hasonló a szovjet kato­nákhoz. Igazán ^sajnáljuk, hogy mi rövidebb szolgálati időnk miatt aligha szerezhetjük meg ezt a kitüntetést. A mi századunk az ünnepségeken ma­gyar nótákat énekelt és jelszavakat kiáltott, s mindenütt lelkesen tapsoltak bennünket. Egyik bajtársam. Szepesi Pál igen találóan jegyezte meg: — Hiába beszélnek a reakciósok akármit, közöttünk, magyar és szlovák nyelvű dolgozók között nincs és nem is lesz soha semmiféle nemzetiségi ellentét, h'sz milyen lelkesedéssel üd­vözöltek minket. Ez azt jelenti, hogy szeretnek és megbecsülnek. Gál Petik László közkatona. Mivel tartozunk hazánknak és dolgozó népünknek I Mikor a kapitalista világban az újonc bevonult katonának, vagy még mielőtt bevonult volna, már a katona­ság szó hallatára megborzongott és végigfutott hátán a hideg. A félelem­től, hogy milyen élet vár ott rá. És ez a rossz előérzet nem volt hiába, mert még a nóták is a kegyetlen ka­tonaéletről beszéltek. A közkatonának nem volt szava és panaszaira nem volt orvoslás, nem volt másban része, m ;nt hogy a kapitalisták zsol­dosainak parancsát szó nélkül végre­hajtsa. Mikor megkaptam a behívómat a ka­tonai szolgálatra, nem tagadom, az eddig tapasztaltak után nekem is rossz ér­zésem volt és nem a legjobb hangu­latban vártam a bevonulás idejét. Milyen kellemes meglepetés volt számomra és milyen jó érzést váltott ki bennünk már maga a fogadtatás. A legmagasabb rangú tiszttől a leg­alacsonyabbig mindenki a legközvetle­nebbül és legbarátságosabban fogadott, tanáccsal látta el, segítséggo) és igaz' bajtársi szeretettel vette körül az újon­cot. Az ilyen fogadtatás arra kötelez minden katonát a néphadseregben, hogy minden tehetségét felhasználja és latba vesse, hogy megkönnyítse felettesei munkáját, hogy minél jobban elsajátítsa a katonai mesterséget és igazi proletár önfegyelemmel hajtson végre minden parancsot. A mostani parancs nem a kapitalisták zsoldosai­nak parancsa és nem az ő érdekeit vé­di, hanem a munkásosztályunk mun­kájának és a szocializmus vívmányai­nak megvédését szolgálja. Azért köte­lessége néphadseregünk minden tagjá­nak, hogy példás magaviselettel, ön­tudattal és kötelességérzettel tanuljon és dolgozzék, mert ezzel tartozunk ha­zánknak és doigozó népünknek. Azzal a tudattal kell a jövőbe néznünk, hogy meg kell védenünk hazánkat a külső és belső ellenségtől, meg kell védenünk szocialista hazánkat, amelyet a mun­kásosztály a nagy Szovjetunió segítsé­gével felszabadított és így leszünk mél­tóak a harcokban elesett elvtársaink dicső nevéhez. Balogh Rudolf közkatona. A CSEMADOK kultúrpolitikai tanfolyam hallgatóínak határozata A CSEMADOK kultúrpolitikai tan­folyamának hallgatói az iskola befejez­tével a következő határozatot fo­gadták el: 1. Szívből jövő hálánkat fejezzük ki munkásosztályunknak, Kommunista Pártunknak és népi demokratikus köz­társaságunk szeretett elnökének, Gottwald elvtársnak, hogy nekünk, mint a munkásosztály fiainak lehetővé tette, hogy résztvegyünk ezen a kul­túrpolitikai tanfolyamon. Ezen a tan­folyamon megismerkedtünk a marx­leninizmus alapfogalmaival, azzal a tu­dománnyal, amelynek alapján a hatal­mas szovjetnép megvalósította a szo­cializmust, és a kommunizmus felé ve­zeti országát. Az elmúlt második vi­lágháború folyamán ez a társadalmi rendszer bebizonyította életképessé­gét, fölényét, minden más társadalmi renddel szemben és hatalmas győze­lemre vezette a nagy Szovjetunió sza­bad népeit. Mi is a Szovjetuniónak és dicső hadseregének köszönhetjük fel­szabadulásunkat a fasizmus barbár igája alól és saját kizsákmányolóink embertelen elnyomás alól. A Szovjet­unió mindig példát mutatott és példát mutat nekünk ezután is. Tudjuk, hogy ma a Szov jetunió vezetése alatt a béke­táborban a világ 800 millió embere so­rakozik fel, akiknek céljuk az, hogy biztosítsák a világbéke fenntartását és kiharcolják a szocializmus győzelmét az egész világon. 2. Minden igyekezetünkkel, minden elszántságunkkal azon leszünk, hogy népnevelő, felvilágosító munkánkkal meggyőzzük valamennyi munkástár­sunkat a békéért * folytatott harc fon­tosságáról, a szocialista társadalmi rendszer magasabbrendűségéről, hogy igv segítséget nyujtsunk munkásosz­tályunk nagy harcában. 3. Harcolni fogunk a burzsoa-nacio­nalizmus minden megnyilvánulása el­len, harcolni fogunk minden ellen, ami gyengítené sorainkat. 4. Harcolunk a burzsoá maradvá­nyok és a kulákság aknamunkája el­len. 5. A legszorosabb testvéri egyűtt­munkálkodást fejtjük ki valamennyi tömegszervezetünkkel, dicső Pártunk vezetésével. 6. Minden igyekezetünkkel azon le­szünk, hogy az EFSz-ek fejlesztésével minél gyorsabban kialakuljon falvaink szocialista arculata. 7. Azon leszünk, hogy elmélyítsük a proletár-nemzetköziség gondolatát, még szorosabbra fűzzük a népeink kö­zötti testvéri együvétartozás gondo­latát, és vállvetve a cseh és szlovák dolgozókkal építsük a szocializmust. 8. Iparunk számára igyekezni fo­gunk minél több munkaerőt megnyer­ni, tudatosítva ennek fontosságát. 9. Elmélyítjük barátságunkat, szö­vetségünket, felszabadítónkkal, a vi­lágbéke megingathatatlan hatalmas védőbástyájával, a dicső Szovjetunió­val. A CSEMADOK kultúrpolitikai tan­folyamának hallgatói nevében: FARKAS KALMAN, VARGA JÁNOS, SZABADI ISTVÁN, NAGY JÁNOS. Villany Zsemléren Amit a kapitalisták nem valósítottak meg hosszú uralmuk idején, azt most megvalósította népi demokratikus ál­lamunk. Zsemléren is 1951. május 4-én megjelentek a villanyszerelők, hogy bevezessék a villanyt falunkba. Minden előkészület megtörtént, s az emberek örömmel fogtak hozzá a mun­kához, mert tudták, hogy maguknak és gyermekeiknek dolgoznak. De akadtak olyanok is, akik nem így gondolkoztak. Akadtak Hornyák Jáno­nosok, Juhász Einők, akik nem tudtak megbékélni azzal a gondolattal, hogy most a dolgozók országában élünk. Ezek az emberek iparkotjnak akadályt gördíteni minden elé, ami haladószelle­mű. De mi ismerjük őket. Nem felejt­jük el Hornyák Jánosnak sem, hogy amikor' megrendeztük a békemenetet, akkor ő kigúnyolt minket. Nálunk még nincs megalakítva az EFSz, és egyik oka valószínűleg az, hogy Zsemléren ott van Kotruc Sándor, aki még most is bérest tart 800.— korona havi fize­téssel és ott vannak a többi kulákok, akik meg akarják gátolni a fejlődést. De éppúgy, ahogy már van villany Zsemléren, éppúgy lesz itt EFSz is. STRPKA PAL levelező. Zsemlér. Egy szülő büszkesége Egyetlen anyának sem lehet na­gyobb öröme, mint akinek fiáról mun­katársai és oktatói olyan véleményt nyilvánítanak, mint amilyen elhangzott Petrovics Géza bányásztanoncról. A karvini bányakörzet Sztálingrád nevű bányásztanonc-iskolájának vezetősége a következő levelet intézte Petrovics Géza édesanyjához: Fia, aki jelenleg a bányásztanonc­iskola féléves szakának hallgatója, jó munkás, tanonctársainak mintaképe a Szocializmus építésében. Becsületes munkával vesz részt a munkásosztály harcában. Az iskolában oktatói szere­tettel veszik körül, mert figyelmes, fegyelmezett és a rábízott munkái ki­fogástalanul végzi. Internátusi viselke­dése és magatartása kifogástalan. Bízunk abban, hogy fiában ezek a jó tulajdonságok tovább fejlődnek és hogy hatni fog a többi dolgozó társára is. Ezért elhatároztuk, hogy fiát a bá­nyász-szakiskolában fogjuk taníttatni. Elvtársi üdvözlettel: az Osztrava­Karvini bányakörzet. Ebből is látjuk, hogy élmunkása­inkról, akik becsületesen akarnak ta­nulni és dolgozni, rendszerünk gondos­kodik és lehetőségük van elsajátítani minden ismeretet amelynek segítségé­vel még hasznosabb tagjai lesznek szo­cialista társadalmunknak. KANTOR MARIA levelező, Komárom. Jelentés a tornaijai téglagyárból Az ipolyi téglagyár nemzeti vállalat tornaijai üzeme az ötéves terv első esztendejét 113 százalékra, a másodi­kat 114.8 százalékra teljesítette. Szép eredményeik elismeréséül Takács mér­nök nehéziparügyi megbízott és Kli­ment elvtárs nehéziparügyi miniszter levélben üdvözölték az üzem dolgozóit és a vezetőséget. A Gottwaldi terv harmadik esztendejét az üzem villanyo­sítása nyitotta meg. Az üzemi szerve­zetek jó agitációs munkája segítségé­vel a dolgozók kötelezettséget vállal­tak, hogy tervüket túlteljesítik. A má­jus elsejei ünnepi felvonuláson azzal a jelszóval vettek részt az üzem dolgo­zói, hogy az eredetileg ötéves tervben rájuk rótt feladatot négy év alatt akar­ják teljesíteni. A tornaijai üzem dolgozói már az elmúlt évek során a keletszlovákiai téglagyárak nemzeti vállalatainak élén álltak és ezt az NV központja is mél­tányolta azzal, hogy az üzem berende­zését új gépekkel egészítették ki. A tökéletesebb technikai berendezés le­hetővé teszi az üzemnek, hogy keve­sebb munkaerővel is megoldják fel­emelt feladataikat. Tudjuk jól, hogy csak a munka ter­melékenységének emelésével fokozód­hat a dolgozók életszínvonala. A mun­katermelékenység emelésére pedig fontos a jó technikai berendezés, a munka megszervezése és a dolgozók igyekezete. A tornaijai téglagyárban meg van minden előfeltétele annak, hogy ez évben is jó eredménnyel tel­jesítsék vállalt kötelezettségeiket. Szeretnénk megemlékezni azokról is, akik a legjobb dolgozók közé tartoz­nak. Igy például áprilisban Bodon Lász­ló, Nádudvari Sándor és Kubik János tartoztak a legjobbak közé. A gépi be­rendezés beszerelésében kitűntek Par­lag Pál és Barankai János gépészek. Külön dicséretet érdemel Zelinka iglól téglagyári gépész, aki ebben a mun­kában nagy lelkesedéssel vett /észt. Az ipolyi téglagyár nemzeti válla­latának tornaijai üzeme védnöke a sa­jógömőri harmadik típusú EFSz-nek és erre a védnökségére büszke is, mivel ez az EFSz a besztercebányai kerület legjobban működő szövetkezete. KOVÁCS ISTVÁN munkáslevelező, Tornaija.

Next

/
Thumbnails
Contents